Sürgöny, 1862. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1862-02-01 / 26. szám

által ugyancsak Ő cs. kir. Apest. Felségéhez benyúj­tott kérvénye­kben, a fönnebb érintett alapkérvény­ek­­ben foglalt kérelmi pontoknak teljesítése kéretett, s Ő Felsége mindannyiszor a küldöttségeket a legnyájabb leereszkedéssel fogadni, s szelíd szavakkal vigasztalni, s méltányos kérelmeik teljesítését legkegyelmesebben megígérni méltóztatott. Már pedig Ő cs. kir. Apóst. Fel­ségéről föl lehet és föl kell tennünk,hogy saját legmagasb uralkodó háza s birodalma érdekeit jobban képes is­merni s felfogni, mint a t. levelező, s ha saját legfelsé­gesebb személye éles pillantási tehetségével a román nemzet férfiainál valami legkisebb separatisticus vá­gyat tapasztalt volna, vagy azok kívonatait az állam és trón ellen intézetteknek ismerte volna el, a bűnö­sök szigorú megbüntetését, nem pedig kérelmeik telje­sítését ígérte volna meg. Igaz ugyan, hogy azon sok kérelemnek semmi sikere sem mutatkozott, de annak nem a jólelkű s ke­gyes Fejedelem, vagy pedig a kérvényezők az okai, hanem az akkori birodalmi ministérium, mely a magyar forradalom elnyomása után, a fennen hirdetett nemzeti­ségek egyenjogúsága elvével homlokegyenest ütköző politikát követett, s az oszlopokat, melyek a vihar idejében a hatalom polczán fenntartották, azon hiede­lemben, hogy többé nem leend reájuk szüksége, meg­vetéssel dobta el, sőt kigúnyolta. A mór megtette szol­gálatát, a mór elmehetett. Azonban ezen, s különösen az államministerium által 1861. évben a hozzája zarándokolt román küldött­ségek irányában tanúsított, eget s földet ígérő, de vég­re is cserbenhagyó eljárása meg is termé üdvös gyü­mölcsét ; mert azon román főnökök, kik ezelőtt rende­sen az osztrák ministerium felé vetették sóvár pillantá­saikat, valahányszor a nemzetiségi kérdésben valamit lendíteni akartak, belefáradva ezen sysiphusi munkába, megelégedvén a puszta hitegetés maszlagávali táplá­lást, jövőre — reménytem — megkimélendik a bécsi minister urak küszöbei koptatását. Legalább Mocsonyi Andrástól azt tudom, hogy nem rég­i Felségénél ki­hallgatáson volt, de a minister uraknál nem alkalmat­lankodott, s aligha fogja azok nyugalmát valaha hábor­gatni. Ennyi az, mit a levelező szerinti román vajdaság megalapítására vonatkozó nagy tervre nézve dióhéjba szorítva előadni mulhatlanul szükségesnek tartottam. Ha a t. levelező ezen terven kívül egy másik, titkos eszközökkel, s alattomos utakon létesülni czélzott tervről bír tudomással, akkor mint ha alattvalónak kötelessége, azt a hatalomnak bejelenteni, hogy a tit­kos összeesküdtek érdemlett büntetésüket vehessék; de oly súlyos vádakkal, minőkkel már másod ízben fel­lépett, a román értelmiségnek a fejedelem s haza iránti hűségét gyanusitnia büntetlenül nem szabad. Ha a f. levelezőnek állítása támogatásául más, jelentékenyebb bizonyíté­kai nincsenek, mint azok, me­lyeket az 1861 évi „Sürgöny" 24­. számában elősorolt, akkor jobb leendőtt hallgatnia, mert: si tacuisset, philosophus mansisset. Avagy azt hiszi-e a t. levelező, hogy ha Hunyad­­s Alsó-fejér megyékben román főispánok neveztettek vo­na ki, — Zaránd Erdélyhez