Sporthirlap, 1935. szeptember (26. évfolyam, 70-77. szám)
1935-09-04 / 70. szám
2 JEF KETTEN BESZÉLNEK a futball dicsőséges bizonytalanságéról —■ Jól hallottam? Maga a futball dicsőséges bizonytalanságát élteti? — Azt én. — Istenem, hát maga is bedől ennek a frázisnak . — Minden frázis egy-egy kitaposott örökigazság. — Ha maga aforizmával akarja elintézni a derbit és azt a másik két meccset, amelyik hasonló volt hozzá, akkor nem messze fog jutni. De ha rám hallgat, akkor nem a futball bizonytalanságát, de a futball örök bizonyosságát fogja hirdetni! — Ne beszéljen. És mi ez a bizonyosság ? — Az, hogy aki könnyelmű, az elbukik. Az igaz, hogy egyszer az egyik csapat könnyelmű, másszor a másik, de ez már nem a futball bizonytalansága, hanem a játékosoké és ugyanúgy állítható a vízipólóra, mint a sakkra. Ha maga a baccarat vagy a rulett dicsőséges bizonytalanságáról beszél, akkor helyeslek, de ezt a szisztematikus, komoly szép játékot nem hagyom a bizonytalansággal jellemezni. Én tehát igenis a futball dicsőséges bizonyosságát hirdetem, ami alatt , persze nem azt értem, hogy minden mérkőzés már előre le van futva, hanem azt, hogy a könnyelmű, léha, fölényeskedő csapat egész bizonyosan kikap még akkor is, ha már két góllal vezet. — Ez rendben van. De ha a könnyelmű és elbizakodott csapat egészen bizonyosan kikap, akkor hogy lehet az, hogy a játékosok mégis könnyelműek, mégis elbizakodottak? ... — Ez először is azért lehetségesemért nem egy esetben olyan hatalmas tudásbeli különbség van a két csapat között, hogy még az elbizakodottság sem okoz vereséget, legfeljebb a gólarányon látszik meg. De másodszor meg azért, mert az elbizakodottság a legtermészetesebb emberi tulajdonság. Az elbizakodottság édesgyermeke az örömnek és elválaszthatatlan attól. Aki tehát nem akar elbizakodott lenni, annak örülni sem szabad túlságosan, ha hét góllal győzi le az igyekvő Budafokot. Az egyesület vezetőinek és belső híveinek a feladata az, hogy ne emeljék égig a győztes csapatot, még akkor sem, ha az egyébként megérdemelné. Az elbizakodottságot még örömkorában kell agyonütni, ez az egyetlen biztos védekezés ellene. Mert ha egyszer az elhatalmasodott a játékoson, akkor nyilatkozhatja az edző százszor is, hogy: „bizakodunk, de nem vagyunk elbizakodottak” —mégis elbizakodottak. —. De mondja csak, hát az nem lehet, hogy a Fradi nem volt elbizakodott, hanem visszaesett és az Újpest főbb munkabírásával, jobb balfsorával, tehát nem lelki, hanem tudásbeli fölényével győzött? — Dehogynem. De csak attól kezdve, hogy az Újpest elérte első gólját. Mert attól a perctől kezdve a Ferencvárosban halomra dőlt az elbizakodottság és idegesség, kapkodás lépett a helyébe. Ekkor már az Újpest jobban tudott futballozni. — Szóval, ha értem a leckét, a lelki fölény tudásbeli fölényt von maga után. — Úgy van! —■ És látja, ennek ellenére sem tudom megérteni, hogyan történhetett. Ha ezt megmagyarázná... — Kérem. A Fradi remekül játszott és begurigozott két gólt. Továbbra is remekül játszott, a nézőtér is ájuldozott a két gyönyörtől, csak éppen azt nem vették észre, hogy több gól nincs. Mikor aztán Kocsis fejelt egy gólt, akkor megdöbbentek, hogy milyen kevés a különbség. De ekkor már elveszett ügy volt az egész. Mert, ha egy magas labdát ketten akarnak elfejelni és az egyik állva várjaa labdát, a másik pedig rároham akkor feltétlenül utóbbié lesz, 1:1 után a Fradi állóstarttal indult a győzelemért, az Újpest pedig repülőstarttal. Ezért győzött. De most már nem emlegeti a futball