Sürgöny, 1861. május (1. évfolyam, 100-123. szám)

1861-05-01 / 100. szám

bálini; mert igaja, hogy » nép szeretet« és bizalma támasza a trónnak, a én éljent hangoltatok csáajár Ő Felségének. (Háromszoros éljen). Etnái as elnök közlé a bánnal, hogy egy april 23-ki bocsátvány alapján a követek hiba Mámára ügyrend adatott ki, mely a bálnak az átmenetei a strigöa anyagi ügyekre könnyiteni fogja. Az ügyrend 1. § a Menni a has nyolc?, legifjabb tagja tollvivőnek nevettetett ki A követek fölesketése a következő forma szerint történt: hűséget, engedelmességet, és a törvények lelkiismeretes megtartását fogadják. II. Lipsten Érdekesnek tartják a bécsi birodalmi tanács elnökének gr. Auerspergnek, ki mint író Apastaaius Grün név alatt már évtizedek előtt oly szép nevet vívott ki magának, a krajnai országgyűlésen mondott beszédére visszatérni, s annak azon részét, mely hazánkról szól, itt utólagosan is még megismertetni. Az elnök-gróf igy szólt: „A magyarok ügyesen s állhatatosan egy jog térre álltak, mely tetszés szerint kiszélesíthető és megszakítható, bárha annak csak egy része lön átengedve és ezen átengedett rész nagyon fölismerhetőleg kijelölve. Idegenszerű hatást kelle azon kimélytelenségnek tenni, melylyel a magyarok más országok, ugyan azon monarchia részei iránt eljártak; sértve kelle ezeknek magokat érezniük, látva, hogy mily mohók törekszenek Magyarországban mindenre, mi ez országnak külön állását, a monarchia többi részeitől való elvágását megalapíthatná, s mindezt még az országgyűlések egybejövetele előtt a többi tartományokban. Ezen országgyűésnek is van joga szólni, s e tekintetben meghallgattatni kíván. De sértő volt, s mély fájdalom és bosszankodás hatotta át a monarchia összes országait azon percben, midőn Magyarországban az összes országok összetartozásának jelvényét, a birodalmi jelvényt, a cs. sast lerombolták és szétszakiták Budán egy már sok évek előtt kitűzött, a múlt századból származó kősast eltávolitanak; kalapácscsal és vésővel kellezt összedarabolni. Azon perczben, midőn ezen cs. kő-sas, mely Magyarország czimerét mellén hordta, lezuhant, azon perczben a cs. sassal egyszeri mind a magyar czimer is összeomlott. (Bravo bravo !) Nem akarok ebben jelvényt s óment látni, jelét annak, hogy azon perczben, midőn Austria elesik, Magyarország is elesik, még pedig ugyanazon csapás által. (Bravo bravo!) Csak azt kérdhetni: honnan származik Magyarország vagy az ezt e perczben vezető férfiak idegenkedése a monarchia többi részeivel egyesittetés további tartama iránt ? Mi tarta őket vissza a velünk egyesüléstől ? Talán nem vágyónk hozzájok méltók ? Mögöttük állunk e erkölcs és műveltség dolgában, a béke műveiben? jólétben, jogérzet és jogbiztonságban? Tekintsenek országunkra, nekünk is van önérzetünk s elmondhatjuk, hogy semmi tekintetben sem állunk mögöttük, nem kell az összehasonlíttatástól félnünk. Érdekeink ugyanazok vagy legalább nem ellentétesek, sem belül sem kifelé. Nemrég egy mérsékelt magyar államférfiú, Dessewffy Emil Pozsonban monda, hogy a jól felfogott önzésnek Magyarországot s a monarchia többi országait egyetértésre s ügyességre kell visszavezetnie. Ő ez alkalommal nem világító meg a kérdést kedélyi oldaláról is. Tény, hogy az erkölcstörvény s a kedély szava a politikából gyakran száműzve van. Én ezt sajnálom ; nem tartanám maga ikalattinak, a magyarokhoz a kedély nyelvén is szólni s nekik megmondani, hogy nekünk is van még szivünk Magyarország iránt, (Bravo, bravo!), hogy mi sem feledjük, s hogy hálásan elismerjük, miszerint ők a nagy Mária Terézia korában a monarchiát megmentették, és hogy első Napóleon csábitgatásainak ellent álltak, hogy országaink fiaival testvérisülve véres és hosszas háborúkat vittek és végeztek be. (Bravo, bravo !) Én ebben részleges elismerést és visszaadott kölcsönt látok azon áldozat és vérért, melyet a monarchia többi országai ontottak, hogy Magyarországot török pasankká lenni ne engedjék, hogy Magyarországot a halálos ellenség igájából kimentsék. Ki szabad mondanom , hogy a mi kis Krajna országunk is bátor barezosként vérzett e barczban, hogy ez ország is igényelhet elismerést Magyarország részéről, miután miniőres vár a halálos ellenség támadásainak ellent állt. (Bravo, bravo !) — Habár van is a magyaroknak ctak nem egy dolog miatt panaszkodni, a mi az őszállam korábbi kormányaitól eredeti, éd ebbe itt nem bocsátkozom be tovább, de annyit merek mondani, hogy Austria népeire a magyaroknak soha semmi panaszuk sem volt. (Bravo!) Az egyetlen,a mi bennünket elválaszthatott, az absolutismus elve véd. Ez elesett, el van hárítva. Az absolutismus elve ez országokat folytonos ellentétbe helyezi Magyarország alkotmányos kormányzati részeivel; de jelenleg, midőn az alkotás egész gyászünnepélyt jellemezte. Este 9 órakor a képviselők közöl kinevezett, továbbá a Miskolciról érkezett 20 tagú küldöttség kíséretében külön vonattal vitetett az elhúnyt Miskolczra. Pestről Abonyig mint a megye határáig a gyászmenet a pesti másodalispán és közp. főszolgabíró felügyelete alatt ment, ott Heves megye hatósága vévé át. Síremléke iránt az e czélra kirendelt bizottmány fog a nemzet nevében intézkedni. * A pesti színháztéren állítandó új kút — írja a „P. H.“ — 8échenyi kútnak fog elneveztetni. * Erzsébet Császárné Ő Felsége ápril 28 -án indult el Funchalból — jelenti a „W. Ztg.“ — s mintegy május 8-kán érkezik meg Triestbe, hol Császár Ő Felsége és a császári ház tagjai fogják várni. *A Szécslenei sctaleron a f. év nyári időszakában hetenkint kétszer, u. m. kedden és pénteken tartandó zártkörű összejöveteleknek rendező bizottmánya elhathzati, hogy ezen összejövetelek (assemblées) kedden, május 7 én veendik kezdetüket, s az idő felmelegedtével minden kedden ez összejöveteleknél egy kis rögtönzött tánczmulatság is rendeztetik. A nagy orchestrum vezetését Dubecaén Kéler Béla ismeretes és közkedvességű zenekarmesterek egyesülve vállalták el, — valamint Patikám Cserkó országszerte elismert első magyar zenebandija vette át a közbeni zenészetet, bandájához fogadván — a műszer eredetiségénél fogva — mint dudást, Fekete Bandi nevű fóti csikóst és egy népdalokban kedvelt czigány-leányt Pretiosát. Ezen összejövetelekre aláírók illető jegyeiket Ou*,4 Antal ur nagykereskedőnél (Széchenyi-sétatéren, saját házában) átvehetik. * Országgy filcsi érmek. Molnár kereskedésében, váczi-utcza, szemben a nagy Kristóffal emlékérmek kaphatók a jelen országgyűlésie. Ezen érmek igen díszesen készültek s elmés falaitokkal vannak ellátva mind elő-, mind hátlapjukon. Azuk a készítmény Cíiaostigához képest elég jutányos, darabja 1 ft 60 kr. * Omnibusok. Május 1től fogva a Sebestyén térről kényelmes omnibusok fognak közlekedni a város erdejébe. * Szodoray Sándor volt honvédtiszt magán tanórákat kíván adni a magyar nyelv, irálytan, fogalmazás, irodalom és politikai szónoklattanból, melyek jelenleg mind igen időszerű tanulmányok. Az utóbbi tantárgyat tanulók részére úgy osztá be leczkéit, hogy ezekkel az ó- és újabbkori világhírű szónokok remek beszédeit is megismerteti. A pesti izraelita magyarító egylet, melynek egyik tanári székére Szodoray maintén pályázik, jó készültségű alkalmas egyént fogna benne nyerni, miután a lefolyt években ő több előkelő családnál működvén mint nevelő, a számára kijelölendő állomáshoz elegendő képességet és gyakorlatot szerzett. Lakása van Budán a Vízivárosban 29. sz. alatt. * Jászberényből értesittetünk: F. bő 15 én műkedvelő-társulat volt, mely a honvéd-segélyző-egylet javára rendezett előadást, melyből külön adakozás utján 31 ft. 70 kr. jött be, elkelt jegyek után pedig 135 ft. 80 kr. összesen 162 ft. 50 kr. Adatott „A szép molnárnő“ czimü vígjáték. Kitűntek helyes játékuk által S. J. és neje, kik már számtalan élvezetdús estéket szerettek közönségünknek. Felvonás közt Risner jeles zongoraművészünk mutatta be alig 8—10 éves tanítványait, H. J. helybeli birtokos társunk kis fiát és leánykáját, kik köztetszésben részesültek, és a közönséget valóban meglepték. Gabonáink ára felment; tiszta búza köble 9 ft. 60 kr., rozs 7 ft. és 7 ft. 60 kr. a. é. Zabot nem igen látni a piaczon. Repizénk, gyümölcsünk elfagyott; talán egy kevés szilva és alma maradt meg. Borzasztó szárazság éa sze* ®'slyodtak mai napig; ma végre esik. A téli bő ned- 80k bitunk bedőlt. Hogy a sok idegen tiszt. “e8*l*ha«ludunk éa lassankint szabadulunk, *ia. elUrá.Twt.f akiehet' Rövid idö elött 'egy«« Lit nrrwntt Mm* &a»Mtitköié« majdnem pár- I bajt okozott élet-halálra, azonban, hála Igennek, az egyetértés, mire oly nagy szükségünk van, Itt is helyreállt. I A „Széchenyi Album“ nagyérdemű előfizetőihez. A dicsőült „legnagyobb magyar“ emlékének tiszteletére tervezett, s előfizetés utján közrebocsátandó munka már a nyomtatás alá készíttetett, midőn Werfer Károly nyomdász, ki a kiadást a műmellékletekkel együtt magára vállaló , megbukott. Alólírott, kinek felhívása folytán a vállalat iránt annál nagyobb részvét nyilatkozott, minthogy a tiszta jövedelem egyszersmind a nemzeti kegyelet kifejezésein a dicsőültnek éremszobrára van szánva, kötelességének ismerte, szerkesztőtársával egyetemben azonnal törvényes eszközökhöz folyamodni, hogy a „nemzeti kegyelet“ adója, a csődtömegtől elkülöníttetvén, biztosíttassék, s az ügy védelmére ennélfogva meghatalmazott érdemes hazánkfia, Waltner Gyula h. ügyvéd úr ez értelemben már a szükséges lépéseket meg is tette. Szerencsére időközben a magyar polgári törvények uralomra jutottak, s ezek a kérdésben forgó előfizetési pénzeket, mint közbizományt a kitűzött czél javára oltalmazzák. Midőn tehát a dolognak ezen állását a tisztelt közönség, s különösen a nagyérdemű előfizetők megnyugtatására köztudomásul hozni sietek, bátor vagyok egyszersmind a tez- előfizetőket, s előfizetési geűíjtőket hazafias tisztelettel felkérni, miszerint azon nyugtákat vagy postai térítvényeket, melyeket a Széchenyi-Albumra nézve a lefizetett előfizetésről iónak, akár eredetiben, akár hiteles másolatban bérmentesen beküldeni szíveskedjenek, miszerint azokat Werfer Károly könyveivel összehasonlítani, a előadandó esetben a hiányt constatirozni, s az érdemes előfizetők jogát kifogástalanul biztosítani lehessen. Pest, április 29. 1861. Török János, mint a „Széchenyi Album“ egyik szerkesztője. mányos szabadságnak mi is részesei lettünk, ezen drága kincsünket csak oltalmazhatjuk, védhetjük és erősíthetjük a közös szabadsági kapocs szoroak erbefűzése által. A magyarok attól is látszanak tartani, hogy ha velünk egy képviseleti központi testületbe lépnek, le fognak szavaztatni. Uraim! Ettől nincs mit tartaniok. A tapasztalat megmdtatta a kir. tanácsnak ez aggály alaptalanságát. A magyarok ott bár kisebbségben voltak a többi országok tagjai által lényegesen támogatottak A tényállás és jog helyes fölismerése nem magyar tagokat is meghódított részükre, szintúgy a jogérzet is egy a korábbi központosítási rendszer bajai által legérzékenyebben sújtott, nép iránt, melynek ezeréves alkotmánya félre lön lökve, oly alkotmány, mely a nép öntudatában vett volt gyökerek Kövessük most a magyarokat azon jogtérre, melyen állítólag jelenleg állnak. Említsük mindenekelőtt a pragmatica sanctiót. Ez mint tudva van, oly szerződés, mely nem csupán Magyarország s a korona, hanem az és a monarchia összes akkori országai közt köttetett, éspedig ez országok akkori jogos képviselete, a rendek által szerződés, melynek czélja volt, az örökösödést a legfobásban biztosítani, szabályozni s egyszersmind a közmonarchia összes országainak összetartozóságát s elválaszthatlanságát megszilárditni. Ezen szerződés az nsas, a jogi szokások által ki vön egészítve, még pedig úgy, hogy a többi országoknak 1848-ig fenállt viszonyai Magyarországhoz az egységnek sokkal szilárdabb kötelékét fűzték azok közé, mint milyet most Magyarország elismerni akar. Ezen szerződés csak az azt kilőtt összes részek beleegyezése által változtathatik, módosittathatik s oldathatik föl. Mi nem oldottuk föl, nem törtük meg e szerződést. Az első törést azon az 1848-as magyar törvények érték. A szakadást aztán az okmányok még jobban kitágiták. A polgárháború be volt fejezve, a lázadás leverve. Egész Austria egyetértett abban, hogy a régi magyar alkotmány helyreállítása lehetetlen dolog. De azt mondák, hogy Magyarország meghódított ország, tehát tetszés szerint lehet vele bánni. Én a „vae victis“-t ily kiterjedésben nem fogadhatom el; a meghódított országnak is vannak jogai, a legyőzött nem válik jogtalanná. (Bravo !) Ezen jog minden országnak, és minden népnek joga oly intézményekre, melyek erkölcseihez, jogi szokásaihoz, jogi öntudatához, miveltségi állapotához, belső életéhez illenek (Bravo, bravo bravo!) De nem csupán Magyarországnak magának, nem csupán a múltnak van joga, a jelen is bír azzal. Magyarország joga irányában áll a monarchia, a többi országok joga. Az ország és alkotmánya újraszervezésénél mindaz elhárítandó, ami előreláthatólag ugyanazon hatású, ugyanazon következményeket, ugyanazon vészterhes eseményeket hozna a monarchiára. Ez az önfentartás joga és kötelessége, mert nemcsak Magyarországnak, hanem nekünk is Magyarország irányában jogunk, hogy Magyarország az összállam jólétét nyomó terheket magától el, s a mi vállainkra vesse, hogy Magyarország hozzáférhetlen állásából önhatalmilag a monarchia, az összállam sorsa fölött ne rendelkezhessék. (Bravo!), hogy Magyarország háború esetében, azon ürügy alatt, hogy a háború jogosulan, mint már történt, az áldozatok terheit vállainkra ne hárítsa, megkettőztesse, a megháromszorozza, s miket viselnünk kell, mert becsület parancsa, egy ily nagy állam részére egy ilynemű háborút végig kiküzdeni (Bravo általánosan ) A mondottakból kitűnik, hogy a pragmatica sanctió, hogy jövőben is a monarchia különböző országai viszonyainak egymáshoz , in specie Magyarországhoz alapjául tekintethessék, korszerű reformot igényel, megújított, az időviszonyokra tekintettel levő újra megköttetést, melynek a monarchia összes országainak részvétele mellett kellene megnyutatnia. Mint már megjegyzem, nem kétség fölötti azon jogtér , melyen jelenleg kölcsönösen állunk, hanem az egyezkedés, az alkudozás tere. Meg vagyik győződve, hogy ha az egyezkedés, pontjait komolyan s békülékenyen megkísértjük , azokat meg is fogjuk találni. Mily formában folytatandó ezen alkudozás s egyezkedés a kölcsönös érdekek megőrzése mellett s a birodalom egységének tartós biztosítására alapitandó-e azon ez nagy egységes és szabad Austria, ez Ő Felsége, a trónt körülálló tanácsosok s a magyarokon kívül nemsokára a kir. tanácsban egyesítendő népek belátásától függ- A békülékenyen a őszintén nyújtott jobb bizonyosan őszintén s békülékenyen meg is fog ragadtatni. Simon Eduard úr a „Patrie“-ban ismét egy érdekes levelet tesz közzé rólunk, írva azon óvatossággal ugyan, melyet a párisi lap helyzete eléggé kimagyaráz, de egyszersmind azon elfogulatlansággal, s az igazságnak azon őszinte keresésével, mely a jeles párisi publicistát oly kitűnőleg jellemzi. Tudósításának legelső tárgya természetesen a magyar országgyűlés, különösen a követigazolások soká tartása. A Patrié munkatársa nem akarja elhatározni, esetleges e vagy szándékos a lassúság, melylyel az országgyűlés dolgait intézi, hanem annyit tud, hogy sokan vélekednek aer, miszerint jobb nem sietni, és bevárni a bécsi Reiehsrath megnyitását. Az ott mondandó beszédnek meglehet, hasznát vehetni Magyarországban, s talán találhatni abban némi ujjmutatást, mire határozta magát az osztrák kormány. Ezek után így folytatja a tudósító: „Megint azt állítják, hogy a bécsi udvar e pillanatban hajandó Magyarországnak megadni a nemzeti ministériumot. Nem tudhattam meg, vájjon föltétlenül akarják-e megtenni ezen engedményt, vagy pedig annak viszonzásául talán azt fogják kívánni például a magyaroktól, hogy Bécsbe követeket küldjenek. Ez utóbbi alternatíva nem igen látszik előttem valószínűnek, mert a bécsi kabinet eléggé értesítve van az idegenkedésről, mely itt a Reiehsrath ellen uralkodik. A császári kormány úgy látszik semmi esetben nem akarja elsietni a dolgot, miután a bécsi pairek házába tartózkodott tagokat nevezni Magyarország, Erdély, Horvát- és Tótország részéről. „A birodalmi tanácsba a monarchia különböző részeiben véghez ment választások eredménye, amennyire eddig tudva van, olyan, mely a pártok öszszetartását csak szorosabbra fűzheti. E választások csaknem átalánosan centralista jelleműek. Ez jellemzi küönösen a bécsvárosiakat. Feltűnő nevezetesen, hogy Schuselka urat, aki a szabadelvűek közt egyik legnagyobb tehetség, nem választották meg. Schuselka, mint mondják, Magyarország politikai autonómiájának barátja. Itt egyébiránt nem könnyű , pontosan fogalmat szerezni a birodalom örökös tartományai helyzetéről. A nagy osztrák kérdés ezen oldalának vizsgálatát Bécsben időzésem idejére tartom fönn, ahová rövid idő alatt menni szándékozom. „Horvátországban nem igen mennek a dolgok a kormány óhajtása szerint. Az új bán Sokcsevics beigtatását egy erős kevesebbség tiltakozása előzte meg, mely a horvátoknak bán választási jogát fönntartá. A beszéd, melyet a bán az eskü letétele után mondott, meglehetősen ellenséges Magyarország irányában. Míg uyanis egyfelől szükségesnek nyilvánító, hogy Horvátország a sz. István koronája alatt egyesült országokkal szövetséges legyen, másfelől azt mondta, hogy Horvátország ne mondhat le ősi szabadságairól. Eddig még megjárná, miután a magyarok e pontban ki akarják elégíteni a horvátokat, de a bán hozzátette, hogy Horvátországnak kötelessége lesz védeni a birodalmi épséget a felér 26-ki charta alapján, sőt a mi több, a birodalom különféle szláv fajai között eszközlendő közeledést is sürgette. E czélzással, melynek forrását a mi magyarjaink, meglehet igaztalanul, Bécsben keresik, a horvátországi bán a birodalom egyik legnehezebb kérdését bizgatta föl. A déli szlávoknak az éjszakiakkal, a horvátoknak, szerbeknek a csehekkel, lengyelekkel és szlovákokkal való ligája fenyegetik mind a magyarokat, mind a németeket. Nem hogy erősíteni fogná ez a központi kormányt, de sőt inkább meg fogná zsibbasztani azt eljárásában. E szempontból tekintve, azt lehet mondani, hogy a horvátországi bán beszéde nagy hiba. „Ami a Horvátországgal való viszonyokat illeti, én itten csak egy véleményt hallok. A magyarok azt kívánják, hogy az ő szomszédaik oly kormányt adjanak maguknak, aminél jónak látnak. Ha, így szólnak a magyarok, a horvátok jobbnak tartják, hogy Austria egyik tartománya legyenek, abban nem gátolhatjuk, s nem akarjuk őket gátolni. Ha ellenben, mint a múltban, tovább is egyesülve akarnak maradni Magyarországgal, akkor elfogadjuk s eléjük méltányos feltételeket fogunk szabni. Hanem az lehetetlen, hogy Horvátország mind Magyarország országgyűlésén, mind a bécsi birodalmi tanácsban helyet foglaljon. „Ami a vajdasági szerbeket illeti, azt hiszem, mondtam már önnek, hogy a magyar országgyűlés meg fog nekik adni mindent, kivévén az általuk kívánt külön területet. Ha Horvátország mindenkor csak szövetséges ország volt a magyarokkal, a Vojvodina ellenkezőleg nem egyéb, mint szt. István királyságának egyik tartománya, Francziaországban nehezen fogják felfoghatni a szerbeknek külön terület iránti követelését; képzelje valaki, mintha például a mi keleti megyéink lakosai azt kívánnák, hogy Francziaországban államot képezzenek, és akkor könnyen meg fogja érteni, miért vonakodnak a magyarok határozottan a szerbek által képzelt combinatioba ereszkedni. Ez úton egyébiránt nem lehetne megállapodni többé. Magyarország északi részén vannak olyan megyék, melyekben a szlovákok többségben vannak. Meglehetne e tagadni egyiktől, a mit a másiknak megadnak ? A magyarországi királyság ez útán egy sereg apró államokra fogna oszolni. „Mindent összevéve — igy végzi e tárgyban tudósítását Simon úr — a fajok ellenkedése Magyarországon nem oly élénk, mint a különféle maurfestiók után hinni lehetne. Annyi bizonyos, hogy a b ősi udvar Magyarországgal való kibékülése által mindezen apró versenygéseket azonnal meg fogná szüntetni stb. stb.* Így ír rólunk Simon nr. Részünkről nagyon sajnálnók, ha a bécsi Reichsrath csak annyi kárt tenne is nekünk, hogy megfosszana bennünket a „hatodik nagyhatalom“ ezen kitűnő képviselőjétől, azon lap egyik munkás szerkesztőjétől, mely a Szajna mellett a magyar viszonyokkal legtöbbször, s mindig elfogultság nélkül foglalkozott. Reméljük egyébiránt, hogy Simon Eduárd urat ismét körünkben láthatandjuk azon ügy érdemleges tárgyalásánál, melyet egyik jeles publicistánk a világ legnagyobb juris perének nevezett. Megyei tudósítások. — Szerém megye Vukovár, ápril 23-kán. Szerém megyének közgyűlése, mely március 21 re volt kitűzve, bekövetkezett akadályok miatt (a szerb nemzeti congressuson mind a két alispán oda levés) csak f. hó 16. és következő napjain tartatott meg. Ezen alkalommal majdnem egyhangúlag elhatároztatott: a horvát országgyűlésre követeket küldeni, de nem az úgynevezett „naputak“ szerint — melyet i. é. január havában Zágrábban tartott conferencia mint megyei utasítást kiadott s mely e megye által el nem fogadtatott; — ezen naputak szerint kellett volna Szerém megyének mezővárosaival együtt 15 követet utasítás mellett küldeni (a megyére esik 7), de a megye elhatározta, hogy az 1847-diki választási mód szerint collective és pedig csak két követet küldeni, melyek ugyanezen közgyűlés alkalmával a nagy számmal jelen volt képviselők által gróf Kluen Henrik és másod alispán Zsivkovits János urak személyében meg is választattak, miután Jancsó István e megyének volt főszolgabirája a reá egyhangúlag esett választást elfogadni vonakodott. Az utasítás, mely a megnevezett követ uraknak kiadott, kivonatban e következő : „Szerém megye kívánja, hogy a követek azon legyenek, hogy valamint e megye, szintén a hármas horvát- dalmát és szlavón királyság is mint eddig volt, a magyar sz. korona alatt maradjon, és hogy Magyarországgal együtt egy közös törvényhozásunk, valamint közös politikai és törvénykezési főközigazgatásunk továbbá is legyen. A megyének ezen így nyilvánított akarata képezheti az országgyűlési tanácskozásnak azon tárgyát, melyben Szerém megye követei egyedül vehetnek részt. Kivévén ezen tárgyat, a követ urak semminemű más tárgyak iránti tanácskozásokba be nem bocsátkozhatnak, hogy ha pedig az országgyűlés ezen kimondott irány ellen valamit elővenne, akkor ünnepélyes óvásukat az ellen kijelentendik, és a magyar koronátóli elszakítást (odcepljenje) széles alapon semmiképen meg ne engedjék.“ Az így megválasztott és utasítással ellátott követ uraink f. hó 18-kán Pesten keresztül máris elutaztak Zágrábba; mindnyájan,akik honn maradtunk, kiváncsiak vagyunk az iránt, hogy minő fogadtatásban fognak Zágrábban részesülni, miután itt némely déliszláv centralisták azt híresztelik, hogy be nem fogadják őket a horvát országgyűlésbe. A megyei tisztviselők fizetései osztrák értékben következőképen vannak megállapítva : fiispán 4000 ft., első alispán 2000 ft., másod alispán 1800 ft., főjegyző 1200 ft., első aljegyző 900 ft., másod aljegyző 800 ft., főügyész 1200 ft., alügyész 800 ft., főpénztárnok 1200 ft., alpénztárnok 800 ft., kér. pénztárnok 700 ft., számvevő 1000 ft., alszámvevő 800 ft., központi és főszbirák 1200 ft., ker. szbirák 1100 ft., táblabirák 1000 ft., esküdtek 800 ft., levéltárnok 800 ft., írnokok 500 ft., kiadó 600 ft, főorvosok 600 ft., vukovári sebész 500 ft., a többiek 400 ft., első mérnök 800 ft., másodmérnök 600 ft, csendbiztosok 600 ft., báromorvos 400 ft., epreskertek felügyelői 300 ft., várnagy 500 ft., hadi agy 400 ft s végtére a bábák 150 ft. Ezenkívül kap a tisztviselők nagyobb része szabad lakást a fennálló megyei épületekben, valamint egy-egy fizetett huszárt is vagy pandúrt. A szolgabirák és esküdtek és a csendbiztosok kapnak 500 és 600 ft. előfogati velutumot, a többi tisztviselők specificálni fogják útiköltségeiket. A megyében két sedria lesz, egyik Vukovárott, másik pedig Rumán. Minden egyes csendbiztosnak van egy harambasája (csetnekfenök) és 14 dupla csövü puskával, két pisztolylyal, handzsárral és nagy rézfokossal ellátott csetnikje (hajdúk). Záradékul még azt adom hozzá, hogy nálunk, t. i. Szerém megyében, némely szolgabirák máris mogyorófával kezdik osztogatni az igazságot. M. J. Az erdélyi Unió- Ily czim alatt, egy történelmi monographiám a sajtót épen most hagyta el. A napirenden levő honi kérdések közt az erdélyi unió nem utolsó helyen áll. Annak politikai oldalát és jelentőségét a hírlapok eléggé megvitatták, én történelmi százados múltját 1741- től 1848-ig lehető diplomatikai hitelességgel adtam elő. Az unió, mint Magyarország kivonata, kapcsolatban a „Részek“ kérdésével, legelébb az 1741 -beli pozsoni országgyűlésen merült fel; a tiz évig felfüggesztett magyar alkotmány helyreállításával az 1790—91-beli magyar és erdélyi országgyűléseken érdemlegesen tárgyaltatott; majd feledékenységbe ment, mert szunnyadott az alkotmányos élet; ennek az 1825—27-beli országgyűlésen felébredésével az unió és Partium ügye is újra megjelent, most már az ország és kormány közötti sérelem alakjában, mely igen sajátságos alakot öltő küzdelemmé vált, mígnem 1848-ban mind a két haza határozottan nyilvánított kivonatára és végzése folytán törvény lett. Az unió mint szentesített törvény többé vita tárgya nem lehet, de ennek végrehajtása még hátra van. E tekintetben is, úgy hiszem, az unió múltja épen oly érdekes, mint tanulságos. Mint a hazai irodalom, különösen a történészet egyik utolsó napszámosa, így keztem Klio szelleme és irányához kivasradva, szolgálni az unió ügyének, mely most inkább, mint valaha, nemzeti érdekes szükség. Budán, spr. 29-én 1861.*). Szilágyi Ferencz, a magyar akadémia lev. tagja. *) A munka pesti könyvárus Osterlamm Károly urbizománya, a hol s minden pesti könyvárus uraknál található. Ara 60 kr. e. 4.