Sürgöny, 1861. június (1. évfolyam, 124-148. szám)
1861-06-01 / 124. szám
Cskhogy azér még négyínletesebb: most velőnk, ájulunk, törvényes utón szándékoljuk a nemzetgyilkolás végbevitelai, tarai erőszaknak nem sikerült, s még az országot dragonage-ok rémülete járja végig, utolsó filléreinktől fosztogatva, hogy azokkal a modenai herczeg hadseregét fizessék; mig nem ismert hatalom bérenczei visznek ijedelmet a békés lakokba; mig ugyanazon hialom tisztviselői fölmentve törvényeink alól, intézkednek felettünk;mig e biz lépcsőin lelépve, elhagyunk egyszersmind a tért, melyen ősi törvényeink respectáltatnak ; addig mi Magyarország törvényhozótestülete, mint tengeri rabló álzászlója vagyunk a külföld elámítására, pelengérre állítva. Azonban hiszem értsen, hogy az eredmény ugyanaz fog lenni, mert nemzetem politikai érettsége sokkal nagyobb, hogynem át ne lásta, miként a Bach- és Schmerlingrendszer, hogy egy trivális spanyol közmondással éljek, ugyanazon kutya, csak más nyakravalóval. Hiszem, hogy az eredmény ugyanaz fog lenki, ha mi is, mint a római senatus, Brennus barbárjainak betörése alatt, tógáinkba burkolva, törvényes helyeinkben várjuk be mozdulatlanul csapásaikat. E törvényes tért látom én mélyen tisztelt Deák Ferencz képviselő úr indítványának legtöbb pontjában elfoglalva, azért szavazatommal én is hozzájárulok. De épen mivel ily rendkívül kétes állásban vagyunk, legkisebb oly tér feladásától is félek, mire a részakarat későbbi lépéseknél utalhat. Ez óvatosságra példa int a legközelebbi napokból. A megyék organizálták magukat, a megyék felírták, bár jól tudták, hogy egészen törvényes téren nem állanak, csak azért, hogy lehetségessé tegyék az országgyűlést, melyben a nemzet, mint ilyen nyilatkozhassék, s nyilatkozhassék a törvény, az alkotmány legszigorúbb megtartása mellett. S íme, már a megyék felírását érdekül halljuk felhozni a mellett, hogy írjunk fel mi is, s az első engedő lépést halljuk okul felhozni, hogy tegyük meg a másodikat is. Rajta vagyunk a szoros jogtól való eltérés lejtőjén, melyet csakhamar arra használandnak elleneink, hogy belőle az egyezkedés harmadik lépésének logicáját következtessék, miről pedig a szó valódi értelmét véve, úgy hiszem, e házban senki nem álmodik, mert egyezkedni annyit tesz,mint követeléséből engedni is akarni, a mi követeléseink pedig épen úgy nem lehetnek engedés tárgyai, mint a lenni vagy nem lenni, az élet és halál. Kerüljük tehát annak látszatát is; a felírás választ, ez viszonválaszt föltételez, mind ebből a rész akarata pedig nem jó barátokkal van dolgunk — egyezkedést magyarázhat, s valóban, ki nekem ultimátumát beadja, de az előszobában marad, az némi gyanút méltán is kelthet bennnem, hogy még ez nem volt utolsó szava. Azért pártolom én Tisza Kálmán, tisztelt képviselő úr módosítványát, s a határozat formáját, mert ezt tartom jogaink védelmében óvatos politikának. Mondják,hogy minden antecedentia a felirat mellet van, de azon álláshoz, melyen vagyunk, még antecedentiát nem hallottam a történetből idézni, s így mindaddig, míg azt nem hallok, én sem keresek antecedentiát a határozatra. Mondják, hogy a határozat magunkon kívül nem kötelez senkit. S vájjon kit kötelez a jogaiban megsértett gyöngének protestatiója, kit az összeroskadó harczos jajkiáltása ? ugyebár senkit, és mégis mindenkit, kinek keblében nemes érzés