Sporthirlap, 1940. január (31. évfolyam, 1-9. szám)
1940-01-03 / 1. szám
Ára 12 HU. rrs^B'Wi.TwaaBaaE'saraaB 1.20 k .. .szlovák. 6 lei..........(román 2 vadinár Ciugoszi.) 15 pfennig /német Franciaországban .. 1.30 fr. Olaszországban .... 1. Amerikában ............ 4 C. Előfizetési ára negyedévre: Belföldre ........... 2.7# P Északamerikába .... 4— P Egyéb Külföldre .... 3-5# P B3Min i,■mm, —mmui■*. .. i^amcaiBsoKaB 2 érkezés (£ss) / 1 indulási teniszválogatottunk) Újpest már befejezte téli portyáját, a hazaérkezett Korahajnali, jéghideg háromnegyed 6 óra van. A Keleti pályaudvar felé ballagunk és azon gondolkodunk, hogy milyen rettenetes időpont a január 2 reggel 6 óra 02 perc. Ha az ember rágondol erre a terminusra, végig fut a hátán a hideg. Pedig gondolkodás nélkül sincs melege az embernek. Hogy lehet ilyen időben megérkezni? Még az csak hagyján, hogy egy vonat déli 12-kor, vagy esti 10 órakor fut be, de éppen reggel 6 óra 02 perckor?! Rettenetes. Ki kellett jönnünk a pályaudvarra. Portyájáról érkezik haza az Újpest. Már negyed 7 is elmúlt, a vonatnak azonban még a füstjét sem lehet látni. Végül húszperces késéssel begördül a belgrádi gyors. Mindenki megérkezik, csak a csapat nem. — Talán a Nyugatira befutóvonaton jönnek a lilák — adja meg a felvilágosítást egy vasutas. Mit csinál ilyen esetben a szegény újságíró? Átrohan a Nyugatira. Szerencsénk van. A Nyugatira beérkező vonat sem pontosabb, mint az elődje. Még egy közös tulajdonságuk van. Ezen sem jöttek meg az újpestiek. Visszaszáguldunk a Keletire és várjuk az Eszékről jövő személyvonatot. Mintegy háromnegyedórás késéssel, 7.30-kor, bedöcög a vonat. Lassan szállingóznak le a lépcsőn a játékosok. Nagyon fáradtnak látszanak. Tóth Matyi arcát tekintélyes Szakál „díszíti". — Az a kabalám — mondja Matyi hogy ha újév első napján nem borotválkozom, akkor abban az évben válogatott leszek. Ha a szakásról valóban lehet következtetni a válogatottságra, akkor Ginzely Dénesnek nem lesz balszélső problémája tavasszal. Pályát és Mestert fel kell kelteni. Állva aludták végig az utat. . — Nem volt hely — panaszkodik Pálya. — Kénytelen voltam így állva aludni. A rossz nyelvek szerint Pálya és Mester állva-alvásának más okai voltak. Nagy lehúzásban részesültek az újoncok. — Sokkal jobb a nyári portya — mondja Mester. — Ilyen hideg időben kétszeresen érzi az ember az ütéseket. Sziklai bepólyázott karjával tűnik fel. Alaposan meg van dagadva a kapus alsó karja. Még mindig nagyon mérges a borovói balszélsőre. — Csúnyán megrúgott. Még mindig sajog a helye. A várócsarnok előtt a fiúk azon tanakodnak, hogy villamoson, vagy gyorskocsin menjenek-e haza Újpestre. Vincze dönti el a vitát. — Menjünk busszal, mert az sokkal melegebb. Elég volt a fázásból 10 órán keresztül. (Tíz óra hosszat utaztak az újpestiek Eszékről Budapestre. A szerk.) A meleg gyorskocsiban azután megoldódik a játékosok nyelve. Különösen a kozovói mérkőzésről esik sok szó. — Ragyogóan játszott a csapat az első félidőben a Bata ellen — mondja Mészáros edző. — Úgy festett a dolog, hogy gólözönnel fogunk nyerni. Kettő-null után azonban a játékvezető megzavarodott. Úgy nyomott bennünket, hogy még a hazai közönség is csodálkozott. Mikor a Bata berúgta az első gólját, vérszemet kapott a hazai csapat. Szegény Sziklai Ferit kétszer egymásután lerúgta Jaksics balszélső. Páros lábbal ugrottak az embereinkbe. Jaksics amikor másodszor megrúgta Sziklait, annyira bűnösnek érezte magát, hogy lerohant a pályáról a közönség közé. A játékvezető azonban ennek ellenére sem állította ki. Mikor egy-két játékosunk erélyes tiltakozásba kezdett, lefújta a mérkőzést. — Hol töltötték a Szilvesztert?— Már Eszéken köszöntött ránk az új esztendő. Úgy terveztük, hogy Borovóból a mérkőzés után 7 órakor elindulunk, egy óra alatt Eszékre érkezünk és ott várjuk be az éjfélt. A közlekedési nehézségek azonban keresztülhúzták a számításainkat. A máskor egy óráig tartó utat négy óra alatt tettük meg, úgyhogy Eszéken éppen 12 órakor ültünk itt a vacsorához. Kimaradásról természetesen szó sem lehetett a másnapi mérkőzés miatt. — Mi volt Eszéken? Hogy lehetséges, hogy a gyengébb képességű eszéki csapat ellen csak döntetlent értek el? — Ezen a mérkőzésen valahogy kizökkent a csapat a rendes kerékvágásból — feleli az edző. — Nem ment úgy a játék, ahogy kellett volna. Különben nem is olyan gyenge csapat ellen játszottunk! A Gvozdjar jövőre már a jugoszláv nemzeti ligában fog játszani. A fiúk nem vették elég komolyan a dolgot. Különösen a két szélsőnek ment gyengén a játék. — Nem mertem teljes erőből futni azon a veszdelmes talajon — védekezik Tóth. — Én nagyon könnyen megrándulok. Olyan csúszós volt a pálya, hogy nem lehetett megállni. Balszerencsém is volt. A Bata ellen rúgtam egy nagy gólt., a játékvezető nem adta meg. Azt mondta, hogy les volt, pedig vagy két védő állott még előttem. A kozovói játékvezetőre általában nagyon sokat panaszkodnak a játékosok. Balogh Bonzó még mindig dühös lesz, ha a játékvezető nevét említik előtte. — Mérkőzés után Bonzó megkérdezte a játékvezetőt — mondják a fiúk —, hogy tud-e sakkozni. — Persze, hogy tudok — felelte az. — Mindjárt gondoltam — vágott visóra Balogh —, mert a labdarúgáshoz nem ért. A délszláv vendégszeretetről viszont áradoznak. —■ Annyi ebédre és vacsorára hívtak meg bennünket, hogy egy hónapig ingyen élhettünk volna Szabadkán és Borovóban — regéli Mészáros. — Általában elégedettek a portyával? — Mi nem utolsó sorban azért mentünk portyára — feleli az edző —, hogy a két új játékosunkat beleszoktassuk a csapatba. Ez teljes mértékben sikerült. Pálya nagyszerűen játszott és nagyon gólképesnek bizonyult. Mesternek nem felelt meg a csúszós pálya, ennek ellenére meg voltunk vele elégedve. Nagyszerű bajtársi szellem alakult ki a portyán. Csak ne lett volna olyan hideg mindenütt. — Azt hittük, hogy melegbe utazunk és a végén kiderült, hogy itt-hon sokkal enyhébb az időjárás — mondja dideregve Tóth. — Borovó- ban 20 fokos hidegben játszottunk. A szállodáink sem voltak eléggé fűtve. Megérkeztünk Újpestre. Búcsúzunk a játékosoktól. Az edző mégegyszer figyelmezteti a játékosokat, hogy 15-én tartják az első tornatermi edzést. Azután széjjeloszlik a társaság. Viszontlátásra 15-én. morvay. Belgrádba hívták meg a BKE-t Levél érkezett a BKE-hez Belgrádból. A jugoszlávok most vasárnap (szerb karácsony) akarják megrendezni első nagy jégünnepélyüket s ezen a BKE-t is szivesen látnák. A korongozókon kívül néhány műkorcsolyázót is meghívtak a belgrádiak. A BKE szivesen tesz eleget a jugoszlávok meghívásának s a hokistákon kívül néhány elsőrangú műkorcsolyázót is elküldenek. A kiküldetés ügyében azonban csak később döntenek. A BKE-nek Belgrád válogatottja lesz az ellenfele. Hungária vigyázat! A Bocskainak alosztálya van Görögországban! A Hungária játékosai teljes számban jelentek meg a keddi edzésen. Rövid, de kiadós gyakorlatozás után a játékosok bevonultak az öltözőbe, ahová Brüll Alfréd elnök is követte őket, hogy a görög portya előtt a következő ,szívhez szóló* szavakat intézze a kék-fehér játékosokhoz: — Nekem, fiúk, — mondotta Brül elnök — kevés a mondanivalóm. Mindenesetre arra figyelmeztetem magukat, hogy Jugoszláviában is kellemetlen, sőt nem várt meglepetések érték csapatainkat. Görögországban maguknak különösen jól kell játszaniok, mert ott tavaly a Ferencváros járt és hagyott jó emlékeket. Ezt tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni. Még valami, ami kell, hogy magukat serkentse: ennek a portyának a klub szempontjából nincs anyagi jelentősége. Azért kötöttük le, hogy maguknak szerezzünk vele jó újévkezdetet. Ehhez szükséges azonban — amint fentebb is mondottam — a tisztességes játék és jó szereplés. Ne higgyék, hogy a görögök a maguk nagy klasszisa előtt térdre fognak borulni, vagy hogy elég, ha megmutatják a kék-fehér mezt nekik. Különben is úgy hallom, hogy ott Görögországban alosztálya van a Bocskainak. Az elnöki gyengéd célzást mindenk elértette, aminek a jele harsány derültség volt, amely a befejező mondatot követte. Preiszmann József alelnök elmondta, hogy a csapattal csak Takács és Feldmann edző utazik. A portya költségvetése csak őket bírja el. Mándik Bélának különben is útlevélnehézségei vannak. A fekete táblán a következőt olvashattuk: „Csütörtökön délután 2 óra 37 perckor a Keleti pályaudvarról a következő játékosok indulnak a görög portyára: Szabó, Kis, Bíró, Négyesi, Turay, Sebes, Béky, Vidor, Kardos, Dudás, Titkos, Kalmár, Cseh és Müller.’*. Közben Brüll elnök útravalókat (tanács és költség formájában) osztogat a fiúknak. Elég nagy forgalmit bonyolított le az elnök az elválás előtt. Ezek után már csak a görög vízumot várják a Hungáriában. B. U. E. K. kedves vevőinek és ismerőseinek iTRQUE SPORT Gróf Tiszastván u. 16. Bálvány-u. sarok.) T.: 1802-62 SZERDA 1940 január 3 XXX . évf. 1 szám. Megjelenik : szerdán és szombaton Szerkesztőség is kiadóhivatal: Budapest VIII. Bökk Szilárd utca 4 sz. III. ens. Telefon: Szerkesztőség: .... 1—41S—&& Kiadóhivatal (csak délután L óráig): ............. 1-339-71 Levélcím: Budapest H Postafiók: Si El Milanóba és Torinóba Fagyos reggel meleg szeretettel búcsúztattuk a fonó csatákba induló magyar teniszválogatottat A tenisz olyan, mint a medve. Csak tavasztól őszig él igazán. Télen alszik, vagy éppen csak, hogy vegetál. Legalábbis nálunk... A hosszú téli alvásra ítélt magyar teniszt az olaszok meghívólevele rázta csak fel az álomkórból. Olasz-magyar fedettpálya mérkőzésre hívtak meg bennünket Milánóba és Torinóba. A meghívást természetesen elfogadva — bármenynyire is nehezünkre esett — hozzáláttunk a „gondos" előkészületekhez. A mostoha viszonyokhoz képest jól felkészülve — válogatott csapatunk tegnap reggel már el is utazott Olaszországba. A pályaudvarra mi is kikísértük a csapatot. A dermesztő hidegben lilára fagyva érkeztünk a Déli pályaudvarra. A csarnokban a kivilágított karácsonyfán és néhány óriási báránybőrbundába bújtatott vasúti alkalmazotton kívül nem láttunk senkit. Rosszat sejtve, tanácstalanul álltunk néhány percig, amikor felbukkant az első fecske, Szigeti Ottó alakjában. — Már régen itt vagyok — mondja —, csak a hideg elöl kerestem menedéket a váróteremben. A többiekről még semmi hír. „Ott" dohog is emiatt. — Az újévben már csalódás is ért — újságolja. — Levelet kaptam, a szövetségtől, hogy ma reggel fél 8 órakor itt a II. osztályú váróteremben lesz a találkozó. Ahá, gondoltam — új rend kezdődik a szövetségben. Ezentúl, úgy látszik, ha válogatott mérkőzésre megyünk, II. osztályon utazhatunk. Csak amikor a jegyet megkaptam, derült ki, hogy maradt minden a régiben. Míg beszélgetünk, Tóth László dr. a csapat kísérője és Ferenczy dr. is megérkezik. Emil barátunk után hatalmas szekrénykoffert cipel a hordár. A MAFC reménysége — legalább is külsőleg — úgy fest, mintha földkörüli útra menne. A csapat kísérője — küldetéséhez híven kellő komolysággal — szinte hivatalosan üdvözöl valamennyiünket. Majd a versenyzőktől kérdez egyet s mást. Tizenöt perccel az indulás előtt egész kis teniszklub lesz már a pályaudvar. Szinte egyszerre jön Asbóth, Grosschmid Sándor dr. szövetségi kapitány, Herzurh János főtitkár. A BBTE-ből Kováts István dr. és Dörner László. Hiába! Nagy becsben van az Asbóth-gyerek, ha már ebben a szokatlan időben ketten is kikísérik a klubjából... Lassan a vidámság lesz úrrá az egész társaságon. Csupán csak Herzum főtitkár vonul félre Tóth dr.-al. Hja... Tóth dr. KK-értekezleten vesz részt Milánóban. Szigeti Ferenczy dr.-t húzza. — Emil már megint jól helyezkedtél. Sikerült magadat az utolsó pillanatban bejátszanod a csapatba s még csak nem is kellett érte verekedned. Lett volna csak a „Sznopuha“ (ez Szentpéteri beceneve) edzésben... Grosschmid dr. kapitány siet a szorult helyzetbe került Ferenczy segítségére. — Emil mindenképpen válogatott lett volna — mondja a kapitány. — Ő tavaly legyőzte Stefanit s ezzel félelmetessé tette a hírét az olaszok előtt. Most is biztosan megijednek tőle. — De most már csak az árnyéka, jön Milánóba — dörmögte az orra alatt Asbóth. Közben kiderül, hogy újonc van a csapatban. — Ki? — kérdezik többen is. — Hát Tóth úr úr — mondja Asbóth szélesen vigyorogva. Közben már jólesően dörzsölgeti is a kezeit. — Csak visszafelé szabad lehúznunk — szól közbe az előrelátó Ferenczy dr. — Ha odafelé kiporoljuk, még megharagszik és nem ad zsebpénzt. A percek telnek s most már mindenki idegesen tekintget a kijárat felé. Hat perc múlva indul a vonat s Gábori még nincs sehol. — Ebből a fiúból sohsem lesz rendes ember — jegyzi meg Grossemic kapitány. — Már az elutazás előtt kezdi törni a borsot az ember orra alá. — Lesz vele elég bajod — fordul Tóth úr felé. — De azért irigyellek is. Mit tagadtam, én is elmentem, volna egy kicsit nyaralni. Ebben a komisz hidegben nem érdemes Pesten maradni. A fiúk éppen „Gabró" lehúzására szövetkeznek, amikor feleségével a karján beliheg az elegáns Gábori. Mindenki örül, de bosszankodik is. Emil széles mosolyra húzott szájjal jön. Mindenkit üdvözöl s még csak nem is mentegetődzik. Szinte mindenkin látszik, hogy volna egykét „kedves" szava Gáborihoz. A feleség jelenléte azonban — különösen az ilyen csinos feleség jelenléte — mindenkinek a torkára forrasztja azt a néhány „keresetlen" szót. Az utolsó percekben még a mérkőzésekről is esik néhány szó. A vélemények megoszlanak. Akad derűlátó, de borúlátó is bőven. A játékosok ilyenformán nyilatkoztak. Asbóth: Valószínűleg Canepele lesz az ellenfelem. Félek, hogy felhúz. Olyan az arca, mint a márvány. Teljesen szenvtelenül játszik, de annál okosabban. Jaj, csak jól menne a játék... Gábori: Nem lesz Itt semmi hiba— Győzünk!... Szigeti: Romanonival fogok csatázni. A mi meccsünkön a két ország legjobb két teniszezője fog verekedni — ezt már nevetve mondja. — Ott Romanoni a legjobb játékos s mégis harmadiknak rangsorolták. Azt hiszem, ugyanez a helyzet nálunk is. Azt hiszem, hogy most elverem Romanonit. A nyáron kétszer is kikaptam tőle. Ferenczy dr: Bárcsak a legerősebb olaszt kapnám, így legalább rajtam lőnék el a puskaporukat.. Amint láthatjuk, a játékosokban nem nagyon buzog az önbizalom. Ez azonban máris biztató jel. Legutóbb vállveregetve mentünk Triesztbe s véres fejjel loholtunk haza. — Tessék beszállni! — kiáltja a kalauz. A mozdony gőfelhőbe burkolódzik... szuszog... köhög... s a vonat lassan kigördül az üvegcsarnok aló. Versenyzőink kihajolva integetnek, mi pedig megyünk vissza a dermesztő budapesti reggelbe s szurkolunk a győzelmükért. J B.