Sürgöny, 1861. július (1. évfolyam, 149-174. szám)

1861-07-02 / 149. szám

Első évi folyam. 149. szám — 1861. Szerkesztő-hivatal. Aldunasor 5. az. 2-dik emelőt. Kiadó-hivatal: Bar át ok-tere 7. szám, földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalbaü. barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta-hivatalnál. SÜRGÖNY t Kedd július 2. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten, házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, (naponkint postán ft kr , it 1 Egészévre 19 — Évnegyedre 5 - Félévre 10 — Egy hóra 2 ­HIVATALOS RÉSZ. n Változások a es. k. hadseregben. Herczeg Liechtenstein Perencz lovassági tábornok a lovassági főfelügyelőség vezetését veszi át, Bécsben fogván székelni; gróf Coronini Cronberg János táborszer­nagy parancsnokló tábornokká leendMagyarországban; nemes Buc^athul Antal altábornagy a nyu­galmazott létszámból, komáromi, s J u n g b a u e r Pe­rencz vezérőrnagy péterváradi várparancsnokok kend­nek.' Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. május hó 24-kén kelt legmagasb elhatározásával König Mór vezeték­nevének „Királyra“ és Vellinger Ignáez veze­téknevének „Havassy“ra leendő átváltoztatását leg­kegyelmesebben megengedte.., NEMHIVATALOS RÉSZ. Országgyűlési tudósítás. Felsőházi ülés, jul. 1-jén. Elnök Máj lát h György tárnokmester ő excja. Mielőtt a gyűlés a napirendre áttérne, a legköze­lebbi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. A jegyzőkönyv egy pontjára Mán József főis­pán megjegyzi, hogy nem csak „a fogarasi görög egye­sült*, hanem a szebeni g. n. e. püspök meghivatásá- nak Ugye is áttétetett az igazoló bizottmányhoz. L o n o v i t s érsek minap az igazoló bizottmány jelentésének 5-ik pontját t. i. a g. n. e. főpapoknak a főrendi táblánál kijelölendő üléshelyüket illetőleg tá­madt vitát fölfüggesztetni kérte azért, hogy a mlgos püspöki karral s a mgos főrendekkel bővebben érte­kezve, egy javaslatot terjesszen elő, mely mind a g. n. e. püspökök igényeit kielégíteni, mind a bizottmányi jelentés eme szavainak a „többi főpapok során“ meg­nyugtató értelmezést adni képes legyen. Az eszme, vagyis szerinte egyszerű óhajtás, melyet minden to­vábbi indokolás nélkül terjeszt a ház elé, az, hogy a g. n. e. főpapoknak az elsö-soru második padban je­löltessék ki ülőhely. G o z s d n brassói főispánt ez ajánlat ki nem elégíti, — szerinte ha a „legprovisorissimusabb“ (pogány szó , melyen a főispán nr nyelve is meg­akadt) állapot végét éri, s uj rendezet álland be, megint csak újra föl fog,, e nagyon ideigle­nesen eldöntött kérdés merülni. 0 azt kívánja, hogy a „többi főpapok során“ szerkezeti kifejezés úgy értel- meztessék, miszerint a g. n. e. főpapok a többi egyhá­zi főrendek közt üljenek fölszentelésük ideje szerint, egyedül az ország hg prímása képezvén kivételt, kit ősi illem- és törvény szerint külön hely illet. (Sokan: maradjon a szerkezet). Á krassói főispán urnák egy kis kitérése a históriai jogokra némi félreértésre adott okot, — úgy hogy gr. Barkóczy udvarmester ur ö excja észrevehetőig ingerült hangulatban, mindazál- tal a legváltozékosabb szavakkal palládiumot emelt a históriai jog teljes megóvására. Mire Gozsdu főispán ur válaszában kijelenté, hogy ő nem a historikus „jo­gok“ — hanem „e 1 ö j o g o k“-hozi merev ragaszkodás ellen kelt ki, — ő maga is csak ezen „előjogok“ meg­szűnésének köszönheti ülését e házban. A g. n. e. főpapok helye tárgyában még az o r- szágherczejg prímása őemiuentiájaemelt szót s arra hivatkozott, hogy a felsöház szerkezete százados jogokon alapszik, s midőn azt őseink oly compaktl á tet­ték, épen a bontogatás ellenjátszottak megvédeni akar­ni. A Lonovits érsek ö excja által tett javaslatot maga részéről is