lakik, sőt azt is, kipirulva érzi, hogy e jajkiáltás okozója. S most, midőn a szó perczek alatt körüljárja a világot, ne féljünk, hogy sikertelen hangzik az el; ne féljünk, hogy azon hatalom fülébe nem hat, mely okozója, hogy köztünk törvényes kormány nincs, mely a vele való közlekedés egyetlen törvényes eszköze lehetne, mely okozója, hogy csonka parlament vagyunk, s í így képtelenek azon kitűnő törvényhozási cselekvény gyakorlatára, hogy felírhassunk. S ha e hatalom oly térre kívánna lépni, melyen lehetséges, hogy kezet foghassunk, ne mondja senki, hogy azt felírás nélkül nem teheti, ott van törvénykönyvünkben megírva az út, mely e térre vezet. — Addig folyamodást írhatunk a hóditónak, kérve kérhetjük : uram, már sok a sanyargatás, a nyomor, melyet reánk küldesz, künnyits terhünkön ; de felírást, mint nemzet fejedelméhez addig nem küldhetünk. Épen azért tehát, mert tudom, hogy szavunk határozat formában is végig fogja rezegni a világot, hiszem én is, mit több igen tisztelt képviselők mondottak, hogy országgyűlésünk nem lesz eredménytelen, mert most, a jelenben más eredményt nem is várok, mint azt, hogy megértsen a világ, s hiszek lététünk biztos voltában a jövőben, mert e megértett szó a jog, az igazság és haladás szava leend. Összecsaphatnak még egyszer felettünk a keserűség sötét hullámai, de a mi győzelmünk csak idő kérdése, a durva erőszak csak ephemer győzelmet arathat, az eszme felkéi és közvagyonná lesz, melyért első kimondót elvezzenek. Még csak néhány, részint e házban, részint szomszédainknál felmerült eszmére kívánok reflectálni. A placetum iránt az előttem mondottak után szólni a halottak elleni küzdés volna ; csak azt akarom még megjegyezni, hogy a placetum joga soha a magyar katholika egy az függetlensége ellen nem volt irányozva, csak egy politikai külhatalom befolyása ellen, és valamint hazánk Mátyás király alatt legjobban virágzott, ki a placetum jogát vasmarokkal tartá fenn, úgy Ulászló alatt a placetum joga megsértetvén, tudjuk siralmas következéseit. Igen tisztelt szónokok fényesen bebizonyíták, hogy Austria nagyhatalmi volta nem az egységes Austria, sőt épen a dualismus feltétele. — Én erre csak azt jegyzem meg, hogy ha az ellenkezőleg volna is: az opportunitás elvét soha érvül el nem fogadhatnék anélkül, hogy egyszersmind minden rablást, minden elnyomását a gyengébbnek ne szentesítsük, hogy vele el ne ismerjük, miként annak, ki saját vagyonából az nem lehet, joga van emberfele zsebére. — De különben is, tartozik-e az boldogságunkhoz, hogy nagyhatalmasság egy orosz ÄvilitVh°*7 *gy binga megirigyelt Végre azt mondják szomszédaink, hogy mi forradalmi téren álunk. Ha forradalmi téren az áll, ki a történeti jogoka lábbal tapodja, ha az áll, ki min kegyeletet kivetkőzve erőszakosan ültet uj és uj intézményeket, elrombolt régiek helyére, úgy a forradalmi téren ők vannak, a conservativ magyar nemzet ellenében. S Európa érdeke minket irányukban győzelemre vezetni, nehogy elirkatlan zaklatások után azon tért szorítva, egygyel szaporítsuk azon meggyilkolt nemzetek sorát, melyek egyike tavaly megifjulva és fenyegetve kell fel halottaiból másikának véres felsé tató Banque szellemeként még folyvást rémíti az európai diplomáciét. Bécs, május 29 én. L. A bíród, tanács alsó házának mai gyűlése meglehetősen érdekes volt ; érdekes pedig különösen azon okból, mert