Sporthirlap, 1935. december (26. évfolyam, 96-102. szám)

1935-12-04 / 96. szám

­ A SPORTHÍRLAP HÁZI SZÍN­PA­DA Dietz dr. álma (Párisi hotelszoba. Dietz dr. lenge magyarban telefonál, villogó gatya, a vállon kacagány, jobb­kézben buzogány, balkézben tele­­fonhallgató, a fej körül nimbusz. A szférák zenéje.) DIETZ DR. (a telefonbal: Halló, Passy 4715? Monsieur Dekobra? Nos, döntöttem. Nem fogadhatom önt. Elvégre noblesse oblige, mint a franciák mondják, de ezt maga persze nem tudhatja. Mégse lehet akárkivel... Ugyanezt közölte a gyerekekkel, a Lavallal, a Mistinguette-tel, meg az akadé­mia tagjaival, meg a Chevalier­­rel. Mit képzelnek elvégtére? Éj­félkor itt volt az Anatole France, meg a Balzac szelleme, azoknak se adtam interjút. Verstanden? Ver? Nahát. Azért mondom. Na­pá, kis francia világhíresség. (Unottan hátradől, megigazítja feje körül a nimbuszt.) POZZO, MEISL (lábujjhegyen, besurrannak). POZZO (áhítattal): Oh, Carlo... MEISL (mintegy bűvöletben): Ahh, Kari... DIETZ DR. (felhorkan, vérben forog a szemüvege): Na mi az, kisfiúk, csak így, kopogtatás nél­kül?! Hol vagyunk, a Hohe War­­ten? A patvarba is, én nem ér­tem, hogy ezek a hozzá nem értő szövetségi kapitánykák, ezek a ka­pitányimitációk mit meg nem en­gednek maguknak... (Mérgesen ráncolja a homlokát). MEISL (ijedten): Aber Kari, hitte sehőn... DIETZ DR.: Tisztázzuk kérem, kis izé. Semmi Kari. Dietz dr. ú­r, meg méltóztatott érteni, vagy ka­pitány bácsi, vagy szakértő bácsi kérem. Nálam lehet választani. Na és most, pubikák, minek köszön­hetem, hogy finoman fejezzem ki magamat?... POZZO: Prego... DIETZ DR.: Fiam, ha velem beszél, igazítsa meg a halfsorát. POZZO: Eszményképem... Ideá­lom... Mindenem ezen a világon... DIETZ DR. (szerényen): Na hagyja, hagyja, kis kezdő! Mivel ereszkedhetem le magukhoz? POZZO: Előbb csak hadd néz­zünk, nagy férfiú! DIETZ DR.: Ejnye-bejnye, de nagy fiúk lettetek, amióta azt a döntetlent kicsikartátok Milánó­ban... . Na, nem bánom, ha felér hozzám a tekintetetek, öt percig nézhettek. De tovább egy másod­perccel se. (Kacéran megigazítja vállán a kacagányt.) (Eltelik öt mámoros perc. Poz­zóék imádatos hódolattal néznek.) DIETZ DR.: Na, lejárt az idő, fiaim. MEISL (halkan, félve): Tulaj­donképpeni célunk... POZZO (remegve): ...azonban... MEISL: ...az... POZZO: ...hogy... MEISL (vakmerően): Taníts meg minket válogatni, Mintaké­pünk! POZZO (rajongva): Igen, avass be bennünket titkaidba, Mester. Hogyan csináltál Cseh Matyiből csodacsapatot... DIETZ DR. (sajnálkozva): Hah, ti sötétlelkű kis naívisták. Nem lehet azt megtanulni, fiaim, születni kell arra, születni... MEISL: Na mégis. Mester, kuc­­kac... Pár tippet csupán... DIETZ DR.: Ám legyen. Hiszen rátok fér a tanulás, nem mondom... Szóval figyeljetek! MEISL: Tesszük, felség. Ám néma csend... DIETZ DR. (szigorúan): Nem szeretem, ha magyar költőből ci­tál, kis Hugó. Akkor biztosan megint a KK körül