dicsőséges bizonytalanságát, úgy-e ? — Dehogynem emlegetem. Mi vigasza lehet más egy szegény frodistának?? Tabi László. ! Újpesten nincs „páholy44! De csütörtökön a III. kerület ellen azért változatlanul a derbigyőztes csapat áll ki . A Sporthírlap Újpest felett kék az ég. Kék ugyan az egész város felett, de Újpest felett a legkékebb. Azt mondja Arányi az újpesti villamoson: — Életem legnagyobb szurkolása volt a vasárnapi Kenterben. A második félidő pedig ö hősköltemény volt. Prózaibb húrokat penget kint a stadionban Langfelder igazgató: — Vasárnapi konklúziók? Különös tekintettel a csatársorra? Na igen. Avar „beszállása” ráér és nem akkor fog újra szerepet kapni a csatársorban, ha egészséges lesz, még akkor sem, ha százszázalékig az lesz. Ez nem elég. Az edzések és edzőmeccsek egész során át kell tanúságot tennie arról, hogy minden tekintetben tökéletesen fut. Ehhez pedig egy út vezet: a pihenés. Most tehát pihen. Nem tehetjük ki magunkat vele kapcsolatban semminő meglepetésnek. Hogy például egy meccs tizedik percében már csak tizen legyünk... — Addig? — Addig? Az egész sorban legjobban, Pusztainak kell igyekeznie, hogy kedsét megtarthassa. Tökéletesítenie kell a centerezéseit, mert ott van Janda, aki éppen ezt tudja tudósítójától — nagyon... És ha Avar tökéletesen rendben lesz, azt kérdi? Újpesten nincs „páholy”, azt tudja és a futball a formák örök vetélkedése. És különben is... Avar számára más poszt is elképzelhető. — Adjon osztályzatot a vasárnapi csatársornak. — Tessék. Pusztai adós maradt a centerezésekkel, Vincze nehezen jött bele, de aztán remekül váltogatta a szárnyakat, Kállai? Akik nincsenek vele megelégedve, azoknak „szemre” talán igazuk van. De a lényeg: felőrölte a kitűnő Mórét. A kulimunka pedig nem „mutat”. Balog javul, Kocsis? Megmondtam róla a szombati Sporthirlapban: gyors, erélyes, gólképes... Szó szerint ilyen volt. Összosztályzat ? Kettes... Öten beszélnek ... És mit mondanak fent idézett urak maguk? Íme: Pusztai: Nem vagyok megelégedve magammal. És ketten fenyegetik a helyemet... Vincze: A második félidőben a halfsor tömött bennünket labdával. Ki kellett jönnie a formának... Kállai: Nehéz... Nehéz... Többet kellett „dolgozni” ezen az egy meccsen, mint az egész amatőrszezonban. De majd megszokom... Balogh: Kezd már elmúlni a SPORTHIRLAP SZERDA, 1935 SZEPTEMBER 4. 27. NéVi CÍM: . a ...... * . gyenge periódusom. Kocsis: Szerencse dolga az egész. Most „kijött a lépés”... — Kiadta a halfsor! — hangsúlyozza erre újra Vincze. Csütörtökön jön a Kerület. Örök mumus, kemény ellenfél, — mondja róla Langfelder. Bizony. Ki is kapott már az Újpest a Kerülettől, nem is egyszer, hanem kétszer, hozzá egyszer kint Újpesten.... Sok döntetlen is volt... — Nagy küzdelem,, de biztos győzelem. .— tippeli Jánosy edző. — Csak azt ne felejtsék el a fiúk, hogy egy meccs két félidőből áll... Mind az első, mind a második félidőben gondoljanak erre... Vasárnap Pozsony következik Meccs a most már Állami Ligatag Bratislava ellen... Jávorral a centerben, ami nem kis pikantéria. Mellesleg vasárnap 4:0-ra verte a Bratislava a Pilsent és Jávort a vállán vitte ki a közönség. — Tehát a Kerület elleni csapat? — Változatlan. A halfsor összeállítása, hogy ki melyik oldalon játszik, hangulat kérdése. Mindegy. Bár valószínű, hogy Szalay ezúttal a baloldalon fog játszani. — A Bratislava ellen? — Csütörtökön este állítjuk majd össze a csapatot. Turay és a haverkérdés — A Sporthírlap tudósítójától — Nagykörút, vasárnap este negyed hét. A 