Sporthirlap, 1935. december (26. évfolyam, 96-102. szám)
1935-12-04 / 96. szám
A SPORTHÍRLAP HÁZI SZÍNPADA Dietz dr. álma (Párisi hotelszoba. Dietz dr. lenge magyarban telefonál, villogó gatya, a vállon kacagány, jobbkézben buzogány, balkézben telefonhallgató, a fej körül nimbusz. A szférák zenéje.) DIETZ DR. (a telefonbal: Halló, Passy 4715? Monsieur Dekobra? Nos, döntöttem. Nem fogadhatom önt. Elvégre noblesse oblige, mint a franciák mondják, de ezt maga persze nem tudhatja. Mégse lehet akárkivel... Ugyanezt közölte a gyerekekkel, a Lavallal, a Mistinguette-tel, meg az akadémia tagjaival, meg a Chevalierrel. Mit képzelnek elvégtére? Éjfélkor itt volt az Anatole France, meg a Balzac szelleme, azoknak se adtam interjút. Verstanden? Ver? Nahát. Azért mondom. Napá, kis francia világhíresség. (Unottan hátradől, megigazítja feje körül a nimbuszt.) POZZO, MEISL (lábujjhegyen, besurrannak). POZZO (áhítattal): Oh, Carlo... MEISL (mintegy bűvöletben): Ahh, Kari... DIETZ DR. (felhorkan, vérben forog a szemüvege): Na mi az, kisfiúk, csak így, kopogtatás nélkül?! Hol vagyunk, a Hohe Warten? A patvarba is, én nem értem, hogy ezek a hozzá nem értő szövetségi kapitánykák, ezek a kapitányimitációk mit meg nem engednek maguknak... (Mérgesen ráncolja a homlokát). MEISL (ijedten): Aber Kari, hitte sehőn... DIETZ DR.: Tisztázzuk kérem, kis izé. Semmi Kari. Dietz dr. úr, meg méltóztatott érteni, vagy kapitány bácsi, vagy szakértő bácsi kérem. Nálam lehet választani. Na és most, pubikák, minek köszönhetem, hogy finoman fejezzem ki magamat?... POZZO: Prego... DIETZ DR.: Fiam, ha velem beszél, igazítsa meg a halfsorát. POZZO: Eszményképem... Ideálom... Mindenem ezen a világon... DIETZ DR. (szerényen): Na hagyja, hagyja, kis kezdő! Mivel ereszkedhetem le magukhoz? POZZO: Előbb csak hadd nézzünk, nagy férfiú! DIETZ DR.: Ejnye-bejnye, de nagy fiúk lettetek, amióta azt a döntetlent kicsikartátok Milánóban... . Na, nem bánom, ha felér hozzám a tekintetetek, öt percig nézhettek. De tovább egy másodperccel se. (Kacéran megigazítja vállán a kacagányt.) (Eltelik öt mámoros perc. Pozzóék imádatos hódolattal néznek.) DIETZ DR.: Na, lejárt az idő, fiaim. MEISL (halkan, félve): Tulajdonképpeni célunk... POZZO (remegve): ...azonban... MEISL: ...az... POZZO: ...hogy... MEISL (vakmerően): Taníts meg minket válogatni, Mintaképünk! POZZO (rajongva): Igen, avass be bennünket titkaidba, Mester. Hogyan csináltál Cseh Matyiből csodacsapatot... DIETZ DR. (sajnálkozva): Hah, ti sötétlelkű kis naívisták. Nem lehet azt megtanulni, fiaim, születni kell arra, születni... MEISL: Na mégis. Mester, kuckac... Pár tippet csupán... DIETZ DR.: Ám legyen. Hiszen rátok fér a tanulás, nem mondom... Szóval figyeljetek! MEISL: Tesszük, felség. Ám néma csend... DIETZ DR. (szigorúan): Nem szeretem, ha magyar költőből citál, kis Hugó. Akkor biztosan megint a KK körül van valami drikli.Szóval, a kapus párducszerű legyen. POZZO (őrjöngve jegyez): ...gyen. Felség. Megvan, esedezem. DIETZ DR.: Hát nahát. A két bekk közül az egyik húzódjék kissé előre, a másik viszont kissé hátra, hogy fel ne boruljon a pálya. POZZO: Hallod ezt, Hugó? Hallod? MEISL (remeg, lehajtja a fejét): Isteni! Isteni! DIETZ DR.: Na , aztán a két szélsőhalf legyen a szélsőjén, a centerhalf a bekkjén, a két összekötő legyen hátul, ha kell, a center legyen a kapunál, a kapu legyen a centernél, a labda is, de a kapu lehetőleg állandóan legyen elől, a szögletet balról vagy jobbról rúgják, de feltétlenül a kapu felé, kézzel viszont csak a kapus érintse a labdát... MEISL: Göttlch, egyszerűen göttlich. POZZO: Divina, einfach divina. És ez a recept di győzelem?? DIETZ DR.: Ha mindez megvan, már csak jó bíró kell, jó idő, jó pálya, jó csapat, mázli és az, hogy ne kapjunk ki, akkor már biztos a győzelem... (Meisi és Pozzo lassan szétfoszlik, a kacagány meg a buzogány is. Dietz az ágyban fekszik, a párnáját markolássza.) A győzelem... A győzelem... (teljesen felébred.) A győzelem megvolt, Istenként, győztünk, na, mit akarnak, remélem, most már nem fognak otthon túlságosan összeszidni... (Függöny... 