legczélszerübbnek találja. E1 n ö k ő excja kijelenti, hogy tehát a többség abban nyugszik meg , hogy az igazoló bizottmány vé­leménye elfogadtatván, végrehajtásával az elnökség bízandó meg. A g. n. e. főpapoknak, ha megjelennek, a többi egyházi főrendek során fog állásukhoz méltó hely kijelöltetni. A jegyző ezután az igazoló bizottmánynak az országbírói törvénykezési munkálatról tett jelentését olvassa föl. A bizottmányi ülése eredménye az, — bár­mennyire óhajtaná, hogy a mig nj törvények hozathat- nának, csak tisztán magyar törvények utján idéztet­hetnének az ügyek; mindazáltal tekintve azon,hézago­kat, melyek azóta hazai törvényeinkben több tekintet­ből támadtak, azt javasolja, hogy a főrendek az or­szágbírói munkálaiban foglalt ideiglenes szabályokat ott, a hol törvényeink elégségesek nem volnának, a kép viselöház határzata értelmében elfogadják. Ragályi főispán ezt már csak az uniformitas végett is ajánlja. A bizottmányi javaslat elfogadása fölállás által megszavaztatott. B. Wenkheim László főispán a képviselöházat értesittetnl kéri eziránt. Miután még a bizottmánynak a gyorsírókkal kötendő szerződésekről tett jelentése is felolvastatolt, s a főrendek annak pontjait elfogadták, — az ülés '/> 2 óráig fölfüggesztetett. (D. u. 2 órakor.) Elnök gr. A p p o n y i György országbíró ur ő excja. — Elnök ö nmga azon küldésnek, melylyel a mgos főrendek öt, s a képviselőbáz elnökét megbízni méltóztattak, a f. é. jun. 24-kén kelt s a két ház által 0 Felségének közösen fölterjesztett felirat átnynjtása végett, eredményét a következőkben terjeszti elő : Megérkezésünk Bécsben Ő Felségének hivatalos utón bejelentetvén, a tegnapi napon Ő Felségének kézirata érkezett hozzám, mely kézirat oda utasít eu gem, hogy a képviselőhöz elnöke, valamint én a leg­magasb kézirattal hozzám érkezett leiratnak mindkét házban közzétételét eszközöljük. Ez a képviselőknél a mai napon megtörténvén, miután azt az illető jegyző áthozá, itt is fel fog olvastatni. Visszavitele után az alsóház elnöke intézkedni fog, hogy kinyomattassék, akkor aztán pár nap múlva tárgyalás alá fog vétetni. (Ajegyző által fölolvasott 1 egmagasb leirat tartalmát lásd az alsóházi jelentésben.) A képviselőház ülése jul. 1-én Elnök: G h y e z y Kálmán. Jegyző: Csengery Imre. Elnök jelenti, hogy küldetését, melynélfogva a felsöház elnökével gr. A p p o n y i György országbíró ő excellentiájával egyetértöleg a föliratot Ö Felségé­nek kézbesítse, siker még eddig nem koronázta; ha­nem gr. A p p o n y i György ur ő excellentiája követ­kező legfelsőbb kézirat kíséretében: „Kedves gróf Apponyi! Midőn önnek egy a magyar országgyűlés fölirására vonatkozó, mai napon kelt leiratot átteszek, megbízom önt, hogy azt az alsóház elnökének Grhyczy Kálmán­nak, a képviselöházban saját személyes felelős­sége alatt haladéktalanul leendő kihirdetés vé­gett kézbesítse, és a főrendi táblánál is hala­déktalanul kihirdettesse. Bées, jun. 30-án 1861. Ferencz József m. k. Országbirám gr. Apponyi Györgynek." egy jun. 30-ról kelt legfelsőbb leiratot közölt vele kihirdetés végett, mely igy hangzik : Legmagasb leirat. Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar, Cseh, Halicsés Lodo- mérországok Apostoli, úgy Lombárdia, Velen- cze és Illyria királya; Ausztria Főherczege stb. Hü Magyarországunk, s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak, egyházi és világi főren­déinek és képviselőinek, kik az általunk 1861- diki április másodikára összehívott országgyű­lésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket! Kedvelt Inveink! Jóllehet Mi azon ország­gyűlési tanácskozásokat, melyek legfelsőbb ural­kodói jogaink fölött a képviselői házban tartat­tak, úgy szinte a Minket, mint Magyarország örökös Királyát törvényesen illető tagadhatlan öröklési jogaink ellen irányzott kitöréseket ko­moly megilletődéssel értettük : mégis azokat in­kább egyes szenvedélyes szónokok pillanatnyi heve kifakadásának, mint az egybehívott or­szággyűlés érzelmei hű tolmácsolásának véltük tekinthetni. Miután azonban ama tévnézeteknek a hoz­zánk intézett legalázatosabb feliratnak mind alakjában mind szövegezésében határozott kife­jezés adatott, legfőbb kötelességünknek tartjuk, Fejedelmi személyünk és Királyi örökös jogaink iránti azon tartozó jobbágyi tisztelet megóvására, melyet a trón és annak méltósága méltán megkí­ván, de mely az országos Kendek és Képviselők ama feliratában a törvényes szokástól eltérve mellőztetett, — a feliratot, mely a királyi jogo­kat sértve, nem Magyarország örökös Királyá­hoz intéztetett, visszautasítani; élénken óhajtván mindazonáltal az országos rendek és képviselők feliratában foglalt nagyfontosságu kérdések iránt őszintén nyilatkozhatni: az országos rendeket és képviselőket ezennel komolyan felszólitjuk, mi- szerinffigyelve az 1790. évi koronázó ország­gyűlés alkalmával követett eljárásra, a feliratot hozzánk oly alakban terjesszék föl, hogy annak elfogadhatása az általunk bármely megtámadá­sok ellen mindig megőrzött korona méltóságá­nak és uralkodói öröklött jogainknak kellőleg megfeleljen. Kikhez egyébiránt cs. kir. kegyelmünk- és kegyelmességünkkel állandóan hajlandók marad­tunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Austriában, sz. Iván hava 30-ik napján ezer nyolezszáz hatvanegyedik évben. Ferencz József s. k. B. Yay Miklós s. k. Zsedényi Eduárd s. k. E legfelsőbb leirat felolvasása ntán , mind a császári királyi kéziratnak, mind a leiratnak kinyoma- tása elrendeltetvén, ezek tárgyalása akkorra fog kittt- zetni, ha a képviselők magán-tanácskozmányaikban e fontos ügyben a teendőkre nézve egyesülnek. Egyúttal jelenti az elnök, hogy gr. Károlyi Gyula a felsöház jegyzője átadta a felsöház mai jegy­zőkönyvének azon pontját, melyben a felsöház a tör­vénykezési ügyben kiküldött választmányának véle ményét egész terjedelemben elfogadta, mely vélemény szintén ki fog nyomatni. Gróf Andrássy Aladár főispán beszéde. (Junius 20-kán.) A napirendre kitűzött kérdés nyilatkozatokra oly fontos, oly tágas tér, hogy tudván ugyan, misze­rint az általános többség véleményét osztom, és igy hosszas okoskodás által csak nyílt ajtót erőszakolnék, mindamellett szükségesnek találom véleményemet indokolni. Hogy rövid legyek, nem óhajtom keserű adatok­kal untatni a mélt. Főrendeket, említést téve azon martyrboszoruról, melyet a közelebb elmúlt 12 év alatt az önkény, a nyers hatalom tartott fejünkön, melyből oly könnyű véres tüsköket elömutatni, mint annyi ta nuságit méltatlan szenvedéseinknek. De szükségesnek látom kimondani azon benső meggyőződésemet, miszerint ő Felsége maga s koro­naországai érdekében cselekszik, midőn az általunk nyújtott zöld ágat elfogadja és habozás nélkül adja meg az elönkbe terjesztett feliratban nyilvánított köz- és jogos követeléseinket. Ez tartalmazza az ország egyhangú akaratát, melytől mi, az egybegyült ország gyűlés, nem tágítunk, nem tágíthatunk. Nem feledem ezen meggyőződésem nyilvánításá­nál, hogy Ausztriának nagyszerű politikai változások­nál a vak szerencse sokszor kedvezett, és a külpoliti­ka mérlegében nyomatékos szerepet játszott; ki ne em­lékeznék a múlt század eseményeire, midőn Károly csá­szár a pragmatica sanctiót népével köté, leányágát az örökösödésben biztosítandó, s ezen szerződésre nagy ál­dozatokkal vásárlá meg a nagyhatalmasságok garan- tiáját. De alig lépett az erélyes férfi után, ezen szerző­dés értelme szerint, a gyönge nö a kormányra, koholt ürügyek alatt megtámadhatott minden oldalról, és nem volt a jótálló hatalmak közül egy sem, ki a vesztének indult dynastia védelmeért síkra szállt volna. Emlékszem továbbá Napoleon császár azon sza­vaira is, midőn 1809-ben schönbruni hadiszállásán valaki előtte emlité az ausztriai császárt: „nem isme rek többé ausztriai császárt, csak lotharingi berczeget, pártütö nagy hivatalnokát a franczia koronának.