Sport-Világ, 1905. január-december (12. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-01 / 1. szám
XII. ÉVFOLYAM. Budapest, vasárnap, 1905. január 1-én. 1. SZÁM. SPORT-VILÁG A «MAGYAR AUTOMOBIL-CLUB« HIVATALOS LAPJA. A»Budapesti Versenypálya Szövetség«, »Magyar Kerékpáros-Szövetség«, »Magyar Vívómesterek Egyesülete«, »Nemzetközi Korcsolyázó-Szövetség«, »Adj Isten« Kerékpáros-Kör, »Beszterczebányai Sport-Club«, »Budapesti Egyetemi Athletikai Club«,»Budai Kerékpár-Egyesület«, »Budapesti (Budai) Torna-Egylet«, »Budapesti III. kerületi Torna- és Vívó-Egylet«. Budapesti »Jó Barát« Kerékpáros Kör, »Budapesti Kerékpár-Egyesület 1882.«, »Budapesti Korcsolyázó-Egylet«, »Budapesti Sport-Club«, »Budapesti Torna-Club«, »Condor« Kerékpár-Egylet, »Csillag« Kerékpáros-Kör, »Edison« Kerékpár-Egyesület, »Eperjesi Torna- és Vívó-Egyesület« »Fővárosi Kerékpár-Egylet«, »Fővárosi Torna-Club«, »Grafika» Kerékpáros-Kör, »Hunnia« Magy. Bicycle-Club, »Mercur« Kerékpáros Kör«, »Óbudai Torna-Egylet«, a »Sólyom« Kerékpáros Egyesület, »Soproni Football-Club«, »Szegedi Vívó-Egylet«, »Typographia« Sport-Club, »Vándorkedv Kerékpár-Kör" hivatalos lapja • IMI >llltl»ll!l!llllll.............I imilMII II Ilim............. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiimiii Előfizetési Arak : 1 Főszerkesztő: Dr. SPEIDL ZOLTÁN, i I Heg,ed évre 2 kor., fél évre ikor., égési évre 8 kor. | H<|(, H4JÓS ALFRÉD I PíTvqo c«róm ó 90 fill J _ Szerkesztőség és Kiadóhivatal , Budapest, V. kerület, Csáky utcza 9. szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, munkatársainkhoz! Lapunk jövő héten a január 6-iki ünnep miatt kivételesen már pénteken jelenik meg s igy a lapzárlatot nem csütörtök déli 12 órára, hanem szerda esti 6 órára tűztük ki. Kérjük tehát munkatársainkat, hogy czikkeiket legkésőbb szerda estig szerkesztőségünkbe juttatni szíveskedjenek Az új év küszöbén. Lapunk mai számával 12. évfolyamunkba lépünk. Nagy jelentőségű tényről számolunk be ,azzal, midőn egy, csaknem kizárólag embersporttal foglalkozó hazai sportlap 11 esztendős múltját lezárjuk s megújult erővel és friss munkakedvvel kezdjük meg jövőre szóló működésünket. Az elmúlt esztendők hosszú során át küzdelmünk a nagyközönségben a testnevelés ügye iránti nemtörődömség megtörésére irányult s ezt a törekvésünket szellemi és anyagi erőnk teljes latba vetésével próbáltuk sikerrel keresztülvinni. Igyekeztünk egy lehetőleg tökéletes és magas színvonalon , álló lappal szolgálni, sportunk érdekeiért önézetlenül küzdeni, segíteni azokat, kik buzdításunkra rászorultak, s kíméletlenül gyomlálni azon fattyúhajtásokat, melyek a magyar sporter- kölcsök tisztaságát megmételyezik. Hogy eme tő- frekvésünk mennyiben sikerült, erre nézve legalkalmasabbnak tartjuk fáradságos munkában és küzködésben eltöltött 11 esztendős múltúnkra, mint legkompetensebb tényezőre hivatkozni. Munkásságunkkal elértük azt, hogy a magyar társadalom minden rétegébe beférkőzött a sport iránti vonzalom érzése s köztudattá vált a testnevelésnek, mint a modern társadalmi élet egyik legszámottevőbb s a nemzet jövőjére kiható tényezőjének szükséges volta. A sport térhódításával — sajnosnem tartott lépést a sportirodalom pártolása s küzdelmünk e téren — úgyszólván — meddőnek bizonyult. A sportirodalom nagyobbára a szó szoros értelmében vett sportférfiak s anyagiakban nem igen bővelkedő ifjúságnak támogatására szorul. Lapunk e téren is anyagi képességeivel megfelelő módon próbált sikert elérni,“de egyrészt a nagyközönségben uralkodó indolentia, másrészt a rendelkezésre álló szellemi és anyagi csekély tőkének szétforgácsolása is, melyet újabb és újabb hasoncélú, de rövid életű vállalatok előidéztek, gátat vetettek intenzívebb működésünknek. Mindezen küzdelmek daczára a Sport-Világ elérte 12. évfolyamát, mely elvitázhatlan bizonyítékát szolgáltatta életképességének ! Csüggedést nem ismerve, ezentúl is híven fogjuk teljesíteni kötelességét, szolgálni a magyar testnevelés ügyét, s eme önzetlen működésben bátorítást és lelkesedést merítünk sportköreink bizalmából és elismeréséből, mely legutóbb is megnyilvánult, midőn hazánk egyik legelső sportegyesülete, a Magyar Automobil Club lapunkat hivatalosává megválasztva, összes tagjai részére megrendelte. Kérjük jóakaróinknak további buzgó támogatását, mindannyiuknak boldog újévet kívánunk a Szerkesztésig. Az antik és modern olympiai játékokról. 