van valami drikli.Szóval, a kapus párduc­szerű legyen. POZZO (őrjöngve jegyez): ...gyen. Felség. Megvan, esede­zem. DIETZ DR.: Hát nahát. A két bekk közül az egyik húzódjék kissé előre, a másik viszont kissé hátra, hogy fel ne boruljon a pálya. POZZO: Hallod ezt, Hugó? Hal­lod? MEISL (remeg, lehajtja a fe­jét): Isteni! Isteni! DIETZ DR.: Na , aztán a két szélsőhalf legyen a szélsőjén, a centerhalf a bekkjén, a két össze­kötő legyen hátul, ha kell, a center legyen a kapunál, a kapu legyen a centernél, a labda is, de a kapu lehetőleg állandóan legyen elől, a szögletet balról vagy jobbról rúg­ják, de feltétlenül a kapu felé, kéz­zel viszont csak a kapus érintse a labdát... MEISL: Göttlch, egyszerűen göttlich. POZZO: Divina, einfach divi­­na. És ez a­ recept di győzelem?? DIETZ DR.: Ha mindez meg­van, már csak jó bíró kell, jó idő, jó pálya, jó csapat, mázli és az, hogy ne kapjunk ki, akkor már biztos a győzelem... (Meisi és Pozzo lassan szétfoszlik, a kaca­gány meg a buzogány is. Dietz az ágyban fekszik, a párnáját marko­­lássza.) A győzelem... A győze­lem... (teljesen felébred.) A győ­zelem megvolt, Istenként, győz­tünk, na, mit akarnak, remélem, most már nem fognak otthon túl­ságosan összeszidni... (Függöny... 2 40. NÉV: •iiiiiii,, CÍM: • I • i 8­s • I­I­t várni védelmünket. Közben a mi csatársorunk nyugodtan újra és újra földre vitte a labdát, passzolt és passzolt laposan, ponto­san, az olasz védelem rengeteget dolgozott, tiszta labdát jóformán sohasem küldhetett vissza a mezőny­­be, folyton szerelnie kellett és végül... Végül nem tudta meg­akadályozni, hogy a már vezető olasz csapattól legalább a döntet­lent ki ne csikarjuk. Nem akarom megmérni a milánói eredmény súlyát, de az biztos, hogy nemcsak az eredményben, de erkölcsileg sem vallottunk kudarcot. A zürichi és a párisi mérkőzések — bár sport­szempontból kevésbé voltak fonto­sak, mint a milánói , mégis be­tetőzték a válogatott csapat eddigi szereplését és meghozták a teljes erkölcsi sikert. Azt hiszem, nem­csak az én véleményem, hogy ez a válogatott csapat a magyar futball új aranykorát nyitotta meg. Egyénileg nem sokat mond játé­kosairól a kapitány­ . — Nem akarok külön senkit kiemelni. Mindenki, megtette a köteles­ségét. Sárosi, Cseh, Toldi... Mind!... Titkos Milanóban még gyengébb volt, azután ő is azt adta, amit vár­tam tőle. Most annyira együtt van a válogatott együttes, hogy azt hiszem — a hosszú téli szünet után tavasszal is képes lesz folytatni, amit idén elkezdett. Természetesen a szünet alatt tovább kell dolgoz­nom. Több ponton szükség van , , utánpótlásra, nem azért, mert ma valaki a­ mos­taniak közül nem elégítene ki, de ■mindig számítani kell sérülésekre, formahanyatlásokra és­­ nem szabad, hogy egy-egy poszt betöl­tése zavarokat okozzon. Amikor olyan sok tehetséges játékossal ren­delkezünk. „10 ÉVE ÓTA ELŐ­NYÖS..." Az NB ügyvezetője, Fodor Hen­rik dr. mondja: — Mióta