Sürgöny, 1861. augusztus (1. évfolyam, 175-199. szám)

1861-08-01 / 175. szám

vények értelmében semmi joga nincs a kü­lpo­litikával foglalkozni.­Mikop vehették az „alkot­mányhű­“ urak ezen emlékeztetést zokon, nem tudom, miután csakugyan még a teljes bírod tanácsnak sincs joga a külpolitikába avatkoz­ni, annál kevésbé tehát a szű­kebb bírod, ta­nácsnak. Azonban meglehet, hogy centr­alista uraink a hesseni kérdést belügynek tekintik.­­ A követek közt ma annak hite járt, hogy Hein ur leköszönt legyen. Bizonyost azonban e részben nem tudtak. Lapszemle, 1848 A „P. H.“ ben Török János ur írja ■" A conjecturalis politika hazánkban ól a országos divatban van. Azóta nem volt esemény Európában, mely dús képzelő tehetségű keleti fajunknak a legmerészebb remények, jóslatok és combinatiók kiinduló pontjául nem szolgált volna. A bolsteini viszály, a krími hadjárat, Montenegró, a szerb trónváltozás, a román unió, Magenta, Solferino, az olasz egységi harcz, Velencze, Garibaldi, Ti­rr, Ca­vour. — mindannyi egymást sikertelenül felváltó jel­szó volt, mely mögött a hazafias elme, jámbor óhajtá­sait, végtelen lánczolatban főzte. Mindenki a j­ö­vő csalékony álmaiban merengett, a mintegy készakarva kerülte a múltba, a haza törté­netébe visszatekinteni, mintha szakítani akarnánk min­dennel, mi a nemzetnek drága és elfelejthetetlen, s mi az élő nemzedéket a nagy ősök nyomainak követésére a hibáik elszoktatására serkenthetné. Pedig ezen ábrándos irány csak bit fecsérlése az erőnek és időnek, — mert ugrás a természet­ben nem létezik, s bármily gyökeres változtatá­­sokat erőszakoljon is a legvérebb forradalom valamely társadalomra, — még is újabban ezernyi ezer szálak­kal szövődik össze a jövő a múlttal. A magyar nemzet ezeréves alkotmányos élete szellemi és anyagi alap­ okok organk­us productuma. Minden, bár a legjobb akaratú experimentatio, mely ez organismus rendes élettörvényeit rögtön és erőszakosan átváltoztatni megkísérti, az azt vagy meg­öli, vagy legalább szabatos és természetes fejlődésében hosszú időre megakasztja. Ez történt a magyar alkotmányos élet organis­­musával is az 1848-diki rögtönzések és természet elleni ugrások miatt, melyek a hazában és hazán kivü­l a merényletek oly éles fegyvereit adták egyfelől az irigy reactiónak, másfelől a nemzetiségi féltékenység­nek kezébe. Tizenhárom év óta pusztulunk anyagilag, sat­­nyulunk szellemileg, törpélünk erkölcsileg az egyenet­len harczban, melyet elnému­latlan érdekek és politi­kai viszonyok fenyegetése által magunk ellen felidéz­tünk , midőn a kedvező pillanatnyi conjuncturákban elbizakodva, s a liptenkinti előhaladás biztos alapját lábaink alól eldobva, oly módon használtuk fel az el­lenfél szorultságát a teljes diadalra, mi a leggyőzöttet csak a kedvező alkalomra váró ellenséggé, s nem szö­vetségessé tette. Innen keletkezett a veszély, hogy mai napig nem csak alkotmányunk, hanem nemzetiségünk sorsáért is rettegnünk kell. Nemzeti életünk ezen phasisában a történész ön­kénytelenül a m­ultunk nyomozására vezéreltetik, s a gondolkozó hazafiban azon kérdés merül fel, vájjon szü­kségkép igy kellett e ennek lenni? a várjon Ma­gyarország boldogtalan lett volna-e az 1848-diki sar­kalatos vívmányok nélkül ? E sorok írója, 