Sürgöny, 1862. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1862-01-01 / 1. szám

Második évi folyam 1. szám. — 1862. Szerda, január 1. Szerkesztő hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben, minden posta-hivatalnál. SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. j Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr ! ft kr , ft kr Egészévre 16]— Évnegyedre 4 50 Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — Előfizetési fölhívás „SÜRGÖNY“ czimti politikai napi lapra. A „Sürgöny“ ezennel második évfolyamába lép Olvasóink ismerik annak higgadt, a szétágazó érde­kek s igények kiegyeztetésére irányzott szellemét; — 8 eddigi következetességünkben találandják annak biztosságát, hogy a lap szelleme ezután sem fog vál­tozni. . • . A lap belbecsére nézve, mint eddig is észreve­hető volt, igyekeztünk a kivételes viszonyaink közt megfogyott politikai anyagot közérdekű tárczaczikkek- kel pótolni, mikben a hazai s külföldi irodalom, mű­vészet s tudomány ismertetésére fögondot fordítunk. Azonfölül gazdasági érdekeinkre is állandó figyelem­mel leszünk, mint lapunk „Gazdasági ellenőr“ rovata mutatja. Egyébiránt hivatalos összeköttetésünk ezután is képessé teend igen sok nagyfontosságu közleménynyel megelőzni valamennyi lapot,-mely egyúttal a hivatalos rendeletek, hirdetések közlönye is. Teljes bizalommal fordulunk tehát a közelgő éVfordulattal az olvasó közönséghez, azon kéréssel, hogy az előfizetni akarók szándékukat az illető elő­fizetési összeg díjmentes beküldésével mielőbb, még e hó vége előtt bejelenteni szíveskedjenek, hogy a lap rendes szétküldéséről kellőleg gondoskodhassunk, s mind az előfizetőre, mind a kiadóhivatalra nézve kel­lemetlen reclamatiókat megelőzhessük. Előfizetési föltételek (naponkint postai szétkül­déssel.) A főlap, magán- és hivatalos értesítőért egész évre 19 ft, félévre 10 ft, évnegyedre 5 ft. Pest, december 10. 1861. A „SÜRGÖNY“ kiadó-hivatala. HIVATALOS HKSZ. Legfelsőbb rendeletből néhai Dom J o a o in- fáns, braganzai herczeg, ő kir. fenségéért az udvari gyász dec. 31-től kezdve, 16 napon át, következő vál­toztatással: az első nyolcz napon át, 1861. dec. 31-töl 1862. jan. 7-ig bezárólag, mély, — s erre az utolsó nyolcz napon át, jan. 8-tól 15-ig bezárólag fél-gyász fog viseltetni. 0 cs. k. Apostoli Felsége Velenczéböl, f. évi dec. 25-röl kelt legfelsőbb határozatával báró J ó s i- k a Lajost, az erdélyi kormányszék tanácsosát, saját kérelmére szolgálatától kegyelmesen fölmenteni mél- tóztatott. A tekmtetes-iii ályi itölő táblának 1861 ik évi dec. havában 4185. számhoz kelt határozatai folytán: 1. Ügyvédi okleveleik az országbírói értekezlet VIII. fejezetének 1. §-a értelmében a szokásos hit le­tétele után megujittatnak a következőknek: Horváth Antal, Gadjánszky Lyubomir, Kaie Milos, Miletihs Svetozár. Kik is e végből a tekintetes királyi ítélő táblának akármelyik ülési napján d. e. 9 órakor a kir. kisebb kanczelláriában jelentkezhetnek. 