2 40. NÉV: •iiiiiii,, CÍM: • I • i 8s • IIt várni védelmünket. Közben a mi csatársorunk nyugodtan újra és újra földre vitte a labdát, passzolt és passzolt laposan, pontosan, az olasz védelem rengeteget dolgozott, tiszta labdát jóformán sohasem küldhetett vissza a mezőnybe, folyton szerelnie kellett és végül... Végül nem tudta megakadályozni, hogy a már vezető olasz csapattól legalább a döntetlent ki ne csikarjuk. Nem akarom megmérni a milánói eredmény súlyát, de az biztos, hogy nemcsak az eredményben, de erkölcsileg sem vallottunk kudarcot. A zürichi és a párisi mérkőzések — bár sportszempontból kevésbé voltak fontosak, mint a milánói , mégis betetőzték a válogatott csapat eddigi szereplését és meghozták a teljes erkölcsi sikert. Azt hiszem, nemcsak az én véleményem, hogy ez a válogatott csapat a magyar futball új aranykorát nyitotta meg. Egyénileg nem sokat mond játékosairól a kapitány . — Nem akarok külön senkit kiemelni. Mindenki, megtette a kötelességét. Sárosi, Cseh, Toldi... Mind!... Titkos Milanóban még gyengébb volt, azután ő is azt adta, amit vártam tőle. Most annyira együtt van a válogatott együttes, hogy azt hiszem — a hosszú téli szünet után tavasszal is képes lesz folytatni, amit idén elkezdett. Természetesen a szünet alatt tovább kell dolgoznom. Több ponton szükség van , , utánpótlásra, nem azért, mert ma valaki a mostaniak közül nem elégítene ki, de ■mindig számítani kell sérülésekre, formahanyatlásokra és nem szabad, hogy egy-egy poszt betöltése zavarokat okozzon. Amikor olyan sok tehetséges játékossal rendelkezünk. „10 ÉVE ÓTA ELŐNYÖS..." Az NB ügyvezetője, Fodor Henrik dr. mondja: — Mióta Magyarországon bevezették a profizmust, ezt még nem láttam. A megnyert mérkőzések után egyetlen játékos sem érdeklődött a prémium után! Még most sem tudják, mi lesz a jutalmuk a készpénzben. Tíz esztendő óta nem vettem részt ennél szebb úton, egyetlen disszonáns hang nem zavarta meg a csapat nagyszerű szellemét. Véleményem szerint a párisi győzelemnek volt legnagyobb visszhangja a nemzetközi sportéletben. Ennek az a magyarázata, hogy a párisi csapatot jobbnak tartják a francia válogatottnál. Ez az együttes olyan sikerekkel dicsekedhetett a közelmúltban, mint az osztrákok, a csehszlovákok és Madrid válogatottjai ellen elért győzelmek és az Arsenaltól kivívott döntetlen. Ezt a csapatot a magyar együttes olyan könnyedén, olyan fölényesen verte, hogy a nézők egyik ámulatból a másikba estek. — Túl gavallérosan játszottak — szól közbe Nagy Marcell — mert több gólt is rúghattak volna, ha kissé jobban igyekeznek. — Zürichben az volt a helyzet — mondja erre Fodor dr. — hogy túlságosan felpiszkálták a svájci csapatot, amely erre fogcsikorgatva küzdött. Persze így a mieink is keményebben szálltak a játékba, ámbár még mindig kevésbé keményen, mint a svájciak. Ezzel szemben a párisi mérkőzésen az ellenfél is olyan gavallérosan és fairen játszott, hogy a mi játékosainknak sem kellett fokozni a győzelem mértékét. SÁROSI-ÜGY? PÁRISI KACSA! Sárosival beszélgetünk. A milánói szerződés ügye... — Tulajdonképpen pontosan annyit