Sporthirlap, 1936. február (27. évfolyam, 10-18. szám)

1936-02-01 / 10. szám

SZOMBAT, 1936 FEBRUÁR 1. SPORTHIRLAP Újpest rangadó lázban! Várják a Hungáriát a 4500 emberes mamm­­utgyártól a kávéházon keresztül a vil­­lamosremszig mindenütt Phöbus—Újpest kooperáció! Kétezer munkás egy gyárból! 100 külön villa­mos! Csak Sternberg pesszimista! — A Sporthirlap tudósítójától —• Dübörög a nyolcvanhetes villa­mos az újpesti Váci-úton az ameri­kai stílusú mammutgyár felé. Azt dübörgik a kerekei: Ran-ga-dó! Ran-ga-dó! A GYÁR KAPUJÁBAN aranysapkás viceadmirális,, az Izzó főportása, Márkus úr. Percenkint zárja a gigantikus vaskaput, teher­autók robognak, társzekerek dübö­rögnek be az udvarra és kocsisok kiabálnak le a bakról, sofőrök a volán mellől a viceadmirálisnak. — Na, mi lesz vasárnap? Győ­zünk? .Jöfit** ,t: így — 3:2-re — nyugtat meg min­den bejövőt Márkus úr. — Honnan tudja? — csodál­kozunk. — Ő ne tudná? — ütközik meg naivságunkon a körü­lló segéd­személyzet. — Ő vasárnap jegy­­ellenőr kint és éppen az elnök úrék BIK-pálya Budafok Február 2-án, vasárnap délután fél 3 órakor Budafok-Kispest Nemzeti Bajnoki mérkőzés, előtte fél 1 órakor Budatétény—Somogy profi bajnoki mérkőzés páholya körül__ Ez fizetésttlen tisztség. A vice­admirális, aki idősebb, családos ember, sportszeretésből csinálja. Dübörög a munka­, az ember a tulajdon hangját is csak elmosó­dottan hallja. — Hányan vannak a gyárban? •— kérdezzük. — 11500-an, cirka. És több mint a felük kint lesz a meccsen. Az egyik épület felé különösen nagy a forgalom. — Jegyekért szaladnak — magyarázza Földes Károly, a kézilabda olimpiai keret tagja. — Ott adja Braun úr a jegyeket — Bajuszos úr magyaráz a vára­kozó sofőröknek, idegeneknek. — Újpest győz! Bár a Hungária technikában felettünk áll, de testi erőben mi vagyunk magasan felet­tük! Ő csak ért a testi erőhöz.Fogl I., a Fogl-gát édes bátyja. — Kiss Zoltán alelnök úr azt mondta a tegnapi klubvacsorán, hogy ennyire még sose volt teszt az Újpest győzelmére — meséli izga­tottan Hörömpöly, a Tungsram­­műkedvelőgárda rendezője. Nem lehet baj... FÉLÖT, ZOKOGVA BŐG FEL A GYÁR SZIRÉNÁJA, árad kifelé a 4500. Arányi Árpád, az Újpest társelnöke is itt van, el­sodorja a tömeg. Beugrik a portás­fülkébe. Egy perc múlva kijön. . — Vereség! — mondja sötéten. — Mi az, mi az? — Legyőztek a potyajegykörök... Az egyre áradó tömeg kilencven százalékban a meccsről beszél. Egy munkás hozzánk lép: — Szerkesztő úr, írja meg, hogy erre az egy meccsre egyesül az Új­pest közép és a Phöbus közép! Ezt úgy közli, mintha azt mon­daná, hogy Laval és Leon Blum együtt fogja szidni vasárnap a francia kormányt. Bemegyünk AZ IGAZGATÓSÁGI ÉPÜLETBE. Mint egy hangyaboly, de olyankor, amikor lakodalom készül benne. — Rangadó? — mondja Füredi, az UTE titkára. — Ez azt jelenti, hogy Kiss Zoltán cégvezető úr per­­­enként ötször hív be, hogy a jegy­­igénylőket vagy elégítsem ki, vagy ártsam