2. Ügyvédi pót-, illetőleg rendes vizsgára bocsát­fatnnlr nPflip’ * * 1862-ik évi február 3—8-ik napjain a követke­zők : Hegedűs Lajos, Matuska János, Mihálik László, Batyok Endre, Klebovits László, Scheuchenstuel An­tal, Cseh Zsigmond, Georgievits István, Jedlicska Gusztáv, Rakovszky István, ifj. Csida János, Pintér Károly, Szíjártó Zsigmond, Rotk Ignácz, Salacz Fe- rencz, Tyurcsits Orestes, Bogya Gerö, Sélley Sándor, Orosz Antal, Kolláth Ferencz, Brindus Döme, Kraicz Márton, Kiss Ferencz, Koós Bertalan, Koós Kálmán, Horvát Zsigmond , Nagy Károly, Koszilko János, Farkas István, Geiszler József, Fábián Sándor, Török Dávid, Mesko Kálmán, Isépy Viktor, Heringh Móricz, Gergely) Ferdinánd, Schenk Emil, Zboray Béla, Nor- gauer Ágoston, Csányi István, Glanzer Mihály, Erdélyi Antal, Gallus Sándor, ifj. Kováts József, Pászthory Zsigmond, Okrutszky Koriolán, Rüll Károly, Nyéki Német Lajos, Zarka József, Kuntz Albert, Radios Jakab, Parragh Gábor, Zádor Gyula, Dalmady Győző, Kammermayer Károly, dr. Szarvasy József, Mo- ravehik Gyula, Kiss László, Sipos Orbán, Debre- czeni Mihály, Hidegh Árpád, Kaszay Zsigmond, Oláh József, Hoitssy Miksa, Nagy Albin, Major Ist­ván, Vrábély Pál, Krasznay István, Odrobinák Antal, Barta Adolf, Pulman János, Babay Károly, Buotz János, Szívós Károly, Jerney János, Fárnek László, Bogoss Endre, Hajnal Antal, Kiss Albert, Szappanos László, Schmutzer János, Fischer Zsigmond, Delényi Ede, Sorbán István, Bűz Ferencz, Dudinszky István, Dubovay Béla, Szomor Dezső János, Tok Sámuel, Molitorisz István, Ruszinko Endre, Valki Zitás Fe­rencz, Rédly Sándor, Szakonyi József, Ecseghy Fe­rencz, Rády Ubald, Várady Gábor, Szuszán József, Czikó János, Vári-Szabó Sándor, Petrovics János, Dávid Antal, ifj. Szentpétery Sándor, Benedek József, Horváth Pál, Darázsy Dániel, Pongrátz Dániel. 1862-ik február 10—15 napjain pedig a követ­kezők : Matuz Gábor, Thuránszky Tamás, Schurman János, Kobza Lajos, Nagy Lajos, Bacsák Pál, Mezei Balázs, Keller Imre, Körmendy Pál, Mirth Antal, Osz- vald Sándor, Börzsöny Lajos, Bartha Kálmán, Moga Jeromos, Csellei János, Burány János, Endrényi—Eb­ner Antal, Csernátoni Péter, Dauscher Antal, Pap Já­nos, Igaz Károly, Pap Gyula, dr. Donhoffer Ede, id. Bubreg Antal, Soltész János, Mudron Pál, Pivko Am­brus, Jeszenszky János, Sztrilich'Mihály, Király Balázs, Tasnády Vincze, Kerntler Ferencz, Dominák Pál, Ba- binszky József, Pertics József, Oberschall Adolf, Mol- doványi Gyula, Báthory 1st. Varga Elek, Szvoboda Fe­rencz , Tasnády József, Szabady Antal, Thuránszky Kál. Nagy Béla, Hangéi Fér., Bacsinszky János, Pau- lovits Imre, Húth Győző, Detrich Márton, Móricz Jó­zsef, Vörös György, Bárány Gusztáv, Ruszinko Zsig­mond, Füzesséry Miklós, Antonovits I. Tivadar, Knausz János, Konstantin György, Égető János, Müller Sán­dor, GyUgyey József, Melicher Ferencz, Lange Ká­roly, Bangya Károly, Resnyák Károly, Matók Béla, Beck Antal, Bereczk Béla, Salamon Pál, Spergely Im­re, Tóth Eduárd, Técsy József, Saárosy Ferencz Ká­roly, László Pál, Báthory Ferencz, Pulay Kornél, Kö- rössy Lajos, Bossányi József, Juhász Lajos, Zöldy Antal, Lehner Sándor, Aknay Antal, Rényi Rezső, Kopp Ferencz, Tersztyánszky Lajos, Spanraft Sán­dor,. Sötér Ágoston, Zahornáczky Bálint, Jeszenszky Gusztáv, Kalla Jenő, Milásevits Márton, Szarka Mihály, Brosenbach Vilmos, Csolnoky László, Re­viczky János, Zimmer Károly, Nádasky Márk, De- dinszky Kálmán, Jánossy Károly, Laszly István, Kör­mendy Imre, Teller Károly, Hirsch János, Bibó György, Genesj Sándor, Korányi Károly, gr. Zichy Ferraris Bódog, Miksaffy-Plamper Lipót. 3. Mind azok, kik 1861 dec. közepéig jelentkez­tek, s a fentebbi név-sorozatban nem foglaltatnak, a tekintetes királyi Ítélő táblának jelentkezéseik felett kelt határozatáról liátiratilag posta utján fognak érte- sittetni. 