Sporthirlap, 1938. október (29. évfolyam, 77-85. szám)

1938-10-01 / 77. szám

2 SPORTHÍRLAP SZOMBAT, 1938 OKTÓBER 1. • Grác még sohasem győzött Budapest csapata ellen Vasárnap lesz a hatodik találkozás — A Sporthírlap tudósítójától — Eddig négy ízben mérte össze erejét a budapesti amatőrváloga­tott a stájerokkal. Az első találkozás 1934 október 8-án volt Budapesten. Félidőben a gráciak vezettek 1:0-ra, a végeredmény 3:3 volt. A magyar csapat összeállítása: Goda (MAFC) — Füstös (BSE), Subai (BSE) — Páz­­mándy (BSE), Táncos (HAC), Bokor (Postás) — Savanyú (­HAC), Kiss (FTC), Keszei N­. (törekvés), Kállai (UTE), Majo­ros (BTC). Budapesten került sorra a második mérkőzés is. 6:4 (2:3) arányban nyert a budapesti csapat. Ez a diadal azonban nem volt vajmi meggyőző erejű. Két játékost állítottak ki a gráciák közül. Ha teljes csapattal játszanak, aligha nyert volna a pesti csapat, amely így állt fel: Raffai (33FC) — Velicskó FVSE, Császár VSC — Martonos (Elektromos), Gere (CsTK), Lengyel (Elektromos) — Orezi­­falvi (Elektromos), Kiss (FTC), Keszei N­. (Törekvés), G. Tóth (Elektromos), Juhász (Főv. TKör). A harmadik találkozó Grácban került sorra és gól nélkül végződött. Hon­ti láb­töréssel érke­zett haza ... A pesti csapat össze­állítása : Régi (BSzKRT) — Suhai (BSE), Kocsis (Elektromos) — Honti (FVSE), Kolozsvári (Elek­tromos), Pósa (FTC) — Savanyó (HAC), Kiss (FTC), Kállai (UTE), Buzássy (Elektromos), Csutorás (HAC). Grácban volt a negyedik mérkőzés is tavaly április 25-én. 4:1-es vezetés után majdnem kikapott a pesti csapat. 4:4 volt a végered­mény. Az összeállítás: Régi (BSzKRT) — Deli II. (ZSE), Kocsis (Elektromos) — Pázmándy, Lengyel (Elektromos), Vida III. (MPSC) -- Toros (Elektromos), Regős II. (Törek­vés), Szendrődi, Kolozsvári (Elek­tromos), Karácsonyi (FTC). A mérleg: három döntetlen, egy budapesti győzelem. Remélhetőleg az ötödik találkozó meghozza Buda­pest második győzelmét. BÉCSI SAJTÓHANGOK: „Mock nem fog olyan gyengén játszani, mint a múltkor Pekarek“ „A középeurópai futball legjelen­tősebb eseménye66 — A Sporthírlap tudósítójától — Bécs, szeptember 30. A történelmi időjárásjelentés jó, Bécs azzal a hamisítatlan kedélyes­séggel és jókedvvel várja a Buda­pest—Bécs-mérkőzéseket, amelyek­ből vasárnap jut mind Budapest­nek, mind Bécsnek. Bécsben lesz a B­-csapatok találkozása. Erre ma kijelölték a bécsi csapat tartalékjait is Scharl (Vienna) és Honig (Wacker) személyében. Külön érdekessége ennek a mérkőzésnek, hogy nem a stadion­ban kerül eldöntésre, hanem a Wacker meidlingi pályáján. — A pályát, most építettek újjá, •— kaptam a felvilágosítást a szö­vetségben — az utolsó simítások­kal vasárnapra teljesen elkészül­nek. Sőt szerdán már megvolt a főpróba is: a Wacker—Bermlorf­­mérkőzés. Jól sikerült. A nézők és a játékosok is meg vannak elégedve. Még csak annyit erről a mérkő­zésről, hogy előtte kat „utánpótlás” csapat játszik. A stadionban most folyik az ontmarki ifjúsági futball­­tanfolyam (Hussak vezetésével). A tanfolyam „halastói” közül két csapat találkozik barátságos mér­kőzés keretében. A bécsi kerület­ben különben vasárnap délben 12-től meccstilalom van a váloga­tottra való tekintettel. A lapok navy cikkekben foglal­koznak a budapesti mérkőzéssel. Természetesen ez iránt nyilvánul meg a