Magyarországon beve­zették a profizmust, ezt még nem láttam. A megnyert mérkőzések után egyetlen játékos sem érdek­lődött a prémium után! Még most sem tudják, mi lesz a jutalmuk a készpénzben. Tíz esz­tendő óta nem vettem részt ennél szebb úton, egyetlen disszonáns hang nem zavarta meg a csapat nagyszerű szellemét. Véleményem szerint a párisi győzelemnek volt legnagyobb visszhangja a nemzetközi sportéletben. Ennek az a magyarázata, hogy a párisi csapatot jobbnak tartják a francia válogatottnál. Ez az együt­tes olyan sikerekkel dicsekedhetett a közelmúltban, mint az osztrákok, a csehszlovákok és Madrid váloga­tottjai ellen elért győzelmek és az Arsenaltól kivívott döntetlen. Ezt a csapatot a magyar együttes olyan könnyedén, olyan fölényesen verte, hogy a nézők egyik ámulatból a másikba estek. — Túl gavallérosan játszottak —­ szól közbe Nagy Marcell — mert több gólt is rúghattak volna, ha kissé jobban igyekeznek. — Zürichben az volt a helyzet — mondja erre Fodor dr. — hogy túlságosan felpiszkálták a svájci csapatot, amely erre fogcsikor­gatva küzdött. Persze így a mieink is keményebben szálltak a játékba, ámbár még mindig kevésbé kemé­nyen, mint a svájciak. Ezzel szem­ben a párisi mérkőzésen az ellenfél is olyan gavallérosan és fairen játszott, hogy a mi játékosainknak sem kellett fokozni a győzelem mértékét. SÁROS­I-ÜGY? PÁRISI KACSA! Sárosival beszélgetünk. A milá­nói szerződés ügye... — Tulajdonképpen pontosan annyit tudok erről, amennyi a ma­gyar lapokban megjelent róla. És én is Párisban hallottam először... Kiderül, hogy Sárosinak senki nem tett szerződési ajánlatot Milánó­ban, ellenben Párisban már az erre vonatkozó kérdéssel fogadták. Pá­risi kacsa volt az egész. Nyilván olyan valaki találta ki, aki nem ismeri eléggé Sárosi Györgyöt. És valami „különleges” reklámot akart kitalálni a válogatott meccs számára. Mert hiszen a „beharan­gozó” cikkek fele erről az ügyről szólt. S még rádióinterjúban is ezt kérdezték Gyurkától. A dolog úgy áll, ahogy Sárosi már pénteken megmondta a Sport­­hírlap tudósítójának: — Szó sem igaz az egészből! AZ IGAZI SZENZÁCIÓ!... Még Herzog Edvinnel beszélünk, aki szintén végigkísérte a csapatot diadalmas útján. — Otthon talán nem is képzelik, milye­­ fanatikusan biztatta csapa­tát a milánói olasz közönség — mondja. Megnyugtatjuk, hogy hallottuk a rádión a közönség hangját is. — Végre összeszokott a váloga­tott csapat — folytatja. — Milanó­ban bebizonyította a tudását, Zürichben a küzdőképességét és Párisban a technikai tudását. Közben Nagy Marcell és Takács Béla az egyik szögletben nagy titkolózva bontogatnak egy csoma­got. Odakacsintanak hozzánk. — Itt az igazi szenzáció!... Valami újfajta játékot vesznek elő. Futballjáték. — Ezt játszották a fiúk az egész úton — mondja Takács Béla. — És ezen tanulták meg, mi a jó taktika!... Egész úton a legfinomabb kül­földi­­cigarettákat szívták. Most könyörögnek egy