Sporthirlap, 1935. szeptember (26. évfolyam, 70-77. szám)

1935-09-04 / 70. szám

2 JEF KETTEN BESZÉLNEK a futball dicsőséges bizonytalanságér­­ól —■ Jól hallottam? Maga a fut­ball dicsőséges bizonytalanságát élteti? — Azt én. — Istenem, hát maga is bedől ennek a frázisnak­ . — Minden frázis egy-egy kita­posott örökigazság. — Ha maga aforizmával akarja elintézni a derbit és azt a másik két meccset, amelyik hasonló volt hozzá, akkor nem messze fog jut­ni. De ha rám hallgat, akkor nem a futball bizonytalanságát, de a futball örök bizonyosságát fogja hirdetni! — Ne beszéljen. És mi ez a bi­zonyosság ? — Az, hogy aki könnyelmű, az elbukik. Az igaz, hogy egyszer az egyik csapat könnyelmű, másszor a másik, de ez már nem a futball bizonytalansága, hanem a játé­kosoké és ugyanúgy állítható a vízipólóra, mint a sakkra. Ha maga a baccarat vagy a rulett di­csőséges bizonytalanságáról beszél, akkor helyeslek, de ezt a sziszte­matikus, komoly szép játékot nem hagyom a bizonytalansággal jelle­mezni. Én tehát igenis a futball dicsőséges bizonyosságát hirde­tem, ami alatt , persze nem azt ér­tem, hogy minden mérkőzés már előre le van futva, hanem azt, hogy a könnyelmű, léha, fölényeskedő csa­pat egész bizonyosan kikap még akkor is, ha már két góllal vezet. — Ez rendben van. De ha a könnyelmű és elbizakodott csapat egészen bizonyosan kikap, akkor hogy lehet az, hogy a játékosok mégis könnyelműek, mégis elbiza­kodottak? ... — Ez először is azért lehetsé­gesemért nem egy esetben olyan hatalmas tudásbeli különbség van a két csapat között, hogy még az elbizakodottság sem okoz veresé­get, legfeljebb a gólarányon lát­szik meg. De másodszor meg azért, mert az elbizakodottság a legtermészetesebb emberi tulaj­donság. Az elbizakodottság édes­gyermeke az örömnek és elválaszt­hatatlan attól. Aki tehát nem akar elbizakodott lenni, annak örülni sem szabad túlságosan, ha hét góllal győzi le az igyekvő Buda­fokot. Az egyesület vezetőinek és belső híveinek a feladata az, hogy ne emeljék égig a győztes csapa­tot, még akkor sem, ha az egyéb­ként megérdemelné. Az elbizako­dottságot még öröm­korában kell agyonütni, ez az egyetlen biztos védekezés ellene. Mert ha egyszer az elhatalmasodott a játékoson, akkor nyilatkozhatja az edző száz­szor is, hogy: „bizakodunk, de nem vagyunk elbizakodottak” —­­mégis elbizakodottak. —. De mondja csak, hát az nem lehet, hogy a Fradi nem volt el­bizakodott, hanem visszaesett és az Újpest főbb munkabírásával, jobb balfsorával, tehát nem lelki, hanem tudásbeli fölényével győzött? — Dehogynem. De csak attól kezdve, hogy az Újpest elérte első gólját. Mert attól a perctől kezdve a Ferencvárosban halomra dőlt az elbizakodottság és idegesség, kap­kodás lépett a helyébe. Ekkor már az Újpest jobban tudott futbal­lozni. — Szóval, ha értem a leckét, a lelki fölény tudásbeli fölényt von maga után. — Úgy van! —■ És látja, ennek ellenére sem tudom megérteni, hogyan történ­hetett. Ha ezt megmagyarázná... — Kérem. A Fradi remekül ját­szott és begu­rigozott két gólt. To­vábbra is remekül játszott, a néző­tér is ájuldozott a két gyönyörtől, csak éppen azt nem vették észre, hogy több gól nincs. Mikor aztán Kocsis fejelt egy gólt, akkor meg­döbbentek, hogy milyen kevés a különbség. De ekkor már elveszett ügy volt az egész. Mert, ha egy magas labdát ketten akarnak el­fejelni és az egyik állva várja­­a labdát, a másik pedig rároham­ akkor feltétlenül utóbbié lesz, 1:1 után a Fradi állóstarttal indult a győzelemért, az Újpest pedig re­pülőstarttal. Ezért győzött. De most már nem emlegeti a futball