Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1862-02-01 / 26. szám

Második évi folyam. 26. szám. — 1862. Szombat, február 1. izerkesztó hivatal: Bar tok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Kiadó hivatal: arátok tere 7. az. a. földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. SÜRGÖNY Előfizetést árak anstriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre lß — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jan. 25-röl kelt legfelsőbb határozatával Miké Antalt, Csik-szék ideig­lenes főkirálybiráját szolgálatától fölmenteni méltóz- tatott. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 5-ről leg- kegyelmesebben megengedniméltóztatott,hogy Bret­ter bau er Gusztáv, pesti ügyvédjelölt vezetéknevét „D e s z k á s“-ra változtathassa. Ö cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jan. 17 röl Bartl József, temesvári lakos vezetéknevének „B a r- t h a lJ-ra változtatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Nógrád vármegye területén a keleti marhavész megszűnvén, az e megyében tartatni szokott, de egy- időre betiltva volt baromvásárok, rendes állatorvosi vizsgálat eszközlése mellett megengedtetnek. NEMHIVATALÖS RÉSZ. DéeK, jan. 30-án. L. Az erdélyi kanczelláriában rendkívüli munkásság uralkodik. Nagyszerű erőfeszí­téssel dolgoznak azon munkálatok befejezésén, melyek az erdélyi országgyűlés egybehivását illetik. A nagy szorgalom, mely e munkálatokra fordittatik, gyanittatja egyszersmindazoknakter- jedelmességét s az instructiók, választási rendek, szavazati rendszabályok egész sorát tünteti fel lelki szemünk előtt. — Tisztelt olvasóink méltó kíváncsiságának azonban e perczben még köze­lebbi adatokkal nem felelhetek meg. Az itten tervben levő alkotmány-ünnep elő- eseményei mindig érdekesbek lesznek. Kuranda ur ma neve-aláírásával czáfolja meg azon birt, melyszerint ő tett volna indítványt, bogy a község-tanács titkos gyűlésben tárgyalja az alkotmány-ünnep kérdését. KurancU ur nem érzi magát hivatva, egyúttal azon adatnak is ellent­mondani, hogy ti titkos tárgyalás csakugyan szándékoltatik. A „Presse“ követeli a nyilvános­ságot. A titkos tárgyalást az alkotmány-barátok megaláztatásaként tekinti. „Ezeknek -— úgy­mond — nem kell a nyilvánosság világát kerül- niök, midőn az alkotmány-ünnep eszméjétajánlják és másrészt jó, ha az alkotmány ellenei a nyil­vánosság előtt tanúsítják érzületeiket.“ A „Pres­se“-nek mindenesetre igaza van, hogy az alkot­mány-barátoknak kevésbé kell tartamok a nyil­vánosságtól, — ők biztos positióban vannak. De másrészt úgy látszik, az ellenzéki párt sem kívánja a titkot, mert a „Wanderer“ esti lapja jelenti már, hogy az ellenzék is követelendi a nyilvános tárgya­lást. A községi ülés mindenesetre érdekes lesz. Az ellenzék feje a község-tanácsban Berger tu­dor ur, kinek jeles szónoki tehetsége köz-isme- retü. Nevezetes, hogy a „Donau Ztg“, ámbár már a félvilág ellen harczot visel, mégis talált időt s alkalmat, az itteni községtanácsban bará­tot és ellent felingerelni s az ellenzéknek a leg- hatályosbban kezére dolgozni Ugyanazon percz­ben t. i. a midőn községtanácsunk készül vagy a februári alkotmányt, vagy az államminiszter urat megünnepelni, a „Donau Ztg“ bizalmatlansági votumot ad ugyanezen községtanácsnak ; nyil­vánítja, hogy a jelen községtanács alatt a köz- igazgatás roszabbodott és azon elvei állítja fel, hogy a községi testületeknek nem kell politi­kával foglalkozniok. — Mennyire alapos az érintett vád, bennünket nem érdekel; csak annyit emlitek meg, hogy valamennyi helybeli lap, pártszinezeti különbség nélkül, a „Donau Ztg“ ellen kel ki, a községtanácsot védel­mezve. De a „Donau Ztg“ szándékát elérte, mert