akármilyen magyar cigarettáért. Győrbe érkezünk. Tömeg. Éljen­zés. Az egész úton nagyszerű koszt­ban volt részük. Most mind leugrik, rohan a restihez. — Virslit kérek!... Virslit kérek!... A diadalmas magyar futball­­gárda. A kedves gyerekek. Aszlányi Károly. SPORTHÍRLAP SZERDA, 1935 DECEMBER L Két vidám órát töltött Bécsben a magyar gárda — A Sporthírlap telefonjelentése — Bécs, december 3. Háromhúszkor érkezett Bécs nyugati pályaudvarára a párisi gyors és rajta a diadalmas magyar válogatott csapat. Nem sokan vártuk. Fischer Vilmos, a Hungária itt élő lelkes híve és mi „szorong­tunk” a pályaudvar üvegteteje alatt, mint ünnepélyes fogadtatok. Az osztrák szövetség, a sok-sok jóbarát nem jött ki. Biztos nem volt ideje... Három Hungária-játékos feje bukkan fel először az egyik fülke ablakában: Szabó, Dudás és Titkos néz kifelé mosolygó szemmel. S az első magyar láb, mely kilép a per­ionra, a vörös Takácsé. Hangos, vidám az egész tár­saság. De régen utazott át utoljára Bé­­csen ilyen jókedvű magyar futball­­gárda!... Dietz dr. és Fodor dr. fogadják kettőnk gratulációját. Mi legalább őszintén gratulálunk. — Bázelben az FC Basel vezető­sége, Zürichben pedig a magyar kolónia várt ránk a pályaudvaron — mondja Fodor dr. — gratulál­tak, ajándékokat adtak a fiúknak. Fodor dr. érdeklődik, mi van bécsi barátaival. Azután kijelenti: — Ha a hegy nem jön Moha­medhez, mi ülünk taxiba! Fischer Vilmos azonban taxi helyett saját kocsiját ajánlja fel s a magyar csapat vezetői azzal ro­bognak a városba. Van idejük bő­ven, a vonat csak félhat után in­dul tovább Budapest felé. A REPÜLŐ CSEH Takács Béla vezetésével megkez­dődik a poggyász átrakodása. Csak vaskoriét választja el egymástól a két sínpárt. Cseh repül át elsőnek a korláton, a többiek követik. Az elhelyezkedés kissé lassan megy, a szomszéd­ szakaszban is magyarok ülnek, azoknak is segíteni kell egyben-másban. Magyar munkások a szomszédok, Kanadából térnek haza. Hosszú évőket töltöttek a tengeren túl. — Nem volt érdemes, —­ mond­ják — sok csomaggal, de kevés dol­lárral jövünk!... MINDENKI ELÉGEDETT A fiúk kézről kézre adják a Nemzeti Sport mai számát. Most még a kritika ellen sincs kifogá­suk. Mindenki elégedett minden­nel. S az elégedettség fokozódik, amikor Turay táskájából előkerül az utolsó hazai kolbászrúd és fehér­­ kenyér. — Hiszen ebédeltetek — csodál­­­kozik­ Takács a hirtelen jelentkező­­ nagy étvágyon. — Node ez hazai! — válaszolnak a fiúk és gyorsan eltünteti­k a kol. bászt kenyerestől. MELYIK A JOBB PEZSGŐ? — Annyi pezsgő­t tán sohasem ittunk, mint a párisi meccs után — mondja az egyik játékos. A többi megerősíti állítását. De Titkos közbeszól: — Sok volt, de nem jó! — Hát persze, — mondják — a Titkos-féle pezsgő a franciánál is jobb!.