dicsőséges bizonytalanságát, úgy-e ? — Dehogynem emlegetem. Mi vigasza lehet más egy szegény fro­distának?? Tabi László. ! Újpesten nincs „páholy44! De csütörtökön a III. kerü­let ellen azért változatlanul a derbigyőztes csapat áll ki . A Sporthírlap Újpest felett kék az ég. Kék ugyan az egész város felett, de Újpest felett a legkékebb. Azt mondja Arányi az újpesti villamo­son: — Életem legnagyobb szurkolása volt a vasárnapi­ Kenterben. A má­sodik félidő pedig ö hősköltemény volt. Prózaibb húrokat penget kint a stadionban Langfelder igazgató: — Vasárnapi konklúziók? Külö­nös tekintettel a csatársorra? Na igen. Avar „beszállása” ráér és nem akkor fog újra szerepet kapni a csatársorban, ha egészséges lesz, még akkor sem, ha százszázalékig az lesz. Ez nem elég. Az edzések és edzőmeccsek egész során át kell ta­núságot tennie arról, hogy minden tekintetben tökéletesen fu­t. Ehhez pedig egy út vezet: a pihenés. Most tehát pihen. Nem tehetjük ki ma­gunkat vele kapcsolatban semminő meglepetésnek. Hogy például egy meccs tizedik percében már csak tizen legyünk... — Addig? — Addig? Az egész sorban leg­jobban, Pusztainak kell igyekeznie, hogy kedsét megtarthassa. Tökéle­tesítenie kell a centerezéseit, mert ott va­n Janda, aki éppen ezt tudja tudósítójától — nagyon... És ha Avar tökéletesen rendben lesz, azt kérdi? Újpesten nincs „páholy”, azt tudja és a fut­ball a formák örök vetélkedése. És különben is... Avar számára más poszt is elképzelhető. — Adjon osztályzatot a vasár­napi csatársornak. — Tessék. Pusztai adós maradt a centerezésekkel, Vincze nehezen jött bele, de aztán remekül válto­gatta a szárnyakat, Kállai? Akik nincsenek vele megelégedve, azok­nak „szemre” talán igazuk van. De a lényeg: felőrölte a kitűnő Mórét. A kulimunka pedig nem „mutat”. Balog javul, Kocsis? Megmondtam róla a szombati Sporthirlapban: gyors, erélyes, gólképes... Szó sze­­rint ilyen volt. Összosztályzat ? Kettes... Öten beszélnek ... És mit mondanak fent idézett urak maguk? Íme: Pusztai: Nem vagyok megelé­gedve magammal. És ketten fenye­getik a helyemet... Vincze: A második félidőben a halfsor tömött bennünket labdával. Ki kellett jönnie a formának... Kállai: Nehéz... Nehéz... Többet kellett „dolgozni” ezen az egy meccsen, mint az egész amatőrsze­­zonban. De majd megszokom... Balogh: Kezd már elmúlni a SPORTHIRLAP SZERDA, 1935 SZEPTEMBER 4. 27. NéVi CÍM: . a ...... * . gyenge periódusom. Kocsis: Szerencse dolga az egész. Most „kijött a lépés”... — Kiadta a halfsor! — hang­súlyozza erre újra Vincze. Csütörtökön jön a Ke­rület. Örök mumus, kemény ellen­fél, — mondja róla Langfelder. Bizony. Ki is kapott már az Új­pest a Kerülettől, nem is egyszer, hanem kétszer, hozzá egyszer kint Újpesten.... Sok döntetlen is volt... — Nagy küzdelem,, de biztos győ­zelem. .— tippeli Jánosy edző. — Csak azt ne felejtsék el a fiúk, hogy egy meccs két félidőből áll... Mind az első, mind a második fél­időben gondoljanak erre... Vasárnap Pozsony követ­kezik Meccs a most már Állami­ Liga­­tag Bratislava ellen... Jávorral a centerben, ami nem kis pikanté­ria. Mellesleg vasárnap 4:0-ra ver­te a Bratislava a Pilsent és Já­vort a vállán vitte ki a közönség. — Tehát a Kerület elleni csa­pat? — Változatlan. A halfsor össze­állítása, hogy ki melyik oldalon játszik, hangulat kérdése. Mind­egy. Bár valószínű, hogy Szalay ezúttal a baloldalon fog játszani. — A Bratislava ellen? — Csütörtökön este állítjuk majd össze a csapatot. Turay és a haverkérdés — A Sporthírlap tudósítójától — Nagykörút, vasárnap este ne­gyed hét. A 6-os elindul az