az ellenzéki párt a községtanácsban most azt mondhatja: „Miért akartok ti az alkotmány mel­lett demonstrálni, mikor a félhivatalos lap azt kívánja tőletek, hogy politikával ne foglalkoz­zatok?" Jó az ilyeneket megjegyezni és tanulni, hogy milyen furfangós lap az a „Donau Ztg“ — mert csak ezen tanulmány segítségével ért­hetjük aztán meg valóban ezen becses lapnak Magyarországról szóló czikkeit. Politikai újdonsággal ezúttal nem szolgál hatok; még egy kis czáfolattalsem, miután mind itt, mind a Lajthán túl egyelőre a hirek költésé­vel ismét fölhagytak. I, a p s z e ro 1 e. A „Serbski Dnevnik“ legutóbbi számábani ezik- két, mivel az — szerint3 — a szerb nemzet kívánságai nak ultimátumául veendő, —szükségesnek véltük, tisz­telt olvasóinkkal megismertetni, melyben is e kővet­kező foglaltatik : Mikép egy idő óta nagyon lábra kaptak a Ma. gyarország kibékitéséröl, az octoberi diplomának Ma- gyarországbani életbeléptetése és Rainer Föberczeg Ő Fensége személyébeni nádorságróli hirek. A czikkiró nem tudja, hogy ezekből mi a való. de hogy ezen hirek nagyrészben valótlanok, több okoknál fogva hinni haj­landó. Ha a Magyarországgali kiegycnlités komoly, ez csak egyedül alkotmányos országgyűlés utján tör­ténhető. Nádorról, mivel azt a nemzet választja, köte­lező erejű államjogi teendőkről, az összes monarchiá- hozi viszonyok rendezéséről, — országgyűlés egybehi vatása előtt — a tizenkét évi, bár más alakbani rend szer folytatása és uj experimentumok megkisértése nélkül szó sem lehet. — A magyarországi független sajtót tekintve, minden oda mutat, hogy Magyarország- bau a dolgok állami jogviszony tekintetéből úgy álla­nak, mint múlt évi május és junius hónapokban voltak; vagyis, hogy a magyarosi készek az egyetértésre, de csak alkotmányos utón. És kérdi a czikkiró: hogy álla­nak a nemzeti kérdések? Ugy e, hogy a magyarok az országgyűlési bizottmány véleménye mellett vannak ? Igaz, hogy erről az országgyűlés nem nyilatkozott; de hogy a Deák-Eötvös-féle|magyar párt a bizottmány vé­leménye mellett most is áll, ezt azon párt harmadik korifeusa: Szalay, az ismeretes történész, legközelebbi czikke bizonyítja. — A „Serbski Dnevnik“ az ország gyűlési bizottmány ellen annak idejében kimondott auathemája mellett maradván az összes szerb nemzet­tel, igy folytatja: Mikép a magyarok nagyon csalód­nak, ha azt kivánják a szerbektől, hogy velők együtt alkotmányos utón, az alkotmányos magyar szabadsá­got védjék és ennek jutalmául a magyar nyelvet rájok tolják ; a valóságos Vojvodina fejében csak az egyhá­zit és iskolait adják, és a Vojvodából Schulrathot csi­nálnak, — s ezzel az egész nemzet elégedjék meg. — A magyarok a szerbeket politikai létök biztosítása nélkül nem elégíthetik ki. Álljanak be bármily kö­rülmények, a magyarok tapasztalni fogják, hogy a szerbek nemzeti méltóságukat tudni fogják megvédeni passivitásukkal, mi az állami erőből annyit, vonand le, mint a mennyiben a szerb kívánságok tekintetbe véte­lével gyarapodnék. Nem mulaszthatja el a ezikk a Deák-féle frásist érinteni, mely szerint a szerb kerület és a szerb kívánságok a magyar alkotmány és az or­szág integritásával ellenkeznek. És ha ez áll, úgy saj­nálja, hogy a nemzetek kívánságainak az alkotmány­hoz és nem emennek azokhoz kell alkalmazkodniok. De ennek a magyar historicus, Szalay okát, adja azzal, hogy a nemzetek kifelé gravitálnának és Magyaror­szág elébb utóbb szétomlana. — Itt a czikkiró szerint Szalay, a historicus, különös politikai böicseséget nem árult el. Szalay szerint, ha a nemzetiségek kielégit- tetnének alkotmányos utón, kifelé gravitálnának — kérdi, mi történnék akkor, ha Szalay-Eötvös sze­rint , k nem elégittetnének ? akkor nem