Sporthirlap, 1939. március (30. évfolyam, 17-25. szám)

1939-03-01 / 17. szám

2 « ■ V Rotterdami híradó a hadi­tervről és arról, hogy szépen veszteni még tudunk — A Sporthírlap tudósítójától — Turay mondotta: — Persze, hogy az a jó, ha egy bizonyos haditerv szerint ját­szik a csapat. De ezt csak úgy le­het csinálni, ha mindenki ezt játsza. Ha csak egy ember kiesik a szerepéből, akkor mindjárt fel­borul a hadirend. Jön a kapko­dás, az ember nem tudja, hova fusson, kire álljon. ANGOL PONTOSSÁG A rotterdami mérkőzés második félidejében az egyik magyar szög­letrúgás előtt az egyik holland hátvéd bement a kapuba hátra, egészen a hálóig. Nyilván azért, hogy lendületet vehessen, ha ki akar futni az elrúgott szöglet­rúgásra. Dale, az angol játék­vezető nyomban észrevette és visszarendelte a kapuvonalra. Este a fehér asztalnál megmagyarázta a kopaszodó Blomvlietnek, hogy ez a „visszavonulás” a játéktér elha­gyásával egyenlő, tehát tilos. A CSOKOLÁDÉLABDA ÉS A ROTTERDAMI POLGÁRMESTER Nagy sikere volt a díszvacsorán Zsengellérnek. A felszolgált fagy­lalt mellé csokoládéból készült — szabályos 5-ös nagyságú — fut­ball-labdát tálaltak fel. Zsengellér a fagylalt elfogyasztása után ke­zébe vette a labdát, végigjárta az asztalokat és mindenkinek le kel­lett harapni egy falatot a csokoládé­labdából. Persze mindenki benne volt a tréfában, csak a rotterdami polgármester, Oud dr., Hollandia volt pénzügyminisztere vágott sa­vanyú arcot, amikor Zsengellér Gyuszi bátran odakínálta neki is a „bőrt”. Látszott, hogy nem akar tréfarontó lenni, lecsípett egy da­rabkát a szájával. De utána ha­mar felkapta a vörös borral telt poharát és nagyot kortyintott. TAKÁCS VAGY DIETZ? — Egálban vagyunk!. — jelen­tette ki Takács Dietz dr-nak. — Én is csak egy góllal kaptam ki Lille-ben. Mire Dietz dr. megjegyezte:­­— Ha ketten csinálják ugyan­azt, az nem mindig lesz ugyanaz. É­s nyomban megindult a vita afölött, várjon a lillei, vagy a rot­terdami csapat volt-e a nagyobb ellenfél. Végül is Korányit hívták fel döntőbírónak. Korányi kijelen­tette, hogy a lillei csapat nagyobb tudású futbalistákból állt. SZÉPEN VESZTENI MÉG TUDUNK Loisy mondotta a banketten: — Egyet meg kell adni: a ma­gyar csapat most nincs formában, de vérbeli sportemberek a magyar futballisták. Ilyen szépen, ilyen fair módon veszteni csak a ma­gyarok tudnak. Gyenge wigan" SPORTHERI­AR SZERDA, 1939 MÁRCIUS 1. OSZTÁLYOZÓKÖNYVÜNK Ismét 35-ös „válogatott teljesítmény11 Senki sem játszott 1-esre Rotterdamban! "X. magyar csapat nemcsak azért szenvedett, vereséget Lillében és Rotterdamban, mert még nincs formában. Ez csupán egyik oka a kettős vereségnek. , A vereségek­­ elsőrendű, sport­­beli­ oka másutt keresendő. Hiszen az újpestiek január 13-án (!) le­győzték Egyiptom csapatát. Klub­csapat az országos válogatottat a Kairóban! Február 5-én, az ősz­ről elmaradt bajnoki mérkőzésen a győztes amatőr zuglói csapat 28-as, a vesztes Nemzeti 34-es tel­jesítményt nyújtott. Egy héttel később, Kispesten, a Nemzeti győ­zött 27-e­s teljesítménnyel. A vesz­tes Kispest 37-re játszott. Feb­ruár 19-én (a lillei válogatott mérkőzés napján!) játszották a zöld-fehérek első idei mérkőzésü­ket (a tavalyról elmaradt) Ferenc­város—Szolnokot. A Ferencváros csapatának összosztályzata 32 volt, a Szolnoké 36. A magyar váloga­tott most vasárnap Rotterdamban 35-re játszott. Tehát teljesítmé­nye alig volt jobb, mint február 12-én a Kispesté és február 19-én a Szolnoké. De sokkal rosszabb volt­­­ Zugló február 5-i, a Nem­zeti február 12-i teljesítményénél!­­Könnyű lenne erre azt vála­szolni, hogy a válogatott csapa­tot szigorúbban bíráljuk, mint az NB-csat­atokat. Ez tévedés. Mindig a látottak alapján, osz­­tályozunk. Csak az igaz, hogy minden csapat­ úgy játszik, ahogy tud és — ahogy az ellen­fele engedi. A február 5-i Zugló­­ - ■Nomzeti mérkőzésen a vesz­tes csapod majdnem pontosan olyan teljesítménnyel kapott ki, mint Rotterdamban a magyar válogatott.­ Miért tudott jó teljesítményt nyújtani február 5-én a Zugló és miért nem volt „formában” február 26-án a magyar vá­logatott?­! Miért játszott jobban február 19-én­ a Ferencváros is, mint egy héttel később a nagy válogatott?! Aki e­zekre a kérdésekre megtalál­ja a helyes válaszokat (amelyeket nem nehéz megtalálni!) rájön, hogy mi a kettős vereség fő oka. Nem egyéb, mint hogy a magyar csapat nem egysé­ges és nem tud nemzetközi ellenfelek ellen sikeresen küz­deni. Ez a legnagyobb baj: a magyar válogatott, sem az idény kezdetén, sem az­ idény közepén nem tud küzdeni. Ha akadnak is egyes já­tékosok a csapatban, akik akarnak, az egység képtelen a küzdésre. Márpedig akkor minden hiábavaló. Hiába győzünk néha egyes játéko­sok egyéni teljesítményeivel, a válogatott csapat össztelje­sítménye ritkán éri el a klub­csapatok játékának legjobb színvonalát. A klubcsapatok mérkőzései előtt ugyanis senkinek esze ágában sem jut lebeszélni a játékosokat a küz­désről, az odaadásról, a munkáról. Válogatott mérkőzések előtt viszont mindig kapnak a játékosok olyan tanácsokat is, amelyeket könnyebb és kényelmesebb követni, mint például a mi tanácsainkat, vagy­ a kapitányi utasításokat. (.Végül a kapitány is­­ „egyezkedik”, úgy akarja felkerülni a játékosok en­gedetlenségének kiütközését, hogy „nem veszi egész szigorúan” a saját maga által helyesnek tartott elveket, s a „rugalmas taktikát” rugalmas utasításokká változtatja.) Pedig éppen legtehetségesebb játé­kosainknak lenne legnagyobb szükségük komoly edzésre. Ők ugyanis a gyorsaságot, a munkabírást, a s­üldőkérésséget egyszerűen technikai tudásukkal akarják pótolni. Ez itthon úgy­, ahogy lehetséges. Külföldön azon­ban sehogy, vagy csak nagyon ritkán, különösen szerencsés esetek­ben. Ezért tapasztalhatjuk állan­dóan, hogy éppen a nagy csillagok „ég­nek le” a válogatott mérkőzé­seken. Elkésnek a labdákról, pontatlanok az átadásaik. Az „agytröszt” három tagja kereken 10-es összteljesít­ményt nyújtott, tehát a szomorú átlagnál is gyengébbet. Természe­tes, hogy­ az ilyen belső há­rmas szélsői sem boldogulnak, különösen, ha őket gondosan őrzik az ellenfél védőjátékosai. Nem úgy, mint az ellenfél szélsőit a mi védőink ... Vegyük végre tudomásul, hogy hiába ismerik fel az igazságot, aki­nek nincsen ereje szakítani a ha­zugsággal. Az igazság, hogy a korszerű futball­­­küzdés, amelyet kétszer 45 percig kell folytatni. Igazán jó, válogatott csapatba való játékos csak az le­het, aki képes kétszer 45 percet végigküzdeni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy legjobb, de jelenleg ekkora teljesítményre képtelen já­tékosainkat ki kell hagyni a válo­gatottból. Dehogy! Meg kell edzeni őket, hogy képesek legyenek arra a teljesítményre, amelyre a csa­patnak szüksége van. Mert ez a másik igazság, amiről Soha, egy percig sem szabad elfeledkeznünk és nem szabad elfeledkezniük róla legjobb játékosainknak sem: a fut­ball csapatjáték! Ha tehát valamelyik nagy­­tehetségű játékos semmikép­pen nem erősíthető meg annyira, hogy végigküzdhes­­sen egy mérkőzést, akkor — igenis! — ki kell hagyni a válogatottból. Klubcsapatban még csak előfor­dulhat, hogy egy-két játékos he­lyett a többiek küzdenek, váloga­tottban azonban erről szó sem le­het. A válogatottban mindenkinek küzdenie kell! Összhangoltan, egy­ségesen, fegyelmezetten. Ez az, amire a magyar válogatott Rotter­damban 13 képtelen volt. Hol­l­and­i­a—Magyar­­ország 29:35 Jegyzet: Bíró sérülése miatt játszott 4-esre. Zsengellér valami­vel jobbat,­­ Sárosi dr. valamivel rosszabbat érdem­elne a 8-asnál. Árnyalati különbség mutatkozott Béky és Gyetvai­ játéka között is, az utóbbi javára. (Válogatott mérkőzés: Rotter­dam. Eredmény 3:2 (1:1). Gól­szerző: Zsengellér, Vente, Ven­te, Gyetvai, De Harder.­ Van Male 3 Szabó2 Biomvk­et 3 Korányi2 Caldenhove 2 Bíró4 Stam 3 Lázár3 Anderiesen 2 Turay­­ 3 Schubert 3 Dudás3 Dráger 2 Béky4 v. d­r. Veen 3 Cseh4 Vente 2 Zsengellér3 Sulit 3 Sárosi dr.3 De Harder 3 Gyetvai4 Hollandia: 29 Magyaror­; 35 DUDÁS KALAPJA MEGKERÜLT Dudás megkapta az étkezőben felejtett kalapját. A bécsi Ost­­bahnhofon a talált tárgyak irodá­jában adták át neki. — Hű, mennyi komp volt ott... — szörnyűködött Dudás. — Akkor egiy jobbat is kiválaszt­hattál volna, — jegyezte meg az egyik „huszonnyolcas”. A KAPITÁNYT VESÉZNI TILOS! A szövetségi kapitány új tör­vényt hozott ezen az úton: ■— A kapitányt vesézni tilos. — Nem baj! ... Majd otthon k­ivesélik a kapitány urat. — álla­NÉV: »»••*••••■ pította meg Turay. Turay ismeri már ezt a „szak­mát”. G. 207. CÍM: ••«•■*••»« Túrán a középfedezet, Cseh a középcsatár, Kisuczki a balösszekötő a Hungáriában. Vidor beteg — A Sporthírlap tudósítójától — A válogatottak közül csak Cseh Matyit látták kedden délután a Hungáriában. Matyi is csak egy percre nézett be játékostársaihoz a törzskávéházba, azután ment haza aludni. Az edzésen egyik vá­logatott sem jelent meg. AZ EDZÉSEN Sebes és Vidor és természetesen a válogatot­tak híjján — a teljes Hungária gyakorolt. Sebes igazoltan maradt távol, Vidorral azonban egy kis baj van. — Az egyik kezén elmérgesedett a seb — jelentette Kalmár, mint az amatőrcsapat edzője. — Re­mélhetőleg vasárnapig rendbejön. Braun edző azonnal elgondolko­zott, hogy abban a nem várt eset­ben, h­a Victor mégsem játszhatna, miképpen oldja meg a problémát. — Akkor alighanem Titkos lesz a jobbszélső és Szabó III. a bal­­szélső — mondotta. — De remé­lem, erre a lehetőségre nem kerül sor. TURÁN hosszú idő után először tudja már a hét elején, hogy va­sárnap biztosam játszani fog. (Az eltiltott Turay helyén.) Jobbsze­mén hatalmas monokit díszeleg, tapasszal leragasztva. —• Kisatogival fejeltem össze va­sárnap — mondotta. — Sajnos, ez egy kicsit talán zavarni fog va­sárnap. Túrán külön örül annak, hogy újra Kolláth ellen játszik. — Tavaly is akkor kezdtem iga­zán formába jönni, amikor Szol­nokon Kolláth ellen játszottam. Még mindenki emlékezik a Hun­gáriában, hogy Túrán milyen tö­kéletesen fogta le a szolnoki gól­zsákot. — Most is csak úgy fogok ját­szani — mondotta. — Ráártok Kolláthra. Szerencsére ma már Kollá­th olyan nagy fiú, hogy ha mást nem csinálok, mint őt sike­resen fogom, akkor is jó teljesít­ményt nyújtottam. Remélem, Du­dásék is embert fognak fogni és nekem nem kell majd jobbra-balra szaladgálnom.* HOGYAN ÁLL FEL A CSA­TÁRSOR a Szolnok ellen? Ez­ az egyetlen kérdés. Illetve már ez sem kérdés, mert Braun edző máris f­elelt rá: — Cseh, Matyi játszik közép­­csatárt és Kisuczki lesz a balössze­kötő. Kardos betegsége folytán más megoldás amúgy sem kínálko­zott volna. A VÁLOGATOTTAK ma, szer­dán lépnek csak pályára. A Hungá­ria szokásos szerdai kétkapus ed­zése elmarad, helyette valamivel erősebb munkát végeznek majd a kék-fehér játékosok. • KARDOS is kint volt kedden délután az edzésen, jelentkezett Braun edzőnél, majd fürödni távo­zott. Míg a mirigyfájdalmai nem múlnak el, csak hőségkezelést kap és fürdik. URAM kiadatása ügyében még mindig igen zavaros a helyzet. A volt füleki kapusért nem kevesebb mint 1200 pengőt kérnek, ezt az összeget pedig a Hungária sokalja. Kedden azt a felvilágosítást kap­tuk, hogy a tárgyaló felek már kö­zelednek egymáshoz. * KEVESEN TU­DJÁK, hogy Sas Ferenc, a kék-fehérek Délam­eriká­­ba távozott csatára, elutazása előtt megnősült. Sas Feri sokáig titok­ban tartotta a dolgot. . ■ _ * ÚJRA FELSZERELTÉK a Hun­gária tornatermében a sokáig nél­külözött boxlabdát. Minden játékos, mielőtt a pályára futott volna, jól megsorozta a labdát. Az edzésen is sok, célszerű tornagyakorlat szere­pelt. A Hungáriában újabban elha­tározták, hogy súlyt helyeznek a felsőtest kidolgozására is. Most már végleges: Olajkár II* a Kispest balszélsője — A Sporthírlap tudósítójától — Kispesten már beletörődtek abba, hogy nem sikerül megfelelő balszél­sőt találni. A vezetőség már az el­múlt vasárnapi mérkőzést is ennek a ténynek tudatában rendezte meg. Ezért kellett a kisebbik Olajkárnak balszélen játszania. A vezetőség­­a körülményekhez képest elégedett is volt Olajkár II. teljesítményével és úgy határozott, hogy egyelőre ő tölti be ezt a „tisztséget.” Hogy Olajkár lett a balszélső, an­nak más oka is van. Pálinak ugyan­is sikerült szabadságot szerezni a katonaságtól. Páli játéka különben, még egy változást hozott a piros­fekete támadósorban: Nemes jobb­­összek­ötőt játszott vasárnap — kitű­nően. — Nemes összekötő játéka nyere­sége csatársorunknak, — mondotta Mayer Béla igazgató — dolgos ös­­­szekötő lesz belőle. Rengeteget megy hátra labdáért és amellett a lövésre is van­ gondja. Vasárnap még nincs összeállítás. Hogy kik játszanak, az attól függ, hogy Víg meggyógyul-e (torokgyul­ladása van), Varga dr. erőnléte meg­felelő lesz-e. Szó van arról, hogy vasárnap Horváth lesz a középfede­­zet. Végeredményben azonban a terv ez: Boldizsár — Olajkár I., Rátkai — Kajdácsi, Varga dr., Vig — Kin­cses, Nemes, Páli, Déri, Olajkár II. A kispesti gárda kedden könnyű edzést tartott. A jelszó: a Zugló el­len gólarányt kell javítani! MEGLEPŐ SOK KIÁLLÍTÁS volt a vasárnapi csonka amatőr for­dulón. Szerdán már lesz dolguk a fegyelmi egyesbáróknak.

Next