Sporthirlap, 1936. február (27. évfolyam, 10-18. szám)

1936-02-01 / 10. szám

SZOMBAT, 1936 FEBRUÁR 1. SPORTHIRLAP Újpest rangadó lázban! Várják a Hungáriát a 4500 emberes mamin utgyártól a kávéházon keresztül a vfl- lamosremizig mindenütt Phöbus—Újpest kooperáció! Kétezer munkás egy gyárból! 100 külön villa­mos! Csak Sternberg pesszimista! Dübörög a nyolcvanhetes villa­mos az újpesti Váci-útón az ameri­kai stílusú mammutgyár felé. Azt dübörgik a kerekei: Ran-ga-dó! Ran-ga-dó! A GYÁR KAPUJÁBAN aranysapkás viceadmirális,, az Izzó főportása, Márkus úr. Percenkint tárja a gigantikus vaskaput, teher­autók robognak, társzekerek dübö­rögnek be az udvarra és kocsisok kiabálnak le a bakról, sofőrök a volán mellől a viceadmirálisnak: — Na, mi lesz vasárnap? Győ­zünk? .ÍOÍit** ,t: íyv — 3:2-re — nyugtat meg min­den bejövöt Márkus úr. — Honnan tudja? — csodál­kozunk. — Ő ne tudná? — ütközik meg naivságunkon a körüMlló segéd­személyzet. — Ö vasárnap jegy- ellenőr kint és éppen az elnök úrék BtK-pálya Budafok Február 2-án, vasárnap délután fél 3 órakor Budafok-Kispest Nemzeti Bajnoki mérkőzés, előtte lél 1 órakor Budatétény—Somogy profi bajnoki mérkőzés páholya körül __ Ez fizetésiden tisztség. A vice­admirális, aki idősebb, családos ember, sportszereiéiből csinálja. Dübörög a munka., az ember a tulajdon hangját is csak elmosó­dottan hallja. — Hányán vannak a gyárban? •— kérdezzük. — Jf500-an, cirka. És több mint a felük kint lesz a meccsen. Az egyik épület felé különösen nagy a forgalom. — Jegyekéit szaladnak — magyarázza Földes Károly, a kézilabda olimpiai keret tagja. — Ott adja Braun úr a jegyeket — Bajuszos úr magyaráz a vára­kozó sofőröknek, idegeneknek: — Újpest győz! Bár a Hungária technikában felettünk áll, de testi erőben mi vagyunk magasan felet­tük! 6 csak ért a testi erőhöz.Fogl I., a Fogl-gát édes bátyja. — Kiss Zoltán alelnök úr azt mondta a tegnapi klubvacsorán, hogy ennyire még sose volt feszt az Újpest győzelmére — meséli izga­tottan Hörömpöly, a Tungsram- műkedvelőgárda rendezője. Nem lehet baj... FÉLÖT, ZOKOGVA BÜG FEL A GYÁR SZIRÉNÁJA, árad kifelé a 4500. Arányi Árpád, az Újpest társelnöke is itt van, el­sodorja a tömeg. Beugrik a portás­fülkébe. Egy perc múlva kijön. . — Vereség! — mondja sötéten. — Mi az, mi az? — Legyőztek a potyajegykérök... Az egyre áradó tömeg kilencven százalékban a meccsről beszél. Egy munkás hozzánk lép: — Szerkesztő úr, írja meg, hogy erre az egy meccsre egyesül az Új­pest közép és a Phöbus közép! Ezt úgy közli, mintha azt mon­daná, hogy Laval és León Blum együtt fogja szidni vasárnap a francia kormányt. Bemegyünk AZ IGAZGATÓSÁGI ÉPÜLETBE. Mint egy hangyaboly, de olyankor, amikor lakodalom készül benne. — Rangadó? — mondja Füredi, az UTE titkára. — Ez azt jelenti, hogy Kiss Zoltán cégvezető úr per- ;enkint ötször hív be, hogy a jegy- igénylőket vagy elégítsem ki, vagy ártsam távol személyesen! Ez a tagy forgalom