776—1904. Ir. u. a 296. olympiaiban irta : Dr. Speidl Zoltán. Paris 1900. 10. folytatás.) Most, végre magyarjainkról szóljon az ének. Az a dicsőség, amely a párisi olympiai versenyen a magyar athletikára hullott, a Bauer Rezső (B. T. C.) nevével forrt össze. Az a dicsőség, pedig nagy, fényességes dicsősége vola a mi nemzeti testnevelésünknek. Hogyne, hiszen azon a nagy, világversenyen, amelyen ezúttal tényleg a világnak csaknem minden nemzete képviselve volt (még bengáliai és ausztráliai athleta is volt Párisban) az európai nációk közül egyedül csak magyar athleta tudott első díjat nyerni. (A francziákgyőzelmét a marathoni futásban senki sem mérheti igazi sportértékkel, inkább csak kuritóriumszámba mehet s különben sem birt a világbajnokság jellegével.) Amerika 9, Anglia 2, Magyarország 1 világbajnokságot nyert a párisi olympiai versenyen. Mindannyian jól tudjuk, hogy Bauer Rezső Párisban a diszkoszvetés világbajnokságát nyerte meg s eredménye (36 m 4 cm.) akkor világrekord volt. Bauer világbajnokságát, világrekordját nemcsak a magyar sportsmanek fogadták gaudiummal, hanem a magyar nagyközönség is, amely csak nagyobb külföldi győzelmeink után tartja »szép dolognak« a testnevelést - szokatlanul nagy lelkesedéssel fogadta azt a győzelmet, melyet magyar athleta az »elegáns Párisban« aratott A magyar napi sajtó, amely egyébként nem nagyon siet azzal, hogy legalább a nemzeti dhauvinizmus részére foglalja le külföldi győzelmeinket, ezúttal szintén szokatlan méltánylással vette tudomásul Bauerünk győzelmét. Ha jól emlékszem az Esti Ujág »Bauer Rezső« czímmel vezetőczikket is hozott. Bauer grandiózius győzelmének tehát minden tekintetben meg volt a megkívánt grandiózus hatása, effectusa — ami nagyon helyén való, jogos dolog volt. Ez tiszta sor. De midőn most utólag is örömmel kostatáljuk mindezt s most, hogy évek múltán a lelkesedés heve már régen lehűlt, most már nyíltan tárgyalhatjuk, — amit mi sportsmanek már akkor is éreztünk, tudtunk — hogy Bauer párisi győzelmét nem szabad túlbecsülnünk. Bár paradoxonnak látszik, de tény, hogy Bauer győzelmét nem becsülnénk, ha túlbecsülnénk. Mindezzel azt akarjuk kifejezni, hogy mi sportsmanek, akik a viszonyokkal többé-kevésbbé tisztában vagyunk, mi tudjuk, hogy Bauer győzelme, tudásán kívül, jelentékeny részben az akkori kedvező konjunktúráknak, körülményeknek tulajdonítható. A konjunktúrák, körülmények minden győzelemnél szerepet játszanak, Bauernek azonban az átlagos, minden versenynél, normális beszámításnál számbavehető konjunktúrák játszottak kezére. Ezzel nem arra akarok célozni, hogy Bauer eredményénél azóta sokkal jobb eredményeket értek el (hiszen az a sport természetes fejlődéséből következik), hanem arra gondolok, hogy abban az időben a diszkoszvetést sehol sem űzték olyan intenzíven, mint éppen Magyarországon ; az angolok, amerikaiak pedig alig-alig foglalkoztak a diszkoszvetés sportjával; diszkoszversenyeket csak hébe-hóba rendeztek Angliában, Amerikában, míg nálunk diszkoszvetés az athéni olympiai verseny óta a legkisebb verseny programmján is szerepelt. Mivel sem bizonyíthatjuk ezt könnyebben, mint a következőkkel: A diszkoszvetés volt az egyetlen versenyszám, amelyben az első és második helyet kontinentális athléták, egy magyar és egy osztrák (a prágai Janda) foglalták el. Az amerikaiakon szembeötlően látszott, hogy, mondhatnám, prima vista dobálnak s mégis csupán csak nyers ügyességgel, más súlygyakorlatokban szerzett dobási készségükkel aránylag olyan szép eredményeket értek el. Első nap, az elődobásoknál még látszott, hogy kísérleteznek, de másnap a döntő dobásoknál már egy kicsit »belejöttek« a dobásokba s a diszkoszdobás Lovass Gyula, aki vívó mester.