kapcsoltatott volna vissza, — s Krassómegyében meghagyatott volna hi­vatalos nyelvül a román; a román vajdaság ezen fakto­rok segítségével a zarándi csatornán át tüstént léte­­sittethetett volna ? Sok mindenféle kellene ehhez még. Avagy talán a kérelmezési jogot akarja elvitatni, melyet még a mennyei birodalom császára és Csing­­h­sz­ultán utódai is elismernek? S micsoda oknál fogva bátorkodott állítni­­, leve­lező úr, hogy Krassó megyének a nyelv tár­gy­ában hozott határozata volt a fejte­getett terv értelmében a negyedik akna, mely a magyarság ellen fellobbantatott? Ez uram! nemtelen rágalom , mert Krassómegye román értelmisége, melyhez magam is tartozni szeren­csés vagyok, nem valamikor terv érte­mében, de saját ösztönét s meggyőződését követve cselekedett akkor, midőn 1861 évi február 2- én a megyei bizottmány első ülésében a román nyelv hivatalosságát indítványozó a megye belügyeire nézve ; valamint akkor is, midőn m. é. sept. 4 én sikerült annak, egy valódi parlamentáris modorban folytatott hosszabb szellemi tusa fonalán, az eszmét a törvényesség legszigorúbb megtartása mel­­­­lett, alkotmányos úton, s alkotmányos eszközökkel ke­resztülvinni. Ha a f. levelező úr fáradságot vett volna magá­nak, Krassó megye bizottmánya érintett határozatát elolvasni, meggyőződhetett volna arról, hogy az alkot­mányosan van indokolva, s hogy az a nem­ román tisztviselők irányában is dicséretet érdemlő méltányos­ságot tartalmaz. Hogy pedig Krassó megye bizottmánya ezen határozat­hozatalában semmi törvény által sem volt gátolva, és így törvénytelenséget nem követett, s nem is követhetett el, még eddig meg nem czáfolt okokkal bizonyitom be a „Sürgöny“ 1861 évi 251-ik számában megjelent „Védszavam“ban. Végezetre legyen szabad még egypár szót ejte­nem. A 1. levelező a „Sürgöny“ I. évi 13-ik számában megjelent közleményében előadja, mikép a „Sürgöny" 1861. évi 240-ik számábani levelében megmutatta, „hogy az erdélyi románok miként törekednek a ma­gyarhoniakkal egyesülni, (lám, s mégis azt mondják róluk, hogy nem akarják az uniót !) Zaránd, Közép- Szolnok és Kővár (az előbbi czikkben csak Zaránd részesíttetett a közvetítő csatorna szerepében) segítsé­gével kapcsolatba hozván az erdélyi oláh tömeget (?) az arad és biharmegyei, (a békési, Csanádi, szabolcsi, szathmári, ugocsai s marmarosiakról megfeledkezett a levelező) továbbá a volt vajdaságbeli (talán a bánság­belieket érti) oláhokkal. Annak idejében azután ezen 2—3 millió lélekből álló tömeg (!) kezet nyújthat az új román királyságnak­, melynek határául a levelező által Oláhországból nyert hitelt érdemlő (?) levelek szerint a bukaresti iskolákban használt földrumét (geo­lógiát vagy geographiát ért-e a levelező ?) könyvek a Tiszát mondják: Halljátok-e, te Zarándmegye, mely méhedben hordozod Horát, Kloskát, Krisánt, Bálintot, Vladutzot, s Jankát, s mely szerint még a múlt száz­adból örö­költ lázadási szellemednek engedve, a tiz évig téged boldogított német nyelv helyébe saját fiaid kizárólagos többségének nyelvét, az oláht, hivatalos nyelvül elfo­gadni elég vakmerő voltál, — mind annak ellenére ma­gyar­ ajkú kevés fiaid inkább akarták a Bezirksamto­kát, a