4. További jelentkezések csak a fentebb neve­zetteknek megvizsgáltatása után fogadtatnak el, s lesznek a tekintetes kir. ítélő tábla által tárgyalás alá veendők, s az ennek folytán további vizsgálatokra ki­tűzendő határnapok, melyek bevárására az illetők uta- sittatnak, szinte hirdetmény utján fognak tudomásul adatni. Pest, 1861. dec. 31. iVEMHIVATALOS KÉSZ. Recti, dec. 30-án. L. A „Sürgöny“ annak idejében közié a rendelvényt, melyet a nm. magyar királyi hely­tartótanács az iskola-ügynek ideiglenes ren­dezése végett kibocsátott. Maga a közzététel, e nyilt kilépés a közvélemény elé — oly tény, mely- lyel szemközt az alattomos gyanúsításoknak meg kell szégyenülniök ; mert bizonyítja, hogy a magyar kormányszék kérdéses rendelvényé­ben nem oly czélokat kajhászott, miket a testvér nemzetek előtt mindig be nem vallhatott volna. Egy újabb udvari rendelmény, mely e na­pokban ment le a m. k. helytartótanácshoz, kere­ken el is ismeri, miszerint a helytartótanácsnak ideiglenes kibocsátványa az iskolák szervezése ügyében fővonásaiban megfelel az October 5-kén kelt udvari rendeletnek, és hogy csak egyes részleteiben nem fejté ki eléggé tisztán a követett alapelveket. Az említett legújabb udvari rendelvény ezen részletekre figyelmezteti a magas helytar­tótanácsot és bővebben foglalkozik a tannyelv­vel is. A folyó évi October 5-kén kelt udvari ren­delet oda szólt, bogy a fenforgó körülmények közt az oktatási nyelv iránt valamely általános, az -egész országra kiterjedő elvnek megállapítá­sát mellőzendőnek tartja. Ennek értelmében az ujabbi udvari rendelvény is feleslegesnek tekinti a katholikus gymnasiumoknak magyarokra és vegyesekre való feloszlását, s elegendőnek mond­ja, a folyamatban levő ideiglenes átalakításnál meghatározni, mily módon és mérvben legyen egy vagy más hazai nyelv az egyes tanintéze­teknél alkalmazandó s használandó. Ezen szempontból tehát az újabb udvari rendelvény tökéletesen helyesnek találja, hogy azon gymnasium okban, melyek a m. kir. hely­tartótanács rendelvényének III. pontja a) alatt elősorolvák, amagyai nyelvem oktatás kérdésen- kivülinek tekintessék és csak négyet vesz ki közü­lök : a nagyszombatit, lévait, kőszegit és magyar­óvárit, minthogy a két elsőnél a tót, a két utób­binál pedig a német nyelv is mint oktatási nyelv méltán figyelembe veendő. A többi gymnasiumokat illetőleg, melyeket a m. k. helytartótanács rendelvénye B) alatt so­rol fel, a leczke-rend s tanterv külön-külön megállapításánál az újabb udvari rendelet értel­mében is a helybeli s vidéki lakosság nemzeti­ségi viszonyai, valamint a tanulók több égének anyanyelve s kivánata szolgál zsinórmértékül arra nézve, mily módon s mérvben legyen a magyaron' kívül még más hazai nyelv is, nem­csak mint segéd-tannyelv, hanem mint a magyar­ral egyenjogú tannyelv s egyszersmind mint kö­telező rendes-tantárgy akként alkalmazandó, hogy a m. k. helytartótanács által is megállapí­tott nézet szerint az oktatások, magyarázatok, ki­kérdezések, leczkefelmondások, feleletek a ma­gyaron kívül más, a tanulók által értett hazai nyelven is minden kényszer nélkül, szabadon történhessenek; — hogy továbbá azon tekintet­ben, mily nyelvű tankönyv legyen a tanonezok által használandó, minden erőszakolás kizárva maradjon s főképen, hogy a vallástan mindig azon nyelven adassák elő, melyet az illető ta­nonezok legjobban értenek. Ily értelemben az udvari rendelvényben tekintetbe veendőnek nyilvánittatik : 1) a budai, a pesti (világi), pozsonyi, sop­roni, magyaróvári és kőszegi gymnásiumoknál a német; 2) a beszterczebányai, eperjesi, lőcsei, sel- meczi és nyitrai gymnasiumnál a tót s német; 3) a nagy-szombati, lévai, szakolczai és trencsényinél a tót; 4) a szatmári, lugosi és nagy-bányai közép­tanodánál a román; 5) az aradinál a román s német; 6) a temesvárinál a német, román s szerb; 7) a nagy-becskerekinél a szerb s német; ■ 8) a marmaros-szigetinél a román és ru­th en és 9) az ungvári gymnasiumnál a ruthen nyelv; a belényesi fögymnasiumnál a főtannyelv ezen­túl is a román maradván s a magyar csak a kö­rülményekbe/, képest mint segédtannyelv hasz- náltatván. • Végtére mind közműveltségi szempontból, mind azon szoros kapcsolatnál fogva, mely Ma­gyarország népei és az austriai tartományok közt létezik, mellőzhetlennek találtatik, bogy a német nyelv minden magyarországi gymnasiumnál kötelező rendes tantárgynak tekintessék. Lapszemle. Tisztelt bécsi levelezőnk, úgy látszik, va­lami kis házi ördöggel bir, miután még meg sem jelent czikkekre előre megírja a feleletet; még pedig oly humorral, mely egyedül méltó az el­len állításaihoz. Legalább utolsó (vasárnapi) levelével egy- időben jelent mega „Donau Ztg“-ban egy czikk, ezen fölirattal: „P é n z z a v a r a i n k f o r r á s a“; melyben e furcsaságokban excellaló laptársunk a lehető legkomolyabb arczczal mutogatja, hogy Austria összes államadósságainak nem a min­denbe turkáló külpolitika, hanem egyes-egyedül Magyarország az oka, mert nem fizetett annyi adót, mint a többi tartományok. És miután az austriai félhivatalos irodalom egy ága sem oly szapora, mint a statistikai számjáték, melynek tételeiből mindent a világon ki lehet hozni, csak akarni kell: nem csoda, ha ezen állítást számta- nilag mutogatja. Egyébiránt különös, hogy uj-év napján po- lemisálnunk kell a „D. Ztg“ ellen. Reméljük, hogy nem egész éven át leszünk ellentét­ben?? Hanem ezt csak egy utón lehet elérni, t. i. a „D. Ztg“nak kell a magyar fölfo­gáshoz közeledni... Miután Czörnig és szorgalmas munkatársai azt mondják, hogy Magyarországban kevesebb adó esik egy főre, mint a Lajthántul, — az egész pénzügy-rendezési probléma meg van fejtve: Magyarország fizessen többet, t. s punctum. — Fuss vagy fizess. A „Vldov Dan“ belgrádi szerb lap az Újvi­déken tervezett szerb nemzeti színház ügyében a kő­vetkező czikket hozza Szabadkáról : „Szabadka városa csonka tanácsához, —• csőn kának mondjuk azért, mert az olvasók előtt ismeretes lesz, hogy valamint másutt, úgy nálunk is a városi köz­gyűlések felfüggesztvék, és a tanács ily körülmények között, mivel a ,48 ki törvények szerint nyilvánosan nem tanácskozhat, a politikai ügyeket egy bizottmány­ra bizta; — e csonka tanácshoz e napokban az újvi­déki szerb olvasó-egyletnek az ott épittetni szándékolt szerb nemzeti szinházrai adakozásra igen lelkes fölszóli- tása — cyril betűkkel és egyszerű borítékba burkolva, minden magyarázó levél nélkül érkezett meg. Köztudomású dolog, hogy Szabadka pápista vá­ros lévén, a beltanácsban csak egy szerb tanácsnok van, a többi bunyevácz és magyar, — azon commissió- ban — most igy nevezik a tanácsot — mely a politi­kai ügyeket ideiglenesen látja el, szerb nincsen, mert a szerb tanácsnok ügyvéd lévén, a törvénykezésnél TARCZA. Nikodem a politikus virslís. (Lauka Gusztávtól). Ismeritek azt a világot, hol az emberek a nap­pal kelnek föl, s