Sport-Világ, 1893-1894. december-július (1. évfolyam, 1-31. szám)

1893-12-17 / 1. szám

I. ÉVFOLYAM. Előfizetési árak : Egész évre 6 frt . 12 korona Fél évre . . 3 frt , 6 korona Jelen szám ára 30 kr. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban fölvétetnek. Mutatványsz­ám Budapest, vasárnap, 1893. deczember 17-én. Sport-Világ Minden sportot felölelő szaklap. 1. SZÁM. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Május, június, augusztus, szeptember és október (ha szükséges, más hónapokban is) hónapokban minden va­sárnap. *** Szerkesztői záróra a január 1-én megjelenő számra e hó 27-én déli 12 órakor. S­z­erkesztő és laptulajdonos: Szerkesztőség és kiadóhivatal. Fő­munkatárs : BALOGH HUGÓ. Budapest, II. kerület, Tölgyfa-utcza 17. szám alatt. TATICH PÉTER. Lapunk t. előfizetői részére a szer­kesztői posta és a sportközönséget érdeklő (kocsi, ló, kerékpár, korcsolya stb. kézalatti eladása) czán nélküli hirdetések 10 szó erejéig díj nélkül rendelkezésre állanak. Lapunk tisztelt olvasóihoz. A magyar sportközönség régóta érzi hiányát egy szaklapnak, mely hátra­maradt sportügyünket felkarolná, a sport­­egyleteinkben előforduló mozgalmakat és az azokban nyilvánuló irányt éber figyelemmel kísérné, hogy így pártol­hassa a jót és szükségest és rámutat­hasson a helytelenre. Átérezve mi is ennek szükségességét és bántva attól a tudattól, hogy nemcsak külföldi dolgok­ban vagyunk ráutalva az idegen sport­­rodalomra, de a hazánkban folyó sport­életet sem látjuk sehol megörökítve, elhatároztuk lapunk megindítását. Fő­­czélul tűztük magunk elé a hazai sport­anyag lehetőleg teljes feldolgozását és e mellett természetesen figyelemmel fog­juk kísérni a külföld nevezetes sport­­mozgalmait is, így igyekezvén ellen­súlyozni a külföldi sportújságok jelenlegi nélkülözhetlenségét. Lapunk kiállításánál a sport szaklaphoz méltó komolyság, lebegett szemeink előtt, belső felosztá­sánál pedig a czélszerűség. Az egyes sportirányokat külön választottuk, de ebben az elkülönítésben a rokondolgokat csoportosítottuk, hogy az olvasóközön­ség minden őt érdeklőt hamar megtalál­hasson. Lapunk keretében feldolgozunk min­den magyar sportirányt, nem adunk előnyt egyiknek sem a másik előtt, leg­feljebb időnként terjedelmesebben és behatóbban fogunk egyes sportágakkal foglalkozni, melyek a közfigyelmet kü­lönösen magukra vonják. Rajta leszünk, hogy a magyar sportot minden irányban erőnktől telhetőleg fejleszszük és folyton hangoztatni fog­juk, hogy az egyes sportágak mívelői, ha külön egyletekben is, de mindig­ egy közös és hazafias irány felé töreked­jenek. A mi czélunk örökké a magyar sport­ágak tökéletesítése marad, és hogy e nemes czélt elérhessük, számítunk a magyar sportközönség szellemi és anyagi támogatására, melyről különben is eleve meg vagyunk győződve. A szerkesztőség. Athletika és torna. Mikor Eszter­házy Miksa gróf megépítette a Magyar Athletikai Clubot, a magyar sport fejlesztése lebegett szemei előtt és bizonyára nem volt czélja azon áldatlan villongás előidézése az angol athletika és német tornarendszer hívei közt, mely csak nem rég ért véget. A harcz sportunk fejlődésére felette káros hatású volt, mert a két ellentábor nemcsak elveit vitte a küzdelembe, hanem rendesen személyek iránt nyilvánuló rokon- és ellenszenvét, káros pedig mindig a magyar testedzés nemes és hasznos sportja maradt. Pedig ha meggondoljuk,mennyire hiábavaló volt a sok elfecsérelt szó és munkás­ság, mert p. o. az athletika hívei síkra szállva eszméjük mellett, elfeledték, hogy a­mit maguk rendesen űznek, a torna és vívás tulajdonképen nem az athletika keretébe tartoznak, a­mit ter­mészetesen a tornászat hívei felhasználva érzé­kenyen sújthatták amazokat, arra meg ők nem gondolva, hogy az általuk melegen felkarolt és rendesen űzött birkózás, ugrás és rövid futások, az igazi athletikának képezik legsarkalatosabb pontjait. Ily viszonyok közt értük meg az el­múlt esztendőt, mikor az eredménytelen tusa­kodás, melynek inkább személyes éle, mint elvi értelme volt, hirtelen megszűnt. A tavalyi de­­czember hóban tartott házi viadalok a Magyar Athletikai Clubban, a Nemzeti és Budai Torna­ Egyletekben mindmegannyi zálogait képezték a kibékülésnek és ennek őszinteségében kételkedni sem lehet, mert azóta az ellenséges hangok mindkét oldalról elnémultak, hogy mindegyik fél saját körében végezhesse inkább munkáját. Helyes is ez így, hiszen a mi viszonyainkat nem lehet azonosítani sem az angollal, sem a német­tel ; nálunk sem az utóbbi tornarendszerét, sem az előbbi athletikáját meghonosítani a maga eredetiségében nem lehet. Fajunk, természetes közelségünk Németországhoz, helyi, vagyoni és társadalmi viszonyaink nem alkalmasak arra, hogy bármelyiket is elfogadjuk. Az athletika a testedzést oly módon eszközli, hogy kiki saját egyéniségének kiváló tulajdonságát egy bizonyos irányban igyekszik kiképezni és ebben óhajtja elérni az ember által elérhető legmagasabb fokot, mely czél elérésére versenyeket rendez, melyeken díjak kitűzésével akarja az illető ambitióját serkenteni. Sikeres versenyzésh­ez azonban szigorú training szükséges, melynek helyes keresztülvitele megint külön tanulmányt és tapasztalatokat igényel, nehogy az elhibázott training a­helyett, hogy használna, káros hatású legyen. Mi jelenleg kellő és megbízható tapasztalatokkal nem rendelkez­vén, kénytelenek vagyunk az idegen irodalomra támaszkodni, mert egy tapasztalt trainer hozatala és tartása oly áldozatokat igényel, melyeket jelenlegi sportegyleteink közül csak két evezős , egyletünk lutott embeni. Ezen körülmények okozzák, hogy az angol athletika nem lehet még jelenleg nemzeti test­edző irányunk, szükség van egy kiegészítő társra, melyet a tornában találunk fel, mert a torna a maga száraz ridegségében az egyeseket tömegenként egyszerre fejleszti, nem is egyol­dalúig, hanem minden irányban és ott, hol erre természetes eszközök hiányoznak, azokat mesterségesekkel pótolja. Így származott tehát minálunk a két testedző irányból egy speciális egyveleg, mely fajunknak és körülményeinknek leginkább látszik meg­felelni. Ennélfogva természetes, hogy nagyon nehéz különbséget tennünk az athletikai és torna egyletek működése közt, mert a torna a szertornázás mellett elfogadja a futást, ha meg­szorításokkal is, a különféle ugrásokat, súly­dobást, súlyemelést, birkózást, kard-, vízőr- és szuronyvívást; viszont az athletika nálunk nagy­részt szertornázásból és vívásból áll és ezekhez viszonyítva meglehetősen elhanyagolja az ököl­vívást, birkózást, úszást stb. Valóban érthetetlen ezek után a hosszú időn keresztül folytatott el­lenségeskedés és minden magyar ember szívét örömmel tölthette el a kibékülés, mert az ellen­ségeskedésnek az esetben sincs helye, ha a két testgyakorlati irány nálunk is élesebb határvo­nalakkal fog rendelkezni, mert kell egy közös czél felé törekednünk, és ez, hogy mihamarabb arra a magasságra emelkedjünk testedző sport­jaink tágas mezején, melyen a nyugati államok kifejlődött sportjai nyugszanak. Jelszavunk legyen: egyesült erővel előre! B. H.

Next