“ Nem tagadom, hogy szerencse kellett, ily hely­zetekből a régi fényre uji'a feléledni. De nem egyedül állt ám a szerencse és nem hi- hetem, hogy ezen köztudomású események ne emlé­keztetnék Ausztriát arra, hogy szerencséje mellett a magyar nemzet ősi törvényeihez való hü ragaszkodása oly, de minden bizonynyal biztosabb tényezője volt uj felvirágzásának. És most, midőn Ausztria az említetteknél alig áll fényesebb helyzetben, és talán európai nagy ese­mények előestéjén állnnk, nem bihetem, bogy a bécsi kormány ezen eseményeket, vak szerencséjében bízva, nyugodtan bevárja és a monarchia jövőjét egy kár­tyára téve, va banque-ot akarna játszani. Nyilvánítani óhajtottam tehát azon meggyőződé­semet, miszerint a királynak csak országa bizalmában, az országnak pedig törvényeiben keresem és találha­tom egyedüli biztosítékát. Az alsóház által elönkbe terjesztett felirati ja­vaslat elfogadásában látom egyedül s biztosan elérhetőnek ezen kettős czé 11, ezt elfogad­tatni és magamévá téve ajánlom. II]. gróf Zichy Ferencz beszéde. (Junius 18 kán.) A magyar főrendi táblának tagjai soha nehezebb feladásra hivatva nem voltak mint ma; s igy lelkiis­meretűkkel soha szigorúbb számot vetniök nem kel­lett mint most, midőn azon első lépésnek megtételéhez kell szavazatukkal járulniok, melynek igazságos és eszélyes, méltányos és higgadt mivoltától függ a jelen országgyűlésnek, közvetve pedig magának a hazának sorsa és jövöje. Mik az elmúlt 12 években történtek, azokra ki­mondotta ítéletét az ország, s mintán azon tény, mi­szerint e helyen a haza javáról törvényesen tanácskoz­hatunk, fennen hirdeti ama szomorú időszaknak e 1- t élt ét — nincs okom —kivált az e tárgyban itt már is történt nyilatkozatok után, az oly élénken fes­tett fájdalomteljes képhez részemről is nj ecsetvoDá- sokkal járulni. Midőn tehát a múlttól elfordulva a jövőre fordí­tom szemeimet, szintén azon ritka öszbangzásra aka­dok, melylyel ott találkoztam. A törvényesség, a tiszta, merő törvényesség azon czél, melyre minden törekvések irányozvák, azon tér, melyen minden létező bonyodalmainknak megoldása lehetségesnek tartatik. Éj is a leghatározottabban hódolok ezen elv­nek, s áthatva annak az alkotmányos viszonyokban! egyedül lidvözitö igazságától, ezen elvet a magaménak is vallom, és — bárkivel vetélkedve — minden kö­vetkezéseivel elfogadom. De épen mivel ezen elvnek vagyok hive, és azért megfelejtkezni nem tudok arról, mily lényeges tényező szintén ezredéves alkotmányunkban a korona, s mily hathatós támasza nemzetiségünknek a törvényes ala­pokra visszaállított királyi trón ; teendőink egyik leg- sürgösb, leglényegesb feladatának, a királyi szék tör­vényszerű müködhetésének akkénti előkészítését tar­tom, hogy abban ismét nemzeti jogaink védőjét, bél­és külveszélyek elleni paizsunkat, s alkotmányunk élő biztositékát szemlélhessük. Mi az, mi erre kívántatik ? — minden magyar tudja. Tudja mindenki széles e hazában, mit követel­het a nemzet királyától, s mit tartozik ez a nemzetnek teljesíteni, és fogadni, hogy első nagy királyunk szent koronájával meg legyen közte s a nemzet közt pecsé­telve azon frigy, mely a kölcsönös jogok gyakorlatát s kötelességek teljesítését egymásnak biztosítja. S ebben áll előnyünk Európának legtöbb nemze­tei előtt. Mi nem rögtönzött chartákból, nem elvont ál­lamtanokból, nem önkényszülte