tudok erről, amennyi a magyar lapokban megjelent róla. És én is Párisban hallottam először... Kiderül, hogy Sárosinak senki nem tett szerződési ajánlatot Milánóban, ellenben Párisban már az erre vonatkozó kérdéssel fogadták. Párisi kacsa volt az egész. Nyilván olyan valaki találta ki, aki nem ismeri eléggé Sárosi Györgyöt. És valami „különleges” reklámot akart kitalálni a válogatott meccs számára. Mert hiszen a „beharangozó” cikkek fele erről az ügyről szólt. S még rádióinterjúban is ezt kérdezték Gyurkától. A dolog úgy áll, ahogy Sárosi már pénteken megmondta a Sporthírlap tudósítójának: — Szó sem igaz az egészből! AZ IGAZI SZENZÁCIÓ!... Még Herzog Edvinnel beszélünk, aki szintén végigkísérte a csapatot diadalmas útján. — Otthon talán nem is képzelik, milye fanatikusan biztatta csapatát a milánói olasz közönség — mondja. Megnyugtatjuk, hogy hallottuk a rádión a közönség hangját is. — Végre összeszokott a válogatott csapat — folytatja. — Milanóban bebizonyította a tudását, Zürichben a küzdőképességét és Párisban a technikai tudását. Közben Nagy Marcell és Takács Béla az egyik szögletben nagy titkolózva bontogatnak egy csomagot. Odakacsintanak hozzánk. — Itt az igazi szenzáció!... Valami újfajta játékot vesznek elő. Futballjáték. — Ezt játszották a fiúk az egész úton — mondja Takács Béla. — És ezen tanulták meg, mi a jó taktika!... Egész úton a legfinomabb külföldicigarettákat szívták. Most könyörögnek egy akármilyen magyar cigarettáért. Győrbe érkezünk. Tömeg. Éljenzés. Az egész úton nagyszerű kosztban volt részük. Most mind leugrik, rohan a restihez. — Virslit kérek!... Virslit kérek!... A diadalmas magyar futballgárda. A kedves gyerekek. Aszlányi Károly. SPORTHÍRLAP SZERDA, 1935 DECEMBER L Két vidám órát töltött Bécsben a magyar gárda — A Sporthírlap telefonjelentése — Bécs, december 3. Háromhúszkor érkezett Bécs nyugati pályaudvarára a párisi gyors és rajta a diadalmas magyar válogatott csapat. Nem sokan vártuk. Fischer Vilmos, a Hungária itt élő lelkes híve és mi „szorongtunk” a pályaudvar üvegteteje alatt, mint ünnepélyes fogadtatok. Az osztrák szövetség, a sok-sok jóbarát nem jött ki. Biztos nem volt ideje... Három Hungária-játékos feje bukkan fel először az egyik fülke ablakában: Szabó, Dudás és Titkos néz kifelé mosolygó szemmel. S az első magyar láb, mely kilép a perionra, a vörös Takácsé. Hangos, vidám az egész társaság. De régen utazott át utoljára Bécsen ilyen jókedvű magyar futballgárda!... Dietz dr. és Fodor dr. fogadják kettőnk gratulációját. Mi legalább őszintén gratulálunk. — Bázelben az FC Basel vezetősége, Zürichben pedig a magyar kolónia várt ránk a pályaudvaron — mondja Fodor dr. — gratuláltak, ajándékokat adtak a fiúknak. Fodor dr. érdeklődik, mi van bécsi barátaival. Azután kijelenti: — Ha a hegy nem jön Mohamedhez, mi ülünk taxiba! Fischer Vilmos azonban taxi helyett saját kocsiját ajánlja fel s a magyar csapat vezetői azzal robognak a városba. Van idejük bőven, a vonat csak félhat után indul tovább Budapest felé. A REPÜLŐ CSEH Takács Béla vezetésével megkezdődik a poggyász átrakodása. Csak vaskoriét választja el egymástól a két sínpárt. Cseh repül át elsőnek a korláton, a többiek követik. Az elhelyezkedés kissé lassan megy, a szomszéd szakaszban is magyarok ülnek, azoknak is segíteni kell egyben-másban. Magyar munkások a szomszédok, Kanadából térnek haza. Hosszú évőket töltöttek a tengeren túl. — Nem volt érdemes, — mondják — sok csomaggal, de kevés dollárral jövünk!... MINDENKI ELÉGEDETT A fiúk kézről kézre adják a Nemzeti Sport mai számát. Most még a kritika ellen sincs