Sürgöny, 1861. október (1. évfolyam, 225-251. szám)

1861-10-01 / 225. szám

eltérve, az alkotmány jelvényét tösni ki: legfelsőbb ural­kodói aló­sientsége mellett kijelentetett, hogy a megyék előbbi törvényét állapotukba vinaaa helyettetnek. JE siónak szentségébe bizva, a megyék a hazai törvények eltesztethetetlen alapján s­ervezték magukat. De rövid időn belátták, hogy az alkotmány, mely jelnénl válasitatott, csak kulas jelvény, mely alatt a megszokott absolut rendszer tovább folytattatni a mintegy a kalasin által tilthetőbbé tétetni cséfoltatott a kormány által. „A nemzetgyűlés eloszlatása óta, az alkotmányos­ságnak nem csak lényege támadtatik meg — de még kül­­jetvényei is beszedetnek egymásután ; — és a megyék oly alapokon caélostatnak átalakíttatni, melyekben a törvényességnek minden lényege elenyéesik. „így Pest vármegye közgyülése betiltatván, bi­zottmánya előbb felfilggesitetett, később, bi szerint, fel­­oszlattatni rendeltetett. „Mi alólirottak , mint e feloszlattatni esél­ott me­gye tisztviselői — a törvények és baja iránti hűségünk s azon eskü által, melyet hivataloskodásunk kezdetén Is­ten szine előtt letettünk, köteleztetve — Ünnepélyesen és határozottan kijelentjük : „1-szer. Törvényeink szerint, a megyét a törvénye­sen alkotott bizottmány a az ez által választott tiszti kar képezvén : ha a bizottmány bármely külerőszak vagy kor­mánybiztos közbenjöttével feloszlattatnék , vagy ülései fölfüggesztetnének, annak kifolyása, a tiszti kar sem maradhatna egy p­­rézig­ia hivatalában, mert ha marad­na, nem a megye kiegészítő része, és akaratának és ren­deleteinek végrehajtója lenne, hanem egy törvényes ala­pon kívül álló hivatalnokok seregét képezné, eszközét egy hatalomnak, mely nem alkotmányos­ eszközt oly végre, hogy az absolutismus az alkotmányosan választott tisztviselők ezege alatt némileg eltakartassék. „2 Ezer. Mi pedig alólkrottak letett eskünk szerint csak a törvény és alkotmány alapján működhetvén, sem a hatalomnak eszközül, sem az absolutismusnak takaróul nem szolgálhatván, kénytelenek vagyunk a megyei bizott­mány által reánk ruházott hivatalokat az esetre helytartó főispán ur ő mlagának, mint törvényes elnökünknek ke­zeibe visszaadni, addig, mig a megye bizottmánya előbbi törvényes állását vissza nem nyeri. „3-s­zor. Midőn ezt tesszük, a megye közbátorságá­nak fentartása tekintetéből mint egyesek kötelezve érez­zük magunkat, megtenni mindent, mit körünkhöz képest tehetünk, hogy a rend és közbátorság föntartassanak addig, mig a hatalom e részben intézkedni fog. Kelt Pesten, sept. 29 én 1861.“ Következik valamennyi tisztviselő névaláírása. A főispáni helytartó ur m­aga a tisztikar lemondá­sát azon ígérettel vette át, hogy azt, az­­ esetben, ha a holnapra kitűzött bizottmányi ülés megtartása szintén gá­toltatnék, a m. kir. helytartótanács elnökének kézbesíten­­di. A levéltárnokot s a közbátorságra felügyelő tisztvise­lőket a főispáni helytartó úr felszólitá, hogy a hatalom­nak intézkedéséig helyükön maradjanak. Ma­hir szerint a főispán is lemond s a vármegye régi pecsétjét a nemzeti mu­zeumba teszi le. A megyeháza előtt tegnap egész délután és este nagy néptömeg állott, melyet időnként szuronyos gya­logság, és robogó ukrán-osztályok riasztgattak szét. Hogy komolyabb összekeveredés, sebesülés nem történt, leginkább a városi főkapitány