Sürgöny, 1861. november (1. évfolyam, 252-275. szám)

1861-11-01 / 252. szám

Első évi Pólyán 252. szám —1881. Péntek, november 1 Sierkesit5-hivatal: A.lwUüttuor 5. 2-d»k emui -1 Kiadó hivatal: 8%r4tok-tere 7. Icám, fbld«*inL Kivethetni Bo ' >*i-elten a kiadd­hinUlhHit. b«fét*,*-t«*r* 7. §*4m Póld»zinL Viliik* n bénr.entee levelekb%ia , minden posta-kiveUün.ti sürgöny RMII/.elési áraK auslriai crlt-Mien. Hu«inpe»ten háshoa hordva ft kr ft kr Htfétsévr** 16 — Évnegyedre 4 .V» F«Uévre 4 50 Kgy bora 2 HIVATALOS KKSZ. A f. é. október hó 12-én 14,40t' az. alatt kelt kegy. kir. ndvari rendelet folytán, a ni agyaror­szág i kát. kir. jogakademiák hároméves tanfolyamában, az 186'/,-ik tanévben, következő kö­telező tantárgyak elöadatása állapíttatott meg : I. évfolyam, 1 ső félév : a) Jog- és állauitndo mányi encyclopaedia és észjog, betenkint 10 órán át. b) Magyar történelem, kttlönOs tekintettel az osztrák bi­rodalomra, hetenkint 10 órán át. Összesen 20 óra. — 2-dik fé 1 é v : a) Római jog, betenkint 10 órán át. b) Statistics, különös tekintettel az európai statisticá- ra, hetenként 10 órán át. Összesen 20 óra. II. évfolyam, 1 -ső félév : a) Egyházi jog, s illetőleg azok számára, kik c tant már a inait évben hallgatták, az ész.jog, betenkint 10 órán át. b)Politikai tudományok, nevezetesen alkotmánypolitika, rendé szettan és nemzet-gazdászat, hetenkint 10 órán át, összesen 20 óra. — 2-dik félév: a) Magyar magán­jog, betenkint 10 órán át. b) Büntetőjog s büntető el­járás, hetenkint 6 órán át. cl Bányajoga eljárás, heten­kint 5 órán át. Összesen 20 óra. III. é vf ol y a ni, l-sö félév: a) Osztrák ma gánjog, s illetőleg azok számára, kik azt már a múlt évben tauulták, az észjog, hetenkint 10 ólán át. b) Magyar közjog és közigazgatási szabályok, hetenkint 10 órán át. Össz.esen 20 óra. 2-d i k félév: a) Pol­gári törvénykezési eljárás, hetenkint 10 órán át. b) Váltó s kereskedelmi jog, hetenkint 5 órán át. c) Pénz­ügyi politika, az erre vonatkozó tényleges rendsza­bályokkal együtt, hetenkint 5 órán át. Összesen 20óra. Budán, 1861. október 31. Magyar kir. helytartó tanács. iVHVl HIVATALOS IIENZ. Pest, oct. 31. A „Pesti Hírnök“ által közlőitleirati javas­latra nézve a f. lié 27-kén kelt „Slirgöny "-ben tett megjegyzés a valódi tényeknek meg nem felelvén, azokat illetékes forrásból merített tu­dósítások szerint lielyrvigazitani szükségesnek tartjuk. Az érintett leirati javaslat, mint a remél­hető legfelsőbb engedmények maximuma, Zsedényi ur, mint országgyűlési előadó által el­készíttetvén, a két magyar, és az erdélyi knn- czelldr, gróf Szée.hen és az előadó udv. taná­csosból álló conferentiában megáll api tt atótt, s O Felsége elé terjesztetvén, a ministéri tanács­hoz került. Itten egy illésben tárgyaltatott — természetesen egyedül német fordításban — de az e feletti további tanácskozások abbanlingyat- tak, miután egy nappal később gróf Apponyi és Mayláth György urak egy másik, Pesten ké­szült leirati javaslatot, mint az országgyűléstől remélhető engedmények m ininnunát a fő- kanczellárnak beadván, ezen javaslathoz, mely az ország zászlósai jelenlétében tárgyaltatott, a két magyar kanczellár is csatlakozott; minek folytán b. Vay az előbbi javaslatnak ministen