német nyelvvel, ennek praeceptoraival megtar­tani, mintsem egy ily barbár nyelv uralmát elismerni; s ezenfelül azon hálátlanságot is elkövetted, hogy, jólle­het az 1836 évi magyar országgyűlésen hozott törvény értelmében, (mely ellen azonban az erdélyi országgyű­lések mindig protestáltak, s te inter duos litigantes gajdoltál) Magyarországhoz tartoznál, még­i is vissza mertél kívánkozni Erdélyhez, s e tárgyban­­ Felségé­nél kérelemmel alkalmatlankodtál; — te Kővár­ vidé­ke, mely ugyan a magyar nyelvet megtartottad álnok­ságból hivatalos nyelvnek, de az oláh nyelvvel is ka­­czérkodtál, — s végre te Közép-Szolnok megye, mely ugyan semmit sem tettél, de két testvéred között oly hallgatag voltál, mint egy óriás gondolat-jel, — ha annak idejében Románia határa csakugyan a Tiszáig czéloztatnék kiterjesztetni, s e miatt mi is fele­lősségre találnánk vétetni annak részéről, kinek ehez döntő beleszólása van, (mely időpontig azonban azon természetesen még sok viz fog lefolyni), akkor .... reszkessetek, mert mi bánsági (vagy mint levelező írja: vajdasági) aradi, bihari sat. románok, reátok hárítandunk minden galibát, bűnt és hibát, mert ti akartok minket elcsábítani, ti festitek le ne­künk a keleti képzelet legragyogóbb képeivel kié­kesítve azon eldorádói boldogságot, mely Románia földalatti pátriaiban honol, s azon földöntúli megelége­dést s fejedelmi jólétet, melynek terhe alatt a Románia­­beli paraszt majd leroskad. — ti rajzoljátok élőnkbe el­lenállhat­atlan ékesszólással a Romániabeli csokoroknak generositását s bőkezűségét, melytől mint valami mias­­mától gőzölög a szabad Románia légköre;­­ egy szóval, ti tárjátok fel előttünk a mesés szerencsét, mely ránk vár akkor, midőn mi mindnyájan, kik ily földfeletti ja­vadalmakban nem részesülünk, 2—3 milliónyi tömeget képezve, — melynek párját a világ még a népvándor­lások alkalmával sem látta, — egyszerre kezet nyuj­­tandunk Románia királyának, s­őt, mint szabad férfiak­hoz illik, hason csúszva kérendjük, hogy ezen eldorá­­dónak határdombjait a Tisza partjai hosszában há­nyassa fel. Difficile est satyram non sem­bere. A gyanúsítás és különösen az alaptalan gyanú­sítás, kedves levelező ur, gentleman kezébe sehogysem illő fegyver. Kelt L­igoson, 1862. évi január 21-kén. Wl­l­d Alajos. * Szigligetivel múzsája szeszélyes játékot kezd­ezni.­­ A míg azelőtt írói dicsősége népszínműveiből kapta az­­ oroszlánrészt és drámái voltak gyöngébbek, most úgy lát­­szik — úgy látszik, mondjuk — fordítva áll reá nézve a dolog. Drámái s úgynevezett magasabb vígjátékai egyre­­másra ütik el az aranyos pályadíjakat, s népszínművei­ből már három egymásután nem sikerült. A „háromszéki leányok“ gyöngeségét az „Istenhegyi székely leány“ sem­mit­mondósága követte. Azt kell hinnünk, hogy Szigligeti ezúttal vagy rosszul választá darabjainak anyagát, vagy idegen anyagból nem tud dolgozni. Az utóbbi darabnál voltak ugyan jóakarói, a­kik így védték: hogy is tudott Szigligeti ilyen, nem színpadra való mesébe botlani ? . . . Mielőtt tehát hosszú évek sikere fölött a szigorúbb szót kimondanók, várjuk be, míg ismét egészen saját eszméje és meséje után készít egy újabb művet. — S ez legyen a próbakő, hogy csakugyan hanyatlott e ezen a téren ép oly termékeny mint jeles írónk, vagy pedig csak — quan­­doque bonus dormitat Homerus. * Bignió baritonistánk továbbra is, t. i. újabb egy­ évi szerződéssel, tagja marad színházunknak. * Mint zenei körökben értesülünk, Doppler Ferencz „Ilka, vagy a huszártoborzó“ czimüvig operája Olmütz­­ben nagy sikert aratott. Több részét ismételni kellett. „Ilka“ tehát tudtunkra az első magyar opera, mely hazánk határán túl, idegen művészeti térre ültetve, egészen elő­­adatott. —­ A „Kölnische Zig“ brüsseli levelezője következő érdekes tudósítást hoz : „A conservativ párt Magyaror­szágban, érdekeinek védelmezése végett egy új lapot ala­pított, ezen czím alatt: „A jövő.“ — Ezen lap a „Pesti Hirnök“ irányát fogja követni, de Olaszországra nézve nem lesz oly ultra mentán, mint az utóbbnevezett.“ — Ez is jól ismeri a magyar pártokat. * A nemz. casino jan. 30-kan tartott rendes évi közgyűlésén Deák Ferencz elnökölt. A pénztári kimuta­tás szerint 1861 -ik évre összes járandóság volt 66,613 ft 32 kr,­ összes bevétel 54,037 fit 32 kr; összes kiadás 39,884 ft; valóságos pénztár-maradvány 1862-re 802 ft 45 kr A casino jelenlegi valóságos és remélhető pénzértéke 58,230 ft 27 kr. Az ülés határozatai közöl kiemeljük, hogy a casino nemz. színházi erkély részét újra kibérli, úgyszintén a budai népszínházban is a febr.—áprilisi ne­gyedre két páholyt tartana fenn a maga számára.­ A könyv­tár gyarapodására 800, a budai népszínházat segélyző bizottmány rendelkezésére 500 ft utalványoztatik. Múlt év folytán a tagok száma 100-al szaporodott. A nemzeti casino igazgatóivá Hajnik Pál, gr. Károlyi György és gr. S­s­a­p­á­r­y Antal választottak ez utóbbi közgyűlésen. * A viesi süketnémák intézete. Beodrai gróf Karácsonyi Guidó ur ő mlga által — Rudolf cs. kir. koronaherczeg ö Fensége születése emlékére tett 80,000 pgc forintnyi jótékony czélu alapítványnak 186­/2 évi kamataiból a tisztelt gróf ur a váczi k. süket­néma intézet alapjának javára 2950 ftot lefizetvén, ez­által az érintett intézetben egy szegény süket­néma gyer­mek nevelésére alapítványt tenni méltóztatott. Továbbá ugyanezen intézet alapjának felsegélésére múlt 1861 ik évi január ké­­­ső napjától ugyanazon évi december hó utolsó napjáig, az igazgatóságnál e követke­zendő hagyományok és adományok folytak be oszt. ért., úgymint: Gabrielli Tamás, apát és volt mácsai plébános ha­gyományozott 21 ftot, Czimbák András szerednei pleb. 5 ft. 30 kr., Uitz József gyertyámosi pleb. 50 ft., Be­­nyovszky József himodi pleb. 12 ft. 60 kr., Fabos József tótfalusi pleb. 4 ft., Szűcs András czim. kan és nyug. pleb. 20 ft., Bucsegh András esztergomi kanonok 105 ft., Özv. Röszler Jozefa tömegéből 98 ft. 57'­, kr., Golner Péter czim. kan. és turterebesi pleb. 10 ft. 50 kr., Stokin­­ger Dénes szaniszlói pleb. 5 ft, Novottny Ferencz nádor­laki pleb. 4 ft. 20 kr., Vesztermayer Katalin 5 ft. 25 kr , Belánszky József néhai beszterczei püspök 5 ft. Schnirch Anna, cs. kir. főadószedő özvegye 19 ft. 7 kr., Tauber Já­­nos klempai pleb. 10 ft. 50 kr., Rosenics Márton sirczi pleb. 5 ft. 25 kr., Rakovszky cziróka-hosszumezei pleb. 5 ft, Finta György himesházi pleb. 10 ft, Gavranics An­tal czim. kan. és szibini pleb. 9 ft. 35 kr., Szemerédy András esp. és kányái pleb. 10 ft. 50 kr., Hesz József báttaszéki pleb. 10 kr., Ráth Mihály gálosi pleb. 10 ft. 50 kr., Szabó János szepes-egyház-megyei titkár 3 ft., Body György esp. és merczifalvi pleb. 20 ft, asgos Bogd­a Ferencz apát és veszprémi kanonok ur ajándékozott 10 ft. Zay István nyug. tiszttartó ur 15 ft, soproni takarék-pénz­tári társulat 100 ft., szepesi takarék-pénztári társulat 100 ft. A hagyományok és ajándékok összege 684 ft. 59­/, kr. Úgyszintén múlt évi augustus hó 1- én tartatott nyilvános vizsgálat alkalmával gróf Szapáry István magy. kir. helytartósági tanácsos ur ö maga, a legjobb erkölcsű és kiváló szorgalmú növendékek között 10 darab egy-fo­­rintos ezüst tallért kegyeskedett kiosztatni. Végre a növendékek mulatságára szánt magán-pénz­tárba adakozni szíveskedtek : Magos gróf Szapáry István magy. kir. helytartósági tanácsos ur 10 ftot, Eltér Antal egyetemi dalárda-mester ur 5 ft 70 kr. nt. Mayer N. esztergom-egyházmegyei pleb. 1 ft, nt. Korniss József gyoroki pleb. ur 1 ft, egy budai asszonyság 1 ft, Koller asszonyság 2 ft, több magát megneveztetni nem kívánó egyéntől befolyt 4 ft 20 kr. Összesen 24 ft 90 kr. Áldás szálljon a hagyományozók poraira ; a jóltevő alapitó és adományozóknak pedig hálás köszönetét nyil­vánítja Az intézet igazgatósága. —Ik— A győri „Kereskedelmi Gyüldé“-nek ház vevő részvényes társulata múlt vasárnapi gyűlésében magát megalakultnak nyilvánítá. —Ik— A „Győri Közlöny“ szerkesztősége tudatja a közönséggel, miként a „Pesti műegylet“ ügynökségével bízatott meg. —Ik— Győrből megc­áfolják a „Pesti Hírnök“ azon közlését, mintha ott álarczos tánczvigalom tartatott volna. —Ik— Aradon január 31-kén a conservatorium teremében egy szegény színész család felsegélésére hang­versenyt rendez egy műkedvelő, (Wiederum einer­­ ?) hol szavalatok, énekek és immoristi­kus felolvasás lesznek. —Ik— Aradon múlt vasárnap ünnepelték meg a Neumann-testvérek, számos baráti körben, 36 lóerejű géppel őrlő műmalmának megindulását. Az „Alföld“ új­dondásza így ír ez ünnepélyről: Alkalmunk lévén a műma­­lom egész szerkezetét, élénk működését megszemlélni, az ott uralkodó rend, tisztaság s hangyamozgalom felett a legméltányosabb dicséretet mondhatjuk. A derék testvérek e gyári helyisége nagy területet foglal el, hol minden kéz kimértten mozog. A szeszgyárhoz a 12 lóerejű gép most fog beillesztetni. Az udvar legvégső oldalán mintegy 80 darab gőböly, jól rendezett, tiszta ólban tápláltatik. A felavatási ebédnél az első­ őrlésű lángliszta kalács hoza­tott fel, s Ménes tüzes nedve nagy derültségben tarta az estén Aradra visszakocsizó vendégeket. * Csongrádról értesittetünk, hogy a belényesi magyarság derék szószólója s e kerület képviselőválasz­­tási elnöke, volt városi polgármester Kaffka Károly meghalt. A hazai ügyek egy buzgó előmozdítójukat, a sze­gények nemes pártfogójukat vesztették el benne. — Cson­­grádon a városi tisztikar szervezése Vidovits alispán úr sze­mélyes jelenléte és vezetése alatt jan. 28-kán volt végbe­­menendő. A „M. D.“ azon hite, hogy a csongrádi casino két bált rendez, nem valósul; a casinói közgyűlés ebbeli határozatát f. hó 22-kén oda módositá, hogy a bál helyett hangversenyt rendezend — s csak a jótékony czélt, t. i. a könyvtár alapjának gyarapítását tartja meg változatlanul. —sk— Újvidékről a „S. C.“t következő eseményről tudósítják, mely ott nagy sensatiót csinált : f. hó 19-kén Ignjatovich Jakab, volt magyar országgyűlési kép­viselő s jegyző, egy vendéglőben ült, hol cs. k. katona­­­tisztek is voltak jelen. Ezek egyike hozzálépett s nevét­e tudakozva igy szólt : Emlékszik ön még azon országgyű­lési beszédére, melyet a múlt országgyűlésen tartott ? E beszéd után nem ülhetünk egy társaságban együtt, — egyi­künknek el kell távoznia. Ignjatovich erre felkelt s távo­zott, de mint hallatszik, ez eset miatt panaszt emelt az udv. kanczelláriánál. * A kolozsvári városi tanács ujra­szervezése bekö­vetkezett. Polgármesterré, mint a „K.“ értesít, W­e­n­d­­ler Frigyes ur van kinevezve s ugyanő bízatott meg a szervezéssel is. * Bukarestből jelenti az „Alföld“ : jan. 24- kén (az ó naptár szerint) nagyszerű lakomát tartanak a Dunafejedelemségek uniójának ünnepére. —Ik— Az oláhországi hivatalos lap, a „Bukovina“ 500 ft o. é. évi fizetésre — csődöt hirdet a szerkesztőség­nél üresedésbe jött egyik dolgozói állomásra, következő feltételek mellett: 1. Az uj román nyelv tökéletes ismerete. 2. Hirlapirálybani biztonság s kellő ügyesség az ere­deti politikai czikkek összeállításában. 3. Időközi készítése kisebbszerű szépirodalmi czik­­keknek. 4. A szerkesztőségi irodábani pontos megjelenés s a saját fogalmazványok kijavítása. Ennyi s ilyetén tulajdonokért, ennyi s ilyetén dolgo­zatokért nálunk kétszer annyit fizetnek, a­nélkül, hogy a bureau órák szigorú megtartását, verseket vagy novellákat követelnének. Ott kevés a lap és sok az ember, nálunk sok a lap és kevés az ember. * Bunsen és Kirchhoff h­eidelbergai tanárok csodá­latraméltó fölfedezést tettek napunk vegytani elemeit ille­tőleg. Dumas, Francziaország legelső vegytanára e szellem­­dús fölfedezésre kinyilatkoztatta, hogy azt mint jelen szá­zadunk legfontosabb tudományi kísérletét és sikerét kell tekintenünk, s hogy az emberiségre abból beláthatlan jóté­temények származandanak. A felemlített két heidelbergai tanár a francziák császárától a becsületrend lovagkereszt­jét kapta. Az illető kormányoknak földjeik számára nem volt jutalmuk. * Vakmerő lépés. Egy angol vaspályán minap az az eset fordult elő, hogy egy tisztességesen öltözködött az a közben, hogy a vonat 40 mértföldnyi sebességgel ro­bogott, a kocsiablakon kiugrott, és egy cseppet sem sér­tette meg magát. Azokat, a kik segélyére siettek, meg­­nyugtató, hogy ő egyátalában nem gondolt öngyilkosságra, de bizonyosan mélyen elaludhatott és talán álmában kö­vette el e­gy „vakmerő lépést“. Megyei tudósítások. — Abaujmegye 1861. évi dec. 30-án Lánczy József főispáni helytartó ő méltósága által szervezett tisztikarának névjegyzéke . Első alispán Ferdinandy Bertalan. Második alispán Kunsch Gábor. Főjegyző, Fekete István. Első aljegyző, főjegyzői czimmel és ranggal Du­­bovay Béla. Második aljegyző, Ducsay Rudolf, leköszönt. Levéltárnok Korponay János. Segéd-levéltárnok Maurer Gusztáv. Főpénztárnok Ducsay János. Számvevő Jánosy Ede. Tiszti főügyész Vécsey György. Tiszti első alügyész Fedák Ignácz. Tiszti másod alügyész Dióssy János. Kassai járásban. Főszolgabíró Klestinszky Imre. Első alszolgabiró Palásty András. Második alszolgabiró Dióssy Miklós. Esküdtek : Ágh Gábor, Demeczky Zsigmond, Zá­­vodszki Ferencz. Csendbiztos Lehóczky Mór. Utibiztos Budák György. Sebész Gurdéli András. — Szülésznő Herliczkiné. Csereháti járásban. Főszolgabíró Aranyossy Sándor. Első alszolgabiró Martinidesz László. Második alszolgabiró Eckert József, leköszönt. Esküdtek : Korponay Lajos , Reguly András, Dióssy István. Csendbiztos Básty Gábor. Utibiztos Terbócs László. Sebész Kozma Sándor. — Szülésznő Maurerné. Szikszói járásban. Főszolgabíró Czuka György. Első alszolgabiró Köncs József. Második alszolgabiró Steiger Antal. Esküdtek : Hatvani Károly, Tóth Gusztáv, Puky Ignácz. Csendbiztos idősb Téglássy Ferencz. Utibiztos Kiss János. Sebész Hudacska György. — Szülésznő Polákné. Gönczi járásban. Főszolgabíró Péczely János. Első alszolgabiró Erdélyi Antal. Második alszolgabiró Szmetany Péter. Esküdtek: Hedry Ferdinánd, alszolgabirói rang­gal, Pók Károly, Papp Mihály. Csendbiztos Ferdinandy Rudolf. Útibiztos Botka Lajos. Sebész Grünhut Adolf. — Szülésznő Varga Mária. Füzéri járásban. Főszob­abiró Bodnár Bertalan. Első alszolgabiró Kelcz Ede. Második alszolgabiró Klestinszky Kálmán. Esküdtek : Baross László, Márfy Ödön, Bodnár Zsigmond. Csendbiztos Czuka Antal. Utibiztos Demeczky László. Sebész Csorba Gyula. — Szülésznő Bereti Mária. Utak főfelügyelője, főszolgabírói ranggal Tiszta Károly. Megyei orvosok Hoffort János és Óvári Pál. Főmérnök Benkő Rezső, leköszönt. Almérnök Mester Antal. Várnagy Ágh Sándor, egyszersmind tiszteletbeli alszolgabiró. Baromorvos Tóth János. Törvényszéki bírák : Márfy Károly, Knezsik László, Horváth Vincze, Kacskovics András, Ardényi Pál, Massiczay Ernő. Törvényszéki jegyző Kravnik Kálmán, ügyvéd Teöreök Lajos, igtató Tolnay József, kiadó Paulik Vincze. Telekkönyvvezető Bónis József. Telekkönyvvezetői segéd Vodzák János. Alispáni igtató Váczim József. Jegyzői kiadó Tóth Imre. Írnokok : Mathiász János, Hoffmann Arnold, Kor­ponay Ödön, Méhelyi János, Krausz József, Korponay Bertalan, Vadász József. Fizetésnélküli tiszteletbeli tisztviselők. Esküdtek : Soltész Ferdinánd, Höhn János, Maj­­tényi Sámuel. Járások felosztása: I. Kassai járás. Fő­­szolgabir­ó Klestinszky Imre, lakik Kassán. Kerülete: Szína, Tornyos-Németi, Hidas-Németi, Komorócz, Szeszta, Csécs, Pány, Jászó-Mindszent, Rudnok, Jászó- Ujfalu, Hatkócz, Semse, Bukócz, Hilyó, Réka, Arany­­idka, Opáka. Első alszolgabiró Palásty András, lakik F.-Csájban. Kerülete : Zsebes, Enyiczke, Buzafalva, Bernátfalva, Koksó-Baksa, Koksó-Mindszent, Csontosfalva, Gecse, Csány, Gönyű, Sziget-Bölzse, Sándor-Bölzse, Kápolna- Bölzse, Kenyhecz, Miglécz. Második alszolgabiró Dióssy Miklós, lakik Kassán. Kerülete : Bárcza, Pólyi, Lőrinczke, Kis-Ida, Buzin­­ka, Lacza, Szakaly, Bocsárd, Nagy-Ida, Miszlóka, Bas­­ka, Alsó-Tőkés, Felső-Tőkés, Béla, Hámor. II. Csereháti járás. Főszolgabíró Aranyossy Sán­dor, lakik Szőlleden. Kerülete: Alsó-Novaj, Felső-Novaj, Idrany, Garadna, Pereny, Nagy-Bodolló, Kis-Bodolló, Somodi, Szepsi, Pizendorf, Jászó, Debröd, Alsó-Metzen­­séf, Felső-Metzenséf. Első alszolgabiró Martinidesz László, lakik Nagy- Bodollón. Kerülete : Him, Alsó-Láncz, Felső-Láncz, Bu­­zita, Reste, Kány, Perecse, Vajda, Bátor, Vendégi, Pamlény, Szászfa, Jánok, Péder, Makrancz Keresztéte. Másod alszolgabiró Eckert József, lakik Bátorban. Kerülete : Felső-Gagy, Alsó-Gagy, Apáti, Csenyéte, Litka, Fáj, Fuló Kérés, Szemere, Radvány, Szőlled, Vé­­cse, Petri, Szurdok, Büttös. III. Szikszói járás. Főszolgabíró Czuka György, lakik Szikszón. Kerülete: Szikszó, Aszaló, Halmaj, K.­­Kinyizs, Csobád, Ináncs, Szt-András, Alsó-Fügöd, Fel­­ső-Fügöd, Onga-Ujfalu, Homrogd Tömör. 1- fő alszolgabiró Köncs József, lakik Szikszón. Kerülete : A.­Vadász, Jánosd,Monaj, Selyeb, Nyésta, Szolnok, Újlak Szanticska, Orosz-Gadna, F.-Vadász, Kupa, Alsó-Kázsmárk, Felső-Kázsmárk, Léh, Berencs. 2- ik alszolgabiró Steiger Antal, lakik Szikszón. Kerülete : Encs, Alsó-Méra, Felső Méra, Alsó-Szend, Felső-Szend, Szala Kéty, Bakta, Bereth, Detek, Ten­ger, Sáp, Rásony, Forró, Fancsal, Devecser. IV. Gönczi járás. Főszolgabíró Péczely János, la­kik Szántón. Kerülete : Golop, Sz.-István-Baksa, Nagy- Kinyis, Prépost, Felső Dobsza, Szántó, Czekeháza, Kér, Árka, B.-K.-Várallya, B.-K.-Ujfalu, Alpár, Sima, Raskó Erdő Horváthi. 1- sk alszolgabiró Erdély Antal, lakik Szántón. Kerülete: Pere, Bűd, Gibárd, Alsó-Czécze, Felső-Czécze, Korlát, Vizsoly, Vilmány, Kisfalu, Göncz-Ruszka, Hé­­cze, Fony, Regéczke, Huta 3, Komló­ska, Mogyoróska. 2 sk alszolgabiró Szmetany Péter, lakik Gönczön. Kerülete : Göncz, Telkibánya, Nagy-Bózsva, Kis-Bózs­­va, Nyíri, Filkeháza, Pálháza, Radvány, Vily, K.-Vá­­gás és 3 huta, Mikóháza, Alsó-Redmecz,1 kis bányács­­kával, Felső-Redmecz, Mátyásháza, Biste, Kázmér, V. Füzéri járás. Főszolgabíró Bodnár Bertalan, lakik A.-Csájban. Kerülete : Szilvás-Apáti, Széplak, Felső-Hutka, Alsó Hutka, Osva, Györke, R. Ruszka- Nagy-Szaláncz, Kis-Szaláncz, Újváros, Rákos, Ujszál­­lás, Kassa, Szaláncz­huta, Rozgony, Nádasd, Zsadány, Bőöd, Szinye, Kelecseny, Borda, Benyek. 1 -ső alszolgabiró Kelcz Ede, lakik Rozgonyban. Kerülete : Rás, Vajkócz, Királynép, Haraszti, Bátyok, Zsir, Rank, Felső-Kemencze, Alsó-Kemencze, Csákány, Nádaska, Györgyi, Alsó- és Felső-Olcsvár, Kassa-Uj­­falu, Zdoba, Beszter, Lengyelfalva. 2- dik alszolgabiró Klestinszky Kálmán, lakik Rozgonyban. Kerülete: Felső-Csáj, Alsó-Csáj, Bologd, Bogdány, Garbócz, Felső-Mislye, Alsó-Mislye, Szkáros, Füzér, Hollóháza, Komlós, Pusztafalu, Kajata, Zsujta, Újvár, Pányok, Alsó-Kéked, Felső-Kéked. Herlein mind a három szolgabiróra nézve közös. Ezen új tisztikarra s annak összeállítására vonat­kozólag rendes levelezőnk következőleg értesít. A lefolyt tíz havi alkotmányos időszak alatt azok közül 48 egyén tisztséget viselt, — 13 a rendelkezés alatt levő cs. kir. hivatalnokok sorából, — a hátralévő 50 pedig a megyei lakosok többi osztályaiból, kellő te­ ■I lüiiirU ■ mi annum uum.ru 'flu.imit'jiauiwuniwuuiwuawBm.maMHJiiim wiBMffwuia'innpii

Next