Üllői­ Út sarkáról a Berlini­ tér­ felé. A villamos, jobbelső, páholya mellett Turay áll. Akit Suttyónak becéznek. A Hungária szolgálaton­­kívüli viszonyba helyezett center­­hallja, A Ferencváros hajdani csillaga. — No, a haverjei leégtek! Turay tiltakozik: — Nekem nem, haberjem. (így mondja: b-vel.) Az én haberem a Tahi volt, meg a Bukovi, Szedla­­csek, Obitz, Fu­hrmann, Hungler, Angyal Rázsó, Kohut. Ezek utá­nam, jöttek, ezek a mostaniak. De Turaynak a 6-oson is akad­nak „haberjei”. A jobbelsői pá­holyban ül az egyik, aki ma is franzstadti szurkoló. Ez azért biz­tos, mert szidja Korányit. A franzstadti mögött két hunga­rista ül, szintén haberek. Persze, mindhárman angyal­földiek. — Sárosi és Móré voltak jók az egész Fradiból —­ mondja Turay, bebizonyítva ezzel teljes elfogulat­lanságát, hiszen épp Sárosi és Móré az utódai a Ferencváros középposztjain. — Az Újpest nem volt jó, — folytatja magánvéleményét — de küzdött. Ha egy csapat azt hiszi, hogy kettőnull után nem kell melóz­ni, úgy jár, mint a Fradi. — Melyiknek szurkoktól? —­­kérdi az egyik habérje. —­ Nem szurkolok én egyiknek se —, válaszol Turay szemérmesen. —• Mit gondoltok, azért a szive csak oda dobogott, vissza —- mond­ja a franzstadti habér­. Turay elhallgatott- A SPARTA érkezéséről még nem kapott hírt a Ferencváros. Pénteken éjfélre vár­ják a prágaiakat. CSAK­LAKY ÉS LÁZÁR hiányzott a Ferencváros keddi edzé­séről,­­ a többiek a körülményekhez képest jó hangulatban és igen nagy akarással végezték el a kondíció­­gyakorlatokat. Ma kétkapus játék, pénteken kondícióedzés a Fradi mű­sora. * 1 „Ilyen tolt soha többé ne essék a Ferencváro­son Pataky Mihály szerint fe­gyelmi vétséget követtek el a taktikai utasításokat mel­lőző ferencvárosiak — A Sporthírlap Akik vasárnap (a meccs előtt) a ferencvárosi öltözőben tartózkod­tak, nem látták — Pataki Mihályt. Nem ment le a csapathoz, nem adott újabb taktikai utasításokat. Miért? Nyilván, mert nem volt semmi újabb mondanivalója, azt a játékmodort várta csapatától, amelyet a nagy EK-mérkőzések előtt előírt számára s amellyel a Ferencváros előbb lehengerelte a Romát, majd átjutott az Austrián is. A Ferencváros néhány játékosa viszont nyilván úgy gondolkozott, hogy a bajnoki mérkőzéseken feles­leges holmi modern taktikára gondolni, megerőltetnie is kár lenne magát, az Újpestet legyőz­hetik akkor is, ha csak „jól fut­balloznak” és „csazárdra állítják az újpesti palikat”. Mire észbekaptak, már késő volt, a Szerencse isten­­asszonya Újpest mellé állt s a megzavarodott Ferencváros kép­telen volt rá, hogy legalább egy pontot megmentsen a biztosnak hitt kettőből. — Néhány játékosunkból ismét hiányzott a győzelem erőteljes ak­arása, a játékfegyelem és a munkavállalásra való hajlandóság,­­— mondja most, két­ nappal a derbi után Pataki Mihály­ — de mindezt már mások is megállapí­tották. Én tulajdonképpen azt n­em értem, hogyan szabad előfordulni annak, hogy mindezt ismét megállapíthassuk. Elvégre arról mindig lehet szó, hogy egy játékos mérsékeltebb tel­jesítményt nyújt, hogy nem képes kihasználni egy gólhelyzetet, hogy megsérül. De hogy még mindig akadjon játékos, aki nem fedezi az ellenfél csatárát, holott ez a legfontosabb köteles­sége, aki felesleges szabálytalan­ságokkal juttatja előnyhöz az ellen­felet, aki ahelyett, hogy a győze­lemért küzdene, ellenfeleivel dula­kodik, akik összekötő létére nem segít hátul, amikor az ellenfél támad, ez mind olyan fegyelmi vét­­ség, amit már régen ki kellett volna irtani csapatunkból. Bevallom, azt reméltem, hogy játékosaink, akik még élénken