1848-diki márczius 9 én reggel, hivatalos dolgai miatt Pestre sietvén, mielőtt Pozsony­ban gőzhajóra ülne, Kossuth Lajoshoz ment, meg­kérni őt, hogy távollétében a gazdasági egyesület tör­vényjavaslatait tüzetesen támogatásába ajánlja. Kossuth Lajos ez alkalommal elbeszélvén e sorok írójának, hogy a megelőző napon a kerületi ülés­ben minden kívonatainak maximuma, következő három indítványa minoritásban maradt: 1. kényszerítő törvény, mely a földesurat egy­szerűen kötelezte, hogy úrbéri terheit minden jobbágy, az országos árszabályzat szerint megválthassa; 2. hogy a magát megváltott egész telkes jobbágy a municipális választásoknál szavazatjoggal bírjon ; 8. hogy a nemzetőrség r­endeztetvén, a felszaba­dult telkes jobbágy is nemzetőri szolgálatot tegyen. Március 9-kén tehát a pozsoni országgyűlésen a radicális reformok ez aránylag kis mértéke sem bírt rögtön valósulással, s Kossuth Lajos szükségesnek látta, indítványainak keresztülvitelére országgyűlési p­e­t­i­t­­­ó­k gyűjtését hozni mozgásba országszerte, mi végett e sorok íróját is felhivá közremunkálásra S tudva van, hogy­ e petitionális mozgalomból fej­lett ki több mint kellett, mert abból kerekedett a ma­gát Kossuthot meglepő híres pesti 12 pont, a pesti kö­zépponti bizottmány, a pesti küldöttség s a Rákoson fegyveresen összegyűlt ezereknek alaptalan híve, me­lyeknek nyomása alatt, s a közbejött bécsi népfelkelés szövetségében, termett meg Kossuth elragadó ékes­­szólásának ellenállhatatlan hatása alatt a 48-diki codex! Független magyar miniszterium, szabad sajtó, népképviselet, országszerte szabad föld és hűbérmen­tesség, közteherviselet, teljes polgári egyenlőség és vallás­szabadság, stb.------az ősi alkotmány egy va­rázsütésre minden foltjaiból kitisztult, é­s új fényében oly vakitólag tündökölt, hogy mellette többé. ..Aus­t­r­i­á­t sem láttuk. Az egész ország öröm ünnepet ült és midőn a közgyönyör és felmagasztaltság közepett némely messzebblátó államférfiak elkomolyodását, fej csóválását láttuk, elteltségünkben e lehangoltságot szűkkeblűségnek voltunk hajlandók tulajdonítani. Az események megmutatták, mily könnyű, nép­szerű eszmékkel a legbölcsebb vezérek hatását meg­semmisíteni, s egy egész országot, egy egész nemzetet súlyos politikai hibák solidaritásába sodorni. A posteriori csak a vak nem látja, vagy csak az elfogult tagadhatja, hogy minden körülményeket és incidenseket számba véve, mennyivel Üdvösd és biz­tos, leezdett Magyarországra nézve, ha az 1847/8-iki országgyűlést mindvégig, korának legnagyobb em­bere, mint praktikus államférfin, a történetünkben pá­ratlan g­óf Széchenyi István vezérli?■ Hol állana ma hazánk , ha nemzetiségünk izmo­sodása és terjedése, szellemi emelkedésünk, iparunk , mezőgazdaságunk fejlődése, s a törvényhozás refor­máló munkálatai Széchenyi óvatos politikája sze­rint azon arányban haladtak volna 1848-tól máig, mint haladtak 1826 tól 1847-ig? A haza és nemzet nem volna ma veszélyben, s a bécsi ministereknek nem lenne ma bátorsága absurdu­mig vinni alkotmányunk elleni viszketeg követelései­ket, s még kevesebbé férnének azon Ulysses sarkhoz, melyet nekik a 48-diki törvények által felfedeztünk Lesznek némelyek, kik e reflexiókat az elmúltak után már bis fáradságnak