kifogásuk. Mindenki elégedett mindennel. S az elégedettség fokozódik, amikor Turay táskájából előkerül az utolsó hazai kolbászrúd és fehér kenyér. — Hiszen ebédeltetek — csodálkozik Takács a hirtelen jelentkező nagy étvágyon. — Node ez hazai! — válaszolnak a fiúk és gyorsan eltüntetik a kol. bászt kenyerestől. MELYIK A JOBB PEZSGŐ? — Annyi pezsgőt tán sohasem ittunk, mint a párisi meccs után — mondja az egyik játékos. A többi megerősíti állítását. De Titkos közbeszól: — Sok volt, de nem jó! — Hát persze, — mondják — a Titkos-féle pezsgő a franciánál is jobb!... — Csuda, milyen szép idő van itt Bécsben, — mondja az egyik fiú — Svájc már fehér... Az indulásig még mindig van idő. A fiúk nagyobb része kimegy a pályaudvarról. Nézegetnek, sétálnak. Borbélyhoz látogatnak el. Nem akarnak borostás állal érkezni Budapestre. — Várjon hogyan fogadnak bennünket otthon? — kérdezi az egyik. Most azután igazán megérdemlik hogy szeretettel fogadják őket. Háromnegyed ötkor átmegy a vonat a keletire. 5 óra 35 perc. Indul a gyors a keleti pályaudvarról. Nemzeti színű cédulák a magyar fiúk fülkéinek ablakán. MAGYAR LABDARÚGÓK SZÖVETSÉGE. S a cédulák alatt és fölött mosolygó arcok. . VEGYES HÍREK A MAFC nyerte a kosárlabdaderbit! MAFC—Elektromos 28:25 (11:8) Keddi bajnoki mérkőzés: Bíró: Zsingor. A csapatok: MAFC: Kozma, Szamosi, Marosi, Galgóczi, Kancseff. Csere: Sági, Kostály. — Elektromos: Kutasi, Temesvári, Csányi, Velkey, Kunvári. Csere: Percze. Góldobók: Marosi (13), Kozma (6), Szamosi (4), Baricseff (3), Sági (2), illetve Vekley (11), Csányi (8), Kunvári (6). Az első félidőben a MAFC támad többet, az Elektromos játéka tetszetősebb. Sok MAFC-helyzet marad ki. Szünet után a műegyetemiek elhúznak 21:12-ig, ekkor, a játék félbeszakad. A bíró Csányit reklamálásért kiállítja, ő azonban „vonakodik”. A pályán kívül tanácskozás folyik a bíró és Szerelemhegyi alelnök között, végül is a bíró visszavonja a kiállítást (?!) és öt perc szünet után folytatják a mérkőzést. Az Elektromos most feljön, hajrázik, egyenlít, sőt 25:23-ra vezet, végül a MAFC megint magára talál és nagy izgalmak között megnyeri a derbit. Zsingor bíró nyilatkozata: A régi szabályok megengedik, az újak tiltják a reklamálást. Csányi, amikor reklamálásért kiállítottam, arra hivatkozott, hogy a rövid idő alatt, amióta az új szabályokkal játszanak, nem tudták még magukat beleélni. Bocsánatot kért, mire visszavontam az ítéletet (!!). BSzKRT—BBTE 20:14 (15:7) Bíró: Zsingor. Góldobók: Pásztói (14), Károlyi (4), Péteri (2), illetve Kovács (6), Lehel (5), Orosz (2), Badacsonyi (1). Biztos győzelem volt. A VASÁRNAPI PROFIMECCSEK Líráit rájelölte a BT. Nemzeti Bajnokság: Törekvés—Ferencváros: Hertzka, hb. Sellei—Rozgonyi, Budai „11”—III. ker. FC: Klug, hb. Vidor —Schlossarik, Hungária—Soroksár: Szigeti, hb. ifj. Zeisler—Gárdos S., Kispest—Szeged: Klein Á., hb. Orosz —Potesz: Attila—Újpest: Gerő, hb. Rónai L.—Lindi I., SBTC—Bocskai: Juhász A. dr., hb. északi ker.; Phöbus—Budafok: Rubint, hb. Stern L. ~ Dobó. — Profiliga: Nemzeti— Csepel: Vas A., Millenáris—Somogy: Stern T., Szürketaxi—ARAK., Bartók, Vác FC—Drogisták: Gébért, Budatétény—Erzsébet: Helischauer, Vasas—Zugló: Alakürti, V. Remény —Nagytétény: Boronkay. 4. VASÁRNAP KECSKEMÉTEN ÚJRAJÁTSZÁK A SZAKKAD MÉRKŐZÉST A kedd esti MLSZ-elnöki ülés legérdekesebb ügye a Szegedi AK— Kecskeméti AC „kapufatörésügye” volt. Az elnökség elutasította az ügyben hozott egyesbírói határozatot és helybenhagyta a fellebbezést. Eszerint a mérkőzést újra kell játszani.. Most vasárnap tehát Kecskeméten megismétlik a SzAKOKAC mérkőzést.