Sport-Világ, 1903. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

X. ÉVFOLYAM. Budapest, vasárnap, 1903. január 4-én SPORT A »Nemzetközi Korcsolyázó-Szövetség«, a »Magyar Kerékpáros-Szövetség«, a »Magyar Labdarúgók Szövetsége«, a »Budapesti Versenypálya-Szövetség«, az »Aquila Bicycle-Club«, az »Adj Isten« Kerékpáros-Kör, az »Aquincum« III. ker. Kerékpár-Egylet, a »Beszterczebányai Sport-Club«, a »Budai Kerékpár- Egyesület«, a »Budapesti (Budai) Torna-Egylet«, a »Budapesti Atlétikai Klub«, a»Bpesti Kerékpár-Egyesület 1882.«, a »Budapesti Korcsolyázó-Egylet«, a »Budapesti Torna-Club«, a »Csillag« Kerékpáros-Kör, a »Ferenczvárosi Torna-Club«, a »Budapesti III kerületi Torna- és Vívó-Egylet«, a »Budapesti Posta- és Távirdatisztviselők Sportegyesülete«, a »Condor« Kerékpár-Egylet, az »Edison« Kerékpár-Egyesület, »Eperjesi Torna- és Vívó-Egyesület«, a »Fővárosi Kerékpár-Egylet«, a »Fővárosi Torna-Club«, a »Grafika« Kerékpáros-Kör, a »Hunnia« Magy. Bicycle-Club, a »Magyar Football-Club«, az »Óbudai Torna-Egylet«, a »Budapesti Ramblerek«, a »Sólyom« Kerékpár-Egylet, a »Soproni Football-Club«, a »Szegedi Vívó-Egylet«, a »Turista Kerékpáros­ Egyesület« és »Vándorkedv Kerékpár-Kör« hivatalos lapja. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : VI. kerület, Szív-utcza 6. szám alatt. KERÉKPÁROZÁS: Kerékpáron a bosnyákok közt. Irta : Tarján Elemér. A hazai sportlapokban alig olvas az ember útleírást. A külföldön megjelenő szaklapok tele vannak úti rajzokkal, a­melyekben a turis­ták gyalog vagy kerékpáron bejárt túrájuk élmé­nyeiről, szerzett tapasztalataikról számolnak be. Azt hiszem, hogy az útleírások sokkal inkább érdeklik kerékpárosainkat, mint a párisi vagy new-yorki versenyeredmények, hiszen kerékpárosaink zömét ma a turisták és nem a versenyzők alkotják. A turistikai irodalom nagy hasznára volna a kerékpár­sportnak. Az útleírások, szebb túrák ismertetése, érdeklődést keltenek a kerékpározás iránt és kedvet kapnak hasonló vállalkozásra olyanok is, a­kik abban a téves hiszemben van­nak, hogy a kerékpár-turistika gyönyöreit egy budapest—aszódi vagy fehérvári kirándulás alkal­mával már teljesen kimerítették. Azok a kerékpárosok, a­kik évenként nagyobb utazásokat tesznek — mert hallgatásukból, abból, hogy utazásaikat a nyilvánossággal meg nem ismertetik, nem kell azt hinnünk, hogy ilyenek nincsenek, sőt vannak még elegen , fontos, szolgálatot tennének a kerékpár-turistikának, ha úíjukról a sportlapok útján beszámolnának. Nem okvetlenül szükséges, hogy az irodalmi becsű úti rajz legyen. Teljesen eléri czélját egy keresetlen egyszerűséggel megírt közlemény is a megtett útról, útirányról, útviszonyokról, a szerzett tapasztalatokról, esetleges élményekről stb. Ebből azután, ha valaki szintén arra az útra vállalkozik, némi előleges tájékozást szerezhet magának utazása felől. Mennyi szép túra válnék ekként az ismeret­lenség homályából a köztudat kincsévé !! Azt hiszem nem lépem át a szerénység kor­látait, ha ezen szemponttól vezérelve, Bosznia- Herczegovina-Dalmáczia és Isztrián keresztül az ősz elején Boszrucker Lajos és Kornai Imre klubtársaim társaságában megtett kerékpárutam­­ról a »Sport-Világ« szerkesztőségének felhívására főbb vonásokban az alant közlendőkben számot adok. Miután minden nagyobb szabású kerékpártúrá­nál a vasút többé-kevésbbé szerepet játszik, a mienk sem nélkülözte ezt az általános jelleget, a­mennyiben a szeptember 20-án este induló vonattal leutaztunk Zágrábba, a­hol ez időben még mindig harczias hangulat uralkodott a leg­utóbbi vérengzésekkel és rablásokkal kapcsolatos szerb horvát nemzetiségi zavargások miatt. Eredeti tervünk az volt, hogy Zágrábon ülünk kerékre, de egyrészt a vidéknek egyhangúsága, másrészt horvát testvéreinknek a magyarokkal szemben tanúsított nem éppen barátságos érzelmei­ről a helyszínen nyert felvilágosítások arra bírtak, hogy közvetlenül Bosznia határánál fekvő Jasse­­novac állomásig folytassuk vasúti utazásunkat. Miután kerékpárjainkat az úti podgyász-cso­magokkal kellőleg felszereltük, az Unna torko­latánál egy rozoga csolnakon átkeltünk a Száván. Révészünkben mindjárt első típusát találtunk a keleti közönynek. Talán, hogy a lassú haladás­ban unalmunkat elűzze, folyton beszélt hozzánk, magyarázgatott bosnyákul, máig sem tudom mit, beszédét élénk gesztusokkal kisérve, mialatt az evezőket pihentette, pedig nekünk fővágyunk­­ volt, mielőbb a túlsó partra jutni, hogy aznap­­ még elérjük keréken Boszna-Gradiskát. A túlsó parton nagy csapatban bosnyák és horvát nép­tömeg verődött össze érkezésünkre, kiváncsi bámészkodással kisérve a három 82-es útra­­kelését. Kitűnő keskeny úton haladtunk tovább oly kedvvel, a­milyen elfogja a kerékpárost vala­hányszor egy unalmas, hosszú vasúti utazás után bicziklijén ülve végre élvezheti a független, szabad utazás gyönyöreit. Ünnepi ruhába öltözött asszonyokkal talál­kozunk. Vörös leffentyűs kendőt viselnek, élénk színekben pompázó nemzeti viseletük magán hordja a vadság jellegét. Feltűnnek már itt ott az úton turbános alakok is, a­kiket erősen meg­figyelünk, hogy ugyan barátságos arczot vágnak e­l látásunkra? Megfigyelésünk eredménye teljesen­­ megnyugtató, békésen haladnak el mellettünk, gyalog vagy kocsival előzékenyen kitérnek és így­­ minél tovább haladunk, annál inkább tűnnek el lelki szemeink előtt azok a rémképek, a­melyeket a bosnyákokról és a boszniai közbiztonsági álla­potokról magunknak alkottunk. Hét kilométer után útunk beletorkollik a Gradiska felé vezető országútba. Mindinkább közelebb jutunk az utunk irányában fekvő hatal­mas hegyekhez, több apró falun keresztül haladva, a­melyek mind néhány szétszórt szegényes vityillóból állanak. Draksenicán megpillantjuk­­ az első mecsetet. A házak előtt törökös ülésben pihennek a muzulmánok. A lefátyolozott arczú török nők, a fátyol nyításán át kikandikáló fekete­­ szemükkel, az első látás alkalmával sajátságos, s szinte félelmes hatást tesznek az emberre. A­­ férfiak hosszú, erőteljes, csontos alakok, a­kik­­ első megjelenésükkel elárulják, hogy a svábok fegyvereinek csak rettenetes küzdelem és fana­tikusan hősies ellenállás után adták meg magukat. Egymásután hagyjuk el Gradina-Draksenits fal­vakat, szorgalmasan taposva, nehogy a sötétség valamely útbaeső szegényes faluban éljen. Bosnyák testvéreink ugyan várakozáson felüli barátsággal viselkednek irántunk, de a teljes keleti piszkosságukkal tüntető utczák, alacsony,­­ kis ablakú házaikkal távolról sem keltik ben­nünk azt a megnyugtató érzést, hogy Gradiskáig­­ egy turista, bármily szerényen szabott igényeinek megfelelő ágyat is kaphasson.­­ Tervezgetésünkbe egyszerre rémes pneumatik­a pukkadás szólt bele. Egy török papucsból kiköl­­­­tözött szög kívánkozott a pneumatikumba. Mire az operáczióval elkészültünk, teljesen besötéte­dett. 30 km.-nyire voltunk Boszna-Gradiskától ismeretlen úton, félvad nép között; ha ezen az útunkon agyon nem vernek, akkor bátran kiállít­­­­hatjuk a bosnyákoknak az erkölcsi bizonyítványt. Szerencsénkre az út még elég jó volt és így a­­ vak sötétségben is gyorsan haladhattunk előre. Mi kerékpárosok ugyan a sötétben minden utat jónak látunk, észre sem veszszük, ha egy kerékvágás nagy zökkenéssel kilök az útra: rohanunk tovább, különösen ha minduntalan vad külsejű, turbános, bugyogós, gyanús bosnyák alakok jönnek velünk szembe és minden pilla­natban el lehetünk készülve arra, hogy nekünk rontanak. Van eszükbe ! Kitérnek békésen. Mohamedán nő az utczán. Tanácskozás a vásári bódék előtt. Gorni-Leher a Vrbas mentén.

Next