a nappal nyugosznak le, — hol az örömnek a családkör, a vágyaknak a tartózkodási- bely utolsó háza vet határt, — hol keveset ábrándoz­nak és keveset álmodoznak ? ebben s ilyen világban élt N i k o d e m mesterünk. ,Ki a gyomornak szolgál, lekötelezi magának az emberiséget, ki pedig lekötele­zi az emberiséget, a nélkül, hogy valaha ezen leköte­lezettségre hivatkoznék, az biztosítja magának azok­nak szeretetét tisztán, a gyanúsítás és az irigység szennye nélkül. — Nikodem virslis volt. Arra nem mernék megesküdni, hogy mindig marhahúsból készi- tette-e virsliéit, annyi azonban igaz, hogy munkás és szorgalmatos ember volt, s egy negyedszázadon ke­resztül annyi szerencsével működött, a város közönsé­ge, hol mesterünk lakott, annyira kedvelte a virsliéit, hogy Nikodem nemcsak gyermekeit nevelteté és ruházta becsületesen, hanem házat is vett magának. Szerencsés Nikodem! abban az időben még egypár viczcz is elcsúszott ajkain, s nem egyszer mondá: min­denem gömbölyű : nőm, gyermekeim és szerencsém ! Látni kellett Nikodemet a vágó-asztalok egyi­kénél, minő szakavatottsággal és nyugalommal osztá parancsait, minő ügyességgel tánczoltatá a hushalmo- kon bárdjait, s mennyi gráciával nedvesité meg ajkait minden órában legalább négyszer a bor-kantából; tett is, parancsolt is, tréfált is, komoly is volt, a mint a helyzet és a körülmények igényelték. Mit Nikodem készített és készíttetett, a szerető mint ' ámlgitA; együtt fáradtak és együtt ébredtek, At4 araByszázad boldog emberei. Nem akarunk kifakadni a sors ellen a miatt, hogy ezen szeretetreméltó virslis életfolyójának ren­desen és csendesen hömpölygő vizét felzavarta, hogy tiszta ágyát beiszapolta; mit a halhatatlanok végez­nek, a halandók meg nem változtathatják; de mégis nehéz kebellel nyúlunk a tollhoz, midőn oly esemé­nyeket kell megírnunk, melyek Nikodem életében nemcsak szellemi, hanem anyagi zavarokat is oko- zának. Az ezen század derekán ujult erővel megindult mozgalmakat sem okunk, sem kedvünk elemezni, ne­vén sem nevezzük azokat. Ki keresztül élte azokat, is­meri részleteit, kik pedig nevét nem tudják, sem fog­ják azt egykönnyen elfeledni. A szél mindenhol fúni kezdett, s kik azt érezhetők, igyekeztek fövegüket s nyakravalójokat igazgatni. Martius volt vagy április. Szegény Nikodem azt később is mindig aprilisnek nevezte. Gazdag és vá­lasztékos ebéd után mesterünk a „Török császár“ czi­mti kávéházba ment időzni. Nikodem meglehetősen ismert egyén volt a városban; sokan ismerjék, mert gyakran fizettek neki; többen onnan, mert adósai va­lónak. A kávéház zsúfolva volt emberekkel. Nikodem, mint törzsvendég is csak nehezen kapott helyet. Végre még ő is nyugalmasan állhatott meg az állók között, kik a tekeasztal körül, egy az asztalon álló fiatal em­berre bámultak. A fiatal ember deréktól fövegeig magyarosan volt öltözve; oldalán kard csüngött, csizmáin sarkan­tyúk pengtek. Emelt hangon igy kezdé : „Ütött az óra ! ............“ Azután elmondó, mit csinálnak Párisban, Mila­nóban, Berlinben, Bécsben, — szónoki következetes­séggel kihozó, mit kell Pesten csinálni, s miután bő­vebben kifejtette volna, miben áll az emberiség hala­dása, a nemzetiségek előmenetele és boldogsága, oda- vetőleg megemlékezvén a socialisms és individualis­musról is, eget rázó éljenek s levegőt rezkedtetö tap­sok között, nem leszállt, hanem leemelték a tribünről. A tüzesebb vérü fiatal embert valamivel hajlot- tabb korú egyén követte. Köz- és váltóügyvéd, kit mint solid férfiút csaknem mindnyájan ismertek. A nyugalmas szemlélődés azon hangján szólt, mely nem nyújt ugyan koszorúkat, hanem a circumspectusabbak- nál azonnal viszhangot kelt. „Én utálom a zavarokat, de annyit minden jól rendezett államban követelek, hogy virsliinket és se­reinket biztosságban ehessük és ihassuk meg!