nyílt parancsokból, s ephemer kormány-rendeletekből, mi ezredéves törvé­nyekből, vérrel szerzett s szabad akaraton épült ünne­pélyes szerződésekből és egy egész nemzetnek öntuda­tából s osztatlan közakaratából merítjük igényeinket, garantiáinkat s kívánalmainkat. Midőn tehát az uralkodó minket azon szent cse- lekvénynek végbevitelére hiv fel, melylyel ö ezen or­szágnak törvényszerű királya leend, széjjel kell tekin­tenünk alkotmányos intézményeinken, országos joga inkon és törvényeinken, birja-e a nemzet ezeket magok épségében s egész mivoltukban ? mi és mennyi hiány zik azokból ? miként lehessen azokat visszaszerezni ? s miféle biztosítékokra van szükségünk, hogy azokban jövőre csonkítást többé tapasztalni ne kénytelenit tesBÜnk. Alkotmányos életünknek több mint nyolczszáza- dos kora alatt alig volt valaha időpont, melyben a ma­gyar nép legdrágább nemzeti kincseiben nagyobb Űrt és fogyatkozásokat tapasztalhatott volna, mint épen most. Az ország területi épsége még mindig nincs helyreállítva, — a társ-országok, melyekkel százado­kon keresztül, minden bal- és jó szerencsét testvérie­sen megosztottunk, tőlünk el vannak szakitva, köz- igazgatási és törvénykezési intézményeink törvény­szerű szabad működéseikben idegen szabályok és ren­deletek állal korlátolvák és zsibbasztvák; — ősi tör­vényeink egy része önkénytesen hatáson kívül van helyezve, és kényszeritett idegen törvényekkel felcse­rélve, — törvénytelen adók s adózások súlyosan ne­hezednek gazdagra s szegényre ; — más törvényeket, melyeknek hatályát égyoldalulag fölfüggeszteni a törvényhozás egyik része sincs jogosítva, egészben mellőzve és függőben tartva látjuk, — s végre oly szándokról értesülünk, mely szerint nemzeti jogaink­nak leglényegesb része, s egyszersmind alkotmányunk legfőbb biztosítéka a nemzet vagyona és vére fölötti rendelkezés a maga törvényes teréről elvonatni, s más idegen elemekkel megosztatni, vagy inkább a maga törvényes mivoltából egészen kiforgattatoi czéloz- tatik. Sok gyászos időket jegyzett föl a történész honi történelmünk lapjain, midőn a nemzet — magát lé­nyeges jogaiban megtámadva, s legszentebb érdekei­ben érzékenyen sértve érezle; de nem volt soha a mostanihoz hasonló, midőn a nemzeti testen ejtett se­bek annak legbensöbb életvelejeighatottak, s a gyógy­szer, mely nyujtatik, annak teljes elsorvasztásával fe­nyeget. Nem lehet tehát senki, ki a magyar nevet meg- érdemleui akarja, ki mindenek előtt ezen sérelmek tö­kéletes orvoslását sürgetni mellőzhetlen hazafiul köte­lességének ne ismerné; s a teljes törvényesség­nek helyreállítását sóvár vágyai legfőbb tárgyának lenni nyíltan s határozottan be nem vallauá. Mondám, a törvényesség helyreállítását; azaz, mindannak, mit a nemzet képviselői a koro­nás király szentesítésével törvényerőre emeltek — elismerését, hatályba lépését és foganatosítását mind­addig, mig azt a törvényhozás meg nem változtatja vagy meg nem szünteti; mert a törvényesség azon va­rázserővel biró egyedüli biztos alap, melyen vala­mint a trón rendületlenül fönnáll, úgy a nemzeti jo­gok és szabadságok is féktelen szabadosság és zsar­noki önkény ellen egyiráqt biztosítva vannak. Azonban oly teiemes rázkódtatások után, milye­neken az enrópai continens szinte minden államai ezelőtt 13 évvel keresztülmentek, s az azóta — kü­lönösen minálnnk — követett eljárás oly mélyen be­ható váll ozásokat idéztek köz- és magánviszonyok­ban elő, hogy a törvényességre való visszatérés nem egy pereznek lehet müve, hanem következéseire és visszahatásaira nézve komoly és higgadt megfonto­lást igényel; mert a merev alaki törvényességre \ aló rögtöni törekvés könnyen a valódi szabadságot és lényeges érdekeket koczkáztathatja. És igy bármily élénken