Sporthirlap, 1937. október (28. évfolyam, 78-86. szám)

1937-10-02 / 78. szám

2 Négy játékost keres Dietz dr., akit felkértek, hogy állítsa össze az­­ osztrák válogatottat... —. A Sporthírlap tudósítójától — A szövetségi kapitány szombaton a Phöbus mérkőzésére, vasárnap ,pedig a rangadóra megy ki. — Négy játékosra vagyok külö­nösen kiváncsi az osztrákok elleni válogatás szempontjából — mon­dotta Dietz dr. munkatársunknak — Nem mondhatom meg, ki ez a négy játékos, de aki látta a csehszlovákok elleni mérkőzést, az nyilván elkép­zelheti, hogy milyen posztokon vannak gondjaim. — Milyen eredményt vár a rangadótól? — Remélem, hogy — én fogok győzni, amennyiben megtalálom a csapatomat. — Mikor válogat? — Hétfőn este. — Vannak már betöltött posztok a csapatban? — Csapat még nincs, tehát nem lehetnek betöltött posztok. De van­nak jelöltjeim. Ezek sem biztosak azonban addig, amíg a rangadót meg nem úszták­ sérülés nélkül. Remélem és hiszem azt, hogy min­den játékos válogatott meccs előtt, fokozottabb gonddal ügyel majd játékostársainak testi épségére. — Egyéb újság nincsen az oszt­rák fronton? — Van. Egy osztrák sportlap fel­szólított, hogy — állítsam össze én az osztrák csapatot. Természetesen még a tréfa kedvéért se mentem bele. Nem ismerem az ottani játé­kosok legutolsó formáit. És nyilván nem is volna szívem j­ó csapatot összeállítani... Ugyanakkor Rét­­sbhuryt is felkérték a magyar csapat összeállítására. Kiváncsi vagyok, hogy ő megmeri-e tenni. SPORTHIRLAP SZOMBAT, 1937 OKTÓBER 2. LANGFELDER igazgató reméli XX gentleman fog játszani a rangadón s a ferencvárosi közönség magyaros vendégszeretettel fogadja az Újpest csapatát •— A Sporthirlap tudósítójától — „22 gentleman játszott a pályán” (Langfelder F.) „Eltörték Berták lábát!” (Markovits Sz.), „Csűr he! Csűr he! Csűr he!" (Ferencvárosi B-közép) „Törd el a lábát!” (Dietz dr. fogja megállapítani ki a szerző) Nem akarjuk saját ízlésünket rákényszeríteni senkire, de nem is titkoljuk, hogy a fenti i­dézetek közül nekünk az első tetszik leg­jobban. Főként ezért beszéltünk Langfelder Ferenccel, a „22 futballozó gentleman” fel­találójával. Aki egyébként — talán tetszik tudni? — az Újpest igaz­gatója s holnap, vasárnap délután a ferencvárosi pálya partján rág­csálja majd közismert szivarját. (De még amúgy sem lett volna értelme, hogy Markovits Szilárd elnök úrtól kérjünk nyilatkozatot SZIGETHY JaríiAhh elismerten 1CSJWWW meccslabdái, ciaői világhírűek VIII, Jázmin­ u. 1. Tel.: 139-459 Berták lábt­öréséről, ami­­ szeren­csére „enyhe túlzás”-nak bizonyult. Akárcsak Schnitta UTSE „láb­törése”. S ahhoz sem volt kedvünk, megvárjuk őszintén, hogy kinyo­mozzuk, miért csürhézte a ferenc­városi B-közép az Elektromost már a mérkőzés előtt. Az utolsónak idézett „mondat” pedig egyelőre vizsgálat alatt áll s mi sokkal inkább megbízunk Dietz Károly dr.­­ban, semhogy „elébevágnánk” a vizsgálatnak.)* Langfelder Ferenc bébebeli rajongója az angol futballnak. A fair play-nek. Utóbbiért annyi­ra rajong, hogy — mint itt követ­kező nyilatkozatából kiderül — már nem­ is ezen a közkeletű nevén nevezi, hanem azt mondja: „fair­­ness”. Tekintettel arra, hogy ezen a héten annyi szót tékozoltak a „sportszerűség”-re — amelyet nem emlegetni, hanem gyakorolni kell — s még inkább a vasárnap esedékes Ferencváros—Újpest rangadóra való tekintettel helyén­valónak tartottuk megszólaltatni Langfelder Ferencet, a kérdés kiváló szakértőjét. A „fairness“ jegyében — A ferencvárosi és az újpesti játékosok ellen sportszerűség szem­pontjából senkinek sem lesz oka kifogá­st emelni — kezdte nyilat­kozatát Langfelder Ferenc s azon­nal indokolta is: — A két csapat mérkőzései immár csaknem egy évtized óta a „fairness” jegyében folynak. Ez természetes is. Nincs a két csapatban egyetlen játékos sem, aki ne ugyanannak a „váloga­tott baráti kör”-nek lenne tagja. Ezek a játékosok egy-egy mérkőzé­sen lehetnek ellenfelek, de sohasem lehetnek ellenségek. A közönség megszelídítésé­ re azért nincs minden teljes rendben. Ha a két csapat viszonyá­ban nincs is semmi „gyanús”, azért akad figyelemreméltó — külső körülmény. — A közönség viselkedése ellen tényleg több jogos panasz merült fel, — mondta Langfelder Ferenc .— ez nem tagadható. Nem akarok senkit megbántani, ezért csak álta­lában mondom, hogy nekünk, egyesületi vezetőknek mindent el kell követnünk a hangulat javítása érdekében. Meg kell szelídíteni a közönségnek azt a részét, amely nem futballt akar látni a bajnoki mérkőzésen, hanem kizárólag pont­szerzést. Pontszerzést — minden áron. Rossz szemüveg A közönség elfogultságáról ezt mondta Langfelder: — Az elfogultak, akik egyfor­mán felfedezhetők az állóhelyen pirosodva és a páholyokban botot rázva, olyan rossz szemüveggel nézik a játékot, hogy már nem is láthatják meg az igazságot. Kép­telenek elbírálni, hogy két játékos szabályszerűen, vagy szabálytalanul csapott-e össze s utóbbi esetben melyik játékos követett el szabály­­sértést. Az elfogult néző mindig szabálytalannak véli, amit az ellenfél csinál és szabályi­snak tartja saját játékosának élet­­veszélyes mozdulatait is. Amihez joga van a közönségnek és ami a játékosnak jár Langfelder Ferenc tárgyilagos. Ezt a következőkkel bizonyította: — Nem vitás, hogy a közönség­nek joga van biztatni saját csapa­tát. Sőt. Nemcsak biztathatja. Ünnepelheti is. Ha alkalma nyílik rá. Viszont az is bizonyos, hogy a játékosnak is jár valami. A közön­ség részéről. Kell, hogy kijárjon a játékosnak a megbecsülés. Annak a játékosnak is, aki „ellenfél”. A közönség ne gúnyolja és még kevésbé szidja az ellenfelet minden mozdulat miatt. Ezzel olyan légkört teremt, amely saját csapatának is árt. Nem beszélve arról, hogy a másik csapat híveit hasonló el­fogultságra ösztönzi. A nézőteret sok láthatatlan szál köti össze a pályával s a nézőtér izgalma így gyorsan átterjed a játékosokra is. Csaknem minden futballbotrány a nézőtérről csapott át a játéktérre. Ezért kell a nézőtéren kezdeni a rendcsinálást. Magyaros vendégszeretet Végül Langfelder Ferenc ismét rátért a „soronkövetkező” mérkő­zésre. A rangadóra. — Bizonyos vagyok abban, — mondta — hogy ezen a mérkőzé­sen a közönséggel sem lesz baj. A ferencvárosi közönség sem fogja elfelejteni, hogy mi a magyaros vendégszeretet. A ferencvárosi vezetőség mindig tudta s gyakorol­ta. Akárcsak az újpesti... Én azt hiszem, hogy a rangadó a fairness szempontjából is méltó lesz a két nagy ellenfélhez.* S Langfelder Ferenc elmondhat­ja a meccs után is: — 22 gentleman játszott a pályán! (Sz.) Hetvennégyből — három... — A Sporthirlap tudósítójától — Az MLSz már régebben el­határozta, hogy egyes jubileumok, nemzeti ünnepek stb. alkalmából az alszövetségek előterjesztésére kegyelmet gyakorol örökre eltil­tott játékosokkal szemben. A BLASz 10 éves jubileuma alkalmából 74 kegyelmi kérvényt nyújtottak be az álszövetségekhez. Ezek közül nem mindegyik örökre eltiltott játékos kérvénye. Az egyesületek ugyanis félreértették a kegyelmi — javaslatot és 2—3 évre —— szóval nem örökre — el­tiltott játékosok is kegyelmi kér­vényt adtak be. A BLASz elnöksége alaposan megrostálta az elébe került kér­vényeket és ezek közül mindössze hármat terjesztett jóváhagyólag az MLSz elnöksége elé. A három — kegyelemre aján­lott — játékos közül az egyiknek nagyon érdekes az esete. 1931 április 11-én igazolták a BLASz­­hoz és szeptember 10-án már el is tiltották. Tehát hat hónapig sem tartott a futballista pályafutása. A BUDAI „11” csapatában egy változás van: Ligeti nem játszik, Baros helyettesíti őt. A jeles hátvéd húzódása elég ma­kacsnak látszik és lehet, hogy a já­tékos többheti kényszerpihenőre szorul A KAOE feljelentést adott be az SzNSE el­len, mert 4:4-re végződött mérkőzé­sük után a közönség egy része és több karszalagos SzNSE-rendező is megtámadta őket. Kőzápor és közel­harcok után a KAOE egyik játéko­sát mentők kötözték be. A BLASz elnöksége a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el ebben az ügyben. Előzetes tudósítás a rangadóról az előlegezett bizalom jegyében — A Sporthírlap tudósítójától — Megindult a harc a durvaság és a botrány ellen. E harcból a sajtó derekasan kiveszi a részét, de régi dolog, hogy minden írás pusz­tába kiáltott szó, ha nem ad, hanem kapni akar. Kértünk, magyaráztunk és érveltünk eleget a szebb és tisztább futball érdekében, s végül mégis csak előfordul, hogy magyar játékosok egymásnak rohannak, magyar közönség magyar játékvezetőt szidalmaz, s vannak vezetők, akik tökéle­tes lelki nyugalommal állítják annak ellenkezőjét, ami történt. A súlyos hibáknak az az egy haszna volt, hogy most már MLSz, JT és sajtó összefogott a magyar futball jóhírének megmentésére, s reméljük, hogy ez az összefogás eredményes lesz. Éppen ezért írtuk meg alanti beszá­molónkat a vasárnapi Ferencváros—Újpest mérkőzésről. Meg akarjuk mutatni, mit írnánk, ha ez a mérkőzés valóban olyan volna, hogy taní­tani lehessen a sportszerűség iskolájában. (Reméljük, olyan is lesz, kér­jük azért az érdekelteket, olvassák el figyelmesen és tegyenek meg min­dent, hogy szerdán az alábbi cikk újra megjelenhessék.) Október 5, kedd. A KÖZÖNSÉG. * *-'*■' Visszatérve a vasárnapi rangadóra, elsősorban örömmel kell meg-­ emlékeznünk a közönségről. A B­-közép belátta, hogy a játékvezető sér­tegetésével saját csapatának árt s ezért nem sértegette a játékvezetőt. Csupán egyetlen esetben volt kisebb tüntetés, amikor Szigeti 11-est ítélt az Újpest ellen s a B­-közép tárgyilagos elemei túl szigorúnak találták az ítéletet. De lassan ebbe is belenyugodtak. A tribünök közönsége is csendesen és sportszerűen bírálta el a pályán történteket, s bár a mérkőzés igen izgalmas volt, mégis, mindkét, ellenfél közönsége lovagiasan elismerte a másik csapatról, hogy megér­demelten győzött... Talán még nem volt eset rá, hogy Szigeti játék­vezetőt az állóhely közönsége a pályára tódulva vállára kapta volna, mint ezúttal történt. Az Újpest szurkolótáborának különösen az tetszett Szigetiben, hogy idejekorán megfékezte Balog és Tátrai kirobbanni ké­szülő temperamentumát, amivel igen nagy szívességet tett az Újpest és a Ferencváros csapatának, biztosítván sikerét. A ferencvárosiak is meg­éljenezték Langfelder Ferencet, az Újpest igazgatóját, aki egy zavaros jelenetnél magából kikelve hallgatott a partvonal mentén és több ferenc­városi játékos unszolására sem volt hajlandó a pályára berohanni. . A JÁTÉKVEZETŐ, Szigeti ezen a mérkőzésen megmutatta, hogyan lehet sportszerű keretek között tartani egy ilyen nagyfontosságú mérkőzést. A mérkőzés folyamán egyetlen fault esett, amelyért szabadrúgást ítélt. A magáról megfeledkezett játékos azonban túl enyhének találta ezt a büntetést és követelte Szigetitől, hogy állítsa ki. A játékvezető nem teljesítette a játékos kívánságát, majd amikor az tovább erősködött, reklamálásért ki­állította. Kitűnő játékvezetésében a két partjelzőnek is vannak érdemei. Ezek nem integettek össze-vissza, hanem minden esetben előbb megkérdezték a játékvezetőt. A közönség cukorkát dobált be nekik. A JÁTÉKOSOK. A Ferencváros és az Újpest játékosai példás módon játszottak és viselkedtek a pályán. Keményen, de sportszerűen küzdöttek és jellemző a felfogásukra, hogy egy ízben, amikor Sárosi dr. kissé hevesebben rek­lamált,­­ Toldi Géza odament hozzá és kényszerítette, hogy kezet fog­jon a játékvezetővel. Tátrai nagy szeretettel gratulált régi barátjának, Zsengellérnek a góljaihoz, viszont Futó olyan elragadtatással figyelte Kemény szép és pontos beadásait, hogy egyetlen esetben csaknem beleütközött a mögötte álló Toldiba. Toldi rögtön látta, hogy ez nem lehetett szándékos és ezért nem is fogadta el Futó bocsánatkérését, ami igen rosszul esett a hátvéd­nek s csak Aschner elnök közbenjárására borultak egymás keblére, az öltözőben, amely tényt megafonon közölték a közönséggel. A VEZETŐK: Langfelder Ferenc, az Újpest igazgatója ma új nyilatkozatot kül­dött be lapunknak, amelyet minden változtatás nélkül közlünk. — Bár a mérkőzés óta már negyvennyolc óra telt el, — írja a nép­szerű futballvezér, — én még mindig nem tértem magamhoz tárgyila­gosságomból. Volt ennek a gyönyörű mérkőzésnek néhány szomorú mo­mentuma is, de ezekért mi azonnal megbüntettük játékosainkat. Különö­sen Kocsisra gondolok, aki, szemtanuk szerint úgy ment el Lázár mellett, hogy nem köszönt vissza neki. (A harmadik gólja előtt. A Szerk.) Ami azonban a Ferencváros játékosainak példás fegyelmét, vezetőinek igaz­ságérzetét, a Bj-közép méltóságteljes magatartását illeti, ezekről csak a csodálat hangján szólhatok. Ha nem volnék Újpest-igazgató, akkor az FTC ifjúsági középcsatára szeretnék lenni! Külön köszönetet mondok Szigetinek az ellenünk megítélt tizenegyesért, amely olyannyira nyil­vánvaló volt, hogy szégyeltük volna magunkat, ha nem adja meg. Vitéz Kemenesy Sándor a Ferencváros részéről válaszolt erre a nyi­latkozatra, amelynek szövegét közöltük vele. — Ami a megítélt tizenegyest illeti, — mondotta, — abban Láng­­­felder úrnak nincs igaza, mert hiszen Szűcs véletlenül ért a labdához s büntetőt legfeljebb labdahordozásért lehetett volna ítélni ellene. Egyéb­ként a mérkőzést nagy elragadtatással néztem végig s nem kell többet mondanom, hogy Sárosi dr. és Zsengellér kivételével mindenki minta­szerűen fair játékot produkált. Csak Polgárt kellett tíz pengőre büntet­nünk, mert szándékosan a földbe rúgott. AZ MLSZ RENDKÍVÜLI ÜLÉSE. A vasárnapi mérkőzés olyan nagy port vert fel, hogy az MLSz elnöksége is szükségesnek látta foglalkozni vele. Ked esti ülésén elhatá­rozta az elnökség, hogy utasítást ad az egyesbíráknak, enyhébb ítélete­ket hozzanak e mérkőzés emlékére. Az eltiltott játékosok amnesztiát kapnak. ZÁRADÉK. A Sporthírlap osztályozókönyve a játékbeli teljesítmény megett figyelembe szokta venni a játékos magaviseletét is. Kiállított játékosok 5-öst kapnak. E mérkőzés résztvevői valamennyien egyesre játszottak, ha számításba vesszük magaviseletüket is, így tehát az osztályozókönyv sze­rint Ferencváros—Újpest 11:11. Szigeti játékvezető: 1. PÓTLÁS A ZÁRADÉKHOZ. Elég, ha félig lesz ilyen szép és felemelő minden, akkor­latot tesz a két egyesület a magyar futballsportnak. A PÓTLÁS A ZÁRADÉKHOZ FÜGGELÉKE. Hiszen úgyis vagy a jobbik fog győzni, vagy a szerencsésebbik. De semmiesetre sem a dühösebbik. (A. K.)

Next