fognának kifelé gravitalni ? Reményű végül , hogy Szalay szavai nem a magyar nemzet szava, és hogy azok a nemzetnél viszhangra nem találnak, kiváltkép a jelen időben, midőn sokkal nagyobb egyetértésre és váilvetésre van szükségünk az állami létünket bizto­sitó alkotmányos szabadságot kivivő közös munkában, mint a mennyit hasonló czikkek által elérni lehetne. — Végül ezeket mondja : „Ha valamikép Szalay szavai a magyar nemzet Deák-Eötvös-féle pártjának ultimátuma még ma is, mikor még egyenlő állásban vagyunk : akkor kénytele­nek vo'tunk részünkről is kimondani az ultimátumot, melytől a szerb nemzet soha elállani nem fog“. Reméljük, hogy az ily, inkább makacsságból, mint szilárdságból eredő, inkább izgatásra, mint a fennforgó ligy elintézésére irányzott túlhajtó hirlapi nyilatkozatok a szerbek higgadtabb része által előbb-utóbb vissza fog­nak utasittatni, s e helyett inkább a békés és méltá­nyos capacitatió útja választatni. Válaszul L urnák Becsben. II. Midőn 1848. évi októberben a bécsi ministerium az összes birodalombeli nemzetiségek egyenjogúsága végtelen horderejű, s vérkeresztségen keresztülvitt el­vét az egész világ hallatára legünnepélyesebben kiki­áltotta s zászlójára irta, a magyar- s erdélyországi, s bánsági román ártelmiság két SKellomi táborra oszlott. Az egyik s pedig kisebb rész, melyhez tartozni nekem is szerencsém vagy szerencsétlenségem volt, —az 1848-ki szabadelvű (nem pedig demokrata) wagyar al­kotmány korlátái között, alkotmányos utón s eszközök­kel akará, s hivé nemzetiségi igényeit létesíthetni, s ennek folytán osztá a magyarsággal a közös sorsot a bal-szerencsében is, s tűréseiket, s szenvedéseiket te­tézte még a saját nemzetbelieik részéről reájuk ruhá zott „m agyaron“ gúny-czim is. A basonlithatlanul nagyobb rész azonban elká- bittatva a syreni ének varázs-hangjaitól, halelujáht, s hosannát kiáltott, s az igéxően csengő szavakat kész­pénz gyanánt vevén, nem vévé magának azon fáradt­ságot, hogy a történet könyvét felüsse, hanem fel- ajánlá a bécsi ministeriumnak közreműködését, termé­szetesen azon feltétel a'att s azon biztos reményben, miszerint hasznos szolgálatainak jutalma leend, a kiki­áltott egyenjogúsági elvnek a román népre leendő ki- terjesztése, s hogy ez rendszeres alakban eszközöltet­hessék, 12 kitünöbb román egyéniség, Schaguna^püs- pökkel élükön, 1849. évi febr. 25-én Olmliczben Ő cs. k. Apostoli Felségéhez egy az anstriai birodalombeli összes román nép egyetemére vonatkozó alap-kérvényt nyújtott be, a román nép nevében, melyben 8 pont­ban előadák részletes kérelmeiket a román nemzet s nemzetiség biztosítása végett. A kérelem-pontok ezek voltak : 1. Az austriai birodalombeli összes románoknak az osztrák uralkodó-ház alatti egy és önálló nemzeti testté leendő egyesítése; az általa lakott föld kiegészítő része maradván a birodalomnak. 2. Nemzeti önálló belkormányzat, közigazgatási s egyházi tekintetben. 3. Egy nemzeti gyülekezetnek mentői előbbi egy- bebivása, nemzetté leendő alakulhatás tekintetéből, s különösen a) egy nemzeti főnök választása végett, kit ő Felsége erősítsen s czimét határozza meg; b) egy közigazgatási tanácsnak megválasztása végett, mely román tanács nevezetet viseljen ; c) egv önálló egyházi főnök megválasztása miatt, kit szinte (5 Felsége erősitne meg, s kinek alája leend- nének rendelve a nemzet többi püspökei ; d) a közigazgatásnak a román kerületek s köz- ségekbeni szervezése; s e) a tanodák rendezése, s a tanulmányi szüksé­ges intézetek alapítása végett. 4. A román nyelvnek mint hivatalos nyelvnek leendő behozatala a románokat illető minden bel- ügyekben. 5. Nemzeti gyülekezetnek évenkinti egybehivása. 