erélyes intézkedéseinek köszönhető. A főkapitány a zenét a megyeházzal átellenes Komlóban, s egyéb szomszédos helyiségekben ez estére betiltá, s az utczákra háromszorozva állitá a városi dra­­bantokat, hogy a népet szép szóval csendesítsék, s ha­­zamenetelre bírják ; nem is lett, hála a gondviselésnek, semmi zavar, azonban azt hallják, hogy néhány elfo­gatás mégis történt volna. A vármegyeház előtt ma is kiváncsi nép álldogál, kapuján csak a megyetisztviselőket bocsátják ki s be a katonák, kik a kapu balfelét, mig a megyei huszá­rok a jobb oldalt foglalják el. Épen midőn e sorokat irjuk, (10 órakor) megy a vármegyei tisztikar Nyáry vezérlete alatt a főispán, gróf K­á­r­o­l­y­i I­s­t­v­á­n e méltóságához, végtisztel­gést tenni, a „Szózat“-ot énekelő nagy tömeg néptől kí­sértetve. A közellévők gr. Károlyit vállaikra emelvén, felmutaták a népnek, s ez őt lelkesen éljenezve osz­lott szét. — Félegyháza, sept. 25. Az October 14-kére kitűzve volt Jász-Kun kerületi közgyűlés az idők és viszonyok rendkivülisége miatt e hó 23-kán és 24 kén Félegyházán megtartatott. — Halljuk, miként? A városház nagy termében, a gyűlés szokott he­lyén lovas katonaság tanyázván, a gyűlést a kerületi háznál, hol a terem kisebb, kelle tartani. Az „éljen“-kiáltás­okkal fogadott elnök, alkapi­­tány Balajthy Vendel úr elérzékenyülten nyitá meg a tanácskozást, fájdalmasan ecsetelve hazánk szomorú sorsát, felhozva az országgyűlésnek óhajtott eredmény nélküli feloszlatását.­­ „Vérig faggadtatik“, úgymond, nemzetünk és még nehéz idők fognak bekövetkezni; szenvedésünkön nem segíthetünk , de legyünk tű­rök és bizalmunkban erősek, mert­ a részünkön lévő törvény és igazságnak győznie kell“. Azután a tanács­kozás főbb tárgyait kijelölvén, az országgyűlés felosz­latására vonatkozó indítványok és több szónok lélek- és szív­ölditő nyilatkozatai folytán jön határozva, mint következik : „Elnöklő alkapitány úr azon előadása, mikép az országgyűlés, mely a haza és nemzet alkotmányos jo­gai mellett rendüthetlen hazafisággal és példátlan hig­­gadtsággal küzdött, fejedelmi önhatalmú tény által el­­oszlattatott, habár e feloszlatás más úzán már tudo­mására volta is a közönségnek, mély fájdalommal illette a kerületek közgyűlését, s méltónak találtatott arra, hogy külön tárgyalás alá vétetvén, felette nyilat­kozzék e megye közönsége is, mint a mely a feloszla­tott országgyűlés után a törvényeknek és alkotmá­nyosságnak egyedüli őre és harczosa, mely meg­állapodás alapján kijelenti ezen közgyűlés, mikép az 1848-ki 4. t. sz. szerint az országgyűlés feloszlatása az adó és katonai ügy megállapítása előtt alkotmá­nyosan meg nem történhetvén, a volt országgyűlés feloszlatása ellen óvást tesz, s ez óvását jegyzőkönyv­ben örökítvén, a testvérhatóságokkal is közöltetni ren­delte.“ Továbbá : „Kijelentik a kerületek, hogy az or­szággyű­lésnek az alkotmány védelmére, az ország te­­rületének épségben tartása, különb­öző hitfele­kezetek­­es nemzetiségek egyenjogúsítására nézve sat. egyér­­telműleg hozott határozatai, feliratai az egy és osztat­lan nemzet véleményével és akaratával ugyanazon e­­rek lévén, azokat az összes képviselő testület és fő egndek iránti bizalmak és hálájuk kifejezése mellett, sajattal saját kerü­letbeli képviselői e részbeni eljárá­­s­­ helybenhagyásával elfogadják és magukévá teszik; s az igazságnak és jognak győzedelemre jutásába bízva, a kétoldalú kötelezettséget magába foglaló sanctio pragmatika oltalma alatt a törvényes téren megmaradva, nyugodt lélekkel tűrni fogják a hasára nebezülő csapásokat“. „Harszini kötelességüknek tartják egyúttal a kerületek, hazánk nagy fia Deá­k Ferencz iránt, ki e nemzet jogait és alkotmányának érvényeit az általa szerkesztett feliratokban oly világosan és meggyőzőn­g kitüntette, hogy a nemzet és egész Európa azt helye­selte, a tényleges hatalom által azok meg nem döntet­hettek, a határtalan bizalmakat és elismerésüket hozzá intézendő iratban kifejezni.* „Nem mulaszthatják el, hogy dr. Smolka Fe­­rencz lengyel képviselőnek a bíród, tanácsban f. é. aug. 28-án nemzetünk alkotmánya érdekében történt felszólalásáért is hasonlóan bizalmi iratban köszöne­­tüket ki ne jelentsék.“ I­nen különben Dancombe Tamás, angol parliament taghoz a kerületek részéről elismerő felirat idéztetik. Azon net.il­ us bekövetkezhető szám­om esetben, ha a kerületek alkotmányos m­űködése felfüggi­sztet­­ték, megvárják a kerületek, hogy mind a tisztviselők, mind a községek a törvényes tért mindaddig, míg ar­ról tettleg le nem szorittatnak, el nem hagyandják, hanem működésüket az alkotmány értelmében folyta­­tandják , a­miről is a tisztviselők és községek írte­­sittetnek. Fe­lolvastattak a nm. helytartótanács leiratai, melyeknél­fogva a megyéknek tudnni adatik, hogy a megyei ti­szköltségek fedezése végett kivetett bizi adó további beszedésétől óvakodjanak, az alispánok és pénztárnokok min­den kifize­tésre nézve személyesen felelőssé tétetvén, — mihez képest utasittatnak előle­­ges költségvetéseiknek helybenhagyás véget­t felter­jesztésére, — a megyék szükségleteit fedezendő öszveg az állami pénztárból fogván kiszolgáltatni. — Miután a jászkun kerületek a szőnyegre került tárgyat illetőleg máskor mér határoztak , — tekintve, mik­ép ezen hely­­tartóság­i leiratok a megyék alkotmányos állásából kifolyó jogaikba ütköznek, ennélfogva tisztelettel félre­­tételnek; — egyszersmind kijelentik a kerületek, hogy mindazon felelősséget, me­g e leiratok szerint — neta­lán a megyék elnökeit és pénzt­árunk­,­it személyesen terhelné, a kerü­letbeli tisztv­­elők és községek egyen­­kint és összesen — magukra vállalják,— minden anya­gi károsodás és rövidség m­egtér­tésére, mely ebből a fentebb emlitett tisztviselőkre netalán hárulva, magu­kat kötelezik ; — mely végzés minden tisztviselővel és községgel közlendő. Felemültetvén , mikép a kerületek közkölt­sége , mely a községekre földbirtokaik vá­lsága arányában kivettetett, — hátralékban van , s a pénzhiány miatt a közigaz­atásnál úgy, mint a tör­vénykezésnél fenakadásn­ak kell történnie, — mi­után az efeletti vitatkozás közben kiderült, miként Jászberényben a kivetés ugyan telje- ilye, de a tarto­zási illetékek az egyes lakosokkal tudatva máig sin­csenek, s ekként az ottani elöljáróság e részbeni mu­lasztása kétségtelen: mindannyi községek újólag fel­­hivatnak a hátraléknak mielőbbi befizetésére, egyszer­smind a községek elöljárói feljogosíttatnak a tartozás fedezése végett kölcsönhöz folyamodul; — a kerüle­teknek régibb számadások sz­rinli követelései pedig törvény utján behajtatni határoztattak. Országbíró ő magának az ideiglenes törvényke­zési szabályokra vonatkozó leirata folytán kimonda­tott, mikép az országbírói értekezlet — mint ideigle­nesen kisegítő eszköz a törvénykezésben elvileg elfo­gadtunk, hanem annak különb­en alaki részének, és a telekkönyvi intézkedéseknek gyakorlati alkalmazá­sára nézve egyöntetű szabályzat lévén a kerületek sa­játságos állásához képest kidolgozandó, —e végre bizottmány küldetett ki, mely javaslatát e hé 24 én bemutatta. — Lényeges pontjai ennek: eszközölni, hogy a községi tanácsnál három törvénytudó tag a 27. §. értelmében legyet; — a felebbezés oly ügyek­ben, melyeknél a kerületi törvényszék az első bíróság, n. m. váló perekben és bűnügyekben­­ a kir. táblá­ra, s innét a kétszemély s táblára történjék. — A te­lekkönyvre nézve, minden községben telekkönyv vezető 300 — 500 il. fizetéssel, amennyiben ilyen a jegyzők közül ki nem válik, válas tardó; ez az ikta­tó könyvet vezeti, s a telekhivatal teendőit végzi, a tanácsülésben előadói minőségben vesz részt, a bekeb­­lezések egy külön jegyzőkönyvbe, úgynevezett ünne­pélyes cselekedetek könyvébe is bejegyeztetnek, ebbe az okiratok, szerződések , kötvények , egyességek egész terjedelmük­ben beíratnak, g­z két példányban készíttetik, a birói határozat az erede­i okiratra ráve­zettetik, s ez a félnek kiadatik, a szerződő felek az ügyletet a tanács előtt személyesen bevallják, a be­táblázási dijak a 840 21-ik. t. sz. szerint, ezenkívül a kórház javára az itteni szokás szerint IV. vételnek stb. Ismét előkerült a Petrirs-ügy, mégpedig a nm helytartó tanács leiratai fonalán, melyek szerint — oda nyújtott panasz folytán a kerüle­tek e tárgyhavii jelentése fölkivántatik. — Fölolvastattak a botrányos kifejezéseket tartalmazó ezer, s néhány száz aláírással ellátott folyamodvány, Pethes kiáltványa a jász nép­hez, m­elyben evvel tudatja, hogy a kapitányságot sept. 8-án átveszi. — Vége a hosszan tartott vitának az lett, miszerint az újabban keletkezett iratok, s ada­tok a keresetet indító tiszti ügyésznek átadatnak, — a nagyméltóságu helytartó tanács a lemásolandó ira­tok közlése mellett a dolog mibenlétéről fölterjesz­tésileg értesittetik, — a helyszínére törvényszék kül­detik ki, mely a vizsgálatot mielőbb eszközölni, s a felfedezendő bűnösök fölött ítéletet mondani fog. — Nincs elég baj, — még igy is szaporittatik. Felolvastatlak Pest, Heves, Szabolcs, Szepes, Sáros, Komárom, s több megyék, úgy Kassa, Szeged, Miskolcz, Szakolcza s több városok levelei s átiratai, melyek érdekkel, a testvéri rokonérzelemmel vétettek. — Vajda e levelek több örömhírt tartalmaznának; — most csak az a vigaszunk, hogy szenvedésünkben egyetértők vagyunk, s egy jobb jövőért hazánk nagy templomában együtt imádkoznak. — Vasvármegye felirata : Császári királyi Felség! Közel egy éve, hogy a megyei önkormányzat te­rére ismét kiléptünk. Noha e­zért a tényleges hatalom csak a féligy engedé­st számunkra, de mi, az önkormányzat elvének, jogainak és kötelességeinek tudatában, alaku­lásnak első peretében azonnal nyíltan kimondotunk, miszerint eljárásunkban csak azon korlátokat tarthat­juk kötelezőknek, melyeket a törvény szab elénk. Mind­emellett azonban addig, a­míg az országgyűlés együtt volt, türelemmel viselte lénk mind­azon gátló rendsza­bályok irányában, a­melyek a megyei önkormányzat törvényes életműködését minduntalan fönakadással fe­nyegeték. E türelmünk indokait azon reményből merí­tettük, melyet az országgyűlés eredményéhez kötünk, nem kételkedvén fölötte, hogy a békés kiegyenlítés ve­relsége, s a nemzet közt elvégre létre jön, s a mi nél­kül ez nem is volt képzelhető, a restit­utio in intigram el­ve érvényre emeltetik, s ennek következtében a megyei önkormányzat is, hazai törvényeink értelmében, ko­rábbi épségében vissz­állíttatik. A későbbi események azonban keretű csalódá­sokat hoztak. Az O­rszággyű­lés váratlanul feloszlatta­tott, s a mi több: Felséged a törvényes állapot helyre­állítását határozottan megtagadó. Most már az alkot­mány védelme kizárólag a mi vállainkra súlyosodván,a mind hallgatag türelemnek korszaka lejárt, a vétenénk a trón iránti hűség, mind hazánk iránti kötelességeink ellen, ha elhallgatnék mindazon törvénytelenségeket, melyekkel az absolut hatalom az alkotmányos önkor­mányzat folytatását lehetlenné teszi; ha Felséged előtt eltitkolnék azon feltételeket, a­melyeknek kielégítése nélkül a kibékülés nem remélhető, és ha ellepleznék azon mély szakadást, mely a kormány intézkedései folytán a trón és nemzet közt napról napra nagyobb mérveket ölt. A budai helytartótanács I. évi 51,055 szám alatt kelt leiratában a házi adó kivetését betiltván, s a költ­ségvetést a helytartótanácsnak felterjeszteni rendelvén, oly jogtól akar megfosztani bennünket, a mely a me­gyei önkormányzat elvéből foly , s oly hatóság elisme­rését követeli tőlünk, melyet az 1848: 3-ik t. czikk el­lenében törvényesnek nem tekinthetünk. E rendeletnek hódolva, öngyilkosságot követe énk el hely­hatósági alap­jogaink ellen, s lábbal tipornók a törvényt, melyet pedig fönntartani, védeni épen a törvényes helyhatóság első kötelességei közé tartozik. Továbbá a volt császári hivatalnokokra nézve kivételes bíróságok vannak felállítva, legújabban pe­dig a hadi törvényszékek hatásköre is, az alkotmá­nyos bíróságok rovására kiterjesztve jön. És folyó évi július 27 -éről egy pénzügyministeri rendelet jelent meg, mely a bély­eg­hiányokért a törvényszékek elnö­keit helyezvén felelősség alá, ez­által az alkotmányos bíróságokat oly adók behajtására akarja közvetve kényszeríteni, a­mik az ő hivatásokkal, jogérzetükkel s a hazai törvényekkel egyiránt ellentétben állanak. Mindezekhez járni a megyei és városi bizottmányok megkezdett betiltása is, amely rendszabály az alkotmá­nyos hatóságok teljes felbomlását vonandja maga után; minthogy ezek a bareaucrana intézményétől épen abban különböznek, hogy a municipali tisztvi­selő mandátumát nem a fölötte álló hivatalnoktól, ha­­nem a municipális közgyűlés megbízásából és utasítá­sából nyert, s eljárásáról is csak ez utóbbinak számol­hat; minél fogva, ha a municipális közgyűlés élete megszűnt, a municipális tisztviselő is elvesztette állá­sának alkotmányos jogalapját. És mivel a törvényke­zés forrása szintén a municipium, a­melynek az egyik kiegészítő ágát alkotja, mivel továbbá a tisztikar csak végrehajtó személyzete a municipiumnak, de ez maga a közgyűlés által él és nyilatkozik , tehát a bizottmány feloszlatása folytán a tisztikar azon része is, mely ki­zárólag a törvénykezést kezeli, elvesztené municipális s ezzel alkotmányos jellemét. A hazai törvényeknek elyszerű­ mellőzése, az alkot­mányos hatóságok jogkörének és jellemének eme meg­sértése ellenkezik már magával az october 20-ai di­plomával, a­melyre nem mint valamely jogforrásra, ha­nnem­ csak azért hivatkozunk, mert abban Felséged a magyar alkotmányos önkormányzat helyreállítását fe­jedelmi szavával biztosít­a. Ellenkezik továbbá az or­szágbírói tanácskozmány által javaslatba hozott, az országgyűlésen elfogadott, s Felséged részéről is hely­benhagyott ideiglenes törvénykezési rendszabályokkal. Ugyanis e szabályok­­­so­r­ában a magyar törvények visszaállítása lévén kimondva, miután ezek a bélyeg­­adót soha nem ismerik, s miután az ama szabályok ál­tal megállapított módosításokban sem foglaltatik, ön­ként következik, hogy a bélyegtörvény e törvénykezési szabályok elfogadása s életbeléptetése által hatályon kívül lépett. Még világosban kitűnik ez a váltótörvény módosítását tárgyazó fejezet n-ik §-ból, mely a díjsza­bályokat megállapítván, nyíltan hozzá­teszi , miszerint e díjakon kívül semmi egyéb dijaknak helye nincs.­­ Sőt meg van támadva azon alapelv is, a­mely e mun­kálat kiindulási pontjául szolgál, s a­mely a baxsi törvénykezés önállóságának és függetlenségének visz­­szaállítása volt, minthogy általa nemcsak a magyar törvények, hanem a korábbi magyar alkotmányos és független bír­óságok is újra életbeléptetve lettek. Ha már fájdalmasan hatott ránk Felségednek az országgyűléshez intézett első leirata, mely alkotmá­nyunk ellenében a fejedelmi teljhatalomra hivatkozott, a mi az alkotmányosságnak már alapfogalmaival ellen­tétben áll : még inkább elborult kedélyünk, még in­kább megrendült a törvényesség iránti hitünk és bizal­munk akkor, a­midőn tapasztalnunk kell­, hogy a feje­delmi akarat is ministeri ellen­rendelet által meghiúsít­va, megsemmisítve jön. Ily körülmények közt nemcsak a közigazgatás, de az alkotmányos törvénykezés is lehetetlenné vált; nem csak azért, mert alkotmányos bíráink vagy a tör­vénytelen adó behajtása által kivetkeznének alkotmá­nyos jellemükből, vagy pedig azt megtagadva, magu­kat katonai executio veszélyének tennék ki,­­ hanem még azon okból is, mert hazánkban az alkotmányos bí­ró kötelessége nem egyedül abból áll, hogy a Honpol­gárok magán­jogügyeit egyszerűen elintézze, de oda is kiterjed, hogy az igazságot az alkotmányos törvé­nyek szellemében szolgáltassa ki, egyszersmind pedig a hazai törvénykezés önállóságának és függetlenségé­nek, mely az alkotmány egyik kiegészítő részét teszi,­ hit őre legyen. Mihelyt tehát e magas hivatásának a tényleges hatalom ellenében meg nem felelhet, kény­telen inkább visszalépni s ez által legalább az alkot­mány flagráns megsértése ellen ünnepélyesen tiltakoz­ni,­­ mintsem hogy magát azon nehéz vádnak és fe­lelősségnek tegye ki, miszerint az alkotmányos törvé­nyek mellőzését s az alkotmányos bíróságok törvényes jogkörének megcsonkítását hallgatagon és közönyösen tűrje. A mily őszinte bizalommal fogadtuk annak ide­jében Felséged fejedelmi szavát, mely bennünket a kormányzat alkotmányos irányáról biztosított, s a mily lelkesedéssel siettünk elfoglalni az alkotmányos tért, hogy közös vállvetéssel hárítsuk el egy 12 évi boldog­talan rendszernek erkölcsi és pénzügyi tekintetben egyaránt gyászos következményeit, szintoly nyiltan ki kell jelentenünk Felséged előtt, miszerint e rend­szabályokban nem látunk egyéb czélzatot, mint az egy időre háttérbe vonult absolutismusnak újabb inan­­garatioját, mely az alkotmányosságnak némely formá­it csak azért hagyja fen, hogy ezek mögött az octrog­­ált rendeletek, a kivételes bíróságok uralmát annál könnyebben meghonosíthassa. Ámde mi ily politiká­nak segédkezeket nem nyújthatunk; mi egy törvényes helyhatóságnak jogait fel nem adhatjuk, hivatását el nem ferdíthetjük. Nekünk egyedüli alapunk és zsinór­­mértékünk a törvény, a­melytől eltérni semmi esetben nem fogunk ; s ha már az anyagi hatalomnak, mely a törvénytelen adó behajtását most is folytatja, s az el­ítélt bűnösöket börtöneinkből kiszabadítja, ellene nem szegülhetünk s ily eljárásjel­en egyéb fegyverünk nincs mint a tiltakozás, de másrészről mindazon rendele­­tektől, a melyek tőlünk az alkotmány cselekvőleges megsértését követelik, az engedelmességet meg nem tagadnánk nem lehet, nem szabad. Valamint semmi erőszak, ugyan azon fenyegetés sem képes bennünket ezen alkotmányos ösvényről leterelni, hogy ellensze­gülésünk esetében bizottmányunk fel fog oszlattatni. Bár nem óhajtjuk e rendszabályt, de nem is rettegünk attól, ha azonban az bekövetkeznék, tisztikarunk, mely az absolút hatalomn­ak sem eszközül, sem taka­róul szolgálni nem akar, elutasi­latlan hatalm­i köte­lességének fogja tartani, a bizottmány gerját önként megosztani s a közigazgatás és törvénykezés teréről egyetemleg visszalépni. Ki kell jelentenünk Felséged előtt, hogy a kedé­lyek kiengesztelődésének, a békés kiegyenlítésnek más módját nem ismerjük, mint a­melyet a feloszlatott országgyűlés felirataiban kijelölt, s biztosíthatjuk Fel cégedet, hogy hazai történelmünkben még nem volt országgyűlés, mely a nemzet egyetemes akaratának, az ország közvéleményének bivebb tolmácsa volt volna, mint ez. Alattvalói hűségünk kötelez bennünket, fel­tárni Felséged előtt azon veszélyes válságot, melyet a törvényes állapot megtagadása napról Capra köze­lebb hoz, — azon mély szakadást, mely az alkot­mányhoz, törvényeihez ragaszkodó népet mindinkább eltávolitja azon kormánytól, mely uralmát az erősebb jogára alapítván, a nemzet törvényességi érzületét és fogalmait oly mélyen sérti. E tant oly veszélyes két­élű fegyvernek tartjuk, mely ma a nemzet jogain ejt­het sebeket , de holnap a trón kötelékeit oldhatná szét, a­mely ellen tehát hű­ségi érzelmeink egész ha­tályával tiltakoznunk kell. Ezeknél fogva legmélyebb tisztelettel kérjük Felségedet: méltóztessék addig is, a­míg az ország­gyűlés újabb egybehívása által a teljes kiegyenlítés óhajtott műve létre jöhetne, a kedélyek megnyugtatása, a mélyen megrendült bizalom helyreállítása tekinteté­ből, törvénybe s alkotmányba ütköző, a házi költségve­tést betiltó fennebbi helytartó leiratot, sajnl. 27- ei pénzügyminiszeri rendeletet megsemmisíteni; a kivételes bíróságokat, a törvény­telen adó behajtását, s általában az annyira káros mint veszélyes dualizmust mind a közigazgatás, mind a törvénykezés terén megszüntet­ni, s a megyei önkormányzatot a hazai törvények ér­telmében korábbi épségébe visszahelyeztetni, mint­hogy különben kénytelenek lennénk mindazon hátrá­nyokért, melyek a bizottmány rendes működésének akadályozása folytán, a köz és magán­ügyek fönaka­­dásából származni fognak, a felelősséget azon hata­lomra hárítani, mely a megyei önkormányzat alkotmá­nyos működését erkölcsileg és physikailag­­lehetlenné teszi. Kik egyébiránt jobbágyi hódolattal maradunk Szombathelyen 1861. évi Sz. Mihály hava 23-án foly­tatva rendkívüli bizottmányi ülésünkből Felségednek legalázatosb szolgái Vas m­­egye közönsége. — Heven és K. Szolnok t. e. vármegyék részé­ről, 1861-ik évi sept. 13 án tartott bizottmányi ülés jegyzőkönyvének részes kiírása. (Vége.) A törvénys­z­ékről s annak tagjairól. A törvényszékek rendes elnökei az alispánok ,­s ezek akadályoztatása esetében, a f. é. jan. 7. megválasztott törvényszéki elnök, ki az állandó egri törvényszék egyik tagja leend, s ki úgy is, mint már legelőbb meg­választott, az említett esetben, az elnökséget v­endi. Az egri törvényszék rendes tagjai lesznek továbbá az említetten kívül még 5 ülnök, 1 szolgabíró, 1 esküdt, 1 tiszti ügyész s egy jegyző; úgy azonban, hogy a szo­kásban volt megyei igazság­szolgáltatás alkotmányos alakjának fentartása, s megőrzése tekintetéből, a me­gye 3 évre megválasztott törvényszéki soros elnökei, a táblabirái sorozat szerint, a törvényszékekre elnöki­­leg időszakonkint be fognak hivatni. Ily után behívat­nak a megyebeli szolgabirák s esküdtek is. Az okként beleivandó soros táblabirák s tisztvi­selők előadók nem lesznek, de szavazati joggal felru­­háztatnak. A törvényszéki ítéleteket, s végzéseket az illető járásbeli szolgabirók s esküdtek hajtandják végr­e. A törvényszéki rendes táblabirák a jegyzőkkel egyenlően, előadói is lesznek. Az előadás nem kivonatilag, hanem ősi szokás szerint, az iratok egyenkénti s általános felolvasásával történend. A törvényszék rendes tagjai annyi időre válasz­tatnak, a­mennyire a megye többi tisztviselői válasz­tottak. A törvényszéki rendes jegyzők s ügyészek, le­teendő bírói eskü mellett, a törvényszékeken szavazat­tal bírnak. A fennálló szükség tekintetbe vételével, az eddig megyeileg 5 fában megállapított táblabírót napdíjak 3 ftra leszállittatnak , a táblabírák favar­ költségei ide­iglenesen eltöröltetnek. Ha az ügyek halmaza netalán megkivánandja, — mint ezt különben az ideiglenes törvénykezési sza­bály is kimondja, — az állandó törvényszék, az alis­pán felszólítására többfelé is működendik, hogy pedig ez esetben a szükséges személyzetben hiány ne le­gyen, a törvényszék s az alispán, a törvényszékben­ részvételre, még más tisztviselőket is felhivat, úgy szükség esetében az alispán, az eddig megválasztott törvényszéki elnökökből s táblabírákból fenyítő tör­vényszéket is alakíthat. Miután az ideiglenes törvénykezési szabályok ideiglenes törvénykezési alkalmazása mellett, törvény­­széki elnökség nem létezhetik , a különben is kí­vánatos egyformaságnál fogva az állandó törvény­­széki­­ ülnök évi fizetései, a mostani szűk körül­ményeknél fogva csak 800 pengő forintban állapíttat­nak meg. Az árvás törvényszék, s annak segéd­személy­zete, a rendes törvényszékekbe oly rendelet mellett olvasztatnak be, hogy teendőiket a Tiszajárási tör­vényszék szervezéséig erélyesen folytassák. A megyebeli törvényszéki rendes elnökségek megszünteti elvén, ezek s az árvás törvényszék ülnökei, az egri rendes törvényszékbe jelenleg, — az árvás törvényszék többi tagjai pedig, a Tiszajárási törvény­szék szervezése alkalmával, — mint szükségeltetni fog, — részint az egri, részint a Tisza­járási törvény­széknél fognak alkalmaztatni. Az árvás törvényszéki számvevő, s irodai sze­mélyzet az árvák ügyeit ezentúl is elkülönítve keze­lendő Az árvás törvényszékhez tartozó ügyek tovább intézésére kötelezett árvás törvényszéki tagok, szűk-

Next