kívánom tehát én is, hogy törvényeink egytől egyik tiszteletben tartva és foganatosítva legyenek, mégiB, ha a törvényhozásnak másik tényezője, a királyi trón egy vagy más törvény­re nézve alkotmányos utón a maga aggodalmait s figyelmeztetéseit előterjesztendi , ezeknek megfon­tolását és tekintetbe-vételét ezen törvények megelőző foganatosításáról meilözhetlenül feltételezni azért nem akarnám, mert ez természetszerűen a megbirálás el­fogulatlanságát s a bonyodalom megoldását nem se­gíti elő; mert oly rendkívüli viszonyok közt, milye­nekben a leélt események után léiezünk, a rendi s eljárásnak mértékét utolsó következésekig mindenben alkalmazni nem lehet; és mert a puszta külső alaki törvényszerűségnek állhatatos sürgetése, a kiegyen­lítési hajlam kétségtelen létezése mellett is a bonyo­dalmak oly tömkelegébe sodorhatja a kölcsönösen alkudozó feleket, melyből a növekedő keserűség, a szükséges bizalom hiánya s a mindinkább terjedj re­ménytelenség mellett, szellemi eszközökkel kibonta ■ kozni alig-alig lehet. őseinknek bölcsesége a nemzet sarkalatos jo­gait és szabadságait szilárdabb alapokra fektette, semhogy azoknak élvezete és gyakorlata egy bizo­nyos formához lenne elválaszthatlanul kötve. A magyar kormányzat más alakkal birt dicső nemzeti királyaink nralma alatt, mással azon száza­dok alatt, midőn a nemzet királyait egyrészben más nemzetek uralkodó családaiból választá — s ismét mással, mióta magát szabad akaratból a mostani fel­séges uralkodó ház törvényes uralma alá adá; s vol­tak mindezen szakokban idők, melyekben a nemzet magát boldognak, nagynak és tiszteltnek érezte. A miket elődjeink a mostani uralkodó házzal 1723-ban megújított ünnepélyes szerződés keletkezé­sében maguknak bölcs előrelátással lekötöttek, mit azóta 4 koronás király ünnepélyes esküvel a nemzet­nek fogadott, s a mit a lemultakhoz hasonló viszo­nyok által okult elődjeink 1790-ben tisztán, határo­zottan és félreérthetlenül maguknak és utódjaiknak törvény által biztosítottak, — ezek képezik szerintem a magyar alkotmányos léteinek életfeltételeit s azon véghatárt, melyen sem innen sem tnl a nemzet meg­nyugvását, biztonságát s megelégedését nem talál­hatja. Ha mi lényegben ezekhez szilárdnl ragasz­kodunk, — megadjuk egyszersmind a királyi trónnak, mi ezt illeti, hogy biztos, fényes és hatalmas legyen, s megadjuk a többi teBtvérországok népeinek, melyek velünk egy uralkodónak hódolnak, a mivel a köztünk és köztük fenálló viszonynak tartozunk. Kérjük, sürgessük és követeljük tehát határo­zottan mind az*, mi Magyarországot törvényei szerint és alkotmánya szellemében illeti, hogy ország, még pedig szabad és alkotmányos ország maradhasson és alárendelt tartománynyá ne törpttljön. De viszont várjuk be nyugodtan a koronának erre adandó, magyar tanácsosai által sugallott vála­szát. Vessük aztán ezeket amazokkal mérlegbe, s fon­toljuk majd meg higgadtan, egyrészről mit kíván a nemzet joga és érdeke, s mit követel az elévülhetlen törvényesség s igazság s másrészről mit javasol a mél­tányosság, mit tanácsol netalán az idő és körülmé­nyekkel! megalkuvás hasznossága és szüksége. — Sze­rintem mindenre készeknek fog a Fejedelem minket találni, mi birodalmának valódi érdekében a nemzet I becsületével és független fennállása biztonságával I megegyeztethetö; — de soha és semmiféle körülmé­nyek közölt olyanra, mi ezt megsemmisítené, és mi törvényszerű függetlenségünket holmi álmodott biro­dalmi egység eszméjének feláldozná. Legyen tehát jelszavunk a törvényesség kivívása; törvényesség lényegben és alak­ban. — Legyünk szívósak és kitartók a lényegre, t. i. mindarra nézve, mit az ország becsülete és független fennállása megkíván; de legyünk ruganyosak,

Next

/
Thumbnails
Contents