Sürgöny, 1861. június (1. évfolyam, 124-148. szám)

1861-06-01 / 124. szám

Cskhogy a­zér még négyínletesebb: most velőnk, áj­ulunk, törvényes utón szándékolju­k a nemzet­gyil­­kolás végbevitelai, tar­ai erőszaknak nem­ sikerült, s még az országot dragonage-ok rémülete járja végig, utolsó filléreinktől fosztogatva, hogy azokkal a mode­nai herczeg hadseregét fizessék; mig nem ismert hata­lom bérenczei visznek ijedelmet a békés lakokba; mig ugyanazon hialom tisztviselői fölmentve törvényeink alól, intézkednek felettünk;mig e biz lépcsőin lelépve, elhagyunk egyszersmind a tért, melyen ősi törvényeink respectáltatn­ak ; addig mi Magyarország törvényhozó­­testülete, mint tengeri rabló álzászlója vagyunk a kül­föld elámítására, pelengérre állítva. Azonban hiszem értsen, hogy az eredmény ugyan­az fog lenni, mert nemzetem politikai érettsége sokkal nagyobb, hogynem át ne lásta, miként a Bach- és Schmerlingrendszer, hogy egy triv­ális spanyol köz­mondással éljek, ugyanazon kutya, csak más nyakra­­valóval. Hiszem, hogy az eredmény ugyanaz fog lenki, ha mi is, mint a római senatus, Brennus barbárjainak be­törése alatt, tógáinkba burkolva, törvényes helyeink­ben várjuk be mozdulatlanul csapásaikat. E törvényes tért látom én mélyen tisztelt Deák Ferencz képviselő úr indítványának legtöbb pontjában elfoglalva, azért szavazatommal én is hozzájárulok. De épen mivel ily rendkívül kétes állásban va­gyunk, legkisebb oly tér feladásától is félek, mire a részakarat későbbi lépéseknél utalhat. Ez óvatosságra példa int a legközelebbi na­pokból. A megyék organizálták magukat, a megyék fel­írták, bár jól tudták, hogy egészen törvényes téren nem állanak, csak azért, hogy lehetségessé tegyék az országgyűlést, melyben a nemzet, mint ilyen nyilatkoz­­hassék, s nyilatkozhassék a törvény, az alkotmány legszigorúbb megtartása mellett. S íme, már a megyék felírását érdekül halljuk felhozni a mellett, hogy írjunk fel mi is, s az első engedő lépést halljuk okul felhozni, hogy tegyük meg a másodikat is. Rajta vagyunk a szoros jogtól való eltérés lej­tőjén, melyet csakhamar arra használandnak elleneink, hogy belőle az egyezkedés harmadik­­ lépésének logi­­cáját következtessék, miről pedig a szó valódi értel­mét véve, úgy hiszem, e házban senki nem álmodik, mert egyezkedni annyit tesz,mint követeléséből enged­ni is akarni, a mi követeléseink pedig épen úgy nem lehetnek engedés tárgyai, mint a lenni vagy nem lenni, az élet és halál. Kerüljük tehát annak látszatát is; a felírás vá­laszt, ez viszonválaszt föltételez, mind ebből a rész akarat­a pedig nem jó barátokkal van dolgunk — egyezkedést magyarázhat, s valóban, ki nekem ulti­mátumát beadja, de az előszobában marad, az némi gyanút méltán is kelthet bennnem, hogy még ez nem volt utolsó szava. Azért pártolom én Tisza Kálmán, tisztelt képvi­selő úr módosítványát, s a határozat formáját, mert ezt tartom jogaink védelmében óvatos politikának. Mondják,hogy minden antecedentia a felirat mel­let van, de azon álláshoz, melyen vagyunk, még ante­­cedentiát nem hallottam a történetből idézni, s így mindaddig, míg azt nem hallok, én sem keresek ante­­cedentiát a határozatra. Mondják, hogy a határozat magunkon kívül nem kötelez senkit. S vájjon kit kötelez a jogaiban meg­sértett gyöngének protestatiója, kit az összeroskadó harczos jajkiáltása ? ugy­e­bár senkit, és mégis min­denkit, kinek keblében nemes érzés lakik, sőt azt is, ki­pirulva érzi, hogy e jajkiáltás okozója. S most, midőn a szó perczek alatt körüljárja a világot, ne féljünk, hogy sikertelen hangzik az el; ne féljünk, hogy azon hatalom fülébe nem hat, mely oko­zója, hogy köztünk törvényes kormány nincs, mely a vele való közlekedés egyetlen törvényes eszköze le­hetne, mely okozója, hogy csonka parlament vagyunk, s í így képtelenek azon kitűnő törvényhozási cselekvény gyakorlatára, hogy felírhassunk. S ha e hatalom oly térre kívánna lépni, melyen lehetséges, hogy kezet foghassunk, ne mondja senki, hogy azt felírás nélkül nem teheti, ott van törvény­­könyvünkben megírva az út, mely e térre vezet. — Addig folyamodást írhatunk a hóditónak, kérve kér­hetjük : uram, már sok a sanyargatás, a nyomor, me­lyet reánk küldesz, künnyits terhünkön ; de felírást, mint nemzet fejedelméhez addig nem küldhetünk. Épen azért tehát, mert tudom, hogy szavunk ha­tározat formában is végig fogja rezegni a világot, hi­szem én is, mit több igen tisztelt képviselők mondottak, hogy országgyűlésünk nem lesz eredménytelen, mert most, a jelenben más eredményt nem is várok, mint azt, hogy megértsen a világ, s hiszek lététünk biztos voltában a jövőben, mert e megértett szó a jog, az igazság és haladás szava leend. Összecsaphatnak még egyszer felettünk a kese­rűség sötét hullámai, de a mi győzelmünk csak idő kérdése, a durva erőszak csak ephemer győzelmet arathat, az eszme felkéi és közvagyonná lesz, melyért első kimondót elvezzenek. Még csak néhány, részint e házban, részint szom­szédainknál felmerült eszmére kívánok reflectálni. A placetum iránt az előttem mondottak után szólni a halottak elleni küzdés volna ; csak azt akarom még megjegyezni, hogy a placetum joga soha a ma­gyar katholika egy az függetlensége ellen nem volt irányozva, csak egy politikai külhatalom befolyása ellen, é­s valamint hazánk Mátyás király alatt leg­jobban virágzott, ki a placetum jogát vasmarokkal tartá fenn, úgy Ulászló alatt a placetum joga megsértet­vén, tudjuk siralmas következéseit. Igen tisztelt szónokok fényesen bebizonyíták, hogy Austria nagyhatalmi volta nem az egységes Aus­tria, sőt épen a dualismus feltétele. — Én erre csak azt jegyzem meg, hogy ha az ellenkezőleg volna is: az opportunitás elvét soha érvül el nem fogadhatnék anél­kül, hogy egyszersmind minden rablást, minden elnyo­mását a gyengébbnek ne szentesítsük, hogy vele el ne ismerjük, miként annak, ki saját vagyonából az nem lehet, joga van emberfele zsebére. — De különben is, tartozik-e az boldogságunkhoz, hogy nagyhatalmasság egy orosz ÄvilitVh°*7 *gy binga megirigyelt Végre azt mondják szomszédaink, hogy mi for­­radalmi téren ál­unk. Ha forradalmi téren az áll, ki a történeti jogoka lábbal tapodja, ha az áll, ki min kegyeletet kivetkőzve erőszakosan ültet uj és uj intéz­ményeket, elrombolt régiek helyére, úgy a forradalmi téren ők vannak, a conservativ magyar nemzet ellené­ben. S Európa érdeke minket irányukban győzelemre vezetni, nehogy elirkatlan zaklatások után azon tért szorítva, egygyel szaporítsuk azon meggyilkolt nem­zetek sorát, melyek egyike tavaly megifjulva és fe­nyegetve kell fel halottaiból másikának véres felsé tató Banque szellemeként még folyvást rémíti az euró­pai diplomáciét. Bécs, május 29 én. L. A bíród, tanács alsó házának mai gyű­lése meglehetősen érdekes volt ; érdekes pedig különösen azon okból, mert e gyülekezet m­a vallotta be legelőször, hogy állapota kínos, hely­zete tarthatatlan. A gyű­lés egy halom interpel­­lációval kezdődött. Az egyik csoport a kereske­delmi ministertől kérdé, mi lesz az Elba-vám- Ügyből ; a második csoport a rendőri ministertől akarja megtudni, vájjon mi történik azon haza­fiakkal, kik Tirolnak éjszaki részéből különbféle távolabb tartományokba internáltatt­­k ? Meg­jegyzik egyszersmind, hogy ilynemű eljárásra ugyan felhatalmazva érezheti magát azon rend­őri ministérium, mely a tavaly nyáron működött, de hogy ezen eljárás folytatása alkotmányos állapotok közepette megfoghatlan , kérdik tehát: van-e az internáltaknak kilátásuk, haza bocsát­tatni, vagy mikép szándékozik a rendőr-ministé­­rium felölök rendelkezni ? — Néhány iparos kérdi a kormányt, hogy miért nem tesz javasla­tot a csőd­kiegyezési eljárásra nézve ? Van aztán egy kedélyes csoport, a­melynek csak a bor­adón jár az esze; ez azt kérdi, hogy mi lesz a bor­adóval ? A legnevezetesb interpelláció a nemzetiek részéről Rieger­s Smolka vezénylete alatt törté­nik. A kérdés szövege ez: „Egyetértve az összes ministériumm­al szólott-e Plener pénzügyér úr, a midőn kinyilatkoztató , hogy Litwinowicz aján­latát (a napi­díjak ügyében) nem lehet a ház belügyinek tekinteni, hanem törvényjavaslatként kell tárgyalni, s miért tette a minister úr ezen megjegyzést akkor, midőn a ház határozata már ki volt mondva, s így ezen többé változtatni nem lehetett?“ A nemzetiek ezen interpellációja nagy fon­tosságú, és a közelebbi gyűléseknek legérdeke­sebb momentumát képezheti, mert, a­mint már előbbi levelemben megjegyzem, a miniszerek egyike jelen volt azon bizottmányban, mely a napi­díjakat illető javaslatot tárgyal, és bele­egyezett azon felfogásba, hogy a kér­déses javas­lat a ház belü­gyének tekintendő. Még fontosabb azonban azon kinyilatkozta­tás, melyet a miniszerek egyike azon bizottmány­ban tett, mely a követek sérthetetlenségéről szó­ló kormány­javaslattal foglalkozott. E bizott­mányban ugyanis először mondatott legyen ki, miszerint a jelenlegi Reichsrath csak a szű­kebb Reichsrath­-nak tekintheti magát. Ezen felfo­gás tökéletesen új, s nem áll öszhangzásban Seui di a L'AszAti trelib­eszéddel, nem a/.cvn szem­ponttal, melyből a birodalmi tanács alsóháza a felirati vita alkalmával kiindult. Ezen körül­mény megmagyarázza egyébiránt, miért panasz­kodott tegnap az „O. D. P.“ vezérczikke Smolka­­nnak, hogy a csehek a szőkébb birodalmi taná­csot akarják megrontani,és miért hirdette tegnap a „Presse“, hogy szabadelvű párt van keletkező fél­ben, mely teljes függetlenségben és a kormány­­nyal való összeköttetés nélkül akarja a febr. al­kotmányt a szabad elvnek értelmében kifej­leszteni. Azon nevezetes tény, mely a mai gyű­lésben is feltünésképen jelentkezett, az, hogy bom­­ló­félben van a kir. tanács alsó­házának hir­­hedt majoritása. Az „O. D. P." Smolka úrhoz irányzott czikkének nem sikerült azonban a nemzeti kisebbségben szakadást idézni elő; ta­nusstá ezt azon interpellálta , melyet a cseh s lengyel párt együttesen hozott a ház elé. A bizottmány javaslata a követek sért­hetetlensége dolgában elfogadja a kormány ja­vaslatát, miszerint a kir. tanács s az ország­gyűlések tagjai sérthetetlenek. Ezen javaslatot megtámadta már a bizottmánynak kisebbsége is, s ez utóbbinak indokait bővebben fejtegeti Smol­ka ur, igen sikerült beszédben. Smolka magas, nyúlánk férfiú; arezvo­­násai igen nemesek s még érdekesebbé vállnak tele szőke szakálla­k hatalmas bajusza által, me­lyet az egész világon talán csak egy férfiúnak nem kell irigyelnie tőle: Viktor Emánuelnek. Hangja gyenge, s azért szónoklata nem oly ha­tályos, mint a milyent mi magyarok megszok­tunk; azonban szépen, ügyesen s élezésen beszél. Mai beszédében fejtegető, miszerint ennek a gyülekezetnek nem áll illetékében a kérdéses törvényjavaslatot elfogadni. A követek sérthetet­lensége ugyanis oly törvény, melyet az alkot­mányba kell bele­igtatni; ha pedig a jelen gyü­lekezet csak a szűkebb bir. tanácsot képezi, ak­kor nincs joga az alkotmányon változtatni vagy azt kiegészíteni. Semmi esetre nincs pedig joga a bir. tanácsnak az országgyűlési követek sért­hetetlenségéről gondoskodni, mert az kizárólag az országgyűlések competentiájába való. „Saj­nos dolog — úgymond Smolka úr keserves hu­morral — hogy nem tudjuk, mi vagyunk : bő­vebb-e, vagy szűkebb kbr. tanács. Ezen állapot tűrhetetlen (tetszés a ház minden részében.) A kormánynak okvetetlenül kell valamit tennie, hogy helyzetünk iránt tisztába jöjjünk; vagy szólítsa fel a kormány azon tartományokat, me­lyek itt még képviselve nincsenek, hogy küldje­nek be hozzánk követeket, vagy szólítsa fel teket^Pesti^r^gOrSZ^g0t’ küldjenek köve­, 7'­,8®“­ ez, sem az meg nem történ­hetik, akkor foglalkozzunk hasznos dolgokkal, melyekre nézve kompetentiánk van; javítgas­sunk például a ház rendszabályain.“ A gyülekezet nevetésre fakadt, s a gúny csakugyan igen éles volt, különösen azért, mivel Smolka úr elnökölt az 184­6-iki Reichstagban, mely hónapokig vesződött a házi rendszabá­lyokkal. A vita öt óra hosszáig tartott, s végtére el­­napoltatott szombatig, s benne csak tíz volt a nevezetes, hogy a centralista követek egyikének sem­ jutott eszébe a gy­ülekezetét teljes kir. ta­nácsnak czimezni; valamennyien azon szempont­ból indultak ki, hogy a szűkebb tanács tagjai, a törvényjavaslatot pedig azon ürügy alatt akarták elfogadni, hogy az nem az alkotmánynak rész­lete, hanem csak a büntető­s polgári törvények másítása, ilyen másításra pedig a szűkebb kbr. tanácsnak is van joga. Mi fog történni azokkal, kik a fennállott osztrák rendszer alatt tették le a bírói vagy ügyvédi gya­korlati vizsgálatokat? E kérdés eldöntésétől függ anyagi existentiája a magyar intelligentia azon részének, melynek életpá­lyáját az 1848-ig évi események ketté vá­ták s mely­nek az akkori h­arczok küzdelmei után azon szomorú sors jutott, hogy megkezdett vagy már elvégzett jogi tanulmányainak többé hasznát nem vehetvén, egy egé­szen új jogi rendszert kelle­tttanulmányozni, és ma­gát az Ügyvédjé, vagy bírói hivatal gyakorlatára szi­gorú vizsgálatok kiállása által képesítni. Az alkotmányosságnak újra­­ életbeléptével, a fennállott osztrák rendszer alatt nyert ügyvédi és bírói jogosítványok, mint ilyenek nem existálhatván, ezekre nézve az országbírói értekezleten — ha jól emlékszem — azon indítvány létetett, hogy ezeket az illetők a királyi táblánál majdan kicserélni tartozzanak és en­nek határozatától fog fü­ggeni, hogy kiknek kelljen a jogosítottak közül az újra életbeléptetendő magyar törvényekből pótvizsgálatot letenni. A múlt és jelen idők viszonyaihoz képest nem lehet kétség az iránt, hogy mindkét rendbeli jogosít­ványok egyféle elbánás alá fognak vétetni, mert, ha­bár az ügyvédi gyakorlati vizsgálatra bocsátásnak fel­tételei szigorúbbak voltak is azoknál, melyek a fenn­állott osztrák rendszerhez képest a gyakorlati bírói vizsgálatra nézve megállapíttattak, annyi mindazáltal bizonyos, hogy a két vizsgálat közül a bírói annyiban szigorúbb volt az ügyvédinél, a­mennyiben ez nem­csak a polgári és büntető bírónak szükséges minden törvények­ és rendeletekre, hanem a bírói hatóságok szerkezetére. Ügyrendtartásaira és ügymenetére is ki­terjedt, melyekből az ügyvédi jelölt soha sem exami­­náltatott, ezenkívül a bírói vizsga rendesen két óra hosszáig tartott, míg az ügyvédi sokkal rövidebb tar­­tamú volt. Eltekintve tehát attól, hogy a gyako­rlati ügyvédi vizsgálatra a törvénytudoti rang kivántatott meg, tisz­tán áll, hogy a gyakorlati bírói vizsga, — melynek le­tétele az előírt jog- és államtani tudományok teljes bevégzésétől, az ezekbeli elméleti vizsgálatok jó si­­kerreli letételétől és végre előleges igazságügyi gya­korlattól föltételeztetett,­­ az Ügyvédi vizsgálatnál alantabb nek­i állott, sőt mivel az osztrák bűnperrend 214-ik §-ához képest a védők névjegy­zékébe nemcsak ügyvédek, hanem a birói hivatal viselésére megvizs­gált jogértők is felveendők voltak , továbbá minthogy a közjegyzőség elnyerésére is nemcsak az ügyvédi, hanem a bírói vizsgálat letétele is elegendő volt, tehát látnivaló, miként ezen kétrendbeli v­zsgálatok törvé­nyileg is egyenlő rangú képesítésnek tekintettek. Annak megítélésénél, hogy az osztrák rendszer szerinti b­rói vagy ügyvédi jogosítványok tulajdonosai közül kik köteleztessenek pótvizsgálatot kiállani, a végett, hogy mint ügyvédek ezentúl működhessenek, szerény nézetem­ szerint az foghat határozni, hogy vál­jon az illetők tanulták-e a mostan életbeléptetendő magyar törvényeket és állottak e ki azokból valamely vizsgálatot? Méltányos volna, ha azok, kik a magyar törvé­nyeket tanulták és azokból hazánk köziskoláiban osz­tályjegyzéket nyertek és ezt bizonyítvány­ukban ki­mutatják, ezenkívül pedig az osztrák rendszer alatt a gyakorlati ügyvédi vagy bírói vizsgálatokat kiállot­ták, az ügyvédség gyakorlására pótvizsgálat nélkül képesítetteknek kimondatnának , mert tekintetet érde­mel, hogy ezeknek könnyebb lett volna a magyar tör­vényekből az ügyvédi vizsgálatot letenni, és nem az ő hibájuknak, hanem a változott politikai viszonyoknak tulajdonítandó, hogy azt nem tehették; de még az em­beriség is azt kívánja, hogy ne akarjuk a lefolyt évek szenvedéseit még azáltal is tetézni, hogy e hon fiai­nak, lélekölet munkával és tetemes költséggel,— habár egy megbukott rendszer alatt, — szerzett képesítvé­­nyeit semmibe sem véve, ez­által azokat életpályáju­kon hátravetjük, élelmi keresetükben akadályozzuk. Unus pro multis. Lapszemle. A „Neueste Nachrichten“ mondja : „Ki a centra­lista lapok mai számát kézbe veszi, csodálkozni kény­telen azok tartalma felett. Az „U. D. Post“, a „Presse“ az „Oesb­urg“ szívszaggató panaszdalt énekelnek a birodalmi tanács tevékenységét illetőleg, és dühösen becses collegáikra rontanak, saját testüket marczan­­golván. A baloldal, a centralista baloldal, melyet a fentnevezett lapok eddig annyira védtek, ugyancsak lerántatik általuk. „A baloldal manővereiben gyakran balog”, mond az „Oest. Zig“ szelíd életczel. A balol­dalnak végre el kell válni a ministeriumtól, a ministe­­riális és liberális pártnak tisztító tűzön kell keresztül mennie, mond a „Presse“, melynek csavargós és válto­zékony jelleme senki által kétségbe nem vonatik. Mily irányban kell ezen párt tisztázását vezetni, még hatá­rozottabban fejezi ki az „Ost. D. Post“, ki ma dr. Smolka becsületessége és nagylelkűségére hivatkozik, hogy törje meg azon parlamentáris átkot, mely alatt a szerencsétlen birodalmi tanács görnyed. Könyörüljön mond a nevezett lap, dr. Smolka a baloldalon, és sza­badítsa ki magát a jobb­oldal politikai cselszövényei alól. A Kuranda urnak ezt szépen megköszönik a csehek. Ha a centralisták csak ma látják be az állás tarthatlanságát, melyet a birodalmi tanács elfoglalt, csak sajnálhatjuk rövidlátásukat. Mi és politikai elv­rokonaink soha sem csalódtunk azon lehetetlen missio fölött, melyet Schmerling ur ezen birodalmi képvise­letre ráoktrojált.“ Vidéki levelek. —­Kiskunsás, Félegyháza, máj. 28. Acale­gou égvén, a nálunk is történhető adó-requisitiókra készen állunk; a jászkunkerületi határozat e hó 25-én tartott képviselői közgyűlésünkön felolvastatván, va­sárnap a népek maga miheztartása végett tudatott. — Csongrádon a katonaság maga szállásolta be magát, — némely előkelőbb ház számos lovas által lett meg­szállva; — az eredményt még nem tudják. — Zenon a gyalogság parancsnoka dobolfalván, a kiváncsi né­pet szurony közé fogati, és hirdeté, hogy „ne hallgas­sanak az urakra, kik csak ámítják a népet, — hanem fizessék meg az adót; ne hallgassanak az urakra,mert ezek okozták most is, hogy katonaságnak kell az adót behajtani, s több efféléket, — mire az elszállásolás a szegényebbekhez megtörtént, — és a katona az éhező gyermek s apa elől megette a kevés kenyeret is. — Ezeket nem tűrhetvén, a lakosság fizetett, és csakha­mar 10 ezer forint folyt be a törvénytelen adóból. A bőv­ebb részletek az országgyűlés elé terjesztetnek. A Teleki gyászslenepélyt jövő bő 8 kán, vagy 9-kén tartandjuk meg; — a rendezést bizottmány in­tézi ; szónokolni fog az e végre közönségünk részéről felkérendő kecskeméti ref. lelkész úr. Belső Szolnok, Küküllő, és Doboka megyéknek az unióra vonatkozó átirataik s határozataik részvét­té­vesen tudomásul vétettek; és várjuk mi is az 1848. VII. tcz. mielőbbi foganatosítását, mert világos tör­vény vita tárgya nem is lehet. Borsodmegye és a Hajdúkerület nagy halottja­ink emlékének szánt bús leveleiket bánatos szivvel fogadtuk;— Sárosmegyéjét pedig, mely a hazánk bölcse iránti bizalmat tolmácsolja, — mint önérzelme­ink­kel öszhangzót kedves tudomásul vettük. Hevesmegyével egyetértőleg jövő hó 1-től kezdve magunk mértékeit tsszaállitjuk; — nincs szükségünk e fajta egyöntetűségekre; úgy méretik, a mint nekünk tetszik. Vásárunk tegnapelőtt vala, hol a lefolyt 12 év keserű gyümölcsét — az elszegényedést — kiki meg­­láthatá, mert ott, hol sok az adó, s igen kevés, vagy senki a vevő, sírásra fakadna még maga Smith Ádám is, s a „Wealth“ helyett irná „Want of nations“; — gazdagság helyett szegénységről elmélkednék. Eke- vagy is inkább szántásversenyünk tegnap számos résztvevők hozzájárultával végbement; — a legnagyobb dijt nyerők Ring Mihály és Mihalovics János béreseik. — Mi a csongrádmegyei gazdasági egylet itt volt bizottmánya, jelesül alelnök­­. Bérczy Antal, így kiküldött tagok : Zsótér Andor, Babarczy József és Szabó Imre urak irányában hálás elismerést nyilvánítunk, s reméljük, hogy városunk jövőre is ha­sonló üdvös kitüntetésben fog a tisztelt egylet által részesittetni. — Hadd fejlődjék mindenfelé a magyar szellemi és anyagi ereje, s legyen vége a lidércznyo­­másnak­! Kerekes. Kairóid. —­. (Legújabbak szemléje.) Egy angol lap frankfurti levele ése ma egy igen feltűnő birthoz, mely Németországra vonatkozik s mely ha egyszer való­sulna, a nouiet szövetségnek véget vetne, vagyis való­­sulása csak is ennek fölbomlásával képzelhető. Noui kevesebbet mond a „Daily News“ levelezése,minthogy a rajnai szövetségnek föltámasztása tervbe van véve s újra éledésének már jelei is láthatók. Ezen szövetség az I. Napoleon által alapított királyságokból, valamint Ol­denburg, Nassau,Thüringen, a két Hessenből stb. állna s III. Napóleonnak úgy a protectoratust, mint a Rajna bal partját felajánlaná. Kétségtelennek tartjuk, hogy ezen birro czáfolatok fognak megjelenni. Azonban ezekkel a fölriasztott közvélemény főleg Poroszország­ban, nem lesz még oly hamar megnyugtatva. Ezen hit keletkezésére a würzburgi coalitiónak törekvései ad­tak alkalmat, mely coalitió már már szétmállóban volt, de újabb időben ismét összeforrni indult. Feltűnő benne, ha igaz volna, mit egy berlini lap szintén állít, hogy annak összetartására utolsó időben az orosz kormány is erősen befolyt. E coalitio működése az „A. A. Z.“ egy levelezése szerint már annyira magára vonta volna a porosz kormány ügyeimet­, hogy ez a német udva­roknál levő követeihez körjegyzéket menesztett. Ez azonban csupán a követeknek szól, kiknek azt az illető kormányokkal nem szabad közlenie, s e célja, az utóbbiaknak magatartást szabni elé a würzburgiak törekvései irányában. Nevezetesen utasítná őket, hogy a középállamok kormányainál bizonyos tekintetben jóakaratúlag intve lépjenek föl, s figyelmeztessék, mi­szerint ismételt tárgyalások Würzburgban a népben könnyen azon hiedelemre adhatnak alkalmat, hogy elszakadási c­élzatok forognak fen , melyek czél­­pontján a közvélemény könnyen egy rajnai szö­vetség tervét neszelhetné.­­ Föltűnt a berlini lapoknak az is , hogy a „Moniteur“ müncheni le­velezője védelme alá veszi a würzburgi fejedel­mek hazafias magaviseletét, állítván, miszerint Né­metország védképességére nézve ők igen jól gondol­koznak, s csak kötelességüket teljesítik, ha a porosz bekeblezési vágyaknak ellenszegülnek; továbbá ro­­szalván Baden és Mecklenburg azon tettét, hogy a coa­­lítiótól elálltak, mi­által csak méltatlan függésüket Po­roszországtól bizonyították be. A „Moniteur“ levelező­jének ezen védelmére megjegyzi a „Schles. Zig“: „íme! a jövő rajnai szövetségnek már megvan az ő hivata­los orgánuma. Minthogy Poroszországból nem tudnak Piemontot csinálni Austria ellen,Bajorországból szeret­nének Piemontot Poroszország ellen csinálni. Ezek ugyan csak üres és távoli tervek, de­­ legyünk ré­sen!“ Látszik ebből, hogy egy ilyforma lappangó terv létezése iránti hiedelem mindinkább kezd terje­dezni ; kiváncsiak vagyunk a czáfolatokra. Azon hirt, hogy gr. Cavour Párisba megy, ma a franezia félhivatalos lapok megczáfolják. E szerint a grófnak nem igen van reménye a franczia kormánytól a már kitűzött föltételeknél kedvezőbbeket kinyerhet­ni. Ezekre vonatkozólag írja az „Ind. beige“ turini le­velezője, miszerint a franczia császár Victor Ema­nuel egy levelére, melyben neki azon zavarokat panaszolja föl, miket a párisi kabinet magatartása az új királyságnak okoz, igen barátságosan felelt ugyan, de előbbi feltételeit mégis fönntarts Francziaország i.­l.

Next