távol személyesen! Ez a nagy forgalom pedig azt jelenti, hogy minden újpesti feszt a győze­emre__Kár, hogy nincs annyi szab­lljegy, ahány feszt újpesti. Arányi nyargalászik egyik író­­jából a másikba, m. v. — Legalább 20.000 néző! — kur­­­ogat­ja duhajul. — És győzzön a tudás, vagyis mi! Megdöbbentően szerény. — Győzelmet várok — zokog a titkár — és a kedélyek lecsillapo­­lását, mert ez már több, mint örül­­ökháza ... KA­BŐS HOZZA A VÍVÓSZAKOSZTÁLY NÉVSORÁT, s persze símán kap jegyet. (Nyer­jen ön is Európa-bajnokságot, kap ön is.) Páli János, a várószoba „főnöke” így lelkendezik a derbihangulat­ról: — Soha ilyen rangadót! Már előre meg lehet tőle bolondulni, annyi az izgalom ... Hála Isten­nek! Gyöngyösi I. Oszkár, a Tungs­ram kultúrház vezetője, aki csár­dást írt az angol királynak (velszi herceg korában) és a Charming Prince egy üveg „barack”-kal lepte meg érte, azt mondja: — Győzünk! Nagy nap lesz az a vasárnapi, ők is nagyon együtt vannak­, mi is! Ha kikapunk? Ugyan, kérem! De ha mégis? Ja, akkor később kell majd megnyer­nünk a bajnokságot, van idő, elég hosszú a szezon... És ha döntet­­len? Akkor nem történt semmi. De ezek olyan valószínűtlen esetek... És ez a kifelé hömpölygő 4500 fenntartásnélküli véleménye. A gyárból A KÁVÉHÁZBA megyünk át, a lilák másik fészké­be. A dohányfüstös zsibongás csendestengeri lakatlan sziget a gyár zsivaja után. Egy asztal: — Talán minden idők legnagyobb Újpest—Hungária­ csatája lesz va­sárnap — mondja Rainprecht Vince vállalkozó. — Az eredmény? Újpest—Hungáriát mondtam, ugye ... Na. Szivaros! — A háló sor plusz dönt majd a javunkra — mondja Iczkovits Ár­min, az UTE főpénztárosa. — Szi­varos! Úgy látszik ez az új újpesti csatakiáltás. Nem rossz. Szivaros... Egy másik asztal. — Papírforma szerint a Hungá­riáé a meccs, — mondja Udvarias Pál kereskedő — de a valóságban mi győzünk két góllal. Tuti... — Müller ezen a meccsen fog először csődöt mondani — jósolja sötéten Krammer József lakatos­­mester. — Majd a Puldi (Kállai) megmutatja a Hungáriának! Együtt voltunk i­asok ... Ez meggyőző.­­— Be fog rozsdásodni az arany­csapat a stadionban — böki oda foghegyről Várszegi Tibor keres­kedő. 3 P€HC€ V€Z€T A>e£& &ptoftxflfco­m V­édencet Rohanunk A STADIONBA. — 3:1-re győzünk — fogad a kapuban nemes egyszerűséggel Diki, a főszurkoló. — öt év alatt RFRFTVAC Iflerinper Gyula III. ker. FC­­DLnLl Vllofutballszakazlete VIII. József­ körút 31/A. Omniá­tál Tel.: 335-S2 gn®” Címre ügyelni! egyszer tudott győzni ellenünk a Hungária, pont most győzzön, mikor úgy kellenek a pontok?... Nem lehetnek oly udvariatlanok, igazán. A PÁLYA?! Langfelder és Jánosy megelége­detten nézi. — Príma! —véli Jánosy. — Tö­kéletes, ragyogó, szenzációs. — Az újság kis csapadékot jó­sol, — mondja Jordonan Diki. — Akkor biztos szép idő lesz, — mondja logikusan Langfelder. De ennek a pályának már egy kis csapadék sem árt. A kapuban, kimenet, Sternberg kiabál utánunk: — A csatársorunk biztos rúg egy gólt, tehát csak 1:5-re kapunk ki... Micsoda elbizakodottság! Utolsó állomás: A VILLAMOS ÁLLO­MÁS. A r­e m­í­z. — Hogy készülnek a rangadóra? A válasz: — 100 k­ülönkocsi kéreti a Ber­lini­ tér és Stadion között, már dél­előtt 11-től. Ccc!.. — Igen, igen, — mondják Rop­pant szakszerűen az egyenruhások — délelőtt is már elsőrendű fon­tosságú amatőrmeccs ... Aztán a meccs kezdetéig a forgalom csök­ken, tároljuk a kocsikat... — Pardon? — Ja? Hát félreálítjuk, a vil­lany­gyár elé. A meccs után várjál­ a közönséget. Szóval összesen cirka százharminc vonat lesz a­ Berlini­­tértől Újpestig, a remíztől a stadio­nig meg cirka száz különvonat. Egyes, kettes, hármas szerelvé­nyek. És mi kérem, minden tekin­tetben tudatában vagyunk az egész rangadó fontosságának­... Egy beszkártista utánunk kiált: — A hungaristákat egy „3-assal” fogjuk hazaküldeni. Szép, szép! De ettől a „3-astól” még — 4:3 is lehet. Gergely Miklós. MIT CSINÁL Ii­, NA ££ Vasárnap délután az Újpest pályáján megvív egymással a Hungária és az Újpest. Ezzel a viadallal párhuzamosan, de a néző­téren, magvív egymással a két csapat tábora. Ez a harc ugyan csak visszhangja a pályán dúló csatának, de megvívásához éppen úgy idegek és erő kell, mint amazéhoz. Az újpesti tölcsérek ellen a Hungária a helyzeti energiáját dobja harcba, azt a tudatot, hogy ők a bajnokság éllovasai. Az új­pesti tábor nagyobb harci egysége ellen talán szétszórt kék-fehér geri­lla,csapa­taik fogják felvenni a harcot. A meccs végén aztán atomjaira bomlik a tábor és kiki újra vissza­zökken a magánéletébe, ahol a maga egyéni módja szerint örven­dezik, vagy szomorkodik, az ered­ményhez képest. HOGYAN ÖRÜL ÖN? HOGYAN BÁNKÓDIK ÖN? Ezt a két kérdést tettük fel egynéhány szurkolónak a holnapi nagy meccs előtt. FODOR ÚR az MTK-kaszinóban kijelentette, hogyha győz a Hungá­ria, nem fog pezs­gőt inni, mert egészen természetes dolog, hogy a Hungáriának győznie kell. — És ha kikapnak? — Akkor azt fogom mondani, hogy pechünk volt. — És ha nem volt pechük? — Akkor nem kapunk ki. Fodor úrral nem könnyít zöld­ágra vergődni. Hátha mással igen. — Mondd, kérlek, — vettük elő HOFFMANN GYÖRGYÖT, ra­jongó hungarista barátunkat — mit csinálsz, ha győz a Hungária? — Elmegyek egy zenés kávé­­házba. — Ez igen! És ha kikap? — Beveszek egy aszpirint és le­fekszem. Ezek után fel­telefonáltuk GREI­­NER URAT, aki szintén óriási hungarista. — Uram, mit csinál,, ha győz­nek ? — Fogom magam, lemegyek a stamin-vendéglőmbe és eszem egy jó disznótorost. — Ez igen. És mit csinál, ha kikapnak?­­ — Ugyanazt. Neki van igaza. Most csak arra vigyázzon, hogy döntetlen ne legyen. Mert akkor éhesen marad. A BOCSKAI Orosszal a jobbösszekötőben áll ki az Attila ellen. Más változás a csapat­ban nincs. A miskolciakat, mint régi vetélytársakat várják s­ különösen Bánra kíváncsiak. A pálya jó, érdek­lődés kielégítő. I

Next