e gyülekezet ma vallotta be legelőször, hogy állapota kínos, helyzete tarthatatlan. A gyűlés egy halom interpellációval kezdődött. Az egyik csoport a kereskedelmi ministertől kérdé, mi lesz az Elba-vám- Ügyből ; a második csoport a rendőri ministertől akarja megtudni, vájjon mi történik azon hazafiakkal, kik Tirolnak éjszaki részéből különbféle távolabb tartományokba internáltattk ? Megjegyzik egyszersmind, hogy ilynemű eljárásra ugyan felhatalmazva érezheti magát azon rendőri ministérium, mely a tavaly nyáron működött, de hogy ezen eljárás folytatása alkotmányos állapotok közepette megfoghatlan , kérdik tehát: van-e az internáltaknak kilátásuk, haza bocsáttatni, vagy mikép szándékozik a rendőr-ministérium felölök rendelkezni ? — Néhány iparos kérdi a kormányt, hogy miért nem tesz javaslatot a csődkiegyezési eljárásra nézve ? Van aztán egy kedélyes csoport, amelynek csak a boradón jár az esze; ez azt kérdi, hogy mi lesz a boradóval ? A legnevezetesb interpelláció a nemzetiek részéről Riegers Smolka vezénylete alatt történik. A kérdés szövege ez: „Egyetértve az összes ministériummal szólott-e Plener pénzügyér úr, a midőn kinyilatkoztató , hogy Litwinowicz ajánlatát (a napidíjak ügyében) nem lehet a ház belügyinek tekinteni, hanem törvényjavaslatként kell tárgyalni, s miért tette a minister úr ezen megjegyzést akkor, midőn a ház határozata már ki volt mondva, s így ezen többé változtatni nem lehetett?“ A nemzetiek ezen interpellációja nagy fontosságú, és a közelebbi gyűléseknek legérdekesebb momentumát képezheti, mert, amint már előbbi levelemben megjegyzem, a miniszerek egyike jelen volt azon bizottmányban, mely a napidíjakat illető javaslatot tárgyal, és beleegyezett azon felfogásba, hogy a kérdéses javaslat a ház belügyének tekintendő. Még fontosabb azonban azon kinyilatkoztatás, melyet a miniszerek egyike azon bizottmányban tett, mely a követek sérthetetlenségéről szóló kormányjavaslattal foglalkozott. E bizottmányban ugyanis először mondatott legyen ki, miszerint a jelenlegi Reichsrath csak a szűkebb Reichsrath-nak tekintheti magát. Ezen felfogás tökéletesen új, s nem áll öszhangzásban Seui di a L'AszAti trelibeszéddel, nem a/.cvn szemponttal, melyből a birodalmi tanács alsóháza a felirati vita alkalmával kiindult. Ezen körülmény megmagyarázza egyébiránt, miért panaszkodott tegnap az „O. D. P.“ vezérczikke Smolkannak, hogy a csehek a szőkébb birodalmi tanácsot akarják megrontani,és miért hirdette tegnap a „Presse“, hogy szabadelvű párt van keletkező félben, mely teljes függetlenségben és a kormánynyal való összeköttetés nélkül akarja a febr. alkotmányt a szabad elvnek értelmében kifejleszteni. Azon nevezetes tény, mely a mai gyűlésben is feltünésképen jelentkezett, az, hogy bomlófélben van a kir. tanács alsóházának hirhedt majoritása. Az „O. D. P." Smolka úrhoz irányzott czikkének nem sikerült azonban a nemzeti kisebbségben szakadást idézni elő; tanusstá ezt azon interpellálta , melyet a cseh s lengyel párt együttesen hozott a ház elé. A bizottmány javaslata a követek sérthetetlensége dolgában elfogadja a kormány javaslatát, miszerint a kir. tanács s az országgyűlések tagjai sérthetetlenek. Ezen javaslatot megtámadta már a bizottmánynak kisebbsége is, s ez utóbbinak indokait bővebben fejtegeti Smolka ur, igen sikerült beszédben. Smolka magas, nyúlánk