tartják. Mi nem ily véleményben vagyunk, mert azt hisz­szük, hogy hibáinkat valóságukban felismerve, kevés­bé fogjuk azoknak folytatását sürgetni. A bíród, tanácsban levő rutben képviselőkről a „Bohemia“ levelezője e rajzot adja . A skót kapu előtti ház közepén két pad létezik, két pad oly alakokkal, minőket a világ egy parla­mentje sem mutathat fel, alakok, melyek inkább az állami ős állapotok, mint a divatos constitutionalis­musra emlékeztetnek. Az olvasó kitalálja, kik ezen alakok — a ruthen parasztok ezek, kik épen nem szalonszerü arczkifejezésük daczára hölgyeink kaczérsága és kitartó figyelme állandó tárgyait képe­zik s kik ámbár a szavazásnál a czivilizáltabb társaik­kal tanúsított rokonulási törekvésük daczára, a műve­lődésben nem sok előmenetelt tanúsítnak. Az urak kiknek neveit mai napig a karzat egy látogatója sem tudhatta meg, april 29-ike óta, midőn t. i. először je­lentek meg a házban, még nem változtatók öltönyei­ket. I 8 setsc­h esk ul Leo még mindig azon bali­nát viseli, melynek varrásán már akkor,midőn megpil­lantottak, szétszakadási óhajok jelentkeztek. Illiu­­s Gergely még mindig azon csizmákban pa­radéroz, me­lyeknek talpán Cernovitz földjét — mint mondják — megkörekült atomokban láthatni; de bizonyosan csak részakaratu rágalom, mit a szövetség egy­e-dik tagjáról mondanak, hogy t. i. az őt igénybe vett palamen­­táris fáradalmak között még nem ért reá azon öltönyda­­rab felváltására,mely a civilizált emberhez közelebb van, mint a kabát, s a kevésbé czivilizáltnál egészen hiány­zik. A ruthén parasztok különben csak a tulajdon képein elv miatt vannak a teremben, mert hogy átko­zottul unatkozhatnak, szavamra mondom, azt elhiszem nekik. A legutóbbi időkben némelyek ugyan azt a szo­kást vették fel, hogy dr. Klaudi szokása szerint az ir­ónt soha nem teszik le kezeikből, hanem azzal az előttük készen fekvő papíron úgy játszanak, mintha írnának. De ily manipulatiókkal csak a föld rövidlátó fiait lehet tévútra vezetni, mi avatottak, kiket a kö­nyörületes sor. Plösziféle színházi látcsövekkel aján­dékozott meg, mi jól kivehetjük a ruthén képviselők firkálását s bizton mondhatjuk, hogy egy abc-vel sem rokon, még az ezredévesével sem, melyet Goluchowsky pedig, mint az államra nézve veszélyest, be akart til­tani. A ruthén parasztok igen szorgalmasan látogat­ják a házat és mindenütt jelen vannak, hol valami lát­— Liptó-Szent-Miklósról Írja rendes levelezőnk, hogy Vran nevű cs. k. hradeki adóhivatali ellenőr, még ez év elején pénzsikkasztás miatt befogattatott, s ellene elrendelt bűnvádi per utján a liptó megyei törvényszék által két havi fogságra s kártérítésre ítéltetett el; jövő hv elején büntetését már kiállotta volna, mert az ítéletet sem tiszti közügyész, sem a vádlott nem feljebbezte ; azonban folyó hó 22-kén egy csapat gyalogság Beszter­­cze-Bányáról Szent Miklósra érkezik, a az ottani csend­őrség közreműködése mellett a börtön estőit kifeszitve, a vádlottat kiveszi, s Besztercze Bányára szállítja. — Makk Ferencz abonyi templomszolga fölhívja a közönséget, hogy ha az e hó 21-én , Budán a Dunába­­ halt 11 éves fiát valahol kifognák, azt az abonyi kath. plébániahivatallal tudatni szíveskedjenek. A Zarándmegye küldöttsége már ide érkezett, innen