­.. — Csuda, milyen szép idő van itt Bécsben, — mondja az egyik fiú — Svájc már fehér... Az indulásig még mindig van idő. A fiúk nagyobb része kimegy a pályaudvarról. Nézegetnek, sétál­nak. Borbélyhoz látogatnak el. Nem akarnak borostás állal érkez­ni Budapestre. — Várjon hogyan fogadnak ben­nünket otthon? — kérdezi az egyik. Most azután igazán megérdem­lik hogy szeretettel fogadják őket. Háromnegyed ötkor átmegy a vonat a keletire. 5 óra 35 perc. Indul a gyors a keleti pályaudvarról. Nemzeti színű cédulák a magyar fiúk fülkéinek ablakán. MAGYAR LABDA­RÚGÓK SZÖVETSÉGE. S a cédu­lák alatt és fölött mosolygó arcok. ­. VEGYES HÍREK A MAFC nyerte a kosárlabda­derbit! MAFC—Elektromos 28:25 (11:8) Keddi bajnoki mérkőzés: Bíró: Zsingor. A csapatok: MAFC: Koz­ma, Szamosi, Marosi, Galgóczi, Kan­­cseff. Csere: Sági, Kostály. — Elek­tromos: Kutasi, Temesvári, Csányi, Velkey, Kun­vári. Csere: Percze. Góldobók: Marosi (13), Kozma (6), Szamosi (4), Baricseff (3), Sági (2), illetve Vekley (11), Csányi (8), Kunvári (6). Az első félidőben a MAFC támad többet, az Elektromos játéka tetsze­tősebb. Sok MAFC-helyzet marad ki. Szünet után a műegyetemiek elhúz­nak 21:12-ig, ekkor, a játék félbesza­kad. A bíró Csányit reklamálásért kiállítja, ő azonban „vonakodik”. A pályán k­ívül tanácskozás folyik a bíró és Szerelemhegyi alelnök között, végül is a bíró visszavonja a kiállí­tást (?!) és öt perc szünet után folytatják a mérkőzést. Az Elektro­mos most feljön, hajrázik, egyenlít, sőt 25:23-ra vezet, végül a MAFC megint magára talál és nagy izgal­mak között megnyeri a derbit. Zsingor bíró nyilatkozata: A régi szabályok megengedik, az újak tilt­ják a reklamálást. Csányi, amikor reklamálásért kiállítottam, arra hi­vatkozott, hogy a rövid idő alatt, amióta az új szabályokkal játszanak­, nem tudták még magukat beleélni. Bocsánatot kért, mire visszavontam az ítéletet (!!). BSzKRT—BBTE 20:14 (15:7) Bíró: Zsingor. Góldobók: Pásztói (14), Károlyi (4), Péteri (2), illetve Kovács (6), Lehel (5), Orosz (2), Badacsonyi (1). Biztos győzelem volt. A VASÁRNAPI PROFIMECCSEK Líráit rájelölte a BT. Nemzeti Baj­nokság: Törekvés—Ferencváros: Hertzka, hb. Sellei—Rozgonyi, Budai „11”—III. ker. FC: Klug, hb. Vidor —Schlossarik, Hungária—Soroksár: Szigeti, hb. ifj. Zeisler—Gárdos S., Kispest—Szeged: Klein Á., hb. Orosz —Potesz: Attila—Újpest: Gerő, hb. Rónai L.—Lindi I., SBTC—Bocskai: Juhász A. dr., hb. északi ker.; Phö­­bus—Budafok: Rubint, hb. Stern L. ~ Dobó. — Profiliga: Nemzeti— Csepel: Vas A., Millenáris—Somogy: Stern T., Szürketaxi—ARAK., Bar­tók, Vác FC—Drogisták: Gébért, Budatétény—­Erzsébet: Helischauer, Vasas—Zugló: Alakürti, V. Remény —Nagytétény: Boronkay. 4. VASÁRNAP KECSKEMÉTEN ÚJRAJÁTSZÁK A SZAK­­KAD MÉRKŐZÉST A kedd esti MLSZ-elnöki ülés leg­érdekesebb ügye a Szegedi AK— Kecskeméti AC „kapufatörésügye” volt. Az elnökség elutasította az ügy­ben hozott eg­yesbírói határozatot és helybenhagyta a fellebbezést. Eszerint a mérkőzést újra kell játszani.. Most vasárnap tehát Kecskeméten meg­ismétlik a SzAKOKAC mérkőzést.

Next