férfiú; arezvonásai igen nemesek s még érdekesebbé vállnak tele szőke szakállak hatalmas bajusza által, melyet az egész világon talán csak egy férfiúnak nem kell irigyelnie tőle: Viktor Emánuelnek. Hangja gyenge, s azért szónoklata nem oly hatályos, mint a milyent mi magyarok megszoktunk; azonban szépen, ügyesen s élezésen beszél. Mai beszédében fejtegető, miszerint ennek a gyülekezetnek nem áll illetékében a kérdéses törvényjavaslatot elfogadni. A követek sérthetetlensége ugyanis oly törvény, melyet az alkotmányba kell beleigtatni; ha pedig a jelen gyülekezet csak a szűkebb bir. tanácsot képezi, akkor nincs joga az alkotmányon változtatni vagy azt kiegészíteni. Semmi esetre nincs pedig joga a bir. tanácsnak az országgyűlési követek sérthetetlenségéről gondoskodni, mert az kizárólag az országgyűlések competentiájába való. „Sajnos dolog — úgymond Smolka úr keserves humorral — hogy nem tudjuk, mi vagyunk : bővebb-e, vagy szűkebb kbr. tanács. Ezen állapot tűrhetetlen (tetszés a ház minden részében.) A kormánynak okvetetlenül kell valamit tennie, hogy helyzetünk iránt tisztába jöjjünk; vagy szólítsa fel a kormány azon tartományokat, melyek itt még képviselve nincsenek, hogy küldjenek be hozzánk követeket, vagy szólítsa fel teket^Pesti^r^gOrSZ^g0t’ küldjenek köve, 7',8®“ ez, sem az meg nem történhetik, akkor foglalkozzunk hasznos dolgokkal, melyekre nézve kompetentiánk van; javítgassunk például a ház rendszabályain.“ A gyülekezet nevetésre fakadt, s a gúny csakugyan igen éles volt, különösen azért, mivel Smolka úr elnökölt az 1846-iki Reichstagban, mely hónapokig vesződött a házi rendszabályokkal. A vita öt óra hosszáig tartott, s végtére elnapoltatott szombatig, s benne csak tíz volt a nevezetes, hogy a centralista követek egyikének sem jutott eszébe a gyülekezetét teljes kir. tanácsnak czimezni; valamennyien azon szempontból indultak ki, hogy a szűkebb tanács tagjai, a törvényjavaslatot pedig azon ürügy alatt akarták elfogadni, hogy az nem az alkotmánynak részlete, hanem csak a büntetős polgári törvények másítása, ilyen másításra pedig a szűkebb kbr. tanácsnak is van joga. Mi fog történni azokkal, kik a fennállott osztrák rendszer alatt tették le a bírói vagy ügyvédi gyakorlati vizsgálatokat? E kérdés eldöntésétől függ anyagi existentiája a magyar intelligentia azon részének, melynek életpályáját az 1848-ig évi események ketté váták s melynek az akkori harczok küzdelmei után azon szomorú sors jutott, hogy megkezdett vagy már elvégzett jogi tanulmányainak többé hasznát nem vehetvén, egy egészen új jogi rendszert kelletttanulmányozni, és magát az Ügyvédjé, vagy bírói hivatal gyakorlatára szigorú vizsgálatok kiállása által képesítni. Az alkotmányosságnak újra életbeléptével, a fennállott osztrák rendszer alatt nyert ügyvédi és bírói jogosítványok, mint ilyenek nem existálhatván, ezekre nézve az országbírói értekezleten — ha jól emlékszem — azon indítvány létetett, hogy ezeket az illetők a királyi táblánál majdan kicserélni tartozzanak és ennek határozatától fog függeni, hogy kiknek kelljen a jogosítottak közül az újra életbeléptetendő magyar törvényekből pótvizsgálatot letenni. A múlt és jelen idők viszonyaihoz képest nem lehet kétség az iránt, hogy mindkét rendbeli jogosítványok egyféle elbánás alá fognak vétetni, mert, habár az ügyvédi gyakorlati vizsgálatra bocsátásnak