Sürgöny, 1861. június (1. évfolyam, 124-148. szám)

1861-06-01 / 124. szám

Első évi folyam. 124. szám — 18C1. Szombat junius 1 Sxerkeaztö-hivatal Aldauaaor 5. ic. 2-tlik eme • L Kiadó hivatal: Bar átok-tere 7. sxáin, földszint Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban barátok-tere 7. arám. földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta hivatalnál. SÜRGÖNY Előfizetési árai aostriai értekben. Bidapeeton, káahos hordva. ft kr , ft kr Ecéssévr« 16 — Évnegyedre 4 60 Félévre * 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr '.Ik Egéstévre 19 — Évnegyedre b — Felévre 10 — Egy hóm 2 ­HIVATALOS KÉSZ. Ö ei. kir. Apostoli Felsége f. éri májas 24 röl kelt legmagasabb sajátkezű iratával, skrebestyei Rigyitsky Pál krassöi földbirtokost, a nagy kikin- dai kerületben a 3 ad osztá'yu vaskorona renddel leg­kegyelmesebben földisxitni méltóztatott. \KMI1IVATALOS RÉSZ. Ors/.ággiölési tudósítás. A képvfaclöbás ülése május 31-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyző : J n r a György. A május 29-ki jegyzőkönyv hitelesítése után el­nök bemutatja a hozzá érkezett iratokat, u. m.: Bor­só dmegye levelét, melyben fájdalmát nyilvánítja gróf Teleki László elhunyta felett; Kollár Antal esz­tergomi polgármester levelét az adó erőszakos behaj­tása tárgyában; Sopron ni egye levelét, melyben kéri az országgyttlést, bogy az 1848. és 1849-ki vé­delmi harezokban működött hazafiak nevei törvény­könyvbe iktattassanak, az elesettek emlékére pedig Buda Pesten országos szobor emeltessék; Baranya- megye kérvényét, melyben a p é c s i lyceum visszaállí­tását kéri. Szeged város levelét, egy kebelében állí­tandó váltútörvényBzék iránt. Jelenti továbbá, bogy a t á t h i kerületi nj képviselő Z s i t v a y J. beadó válasz­tási jegyzőkönyvét, s az állandó igazoló-bizottmány jelentése szerint kifogás nélküli képviselőnek elismer­tettek : Szatmári Király József, D é c s c i László és Königsmajer. Végre P o p o v i t s Milos a b Igrádi szerb hivatalos újság szerkesztője ajándékban meg­küldi újságának egy példányát, mi is a képviselőház részéről szives köszönet mellett elfogadtatott. Napireuden az indítvány feletti tanácskozás lévén: M o c s á r y Lajos szívesen elvállalja a felelőssé­get a felírás mellett. Mert szerinte passiv állásunkból most activ térre kell átmenni, miután siker nem lé­tében passiv állásunkba, mint erős sánezunkba mindig visszavonulhatunk. A felírást pártolja mind lényegé ben, mind alakjában. Patay István röviden, de katonásan fejezé ki magát, hogy ő lényegben pártolja U c á k indítványát, a T i s z a Kálmán által ajánlott pótlékokkal; szeretné még a volt katonai alapítványok mibenlétét is kifejtet­ni. De alakjára nézve nem pártolhatja Deákot, ha­nem határozatra szavaz, pedig neki is lélekis- merete súgja ezt, s az óvatosság nem mindig czélszertt, mert például, ha a magyar felelős minisztérium azolsö 10 honvédzászlúalj felállítása körül nem jár el oly óvatosan, J e 11 a c s i c b soha nem jön Magyaror­szágba. 8 i r k ö z y Kázniér Deákot pártolja minden­ben. Ä forma kérdést olyannak tartja, mint a hitvallást, melyet közönségesiteni nem lehet, hanem mindenki maga bite szerint kivin boldogulni. 0 tebát felírásra szavaz, mert ezt mint positiv eszközt hatalmasabb és czélszerübb módnak véli alkotmányunk visszanyeré­sére, mint a határozatot, mely csak negativ eszköz. Bujanovich Rndolf a felföldi mezei gazda­ságnak nyomorult állását fejtegette a lefolyt 12 évben, s a felírás melletti okokat kezdi czáfolgatni, de oly hosszasan, hogy utóljára a ház figyelme kifogyván, csaknem általános conversatio fejlődött ki, mit az el­nök többszöri csengetése sem tudott megakadályozni; el lenben beszédének, melyben határozatra szavazott, be­végzése miatt általános éljenben részesült. Csengeri Antal mind lényegében, mind alak­jára az indítványt pártolván, azt fejtegeté, bogy a eivilisatió legnagyobb előmozdítóját: a szabad­sajté ügyét, miképen kezelték azok, kik civilizáló raink akartak lenni. Beszédét egész terjedelemben adandjnk. (Éljenzés.) Révész Imre hatalmas beszédet tarta a hatá­rozat mellett. Mint minap Zsarn ay, úgy ö is helyte­lennek találja, bogy a felírásban a pragmatics gauc- tióra történik hivatkozás, mit tenni őseink mindig óva­kodtak, (erre már múlt ízben megtettük észrevételün­ket, de ha a pragmatics sanctio aggodalmat szül, bíz­vást felcserélhetjük a koronázási bitlevél 4-ik pontjá­val). Szerinte a jelen országgyűlés törvénytelen, mert a fejedelemnek, mint törvénytelennek joga sem volt ezt összehívni; ezenfelül kiegf szitetlen lévén, felírásba már csak ezért se bocsátkozhatnék, tehát határozatra sza­vaz; de agy, hogy ebben mind elmondatnék az, mi Deák indítványában van, mcgtoldván azokkal, melye­ket T i 8 z a Kálmán javasol. E beszédet a határozat mellett levők nagy éljenzéssel fogadták. De nekünk is szabad legyen azon megjegyzést tennünk, bogy ba a mostani országgyűlés törvénytelen, ngy logice az következik, hogy a képviselöbáz se felírást, se határo­zatot ne hozzon, mert törvénytelen testületnek nyilat­kozata Európában figyelmet sem érdemel, s ba a tett­leges fejedelem Révész ur szerint törvénytelen, nem volt joga országgyűlést összehívni, úgy nem lebet joga magyar felelős miidstereket is kinevezni. Hogyan ál litsák vissza tebát elöbbi’alkotmány unkát? Az ülés folytatása jun. 1-jén d. e. 10 órakor leend. Madách Imre beszéde. Tisztelt képviselöház. Gibbon, a nagy angol lörtéuetiró azt mondja: ba Alaricb a ravennai tanácsban jelen lett volna, valószínűleg ugyanazon rendszabályokat javasolja, melyekhez Honorius ministerei, ellenében valóban nyúltak. E jelenet ismétlődik mindenütt a világtörté­netben, hol államok indulnak bomlásnak, mert orszá­gokat nem intézményeik jósága, de a közszellcnt nem tbeoriák ragyogó volta, de a polgár-erény tartja fenn, s mint koszorús költőnk mondja: „Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, moly ba megvész: Róma ledül s rabigába görbéd. S miket Gibbon a bomladozó római birodalomról ir, mindazt szemeinkkel látjuk megújulni a bécsi urak tanácsában, mint megdöbbentő jelét az időnek, mert valamint Cincinnantusokat és Aristidcsekct, Petényie­ket és Csányiakat csak nagyjövöju nemzet Bzlilhet, úgy Heliogabalusok és Cleanderek, Brukok és Eynat- teuek csak ott teremhetnek, hol Hamlet szerint valami rothadás van az állad alomban. E rothadást 12 éven keresztül mindnyájan kese­rűen érezők, azon 12 év alatt, melyről Tacitussal mél­tán elmondhatjuk : magnum profecto dedimus patien- tiae documentum; de melynek borzalmait oly remekül ecsetelték már előttem, hogy halvány színnel hozzájá­rulni nem akarok, s csak annak vizsgálatába bocsát­kozom, ba vájjon azou osztrák státnsférfiakat, kik oly szeatségtörő kezekkel merészeltek a történeti fejlődés és emberi jog kerekébe belebágoi, s kiknek politikáját a siker, a kormánytudomány örökös mérő-serpenyője régen elitélte, bírtak e legalább eszményképül oly nagy, oly lelkesítő ideált, mely eljárásuk mentségéül szolgálhat ? Ez eszmék egyike, melyek e stá'usférfiakat ve­zették, a birodalom egysége volt. Az osztrák dynastia alatt conglomeralt heterogen országokból egy homo­gen államot alkotni, mint az Spanyol-, Francziaország- ban vagy Nagybrittaniában történt, szép és nagy esz­me volna, csakhogy 1400 esztendővel késett el, és mi­után du sublime au ridicule et ni a qu' cun pas, való­ban e nagynak látixó eszme is nevetségessé vált, épen ngy, mint Don Quixot törekvése a lovagkor Tisazaálli- tásábaa, mi pedig nem is 14, csak egy fétszáxaddal késett el, mint nevetségessé válnék a keresztes hadak maga idejében magasztos ideáljának napjainkban fel­melegítése Mielőtt még a nemzetek és államok egyéűi kifej­lődést nyertek, midőn még egy zűr volt az egész, ak­kor sz elemek egyesülhettek nagyobb organiamnsok- ká, de akkor nem egyes intéző bölcsek szavára, de önmaguknak készítve életprincipiumot, a históriát, rejtekben, balkan, mint az organizáló természetben minden és mindig. Ki azonban már meglevő életvidor organizmu­sok közé lép, s azokat akarja összeolvasztani, annak gyilkolással kell kezdenie, és romlást, rothadást igen, de életet előidézni soha nem fog. TnJniok kellene azon kívül azon igen tudós doc- toroknak, kik mindenhez értenek, azt is, hogy külön népcsaládokhoz tartozó nemzetek még azon organizá­ló századokban sem olvadtak össze soha, s hogy csak két példát említsek, miut az amerikai faj soha az eu­rópaival nem egyesül, de inkább kivesz, mint a vegyest lakó török cs görök nem olvad össze, úgy az áltat ma­gyar sem olvadhat össze az indogerman népekkel so­ha ; de uraim, kiveszni sem fog, mert világtörténeti hi­vatása van, melynek még csak első felvonását ját­szotta el Ezért tehát az osztrák államférfiak egységes Anstriájokkal a legenda hét alvójaként tűnnek fel ne­kem, kik nagy-későre felébredve, olyan pénzzel kínál­ták a világot, melynek már régen kelete nem volt. Másik vezéreszraéjök az osztrák statusférfiaknak az volt, hogy bennünket czivilizáljanak, mint olyanok, kik kivatvák a czivilizátiót Keleten terjeszteni. Ezen egész kiindulási pont részint vastag igno- rantián, részint malitiosus ámításon alapszik. A magyar nemzet sz. István korától kezdve min­dig a többi Enrópa ezivilisatiójának színvonalán, sőt sok esetben azon felül is állott, mire hogy a részlete­zéssel a ház türelmét ne fáraszszant, csak néhány pél­dát kapok ki. Ott áll a legbabonásabb századokban Kálmán királyunk törvénye a boszorkány nemlétéről, ott áll az első keresztes badak idejében nemzetünk felvilágosodott magatartása. Ott azon tény, hogy a fendalismus nálunk soha oly virágzásra nem juthatott, miut az állam egész megsemmisítésével jutott szomszé­dainknál. Ott van végre mint fényes lap a protestán­samul első idejéből vallási türelmünk akkor, midőn Európaszertc az eretnek máglyái lobogtak. De houu&n mentett tudományosságunk is uj táp­lálékokat az első időkben? a konstantinápolyi bőlesok- töl, később az Anjou házbcli királyok alatt Olasz és Francziaországból, melyeknek egyetemeit látogatá túl­nyomó számmal ifjúságunk, s csak midőn a korszük- séggé vált vallásreformatió szavát épen Németország­ban emelte fel, kezdtük a német tudományt fölkeresni, és akkor is kérdem, nem e épen a mostani osztrák ál­lamférfiak elődei szellemben és hatalomban voltak azok, kik ez eszmék áldásos hatását a legújabb idők­ig hazánkban mindig gátolni , paralelizálni igye­keztek. *) Hol keressük tehát a német civiligáié hivatás eredményét? Keleten? A dunai fejedelemségekben, Lengyel-, Oroszországban franczia művelődés, franczia eszmék virulnak. A hozzánk költözött német vendégek nemcsak *) Literaturiink ujra-teremtője végre Kazinczy nem- c latin, görög és franczia mintákat honosított, németek helyett ? kenyeret és sót, nemcsak örömet és veszélyt, de szo­kásokat, művelődést és baxafiénetet osztanak velünk. Vagy forduljunk másfelé? Amerikába, hol a német a nagy angol nemzet szabad intézményeiért szívesen felejti nemzetiségét és sxolgasága emlékeit; vagy Afri­kába, hol ismét angol missioDarinsok hirdetik kiváló­kig az igét. Hogy terjeszték az utolsó 12 év alatt köztüuk a civilisatiót — az ismét el volt mondva fényes szónoki latokban, én csak még azt jegyzem u eg, bogy midőn Bach a democratico-absolut kormányfőm,a föltalálója RUckblickjében civilisatori eredményeit tálalta a világ elé, az részirt szemtelen elcsavarása volt a tényeknek, mint például az, midőn elősorolja, mennyi 3—4 osztá­lya tanintézettel ajándékozó meg hazánkat, mert azt elhallgatja, hogy ezeknél sokkal több 6—8 osztályú tanintézetünket törült el. — Elhallgatja, hogy mig a mi volt intézeteinkben a birtoktalan tndnrvágy ingyen képezheté magát, addig az övének súlyos terheit a va­gyonos is alig birja el. Részint pedig oly eredmények fölmutatása, melyek korántsem a kormány pártolása által, sőt a kormánynak is ellenére, az előretörő nem zeti genins termékenyítő fuvalma alatt keletkeztek, s igy ö azon kakas nevetséges szerepét játsza, mely kn- korikolásának tulajdonitá a hajnal hasadtát. Valóbau ennyi arrogantia eszembe juttatja a német költö eme szavait: Wo ist des deutschen Vaterland? Wt.’s Pnlver einer einst erfand, Und hent noch jeder dünkt dabei : Dass er der Miterfinder sei. Mindezeknél azonban még igazibb bévmérője a civilisatiónak a politikai érettség és szabadság, s e tekintetben önérzettel kérdezhetjük Európa népeit, kérdhetjük szétszilált szerencsétlen szomszédainkat, kiknek szívből kívánjuk állapotaik javulását : ki állt századról századra előbb mint mi, s ki áll jelenleg is jogban és érzelemben erősebben nálunk, ha szerencsé­ben s anyagi erőben nem is? Magna chartánk az angolokéval egyidejű, mit a genfi bölcs csak a múlt században elméletként bírt fölállítani a contrat sociale-ról, az állatnunk alakuló sóban egy ezredév előtt históriai tény volt. Mit a vi­lágrenddé franczia forradalom véres küzdelmek közt bírt csak kimondani a népfelsógröl, az 1790-ben törvényül lelt nálunk formul&zva, hogy minden majes tas a nemzetnél van, s mi törvényben kimondatott, azt a gyakorlat életbelépteté, s már akkor a vegyes ülések igy lönnek azólitva: Felséges haza. 8 minket, kik ily előzményekkel bírunk, akarlak 12 évi sanyargatással, melyben a római íróval szólva: vidimus, quod ultimum esset in ervitute, s mint izvael népét a babilóniai fogságban rákényszeríteni, hogy Isten ujjával irt törvényeinktől elpártolva egy Baalhoz szegődjünk, kinek istenségét más nem bizonyítja, mint telhetlen oltárán íüstbemenő vagyona millió szegény­nek, s elfolyó vére cmboráldozatuknnk. De bár e 11 év alatt cselekvésük korlátot nem ismert, hogy reája illettek szeut Beroát szavai : facitis quid potestis, an aulem oporteat, qnestio est; végre ki­sült, hogy nem oportebat; villámaik, melyeket reánk szórtak, épen ngy nem ártottak, mint egykor a pápa egyházi-átka, melyet egyezerre az Európába töri) törö­kök, az égen feltűnt üstökös és a sáskák ellen kimon­dott. A kisérlet nem sikerült, gyöngébb volt az erőszak mint a szellem. Mi a democralico-absolntisticus kormány fonna fel­találójának nem sikerült, azt Schmerling az absolntis- ticus-democratia feltalálója kísérti meg njra, még pe­dig az alkotmány zászlói alatt, mert az alkotmányos eszmék legnagyobb győzelme az, hogy a mai korban ellenük is csak a szabadság színe alatt lehet harczolni. Ott állunk tehát ma ismét, hol 1850-ben álltunk, TÁRCZA. Napi iijdonságok. * Az n r n a p i szent körmenetnek, melyet bíbor- nok hg prímás ö eminentiája személyesen vezetett, a legszebb idő kedvezett. Az esőzés és borongás idő — azon perezben szűnt meg, midőn a járdalat kezdetét volt ve­endő. A menetben hatóságaink és ezébeinken kívül ezút­tal az ország képviselői is teljes számmal vettek réBit. Délután a lakosság ezrei matattak a zöldben. A császár- fürdőhöz, mintán a gyógyforrásnál rendkívül látogatott rennio volt ez eBtve, egy külön nagy gőzöst kellett estve 8 érakor küldeni. * Névváltoztatás. Temesvári ügyvéd Stockinger Mér vezetéknevének „8 n 1 y o kura leendő átváltoztatása legkegyelmesebben megengedtetett. * Követválasztás- Doroghon az esztergomi vá- lasztö-keiületben Zsitvay József kiáltatott ki képviselő­nek. Érti pártja visszavonult. * Pe6tváros hatósága f. évi május 31-én reg. 9 éra­kor a városi tanács-teremben közgyűlést tartott, melyen egyéb fontosabb tárgyakon kivül a bns árszabályozása is tárgyaltat ott. * Öröm-hir. Budaváros községe, élén derék polgár­mestere F e 1 e y v e 1, magához hiven,[a 28-án tartott köz­gyűlésen, folyamodványomra a magyar színészetet kebe­lében állandósítani és egy általam a lánczhid mellé ter­vezett népszínház építéséhez pénzbeli segély lyel is járulni elhatározta. Molnár, színigazgató. * Az akadémia palotájának tervrajzai a muzeum régiség osztályának csarnokaiban közszemlére vannak kitéve. A két újonnan beküldött tervek mindegyikét ne­vezetes világhírű művész bészité, méltók is mesterükhöz. Klenze Leóé régi olasz renaissance stylben készült, kü­lönösen szép a Lloyddal szemben eső főhomlokzat, mely­nek középen nagy kiugrása van, mellette két oldalról két szoborral díszítve. A másodemeleti ablakok kisebbek, in­kább széles mint hosszú négyszög alakkal. A képtár a harmadik emeletre van tervezve, világítását felülről kap­ván. Az egészen Ízléses egyszerűség ömlik el. E terv szerzője Klenze a bajor király főépitőmestere, s a neve­zetesebb müncheni építmények tervezője. A másik uj tervrajz a jeles Stübleré, a ki a berlini uj, és a stock­holmi múzeumot, a berlini kir. képtárt stb épité. Es uj oIrbz renaissance stylü, a könyvtárt földszintre, a főtermet az első és második egybefoglalt emeletekre, ■ a képtárt a harmadikra tervezi , szintén felül­ről jövő világítással; főhomlokzata kiugrással , az ablakok körül igen szép szobordiszitminyek , czi- rádák , párk'nytatok- és réliefmunkákkal. S bár az aka­démia palotája egyszersmind bérház íb, és ez által a ter­vezőknek a helyben gazdálkodniok kellett: mindazáltal mindegyik oly dicséretesen oldá meg feladatát, hogy e két uj tervrajz is minden tekintetben méltó helyet foglal el Hensze'.man és Ferstl remek tervei mellett. (P. N.) * A szép meleg napok virágzásba hozták — talán ez a phraBis is megjárja — a szalma kalapokat. A nánási szalmakalap-gyárból most érkezett egy uj , nagy szállít­mány Kutasihoz a váczi-utczában. Mint halljuk, e gyár- nők a magyar ipar előmozdítására munkásai közt az idén is fog ösztöndijakat kitűzni. * Irabcly Seraphin k. a. bucsn-hangversenyét múlt szerdán d. u. csak kis közönség látogatta, de meglehet, még az üres székek is a művésznő mellett szóltak, a mennyiben azokra olyanok nem jelentek meg, a kiknek a búcsú elviselhetetlen vala. Elég az hozzá, hogy nekünk is, a kik ott voltunk, elég érzékeny szivünk volt sokat megtapsolni, a mi csak azon tndatnál fogva hatott reáDk, hogy utoljára halljuk. Bevezetésül a hangverseny- zőnő Beethoven sonatáját játszotta hegedU-kisérettel , és játékát a búcsúzó iránti udvariasság nélkül is szépnek és kifejezőnek mondhatjuk ; hanem a hegedürészben Kuller Czeczilia fiatal karjai még nem bírnak meg ily föladato­kat. A negyedik Bzám alatt előadott zongora apróságok közt a keringő (ha jól tudjuk, Schuberttöl, mert a Pro­gramm egészen más darabokat jelentett), kiválókép tet­szett. A magyar dalt valaki egy oly szép, szelíd paripá­hoz hasonlította , mely a gyönge lovast sem dobja le: e hasonlat nem igen elmés , de hogy igaz le­het , azt ma Markovits Ilka kisasszony nagy tetszést aratott éneklése bebizonyitotta. Szerdahelyi a „Pro et contra“ s kívánatra a „magyar phlegma“ czimü darabokat szavalá Kakas Mártontól. A kakastoll a dicsőség bokrétája lett Szerdahelyi művészetének süve­gén. (E calembour megbocsátható nekünk, mióta parla­mentünkben is találkozik, a ki ily stylusban beszél.) Lend- vainé assz. egyéniségéhez s a saisonhoz mérve a gyöngy­virág meséjét szavalta. Ritka önmegtagadás, hogy inkább a virágillatos május, mintsem a politikai idők vezették a darab választásában. E csinos költemény szerzője beszél­hetne róla, mennyivel többet ér most — Kipfelh&user. A bangversenyzönő testvére Anna k. a. és Bignio Lajos a Kunokból énekeltek egy kettőst. Annak. a. mint énekesnő a kezdő poétákhoz hasonlít, kiknek Pegazusa úgy neki szilajodik néha, bogy kantárt, hevedert, nyerget, mindent leráz magáról. Az ö éneke is az iskola minden fékét le­rázta magáról. Vágtatott mindaddig, a mig társáról észre nem vette, hogy — vége van. Befejezésül Liszt magyar rhapsodiája volt Ígérve, de a bangversenyzönő mint ked­ves háziasszony tudta, mivel csinál örömet vendégeinek, és a — Rákóczyt játszotta. * A „Del.“ jeleati, hogy Csanádi püspök Bonusz Sándor a püspöki consigtoriumban a latin helyett a ma­gyar nyelvet léptette életbe, s egyúttal elrendelte, hogy az Ítéletek is ezen a nyelven adassanak ki. V A „Gy. K.“-ben inditváByoztatik, hogy Győr városa azon utcza-neveket, melyekkel 184Vg ben a nagy hazafiakat avagy eszméket megörökíteni vélte, állítsa njra vissza, — hogy legyen ismét Rákóczy tere, Egység tere, Széchenyi tere, — Kossuth Lajos-, Batthyányi Lajos-, Deák Ferencz-, Klauzál Gábor-, Lukács Sándor-, szabad sajtó- s martins 15 ki utcza. Melyekhez ujabbaknl adandó volna a „Teleki-sor“ és Kazinczy utcza. Az indítvány bi­zonyosan tetszeni fog, csak aztán ezen szépnevü ntezák hogy ők a minapi győri excessnsban vezetői szerepet nem játszottak, még azt ia teszi hozzá: „bizonyosan v a kon vetetni sem engedték magúkat.“ És hogy elfer­díti e szavaink értelmét? . . Szép az, ba a „tejfölösközt“ „Szabad sajtó“ ntezának nevezzük el, s a fehérvári utczát „Deák Ferencs“ utczának kereszteljük, ha­nem a puszta neveken túl a szellemből is jó lesz valamit eltulajdonítani. * A kolozsvári várostanáesba következő urak vá­lasztattak : D o b o k a i Ferencz, F i 1 e p Samu, M a- koldi Samu, Tamási János, HincaSamu, Fi lep István, Medgyesi Tivadar, Csehi Sándor, Nagy Imre. Követkeaik a fő- éa aljegyzői állomások betöltése. * Lúgosról írják a „P. L.*-nak : As ettani szolga- biró egy pénzügyőrt, ki májns 12 dikén egy vásárra jött földmives ellen, minden magyarázható ok nélkül fegyve­rét használta, befogatott, a enyhítő körülményül beszá­mítván fiatal korát, egy havi börtönre Ítélt el. A Ingóéi pénzügyi tanács azonban a közelebb kiadott ministeri rendeletnek, hogy az összes cs. k. hivatalnokok a rendes polgári törvényhatóságok alól kivétetnek, a katonai ható­ság alá rendelendök, oly hatást tnlajdonitott, miszerint az nem csak jövőre, hanem a mnltra nézve is visszaható kövezetére és tisztán tartására is kellő figyelem legyen. Hogy azonban Győrött a szellem egészben véve nem áll tökéletes arányban a fönebb idézett szép nevekkel, egy másik közlő soraiból látjuk ugyancsak a .Gy. K.“-ben : Szilvássy ur — kinek ugyan a becsületben megőszült ősz polgármester minapi vastag megtámadása óta nem esküdnénk meg minden szavára, azt Írja, hogy egy'reacti- onarius ülésben az iskolai bizottmány által nyelvünk s nemzetiségünk érdekében tett intézkedések njra fenekes­tül íölforgattattak s ma már ismét egy nyelvünket se nem értő, se nem beszéld cseh iskola-elnök, egy morva igaz­gató és 3, sainte nem magyar tanár növeli a magyar izra­elitákat, — ezenkívül az említett ülés még a „Bach ura­lommal is kacsintgatva,“ egy tanitóját, ki családapaegy- szersmind, azért fosztotta meg tanári állomásától, mert a „Magyar izraelita“ czimü lapban „felsőbb helyről ránk- tukmált“ valamiről szólt. Ezen események bizonysága szerint — igy fejezi be a levelező — a győri izraelita közönség a szinleget leszámítva, lényegben kevés készsé­get és akaratot mutat a beolvadásra. — Azt persze nem tndjuk, vájjon e sorokban nincsen-e némi befolyása azor könnyen gyanúsító szellemnek, mellyel a Gy. K. e lapol egyik újdonságát megtámadja, mivel az fölemlítvén győri kath. képezde növendékeinek abbeli nyilatkozatéi erővel bír, — azon megkereséssel fordult az alispánhoz, bogy a vádlottat bocsássa ki, illetőleg a katonai-törvény­hatóság kezébe szolgáltassa. Követelése azonban vissts- nlasittatott. Nem régiben ugyanezen tanácsos nr egybe- gyüjté hivatalnokait, s egy állítólag a temesvári orsz. pénzügyi igazgatósig által kiadott rendeletet olvasott föl nekik, melyben az összes hivatalnokoknak szigorúan meg- tiltatik, hogy magyar ruhát viseljenek; ez alkalommal a hivatalnokok néhányáhoi különösen komoly szavakat in­tézett ; april hónapban, valószínűleg — Írja a levelező — ugyanez okból fttggeBztetett föl távirati jelentés utján fo­lyó fizetésük, s májusban ugyancsak távirati jelentés foly­tán ismét utalványoztatott. A pénzügyi tanácsos ur to­vábbá megjegyzi, hogy azon hivatalnok urak, kik e ren­deletnek alá nem vetnék magukat, mondjanak le állomá­saikról ; (az említett hivatalnokok mind magyarok); végre fölemlíti, hogy többen gyakorta folyamodnak előlegért, de ö senki mellett sem fog többé szót emelni, mintán lát­ja, hogy ily drága öltözetekre elégséges pénzük van. — Asbóth Lajos volt honvédtábornok f. hő 27 én érke- I zett vissza családja körébe egy cs. k. tiszt kíséretében, s 1 estve fényes fáklyásmenettel üdvözöltetett.

Next

/
Thumbnails
Contents