“ Nikodem és egy serház-bérlő látszólag elérzé- kenytiltek s nemcsak az éljenekben működtek közre hatalmas torkaikkal, s a tapsokban óriás tenyereik­kel, hanem oldalfáit is képezték azon lajtorjának, me­lyen a méltányolt szónok a magasból a földre szállott. A szónok, ki korának legelső politikusai közé számíttatott, s lélekben veresebb volt a corallnál, jól megjegyzé magának Nikodem mester virsliszinü mo­solygó arczait s titkolt örömmel igy szólt magában : „A polgári osztályból egy bizalmas egyéniségre lesz szükségem, én ezen egyéniséget feltaláltam.“ Azután illedelmesen közelité meg a virslist. „A polgári osztály a statusban az, a mi az alap az épületeknél; én ezen osztály előttmegbajlok! Sza­bad tudnom becses nevét?“ „Nikodem virslis vagyok!“ Á köz- és váltóügyvéd még egyszer illedelmesen hajtá meg magát a virslis előtt. Későbben félrevonult, előkereste zsebéből tározóját, s abba vörösplajbász- szal jegyző be: Nikodem virslis. Napi újdonságok. * Mi is kaptunk újévi ajándékot, melyet örömünkre szolgál kedves olvasóinkkal megoszthatni. Lapunk t. i. a mai naptól kezdve uj betűkkel nyomatva jelenik meg, mely újítással t. előfizetőink szeme örömmel találko- zandik. * Karloviczról dec. 20-ról írják az „0. und W“-nek : A szerbek közti érzület solidaritásáról e kü­lönben csendes kis város már többször feltűnő bizonyíté­kokat adott. Valahányszor egy-egy ünnepi tényről van szó, a szerbek- minden vidékről tódulnak ide. így a tava­szon a szerb congressus alkalmával, nem csak a volt vaj­daságból, hanem Magyar- és Horvátország távolabb vidé­keiről, a Szerb-fejedelemségbÖl, sőt Montenegróból is se­reglettek szerb atyafiak. Hasonló volt a tódulás a szerb patriarcha Rajacic temetésénél is, s ha nem volt is épen oly nagy mint akkor, a rideg évszakot tekintetbe véve, mégis igen jelentékeny vala. Két gőzhajó tartá fönn a köz­lekedést s ez a fejedelemségből is megkönnyebbité az uta­zást Karloviczba. A magyar öltözetű szerb mellett, ki a magyar földről kész volt magát ez útra rászánni, a szomszéd fejedelemségből is lehete szerbeket látni keleti viseletűkben, hasonló gyászszal eltelve. A nagy néptömeget be nem fogadható székesegyházban Ma sirievic és Gruics püspökök hallaták szónoklatai­kat. — A patriarcha halála egy közóhajtást ébresz­tett a szerbeknél, az egyházi viszonyokat szabályozó szerb congressus egybehivására. Mindenekelőtt e víszo nyokat akarják szabályozni, s csak azután választani patríarchát. Egy ily congressus föladata volna azonban mindenesetre a szerb és románok közti hierarchiai viszo­nyok szabályozása is. Egy úgynevezett politikai szerb congressus egybehivása, a melyben nem a birodalom min den szerbjei, mint az egyházinál, hanem csupán az előbb fenállt vajdaságbeliek vennének részt, —- csak az egyházi congressus után következhetnék. • * A hideg tegnap 5 fokkal hagyott alább; egy kis havazás is volt, de ez mind kevés a repezevetések fagy- tóli megóvására. *A Hunfalvi Pál által szerkesztett

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents