Sürgöny, 1861. február (1. évfolyam, 27-49. szám)

1861-02-01 / 27. szám

bizodalmát, melylyel nem mennek elébe, megnyerje, és a nemzet háláját kiérdemelje, és hogy daczára azon nagy nehézségeknek, melyeket épen azok gördítenek útjába, kik­et a legélénkebben tartoznának pártolni, hogy mondom, daczára ezen nehézségeknek szerencsés kézzel fogja megmenteni kedves hazánkat azon vesze­delmektől, melyekkel a Scylla itt s a Charibdis ott fenyegeti. Báni értekezlet. A báni értekezlet 6-ik Illésében jan. 15-én J e 1- I a a i e­b Károly igy szólt: A németek és" a német kormány soha nem Tatá­nak a sztároknak és egyesülésüknek barátai, ha a kor­mány Dalmatiának Horvátországgali egyesítését ko­molyan akarná, akkor Dalmatiában nem találkozna hivatalnok, ki ennek ellentmondani merészelne; ennél­fogva egy új kérelem fölterjesztése mellett Kukulje­vics úrral nem szavazhat; tudvalevő dolog, hogy sikerre számitni úgy sem lehet. Ez és a többi kérdés mind a me­gyékhez és a tartomány­gyűléshez utasíttassék; végre a tanácskozmány feloszlatásáért, és mint tanácskoz­mányi tag, további működésének fölmentéséért ese­dezik. Vukotinovich. Mindenekelőtt a megyék mi­előbbi rendezéséért emel szót, kijelentvén, miszerint a tanácskozmánynak e nagy horderejű teendőn kivűl egyéb föladata nincs, indítványozza: 1. Hogy az 1848-iki választó törvények érvény­ben maradjanak. 2. Egy föliratban keressék meg Ő Felsége, mi­szerint a dalmaták képviselőiknek ide küldetése iránt fölszólittassanak, hogy magukat az egyesülés ellen vagy mellett kifejezhessék, és hogy erre nézve egy fölvilágosító kiáltvány bocsáttatnék a dalmát néphez. 3. A báni tanácskozmány utasítással nem bírván, Muraköz kérdése a tartomány­gyűléshez tétessék át. Végre 4. A báni tanácskozmány oszlattassék föl. Kragnijevich g. n. e. püspök. Pártolja a nyilvánosságot. Az 1848-iki választó törvények a ne­­taláni változtatások miatt, a báni tanácskozmányban felolvasandók. (A báni tanácskozmánynak ez jogkö­rébe nem tartozván, több oldalról hangos ellen­nyilat­kozatok emelkednek.) Dalmatiát hét évi ott tartózko­dása után igen jól ismeri, a nép az egyesülés mellett­ van, csak a bureancratia van ellene. Miként Magyar­­ország követelte, hogy a Vojvodina a történeti jogok alapján Magyarországhoz brevi manu visszacsatoltas­­sék, azonképen per analogiam tartománygyűlésünk is gyakorolhatja e jogot, követelni Ő Felsége a királytól, miszerint Dalmatiának Horvátországgali egyesítése véglegesen kimondassák ; szerinte a dalmát nép részé­ről erre nézve akadály fönn nem forog. Muraköz Ugye a tartomány­gyűlésre fönntartandó. A határőrvidékre nézve, miként gr. Jankovich, szabad választást óhajt. Végre kérelmét fejezi ki, hogy a tisztújítóénál a ő fele­­kezetére is, hol szintén találkoznak alkalmas egyének, tekintet legyen. Gr. J­a­n­k­o­v­i­c­h: Biztosítja, hogy e részben szigorúan a jog és törvény szerint fognak eljárni. Vukotinovich. Az 1848-diki választótörvé­nyek iránt tett első javaslatának szerkezetét olvassa föl. P­r i­c a. Azt véli, a javaslat nincs eléggé ponto­san fogalmazva, a tanácskozmány pusztán a tarto­­mánygyűlésnek az 1848. választótörvények alapjáni egybehivásáért kérje a királyt. A határőrvidéket ille­tőleg, ez a föliratban világosan megérintendő. A báni tanácskozmány részéről erre egyhangúlag határozatba megy, hogy 1. Az 1848-iki választó törvények elfogadtatnak. 2. A Dalmátiávali egyesülés iránt egy kérelmi fölirat terjesztetik Ő Felségéhez. • 3. Muraköz kérdése a tartománygyülésre uta­sit­tatik. 4. A báni tábla és a helytartótanács újra szer­­veztetik. Prica. Mondassák ki a föliratban, hogy a Mura­köz a jelen status-quoban maradjon, migyen a tarto­­mánygyű­lés­e fölött határozni fog. B o g o v i c h. Dalmátiára nézve emlittessék meg, mellőzni, mi a későbbi csúcsíves építészetre a csipkés építészet gúnynevét hozta. A nagyszerű tömegesnek hatását továbbá előteremthetjük oly csoportozással, mely kevésbbé lényeges alárendeltetése által a lé­nyegesebb tömeget annál inkább kitünteti. E jellem elérhető, ha épületünket fölülemeljük a körülfekvő házak közül; végre az épületnek méltósága kívánja, hogy minden építészi hazugságtól tartózkodjunk, hogy építészi anyagot ne színleljünk, hanem azt, a­mivel élünk, nyilván felmutassuk; más szavakkal: a méltóság a t­e­r­m­é­k-k­öz építészetet tételezi föl, mely szer­kezetét falaiban és éveiben mutassa, és azokat vako­lattal be ne mázolja. A második pontnak t. i. a megközelíthető­s­é­g­nek már az épületnek elhelyezése is tökéletesen megfelel, midőn azt nem csak minden oldalon elszige­teli, hanem messziről láthatóvá is teszi „in loco con­­spieto.“ E körülmény azok ellenében kiemelendő, kik az akadémiát távolabb és csekélyebb városrészbe aka­rák kiutasítani, hogy így a kereskedésnek az egész Dunapart megmaradjon. De ezen urak nem emlékez­tek arról, hogy az angol parlamentház szintén a Themse partján fekszik, és hogy Pest városa, Budáról látva, csak nyerhet, ha a sok kereskedési és lak­ka­szárnya sorát e helyen monumental épület szakasz­­ta adja meg. De e tekintet megint a csucsives stylt kí­vánja ellentétül a többi egyenruhás házakkal. Más­részt e styl bő alkalmat nyújt palotánk benső életének nyilvánítására. A különféle csoportok összeköttetéseit kívülről is mutathatjuk vagy sejtethetjük, épen úgy, mint a fedetlen óráknál egész mozgalmukat és annak okát láthatjuk. A külső megközelíthetőség legyen jelképe a meg­közelíthető tudománynak.­­ Úgyszinte már épületünk fekvése is a legnagyobb világosságra nyújt al­kalmat. A nap majdnem egész nap hosszanta világítja épületünk szabad oldalait. Ezen erős világítás a tér­nek kitűnő használatát és a helyiségek ritkán megkö­zelíthető öszpontosítását megengedi; ebből következik, hogy az akadémia maga aránylag csekély térrel be­érheli, és hogy bérháznak juthat az egésznek nagy­­része : a két épület összekapcsoláta tehát nem oly anomália, mint a minőnek azt némely idealisták a mű­vészetben gondolták. E világosság megint a franczia styllel van öszhangzatban, mert e stylnek egyik fő­­jelleme az ablakoknak lehető legnagyobb elterjedése és száma. E tekintetben a csúcsíves styl sokkal na­gyobb előnynyel bír, mint a román köríves építészet, mely csak kisebb és kevesebb ablakhoz szokott. Hallottam azon kifogást is, hogy építő­helyünk főhomlokzatán előszabott kiszökése által a díszterem nagyságát meghatározza és nagy kapunak vagy épen kocsiútnak helyet nem hagy. Úgy találom, hogy ezen elrendezés épen előnyeinek egyike, mert midőn más középületek számára ily kaput követelni lehet, épen az akadémiának jellemével öszhangzatban van a zörgő kocsiknak kijárása. Itt nyugalomnak kell ural­kodni és azért a kocsik járását méltán más oldalra uta­sítjuk. Miután a franczia stylt a fennforgó esetben a legczélszerűbbnek kimutattam, hátra van, hogy a ha­misan vélt költségességből merített ellenvetést is megc­áfoljam. Ha nálunk a csucsivról szólaljak min­dig, mert ez közelebb fekszik és ismeretesebb, ama német iskola szüleményei lebegnek előttünk, mikben a XIV-dik század vége és a XV-ik század megelőzőit túlszárnyalni törekedett. Ama korban az épületek min­den dimenzióban nőttön nőttek, de főképen a magas­ságban, de tudva van, hogy a költségek sokkal inkább mintsem egyenes arányban a magassággal növeked­nek, még pedig hasonlíthatlanul inkább, ha az ilyetén kinyújtott tereket nem csak csoportozás által, de még diszítményekkel, csipkézettel és szobrokkal kell fel­­czifrázni. Azonban ez nem így van a XIII-ik század első felében divatozó franczia stylnél. Itt minden taka­rékosabban van elrendezve, a kőtömegek legcsekélyebb voltukra szorítvák, az arányok mértékesek, kivált a magasságban, mivel a csúcsiv akkor még nem érte el későbbi kinyújtását, miből a csúcsok alacsonyabb volta is következik ; költséges szobrászati munkák csak gyéren jelennek meg, és az egész hatás legin­kább a részek arányaiból és csoportozásaiból merít­­tetik. Minden más építészetben a boltozás költsége­sebb , mert az azokban használt körív és közbolt sok­kal erősebb és egyszersmind nagyobb kiterjedésű fa­lakat követel. De a díszítő, a szobrászati művek költségei növekesznek a falak kiterjedésével, s e te­kintetben hasonló diszítményezés mellett, minden módok közt a legköltségesebb a renaissance-modor, mert ez nem magában, nem építészi oldaláról, hanem csak díszei gazdagságával nyerhet tetszést. Ezekhez hozzá kell adnom, hogy a kőfaragás munkái köbmére­­tük után fizettetnek, de a díszek köbmérete legcseké­lyebb a franczia stylben, mert itt már a roppant ablak­áttörések is igen kevés helyet engednek a faragott dí­szeknek. Világos tehát, hogy analóg díszek mellett a szigorú, szilárd és komoly franczia styl a többi építé­szetek közt a legkevésbbé költséges. Az akadémiánk építkezése ügyében előforduló három főpontot röviden tárgyaltam és úgy hiszem, hogy minden tudomásomra jutott kifogást a csucsives styl ellen megc­áfoltam. Ha annak daczára találkoz­nának, a­kik azt mondják, hogy e­ztül nekik nem tet­szik, azokkal nem vitatkozom, mert a subjectiv tet­szésnek jogában áll magát az okadás alól fölmenteni, de épen azért, mert subjectiv, legkisebb joga sincs tár­gyilagosság vagy csak­is nagyobb általánosság után törekedni. Henszlmann Imre, hogy az egyesülés a magyar korona alatt és egyszers­mind Magyarországgal történjék. B. Kulm­er: Mindennemű indokolást mellőzen­dőnek vél, mondassák ki egyszerűen: Muraköz ügye a tartománygyűlésre utasíttatott. Ce puli eh. Emlékeztet a Vojvodinára, itt is addig tanácskoztak, mig egyszer azt vettük észre, hogy Magyarországba bekebeleztetett; ez történhetnék a Mu­raközzel is, minélfogva az indokolás és a status quo mellett szavaz. Stroszmaier. Egy értelemben van Prica és Bogovich urakkal: elvárja a magyaroktól, hogy az or­szággyűlésig ők sem fognak Muraköz fölött rendel­kezni ; sajnos volna, ha egy darab tartományért egye­netlenségek támadnának. Mint alkotmányos ember al­kalmazkodni fog bármily tartománygyű­lési végzéshez. Lond­arevich: Az ő vidékénn állapotok gyors átalakítását sürgeti, honnan leveleket kapott, melyben lassúság fölött panaszkodnak. Stroszmaier: Ily leveleket nem vesz tekin­tetbe, ez a sajtó köréhez tartozván. S m a i­c b lovag. Kötelességének tartja a báni értekezlet tanácskozmányainak nyilvánosság elé ho­zataláért erélyes szót emelni, ha ez előbb történik, akkor a fiumeiek beszédéből bizonyosan megértik, hogy érdekeket kellőleg képviselte és nincs ellene a Magyarországgali teljes egyesülésnek. Az 1848-ki választó törvények Fiume megyére nem vonatkoznak. Prica olvassa : 1. Muraköz ügyének indokolását. 2. A kérelmet Ő Felségéhez, mely szerint méltóz­­tatnék a tartomány­gyűlést az 1848-ki választó törvé­nyek alapján annyival inkább egybehívni, miután az csak el van napolva. Melynél Fiume és Muraköz is te­kintette vétessék. A határőrvidék is képviselve legyen, miutá­n másként a tartománygyülés teljes nem lehet. A határőrvidéki képviselők választása úgy történik, mint egyebütt. Nem akarja, hogy Dalmatia a föliratban meg­y említve, ez a tanácskozmány méltóságával meg nem egyezvén, elég, ha a dalmaták meghivatták, miért nem jöttek el. Dalmátia jogilag, történetileg és nemze­tiségileg a mienk, határozzon e fölött a magyar or­­zággyűlés és a horvát tartománygyűlés, ha ezek a bekeblezést kimondják, akkor ne búsuljunk, mint ed­dig, hogy siker nélkül marad. Kukuljevich: Csodálatosnak találja a föl­­­­iratban más tárgyaknak meg-, és Dalmatiának meg nem­­ említését. Nem akar ugyan e miatt külön föliratot, de­­ benne mégis néhány szó által azon kívánságnak akar adni kifejezést, miszerint szabadon választott képvise­lők eljenek a tartománygyűlésre. Épen most érkezett el Dalmatia teljes kü­lönszakadásának veszélye, bárha másrészt a nép az egyesülés mellett van. Ha egyszer megindulunk, nem maradhatunk az út közepén. Épen az a bizonyítéka a hazavágnak, ha a hazát a törzsro­kon népekkel akarjuk erősíteni. Stroszmaier. Osztja Kukuljevich nézetét. Ha a határőrvidék jobb kezünk, úgy Dalmatia fejünk. C c p u 1 i c b. Hasonló értelemben lévén, óhajtja, hogy a Dalmatia báni bureancratia ellen, ha csakugyan ez az oka az ottani rakonczátlankodásoknak és Hor­vátország elleni hajtogatásoknak, a büntető törvények értelmében a kellő lépések alkalmaztatása követel­­tessék. Prica. A föliratban kijelentendő : kérjük ő­fel­ségét a királyt, méltóztatnék régi jogaink alapján Dalmatiának tényleges egyesítését kimondani; két­ségbe vonja ugyan, hogy ez egyszersmind időszerinti lenne. Solch püspök: A dalmaták többsége velünk egyesülni kíván, ha most hallgatunk, azt fogják test­véreink mondani, hogy róluk már megfeledkezünk. Prica olvassa : 3. Keressék meg Ő Felsége a király, miszerint az 1843. és 30 ki megerősített jogok alapján Dalmatia Horvátországgal egyesittessék s hogy képviselőik az első tartománygyűlésre meghivassanak, az egyesülés módja fölött tanácskozandók. (Mire a gyűlés eloszlott.) Lapszemle. Az „Ostd. Pest“nak írják Pestről, mikép gróf Károlyi István Pestmegye főispáni helytartója Pá­rásba utazott, és egészségének helyreállítása végett a hyercs­i fürdőkbe menend. Az itteni lapok — mond az „Ostd. P.“ — tartózkodtak a gróf ezen váratlan üdülési útjáról valami commentárt írni. De mi — mond e lap - ezt nem tartjuk fölöslegesnek, miután viszo­nyainkra nézve igen jellemző. A gróf egészsége az utóbbi években igaz, nem a legjobb volt, de jelenleg ő most testileg igen egészséges, sőt mondhatni erős volt. Azonban a nemes gróf még is megunta azon módot, melylyel irányában a megyei bizottmány viseltetett, és igen jól belátta állásának veszedelmességét. Egyikét az első közgyűlésnek azon világos nyilatkozattal zárta be, hogy másnap 10 órakor­ személyes elnöksége alatt nyitja meg az ülést. De midőn a mondott időben a helyszínen megjelent, már akkor az e közben összegyűlt bizottmány mindenféle végzéseket hozott, a főispánt egészen ignorálván *). A gróf e fölötti csodálkozását nyíltan kimondá, és megjegyzé, mikép neki semmi kedve sincsen „ezen urakért fejét áldozni föl." Ha a megyét nála nélkül is gondolják kormányozhatni, úgy az illetők a felelősséget vállalják föl, neki egyelőre nincs egyéb dolga — mint elutazni, így magyarázható ki — mond a nevezett lap — a gróf váratlan rögtöni elutazása Megyei tudósítások. — Félegyháza, jan. 26. F. hó 24-kén főkapi­tányi elnöklet alatt itt tartott kis­kun kerületi gyűlé­sen a sok beszéd, számos leköszönések, felkérések, kifakadások, töprenkedések, megnyugtatások, ki­egyenlítések vége — a hegyek vajúdása után — az lett, hogy a két leköszönt kijelölt helyébe más kettő beigtattatott és kimondatott, miként a hármas kerület közgyűlésén végbevitt kijelölés egyesek kérelme foly­tán ez után meg nem másittathatik; kifogás az ellen a Berényben tartott közgyűlésen nem tétezvén, de­ ala­posan különben se tétethetvén, — mikről a községek értesittetnek. — Ez által többen a leköszöntek közül kiengeszteltettek, és lemondásukat hallgatagul vissza­húzták. — De elég erről ennyit, — úgy is csak a re­­stauratio dönt. — Azon Berényből hozott elv, mely sze­rint az első helyen kijelöltre kell szavazni, a válasz­tók által rászaltatik. A városi képviselők e hó 23-án és 26 én tartott gyűlésein előkerült tárgyak közül kiemelendők Bars és Esztergom megyék kedvesen vett leveleik, melyek a mellékletileg küldött határozatokkal együtt felolvas­tatván, a jelenvoltakat báskomoly érzelmekkel töltvén el, végzésileg jön kimondva, mikép e város, osztva a tisztelt megyék nézetét, nem fogja elmulasztani a hon javát érdeklő eszmék valósítására jogköréhez képest a maga utján közremunkálni. Az e hó 16-ki legf.­leirat, minthogy törvényel­lenest mit se követtünk el, —tudomásul vétetett. A követválasztásra vonatkozó helytartósági le­irat felolvasása után a 12 tagból álló középponti vá­lasztmányt megalakítottuk, s ennek elnökévé Tarjá­nyi Gábor urat, ki már 1848-ban is hasonló kitünte­tésben részesült, — egyhangúlag megválasztottuk. Az idő rövid lévén, — a választmány a 12-ik §. értelmé­­beni működését haladék nélkül megkezdi. Megemlítendő még, hogy a város kegyúri jogá­nál fogva mult September végével Major Jánost taní­tónak — tanácsa utján megválasztván, — ennek foly­tán váczi püspök ö mlgától egy leirat érkezett, mely­ben az áll, miszerint a nevezett tanítót ö mlga kine­vezte. — E kifejezés ellen a gyűlés óvását kijelentvén, minthogy kétségtelen jogát eddig elé is szakadatlanul gyakorolta és gyakorolni fogja, — erről püspök ö mlga értesittetni határoztatott. — k. — — Temesvárján. 28. Mára volt a megye egyete­mének közgyűlése öszszehiva, s ez meg is tartatott a városi tánczteremben, roppant tolakodás kíséretében. Néhány nappal korábban hallatszott már, hogy a románajkuak egypár intelligense (?) járja a megye fa­.) Tudtunkra a gyűlést mindig a főispán úr nyitotta meg, míg ezt egészsége tenni engedő. S­z­e r k. lyit, biztatni a bejöendőket, hogy nyelvérdekük és fajképviseletük mellett erélyes beszólásra készüljenek, annál is inkább, nehogy megint az előleges tanácsko­zás példájára leszoríttassanak a beszélgetés teréről. A gyűlés az annak czélját t. i. az állandó bizott­mány megválasztását kijelölő beszédre a főispán ur által megnyittatott, — azután jó sokáig folytak a több nyelvű (de német hang az egész esemény folytában nem volt hallható) felszólalások, melyek részint a vá­lasztandó bizottmány hatáskörét ismertették, vagy kü­lönféle deductiókból egységre intettek, sat. Végre azon­ban rátértek a fődologra. A megye praesumtiv főjegyzője Ormos Zsigmond ur olvasá a főispán ur által bizottmányi tagokká szánt urak névjegyzékét, kik ellen természetszerűleg ki sem akart vagy mert szólni, hanem a szervezkedő román oppositio nyilatkozathoz juta végre. A főispáni jelöl­tek fölolvasása előtt J­­. Dregics itteni esperes figye­lembe követelte vétetni az ezen föld legőssebb lakos­ságát képező román elemet, s mivel arányos intelligen­­tiája kevés, legalább ezek méltányos fölvézetését, hogy egy netaláni magyar suprematia által a lakosság el ne keserítessék, mitől most fél. Ezen fölszólalásra egy indolens hang elkiálta: „lázitól“ é­s fájdalom, a zúgás már majd tombolássá fajulni fenyegetőzött, mig az elnöklő főispán azzal ál­­litá helyre a rendet, hogy egyeseknek is joguk van a bizottmányba tagokat ajánlani, de ezt a zavar megelő­zése kedvéért csak végül tegyék. A csend helyre is állott, de ezen szavainál fogni akarák a főispánt, s mi­dőn az ő ajánlottainak nevei (kiket nem akarunk ros­tálni, úgysem változtathatván a dolgon) elfogytak. Jan­­kuleszku az egypár toldásképen befogadott névvel nem elégedett meg, hanem a megye fele lakosságát képező románok közül, a föntebbi elnöki ígéretre tá­maszkodva, nagyobb contingenst kívánt, mint 182 - 700 között. A támogató helyeslést és rászóló zúgást a főispán úr alkalmul használván, a szónokot ki sem hagyá be­szélni, hanem a gyűlést berekeszté. Már hogy ez egy támadható zavar megelőzésére helyes volt-e, vagy a belőle megindítandó vidéki izgatás okából kárhozta­tandó-e , egyelőre nem döntjük el, — annyi bizonyos, hogy a magánértekezleteken fölállított amaz elv, miként a bizottmánynak több mint absolut fele legyen intelli­gens, „sőt a magyar egységnek hive,“ — magában ugyan nem roszalandó, de azt éreztetés nélkül is ke­resztül lehetett volna vinni, mert a nép a nemesi osz­tályt mint gyakorlottat és képzettebbet önkényt elfo­gadja vezérének, de nem fog-e demagógia csírázni a mai esetből, jót nem állhatunk érte. Hogy a múlt levelemben panasztott eljárás, mely szerint a főispán (illetőleg mások, mert e méltósága bevallá, hogy felét is alig ismeri az általa kinevezett egyéneknek, mi elég kétes világot vet közigazgatásunkra) mondom, a főis­pán eljárása, hogy a megyei tanácskormánytól a kép­viselő választást rendezendő biztosokat magának nem ajánltatott, hanem őket egyéni (?) vélem­énye után küldé ki, mily gyümölcsöket terménél, némi árnyékát már ma is játszani láttuk, mert a volt elnöki biztosok közül némelyik a bizottmányi tagok sorából kihagya­­tott, mi sokkal eclatánsabb degredatió, minthogy már a teremben morgás ne kövesse, mely az érdekelt hívek ajkán a vidéken viharrá törhet ki. Egyébiránt a tisztújítás febr. 4-ére tűzetett ki. Aspiráns van 30—40 egyegy állomásra. A legújabb királyi manifestum nem olvastatott fel, mert hiszen megvan írva, hogy a volt megyei közgyűlések hatáskörét a bizottmány gyakorolja, tár­gyalása tehát oda tartozik , hanem hogy a főispán úr, kinek egyedüli hivatása mint felsőbbségi kinevezetté, hogy a törvények és felsőbb intézmények iránti tekin­télyt és engedelmességet ellenőrizze a megyében, azok végrehajtását pedig eszközölje,­­ hogy, mondjuk, a főispán úr az okvetlen már általa is kapott királyi manifestum ellenére, saját maga proponálja a szám­­üzöttek egypárját: ezt tőle, ki a Felsége és K. Vay­­tól a kineveztetést elfogadta, nem értjük, vagy ha érthetjük, bizonyára nem az ő javára dől el az ítélet. Ha a számüzöttek a közönség által követeltettek volna, melynek hivatalosan a manifestum fel nem olvastatott, még akkor is ellene kellendő a főispánnak szegülnie. Napi újdonságok. * A „Srbski D.“ Karlovitzról jan. 23 ról írja, hogy a patriircha a görög n. e. püspököket egy Karlovitzon febr. 2014 ig tartandó agnodusra egybehívta. * A pesti lipótvárosi bazilika építése már annyira haladt, hogy annak sekrestyéjét Magyarország bibornok hg-prímása f. hó 10-kén fogja fölszentelni, s egyszersmind halljuk, hogy közelebb egy felhívás fog újra kibocsáttatni a pestvárosi kath. közönséghez, melyből egyébiránt a val­lási testvériségnél fogva mások sem zárják ki, hogy a nagyszerű építmény tovább­folytatásához a kegyes ada­kozások olajos korsóját kiszikkadni ne engedje, hogy igy a lux mundi — a vallás — dicsőségére mielőbb be lehes­sen fejezni ezen pompás Isten-hajlékot. * A főherczeg esztől 32 i. sz. gyalogezred kiegészítő parancsnokságának következő fölhívása olvasható a fa­lakon: „A cs. k. szabadságos katonákhoz és tartalékhoz, továbbá a cs. k. austriai vitézségi éremmel, valamint a császári orosz Szt. Anna és Szt. György rend ötödik osz­tályával földiszitett egyénekhez. Minden Pest, Budán és Ó Budán tartózkodó cs. k. szabadságosok és tartalékhoz tartozó katonák ezennel fölszólittatnak, lakásaikat leg­később f. é. febr. 10 kéig az al­l­rt budai parancsnokság irodájában, Víziváros 142. sz. a. annál múlhatlanabbul följelenteni, mivel ellenkező esetben azok, kik illető csa­­pattestükhöz rendes beállásra már fölszólitvák, s a kitűzött határidő elteltével ha nem jelentkeznek, mint katonai szökevények fognak tekintetni. Továbbá a cs. k. austriai éremmel, az orosz Szt.­Anna és V. osztályú György rend­del földiszítetteket illetőleg , akár tartozzanak azok a katonai osztályhoz, akár már kiléptek légyen abból, ezek is fölhivatnak, illetőleg megkerestetnek, hogy a nevezett kitüntetések birtoklását a cs. k. pót­ járási irodában mielőbb bejelentsék. * A Kisfaludy-társaság Kisfaludy Károly emlékeze­tére f. hó 6-kán rendezni szándékolt ünnepélyét ak­korra halasztja el, midőn a szépirodalmi társulat a közön­ség nagyobb részvéte által támogatva, tevékenységének bokrosabb eredményeit mutathatja be. * A bécsi ilitcliintézet jelzálogi osztálya egyelőre föl­függesztette kölcsönzéseit a magyarországi ingatlan va­gyonra nézve, s elhatározta bevárni a magyar országbírói értekezlet eredményét. * Dumas Sándor, mint hirlik, f. hó 17-kén Garibaldi látogatására a kecskedús Gaprerára utazott. A világ tehát újra számolhat egypár kötet —­lana caprinára. * Az újonnan kinevezett angol nagykövet lord Bloomfield ur­­an. 30-kán déli 1 órakor mutatta be magát az udvarnál. * Az új kölcsönre a bibornok-hg ő eminentiája 20,000, s az első austriai takarékpénztár egy f. hó 30 kán főgondnoka Schmerling államminiszter úr elnöklete alatt tartott ülésében egy millió forintot írt alá. * A dalmátországi küldöttség tíz tagja a f. hó 29-ki esti vonattal érkezett Bécsbe. Kiválóbb egyénei: Ponte, dr. Filippi, dr. Biolli, dr. Billich, dr. Giovannizio, Slodre kereskedő és Lubin tanár urak. * A roppant hótömegek hirtelen engedése az egész Nyitravölgyet víz alá borította, s nagyrészt az utak is jár­­hatlanokká lettek. * A németek nagy zajt ütnek egy hölgygyel, a­ki a berlini egyetemi hatóságot megkereste, hogy szabad le­gyen neki a bonettant hallgatnia; — a mi nőturistáink közt van egy előkelő delnő, a­ki e tudományból már pár év­vel ezelőtt rendes leczkéket vett, ép annyi kedvvel és bá­torsággal, mint Quedlinburgban Nagy Fridrik idejében Lupinus orvostanár leánya. * Pest megye fölmondta az országos törvényszéknek a megyeházban általa használt helyiségeket. Ennek kö­vetkeztében, mint a „Lloyd“ írja, a megyetörvényszéki elnökség utasítást nyert a m. k. udv. kanczelláriától, új alkalmas szállásról gondoskodni.­­ Egyelőre a polgári törvénykezési osztály által birt helyiséget ürítik ki. A pesti országos törvényszék büntető osztálya a főtörvény­széki elnökséghez intézett jelentésében kiemeli azon ne­hézségeket, melyek onnan erednek, hogy az új szolgabí­­rákhoz intézett írásbeli megszólítások fölbontatlan jönek vissza, mi­által főleg a fogságban levő vádlottak szenved­nek.­­* A pesti magyar reáltanodai szegény ta­nulókat segélyző alapítvány újabban a következő ke­gyes adományokkal gyarapodott: Kun­szt József kalo­csai érsek 6 excja 50, Szenczy Ferencz szombathelyi püspök ö inga 10, Bartakovics Béla egri érsek ő excja 10, és W­e­i­s­z B. Ferencz ur 10 o. é. ftot küldtek be hozzám, mely nagylelkű adományokért ezennel a leg­melegebb hálaköszönetemet nyilvánítom. Az első közle­mény 45 ft., most 80 ft. — összesen 125 ft. o. é. Pesten, jan. 30-án 1861. Ney Ferencz.

Next