6. A román nemzetnek népességi arányban le­endő képviselete a birodalmi gyűlésen. 7. A birodalmi ministeriumnál egy nemzeti közeg állittassék fel, a nemzeti ügyek képviselete s elintézése végett. 8. ő Felsége a románok nagy -fejedelme czimét vegye fel a többi czimek közé, s viselni mél- tóztassék. Ezen kérvényre Ő cs. k. Apostoli Felsége 1849. évi febr. 25-én Olmüczben kelt legfelsőbb válaszában kinyilatkoztató, hogy örömmel vette aderék román nemzet hűsége s ragaszkodása iránti biztosítást, s hálával ismeré el azon terhes áldozatokat, melyeket jaz a trón s az összes birodalom érdekében hozott, s meg- igéré, bogy a hűséges román nemzet kérvé­nyét érdemleges tárgyalás alá vétetendi, s legrövi­debb idő alatt annak megelégedésére oldandja, meg. Az érintett román főnökök, kik maga 0 Felsége részéről mint a román nemzet bizalmi férfiai s képvi­selői tekintettek, ezenfelül ugyanazon nap nyújtottak át egv a mondott kérvényre vonatkozó emlékiratot a birodalmi ministeriumnak, s miután a mártius 4-ki al­kotmányban a román nemzet névleg sem volt meg­érintve, 1849. évi mártius 12-én 0 Felségéhez egy pa­naszkérvényt, melyben valamint az azon évi jun. 26-án, julius 18-án, nov. 15-én, decemberben, 1850. évi ja- nuátban, mártius 11-én, 1850. évi dec. 30-án, decem­ber 31-én, 1851. évi jan. 16 án s február 19 én, 1860. évi nov. 7-én, dec. 10 én, 18-án, az 0 cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebb engedelmével 1861. évi január 13—16-án Szebenben tartatott s az er­délyi román értelmiség virágából alkotott nem­zeti tanácskozmány által, valamint az 1861. év folyamában több rendbeli, s a Magyar- s Erdélyország s a Bánság több részeiből alakult román küldöttségek TÁRCZA. A párisi annonce- és reclame-üzlet. (Vége.) Ha a nyomtatott fali-reclam vészit is valamit mél­tóságából a festett mellett, akkor az utczai reclam még inkább. A minden szegleten púpos és más individuu­mok által egyenruha s a nélkül kiosztott nyomott röp- iratocskák összeszedve egy kis müvet képeznek, mely érdekes bepillantásokat enged a franezia főváros ipar üzletébe és nyilvános életébe, mely azonban méltán megérdemli, hogy a párisi concurrentia Chronique scandaleuse-jének neveztessék. E krónikában túlnyomó elemet képeznek a kéz­művesek reclamjei. Ez urak halálos gyűlölettel har- czolnak egymás ellen és oly kitartással, melyhez ké­pest egy Don Quixoteé semmi. Versben és prózában röpitik lövegeiket a világba. Hogy czéljukat elérhes­sék, a legnevetségesebb fogásokhoz folyamodnak. Az olvasó ítéljen maga! A „jó ördöghöz“ czimzett ház szóról szóra ezt mondja : „Egy egész öltözetet adunk annak, ki bebi­zonyítja, hogy czikkeink bármelyik darabja máshol kevesebbe kerül!“ — Alább ugyanabban ez áll: „Ve­vőinknek szívességet vélünk tenni, hogy egy népdalt is áruba bocsátunk, melyet nekünk clienseink egyike küldött be.“ E népdal refrainjét természetesen e felhí­vás képezi : „Vegyetek, vegyetek a jó ördögnél!“ Minthogy társulata feloszlott, tehát a „szultán- nőhöz“ czimzett ház fölhívja a párisi hölgyeket, oly ol­csóságból hasznot huzni, mely eddig még nem létezett. 50 (mond ötven) percent rabatt!! A nagy forróság miatt az eladás reggeli tizenegy órától esti hat óráig tart! Ki a sorok közt tud olvasni, az olvasson ! A Chanssée d’Antin egyik kereskedésében, a kö­zönség iránti szeretetböl 150,000 kasmir-schawlt áldoz­nak leszállított áron. Ily áldozatkészség még a régi görögök és rómaiaknál sem volt szokásban. A világon legönzéstelenebb ember az „Indus “hoz czimzett kereskedés tulajdonosa; ez kinyilatkoztatja, hogy az ő kereskedése az egyetlen Parisban, mely indiai zsebkendőket ad el; sőt a mi több, ajánlkozik minden czikket, mely megszűnt tetszeni, visszavenni, s minden