Sporthirlap, 1938. május (29. évfolyam, 34-41. szám)

1938-05-04 / 34. szám

2 OSZTÁLYOZÓKÖNYVÜNK Nyolc 1-6­s: Sáros­ dr. (Ferencváros), Rákosi, Finta (Bocskai), Bánkut­ (Budafok), Kiszely (Taxisok), Bombavák­, Kovács (ETO) és Császár (Törekvés), továbbá 47 2-es, 69 3-as, 26 4-es és 6t 5-ös . A vasárnapi fordulónak is volt néhány meglepő csapatteljesítmé­nye. Különösen az üllői úti előmér­­kőzés okozott „pro és kontra” meg­lepetést. A Hungária legború­látóbb szurkolói sem vártak ilyen lélektelen játékot, viszont a debre­ceniek nem remélték, hogy néhány játékosuk ennyire megjavítja az együttes játékerejét. A Ferencvárost most már igazán csak bottal lehetne elverni az első helyről. (Talán még úgy sem! Amilyen kemény legények a zöld­­fehér legények!) A Hungária ve­resége leginkább az Újpestnek használt, a lila-fehérek most csak­nem olyan biztosan állnak a 2. he­lyen, mint a Ferencváros az élen.­­A 4. hely és a kiesés kérdése azonban változatlanul nyílt és — ahogy már szombaton megjósoltuk­­— valószínűleg csak a legutolsó bajnoki fordulón fog eldőlni.­­ Ferencváros—Nemzeti 26:30) (Bajnoki, Üllői­ út. Eredmény: Tfz:3 (2:1). Gólszerző: Sztancsik, Sárosi dr., Sárosi dr., Kisalagi, Kemény, Biró, Sárosi dr., Molnár, Toldi.) Az eredmény a két csapat tu­­­dása közötti különbséget mutatja. És azt is, hogy a ferencvárosi vé­delem még­­ nincsen rendben. A Nemzeti balhátvédje sportszerűtlen modora miatt kapott 3-ast. A já­téka egyébként 2-es teljesítmény Bocskai—Hungária 26:32 (Bajnoki, Üllői-út. Eredmény: 2:0 (0:0). Gólszerző: Markos, Finta.) A Bocskai „gerince” remekelt. (A kapus, középfedezet és a közép­csatár.) A Hungária fedezetei és belső csatárai viszont „égtek”. Az eredmény tehát vitathatatlanul igazságos! » Budátok—Elektromos 26:38 Taxisok—Phöbus 30:34 r (Bajnoki, Berlini-idea, Ered­mény: 0'-3 '(1:2). Gólszerző: Szi­kár, Takács N­., Kiszely, Tóth, Kiszely, Solti, Solti.) A Phöbus „betonvédelme” ezút­tal nem volt méltó — saját múlt­jához. A Taxisok — a balszárny kivételével —■ „pontosan közepes” formát mutattak. Szeged FC—ETO 33:33 ------------------------------------­ volt. Háda 3 Hári 3 Polgár 3 Kővágó 2 Korányi 3 Flóra 3 Magda 2 Túli 3 Sárosi III. 2 Balogh 3 Lázár 2 Szalay 3 Biró 2 Fenyvesi 2 Jakab 3­ Sztancsik 2 Sárosi dr. 1 Kisalagi 3 Toldi 2 Molnár 3 Kemény 3 Horváth 3 Ferencv.: 26 Nemzeti: 30 Kertes 2 Szabó 2 Nádas 3 Kis 2 Janzsó 3 Biró 2 Elek 3 Zimonyi­ 4 Békési 1 Turay 3 Palotás 3 Sebes 4 Markos 2 Sas 2 Orosz 2­ Müller 3 Finta 1 Cseh 4 Takács 3 Dudás 4 Hajdú 3 Titkos 2 Bocskai: 26 Hungária: 32 Sziklai 2 Kósa 4 Futó 2 Olajkár I. 2 Joós 3 Rarókai 3 Szalay 2 Monostori 4 Szűcs 2 Varga dr. 4 Balogh 2 Vig 3 Puszta: 3 Kincses 2 Vincze 2 Olajkár II. 4 Seres 4 Nemes 3 Zsengellér 2 Déri 2 Kocsis 3 Serényi 4 Újpest: 27 Kispest: 35 (Bajnoki, Budafok. Eredmény: 5:1.(4:1). Gólszerző: Fodor, Fez­­lér, Fezler, Fezler, Buzássy, Sze­der,­ Vági 3 Bakon 4 Szebehelyi 3 Fűzi 3 Bánkuti 1 Pozsonyi 3 Király 2 Kis G. 2 Sós 2 Kolozsvári 4 Beretvás 2 Martonos 4 Fodor 2 Zom­bori 3 Horváth 3 Toros 4 Fézler 2 Szendrődi 4 Kovács 3 Lengyel 3 Szeder 3 Buzássy 4 Budafok: 26 Elektr.: 38 Kutasi 3 Csikós 4 Miklósi 3 Wéber 4 Aradi 3 Fekete 3 •Odry 3 Gombkötő 8 Kárpáti 3 Megyeri 3 Varga 3 Toros, II. 4 Darázs 3 Béky 3 Takács II. 3 Szikár 3 Tóth 3 Solti 2 Kiszely 1 Turay II. 2 Váradi 2 P. Szabó 3 Taxisok: 30 Ichobus: 34 (Bajnoki, Győr. Eredmény: 1:0 (0:0). Gólszerző: Bognár.) Átlagteljesítmények. Szerencsés — de azért igazságos — győze­lem. Pálinkás 2 Dombóvári 1 Szojka 2 Brezányi 2 Raffai 2 Tóth N­. 2 Varga 3 Farkas 2 Seper 3 Kovács 1 Bertók 3 Hlub­ányi 2 Bárkányi 4 Földesi 4 Bognár 3 Loki 5 Gyarmati 3 Limperger 5 Szilassy 4 Lantos 5 Szebeni 4 Neiger 4 Szeged FC: 33 ETO: 33 Kiss 3 Budavári 3 Lőrinczi 3 Ligeti 3 Farkas 2 Burger 3 Szűcs 3 Vértes 5 Garamszegi 2 Kovács 3 Görög 3 Pósa 2 Nemes 2 Kis 5 Regös II. 3 Lyka 3 Keszei II. 3 Vadas 3 Gere 4 Janda 4 Császár 1 Vermes­ 2 Törekvés: 29 Budai: 36 Újpest—Kispest 27:35 (Bajnoki, Kispest. Eredmény: 5:1 (0:1). Gólszerző: Nemes, Zsengellér, Zsengfellér, Zsengellér 11-esből, Vincze, Vincze.) A hazai rög csak 45 percig ön­tött erőt a kispestiekbe. Aztán az Újpest ontotta a gólokat... Zsen­­gellér! Zsengellér! Zsengellér! (Mesei hármas.) Törekvés—Budai 29:36 (Bajnoki, Bihari­ utca. Ered­mény: 3:0 (1:0). Gólszerző: Re­­gös, Gere, Keszei.) A Budai játékán meglátszott, hogy a csapat már belenyugodott a kiesésbe. A Törekvésen pedig az látszott, hogy mikor megkezdte a játékot, már tudott — a Bocskai győzelméről... Sportérmek, plakettek és szobrok, serlegek, zománc­­jelvények legolcsóbbanMorzsányinál Budapest. IV. ker., Eskü­ ér 5 SPORTHÍRLAP SZERDA, 1938 MÁJUS 4. Az Elektromos nincs mélyponton — mondja Tóth­ Potya — A Sporthírlap tudósítójától — — Mi okozta a nagy budafoki vereséget? — kérdeztük Tóth Ist­ván edzőt. — Az, hogy négy tartalékkal és három sérülttel játszottunk. — Azt mondják, fáradt a csapat a kemény edzésektől. — Félrebeszélés! Lehetséges, hogy a húsvéti négy külföldi mér­kőzés valamit, kivett­­a csapatból, de az edzések semmiesetre sem­, hiszen két hete úgyszólván csak egészen könnyű munka folyt. — Formája mélypontján van a csapat ?­­— Az Elektromos nincs mély­ponton. Nem az a helyzet, hogy az egészséges csapatot elfogta volna a visszaesési időszak. Itt csakis a nem egészen egészséges játékosok kényszerű szerepeltetése miatt és a túlságosan tartalékos felállítás következtében ért benn­ünket a ve­­reség. Ez azonban nem mentség a nagy budafoki verésre, csak eny­hítő körülmény. Elvégre négyen nem játszhattak az első csapatból: Pálinkás, Pákozdi, Pázmándy és G. Tóth. A budafoki tizenegyben Lengyel, Bakon és Mátrai olyan­­sérüléssel játszott, hogy ha nem lettünk volna kénytelenek beállí­tani őket, úgy kétheti gyógyulási pihenőt rendeltünk volna el a szá­­m­ukra. Ilyen vérveszteséget és hátrányt még az Arsenal, vagy az Aston Villa is meg­érez. — Hisz még a negyedik helyben és az Ambrosiana elleni játékban? — Nagyon is. Még három mér­­kőzésü­nk van hátra. Semmit sem lehet előre tudni. — Rendbeszedi addig a­ csapa­tot? — Ha a betegek felgyógyulnak, akkor érdekes dolgok fognak még történni. — A heti műsor? — Könnyű munka és­­ szana­tóriumi kezelés. Erdély legfrissebb híreit az 51 éves Aradi Közlöny hasábjairól olvashatja. Fizessen elő az aradi Közlöny­re Hirdessen az Aradi Közlöny-ben Jewell visszavonult! — A Sporthírlap tudósítójától — A szombaton lejátszott angol kupadöntővel kapcsolatos ez a kis történet. Jewellről, a mérkőzés játékvezetőjéről szól. Jewell a leg­jobb angol játékvezetők közé tar­tozik. Általános megnyugvás fo­gadta, hogy ő lesz a mérkőzés ve­zetője. Megnyugvás, de egyúttal sajnálkozás is. Angliában ugyanis a hagyományok közé tartozik, hogy­­ a kupadöntő játékvezetője visszavonul. Ezzel kifejezésre jut­tatják, hogy angol játékvezető töb­bet nem érhet el, mint azt, hogy kupadöntőt vezet! A múlt hét elején Jewell baráti társaságában kijelentette: — Levezetem a mérkőzést, de nem is gondolok arra, hogy vissza­vonuljak! Szavamn a barátai is­­ megüt­­köztek. Rövidesen tudott Jewell elhatározásáról az angol szövetség is. A mérkőzés előtti napon aztán megjelent a játékvezetőnél a FA megbízottja. 163. NÉV: .......... CÍM: .......... —»A szövetség igen rossz néven venné Mr. Jewell lépését. Felké­rem tehát, hogy vagy a mérkőzés vezetéséről mondjon le, vagy pedig tegyen le arról a szándékáról, hogy a jövőben is vezet mérkőzést. Jewell tíz perc gondolkodási időt kért, aztán közölte, hogy­­ a kupadöntőt választja és visszavo­nul a játékvezetéstől! Az izgalmas kupadöntőn fújt bele utoljára síp­jába, éppen akkor, amikor — a férfikor derekán — egyre több megtisztelő feladatot kapott a szigetországban és a kontinensen. Győzött az angol hagyomány... FINTA KÁROLY, a B­o­c­s­k­a­i csillaga, a Hungária elleni győzelemről, a Bocskai feljavulásának okáról és *— egy keveset — saját magáról is .— A Sporthírlap tudósítójától — Rövid, de tartalmas pályát futott be már eddig is Finta Károly, a Bocskai középcsatára. Alig két esztendeje történt a „felfedez­tetése”. A Cégligából „emelték” ki. • Alig két év telt el Finta profivá szerződtetése óta. Vasárnap már ő volt a Bocskai győzelmének egyik fő részese. Amikor a jó játékához és a jó bírálatokhoz gratuláltunk neki, szerényen így mentegette magát: — Én nem, tudom, fogalmam sincs, hogyan játszottam. Tényleg jól játszottam volna? Én csak igyekeztem mindent elkövetni a győzelmünk érdekében. De ebben — megvallom ■— csak az utolsó öt percben kezdtem hinni. Addig mindig szurkoltam, hogy kiegyen­lít a Hungária. — Olyan nagy tekintélye volt, vagy van a Hungáriának? — Amióta én a Bocskaiban játszom, négyszer találkoztunk. Háromszor győzött a Hungária. Mind a háromszor hallatlan szeren­­cséje volt. Nem, mondom, hogy nem volt jobb, mint a Bocskai, de a góljainál minden alkalommal nagy szerencse kísérte. Lehetséges, hogy tévedek és ez a szerencse inkább nagyobb rutinjuk számlájára írandó. Most vasárnap még a 2:0-ás vezetésünk után is mindig remegtem, no most jön a Hungária szerencséje. De nem jött. Mert Békési útját állta. — Hogy érti ezt? — Úgy, hogy valóban nem­ tör­­tént meg az, ami eddig minden alkalommal megesett, hogy a fedezetsorunk a II. félidőben össze­roppant és magával rántotta a közvetlen védelmünket és vele a győzelmi reményeinket is. Békési­­helytállt. Szívóssága és nagy rutin­ja folytán nem engedte kibonta­­kozni a Hungária támadásait és így most végre már nem kell a Hungária szerencséjéről beszél­nünk, így jön rá az ember idővel arra, hogy a szerencsének és a szerencsétlenségnek, a győzelemnek ■és a­ vereségnek milyen játékbeli tényezői­ vannak. A Bocskai győ­zelme ezúttal a­ fedezetsorának, elsősorban Békésinek a jó játékára vezetendő vissza, így nem is alakulhatott ki a Hungária szeren­­cséje. — Mit gondol, most már kimá­szik a Bocskai a „csávából”? — Hiszem és remélem. Most már elmúlt rólunk a lidércnyomás és ez a győzelem visszaadta az ön­bizalmunkat. Csak egyért imád­kozom. Hogy odahaza Debrecenben is olyan közönségünk legyen, mint itt az Üllői úton volt vasárnap. Borzasztó ám a debreceni közön­­ség fagyos közönye mellett játsza­ni., A debreceni közönség csak akkor biztat, lelkesít és lelkesedik, azaikor már 2:0-ra vezetünk. —. Erre mostanában kevés alkal­mat adott neki a csapat­ .— Elismerem, a közönségnek is sokban igaza van. De miért tud az alapjában idegen, pesti közönség már 0:0,nőt is biztatni és miért nem teszi ezt a saját közönségünk odahaza? („Odahaza!” — mondotta Finta. A szombathelyi­ pesti fiú máris debreceninek érzi magát.) Azután a Bocskai sorsáról és a nyári tervekről beszélgettünk. Finta már szinte egyik vezetője a Bocskainak. A húsvéti portyán voltaképpen ő volt a csapat menedzsere. Finta szavai őszintén csengtek: — Hiába is tagadnám, nagyon odaszoktam Debrecenhez. A jövöm mégis aggaszt. A profiszerződés és jövedelem nem jövő, nem alap. — Külföld? Budapest? Merre gondol szívesebben? — Egyelőr­e Debrecenre és Deb­recenbe. Ha minden kötél szakad, vagy ha a Bocskai anyagi nehéz­­ségei miatt sor kerülne a távozá­somra, akkor is a jövőmre kell gon­dolnom és alapos számvetést csinál­nom az ajánlatok felett. •— Hol szeret szívesebben játsza­ni és hol megy­ jobban a játék? A középcsatár helyén, vagy az összekötőben ? — Úgy érzem, a középen. De én még nem vagyok kész játékos. Még csak 23 éves vagyok és a közép­­csatárok igazán csak 26 éves korukban kezdenek kibontakozni. Példa rá Si­tildar és Sárosi Gyurka. Addig még türelmet kérek én is, Árpádfy Jenő. — ■■ .»—■■■ A BUDAI „11” vasárnapi mérkőzés elmarad. (Kisor­solt ellenfele, a Phöbus, Romániá­ban játszik, a bajnoki mérkőzést 14-ére halasztották el.) A vasárnapi műsor egyelőre bizonytalan. Lehet, hogy a budaiak vidéken játszanak barátságos mérkőzést. HERTZKÁT­ hívták meg a vasárnapi — Bukarest­ben lejátszandó — Románia—Jugo­szlávia nemzetközi mérkőzés vezeté­sére. Az MLSz a román szövetség meghívását továbbította a JT-nek.

Next