Sporthirlap, 1936. december (27. évfolyam, 96-103. szám)

1936-12-02 / 96. szám

2 92. NÉV; • i « i « t i i » i • • k i tini • I CÍM; • i i » i i « t i ■ • i « i « • i » » Szabó kezdi dirigálni segítőtársait. Sárosi ezt mondja: — Én és meg két fiú sorfalat állunk, a tööbbiek fedezik az ango­lokat. Gyakorlati próba azonban nem következik. Takács Béla megjegyzi: — Tudják dk ezt úgyis... Dietz dr. folytatja: — Ki rúgja majd a ti.est,­­ ha sor kerül rá? Nagy csend. /d.Mz dr.: '­­ Cseh?...­ Cseh: vonogatja a vállát. Dietz: — Zsengellér? Zsengellér: bólint. Cseh: odalép Dietz dr. elé. — Kár ezt így előre leszögezni — mondja — ha például jó lelki­­állapotban érzem magam, akkor én is szívesen lövöm, ha nem, ak­kor meg... Dietz: — No jó, hát ne szögezzük le. (Sárosihoz:) Gyurka, te vállal­nád? Sárosi: — Igen, de azért nem bánom, ha inkább Cseh lövi... Most felmerül az a kérdés, hogy ne jelöljék-e ki azt is, aki majd csinálja a 11-est? ... Az egyik fiú félreérti a kérdést és ezt mondja: — Ha P. Szabó itt lenne, ezt a szerepet neki lehetne kiosztani. (Mert, hiába, a derék „Serif” a legnagyobb magyar hempergő a 16-os vonalak táján!...) Végül Dietz dr. még a két szélsőt veszi elő.­­ — No most, még azt mondd meg Pali, — szólítja fel Titkost, — hogy ha szögletet kell rúgnod, hová fogod, irányítani? Dudás közbeszól: — Legjobb lenne, ha úgy irá­nyítanád, hogy­ érintés­­nélkül be­jusson a kapuba. Titkos:­­— Azt hiszem, legjobb, ha­ a 6-os és a 16-os vonal közé irányí­tom. Dietz dr.: — Helyes. Oda nem jöhetnek ki olyan könnyen az angolok... A „száraz edzés”-nek vége. El­vonulunk az Arsenal-pályáról. Miklós Béla Pál azt ajánlja, látogassunk ki Wembley-be, az öreg stadionba is. Kimegyünk! Wembley-ben mostanában agár­versenyeket rendeznek. Autóbu­szunk mellett most is baktat egy agár, az edzője vezeti. Évente már csak egy futballmérkőzés van Wembleyben. De az az egy — a kupadöntő. Ütött-kopott tribünök. Mi mégis meghatva állunk. Nagy múlt em­léke leng a vén pálya fölött. Indulunk hazafelé. Beszélgetünk. Mindenesetre ör­vendetes, hogy játékosaink nem kerültek túlságosan a lenyűgöző benyomások hatása alá. Ezt leg­inkább Titkos szavai bizonyítják: — Hát én még most is­­azt mondom, meg lehet verni ezeket is!... És erről eszünkbe jut az a ma­gyar paraszt akivel egyszer egy mágnás a mi népünk nagyszerű észjárását akarta bizonyítani s ezért felvitte magával Bécsbe. El­vezették ezt az egyszeri magyar parasztot a Burgba,­ megmutattak neki minden kincsét, drágaságot,, aranyat, ezüstöt, gyémántot, vé­gül megkérdezték tőle:­­— Aztán mit gondol kend, mennyit ér ez az egész?... A mi parasztunk gondolkozott egy-két pillanatig, aztán kivágta: — Hát azért, nem ér annyit, mint egy jó májusi országos eső... Fény, ragyogás, márványba mosdók, fürdőmedencék, remek öltözők, mind nem ér annyit, mint három szép gól a felső­sarokba, az se baj, ha a harmadik lövés súrolja is az angol kapus kezét!... F. L. I. AZ ANGOL-MAGYAR válogatott futballmérkőzést ma, szerdán délután fél 3 órakor (a mi időszámításunk szerint fél 4-kor) kezdik Lon­donban, az Arsenal­ pályán. A csapatok így állnak fel: Anglia: Tweedy — Malc, Catfin — Britton, Young, Kean — Crooks, Bowden, Drake, Carter, Brook. Magyarország: Szabó — Vágó, Biró — Lázár, Sárosi dr., Dudás — Sas, Vincze, Cseh, Zsengellér, Titkos. Játékvezető: Leclercq (fran­­cia). SPORTHIRLAP SZERDA, 1916 