pedig azt jelenti, hogy minden újpesti feszt a gyöze­emre __Kár, hogy nincs annyi iz abculjegy, ahány feszt újpesti. Arányi nyargalászik egyik író- iából a másikba, m. v. — Legalább 20.000 néző! — kur- iogat ja duhajul. — És győzzön a \udás, vagyis mi! Megdöbbentően szerény. — Győzelmet várok — zokog a •itkár — és a kedélyek lecsillapo- lását, mert ez már több, mint örül- ekháza ... KA BŐS HOZZA A VÍVÓSZAKOSZTÁLY NÉVSORÁT, > persze eímán kap jegyet. (Nyer­jen ön is Európa-bajnokságot, kap ön is.) Páli János, a várószoba „főnöke” így lelkendezik a derbihangulat­ról: — Soha ilyen rangadót! Már előre meg lehet tőle bolondulni, annyi az izgalom ... Hála Isten­nek! Gyöngyösi S. Oszkár, a Tungs­ram kultúrház vezetője, aki csár­dást írt az angol királynak (velszi herceg korában) és a Charming Prince egy üveg „báráck”-kal lepte meg érte, azt mondja: — Győzünk! Nagy nap lesz az a vhsámapi, ők is nagyon együtt vannak-, mi is! Ha kikapunk? Ugyan, kérem! De ha mégis? Ja, akkor később kell majd megnyer­nünk a bajnokságot, van idő, elég hosszú a szezon... És ha döntet- len? Akkor nem történt semmi. De ezek olyan valószínűtlen esetek... És ez a kifelé hömpölygő 4500 fenntartásnélküli véleménye. A gyárból A KÁVÉHÁZBA megyünk át, a lilák másik fészké­be. A dohányfüstös zsibongás csendestengeri lakatlan sziget a gyár zsivaja után. Egy asztal: — Talán minden idők legnagyobb Újpest—Hungária-csatája lesz va­sárnap — mondja Rainprecht Vince vállalkozó. — Az eredmény? Újpest—Hungáriát mondtam, ugye ... Na. Szivaros! — A hálf sor plusz dönt majd a javunkra — mondja Iczkovits Ár­min, az UTE főpénztárosa. — Szi­varos! Ügy látszik ez az új újpesti csatakiáltás. Nem rossz. Szivaros... Egy másik asztal: — Papírforma szerint a Hungá­riáé a meccs, — mondja Udvarias Pál kereskedő — de a valóságban mi győzünk két góllal. Tuti... — Müller ezen a meccsen fog először csődöt mondani — jósolja sötéten Krammer József lakatos- mester. — Majd a Puldi (Kállai) megmutatja a Hungáriának! Együtt voltunk inasok ... Ez meggyőző.-— Be fog rozsdásodni az arany­csapat a stadionban — böki cda foghegyről Várszegi Tibor keres­kedő. P€HC€ V€Z€T A>e£& &otoftxílfco%m> é&encet Rohanunk A STADIONBA. — 3:l-re győzünk — fogad a kapuban nemes egyszerűséggel Diki, a főszurkoló. — öt év alatt RFRFTVAC fflerinper Gyula III. kér. FC) DLnLl VllOfytballszakazlefe VIII, József-körút 31/A. Omniá tál Tel.: 335-S2 gn®” Címre ügyelni! egyszer tudott győzni ellenünk a Hungária, pont most győzzön, mikor úgy kellenek a pontok?... Nem lehetnek oly udvariatlanok, igazán. A PÁLYA?! Langfelder és Jánosy megelége­detten nézi. — Príma! —véli Jánosy. — Tö­kéletes, ragyogó, szenzációs. — Az újság kis csapadékot jó­sol, — mondja zordonan Diki. — Akkor biztos szép idő lesz, — mondja logikusan Langfelder. De ennek a pályának már egy kis csapadék sem árt. A kapuban, kimenet, Sternberg kiabál utánunk: — A csatársorunk biztos rúg