6-os elindul az Üllői Út sarkáról a Berlini tér felé. A villamos, jobbelső, páholya mellett Turay áll. Akit Suttyónak becéznek. A Hungária szolgálatonkívüli viszonyba helyezett centerhallja, A Ferencváros hajdani csillaga. — No, a haverjei leégtek! Turay tiltakozik: — Nekem nem, haberjem. (így mondja: b-vel.) Az én haberem a Tahi volt, meg a Bukovi, Szedlacsek, Obitz, Fuhrmann, Hungler, Angyal Rázsó, Kohut. Ezek utánam, jöttek, ezek a mostaniak. De Turaynak a 6-oson is akadnak „haberjei”. A jobbelsői páholyban ül az egyik, aki ma is franzstadti szurkoló. Ez azért biztos, mert szidja Korányit. A franzstadti mögött két hungarista ül, szintén haberek. Persze, mindhárman angyalföldiek. — Sárosi és Móré voltak jók az egész Fradiból — mondja Turay, bebizonyítva ezzel teljes elfogulatlanságát, hiszen épp Sárosi és Móré az utódai a Ferencváros középposztjain. — Az Újpest nem volt jó, — folytatja magánvéleményét — de küzdött. Ha egy csapat azt hiszi, hogy kettőnull után nem kell melózni, úgy jár, mint a Fradi. — Melyiknek szurkoktól? —kérdi az egyik habérje. — Nem szurkolok én egyiknek se —, válaszol Turay szemérmesen. —• Mit gondoltok, azért a szive csak oda dobogott, vissza —- mondja a franzstadti habér. Turay elhallgatott- A SPARTA érkezéséről még nem kapott hírt a Ferencváros. Pénteken éjfélre várják a prágaiakat. CSAKLAKY ÉS LÁZÁR hiányzott a Ferencváros keddi edzéséről, a többiek a körülményekhez képest jó hangulatban és igen nagy akarással végezték el a kondíciógyakorlatokat. Ma kétkapus játék, pénteken kondícióedzés a Fradi műsora. * 1 „Ilyen tolt soha többé ne essék a Ferencvároson Pataky Mihály szerint fegyelmi vétséget követtek el a taktikai utasításokat mellőző ferencvárosiak — A Sporthírlap Akik vasárnap (a meccs előtt) a ferencvárosi öltözőben tartózkodtak, nem látták — Pataki Mihályt. Nem ment le a csapathoz, nem adott újabb taktikai utasításokat. Miért? Nyilván, mert nem volt semmi újabb mondanivalója, azt a játékmodort várta csapatától, amelyet a nagy EK-mérkőzések előtt előírt számára s amellyel a Ferencváros előbb lehengerelte a Romát, majd átjutott az Austrián is. A Ferencváros néhány játékosa viszont nyilván úgy gondolkozott, hogy a bajnoki mérkőzéseken felesleges holmi modern taktikára gondolni, megerőltetnie is kár lenne magát, az Újpestet legyőzhetik akkor is, ha csak „jól futballoznak” és „csazárdra állítják az újpesti palikat”. Mire észbekaptak, már késő volt, a Szerencse istenasszonya Újpest mellé állt s a megzavarodott Ferencváros képtelen volt rá, hogy legalább egy pontot megmentsen a biztosnak hitt kettőből. — Néhány játékosunkból ismét hiányzott a győzelem erőteljes akarása, a játékfegyelem és a munkavállalásra való hajlandóság,— mondja most, két nappal a derbi után Pataki Mihály — de mindezt már mások is megállapították. Én tulajdonképpen azt nem értem, hogyan szabad előfordulni annak, hogy mindezt ismét megállapíthassuk. Elvégre arról mindig lehet szó, hogy egy játékos mérsékeltebb teljesítményt nyújt, hogy nem képes kihasználni egy gólhelyzetet, hogy megsérül. De hogy még mindig akadjon játékos, aki nem fedezi az ellenfél csatárát, holott ez a legfontosabb kötelessége, aki felesleges szabálytalanságokkal juttatja előnyhöz az ellenfelet, aki ahelyett, hogy a győzelemért küzdene, ellenfeleivel dulakodik, akik összekötő létére nem segít hátul, amikor az ellenfél támad, ez mind olyan fegyelmi vétség, amit már régen ki kellett volna irtani csapatunkból. Bevallom, azt reméltem, hogy játékosaink, akik még