feltételei szigorúbbak voltak is azoknál, melyek a fennállott osztrák rendszerhez képest a gyakorlati bírói vizsgálatra nézve megállapíttattak, annyi mindazáltal bizonyos, hogy a két vizsgálat közül a bírói annyiban szigorúbb volt az ügyvédinél, amennyiben ez nemcsak a polgári és büntető bírónak szükséges minden törvények és rendeletekre, hanem a bírói hatóságok szerkezetére. Ügyrendtartásaira és ügymenetére is kiterjedt, melyekből az ügyvédi jelölt soha sem examináltatott, ezenkívül a bírói vizsga rendesen két óra hosszáig tartott, míg az ügyvédi sokkal rövidebb tartamú volt. Eltekintve tehát attól, hogy a gyakorlati ügyvédi vizsgálatra a törvénytudoti rang kivántatott meg, tisztán áll, hogy a gyakorlati bírói vizsga, — melynek letétele az előírt jog- és államtani tudományok teljes bevégzésétől, az ezekbeli elméleti vizsgálatok jó sikerreli letételétől és végre előleges igazságügyi gyakorlattól föltételeztetett, az Ügyvédi vizsgálatnál alantabb neki állott, sőt mivel az osztrák bűnperrend 214-ik §-ához képest a védők névjegyzékébe nemcsak ügyvédek, hanem a birói hivatal viselésére megvizsgált jogértők is felveendők voltak , továbbá minthogy a közjegyzőség elnyerésére is nemcsak az ügyvédi, hanem a bírói vizsgálat letétele is elegendő volt, tehát látnivaló, miként ezen kétrendbeli vzsgálatok törvényileg is egyenlő rangú képesítésnek tekintettek. Annak megítélésénél, hogy az osztrák rendszer szerinti brói vagy ügyvédi jogosítványok tulajdonosai közül kik köteleztessenek pótvizsgálatot kiállani, a végett, hogy mint ügyvédek ezentúl működhessenek, szerény nézetem szerint az foghat határozni, hogy váljon az illetők tanulták-e a mostan életbeléptetendő magyar törvényeket és állottak e ki azokból valamely vizsgálatot? Méltányos volna, ha azok, kik a magyar törvényeket tanulták és azokból hazánk köziskoláiban osztályjegyzéket nyertek és ezt bizonyítványukban kimutatják, ezenkívül pedig az osztrák rendszer alatt a gyakorlati ügyvédi vagy bírói vizsgálatokat kiállották, az ügyvédség gyakorlására pótvizsgálat nélkül képesítetteknek kimondatnának , mert tekintetet érdemel, hogy ezeknek könnyebb lett volna a magyar törvényekből az ügyvédi vizsgálatot letenni, és nem az ő hibájuknak, hanem a változott politikai viszonyoknak tulajdonítandó, hogy azt nem tehették; de még az emberiség is azt kívánja, hogy ne akarjuk a lefolyt évek szenvedéseit még azáltal is tetézni, hogy e hon fiainak, lélekölet munkával és tetemes költséggel,— habár egy megbukott rendszer alatt, — szerzett képesítvényeit semmibe sem véve, ezáltal azokat életpályájukon hátravetjük, élelmi keresetükben akadályozzuk. Unus pro multis. Lapszemle. A „Neueste Nachrichten“ mondja : „Ki a centralista lapok mai számát kézbe veszi, csodálkozni kénytelen azok tartalma felett. Az „U. D. Post“, a „Presse“ az „Oesburg“ szívszaggató panaszdalt énekelnek a birodalmi tanács tevékenységét illetőleg, és dühösen becses collegáikra rontanak, saját testüket marczangolván. A baloldal, a centralista baloldal, melyet a fentnevezett lapok eddig annyira védtek, ugyancsak lerántatik általuk. „A baloldal manővereiben gyakran balog”, mond az „Oest. Zig“ szelíd életczel. A baloldalnak végre el kell válni a ministeriumtól, a ministeriális és liberális pártnak tisztító tűzön kell keresztül mennie, mond a „Presse“, melynek csavargós és változékony jelleme senki által kétségbe nem vonatik. Mily irányban kell ezen párt tisztázását vezetni, még határozottabban fejezi ki az „Ost. D. Post“, ki ma dr. Smolka becsületessége és nagylelkűségére hivatkozik, hogy törje meg azon parlamentáris átkot, mely alatt a szerencsétlen birodalmi tanács görnyed. Könyörüljön mond a nevezett lap, dr. Smolka a baloldalon, és szabadítsa ki magát a jobboldal politikai cselszövényei alól. A Kuranda urnak ezt szépen megköszönik a csehek. Ha a centralisták csak ma látják be az állás tarthatlanságát, melyet a birodalmi tanács elfoglalt, csak sajnálhatjuk rövidlátásukat. Mi és politikai elvrokonaink soha sem csalódtunk azon lehetetlen missio fölött, melyet Schmerling ur ezen birodalmi képviseletre ráoktrojált.“ Vidéki levelek. —Kiskunsás, Félegyháza, máj. 28. Acalegou égvén, a nálunk is történhető adó-requisitiókra készen állunk; a jászkunkerületi határozat e hó 25-én tartott képviselői közgyűlésünkön felolvastatván, vasárnap a népek maga miheztartása végett tudatott. — Csongrádon a katonaság maga szállásolta be magát, — némely előkelőbb ház számos lovas által lett megszállva; — az eredményt még nem tudják. — Zenon a gyalogság parancsnoka dobolfalván, a kiváncsi népet szurony közé fogati, és hirdeté, hogy „ne hallgassanak az urakra, kik csak ámítják a népet, — hanem fizessék meg az adót; ne hallgassanak az urakra,mert ezek okozták most is, hogy katonaságnak kell az adót behajtani, s több efféléket, — mire az elszállásolás a szegényebbekhez megtörtént, — és a katona az éhező gyermek s apa elől megette a kevés kenyeret is. — Ezeket nem tűrhetvén, a lakosság fizetett, és csakhamar 10 ezer forint folyt be a törvénytelen adóból. A bővebb részletek az országgyűlés elé terjesztetnek. A Teleki gyászslenepélyt jövő bő 8 kán, vagy 9-kén tartandjuk meg; — a rendezést bizottmány intézi ; szónokolni fog az e végre közönségünk részéről felkérendő kecskeméti ref. lelkész úr. Belső Szolnok, Küküllő, és Doboka megyéknek az unióra vonatkozó átirataik s határozataik részvéttévesen tudomásul vétettek; és várjuk mi is az 1848. VII. tcz. mielőbbi foganatosítását, mert világos törvény vita tárgya nem is lehet. Borsodmegye és a Hajdúkerület nagy halottjaink emlékének szánt bús leveleiket bánatos szivvel fogadtuk;— Sárosmegyéjét pedig, mely a hazánk bölcse iránti bizalmat tolmácsolja, — mint önérzelmeinkkel öszhangzót kedves tudomásul vettük. Hevesmegyével egyetértőleg jövő hó 1-től kezdve magunk mértékeit tsszaállitjuk; — nincs szükségünk e fajta egyöntetűségekre; úgy méretik, a mint nekünk tetszik. Vásárunk tegnapelőtt vala, hol a lefolyt 12 év keserű gyümölcsét — az elszegényedést — kiki megláthatá, mert ott, hol sok az adó, s igen kevés, vagy senki a vevő, sírásra fakadna még maga Smith Ádám is, s a „Wealth“ helyett irná „Want of nations“; — gazdagság helyett szegénységről elmélkednék. Eke- vagy is inkább szántásversenyünk tegnap számos résztvevők hozzájárultával végbement; — a legnagyobb dijt nyerők Ring Mihály és Mihalovics János béreseik. — Mi a csongrádmegyei gazdasági egylet itt volt bizottmánya, jelesül alelnök. Bérczy Antal, így kiküldött tagok : Zsótér Andor, Babarczy József és Szabó Imre urak irányában hálás elismerést nyilvánítunk, s reméljük, hogy városunk jövőre is hasonló üdvös kitüntetésben fog a tisztelt egylet által részesittetni. — Hadd fejlődjék mindenfelé a magyar szellemi és anyagi ereje, s legyen vége a lidércznyomásnak! Kerekes. Kairóid. —. (Legújabbak szemléje.) Egy angol lap frankfurti levele ése ma egy igen feltűnő birthoz, mely Németországra vonatkozik s mely ha egyszer valósulna, a nouiet szövetségnek véget vetne, vagyis valósulása csak is ennek fölbomlásával képzelhető. Noui kevesebbet mond a „Daily News“ levelezése,minthogy a rajnai szövetségnek föltámasztása tervbe van véve s újra éledésének már jelei is láthatók. Ezen szövetség az I. Napoleon által alapított királyságokból, valamint Oldenburg, Nassau,Thüringen, a két Hessenből stb. állna s III. Napóleonnak úgy a protectoratust, mint a Rajna bal partját felajánlaná. Kétségtelennek tartjuk, hogy ezen birro czáfolatok fognak megjelenni. Azonban ezekkel a fölriasztott közvélemény főleg Poroszországban, nem lesz még oly hamar megnyugtatva. Ezen hit keletkezésére a würzburgi coalitiónak törekvései adtak alkalmat, mely coalitió már már szétmállóban volt, de újabb időben ismét összeforrni indult. Feltűnő benne, ha igaz volna, mit egy berlini lap szintén állít, hogy annak összetartására utolsó időben az orosz kormány is erősen befolyt. E coalitio működése az „A. A. Z.“ egy levelezése szerint már annyira magára vonta volna a porosz kormány ügyeimet, hogy ez a német udvaroknál levő követeihez körjegyzéket menesztett. Ez azonban csupán a követeknek szól, kiknek azt az illető kormányokkal nem szabad közlenie, s e célja, az utóbbiaknak magatartást szabni elé a würzburgiak törekvései irányában. Nevezetesen utasítná őket, hogy a középállamok kormányainál bizonyos tekintetben jóakaratúlag intve lépjenek föl, s figyelmeztessék, miszerint ismételt tárgyalások Würzburgban a népben könnyen azon hiedelemre adhatnak alkalmat, hogy elszakadási célzatok forognak fen , melyek czélpontján a közvélemény könnyen egy rajnai szövetség tervét neszelhetné. Föltűnt a berlini lapoknak az is , hogy a „Moniteur“ müncheni levelezője védelme alá veszi a würzburgi fejedelmek hazafias magaviseletét, állítván, miszerint Németország védképességére nézve ők igen jól gondolkoznak, s csak kötelességüket teljesítik, ha a porosz bekeblezési vágyaknak ellenszegülnek; továbbá roszalván Baden és Mecklenburg azon tettét, hogy a coalítiótól elálltak, miáltal csak méltatlan függésüket Poroszországtól bizonyították be. A „Moniteur“ levelezőjének ezen védelmére megjegyzi a „Schles. Zig“: „íme! a jövő rajnai szövetségnek már megvan az ő hivatalos orgánuma. Minthogy Poroszországból nem tudnak Piemontot csinálni Austria ellen,Bajorországból szeretnének Piemontot Poroszország ellen csinálni. Ezek ugyan csak üres és távoli tervek, de legyünk résen!“ Látszik ebből, hogy egy ilyforma lappangó terv létezése iránti hiedelem mindinkább kezd terjedezni ; kiváncsiak vagyunk a czáfolatokra. Azon hirt, hogy gr. Cavour Párisba megy, ma a franezia félhivatalos lapok megczáfolják. E szerint a grófnak nem igen van reménye a franczia kormánytól a már kitűzött föltételeknél kedvezőbbeket kinyerhetni. Ezekre vonatkozólag írja az „Ind. beige“ turini levelezője, miszerint a franczia császár Victor Emanuel egy levelére, melyben neki azon zavarokat panaszolja föl, miket a párisi kabinet magatartása az új királyságnak okoz, igen barátságosan felelt ugyan, de előbbi feltételeit mégis fönntarts Francziaország i.l.