Bécsbe szándékozván, hogy Zarándmegyének Magyarhon­­hozi visszacsatoltatása ellen a bécsi ministeriumnál és er­délyi főkanczelláriánál óvást tegyen, és Ő Felségénél szinte kérvényt nyújtson be a­ visszacsatoltatás ellen. E küldöttség tagjai: Moga János g. e., Moldován Pé­ter g. n. e. esperesek, Moga Hyeronim alispán, ezelőtt volt cs. szolgabiró segéd és dr. Ilodos, ki Padnában végezte tanulmányait. Azt hiszszük , jobb volna szépen itt maradniok s nem Bécsbe menni azért, hogy ott Ma­gyarországnak egy elvitázhatlan jogát, mely annyi törvé­nyek által szentesítve s Ő Fetsége által is újabban tény­leg elismerve volt, elvitázni s megsemmisíttetni ügyekez­­zenek. — Az orvosi facultás egykori igazgatója, dr. B­en­e Ferencz, kir. tanácsos, végrendeletében ezelőtt 3 évvel 2000 db aranyat oly czélra hagyományozott, hogy ennek kamatjából, 100 aranyból e kar egyik segédje utazzék tanulmányai kiegészítése végett egy évig külföldön. Mint­hogy ez alapítványra jelenleg senki sem tartott igényt, s különben nehéz is volna 100 aranynyal egy évet külföl­dön tölteni, most azon eszmével foglalkoznak, hogy a ka­matot csak minden második­­ évben adják ki­, midőn­­ majd 200 aranyat tesz s nem csak az orvosi fakultás se­gédeit, hanem más erre vágyó fiatal orvostuborokat is utaztatnak. Dr. Bene fia is azon véleményben van, hogy nem annyira a végrendelet betűje, mint szelleméhez kell ragaszkodni.­­ A katonai határőrvidéki képviselők küldöttsége, mely feliratukat Ő Felsége elé akarta terjeszteni, oda utasittatott, hogy ne jöjjön Bécsbe. A feliratot egyszerűen felküldik, s ez — mint a „Milit. Ztg“ jelenti -1- pontról pontra meg fog czáfoltatni, különben tekintetbe fognak vétetni az okadatolt kívánságok. — Az akadémia kiadásai naponkint szaporodnak. Most jelent meg az Okmánytár Vll. kötete, melyben az Árpádkori új okmányok második kötetét közli V­e­n­c­z­e­l Gusztáv. Megjelent továbbá a Magyar Le­­v­e­l­e­l­t­á­r első kötete, melyben ,400, még kiadatlan ma­gyar levelet tesz közzé S­z­a­l­a­y Ágoston, az 1504—1560 közti időszakból. Mennyi érdekes adat a XVI. századbeli magyar közélet, erkölcsök, történet és nyelv ismertetésé­re ! S a tudományok népszerűsítéséről sem feledkezik meg intézetünk. A népszerű tudományos munkák egész csar­noka indult meg, melyből a második kötet: „A népsze­rű nemzetgazdaságtan“, Karvasy Ágosttól most hagyá el a sajtót. E munkákat bemutatá a titoknok. — Ozoray Árpád előfizetést hirdet Szőllősy Nina vidéki színésznőnek „Egy magyar színésznő hagyomá­nyai“ czím alatt kiadandó hátramaradt művére, melyhez a 19 éves korában elhunyt széplelkű leány életrajza és Rohn által rajzolt arczképe is lesz csatolva. Szöllősy Ni­­nának a szépirodalmi lapokban megjelent költeményei va­ló érzésről és igazi költői kedélyről tesznek bizonyságot s elismerést érdemelnek. A 10—12 nyolczadrétű ívből álló mű előfizetési dija 1 ft Bolti ára 1 ft 50 kr. leend. Az előfizetési pénzek f. évi aug. végéig Ozorayhoz, (Budán császárfürdő II. emelet 184. sz­­.) bérmentve küldendők.­­ A pesti leány-árvaház régibb 5905 ftnyi letéti­­ alaptőkéjének­ gyarapitására következő’adományok folytak be: Ebner Fidel adományozott 2500 ftot, Weisz Bernát 500 ftot, Perger Ignácz 1000 ftot, Laozenbacher János 500 ftot , Szántófy Antal is 500 ftot. — A nemes szivü adakozó urak mindnyájan városi képviselők Köszönet nekik az emberiség nevében. — A „Győri K.“ szerkesztőjén elkövetett bánfal­ui­ak miatt a Császárhoz intézett feliratra megérkezett a válasz, mely a garázda katonák által elkövetett erőszak megvizsgálását vegyes bizottmányra ruházza. — Eszék város hatósága e hó 25-én tartott rend­kívüli közgyűlésében a Zágrábból visszatért országgyű­­lési követek jelentését fogadván, nekik méltó magok vise­­letéért köszönő levelet szavazott meg . Előtte való nap az Eszékre érkezett gróf Jankovich Gyul­t fényes fák­lyászenével akarták megtisztelni, a nemes hazafi azonban minden tüntetést kikért magának. — Szerém megye még egy héttel előbb tartott köz­gyűlésében hasonlag háláját nyilvánította visszatért kö­veteinek. — Pest városa képviselő testülete tegnapi közgyű­lésben a budai magyar színház építésére 1000 ftnak ado­mányzását határozá el. —­ Pozsonból egy „Nemzeti hangeső“!! czíme nedélyes, bírálati, erkölcstan­i, szép­­irodalmi, történelmi, saját zserű politi­kus, nye­lv­észet­i, gazdasági s egyszersmind nép­szerű (?!) stb. hetilapra hirdetnek előfizetési fölhívást. Szerkesztője szepes-pojácai Vrabely György lenne, ha akadna Magyarországban olvasó, a­kit Vrabely ur pro­gram­ja el nem riasztana. Nem tudjuk, boszankodjunk-e vagy nevessünk, midőn némely ember csak úgy „ki bele Balázs" módjára neki rugaszkodik még a harangöntés­nek is. Vrabely ur programját bővebben nem ismertetjük, azt hisszük azonban, hogy valamelyik humoristikus lap nem fogja megtagadni olvasóitól azon élvezetet, melyet e komolyan hangzó nevetséges programra fog nyújtani. — Kinevezések. A budai cs. k. országos pénzügy­­ igazgatósági osztály Kornhansl Antal és Guth János ide­iglenes pénztári járulnokokat állandó járulnokokká ne­vezte ki. A kassai­­cs. k. országosi pénzügy-igazgatósági osztály a volt telekkönyvi biztos Dlask Károly adó-hiva­­­tali HI. osztálya tisztté kineveztetését megsemmisítvén, annak helyébe az adószedő hivatali I. osztályú segéd Bal­ka Hiacynthet III ik osztályú végleges minéműségben elő­léptette. — Göde Károly, Pestnek mintegy 30 év óta is­meretes német komikusa, aug. 3-án a budai nyári szín­házban adja ez idei jutalomjátékát, melyre a minden né­metnek még gyermeksége óta képzeletében élő örökké vidám „Enlenspiegelt“ választá, mely alkalmi bohózatban a jutalmazott a draszikailag kedélyes korcsmárost ad linó­ja elő. Előadását Lambert Ferdinand sopronyi színész a jutalmazott iránti szívességből­­igyekszik érdekesíteni. — A „Lloyd“ esti lapja an.­k­ál­­­ó­­­gyűlést kö­vetkező bevezetéssel közli: Tegnap — julius 30. — N. K . 11 -­b­a­n roppant néptömeg jelenlétében rendkívüli gyűlés volt, melyben a legfelsőbb kir. leirat tárgyaltatott. A nélkül, hogy az elragadó beszédeket leírjuk, melyek mondattak, s milyeket igaz, hogy a kinevezett ca. k. el­nök dr. H­e­i­n alatt soha sem hallhatott volna emberi fül — csak a végzést közlöm : 1. A megye kimondja köszönetét az országgyűlésnek, azon biztos reményben, hogy az tovább sem fog hajszál­nyit se engedni az 1848 törvényekből. 2. Ha az országgyűlés feloszlattatnék, szétkerget­­tetnék, vagy bármiként akadályoztatnék legális tevé­kenységében , úgy az alkotmány védelmét a megye ve­szi át. 3. Minden autonóm választott tisztviselő, valamint minden megyei tag kitartólag helyén marad és csak a külső nyers erőnek enged. 4. A fentebbi határozatok tüstént minden megyének megküldetnek azon felszólítással, hogy azt magukévá tegyék. mi vagy hallani való előadhatja magát, ezt a világért sem mulasztanák el. Mivel töltik az ti ízeken kívüli­­ időt, az nem jutott köztudomásra, s csak annyit tu­­­­dunk, hogy a Mechitaristák klastromában vannak el­helyezve , oly takarékosan élnek, hogy napi díjük ti­­zedrészét sem költik el. Midőn azelőtt a házba és ülés­terembe léptek, a fehér kentyűk és nyakkendők által imponáló szolgákat tiszteletteljesen üdvözölni szokták; ma már barátságos bizalmaskodásnak adott helyet e tisztelet. Minden képviselőnek minden ülésre felváltva egy ülő s egy álló helyre van igénye; azelőtt a ruthén pa­rasztok nem igen törődtek jegyekkel, s az iroda sza­badon rendelkezhetett velök ; most azonban, midőn a közönség érdekeltsége napról napra növekszik, rende­sen megjelennek az irodában és kimélytelenül követe­lik jegyeiket. Mire használják ezeket, az titok, de tény, hogy barátaik vagy földjeik közül egyet sem lehetett eddig a karzaton látni. Egy egyetlen földit, ki bírod, tanácsbeli testvéreit az ülések kezdetekor meglátogatta , önmaguk becsempésztek a parasztok s a ház tisztviselői csak nagynehezen tudták innen kituszkolni. A házban kiosztogatott könyvek, iratokra stb. nagyon féltékenyek, s azt mondják, hogy eddig már tetemes mennyiségű papirt gyűjtöttek össze. Jaj a szolgának, ki ilyesmik kiosztásakor őket elmellőzi, midőn közelebb a tudományos akadémia jelentését tartalmazó csinos főzd­ű könyvet nem találták aszta­laikon, az illető szolgákkal reichszatkos haragjuk egész súlyát éreztették. — De hogy ne legyek igazságtalan, meg kell vallanom, hogy a parasztok egy része Bécs nagyvárosi fényűzésének lassankint némi engedmé­nyeket tesz. A fény­űzési czikkek egész sorát adhatnám elő, melyeket a parasztok maguknak megszereztek, mi­óta a napidijt illető indítvány szentesítve van; ketté közölök — a többi között — egészen ujdonat divati kendőkkel fedi eléggé megbámult nyakát. Az „Ost. n. West“ a k. leiratról szóló negyedik czikke következőleg hangzik: „Már kifejeztük kételyünket a fölött, mit lehet még a k. leirat után magyar alkotmánynak tekinteni, „melynek sajátságos formái közt Magyarországnak jö­vőben is kormányoztatnia kell.“ A magyar alkotmány 1847-ben még egészen más volt mint 1848-ban lett. Az 1847 -i alkotmány habér­­rendi volt; az 1848-i törvények által az az elsőből még használható összes történeti elemek kímélésével k­épvi­­seletivé alakíttatott át. Ámde a kir. leiratban jogérvé­nyeseknek elismert egyes törvények által az 1847-ki alkotmány habér-rendi alapja lerontatott, a nélkül hogy az 1848 kinak képviseleti elve érvényre volna juttatva. Ezenfelül az 1848-ki alkotmány két sark­pontja — az adó­­s njonczadási jog — egyszerűen el­töröltetett s ezzel a korábbi alkotmányszerű jogálla­pot biztosítéka megszüntetett. Úgy gondoljuk, hogy a k. leirat után magyar al­kotmányról nem lehet többé szó s a dip­lm­ának azon föntemlitett tétele csak is a közigazgatásra bírhat vonatkozással, mely közt egyrészt s a kormány közt másrészt a leiratnak ausztriai mód szerint se az általános, se a magyar államjogban nem igen alaposan jártas szerzője semmi különbséget sem látszik ismerni. Minthogy mi nem compendiumot, hanem lehetőleg rö­­vid czikket akarunk írni, ezért csak a kormány­­ igaz­gatás felöli államjogi fogalmak közti nagy kü­lönbség­­e utalunk, hogy azon helynek nézetünk szerint egyé­lv­ lehetséges magyarázatát jelöljük. Oly alkotmány­­nyal, mely se az 1847-ki, se az 1848-ki, se nem hűbér­rendi, se nem képviseleti, melynek államjogi jelleme ehát teljesen meghatározhatlan, lehetetlen kormá­­nyozni, mivel az e szóban benne foglalt törvényhozási hatalomtól minden tényleges alap el van vonva; azon­­ban mindig lehetséges a politikai vagy helyesebben enderi s igazságügyi igazgatásnak bizonyos formáit ■gészen megváltozott államjogi viszonyok közt is fen­trtani s azokon belül több kevesebb szabadsággal mozogni. Midőn mi épen azon helyet csupán az államigaz­gatásra hisszük vonatkozással bírónak, azon vigaszt kívánjuk abból meríteni, hogy a magyar korona orszá­gainak igazgatási autonómiája ezeket meg fogja az ily nyomorultul megbukott kísérlet ismétlésétől óvni, hogy az úgynevezett német-szláv koronaországok min­den politikai és társadalmi haladása akadályaid dia­tért igazgatási gépezetét az elsőkre még egyszer ár­­uházni akarnák. Különben reméljük, hogy a magyar­rszággyűlés mint illetékes törvényhozási tényező gorsabban fogja törvényes kezdeményzését mint a nemzetiségi kérdésben használni, s a helyhatósági an­­onómiát elvben világosabban s kétségtelenebből m­eg­­bapítani, annak az idő körülményei által szükségessé ált reformját az elvbezi legszigorúbb csatlakozás mel­­ltt keresztül vinni s ez által az országnak alkotmá­nos szabadsága palládiumát megmenteni. Egy nagy előnyt hozott nekünk a ké­leirat, azt,­­ hogy most határozottan tudjuk, mely állás van a ma­­i gyár korona országainak az őszállamban g öszállam­­i­hoz rendeltetve, s melyek azon engedmények határai, miken a kormány Magyarországgal szemközt túl menni nem akar. Magyarország megtartja történeti igaz­gatását, de nem nyer nemzeti k­o­r­m­á­n­y­t. Az ál­lamegység álláspontja ez által meg van óva — de a foederal elvnek az első lényeges engedmény len téve, minthogy ily körülmények közt az igazgatás egyforma­ságára — Bach­s önkényes és önkénytelen utódai , hí­veinek eszménye — többé gondolni nem lehet. Remél­jük, hogy «engedmény nem az egyedüli, mely Austriá­­ban a foederalismusnak létetni fog. A februári alkotmány mostani alakjában igaz kevéssé alkalmas ezen nézet támogatására, minthogy alaptörvények változtatásai csak kétharmadával a sza­vazatoknak indítványozhatók s az országgyűlési vá­lasztási rendtartások minden lehetőt megtettek, hogy ily többség fölül ne kerekedhessék. Ámde mi semmi­féle alkotmány-okmányt, s nevezetesen semmi ac­rogál­­tat nem tekinthetünk örök időre alkotott s minden változtatástól elvont műnek s bízunk benne, hogy az időviszonyok sürgetése inkább fog mint az emberek bölcsessége és jóakarata arra hatni, miszerint ezen változtatások Austria valódi szükségleteinek értelmé­ben történjenek. Egységes, erőteljes államhatalom Austriában a birodalmi képviselet mellett Csak a foederalismus ér­telmében képzelhető: a kísérlet, azt a centrális adó elve szerint összealkotni, semmi más sikerrel nem bírna, mint a hasonnemű Bachféle kísérlet. Valószínű­leg hosszabb időre lesz szükség, míg ezen nézet a kor­mánykörökbe behat, melyek tíz évig nem bírtak annak ismeretére jutni, hogy az Austria palingenesise gya­nánt magasztalt Bachféle rendszer Austria legnagyobb ellensége s Austriát biztosabban és gyorsabban teszi tönkre, mint ezt kül- és bel-ellenségek valaha tehet­nék. Ma azt képzelik , hogy a nemzetiségi visszavonó és busz országgyűlés által külsőleg alkotmányos for­mába önthetik azon rendszert, s így kezelhetik; ezen csalódás bizonyosan nem fog oly soká tartani, mint az első. Gutta cavat lapidem —­a centralisatió rendszere darabonként fog sírba vitetni. Magyarországra nézve meg van a kezdet téve, a folytatás nem fog s nem fog hat elmaradni.“ A bécsi centralisticus sajtó egyszerre nagy harag­ra lobbant a berlini lapok ellen. Ez utóbbiak, melyek a legutóbbi hetek alatt szinte szakadatlanul a Schmerling - féle alkotmányosságnak hódoltak, — most elhagyták ezen zászlót, — mióta a leirat tudomásukra jutott. A „Nation. Zrg“ azon fáradságot veszi magának, misze­rint számokkal kimutatja, hogy a centralista németek utoljára is nagy kevesebbségben vannak — a többi nemzetekbeli foederalisták ellenében. ” A „Volks Zig“ egyenesen ezt mondja a centralistáknak : „Most, miután az austriai császárnak a magya­rokhoz intézett válaszát elolvastuk, a magyarok hall­gatag komolysága oly férfiasnak, s a bécsi szabadel­vűek öröme oly gyermekesnek tűnt föl előttünk, hogy szégyeljük, miszerint csak egy perczig is azon gondo­latra jöttünk, hogy a bécsiek valahára levetkezendik könnyelműségüket s fölületességüket, s keserű tapasz­talások után valahára tovább fognak gondolni a mai napnál. A bécsi szabadelvűek öröme gyermekes. Ne­kik oly kevéssé van fogalmuk arról, hogy miként vív­ják ki s őrzik meg a népek jogaikat s szabadságaikat, miszerint a­helyett, hogy a magyarok férfias maguk­­tartása fölött örülnének, a nekik ajándékozott szabad­ságot csupán a magyarok gyalázására használják föl. Még szánandóbb eljárás az, ha a szabadelvűek e mellett saját németségükkel kérkednek, és mégis a ma­gyarokat , a többi nem-német koronaországokat arra akarják kényszeríteni, hogy a bécsi birodalmi tanács­ban részt vegyenek , a­hol — ha ez megtörténik, — a németek minoritásban lesznek. — Mit beszélnek min­dig ezen fülületes s könnyelmű fecsegők N­a­g­y - N­é­­metországról s a német-austriaiaknak Németországban­ megmaradásáról, ha ők ma­guk a magyar szláv többségnek akarják átadni ma­gukat ?!“ A bécsi „Presse“ haragja rendkívül nagy, a haj­dani híveknek ezen elpártolása fölött.“ „Bátran állíthatni“, igy kiált föl haragra gyúlva — „hogy a „National“ s a „Volks-Ztg.“ vezérczikk­­írói a chinai s japáni viszonyok (!) tárgyalásánál na­gyobb ügyismeretet tanusitnának, mint akkor, vala­hányszor Austrián azon szerencsétlenség történik, hogy tollak alá kerül. Ez annál elszomorítóbb, mivel ezen úgynevezett nemzeti­ érzületű berlini lapok oly perezben követnek el árulást az Austriábani németség I­gen, midőn a szövetkezett cseh, magyar, horvát nyer­seség (sic !) azt némileg számkiveté. A helyett, hogy

Next