élénken emlékezhetnek a legutóbbi bajnokság során minket ért kudarcokra, de a győzelmes KK- mérkőzésekre is, minden terrorizálás nélkül megértik azt a napnál világosabb igazságat, hogy úgy kell játszani, mint a KK- mérkőzéseken. Ehelyett úgy játszottak az Újpesttel, mint azon az emlékezetes a 1-es Ferencváros—Szeged meccsen. (Megjegyzendő, talán az is magyarázza némiképpen a modernizált Ferencváros visszaöregedését, hogy a „minimális biztonság’’-ra beidegzett Laky hiányzott, helyettese pedig nem volt megfelelő módon előkészítve. Igaz, hogy ez is súlyos hiba, amit azonban természetesnek találunk, mert sohasem láttuk a ferencvárosi edzéseken, hogy a tartalékjátékosokkal is gyakoroltatták volna a Pataki-féle védekező játékot. — Most már csak abban bízom, — folytatja Pataki — hogy ez a lecke jókor jött és csapatunk nemcsak a Sparta ellen, de azután a sorra következő bajnoki mérkőzéseken is ragaszkodni fog ahhoz a játékmodorhoz, melynek az idei nyáron oly nagy sikeretudósítójától — ket köszönhetett. Két hátvédünk és egyik fedezetünk akkor is köteles őrizni az ellenfél három csatárát, ha mi támadunk, az ellenfél támadásánál pedig nemcsak másik két fedezetünknek, de a két összekötőnek is kötelessége hátravonulni a védelembe. És valamennyi játékosunknak elemi becsületbeli kötelessége minden mérkőzésen úgy küzdeni, mint a legnagyobb EK-meccsen, mert becsületes küzdelemben elesni nem szégyen, viszont az olyan vereség, mint a vasárnapi, foltot hagy a játékos sportbecsületén is. Ezt a foltot kell eltüntetniük vasárnap. De ez nem elég Az kell, hogy ilyen folt soha többé ne essék a Ferencvároson. (Nem is kell sok ahhoz, hogy Pataki Mihály óhaja valóra váljék: csak 2—3 játékosnak kell követnie azt a példát, amelyet társai mutatnak neki arról, hogyan kell sportszerűen viselkedni minden tekintetben— a pályán.) Hoffmann, Bán/Mikes? JOn* — A Sporthirlap tudósítójától — A halfsor összeállítása a probléma a Ferencvárosban. Játszhat-e Laky, valóban harcképtelen-e Lázár, meg lehet-e próbálkozni újra Bánnal? — Mi a vezetőség véleménye?— kérdeztük „illetékesektől”. — Egyelőre még nem is beszéltünk a csapatösszeállításról. Majd pénteken eldől ez. Most még a lehetőségekről sem gondolkodtunk. — Ki van készenlétben ? — Hoffmann, Bán, azonkívül Mikes. Majd pénteken dönt a vezetőség. Mindenesetre reméljük, hogy csak egyikre lesz szükség közülük, mert Lakyra számítunk! Soroksár egyelőre változatlan — A Sporthírlap tudósítójától — Soroksáron még kedden sem tértek napirendre a váratlan salgótarjáni vereség fölött. Több poszton erősíteni szándékoznak. Annyi máris bizonyos, hogy a hónap végén vidékrről visszatérő Bihárny II. foglalja el a gyenge formában levő Horváth helyét. A csütörtöki Budai-meccs és az utána következő olaszországi portya miatt ezen a héten kedden tartotta edzését a soroksári csapat. A csapat változatlan összeállításban szerepel a Budai ellen. Az edzés után, zárt ajtók mögött, nagy fejmosással kapcsolatos lelkiedzés volt a klubhelyiségben. És A PHOBUS edzője, Bányai Lajos tegnap nagy labdaedzést tartott. A gyakorlatok során az egyes csapatrészeket különkülön foglalkoztatta, szoktatta egymáshoz. — A fiúk nagyon fáradtak, —– magyarázza Bányai. — Ez ki is ütközött egynéhány játékosból szombatom Most azon fáradozom, hogy a csapatot újból a megfelelő összhangba hozzam. Remélem és hiszem, hogy a Kispest elleni meccsen már egy új, jobb Phöbus fog harcolni. Az újpesti kék-sárgák egyébként csütörtökön a Testvériség csapatával játszanak edzőmérkőzést.