ellenvetés nélkül másikért becserélni. A vállfüzők régente az orvosok szemében szálka volt. Hogy is ne! Madame Martin a hölgyeknek oly corseteket ajánl, melyek legkevesebb nyomást sem gyakorolnak és a császárné nevével vannak ellátva. Mi kell egyébb! A második osztályt a kis vendéglősök foglalják el. Naponkint Páris föutczáin valóságos restaurant- reclame-esö hull, különösen az evésidöt megelőző órá­ban ; akkor pedig valóságos özönvizet képeznek. A „Petit Rocher de Cancale“ tulajdonosa és mások, az éhezőknek aranyhegyeket Ígérnek. Egy ebéd 1 fre 75 cent. például áll egy tányér levesből, egy adag marha­húsból, egy mártásból, egy adag vastagételből, egy adag pecsenyéből, egy tányér salátából, fél üveg bor- és kenyérből. Némely szegény ördög elhagyja magát csábittatni az olcsó ár által, elmegy, kéri és megkapja sorjában a reclameon megigérteket. De mily állapot­ban ? A leves ■— nincs elsózva, de izetlen és erőtlen, — a hús sovány, száraz, röviden : mesésen kifőzve, — a bor — az Isten szerelméért, hagyjuk el az analyzist — „Torkom, mely volt borcsatorna, Áz én szörnyű bánatomra Yizvezető válü lett!“ kiálthat ja a szánandó vendég, előrebocsátva, hogy már azelőtt volt módjában valódi bort inni. Ehhez járul még a konyhaszemélyzet hallatlan ravaszsága, mely rejtett üregében oly jól tud gazdálkodni, hogy p. o. nemritkán halsauce helyett beefsteakot ad az asztalra, é< megforditva. Mindez azonban csak az alsórendii vendégIösökre|(vonatkozik. Ezután a többi utczai reclameok seregéhez ju­tunk. Itt a philanthropia egyik barátja a közönség előtt „északi egésségital“-át dicsőíti. A nektár viz hozzá képest! Ez igen kellemes ital, mely — c e 1 a v a s a n s- dire — a vért tisztítja s a gyomrot „erősiti,“ átme­netet képez a bortól a liqueurhöz s túlságos mennyi­ségben lehet inni, a nélkül, hogy csak legkevésbé is ártana. Azért ez olcsó ital mindenkinek fölségesen íz­lik ; sőt a hölgyek nem győznek belőle eleget inni! „Ide! ide!“ kiált amottBillardiusur. „Nagyszerű fogadási vetélkedés biliárdon köztem és e közt. P a r- t i e a n 3000 points!“ Alól ez áll : „E kávéház leg­nagyobb egész Francziaországban. 2 frankért lehet benne reggelizni. Ételek és italok a legjobb minő­ségűek!“ „Nem kell több másoló-sajtó !“ kiált egy szeren­csés feltaláló. „Egy uj chemiai eljárás a legelőnyösebb módon kipótolja. Nélkülözketlen a levelezésben! Meg­becsülhetetlen utazásban! Csak egy levelet kell Írni és tiz áll elő belőle. Szabadalmazva az egész világban. Minden utánzás legszigorúbban kikéretik.“ — „Ve­gyetek sajtókat, másoló-sajtókat, nagyot, középszerűt, kicsit 1“ protestál a régiebbek feltalálója. „Az egész intelligens kereskedövilág ellátja magát ezzel. Még sohasern nyert találmány nagyobb elismerést.“ stb. „Én! 1!“ kiált egy szerény suszter. „Én ! ! ! egyetlen vagyok a magam nemében. Emberfeletti meg­erőltetés által sikerült magamat oly állapotba helyez­nem, hogy feddhetlen jóságu áruimat rendkívüli olcsó áron adhatom sat.“ — 140,000 pár czipőt férfiak, nők és gyermekek számára kinál egy másik a közönség­nek. Rabatt 30 perczent, 40 perczept! Húsz, barmincz, más ajánlaton ngya ezt olvassuk. Átmegyünk tehát a néger-reclamera. A párisi kézműves nem elégedve meg a közönséges hirdetés-módokkal, a fajkülönbséget is fölhasználja, hogy czéljához érhessen. Ha egy ily fekete pusztákfiá- nak tartása évenkint néhány ezer frankjába kerül is — mit tesz az ? hisz a jó közönségnek kell megfizetni. Csak nehány nap előtt is volt alkalmam láthatni, mennyire fokozódott már a reclame-dtth Párisban. Mi­dőn a főváros egyik legélénkebb utczájába léptem, egy ember-ár hempelygett előmbe,mely legalább is egy rege- ment-mnzsikát kisért. Mi volt? Egy