tárgy altatását felfüggesztvén, ez utóbbit mutatta be. Ez ajulius 14-kún tartott ministeri tanács­ülésben b. Vay és gróf Széclieu jelenlétében felvétetett és az e feletti tanácskozások közben Schmerling államminiiter ur mutatta be saját leirati javaslatát, a melyre nézve rövid vita után oda nyilatkozott a két magyar minister, hogy azon esetben, ba 0 Felsége ezen javasla­tot elfogadni méltóztntnék, Ők hivatalos állá­saikról lelépni kénytelenittetnének mely nyilat­kozat a jegyzőkönyvbe felvétetvén, harmad­napra legkegyelmesebben fel is mentettek. A „Pesti Hírnök“ után körözött leirati ja vaslat tehát O Felsége előtt véglegesen nem tárgyaltatott és azon javaslat, mely atmak he­lyébe terjesztetett fel és oka volt Schmerling or ellenjavaslatának és igy báró Vay bukásának, még eddig, a mint látjuk, a „Pesti H intők “kel nem közölteteti. © Iléca, oct. 30-áu. L. A „Presse“ tegnapi száma egy leiratról szólt, melyben O Felsége a magyar kir. hely­tartótanács fölterjesztésére válaszolni kegyeske­dett legyen. A mint hitelesen értesülök, ez adat alaptalan; mindeddig az említett feberjesztvóny- re válasz nem ment le Budára s úgy hiszem, egyelőre nem is fog menni, míg a dolgok vala­mikép ar, tides kerékvágásba vissza nem vitet­hetnek. j Mayláth ő excellentiája holnap ismét elhagy­ja Bécset; elbocsáttatási kérelmére a legfelsőbb válasz még nem érkezett le. A lapok különféle híreket közölnek, me­lyeknek helyreigazítását érdekesnek tartom. Különösen sokat emlegetik néhány nap óta báró Attgusz urat. Az egyik beszéli, hogy a hely­tartótanácsnál látták őt s hir szerint a helytar­tóság elnökévé volna kinevezendő; mások azt tudják , hogy báró Auguszt, a kanezellár ttr hi­vatta Becsbe, őt valami magas hivatallal megkí­nálandó. E hírek sokkal érdekesbek, hogysem elmulaszthattam volna, alapjukról a lehető leg- hiztosb tudomást szerezni és igy ma egész liatá rozotlsággal állíthatom, miszerint báró Atiguaz ur a kanczellár által fel nem hivatott, s bogy a báró urnák hivatalbeli alkalmazásáról mindeddig szó sem volt s alkalmasint egyhamar nem is lesz. A minister-változási hírek, melyekkel lap­jaink foglalkoznak, legalább a mennyiben gróf Eszterházy Mór d excellentiáját emlegetik, e peresben alaptalanok s csak annyi a valószínű, hogy bizonyos körökben egy minister-olnöknek kineveztelése óhajtntik és sürgetteiik. Politikai és diplomatikai körökben nagy vidorságot oko­zott az „0. IX P."nak azon tegnapi czikke, mely ­ben a minister-változáai hírekről szól. Kuranda ur főkép a külügyi tárezát szeretné más kezek­ben látni s erre nézve nagy lelkesedéssel fejtegeti, miszerint ezen ponton különösen nagy szükség volna oly férfiúra, ki ember lenne a gáton s tud­na a világgal elbánni, habár elviben rém birna is „kék vérrel." Lám, úgymond Kuranda uram, az a Thouvenel csak Herr Tliouvenel s mégis mennyi borsot tör a világ orra alá. „Szóval, Kuranda ur, lia nem is mondja ki világosan, de mégis megérteti azokkal, a kiket illet, hogy' b i Herr Kuranda ép oly jól megjárná killügymi- nisternek mint a Herr Tliouvenel. Aztán mégis I azt mondják, hogy ebben a Heichsrathbau nincs j dicsvágy, nincsenek kormányra termett emberek, I daczára annak, hogy többsége csupa kormány- J emberből áll Ha már magában igen fájdalmas, I hogy Viszonyaink még nem értek meg annyira, mikép Herr Kuranda mint austriaikUliigyminis­ter Herr Thouvenellel megkezdhetné a kakas­viadalt, még sajmilaudóbb, hogy Kuranda ur a fejtegetett szerencsés eszmére nem jutott két hó­nappal ezelőtt, mielőtt t. r. Canon ur ismert í eiclis- ratlii torzképeit nyilvánosságra bocsátotta. Felhívás a londoni világ-kiállilás ügyében. A hazai magyar, német, szerb ós egyéb lapok t. szerkesztőségeit tisztelettel fölkérem: szive sked- jcneka „.Sürgöny“ hivatalos lapban in égj ele nő tudós itást a londoni világki állítás ügy ében, becses lapjaikba föl­venni. Pesten, oel. 30 än 1801. Jankó Vinczc, az orsz. közp. bizottmány titoknoka. Tudósítás a londoni \il. g-kiállitós ügyében. Oct. hó 26-kén tartott bixottmiinyi ülésben fölol- vastatott a nagy méltósága magyar kir. helytartó ta­nácsnak f. é. oct. hó 16-án 60,924. szán: alatt kelt kö­vetkező leirata az országos központi bizottmányhoz: „A londoni világkiállításra nézve megalakult pesti országos központi bizottmánynak a f. é. Septem­ber 9-én 32-ik szám alatt kelt jelentésével ide fölter­jesztett «/.on javaslata, hogy minő föltételek alatt haj­landó a londoni ipar- és mükiállitásra vonatkozó bécsi birodalmi központi bizottmánynyal a nagyszerű ezél elérése tekintetéből közreműködni, — ezen magyar kir. helytartótanács részéről az tlgy fontosságához képest melegen pártolólag'terjesztvén tói Ö es. és Apóst, kirá­lyi Felsége elé,— a folyó évi mindszentbó 15-én 14735. szám alatti kegyes udvari rendelettel a bécsi UereB- kedelmi ministerium e tárgyban ugyanezen bó 10 én 3616. szám alatt keletkezett válasza küldetett le ezen m. kir. helytartótanácshoz, mely válasz a pesti or­szágos bizottmánynyal leendő mielőbbi közlés vé­gett azon megjegyzéssel származtatik át másolatban, hogy babár n kereskedelmi ministerium fenntebbi jegyzékében foglalt engedményezések által az or­szágos bizottmány kívánságai egéBZ kiterjedésük­ben nem tcljesittettok is, az idézett kegyelmes udvari rendelet értelmében mégis azon remény táplál- tatik, miszerint a londoni világ-kiállitásoni minél szá mosabb képviselet által hazánkra b&ramlaudó üdvös következések tekintetéből n pesti országos bizottmány ezen ezél elérését hathatósan elüsegitcudi.“ stb. Az országos központi bizottmány a vele közlött engedményeket, habár nem is találta egészen kielé­gítőknek, de tekintettel a fönnforgó körülményekre, niégis olyanoknak ismerte el, hogy azokban megnyu­godni lehet, miután pontos megtartásuk mellett: a magyarországi kiállítók szakuszonkint egy tömbben maradhatnak együtt; továb­bá a k i á 11 i t a n d ó t á r g y a k a f m a g y a r b i z t o- sok rendezendik; végül a nemzetközi ju- ry-nek eljárásaiban hazánk képviselői is részt veendenek. Hogy ezen eredmények elérettek, az főleg a um. m. k. helytartó tanács s a magyar kir. udv. kauczel- lária ismételt főlszólitásainak köszönhető. A kiállitásbani részvételre eddig 233 kiállító je­lentkezett, kik összesen körlllbelGI 7799 □ lábnyi földszinti- és 1799 □ lábnyi faltér-fogatot kérnek a kiállítandó tárgyak számára. Ebhez hozzáadván a jár­dákra kellő helyiséget, az összes térfogat körülbclöl 12—13,000 □ lábra rúghat, tehát mintegy harmad­részét tenné azon térségnek, mely az angol kir. bizott­mány által az osztrák birodalom számára engedtetett. A kiállítandó tárgyak közt legerősebben vau képviselve a bor. 52 kiállító körülbclöl 2700 üveggel jelentett be. Legkevésbbé van képviselve a dohány és gyapjú. Egyébiránt az elnökség már tett lépéseket, hogy hazánk ezen két legjelentékenyebb terményének kiállítása is lehetővé váljék. A bejelentési batáridő lejárván, a hiányzó ezik- keket újabb felszólítás k által többé pótolni nem le­het. Hogy mégis a biáfiy na you feltűnő ne legyen, tisztelettel kérjük honfitársainkat, kik bejelentéseket tettek, hogy a kiállítandó czikkeket a tökély lehető fokára emelni iparkodjanak. A bejelentők név kora betűsorban: Andrássy GyőrZy gróf, Anspitz A. K., Baumauu L., Balogh Pálné, Bercgszás/.y Lajos, Blum János, Bogyay Lajos, Batthányi Gusztáv gróf, Bariba László, Burchard István és társai, Benczúr József, Bezerédy Miklós, Barber ós fiai, Baumauu Mihály, Bányay Ká­roly, Boldog Lajos, Balázs György, Braun testvérek, Holmi M. és Kindauer, Birnbaum Jakab, Brodsxky Sándor, Brunner F. F., Bayer Donat, Czilcbevt Robert, Cbladek János, C'Bató Dávid Csernóvits Pál, Dapsy Vilmos, Dogoufeld Imre gróf, D'Klia Józsof, Dipólt Jó- r.sof, Dunaiszky László, Dreher lgnácz, Dáné István, Egau Eduard, Erdödy Ferenc/, gróf, Eder F. M., Eg­ger David, Eisenstock János, Festetics György gróf, Festetics Tatailó gróf, Franki József, Flanrlorfer Ig­nác» , Fischer Mór, Farkas Linka, Farkas István, Fröhlich Vilmos, Fekete és társa , Fülbier Mátyás, Fnohs Gusztáv és tárna, Fischer Péter, Farkas Lajos, Feivcl Lipót, Fischer C. F. Felső Magyarors*. bányász- egyesület, Ferenc» János, Forgáeh Kálmán gróf, Gátsi posztógyár, Ganz J. és társa, Galliny Ferenc-/, Grün­den Imre, Goldncr és /inner, Ganz Aörahám, Gál Jó­zsef, Gyulai Gál Dénes, Gerenday Antal, Gottesmanu Miklós, Gubicz Audrús, Geyer János, Gyurkovics Já­nos, Goldberger Sam. F. és fia, Goldstein A. és fia, Gucker JózBef, lf ti maim Forcncz, Hengermalom tár­saság, Hegyaljai bormivelü egyesület, Husselmauu Károly, Hirsebler Albert, llahn Antal, Horovitz Elias, Ungenauer testvérek, Huber Antal, Hotl'mann Ernest, Kamiig M. L., Havas József, Haas G. M., Hcnsslman Imre, Hirsch Jakab. Hevesi gazdasági Egyesület, Jám­bor Endre, István Gőzmalom társaság, Jankovieír Vin- eze, Jóé János, Jureuák Sándor, Jászay Dániel, Insti- torisz János, Jalics Forencz A. és társa, Jankó Vincze, TARGZA. Kísérletek a magyar helynév-nyomozás mezején. Irta Hők e Lajos. V. A Magyarországba költözött népek, s királyaink emlékei. A honfoglalás dicsősége- s hasznaiban, mint tud­juk, a magyarokkal a hozzújok csatlakozott knuok is osztoztak, s a névtelm jegyző hagyományai után csuk a Mátra s Bikk vidékén és Baranyában telepedtek meg, hol a sajátságos magyar szóejtésü barkók, paló- ezok, matyók, s ormáudiak máig lakoznak, babár az utóbb beköltözött kis és nagy kunok tisztán beszélik a magyar szót. Árpáddal együtt jöttek be még kozá- rok, bessenyök, oroszok is. Kozár helynév hét maradt fenn : Besse, Besnyö, mely népség egyébiránt a vezé­rek alatt folyvást költözött be, mintegy harminez; az elsőben beköltözött oroszoktól Oroszvár vette nevét; az utóbb beköltözőiteket annak helyén érintendjflk. *) A fuldai annalisok tnlsággal állítják, hogy a ma­gyarok Pannóniát tövestül kiirtották a 9 dik század végén. Ugyanazon század elejéről Eginhard, Nagy Ká­roly császár életirója hasonlókép nyilatkozik az avar háborúról, minélfogva gyér népessége lebete Pannóniá­nak, mikor a magyarok elfoglalák, s mintegy a dolog természetében fekszik, miszerint sem e gyér népesség a nagyobb erőnek nem állott ellene, sem a magyarok a maguk tulhatalmát az nj, hódított, gyengébb néppel nem éreztették. Kivéve az erőnek daezosan erőt ellen- szegzők ellenében; sőt minden valószínűséggel ép oly modorban jártak el honfoglaló őseink, mint Anonymus mondja Hnba, Zoár és Kadocsáról, kik u. m. a tarto­mány előkelő lakosait, kik gyermekeiket kezesekül adák, különféle ajándékokkal halmozók, nyájas sza­vakkal minden fegyvererő nélkül Árpád uralma alá hóditák, és magukkal a hadjáratba elvitték. És hall­ván Árpád nagylelkűségét az idegenek, sokan ajánl­koztak uralma alá, és neki hűséggel szolgáltának. Al­kalmasint ekkori jövevény besenyők maradékai a *) Hát a Kurd, Lán, Hind, izbék, (Üzbék), Szind ázsiai népnevekre vonatkozó magyar helynevek hol vették magokat ? Tán a török uraság idejéből ? Nem mellőzhetem el itt némely ázsiai népnevekre vonatkozó magyar szók meg­említését: c z i ng á r , tán a dznngai tatároktól; c z u d a r és k u d a r c z tán a hindu szudra, aljas osztálytól, mint az Európaszerte ismeretes skandál szó ugyancsak egyik hin­du aljas osztály nevétől származhatott. Csima neve a Kr. e. 250 évvel uralgott C s i m dynastiától, mely- Csim a mi csi­nosságunkkal egyez, vette nevezetét. Zsitvánál Besse, Besenyő, s a Vágnál Sur, Tolnábau Értény, besenyő eredetű helységek, melyeket Zsolt ve­zér telepített meg. Taksony alatt, Tomizoba v. Tpmnz-aba nevű bese­nyő ur telepedett meg Tisza-Abádnál, hol nevét T o- ui a j puszta máig viseli, s a kivel bejött népség való­színűleg a borsodi Lád, Alsó- s Felső Besenyőn, Debrö Besenyőn, Upony és Csépán beso ncuiietségnevct vi­selő falukban, úgy az alsó Zagyvánál Besenszögön tele­pedett; Abádou alul Tárkony puszta alighanem a te­lepítő Taksony fejedelem nevének elferdítése; Tomi­zoba tia Örkény (Urkun) vala, kire. szintén egy helységnév vonatkozik. — Horváth István és iskolája a besenyőket a Jordán folyam balján terülő bsn-bá- s á n mezöségröl származtatja. Ugyancsak Taksony idejében a bnlár földről, a közép Volga vidékéről sok ismaelita, köztük H e t é n y vitéz, Belle s Bóesa urak nyertek az uj magyar ha zábau lakást. Az utóbbiak egyebek közt Pest városát nyerték adományul, s ugyancsak Pestmegyébeu két hasonnevű puszta fentartja emléküket. E nép Mahomet vallását követte, s mint ilyen szerecsen néven for­dul elő östörvényinkben; máskép böszörmények és ka- lézok. Telepeik a mondott neveken kiviil: Böszörmény, Böszér, Peszér, Peszerény, Kaláz, Kálóz, fclzereesen. Zoltán s Taksony alatt a magyar hadak hol egyes, hol összes csapatokban gyakran megrohanták Német- s Olaszországot. A merseburgi s ágostai csapá­sokon okult Géza vezér szigorúan megtiltotta övéinek a küluépek elleni portyászásokat, s az idegen keresz­tényeket a maga pogány népe ellenében különösen pártolásba vette. Nem egyszer történt, hogy Géza saját kezével szarta le azt a magyart, ki ollen valamely ide­gen vagy belföldi keresztény panaszkodott. A fejedelmi pártolás ezen hírére most meg a németek és olaszok nagy sokasága roliant a magyarokra, ezeket civilisálú száudokkal; kivált, mintán Géza fiával Istvánnal egye­temben Adalbert prágai püspök által a keresztény­ségbe beavaltaték, s az itjn Istvánnak nőül egy bajor berczegi hölgy adaték. .Az olaszok latiui néven jönnek elő törvénykönyvünkben, a kereskedelmi tért foglalák el, s nagy tömegekben egy-egy helyre nem telepedtek; a német *) vitézek, kiket alább Kézai után, bár ennek---- ívfj ito(iII j, tatai £ Vi *) A nemet nevezetet elsőben Julius Caesar euilit, midőn gall hábo.uja I. könyve vege'n Ariovist germán ki rály hadában harminezféle german nepfajt számlál élő.. Ta­citus a németek lakát a Rajna mellé teszi. A bajor, frank, sváb hesz, stb. fajnevek fönntartása melleit, a 40 milliót számláló nép magát — tudjuk — Ueutsclmak, az angol ger­mánnak, a franczia alemannak, az olasz tedesconak, a hol­landi ducchmannak, a szláv nyemeenck nevez. rövid jegyzékét hiányosnak gyanítjuk, megnevezen- dtiuk, a királyi udvarban fényes méltóságokra emel­tettek, a hazaiak fölött, s ezeknek boszuságára minden­ben kitüntettek, a cseh papok pedig sz. Adalbert aján­latára, Sebestyén az esztergomi érsekségre, Asztrik a kalocsai, Búid az egri, Besztera a uyitrai püspökségre abrevnovi benczezárdából mely a mi pannonhalmunknak /is anyja, neveztettek, s mindamellett, hogy a nép nyel­vét nem érték, a nép ipara s termékének tizedével, nagy terjedelmű uradalmak birtokán fölül megajándékoztat- tak. Bajosan is akadt volna a pogány- vagy ujonczke- resztény magyarokból püspöknek való ember, midőn sz. István és sz. László törvényei közt is ilyesmit ol­vasunk : ba a pap csirkét lop, inegveszszöztessék. Nem a kereszténység ellen fogott Kupa és a vele tartó magyarok sokasága fegyvert; hiszen ez urak jobbágyaiknál már megszokták a kereszténységet, hogy ez nem oly szörnyű dolog; de ürügy kellé és jel sző a zászlóhoz, s ez a kereszténység vala, minthogy a betolakodott s minden fénypolezot magukhoz ragadt idegenek épen a kereszténység nevében nyomták, ta­posták le! a nemzetet, zsarolták a tizedet. — Még nem oly régen, a kortes időkben, hányszor tűzték ezime- rttkbe a pártok a pápista s kálvinista felekezetiséget. Schweiezban is 1846-ban, midőn a református pártnak a katkolikus Ditfonr tábornok, a katolikusnak meg a református gróf Salis-Soglio volt a vezére. — Kupa vagy Koppány s pártja vesztett, a föluégyelt pártve­zér testének egy része Gyulának Erdélybe küldetett. Gyula nem ijedt meg, s ámbár keresztény volt, mert hisz nagybátyja már 94S-ban megkeresztelkedett Ko*n- stantinápoly'ban s keresztény nénje volt, t. i. Szt.-lstván anyja, még is a bukott párt élére állt az idegen liatal- maskodók ellenében. De ő is vesztett; a magyar törzs­vezérek ereje megtöretett, a magyar király hatalma az egész magyar nép fölött központosittaték. Szt. István megtartá fogadalmát, hogyT ha győz, a pártos Somogy minden tizedét a szt.-mártoni zárdának szentelendi. A somogyi földesurak egész 1848-ig 6000 vftért bírták bérben a parasztoktól beszedett tizedet; a benezések pedig még a korábbi századok valamelyikében, az alap okmány értelmében, mely még a gyermekekből is oda adja a dézmát — decimas liberornm — a s o mogy-i dé zma gyr er m eke k b ö 1 betelepiték a zárda környéki falukat. írott okmányunk erről Dines ; a szóhagyomány igy tartja. — Jelenko­runk fogalmai szerint az ily adományok és cselckmé nyék embertelenül hangzanak; hajdan, midőn a rab­szolgát baromnak nézték, az ilyes, valamint a mai amerikai néger rabszolgáknál, mindennapi esemény. 1 mai szent ünnep miatt közelebbi számunk vasárnap nov. 3-kán jelenik meg. Szt. István *) idegenek iránti hajlamának világos kifejezést adnak fiához Imréhez intézett ama szaval: az egy nyelvű és egy szokása nemzet gyönge és erőt­len; melyek, bár alkalmasint sz. Gellértnek, Imre ker- ezeg nevelőjének eszméje 8 tollából szárm íztak, ma­gokon viselik az erélyes István szándokát, ki mint népének vallási és politikai reformátora, mindkét irányban teljhatalmat gyakorolt népe fölött, mindkét irányban idegenek voltak segédei, eszközei. A magyar királyok mindig szívesen látták a beköltöző idegene­ket, mert ezek egyedül a királytól függvén, ennek nö- velék hatalmát, nemcsak a külső, bauen: a lehető belső ellenség: az oligarchák ellen is. Egyébiránt sz. István reformjai, hogy üdvére voltak a nemzetnek, az ered­mény megmutatta. A kercsztyénséget, ba élni s mint egyéb uépelödei, kiveszni nem akart, a magyar sem ke- rlllheté ki, s a szomszéd népek bizalmát, rokonszen- vét csak igy érdem lhcték meg. A megye-rendszer, mely Nagy Károly császár eszméiből vétetett kölcsön, nálunk szebb virágzásnak örvendett, hasznos!), tartós!) gyümölcsöket, hozott, mint eredeti hazájában. Az idegenek uralkodása, mely az elaggott, ma gával tehetlen sz. István végnapjaiban, és Péter alatt érte <1 rakoncátlan garázdálkodása ne továbbját, megtört a kifakadt nemzet erején, s mintán a vissza hatás sok német és olasz vérében kiölt:» dühét, An­drás és Béla testvér királyok visszaszerzék , majd sz. László és Kálmán fénypolezra emelék a nemzet fenyegetett függetlenségét és önállóságát. Kézai, ki az ő korában még köztudomású tős­gyökeres 10S magyar nemzetség jegyzékét emlékeze­tül ránk hagyni elmulasztotta, következő külföldi szár­mazású magyaositott főnemes nemzetségeket jegyzett föl: l)Bambergi Tibold, a Babocsai család törzsatyja. 2) Hont és Pázmán fivérek, svábok, kik Szt.-Istvánt a Gorám folyamban német szokás szerint lovaggá ütöt­ték ; e nemes jövevények emlékét nemcsak egy-egy helység — Hont fain és megye s Pázmánd, hanem a Kubinyi, Sztárai, Pázmán, Újhelyi családok is fönn­tartják; ezek utódai védték sikerrel Pozsont III. Hen­rik német király ellen, ezek egyik utóda jelenté ki II. Istvánnak, hogy az ö szeszélyéért az oroszok ügyébe magukat nem avatják, Kiew alá nem mennek, s zemysl alól visszaforditák az egész magyar hadat. V 1 ei" l!'“1 bajor, Koppány legyőzője. A relső-1 isz&nal \enesellöés Szathmárnál Németi telep alighanem tőle származik. A jaki család törzs­*) Sz. István megkeresateltet^se előtti neve Vajk ; fen- Vajk, V»jka helység és Vajkfi családnevekben. Ví<14kro, uiipoakuit puttéa ff kr ít k* Kgétaérit 19 — Évnegyedre 6 — k'élévre 10 — Egy hóra 9 —

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents