Sürgöny, 1861. március (1. évfolyam, 50-75. szám)

1861-03-01 / 50. szám

Első évi folyam. Szerkesztő­ hivatal: Barátok-tere 7. sz. 1 -re emeli­­. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7. száma, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban. barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Péntek,pmártius 1. Előfizetési árak austriai értékben Vidékre, naponkint postán Budapesten, házhoz hordva, fi kr ft kr EiéMéVT. 16 — Évnegyedre 4 60 Felávre 8 50 Egy Kra 2 — fi kr kr Egész évre 19 —­ Évnegyedre 5 — Felévre 10 — Egy hóra 2 NEMH HIVATA­LOS RÉSZ. r Álláspontunk. Ha lapunk szorosan hivatalos jellemmel kei­­zondott, a február 26-ki nagyfontosságú fordu­latra nézve helyzetünkből érthető, tehát fölösle­ges volna nyilatkozatunk , azonban három hol­napi működésünk tudvalevő iránya s mivolta után azzal olvasóinknak, az országnak, s önma­gunknak tartozunk. Első tekintetre úgy tűnik föl a febuár 26-ai tény, mint természetes következménye azon ál­lásnak, melyet a nemzet, hatósági nyilatkozatai­ról ítélve, oktober 20-dika irányában elfoglalt Azok, kik október 20-hoz nem ragaszkodtak, annak ily túlszárnyalását zokon nem veendik. Vannak olyanok is, kik az­ amúgy is alig megfogamzott reményeknek csiráikban elhervad­ta fölött nagyon könnyen vigasztalják magukat. A mi állásunk, s a helyzetreli fölfogásunk más volt. Mi october 20-kát tartalék nélkül fogadtuk el kiindulási pontul, a dynastia és a nemzet érdek­­közösségének szilárd hitében, s az ország alkot­mányos jogának a közbirodalom életigényeivel való kiegyenlítése tekintetéből, kölcsönös enge­dékenység, s a békés kialkuvás mellett működő . mint A február 26-ki közzétételek azonban az october 20-kának oly sajátszerű fejlődését képe­zik, mely egyoldalon megoldja, mi közös megfej­tést kívánó kérdésnek, — eldönti, mi kiegyenlítés tárgyának nézetett, s ennélfogva megváltoztatja állásunk lényegét. Mi működésünk kezdete óta úgy fogtuk föl a helyzetet, hogy oct. 20-ka által szentesítve lévén újra történeti jogunk s alkotmányosságunk elve, belügyeinknek elrendezésében pedig függetlenek lévén, nagyfontosságú közkérdéseink okszerű megoldása szükséges előzmény gyanánt föltételezi, s kívánatossá teszi, hogy a nemzet körében né­­zetárny­alatok nyilatkozzanak, pártok fejlődje­nek, s igyekeztünk magunk is a viszony­ok­szabta kényes határok között állásunkat előké­szíteni. A dolgok folyama úgyis hozta magával, hogy az 1848-ki és 1847-ki alap, a ministeri felelősség, és municipalitás rendszere körülötti vi­tákban pártalakulás s abban a mi helyzetünk is kezdett már mutatkozni. A február 26-ai fordulat gyökeresen meg­változtatta a hazai politika eddigi irányait, elhe­lyezte a párt­szempontokat. De különben is azon pontban, hol az or­szágnak sarkalatos jogai forognak kérdésben, megszűnnek a nézetárnyalatok, megszűnik külön­állásunk, és föléled együ­ttességünk az egységes nemzettel. A villanysodrony, vasutak, és gőzerő ezen gyorsan élő korában oly gyakoriak a politikai fordulatok, s magunk is annyi államcrízisen men­tünk keresztül, hogy a legújabb fordulatnál is minden meglepetés nélkül, s teljes nyugalommal vehetjük szemügyre a kérdést: Nemzetünknek ez új helyzetben mi a teen­dője? Viszonyaink mélyébe tekintve, a nemzetnek, ha a törvényes állapotok helyreállítását óhajtja, törekednie kell az országgyűlést létrehozni, s lét­rejöttének minden lehető akadályait gondosan elkerülni, mert történeti államjogi viszonyaink elintézésére törvényesen hivatott orgánumunk — egyedül az országgyűlés. Ha teh­át valaha, bizonnyal most van szük­sége a nemzetnek higgadt komolyságra, s annál nagyobb szüksége van, minél nehezebb a próba, melyre türelme­s okossága kitétetett. Másrészről mily föladat jutott magyar kor­­mányférfiainknak ? A mi felfogásunk szerint: kitartás állásaikon, a­míg lehet! Önfeláldozásu­kat tetézni kell azon érdemmel, mely eddigi sike­reikre a koronát fölteendi: — létre kell hozniok az országgyűlést s csak a közbirodalom majdani jelöltjeinek engedni helyeiket. Állásuk pillanatnyi félszegsége, vagy tán szüntelen súrlódásaik kellemetlensége ellen szi­lárdítsa meg őket annak tudata, hogy nehézsé­geikkel százszoros arányban fog nőni a nemzet elismerő támogatása s az abból menthető erejök. K­e­c­s­k­e­m­é­t­h­y Aurél: TARCZA. A történeti emilékü ráczkevei görög vallásu szerb templom. Ludaics Miksától. II. Nevezetes ezen templomot illetőleg az, hogy ab­ban egy nagy fő- és két kisebb elkülönített oltár van, s a görög sz.­egyház tanai szerint mind a három nap­keletnek van fordítva. Ily példányát a görög vallású templomnak sehol sem láthatni; az is különös, hogy a templom maga külön, a torony is mintegy 3 ölnyi tá­volságban napkeletről a templom azon része előtt, melyben a főoltár van, (mint görögöknél sehol) szinte külön áll; e torony azonban már későbbi mű, és csak a liberum religionis exercitium megnyerése után az 1758-ik évben épült. Van itt még egy márványkő is,alkalmasint sírem­lék, a templomnak éjszak felé nyiló ajtaja előtt,melyen a körülirat góth betűkkel van. E síremlék közepén két keresztbe tett dzsida látszik. Ezen körü­liratot hiába törekedtünk kiolvasni, mivel a betűk egyformasága miatt egy szót sem vehettünk ki. Egyébiránt kívánatos volna szakértők által megvizsgáltatni, s annak fogla­latját megmagyaráztatni. A ráczkevei szerbeket és volt kalugyereket ille­tőleg még egy nevezetesség van, t. i. egy II. Rákóczy Ferencz által 1704-ik évi oct. 25. Vichnye községben (Nógrádmegyében) kiadott protectionalis levél, melyet annak érdekessége tekintetéből szóról szóra ide ikta­tunk, a szerint, a­mint következik :­„Nos Franciscas Dei gratia Princeps Rakóczy de­­ Felseö-Vadász, Comes de Saaros, Dux Munkacsiensis I et Makovicziensis, Dominus perpetuus de Saarospatak, I Tokaj, Regecz, Ecsed, Somlo, Lednicze, Szerencs, Ónod, etc. Universis et Singulis eujuscunque tantem Status, gradus, honoris, dignitatis, conditionis, officii, et praeeminentiae hominibus, Signanter autem Exerei­­tuum Nostrorum, Generalibus Campi Marschallis, eo­­rundemque Locumtenentibus, Generalibus Vigiliarum Praefectis, nec non Militiae Nostrae, tam Equestris, quam Pedestris Ordinis Regiminum eujuscunque Na­­tionis, Colonellis, Vice Colonellis, Capitaneis, Do­­ctoribus, Vigiliarum Magistris, Vexiliferis, Decurio­­nibus, caeterisque Militibus Gregariis, Inclytorum Co­­mitatium Administratoribus, Arcium, Castrorum, Ci­­vitatuum, Oppidorum et Pagorum Directoribus, Judici­­bus, et Incolis, cunctis item aliis,quorum scilicet inter­est, seu interessé potest,Praesentes basce Nostras visaris, lecturis, ant legi auditaris, in Fidelitate Nostra consti­­tutis, Salutem, et gratiae Nostrae Principalis, rpensio­­nem. Mivel Kovinszky neve Rácz városban lévő, clas­­trombéli Quardian Constantinusnak, több kalangye­lekkel, úgy azon városban lakozó akar­melly renden év­ő Ráczoknak valakik tudnia illik kegyelmességün­­ket ampleetálni kivánják, a Magyar Nemzet ellen ed­­dig­ véghez vitt ellenséges minden tselekedeteket meg­engedtük, s kegyelm­ességünk szerint Amnestiáltuk és feledékenységben menni is kegyelmesen resolváltuk. Parantsoltunk azért fenn említett Lovas és Gyalog Hadi Tiszteinknek, alattok való Hadainknak s egyéb Hí­veinknek mind közönségesen mind személy szerint, is­mérvén’semn megh­itt Constantinus Quardiant, kalau­­gyereket, és említett Rácz városban lakozó több Ráczo­­kat kegyelmességeink, s Protectiónk alá vétettet Híve­inknek lenni, sem személyekben háborgatni,sem Jószágá­ban károssitani, felverni, s felveretni, se magok Tisz­teink meg ne probállyák, sem alattok lévő Hadainknak elkövetni meg ne engedgyék, külömben kik tselekesz­­nek, Hadi Tiszteink, Hadaink, vagy a lakossok közül, kemény büntetéssüinket fogják magokon tapasztalni. Praesentibus perfectis exhibent. . restitutis. Datum in Possessione Vihnye die vigesima quina Mensis Celeb. Anno Dom­ini Millesimo Septingentesimo Quarto. R­a­­k­o­c­z m. k. Joannes Pápai m. k. (p. h.)“ Ezen okirat végén ez van feljegyezve „Kovinszky Ráczvárosiak Grationalissa s Protectionalissa." Végül még egy van megemlitésre méltó, mi e szerb templom múltjához tartozik. Régenten mivel ezen várost az alföldről jött szerbek népesítették meg, a magyar királyoktól nyert privilégiumaikat is mindig a szerb templomban őrizték.­­ Ezen privilégiumok sor­szám szerint voltak rendbeszedve; sok évek lefolyta után azonban látván a ráczkeviek, hogy a magyar ki­rályoktól nyert még sok privilégiumok hiányoznak, melyeket a régi háborús időkben,némely szerb lakosok az innen történt kivándorláskor alkalmasint magok­kal elvittek, az utódok azonban már nem tudták, hogy hová­n ugyanazért az 1727. évben az akkori város bí­rája Bozsics Miklós, azután tanácsnok Nagy-Szabó György és városjegyzője Lukácsy Gergely hivatalos körutat tettek a hiányzó privilégiumok felkeresése vé­gett, és midőn egynéhány utakat megtettek volna, vég­tére Komáromba jöttek, hol a görög hiten lévő szer­beknél a keresett privilégiumokat csakugyan meg is találták, szám szerint 24 darabot, mely privilégiumo­kat 180 ftért magokhoz váltván, ugyanazoknak átvé­teléről a komáromi görög vallású szerbeknek követ­kező térítvényt adtak ki: „Alább írtak recognoscallynk tenore praesen­­titut, hogy midőn mi Isten kegyelmességéből és vezér­léséből,­­ némelly jó Embereknek is javaslásokból és Nemes Ráczkeve Várossá Privilegiuminak keresésére s indigalására egynéhány utakat tettünk volna; és végre nemes Rév-Komárom Váro­sában lakozó becsü­letes és nemes Görög Hiten lévő Rácz Atyafiaknál es kegyelmeknél megtaláltuk volna, és azután pedig azon Privilégiumok és városunkat Concernáló Levelek va­lósága vagy is conservationuk végett (mellyek is Nro. 24 darab Levelek voltának) in et pro 180 ft. i. e. száz nyolczvan ftért szép atyafiságos, és amicabilis accor­­dal megegyezvén, kezünkhöz váltottuk volna; tehát akkor e kegyelmek is azon leveleket kezünkhez ad­­ministrálták ily conditiók alatt : „Primo. Minthogy az idő változandó, obl­igáljuk arra magunkat, hogy ha valaha történnék, hogy a spe­­cificált rácz atyafiak vagy pedig az ö kegyelmek ma­­radéki fentért Ráczkeve városában jönnének lakni , tehát úgy eö kegyelmek, mint szintén maradéki azon Privilégiumokkal úgy élhessenek mint mi. „Secundo. Odágáltuk arra is magunkat, hogy ha az idő úgy hozná magával, azon Privilégiumok ere­jével az e- kegyelmek Eklesiáját mindenkor tehetsé­günk szerint defendálni el nem mulatjuk. „Tertio. Minthogy emli­ett Privilégiumokat sok idő forgása alatt emlitett nemes Komárom városában lakozó Rácz Eklesia conservalta, azért kötelezzük arra magunkat, hogy Ráczkevében is az Rácz Eklesiában fog conserváltatni. „Mely Punciumoknak nagyobb bizonyságára és ab­straque patté szentül való megtartására, adjuk ezen városunk szokott pecsétünkkel roborált Atyafisá­gos Testimonialis és Credentionalis Levelünket. Dá­tum in­tra Regiaque Civitate Comárom. Die 27-a Marty 1727 (p. h.) Nikolaj Bózsics: Kovicszki Bíróvá pogodbi bivsi. Járatna Keviecsis Nagy-Szabó György L­a­p s­z­e vn­­­e. Olvasóink bizonynyal érdekkel veendik, miképen nyilatkoznak maguk a bécsi lapok a febr. 26-ki köz­zétételekről, vagy­is mint némelyikük már nevezi : a „februári alkotmányról." A „Wanderer" az új austriai alkotmányról többek közt így nyilatkozik : „Alkotmányi kérdésünk végérvényes megoldója attól föltételeztetik, hogy mi módon fog végül a magyar kérdés elintéztetni. Ezen igazság elismerésével egész jelen helyzetünk fölismerésére is eljutottunk, s mi po­litikai tapintat s valódi államférfias bölcseség jeléül tekintjük azt, hogy a tegnapi császári kibocsát­­ványokban — mint látjuk — ezen egyállás te­kintetbe van véve. A birodalmi tanácsi követek küldés­módja végér­vényes alkotmányszerű megállapításának a magyar ki­rályságban,a­mi előreláthatólag huzamosb időt veeni igénybe s tüzetesebb tárgyalásokat fog szükségelni, a báró Váyhoz intézett és sajátkezű irat szerint, a ma­gyar országgyűléshez intézendő fölszólítás útján kel­­lene történnie, a­nélkül, hogy „a birodalmi tanácsi ma­gyar követek küldésének módja iránti kérdés végleges szabályozása elsiettetnék." Ebből átláthatjuk, hogy alkotmányi művünket majd csak akkor lehetene egészen befejezni, midőn Magyarországnak az összállam-, s a birodalmi tanács­­kozi viszonya, a magyar országgyű­lésseli egyezkedés által végérvényesen meg lesz állapítva. Addig minden kép, melyet a tegnapi hirdetmények alapján formál­hatnánk magunknak Austria jövőbeli alkotmányi éle­téről, épen csak oly bizonytalan jövő képe lesz, mely­nek lehet, hogy a történendő dolgok nem fognának megfelelni. S ezért tanácsosnak véljük, még egy ideig tartózkodni ítéletünk kimondásától, egy oly alkotmá­nyi mű­ iránt, mely egyelőre még csak a papíron áll s mely szintúgy mint minden más a gyakorlatban, még lényeges vagy nem lényeges módosításokat szen­vedhet." Ugyan e lap politikai szemléjében, az új alkot­mánynak a külföldre­ hatását tárgyalván, többek közt megjegyzi : „Szerencsére a legújabb statútumokban elég röviden van kimérve a szavakról tettre átmenetei határideje , s már négy hét múlva alkalmunk leend gyakorlatilag tanulmányozni az új alkotmány előnyeit. Addig a külföld is felfüggesztendi ítéletét. Ha sikerül a monarchia belsejében a bizalmat s megelégedést gyorsan helyreállítani, akkor Austria ellenségei föl­­hagyandnak hadjárati tervükkel, vagy legalább azt lényegesen módosítniok kellene. Ha ellenben ezen leg­újabb kísérlet sem felelne meg a táplált reményeknek, név szerint ha nem sikerülne Magyarország alkotmányát a birodalmi tanácsnak ott egészen népszerűtlen intéz­ményével akkép hozni öszhangzásba, hogy a kiegyen­lítést a magyar nemzet többsége is érvényesnek s ki­elégítőnek ismerje el, akkor a monarchia ellenségei, kik a határokon túl a birodalom belsejében minden mozgalmat kilesnek, hihetőleg újra neki fognak báto­ 50. szám —1861. todni s a néhány hét óta használt hamar ismét elvetendik." A „Presse" az új statútumokról így nyilatkozik: „Elvégre tehát ma megjelentek az új alkotmányi törvények, ezen rendeletek, melyekre szükség volt, hogy az alkotmányos alapelv, a törvényhozói hatalom megosztása a korona és nép közt, mint az az octoberi diplomában az ausztriai birodalom részére ij jogalapul kimondva volt, valósíttassék. Régen váratva, a mai nap ez eseménye, ha az az olasz bábom előtt, vagy csak még egy év előtt is megtörtént volna, a birodalom minden népeinél a megelégedés érzetét idézi vala elő a örömteljes elismerésre talált volna. Ma azonban né­mely csalódások által megalázva, lehangolva s utóbb átélt aggályoktól, gondokkal telve a jövendő miatt — ma azon nép, mely máskor oly kedélydús, örömeinek oly élénk kifejezést tudott adni, csendes, magábavo­­nult, tartózkodó és az új alkotmányt szigorú, kritikai értelemmel tanulmányozza. Bús komolyan mosolyog, ha fölteszik róla, hogy ma ki fogja ablakait világítani, és kivilágít, a­mint már roszabb napokban is tévé, vagy nem világít, mivel a pillanatot sokkal komo­lyabbnak látja, semhogy örömtüzeket gyújtson. De mennél tartózkodóbb a közvélemény s az első hangot közegeitől várja, annál inkább kötelességünk­nek tartuuk azon czikket, melyet ma a hivatalos lap az új törvényeknek szentelt, a mi megelégedésünk önálló kifejezésével is kísérni a fölött, hogy elvégre alkotmá­nyos jogalapot nyertünk, melyben nyilvános életünk gyökeredzhetik. Ezen megelégedés, nyilvánítjuk, egészen ő­­szinte,­­ mert egyebek közt, mondja,az idézett lap a birodalmi egység biztosítva és sértetlenül fentartatik általa a kötelék, mely Austria országait egyedül tolja össze nagyhatalommá. Különben az alkotmánytörvények átnézeténél már ma sem kerülte ki figyelmünket, hogy az alkotmányos állam alap­szabadságai még nincsenek szilárd s kétségtelen formába öntve; hogy a sajtószabadságnak, s a személyszabad­ság bírói utalmának, a hitfelekezetek föltétlen egyen­lőségének kihirdetése még nem történt meg; hogy az alkotmányos kormányforma csalhatat­lan ismertető jele a ministeri felelősség a birodalmi kép­viselet irányában ez „alaptörvényből" még hiányzik ; hogy a választott követre nézve nélkülözhetlen felelet teher­ nélküliség a birodalmi tanácsbani szólás és szavazatra nézve még nincs kimondva ; hogy a küldöttekre nézve nem adatott meg a közvetlen választás; hogy az aristokratia kettős kiváltságot élvez az urak házában, mely túlnyomólag a nemesi családok ivadékaiból fog állani, és a követek házában, hol szin­tén erős töredéket képeznek; hogy a birodalmi főváros politikai súlya az en­gedett követ­ számban nincs teljesen méltányolva ; hogy a birodalmi képviseletre nézve Bécs nincs örök időkre törvényesen gyülbölyül kijelölve, hogy a birodalmi tanács föloszlása esetére nincs törvényes biztosíték adva az időhatárra nézve, midőn ismét össze kell hivatnia;-­ stb. ez s több más hiányok nem kerülték ki figyelmünket, azonban minden elisme­rést még sem tagadhatunk meg azon államférfiaktól, kiknek műve ma előttünk fekszik. Mindenki tudja, hogy ők a legkisebb engedményeket is nehéz harczczal s ön­megtagadással küzdötték ki az új Ausztria elleneitől, és bizonyára a viszonyokkal ők maguk sincsenek még tökéletesen megelégedve. De e jogokkal, melyeket mai nap nyertünk, becsülettel lehet tovább küzdeni. A nyil­vánosság védelme alatt tanácskozva, felruházva kezde­ményezési joggal, birodalmi hatalommal a pénzügyek­ben, egy b­irodalmi képviselet alkotmányos életet fejt­het ki és az országnak a legjobb alkotmányt biztosít­hatja. Ha igaz, hog­y a szabadság ellenállhatatlan, ak­kor elég, amivel bírunk, hogy mindent megszerezzünk. — Most Ausztria népeitől függ, hogy a februári törvé­nyek soha vissza nem vonható com­titatióvá fejlőd­jenek ! —A békeálarctot csak­ két vetnünk. És itt először is azon kérdésre kell felel­nünk: váljon mind­ezen statútumok és határozványok összege a divatos idő értelmébeni alkotmány-e? Más szavakkal: Austriában az alkotmányos rendszer emel­tetett-e államalaptörvénynyé ? Ezen kérdésre a felelet a birodalmi alkotmány alaptörvényének 10 és 11 szakaiban igeneltetik; és még világosabban a 12 szakaszban, melyben ez áll: „minden törvényhez a két ház beleegyezése és a Csá­szár szentesítése szükséges." E formulatio csaknem szóról szóra át van véve a mártius 4-iki alkotmányból, melyben áll (65. § ): „A Császár és a birodalmi országgyűlés két házának be­leegyezése minden törvényre nézve szükséges." Ez véghetetlen előhaladás az oct. 20. diploma kiképzé­sében. Különben ezen alkotmánynak, mely mai napon hirdettetett ki, nagy előnye van a március 4. alkot­mány fölött, nevezetesen az, hogy a birodalmi kép­viselet csakugyan összehivatott, és pedig legközelebbi időre. A­mily megelégedve vagyunk tehát az említett 12-ik szakaszszal, melyben a valódi alkotmányos állam­jog összekötő pontját látjuk, annyival nagyobb a cso­dálkozásunk a rá következő 13 ik szakasz fölött, mely jelenlegi fogalmazásában képes az alkotmány minden határozmányait illusoriussá tenni, és az egész alkotmá­nyos készületet csak látszatnak feltüntetni. E szakasz következőleg hangzik: 13. §. Ha oly időben, midőn a biro­dalmi tanács nincs összegyűlve, vala­mely annak hatáskörébe tartozó tárgy­ban sürgetőleg intézkedni kell, a mi­­ni­s­t­er­ium kö­t­e­l­es az intézkedés okait és sikereit a legközelebbi birodalmi tanács elé terjeszteni." Ha e szakasznál egy utántétel ki nem maradt, úgy a ministerek tehetnek, a­mi nekik tetszik; ha rá­jok nézve a birodalmi tanács kényelmetlen, azt elna­polhatják, és időközben minden nekik tetsző rendsza­bályt egy rendelet által törvénynyé emelhetnek. A pénz-­ügyminister p. o. e szakasz következtében hat hónap alatt újra kibocsáthat 12 millió tízkrajczárost, ha a bi­rodalmi tanács együtt nincsen; a később összeülő bi­rodalmi tanácsnak semmi felelősséggel nem tartozik, mert neki csak az „intézkedés okait és sikereit" kell a legközelebbi birodalmi tanács elé terjeszteni ! Csak oly ministérium, mely a birodalmi képvi­seletnek felelős, lehet oly szabadalmakkal fölruházva, hogy annak jelen nem létében valami szükségelt ren­deletet ideiglenes törvényes erővel hozhasson. Egy nem felelős ministérium, mely ily szabadalmat nyer, azzal a birodalmi képviselettel egyenlő lesz." Az „Őst. D. Post" az uj statútumokról körülbe­­belül ezeket mondja : „Az uj alkotmányos mű fölépí­tése nagyon körmönfont és változatosan mesterkélt. Azonban nem mostanra való ezt vizsgálgatni. Nem egyes részeire, hanem az egészre kell jelenleg szemünk Az „Oestr. Ztg." a legfelsőbb kibocsátványok által megadva látja lenni az alkotmányos tért, s ez neki a legfőbb. Azok, úgymond ,nem hozzák ugyan meg azt , a­mit akarunk, de hoztak valamit, mi mostan­tól kezdve szilárd támpontul szolgálhat,a­mire állhatni, melyről tovább hatni és fejleszteni lehetene. A nap nagy vívmányát abban látja, hogy a rendőr állam­­el­vettetett, s a jogállam foglalandja el annak helyét. Ezt főleg az örökös tartományokra nézve mondja az „Oest. 7.“ — Magyarországot illetőleg következőleg szól : „Végre világosan kitűnik a kormány álláspontja Magyarországra vonatkozólag. Az államegység nincs feladva. A separatistikus igények, melyek az octoberi diplomán kívül fek­eznek, jogtalanokul vannak oda állítva. A közbirodalom hatalommal őriztetik meg s fen fog tartatni. Azon dicső s utolsó köteléknek, mely az öszállamot összetartja, nem szabad lázittatnia, nem feloldatnia." „A magyar kancellár K. Vay nem irta alá­ a cs. kibocsátványt, de ő hivatalban marad. Ő Felsége még a teg­ napi napról egy kéziratot intézett hozzá, melyben őt felszólítja, hogy a birodalmi tanácsba Magyaror­szág által történendő követküldések iránt indítványo­kat tegyen. Eszközökről azon esetre, ha a magyar or­szággyűlés ezen követküldést megtagadná, gondos­kodva van." A Szokolay szerkesztette Törvényhozó­s törvény­­széki csarnok írja: „Nyuj­totta­k - e a magyar törvények

Next