DECEMBER 2. Délelőtti látogatás a londoni „Vadász-utcában1 ‘ — A Sporthírlap telefonjelentése — London, december 1. Kedden London megénekelt Szá­mos utcáinak egyikét látogattuk meg, a, , Lancaster-gate-et. A Lancaster-gate — a londoni Vadász­­utca. Itt van ugyanis az „FA”, az angol futballszö­vet­ség háza. Az angol szövetség sem marad el az MLSz mögött. . Saját házában székel. Komoly, tiszta, kétemeletes épület. Mikor becsengetünk, egy tisztviselő bocsát be minket. Az első emeleten található Rous főtitkár, az­ angol Kenyeres. Az MLSz veze­tői a kötelező udvariassági látoga­tást végzik nála. Rous szobájában látjuk az MLSz nagy plakettjét is (az angolok nem szégyelik, bár a pesti 1:2-re emlékezteti őket). Rous megmutatja Pickford alel­­nök pohárköszöntőjét, amelyet a banketten fog elmondani a magyar csapat tiszteletére. Ebben előfordul a „magyar nem­zet” kifejezés is és ezt az egyet javítják csak át „Magyarország”-ra. Állandóan cseng a telefon. Per­sze, jegyet kérnek. Nagy Marcell mosolyog: —­ Ja, így volt, ez a pesti angol ■—magyar előtti napon is. Megkérdem Roust, mennyi nézőt vár a mérkő­zésre. — Ha szép idő lesz, — hangzik a válasz — hatvanezer ember is kijön. Most csengetnek odakint. Egy boy hozza a válogatott mérkőzés pro­­gramfüzetét, amely a magyar és angol váloga­­tott csapatot mutatja be fénykép­ben és írásban. A füzetben meglepetésünkre — kis magyar nyelvű üdvözlést is találunk, tudó­sítónk, Miklós Béla Pál fordította ezt le magyar nyelvre. Sajtóhiba akad a levonatban, de ez érthető is, mert az angol Szedő­ nincs hozzászokva a magyar szavakhoz. Például előfordul az a szó, hogy „természetesen”, ezt­ úgy választ­ják el: „temés­zetesen”. Többek közt ez van a magyar csapatot üdvözlő szövegben: — Anglia saját földjén veret­len, de lehet, hogy a tiétek lesz a dicsőség és megtöritek a soroza­tot. Ha ez sikerülni fog nektek, Anglia, lesz az utolsó, aki irigyeli a győzelmet, bár minden erejével azt megakadályozni iparkodni fog. Anglia minden polgára örülni fog, hogy ilyen csapatot fogadha­tott.’ Az angol véletlenül hosszú évvel szedte az „örülni” szót, amelyből így „örülni” lett, de bár ezt a sajtóhibát kijavíttattuk, remél­jük, hogy ez kedvező előjel a mérkő­zésre és a szedő mintegy megérezte, hogy az angol közönség „örülni” és nem „örülni” fog. Megkérdeztem Roust, mit vár a holnapi mérkőzéstől: — Jó futballt és izgalmas küzdel­met! Tipikus angol válasz. Elbúcsúzom és visszatérek a lon­doni Vadász­ utcából szállónkba, ahol a címemre érkezett, Londonban fel­adott levelezőlapot kézbesítenek. Az angol szöveg ma­gyar fordításban körülbelül így hangzik: „Ti szegény magyarok, hogy rész­­­kedhettek cipőitekben! Asztali tenisz­ben még, engedtünk győzni titeket, de szerdán el lesztek intézve fut­ballban. Csak meg ne öljétek a já­tékvezetőt.” Hát ennek a levelezőlapnak a szö­vege kissé­ eltér a hivatalos program­füzet üdvözlésének a hangjától, de viszont ezt biztos nem szabályos „dzsentlemen” küldte. Globetrotter. Tippelnek a fiúk és nem is tudják, hogy aki el­találja az eredményt, plaket­tet kap (A Sporthírlap telefonjelentése:1. London, december 1. Bizonyára mindenkit érdekel otthon, hogy miyen a fiúk han­gulata 24 órával a mérkőzés előtt. Valóban helytálló-e az a régi frá­zis, hogy bizakodó, de nem ellbiza­­kodott? Csodálatosképpen a fiúk hangulata, igen jó, nem túlságosan vidám, csak a szó egyszerű értel­mében nyugodt és elégedett. A legjobban Vincze fejezte ki a csa­pat lelkiállapotát: — Hogy is volt az Bécsben? Senki se várt győzelmet, tőlünk, nem voltunk favoritok és az oszt­rákok úgy kezeltek minket, mintha félkézzel elintézhetnének. Most is úgy van, hogy nemigen veszthe­tünk. Kétgólos vereség esetén,­­már csaknem mindenki elégedett lesné. Egyáltalán, ed az ,$,S-as ,ered­, ményt igeni sokat emlegetik a­ fiúk! A kielégítő önbizalom első oka a jó kondíció. Senki sem fáradt, mindenki­ fit. Hát valóban, vannak a fiúk között olya­­nok, akik komolyan számíta­­nak az angolok legyőzésére? Igen! Az az álláspontjuk, hogy nincs lehetetlen feladat. Nem akartunk ajtóstul rontani a házba és nem mondtuk meg nekik, hogy az a játékos, aki eltalálja a mérkőzés számszerű eredményét, bronzplakettet kap. Egyelőre csupán feljegyeztük a tippeket, amelyek annyiban hiányosak, hogy a csapat egy-két babonás tagja semmi körülmények között sem volt haj­landó tippelni. Kabalából. A tippek alább következnek: Szabó: 3:2. Vágó: 2:1. Bíró: 2:2. Dudás: egy gólos vereség. Vincze: 2:5. Zsengellér: 2:1. Titkos: 9:1 (!). A tartalékok: Polgár: 2:2. Szűcs: 3:2. . . Pálinkás:­­l.13. turay: 3:2 Toldi: 1:2 Dietz dr.: 2:2 ( Amint a fentiekből látható, védelmünk meglehetősen op­timista, fedezetsorunk pedig meglehetősen­­ babonás. őszintén megmondjuk, soha olyan szívesen nem adtunk plaket­tet, mint ahogyan ezt adnék pél­dául Szabó Tóninak hogy Tit­kosról ne is beszéljünk. F. L. I. ­ Cseh az ugratások pergő­tüzében Vidám jelentés az autóbuszról A Sporthírlap telefonjelentése — London, december 1. Az Arsenal-pályáról kijövet beül­tünk az autóbuszba. Ott volt már mindenki, csak éppen Dietz Károly dr. hiányzott. Negyedórás késéssel csatlakozott a többiekhez. Addig egy­mással beszélgettek a játékosok. Miről? Persze a futballról,­ az elmúlt régi időkről. A régi MTK-ról, az aranycsapatról, a régi MAC-ról, ame­lyet 18 góllal vert meg az MTK. Probléma: — Játszhatott-e volna ez a­ MAC a mostani NB-ben?... Megoszlanak a vélemények... Az­tán a régi szép idők néhány derűs jelenete elevenedik fel. Amikor még meg lehetett csinálni azt, amit Schaf­­fer csinált a­ egyik meccsen vis­szaadta a labdát a szélsőjének és rá­kiabált: „Laposan add be!” —■ Hát, ezt­ már én is megcsi­náltam, — jegyzi meg egyszerre szerény hangon Cseh Matyi. — A Nemzeti ellen játszottunk, amikor az egyik szélsőnek visszaadtam a labdát, adja jobban lábra. Ez a kijelentés nagyszabású vi­tát indít el. Megkezdődik Cseh Matyi­­ ugratása. Dudás kezdi: — Igen Matyi, te mindig „bal­hézol.’’ Sohse vagy megelégedve az emberrel. —­ Én nem. Szoktam szidni sen­kit sem. —, védekezik Matyi, — csak rászólok, hogy csinálja job­ban. Beleavatkozik Lázár is. — Nézd Matyi, emlékszel arra a prágai esetre? ... Hosszú lab­dát adtál ki Palinak és az kiment taccsra? —­ Akkor rossz formában vol­tam, ez igaz. Lecsapnak rá. — Hát akkor a Pali nem tehe­tett róla! Cseh most kijelenti: — Én csak akkor szólok, ha okom v­an rá. Ha tudom valame­lyik fiúról, hogy nincs formában, letört,­­ nem­ szólok egy szót­ sem. Csak fejjel játszom. De például akkor dühös vagyok, amikor Biró Sanyi taccsra vágja a labdát, pe­dig tízméternyi körzetben a köze­­liben sincs játékos. Biró felfigyel: — Te mindig balhézol. — Ilyenkor lőni kell, ha nincs a közelben senki! Bíró odadörmög: Esetleg átléped... —­ Ezt valahol olvastad, Sanyi m­int Cseh. —Ha nem jön lábra az a labda, nem lövöm. Talán rontsam el inkább ?. — Lőni kell tudni —••• állapítja meg Bíró, aztán nem is vesz több részt a vitában. Most „döntő fordulat” követ­­kezik. A vörös Takács áll fel az autóbuszban széles mosollyal. — Csend uraim! Van itt egy­ áruló írás, amely tán érdekli önöket„ Cseh tiltakozik a cédula felol­vasása ellen, de sikertelenül. —­ Ki a legfiatalabb? — kérdi Takács. — Zsengellér? At a cé­dula, olvasd fel! — Aztán ráagya­­rázólag még­ hozzáteszi:.— Mikor Budapesten megvertük az ango­lokat 2:Űré, akkor készült el az írás. Fogadás Geeb Matyiről, Cseh felcsattan, mielőtt Zsen­­gellér hozzákezdhetne az olvasás­hoz: — Egy pillanat! Csak egy ké­résem rám! Az urak szerint lehe­tett arra számítani, hogy meg­verjük az angolokat? Az előzetes-­ hangulat úgy-e... Nem hallgatnak rá, mindenki Zsengellérre, az írásra kíváncsi. Zsengellér pedig olvas: „Az angol csapat 5—6 góllal veri­ meg a magyarokat. Állítja: Cseh, tagadja: Takács. A fogadás összege: 5 pengő.” •óriási nevetés. Cseh felkiált:, —­ Azóta, az angolok nem számítanak előttem! Felhördülés. — Ugyan, ugyan, Matyi —• mondja Vince. — Ti Bukarestben fáradtan játszottatok, ki is kap­­tátok. Tehát igaza van annak a román szurkolónak, aki­ azt mondja, hogy a H­ungária nem tud játszani és ő előtte a Hungária nem számít többé? Cseh vállát vonja: — Hát... nekem nem imponál az a futball, amelyet az angolok játszanak. A szélső behúzódik középre, kivágja a labdát, a szélső­nek és akkor nagyot néz, hogy nincs ott senki, így csinálta, ezt Budapesten a jobb szélső. Előzőleg csak azért tippeltem 5—6 gólos vereséget, mert előzőleg tele,beszél­­ték a fejemet, hogy milyen jók az angolok. Hátulról megszólal Sárosi. — Mi az, Matyi? Téged ígit tehet befolyásolni? •— Lehetett. De, már nem. Csak­­azt hiszem el, amit látok. A buda­pesti eset óta­ nem is értékelem nagyra az angolokat. Vincze felsóhajt: — Hej, Matyi, ha holnap este is ezt mondanád!.... Mindenki nevet. Megérkezett .Dietz dr., elindulhat az autóbusz. Csendben nézegetnek ki a fiúk az ablakon, csak Titkos munkálkodik azon, hogy valahogyan, összetörje Pálinkás tükrét. Ez a szép szál szegedi fiú állandóan tükörben nézegeti magát, össze­esküdtek ellene... F. L. I. * RÖVID HÍREK az amatőrök köréből A TÖREKVÉSBEN Regős I­. sé­rült meg a vasárnapi mérkőzésen: ha­talmasan dagadt meg a térde, bizony­talan, hogy játszható vasárnap, így nem a legjobb előjelek mellett ké­szülnek a BMTE elleni rangadóra. G. TÓTH, az Elektromos csatára már elhagyta a szanatóriumot, ahol bokatöréssel feküdt. — NÁLUNK KEVÉS a fiatal já­tékos. — mondja az egyik vezető vállalati csapat intézője —. A já­tékosok túlnyomó része túl van a harmincon. Szerintünk azok az igazi játékosok. Nekünk nem kell fiatal futballista! A CS. MÜVE serényen készül a vasárnapi döntő mérkőzésére.­­— A csapat, formája teljében van, ezért nem félünk a Drascina elleni meccs­től, — mondja Steiner intéző. — Balasits edző munkája nagyon is meglátszik a csapaton és reméljük jövőre ismét az I. osztályban le­szünk. Az összeállítás egyébként vál­tozatlan lesz. A BALSZERENCSÉRE PANASZ­KODIK A TESTVÉRISÉG. — Nem­csak Tamás sérült meg már az első percekben, hanem még Jávort is ki­állították. Teljes csapattal biztosan nyertünk volna- Nagyon üldöz ben­nünket a balszerencse.. — így na­­paszkidik Kozar­ássy intéző.

Next