kis néger, ki, egy járomszerüleg nyakába akasztott czifrára festett hir­detést viselt, kedélyesen ugrált s a kiváncsi tömeg­gel tudata, miszerint ura árnlja a legvalódibb indiai szalmakalapokat egész Párisban. Az ajtónálló né­ger fáradsága nem vétetik ennyire igénybe. Az ajtónálló négernek köszönheti a főrangú közön­ség , hogy a Rue Vivienne, Rue Richelieu sat. pompás boltjaiba besétálhat, a nélkül, hogy személyes egyensúlyáról csak pillanatokra is lemondani kény­szerülne, mi 20 fok hidegnél mindenesetre kellemes dolog. Ha egy idegen egy ily boltba be akar lépni, csodálkozhat, hogy az ajtó orra előtt feltárni, mintha felfújták volna; hanem hogy az itt álló négert mint élő fekete reclameot tekintse, nehezen fog eszébe jutni. És a bérbevett ajtónálló számára nincs mégsem kifejezőbb s logikaibb kifejezés. Leginkább a vendéglősöknél s fodrászoknál, illat- árusoknál és rotisseuröknél akasztatik ki az ablak r e cl a me. Hol csak egy kis szabad helyecske van, mely tulajdonosának hasznot hozhat, rögtön elfoglalta- tik. Hogy Ni N. ur angol nyelvtani órákat ad, aztp. o. egy mosónő ablakában olvassuk. Egy dohánytőzsdé­ben olvassuk, hogy Don Rodrigo vívó órákat ad, és Monsieur Pas mint tánezmester keresi kenyerét, azt egy kőszénárus szurtos barlangjában tudjuk meg. Hisz j a példabeszéd az mondja : Practica est mnlti-1 pl e x. Láttunk hajdani egyetemi tanárokat ablak- reclamejaikkal magukat élelemkereskedöknél és tej- s kávéárusnőknél kedélyesen befészkelni. Egy csapással sok legyet fogni, ebez alkalmas a szándékos véletlen reclame. Ennek titka tényleg ebből áll: Az ember elmegy egy nyomdászhoz, nyomat ma­gának nehány száz adresset vastag betűkkel, ezeket felragasztgatja valami árucsomagocskákra, vagy ezek hiányában papírtekercsekre, az egész készletet egy gyengén összeszegezett ládába tölti, s azzal megterheli szolgáját vagy egy kétkerekű taligát s instruálja az előbbit, hogy miként viselje magát. Ez aztán tovaro­bog mint teherhordó vagy iga-vonó állat, kinéz magá­nak egy oly utczát, hol sok lárma, tehát kíváncsiság honol, —- Párisban épen nem újság! — és terhével egy falnak megy, vagy azzal egy járműnek rohan, mikor aztán az egész alkotmány széjjeimegy, a deszkák szétmállanak s az egész tartalom a kövezetre hull. A szolga zavart arezot csinál hozzá és a csomagocskákat jó ideig hagyja heverni, hogy a körülállók az adresset megjegyezhessék magúknak; igy a csel sikerült, s újra elölről lehet kezdeni. Miféle reclameok vannak még! — p. o. \izhor- dóké, üstfoltozóké, zsibárusoké. — De igen messze menni, a reclameokat gyűlölő párisi előtt annyj volna, mintha őt magát nyilvánitanók ree amenak. És ettől Isten őrizzen bennünket. L—ka. Nnj i ujilon ágok. * Császár Ö Felsége egy uj katholikus temető felállítására Konstantinápolyban — 5000 frankot utal­ványozott. * A Kisfaludy-társaság uj tagjaivá titkos szavazás utján következő érdemes Íróink választattak meg : Bérczy Károly, Dobsa Lajos, Fábián István, Lévay József és Madách Imre (Az ember tragoediá jának szerzője). A Kisfaludy-társaság febr. 5-kei nyilvános ülését megelő­ző estve díszelőadás fog tartatni a nemz. színpadon, Kis­faludy Károly emlékére. A jövedelem harmadrésze a Kisfaludy-társaság tőkéje gyarapítására van fölajánlva. A budai népszínház febr. 4-kén rendez hasonló czélu elő­adást. — Az említett nyilvános ülés jövő csütörtökön d. e. 10 órakor fog tartatni a nemzeti muzeum nagy teremében. A belépés jegyek nélkül történik. Megnyitó beszédet b. Eötvös József fog tartani; a további programm sorában pedig a figyelmet leginkább bírja Arany János felolvasása, ki egy uj eposából fog részeket előadni.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents