Sporthirlap, 1936. december (27. évfolyam, 96-103. szám)
1936-12-02 / 96. szám
2 92. NÉV; • i « i « t i i » i • • k i tini • I CÍM; • i i » i i « t i ■ • i « i « • i » » Szabó kezdi dirigálni segítőtársait. Sárosi ezt mondja: — Én és meg két fiú sorfalat állunk, a tööbbiek fedezik az angolokat. Gyakorlati próba azonban nem következik. Takács Béla megjegyzi: — Tudják dk ezt úgyis... Dietz dr. folytatja: — Ki rúgja majd a ti.est, ha sor kerül rá? Nagy csend. /d.Mz dr.: ' Cseh?... Cseh: vonogatja a vállát. Dietz: — Zsengellér? Zsengellér: bólint. Cseh: odalép Dietz dr. elé. — Kár ezt így előre leszögezni — mondja — ha például jó lelkiállapotban érzem magam, akkor én is szívesen lövöm, ha nem, akkor meg... Dietz: — No jó, hát ne szögezzük le. (Sárosihoz:) Gyurka, te vállalnád? Sárosi: — Igen, de azért nem bánom, ha inkább Cseh lövi... Most felmerül az a kérdés, hogy ne jelöljék-e ki azt is, aki majd csinálja a 11-est? ... Az egyik fiú félreérti a kérdést és ezt mondja: — Ha P. Szabó itt lenne, ezt a szerepet neki lehetne kiosztani. (Mert, hiába, a derék „Serif” a legnagyobb magyar hempergő a 16-os vonalak táján!...) Végül Dietz dr. még a két szélsőt veszi elő. — No most, még azt mondd meg Pali, — szólítja fel Titkost, — hogy ha szögletet kell rúgnod, hová fogod, irányítani? Dudás közbeszól: — Legjobb lenne, ha úgy irányítanád, hogy érintésnélkül bejusson a kapuba. Titkos:— Azt hiszem, legjobb, ha a 6-os és a 16-os vonal közé irányítom. Dietz dr.: — Helyes. Oda nem jöhetnek ki olyan könnyen az angolok... A „száraz edzés”-nek vége. Elvonulunk az Arsenal-pályáról. Miklós Béla Pál azt ajánlja, látogassunk ki Wembley-be, az öreg stadionba is. Kimegyünk! Wembley-ben mostanában agárversenyeket rendeznek. Autóbuszunk mellett most is baktat egy agár, az edzője vezeti. Évente már csak egy futballmérkőzés van Wembleyben. De az az egy — a kupadöntő. Ütött-kopott tribünök. Mi mégis meghatva állunk. Nagy múlt emléke leng a vén pálya fölött. Indulunk hazafelé. Beszélgetünk. Mindenesetre örvendetes, hogy játékosaink nem kerültek túlságosan a lenyűgöző benyomások hatása alá. Ezt leginkább Titkos szavai bizonyítják: — Hát én még most isazt mondom, meg lehet verni ezeket is!... És erről eszünkbe jut az a magyar paraszt akivel egyszer egy mágnás a mi népünk nagyszerű észjárását akarta bizonyítani s ezért felvitte magával Bécsbe. Elvezették ezt az egyszeri magyar parasztot a Burgba, megmutattak neki minden kincsét, drágaságot,, aranyat, ezüstöt, gyémántot, végül megkérdezték tőle:— Aztán mit gondol kend, mennyit ér ez az egész?... A mi parasztunk gondolkozott egy-két pillanatig, aztán kivágta: — Hát azért, nem ér annyit, mint egy jó májusi országos eső... Fény, ragyogás, márványba mosdók, fürdőmedencék, remek öltözők, mind nem ér annyit, mint három szép gól a felsősarokba, az se baj, ha a harmadik lövés súrolja is az angol kapus kezét!... F. L. I. AZ ANGOL-MAGYAR válogatott futballmérkőzést ma, szerdán délután fél 3 órakor (a mi időszámításunk szerint fél 4-kor) kezdik Londonban, az Arsenal pályán. A csapatok így állnak fel: Anglia: Tweedy — Malc, Catfin — Britton, Young, Kean — Crooks, Bowden, Drake, Carter, Brook. Magyarország: Szabó — Vágó, Biró — Lázár, Sárosi dr., Dudás — Sas, Vincze, Cseh, Zsengellér, Titkos. Játékvezető: Leclercq (francia). SPORTHIRLAP SZERDA, 1916 DECEMBER 2. Délelőtti látogatás a londoni „Vadász-utcában1 ‘ — A Sporthírlap telefonjelentése — London, december 1. Kedden London megénekelt Számos utcáinak egyikét látogattuk meg, a, , Lancaster-gate-et. A Lancaster-gate — a londoni Vadászutca. Itt van ugyanis az „FA”, az angol futballszövetség háza. Az angol szövetség sem marad el az MLSz mögött. . Saját házában székel. Komoly, tiszta, kétemeletes épület. Mikor becsengetünk, egy tisztviselő bocsát be minket. Az első emeleten található Rous főtitkár, az angol Kenyeres. Az MLSz vezetői a kötelező udvariassági látogatást végzik nála. Rous szobájában látjuk az MLSz nagy plakettjét is (az angolok nem szégyelik, bár a pesti 1:2-re emlékezteti őket). Rous megmutatja Pickford alelnök pohárköszöntőjét, amelyet a banketten fog elmondani a magyar csapat tiszteletére. Ebben előfordul a „magyar nemzet” kifejezés is és ezt az egyet javítják csak át „Magyarország”-ra. Állandóan cseng a telefon. Persze, jegyet kérnek. Nagy Marcell mosolyog: — Ja, így volt, ez a pesti angol ■—magyar előtti napon is. Megkérdem Roust, mennyi nézőt vár a mérkőzésre. — Ha szép idő lesz, — hangzik a válasz — hatvanezer ember is kijön. Most csengetnek odakint. Egy boy hozza a válogatott mérkőzés programfüzetét, amely a magyar és angol válogatott csapatot mutatja be fényképben és írásban. A füzetben meglepetésünkre — kis magyar nyelvű üdvözlést is találunk, tudósítónk, Miklós Béla Pál fordította ezt le magyar nyelvre. Sajtóhiba akad a levonatban, de ez érthető is, mert az angol Szedő nincs hozzászokva a magyar szavakhoz. Például előfordul az a szó, hogy „természetesen”, ezt úgy választják el: „temészetesen”. Többek közt ez van a magyar csapatot üdvözlő szövegben: — Anglia saját földjén veretlen, de lehet, hogy a tiétek lesz a dicsőség és megtöritek a sorozatot. Ha ez sikerülni fog nektek, Anglia, lesz az utolsó, aki irigyeli a győzelmet, bár minden erejével azt megakadályozni iparkodni fog. Anglia minden polgára örülni fog, hogy ilyen csapatot fogadhatott.’ Az angol véletlenül hosszú évvel szedte az „örülni” szót, amelyből így „örülni” lett, de bár ezt a sajtóhibát kijavíttattuk, reméljük, hogy ez kedvező előjel a mérkőzésre és a szedő mintegy megérezte, hogy az angol közönség „örülni” és nem „örülni” fog. Megkérdeztem Roust, mit vár a holnapi mérkőzéstől: — Jó futballt és izgalmas küzdelmet! Tipikus angol válasz. Elbúcsúzom és visszatérek a londoni Vadász utcából szállónkba, ahol a címemre érkezett, Londonban feladott levelezőlapot kézbesítenek. Az angol szöveg magyar fordításban körülbelül így hangzik: „Ti szegény magyarok, hogy részkedhettek cipőitekben! Asztali teniszben még, engedtünk győzni titeket, de szerdán el lesztek intézve futballban. Csak meg ne öljétek a játékvezetőt.” Hát ennek a levelezőlapnak a szövege kissé eltér a hivatalos programfüzet üdvözlésének a hangjától, de viszont ezt biztos nem szabályos „dzsentlemen” küldte. Globetrotter. Tippelnek a fiúk és nem is tudják, hogy aki eltalálja az eredményt, plakettet kap (A Sporthírlap telefonjelentése:1. London, december 1. Bizonyára mindenkit érdekel otthon, hogy miyen a fiúk hangulata 24 órával a mérkőzés előtt. Valóban helytálló-e az a régi frázis, hogy bizakodó, de nem ellbizakodott? Csodálatosképpen a fiúk hangulata, igen jó, nem túlságosan vidám, csak a szó egyszerű értelmében nyugodt és elégedett. A legjobban Vincze fejezte ki a csapat lelkiállapotát: — Hogy is volt az Bécsben? Senki se várt győzelmet, tőlünk, nem voltunk favoritok és az osztrákok úgy kezeltek minket, mintha félkézzel elintézhetnének. Most is úgy van, hogy nemigen veszthetünk. Kétgólos vereség esetén,már csaknem mindenki elégedett lesné. Egyáltalán, ed az ,$,S-as ,ered, ményt igeni sokat emlegetik a fiúk! A kielégítő önbizalom első oka a jó kondíció. Senki sem fáradt, mindenki fit. Hát valóban, vannak a fiúk között olyanok, akik komolyan számítanak az angolok legyőzésére? Igen! Az az álláspontjuk, hogy nincs lehetetlen feladat. Nem akartunk ajtóstul rontani a házba és nem mondtuk meg nekik, hogy az a játékos, aki eltalálja a mérkőzés számszerű eredményét, bronzplakettet kap. Egyelőre csupán feljegyeztük a tippeket, amelyek annyiban hiányosak, hogy a csapat egy-két babonás tagja semmi körülmények között sem volt hajlandó tippelni. Kabalából. A tippek alább következnek: Szabó: 3:2. Vágó: 2:1. Bíró: 2:2. Dudás: egy gólos vereség. Vincze: 2:5. Zsengellér: 2:1. Titkos: 9:1 (!). A tartalékok: Polgár: 2:2. Szűcs: 3:2. . . Pálinkás:l.13. turay: 3:2 Toldi: 1:2 Dietz dr.: 2:2 ( Amint a fentiekből látható, védelmünk meglehetősen optimista, fedezetsorunk pedig meglehetősen babonás. őszintén megmondjuk, soha olyan szívesen nem adtunk plakettet, mint ahogyan ezt adnék például Szabó Tóninak hogy Titkosról ne is beszéljünk. F. L. I. Cseh az ugratások pergőtüzében Vidám jelentés az autóbuszról A Sporthírlap telefonjelentése — London, december 1. Az Arsenal-pályáról kijövet beültünk az autóbuszba. Ott volt már mindenki, csak éppen Dietz Károly dr. hiányzott. Negyedórás késéssel csatlakozott a többiekhez. Addig egymással beszélgettek a játékosok. Miről? Persze a futballról, az elmúlt régi időkről. A régi MTK-ról, az aranycsapatról, a régi MAC-ról, amelyet 18 góllal vert meg az MTK. Probléma: — Játszhatott-e volna ez a MAC a mostani NB-ben?... Megoszlanak a vélemények... Aztán a régi szép idők néhány derűs jelenete elevenedik fel. Amikor még meg lehetett csinálni azt, amit Schaffer csinált a egyik meccsen visszaadta a labdát a szélsőjének és rákiabált: „Laposan add be!” —■ Hát, ezt már én is megcsináltam, — jegyzi meg egyszerre szerény hangon Cseh Matyi. — A Nemzeti ellen játszottunk, amikor az egyik szélsőnek visszaadtam a labdát, adja jobban lábra. Ez a kijelentés nagyszabású vitát indít el. Megkezdődik Cseh Matyi ugratása. Dudás kezdi: — Igen Matyi, te mindig „balhézol.’’ Sohse vagy megelégedve az emberrel. — Én nem. Szoktam szidni senkit sem. —, védekezik Matyi, — csak rászólok, hogy csinálja jobban. Beleavatkozik Lázár is. — Nézd Matyi, emlékszel arra a prágai esetre? ... Hosszú labdát adtál ki Palinak és az kiment taccsra? — Akkor rossz formában voltam, ez igaz. Lecsapnak rá. — Hát akkor a Pali nem tehetett róla! Cseh most kijelenti: — Én csak akkor szólok, ha okom van rá. Ha tudom valamelyik fiúról, hogy nincs formában, letört, nem szólok egy szót sem. Csak fejjel játszom. De például akkor dühös vagyok, amikor Biró Sanyi taccsra vágja a labdát, pedig tízméternyi körzetben a közeliben sincs játékos. Biró felfigyel: — Te mindig balhézol. — Ilyenkor lőni kell, ha nincs a közelben senki! Bíró odadörmög: Esetleg átléped... — Ezt valahol olvastad, Sanyi mint Cseh. —Ha nem jön lábra az a labda, nem lövöm. Talán rontsam el inkább ?. — Lőni kell tudni —••• állapítja meg Bíró, aztán nem is vesz több részt a vitában. Most „döntő fordulat” következik. A vörös Takács áll fel az autóbuszban széles mosollyal. — Csend uraim! Van itt egy áruló írás, amely tán érdekli önöket„ Cseh tiltakozik a cédula felolvasása ellen, de sikertelenül. — Ki a legfiatalabb? — kérdi Takács. — Zsengellér? At a cédula, olvasd fel! — Aztán ráagyarázólag még hozzáteszi:.— Mikor Budapesten megvertük az angolokat 2:Űré, akkor készült el az írás. Fogadás Geeb Matyiről, Cseh felcsattan, mielőtt Zsengellér hozzákezdhetne az olvasáshoz: — Egy pillanat! Csak egy kérésem rám! Az urak szerint lehetett arra számítani, hogy megverjük az angolokat? Az előzetes- hangulat úgy-e... Nem hallgatnak rá, mindenki Zsengellérre, az írásra kíváncsi. Zsengellér pedig olvas: „Az angol csapat 5—6 góllal veri meg a magyarokat. Állítja: Cseh, tagadja: Takács. A fogadás összege: 5 pengő.” •óriási nevetés. Cseh felkiált:, — Azóta, az angolok nem számítanak előttem! Felhördülés. — Ugyan, ugyan, Matyi —• mondja Vince. — Ti Bukarestben fáradtan játszottatok, ki is kaptátok. Tehát igaza van annak a román szurkolónak, aki azt mondja, hogy a Hungária nem tud játszani és ő előtte a Hungária nem számít többé? Cseh vállát vonja: — Hát... nekem nem imponál az a futball, amelyet az angolok játszanak. A szélső behúzódik középre, kivágja a labdát, a szélsőnek és akkor nagyot néz, hogy nincs ott senki, így csinálta, ezt Budapesten a jobb szélső. Előzőleg csak azért tippeltem 5—6 gólos vereséget, mert előzőleg tele,beszélték a fejemet, hogy milyen jók az angolok. Hátulról megszólal Sárosi. — Mi az, Matyi? Téged ígit tehet befolyásolni? •— Lehetett. De, már nem. Csakazt hiszem el, amit látok. A budapesti eset óta nem is értékelem nagyra az angolokat. Vincze felsóhajt: — Hej, Matyi, ha holnap este is ezt mondanád!.... Mindenki nevet. Megérkezett .Dietz dr., elindulhat az autóbusz. Csendben nézegetnek ki a fiúk az ablakon, csak Titkos munkálkodik azon, hogy valahogyan, összetörje Pálinkás tükrét. Ez a szép szál szegedi fiú állandóan tükörben nézegeti magát, összeesküdtek ellene... F. L. I. * RÖVID HÍREK az amatőrök köréből A TÖREKVÉSBEN Regős I. sérült meg a vasárnapi mérkőzésen: hatalmasan dagadt meg a térde, bizonytalan, hogy játszható vasárnap, így nem a legjobb előjelek mellett készülnek a BMTE elleni rangadóra. G. TÓTH, az Elektromos csatára már elhagyta a szanatóriumot, ahol bokatöréssel feküdt. — NÁLUNK KEVÉS a fiatal játékos. — mondja az egyik vezető vállalati csapat intézője —. A játékosok túlnyomó része túl van a harmincon. Szerintünk azok az igazi játékosok. Nekünk nem kell fiatal futballista! A CS. MÜVE serényen készül a vasárnapi döntő mérkőzésére.— A csapat, formája teljében van, ezért nem félünk a Drascina elleni meccstől, — mondja Steiner intéző. — Balasits edző munkája nagyon is meglátszik a csapaton és reméljük jövőre ismét az I. osztályban leszünk. Az összeállítás egyébként változatlan lesz. A BALSZERENCSÉRE PANASZKODIK A TESTVÉRISÉG. — Nemcsak Tamás sérült meg már az első percekben, hanem még Jávort is kiállították. Teljes csapattal biztosan nyertünk volna- Nagyon üldöz bennünket a balszerencse.. — így napaszkidik Kozarássy intéző.