nagyobb érdeklődés, hiszen itt az első csapatok, a legjobb magyar és osztrák futballisták találkoznak. A „Sporttagblatt” ezt írja: „Már tíz éve, hogy megkezdték annak a válogatott mérkőzésnek a sorozatát, amely azóta a közép­­európai futballsport legjelentősebb eseményévé nőtt... 84 Budapest— Bécs, majd magyar—osztrák mér­kőzés, ez igazán jelent valamit. Sehol a világon nem emlékeznek ilyen, tartós kapcsolatra két nem­zet csapatai között. Még Angliá­ban és Skóciában sem, ahol pedig jóval korábban kezdtek futballozni. Ezekhez a magyar—osztrák mér­kőzésekhez mennyi rengeteg szép emlék fűződik! Hány millió ember nézett már magyar—osztrák mér­kőzést! Ezt a hatalmas érdek­lődést arra a rivalizálásra lehet visszavezetni, amely a két ország és a két főváros futballistái között mindig fennállott. Ma sem hananyatlott az érdek­lődés és bizonyosra vesszük, hogy vasárnap ezrek fogják végignézni Budapest, Bécs és Grác futballis­­táinak három mérkőzését.” (A „Sporttagblatt” különben pénteken reggel bejelentette, hogy mostani formájában megszűnik: beolvad a ,,Mittagausgabe”-ba.) A „Neues Wiener Journal” nagy reményekkel várja a buda­pesti mérkőzést. „A bécsi csapat összeállítása sikerült. Rau­l kitűnő formában van, Sesta mindig megfelelt a magyarok ellen. A fedezetsorban Módétól várunk sokat. Nem fog olyan gyengén játszani Sárosi doktoréi­ ellen, mint Pekár­ék. A csatársor papíron félelmetesen erős.” A „Neue Freie Presse” közli a magyar összeállítást. „Két új ember került be a csapatba, m­ind a kettő a magyar utánpótlás nagy ígérete. Kincses lendületes szélső, Kiszdy pedig Toldi-szerű belsőcsatár ” ­ Olivieri a Torinóban és egyéb külföldi érdekességek — A Spor­thirlap tudósítójától — A nemrég megkezdődött olasz bajnokság legérdekesebb klubcse­réje Olivierinek, a válogatot ka­pusnak a Luccheseből a Torinóba való átigazolása volt. Olivieri na­gyon jó formában van, két mér­kőzésen mindössze egy gólt kapott eddig,­­ úgyhogy minden esélye megvan rá, bekerülni a kontinens­­Anglia elleni csapatába. * Simonyi, kéthasábos fényképe díszeleg a párisi „Football” leg­újabb számában. ,,A Red Star elegáns csatára, a szimpatikus „Randy”, hatalmas góllal mutatkozott be hosszabb szü­net után a Nice elleni bajnoki mérkőzésen. Egy időre ismét vis­­­sza,szerezte a helyét a Red Star első csatársorának tengelyében” — írja francia laptársunk. * A 8:2 arányú angol győzelem­mel végződött Anglia—Írország mérkőzésről írják az angol lapok: „Különösen kellemes meglepetést keltett a 19 éves Lawton nagy­szerű középcsatár-játéka. Az Ever­­ton ifjú ágyúja egyáltalán nem újonc módján futballozott! Ezt négy remek gólja mindennél éke­sebben bizonyítja.” 1­200.(XK) frankot ajánlottak nem­régen Leonidasért, a VB-n óriási sikert aratott brazil néger közép­csatárért. A válasz: Leonidas — marad Rióban ... — Caldenhove, a sokszoros váloga­tott holland hátvéd, nemrégen úgy nyilatkozott, hogy visszavonul. Most mégis megvondolta magát, s visszatért a futballhoz. Mégpedig­­— középcsatárként. — Csak egy igazán jó holland hátvéd volt eddig — mondta ne­vetve — s az Caldenhove volt. Ő már nem játszik, így könnyen megélek majd csatárként. " Uridil, a bécsieknek valaha hír­neves ,kupiéban is megénekelt ked­vence, jó ideje Svájcban edzőskö­­dött. Nemrégen az esseni Schwarz —Weiss egyesület meghívta IVii­­dilt testnevelőtanárnak. Valószínű­leg Rappan, a svájci válogatott csapat jelenlegi edzője is Német­országba távozik. Závodi-Zavadszky, a Franciaor­szágban játszó volt magyar válo­gatott jobbszélső, hír szerint rö­videsen megkapja a francia állam­­polgárságot. Érdekes, hogy a régi birodalmi lapok is élénk érdeklődéssel várják az ostmarki futballisták budapesti mérkőzését. A müncheni „Fussball" a bukaresti mérkőzés tapasztalatai alapján­­ nem félti a bécsieket. „Raftl, Schmaus, Hahnemann, Skoumal a bécsi együttes csillagai. Most látszott csak meg, hogy a világbajnokságon nagyon kevés ostmarki játékos szerepelt, a bécsi csapatban__” Bécsben általános derűlátással várják a meccset. 4:4! A legutoljára szerepelt csapatból négyen négyen játszanak a gráci és a budapesti válogatottban­. A gráciak­nál Almer, Kleindhpnst, Kleisner és Lamóth játszott legutoljára is, nálunk pedig Deli II., Pázmándy, Lengyel és Szendrődi volt tagja a Gr­ác ellen ki­álló csapatnak. Eddig tehát 4:4 az eredmény. CSAK GYAKORLATOZÁS lesz a Phöbus műsorán. Ez is szom­bat délután a Berlini­ utcában. — Nem akarjuk a társaságot meg­erőltetni, — mondotta Bányai edző, — mert pénteken is kitkapun edzé­sünk volt. Tartogatjuk az erőt a kö­vetkező hétre, illetve Salgótarján el­len. ! (Most eldobhatom az egész bevezetést, úgy, ahogy kigondol­tam, az első betűtől az utolsóig, odafelé menet a­z autóbuszon. Tu­­ray nem emlékszik semmire. Pedig érdekes cikk lehetett volna. Egy játékos pályafutását bemutatni az osztrák—­magyar meccsek tükrében. Azazhogy az osztrák—magyarokról beszélni egy játékos szemszögéből. No mindegy. Akkor mondjuk el a Turayval való párbeszédet rap­szodikusan, ötletszerűen és elren­dezettemül, úgy, ahogy tegnap délben egy órakor a Reitter Ferenc­ utcai Turay-ház kapujá­ban lefolyt.) — Hát szóval nem emlékszik vissza valamennyi válogatott játé­kára?? — Jaj dehogyis. Egyáltalán nem. Párra igen. — Most hányadszor lesz váloga­tott? — 4­9-edszer, vagy 50-edszer. Nem tudom pontosan. — Nem számolja? — Nem hát. Minek? A róla szóló k­ritikákat, rajzokat, cikkeket sem gyűjti, mint sok más futballista. Egyáltalán semmit sem gyűjt. Minek? — azt kérdi. Úgyis elmúlik minden, minek fáj­­dítsa a szívét. — De arra csak emlékszik, hogy mikor játszott először az osztrá­kok ellen?? Töpreng egy keveset. Aztán. — Arra igen. Gondolom tizen­egy éve annak. A Hungária-úton volt a meccs, 2:1-re győztünk. Én lőttem a győztes gólt. Bukovi Marci megsérült, 10 emberrel ját­szottunk, én mentem a helyére. Addig balösszekötő voltam, ötv­en válogatott meccse közül legalább 25-öt az osztrákok ellen játszott. Ebből a huszonötből csak az elsőre emlékszik határozottan, mert ak­kor újonc volt, azután em­lékszik még egy 2:2-es meccsre Bécsben, ahol agyrázkódást szen­vedett (arra is emlékszik, hogy Máriássy volt a kapitány), és em­lékszik végül egy 8:2-es meccsre, szintén Bécsben, ahol Mándi és Takács volt a hátvédpár. Kész. Erre a háromra emlékszik. Kik játszottak akkor az osztrákoknál, azt sem tudja. Blumra emlékszik, az volt az egyik hátvéd ,az első vá­logatott meccsén. — Szeretek az osztrákok ellen játszani, — mondja, — mert azok is úgy játszanak, mint mi. És úri­emberek. Nem hajrá trojka, aztán gyerünk . .. — Hajrá trojka? Jól hallottam? — Jól. Az olasz stílué az a „haj­rá trojka”. — Most már értem. *­­ — Engem már egyszer eltemet­tek, öt évvel ezelőtt, amikor a Hun­gáriába mentem. A fradisták te­mettek el. Azóta is haragszanak­ rám, mert feltámadtam. Vasárnap is, hallotta, hogy mit kiabáltak !... — Nem sokat zavarta az magát, Suttyó... —­ Néni hát. Sőt! Mennél jobban ordítoznak, annál jobban megy ne­kem. A Ferencváros ellen játszom a legeslegnagyobb igyekezettel. Ez főleg azért van, mert a­z állóhelyen szidnak. Az jót tesz nekem. Véletlenül azt találom mondani, hogy harmincöt éves már. Kikéri magának. Harmincnegyedikben van csak. Sok ám egy év! Elnézem ezt az embert. Barna bőre mint a pergament tapad a csontjához. Csontos, sovány , nem változott semmit tizenhárom év alatt. Magamfajta civil, ha sportol is, ebben a korban már a pocakját restelli. Jó lenne meg­kérdezni tőle, mi a­ titka ennek az elpusztíthatatlan testi erőnek? Minek köszönheti azt, hogy az évek úgy múlnak felette, hogy csak a haja őszül a füle mellett. A fiata­labbak már nem „Turay úrnak” szólítják, hanem „Turay bácsi­nak”, ő maga mondja. De az az érzésem, hogy „Turay apó” korá­ban is válogatott lesz még. — Nem vagyok ám én olyan, mint húsz éves koromban voltam... — Nem? — Nem. Most sokkal jobb erő­ben vagyok. De ez természetes is. Az ember körültekintőbb, jobban vigyáz magára. Rutinosabb, tapasz­taltabb is vagyok. Jobban is játszom, mint akkor. — Csodálatos ... Pedig dohány­zik, ugy­e ? — Nem sokat. Negyvenet naponta. — Hm. És ... néha iszik is... — Igen. Módjával. De tudom, hogy mennyit szabad innom. Soha nem árthat. Egyetlenegyszer vol­tam részeg életemben. Málta szigetén. —­ Hát szóval alkohol is, nikotin is. Korán fekszik le minden este, persze. — Nem nézem az órát. Ha álmos vagyok, lefekszem. De ha fenn­agyok, akkor sem mulatgatok. Olvasok, vagy dumálok. Az nem árt. — Csodálatos ... Pedig magá­nak mennyi sok baja volt an­nak­­idején a gyomrával... — Tessék? Az én gyomrommal? — Hát már nem emlékszik? Gyomorsüllyedés. Azt mondták, liftgyomra van ... — Ja?? Az, kérem, anyagi kér­­dés volt. — Hogyhogyhogy? — A gyomromnak, k­érem, sosem volt baja. Kanállal ettem a piros­­paprikát. De anyagi ügyek voltak. Kényszerítve voltam, de erről ne beszéljünk, mert úgysem írhatja meg. Pardon, egy kis szünetet tartok, amíg magamhoz térek a csudálko­­zásból.* Hát szóval az elpusztíthatatlan testierő titkát nem sikerült leszűr-­ ni. Az osztrák—magyarokra sem emlékszik. Minek jöttem­ ki ide­ a­ Reitter Ferenc­ utcába? Igaz, még valamit akarok kérdez­ni: — Mondja, Siityó ... Nem fog­lalkozik maga azzal a gondolattal, hogy valami üzletet nyit, vagy műhelyt, szóval valamit? ... Mert­­hát futba­lozni sem lehet örökké... Összecsapja a kezét: — Miből? Mondja, miből?? Ad kölcsönt? — Han­bcadikán kölcsönt? (Lehet, hogy neki van igaza. Lehet, hogy holtanapjáig elfut­­ballozik és megél a futballból. Azt állítja, hogy akarat dolga az örökifjúság. Ha valaki va­gyon akarja, nem öregszik. Én azt hiszem, hogy csak az nem öregszik, aki hisz abban, hogy akarat dolga az egész. Bol­dogok, akik hinni tudnak. Vagy legalább is olyan egész­ségesek, mint Turay Suttyó, , a Császár, aki még akkor is válo­gatott lesz, amikor én unokám­nak fogom tanítani a sportújság­­írást.) Tahi László.

Next