emlékezhetnek a leg­utóbbi bajnokság során minket ért kudarcokra, de a győzelmes KK- mér­kőzésekre is, minden terrorizá­lás nélkül megértik azt a napnál világosabb igazságat­, hogy úgy kell játszani, mint a KK- mérkőzéseken. Ehelyett úgy játszottak az Újpest­tel, mint azon az emlékezetes a­ 1-es Ferencváros—Szeged meccsen. (Megjegyzendő, talán az is ma­gyarázza némiképpen a moderni­zált Ferencváros visszaöregedését, hogy a „minimális biztonság’’-ra beidegzett Laky hiányzott, helyet­tese pedig nem volt megfelelő mó­don előkészítve. Igaz, hogy ez is súlyos hiba, amit azonban termé­szetesnek találunk, mert sohasem láttuk a ferencvárosi edzéseken, hogy a tartalékjátékosokkal is gya­koroltatták volna a Pataki-féle vé­dekező játékot.­ —­ Most már csak abban bízom, — folytatja Pataki — hogy ez a lecke jókor jött és csapatunk nem­csak a Sparta ellen, de azután a sorra következő bajnoki mérkőzé­seken is ragaszkodni fog ahhoz a já­tékmodorhoz, melynek az idei nyáron oly nagy sikere­tudósítójától — ket köszönhetett. Két hátvédünk és egyik fedezetünk akkor is köteles őrizni az ellenfél három csatárát, ha mi támadunk, az ellenfél támadásánál pedig nem­csak másik két fedezetünknek, de a két összekötőnek is kötelessége hátravonulni a védelembe. És vala­mennyi játékosunknak elemi becsületbeli kötelessége minden mérkőzésen úgy küzdeni, mint a legnagyobb EK-meccsen, mert becsületes küzdelemben elesni nem szégyen, viszont az olyan vereség, mint a va­sárnapi, foltot hagy a já­tékos sportbecsületén is. Ezt a foltot kell eltüntetniük vasárnap. De ez nem elég Az kell, hogy ilyen folt soha többé ne essék a Ferencvároson. (Nem is kell sok ahhoz, hogy Pataki Mihály óhaja valóra vál­jék: csak 2—3 játékosnak kell követnie azt a példát, amelyet tár­sai mutatnak neki arról, hogyan kell sportszerűen viselkedni min­den tekintetben­— a pályán.) Hoffmann, Bán/Mikes? JOn* — A Sporthirlap tudósítójától — A halfsor összeállítása a problé­ma a Ferencvárosban. Játszhat-e Laky, valóban harcképtelen-e Lá­zár, meg lehet-e próbálkozni újra Bánnal? — Mi a vezetőség véleménye?­— kérdeztük „illetékesektől”. — Egyelőre még nem is beszél­tünk a csapatösszeállításról. Majd pénteken eldől ez. Most még a lehe­tőségekről sem gondolkodtunk. — Ki van készenlétben ? — Hoffmann, Bán, azonkívül Mikes. Majd pénteken dönt a veze­tőség. Mindenesetre reméljük, hogy csak egyikre lesz szükség kö­zülük, mert Lakyra számítunk! Soroksár egyelőre válto­­zatlan — A Sporthírlap tudósítójától — Soroksáron még kedden sem tér­tek napirendre a váratlan salgótar­jáni vereség fölött. Több poszton erősíteni szándékoznak. Annyi máris bizonyos, hogy a hónap végén vidék­­rről visszatérő Bihárny II. foglalja el a gyenge formában levő Horváth helyét. A csütörtöki Budai-meccs és az utána következő olaszországi portya miatt ezen a héten kedden tartotta edzését a soroksári csapat. A csapat változatlan összeállításban szerepel a Budai ellen. Az edzés után, zárt ajtók mögött, nagy fejmosással kapcsolatos lelki­­edzés volt a klubhelyiségben. É­s A PHOBUS edzője, Bányai Lajos tegnap nagy labdaedzést tartott. A gyakorlatok során az egyes csapatrészeket külön­­külön foglalkoztatta, szoktatta egy­máshoz. — A fiúk nagyon fáradtak, —– ma­gyarázza Bányai. — Ez ki is ütkö­zött egynéhány játékosból szombatom Most azon fáradozom, hogy a csapa­tot újból a megfelelő összhangba hozzam. Remélem és hiszem, hogy a Kispest elleni meccsen már egy új, jobb Phöbus fog harcolni. Az újpesti kék-sárgák egyébként csütörtökön a Testvériség csapatával játszanak edzőmérkőzést.

Next