egy gólt, tehát csak l:5-re kapunk ki... Micsoda elbizakodottság! Utolsó állomás: A VILLAMOS ÁLLO­MÁS. A r e m í z. — Hogy készülnek a rangadóra? A válasz: — 100 lcülönkocsi kéreti a Ber­lini-tér és Stadion között^ már dél­előtt 11-től. Ccc!.. — Igen, igen, — mondják Rop­pant szakszerűen az egyenruhások — délelőtt is már elsőrendű fon­tosságú amatörmeccs ... Aztán a meccs kezdetéig a forgalom csök­ken, tároljuk a kocsikat... — Pardon? — Ja? Hát félreáÜítjuk, a vil­lany gyár elé. A meccs után várjál: a közönséget. Szóval összesen cirka százharminc vonat lesz a, Berlini- tértől Újpestig, a remíztől a stadio­nig meg cirka száz különvonat. Egyes, kettes, hármas szerelvé­nyek. És mi kérem, minden tekin­tetben tudatában vagyunk az egész rangadó fontosságánálc... Egy beszkártista utánunk kiált: — A hungaristákat egy „3-assal” fogjuk hazaküldeni. Szép, szép! De ettől a „3-astóI” még — 4:3 is lehet. Gergely Miklós. Vasárnap délután az Újpest pályáján megvív egymással a Hungária és az Újpest. Ezzel a viadallal párhuzamosan, de a néző­téren, magvív egymással a két csapat tábora. Ez a harc ugyan csak visszhangja a pályán dúló csatának, de megvívásához éppen úgy idegek és erő kell, mint amazéhoz. Az újpesti tölcsérek ellen a Hungária a helyzeti energiáját dobja harcba, azt a tudatot, hogy ők a bajnokság éllovasai. Az új­pesti tábor nagyobb harci egysége ellen talán szétszórt kék-fehér geri 11a,csapa tcík fogják felvenni a harcot. A meccs végén aztán atomjaira bomlik a tábor és kiki újra vissza­zökken a magánéletébe, ahol a maga egyéni módja szerint örven­dezik, vagy szomorkodik, az ered­ményhez képest. HOGYAN ÖRÜL ÖN? HOGYAN BÁNKÓDIK ÖN? Ezt a két kérdést tettük fel egynéhány szurkolónak a holnapi nagy meccs előtt. FODOR ŰR az MTK-kaszinóban kijelentette, hogyha győz a Hungá­ria, nem fog pezsigőt inni, mert egészen természetes dolog, hogy a Hungáriának győznie kell. — És ha kikapnak? — Akkor azt fogom mondani, hogy pechünk volt. MIT CSINÁL fii, NA ££ — És ha nem volt pechük? — Akkor nem kapunk ki. Fodor úrral nem könnyít zöld­ágra vergődni. Hátha mással igen. — Mondd, kérlek, — vettük elő HOFFMANN GYÖRGYÖT, ra­jongó hungárista barátunkat — mit csinálsz, ha győz a Hungária? — Elmegyek egy zenés kávé- házba. — Ez igen! És ha kikap? — Beveszek egy aszpirint és le­fekszem. Ezekután fel telefonáltuk GREI- NER URAT, aki szintén óriási hungárista. — Uram, mit csinál,, ha győz­nek ? — Fogom magam, lemegyek a stamin-vendéglömbe és eszem egy jó disznótorost. — Ez igen. És mit csinál, ha kikapnak? . — Ugyanazt. Neki van igaza. Most csak arra vigyázzon, hogy döntetlen ne legyen. Mert akkor éhesen marad. A BOCSKAI Orosszal a jobbösszekötőben áll ki az Attila ellen. Más változás a csapat­ban nincs. A miskolciakat, mint régi vetőlytársakat várják s. különösen Bánra kíváncsiak. A pálya jó, érdek­lődés kielégítő. I 3 — A Sporthirlap tudósítójától —•

Next

/
Thumbnails
Contents