Sürgöny, 1862. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1862-03-01 / 50. szám

1802. Szombat, martins 1. Második évi folyam. 50. szám — iisrkeszfö hivatal: Bar ! tok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok tere 7. sz. a földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta-hivatalnál. SÜR6ÖNT Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 36 — Évnegyedre 4 50 Félévre 8 50 Egy hóra 2 — Vidékre, naponkint postán ft kr , ft kr Egészévre 19 — Évnegyedre 5 — Félévre 10 — Egy hóra 2 — »HIVATALOS RÉSZ. Mi a megye a 48-ki törvény értelmében ? A „Pesti Napló“ fölcsapott „negyvenhe- tesnek.“ Igaz ugyan, hogy a megyérőli czikkünkre adott válasza nem mond határozott ítéletet a 48 ki megyéről, s esik azt mondja, hogy ő „sem tart­ja a megye 48-ki szervezetét emberileg szólva teljesen kielégítőnek." Ezzel pedig semmi sincs mondva. Mert hisz volt, van, leend-e valaha „em­beri intézmény, mely emberileg szólva teljesen kielégítő.“ Hanem hogy a „P. N.“ alkalmasint a pro- visorium hatása alatt 47-es lett, s fölhagyott a 48-ki állásponttal, kétségbevonhatlanul kitűnik abból, mivel „tiltakozik minden oly rendezés ellen, mely a megyéket politikai jogaiktól meg akarná fosztani, tisztán közigazgatási közegekké aljasit- ván.“ Nem ereszkedünk most annak újólagos meg­vitatásába, hogy a 48. törvények sarkköve: a fele­lős min is téri um mikép fogna kiegyeztetni a me­gye politikai hatáskörével? — Nem kérdezzük, miként van az, hogy midőn a dicasterialis kor­mányzatot visszautasiguk, annak természetes alapját, vagy tán helyesebben, az annak megfelelő ellensúlyt, a megye politikai hatóságát föntar- lani akarjuk?? Csak azt szeretnők tudni, hogy ruinő tulaj­donságban és mi czélból gyakoroljon a megye politikai hatáskört, midőn tettleg megszűnt a törvényhozás tényezője lenni?? A 47-ki megye az országgyűlés tagja volt; oda követeket küldött, azoknak utasításokat adott. Tehát törvényes körébe vágott a közkérdések vitatása s eldöntése, s politikai határozatok ho­zatala. A 48-ki megye azonban tettleg csak admi­nistrativ közeg; politikai köre nincs; az or- szággyülésnek nem tagja, mert választókerüle­tek küldik a követeket; ezeknek pedig sem a megye, de még a választó-kerületek sem adhat­nak utasítást. Tehát semmi ok sincs reá, hogy a megye politizáljon, közkérdéseket vitasson, jegyzőkönyvekbe határozatokat registráljon, mi­ket in fine finali nem foganatosíthat. Nem is lehet az ily politizáló megyét sehogysem beleilleszteni azon képviseleti par­lamenti rendszerbe, melyet az 1848-diki törvények megalapilani szeretnek. Ha csak mi föl nem fedezünk valami specifice-magyar képviseleti rendszert? Pedig az 1848-di­ki törvények nagyon kétségessé teszik, vájjon van-e bennünk annyi eredetiség s fölfedezési ta­lentum, a mennyi ily magyar megyének a fran- czia képviseleti rendszerrel való organikus egy- bekötéséhez szükséges volna. Mert e részben se példák, se elméletek nem állnak tanulságul előttünk. És miután nem szabad kétségbevonnunk, hogy a „P.N.“ vezérei, kik ha nem szülői, legalább keresztapai tisztet viseltek az 1848-ki törvény- mű mellett, az 1848-ki törvények szellemét s következéseit ne ismernék: nem marad egyébb hátra, mint arról győződnünk meg, hogy a me­gyék politikai hatáskörük föntartása képezi azon hidat, melyen észrevétlenül a 47-ki alapra átmentek. Quod erat demonstrandum. Egyébiránt, ha iróniája a sorsnak, hogy az 1848-ki törvények szellemét s következményeit mi védjük a„P.N.“ ellen, még nagyobb iróniája a sorsnak fogna lenni, hogy ha a „P. N.“ vezérei mi- nisteri állásija jutván, e legújabb megyei elméle- töket létesítenék. Vájjon hiszik-e komolyan, hogy ők képesek lesznek ily megyékkel csak pár hétig is kormá­nyozni?. . . a nélkül, hogy a felelősséget maguk­ról elhárítanák ? Ha mi azt hihetnők, hogy ők erre képesek lesznek, — akkor még ma indi vényeznók a me­gyei bizottmányoknak s összes politikai hatás­körüknek restauratióját; — mert ily- megyék nem fognának veszedelmesek lenni. De mi azt vettük észre, miszerint a megyék 1860—6l ben is oly messzire mentek, hogy a „P. N.“ nem követhette őket; pedig akkor még a „P. N.“ ellenzék volt! Hátha a „P. N.“ kormányon fogna lenni! Aut aut! A 47-ki alkotmány a megyerendszer volt. Visszamenni » zen alapra, az 1790 : 10-re, dicas- teriümokkal, megyékkel, — ez talán ezer és egy körülménynél fogva lehetlen, de legalább ért­hető, logikai valami. De képviseleti rendszer felelős ministerium­mal — a régi alkotmány alapján, a megye-rend­szeren ; — ez képtelenség. K. Aurel. Erdélyi vasút. VI. Nézzünk szemközt azon aggodalommal, melyszeriut az arad-szebeni vonalnak létrejötte teljesen semmivé tenne minden reményt- egy­más, Erdély érdekeinek különösebben megfelelő vonalnak ké őbb leendő létrejövése iránt. Azt már előbbi czikkeinkben mutogattuk, hogy az arad-szebeni és kolozsvár-brassói vona­lak természetüknél fogva nem versenyzők s ezért, ha egyszer létesültek, minden súrlódás és kölcsönös kárositás nélkül egymás melle:t fönn is állhatnak. Oly különböző érdekeknek szolgál­nak azok, hogy teljességgel nem kell attól tarta­ni, miszerint egymásra zsibbasztó hatást fognak gyakorolni. Ámde nem épen az érdekek e különböző volta fogj a-e eredményezni azt, hogy az egyik érdeknek kielégittetése után a másiknak kie­légítése annyira közönyössé válandik , mi­szerint arra többé a kellő gond fordittat- ni nem fog. Szóval: hogy az arad-szebeni vonal­nak fölépittetése után a tőke-tulajdonosok Er­dély közérdekét tökéletesen elhanyagolandják s a további vonalak kiépitésére még kevesebb haj­lamot fognak tanúsítani, mint ekkorig; ha pe­dig ezek elvonulnak, akkor minden további épi- tés dugába dől. Ez aggodalmat legélénkebben fejezé ki Hollán Ernő a „Pesti Naplóban“, állit­ván, hogy inkább le kellene minden erdélyi vasútról mondani, mintsem az arad-szebeni vonal kiépítésébe beleegyezni. Megvalljuk, még ha egész teljességében osz­tanék is azon aggodalmat, nem volnánk képe­sek magunkat ily kétségbeesett ellenzéki állásba helyezni, azon vonal ellen, mely'- Erdélynek mindenesetre nevezetes táját fogja a vasút áldá­saival megajándékozni. Mert mi történnék, ha a marosvölgyi vonalnak létrejötte csakugyan megakadályoztatnék? Vájjon hajlandóbbak len­nének-e a tőkék ekkor a kolozsvár-brassói vo­nal kiépítésének átvállalására? Megmondtuk korábbi czikkeinkben, bogy miért nem. Fönma- radna tehát ezen esetben is annak szüksége, hogy ama vonal létesítését országos gondosko­dás eszközölje, vagyis ugyanaz, mi a marosvölgyi vonal létrejötte után is szükséges lesz. Mondók már, mikép mi azon sajnos kö­rülményt, hogy az erdélyi forgalmi viszonyok még most egy oly nagy vonalnak táplálására nem elégségesek, oly fontosnak tartjuk, misze­rint az azokra alapított vasútvonalaknak magán­társulat általi létrejövésében csakugyan nem mernénk bizni, kivévén azon esetet, ha az állam azokat kamatkezesség által biztosítaná. Ámde ezen kamatkezességet a jelen körülmé­nyek közt miként vállalhatná el az állam ? Az al­kotmányos viszonyok mellett a kormány maga nem teheti; az erdélyi országgyűlés szintén nem, azon egyszerű oknál fogva, mert nem létezik még, s mert ha létrejövend is, annak illetékessége általában maga az ország egy nagy része által, különösen pedig ezen ügyben azok részéről lenne kétségbevonva, kik a pénz- és kereskedelmi ügye­kül a biroüaluuLi KozUs Ügyeinek tekintik, r<ígrc a Reichsrath sem tehetné, legalább nyomaték - kr.l nem, miután, habár abban Erdély netalán képviselve lenne is, Magyarország elmaradása mellett teljes nem volna. Immár, ha a jelen viszonyok közt az erdélyi vasútvonalak létrejövésének ezen mulhatlan föl­tétele meg nem szerezhető, kell-e azon egyetlen erdélyi vonal h'trejövését gátolni, melyre ön­kényt, állami biztosíték nélkül kínálkoznak a tőkék ? Ha pedig ez egyszer létrejött, s az állami jogviszonyok ismét szilárdul rendezve lesznek, fog-e ez akkor gátul szolgálni arra nézve, hogy az állaoi Erdélynek vasutakkali ellátásáról gon­doskodjék? Maga Grhega lovag elismeri, hogy Erdély kifejlési viszonyainak s elemeinek egy vonal maga nem elégséges megfelelni, s erre vonatko­zólag maga is javasol egy vonalat Szathmár-Né- methitől a Szamosvölgybe, azon át Kolozsvár, Károly-Fehérvár, Szászvároson keresztül a hát­szegi völgybe, mely aztán innen a Bánságba ve­zettetnék; miért kellene tehát azon vállalatot oly kártékonynak tartani, mely Erdélyt egy vonal­lal csakugyan megajándékozza? Az ezen vonal elleni, mondhatnók, ellen­szenvet annál kevesbbé oszthatjuk, mert ez az erdélyi összes vasutak közös központjába vág, mely nem más mint K.-Fehérvár, s ennélfogva egyszersmind egyik szá'a azon rendszernek, mely Erdélyt egykor behálózni hivatva lesz. Ezen rendszer meggyőződésünk szerint előbb-utóbb csakugyan országos vállvetés által lesz létesítendő; ámde mit gyöngítheti ezen váll- vetést ekkor azon körülmény, hogy ezen rend­szernek egy sugara korábban már magán vállal­kozás által létrejött? Ezzel úgy hisszük, kimutattuk, miszerint a marosvölgyi vonal előleges létrejövetele iránti aggodalom az erdélyi vasúthálózatra vonatkozó- lég alig bir alappal, és pedig azért nem, mert annak létre nem jövése sem fogja a tőkéket a kolozsvár-brassói vonal felé terelni; továbbá mert az erdélyi vasúthálózat létrejövése minden­esetre az országos fölkarolástól van föltételezve, melynek gyámolitása a nevezet vasút, létrejötte ál­tal semmiesetre nincs elvágva. X. L a p s z e m ! e. Bizonyosan nem kevésbé fogja érdekelni, mint meglepni olvasóinkat, hogy a birodalmi tanács budget- bizottmánya elhatározá, tanácskozásába belevonni a magyar, horvát s erdélyi kanczelláriák költségvetését is. — A „Presse“ e tárgyról ezeket írja : A pénzügyi bizottmány egyes osztályai által tett jelentések közt az első sectio második osztályának egy előterjesztése is van, a melyben az a kérdés : hogy a jelenleg együtt ülő birodalmi tanács a magyar és er­délyi udvari kanczellária, továbbá a horvát-szlavon kor­mányszék költségvetéseinek tárgyalására mennyiben van hivatva és jogosítva, — közelebbről tárgyal- tatik. Azok szerint, miket e tekintetben hallunk, az osztály a három nevezett ország különböző állam­jogi állása ellenében a német-szláv tartományokra forditá figyelmét és nevezetesen azon kérdéssel foglal­kozik : bogy a német szláv tartományok ministeri ha­tásköréből kizárt összes elintézésük, nem az egészben és nagyban találó beligazgatási, közigazsági, enitus és közoktatási ügyek a nevezett három országban a biro­dalmi tanács ítéleti körének mennyiben vannak alávetve s mennyiben vonatvák el attól. A nevezett osztály előterjesztésében fölemlittetnek tehát az ag­gályok amaz állítás ellenében,hogy a magyar és erdélyi korona alatti királyságok és országok autonómiája i hozza magával, hogy azokhoz nem csak a szervi és TÁRCZA. A társadalmi élet Belgrádban. (Az „Ost und West* után.) Az ország fő-és székvárosábani társadalmi életet és annak formáit kívánjuk elemezni; a pillanat ked­vező, mert azok délpontja a farsangi időre esik. Ezelőtt húsz évvel alig bátorkodott valaki a bennszülöttek kö­zül frakkban és czylinderrel megjelenni; az úgyneve­zett „német köntös“ iránti ellenszenv csaknem általá­nos volt és gykran igen élénk. Az akkor még ritka tánczvigalmakon a leányok nem jelentek meg, csak a nők és pedig nemzeti öltönyben. Lassankint azonban a fiatal uracsok hazatértek Páris, Bécs és Berlinből, meg­hozták az utolsó divatot és csak magukat tárták illen­dően öltözött emberekül. Rövid időre az attila kezdett tért foglalni; de hiába, hamar kitolta helyéből a majd hosszabb, majd rövidebb frakk. Azonban az öregebb urak mégis vonakodtak azt magukra venni és ezen igen eclatans haladást az iíjakra bízták. A czylinder azonban jobban járt, mivel azt többen most európai ön­tudattal viselik és pedig olyanok, kik előtt az tiz évvel ezelőtt gyávasági és izzadtsági kürtő volt. Közönsége sen most is az ízléstelen sipka járja, különösen a ke­reskedelem és ipar embereinél. Idővel a reménytelje­sek megválaszták enjök hiányzó felét és igy történt, mi­kép gyakran a Monsieur á la parisienne és Madame á la serbe karöltve jelentek meg, mi ismét vastag újí­tás volt, mert nem vala szokásban a nőt karonfogva vezetni; de a családban a gyengébb rész uralkodott és a háztartás akkor is most is szerbül vitetik. Ezen nem öszbangzatos dualismus még most is érvényben van ugyan, de az á la parisienne öltöző urhölgyek száma szaporodik és úgy látszik, hogy a divatlapok a még nya- kaskodókat lassankint meghóditandják. Es a szerb nem­zeti büszkeség — kérdezik önök — nem szegült ellene, nem protestált, nem lázadt fel ezen idegen irányzat ellen ; nem lépett semmi reactio közbe ? Nem tudok róla semmit, de meg kell jegyeznem, mikép a nem utazott ifjúság közt ezen szerb-ellenes viselet iránt régi gyűlö­let mutatkozott; sőt kísérletek is tétettek az uj-divatu szerb viselettel; de az iskolai főbb hivatalnok urak úgy megszerették a üugyogót, mikép az ifjúság közti reactionarius mozgalmak igen élénk, sőt szenvedélyes ellenállásra találtak, s végre nevetségessé tétettek, mivel az első kísérletek a honi viselet nemesítésére, épen nem a legsikerültebbek voltak. Ilyesminek felülről i kell vala történnie, de erre nézve hiányzott az erkölcsi ] bátorság, Ízlés és bizonyára az akarat is. Nem sokára j a hivatalno kok egyenruhába való öltöztetése jött divat­ba városon és falun, kék felöltő kabát aranyhimzeiü gallérral és a szivárvány színeinek s az egér sztirkeszi- nek mindennemű alkalmazása a hajtókákon voltak na­pirenden, e mellé veres fez a fejen, arany kardkötő, aczcí hiiveiyU kard és arany kardbojt egészité ki a vi­seletét. Hogyan csillogott és fénylett minden, az pom pásnak találtatott addig, miguj volt. Csak az öreg urak rázták fejüket, de még is simultak. A tanuló ifjúság is egyenruhát nyert galléraikon arany szegéllyel, azaz ba megszerezbeté azt. Ismertem akkor egy senatort, ki mindig káromkodott, ha az arányhimezetti egyenruhát fel kelle öltenie, melyben ő igen kényelmetlenül érzé magát, mint sok kartársai. Akkor egyenesen tagadták, hogy szerb nemzeti viselet léteznék a férfiak számára, azt állitván, mikép a bosniai nemesség török öltönyt hord, mi nem igaz, mert az ozmanliknak különös vise­letűk van. A bosnyák nemesség csak a turbánt vette át az ozmanliktól, de még ezt is módosította. És meddig tartott ezen egyenruha-áradás hullám­zása ? Úgy vélem, addig, mig az elsöszülött egyenruha bemocskolódott vagy elrongyollott; s nagyon kétlem, hogy sokan nj egyenruhát készíttettek volna maguk­nak. Nagyon sokba jött azt Belgrádból hozatni, s an­nak tisztán tartása nehéz, mivel egész Szerbiában nem volt oly egyén, ki csak a megrozsdásodott aczél-k.rd- hüvelyt fényesre csiszolhatta volna. A hadsereg is meg­hódolt a divat e hullámzásának. A zöld frakk elvette­tett, helyébe tévdigérő kék kabát tétetett, s mellé az ünnepélyes alkalmakra egy másik aranyhimzetü kék kabát, a himzés pedig oly izlésteljes volt, mintha ács faragta volna, ehez járult a hosszubojtu öv, a főre pe­dig pörosz sisak, a szerb egészen eltűnt. Gondolhatja ön, mennyi dolguk volt a szabóknak, hogy bennünket európizáljanak. Ki tadja, végre nem látunk-e szerb pa­rasztot frakkban, mert ez uralkodik most feltétlenül és senki se üti azt ki rangjából. Csak a nők nem akarnak engedelmeskedni, a férfiaknak sok bajuk is van e nem­zeti viselet iránti ragaszkodásukkal, mert vannak az évben bizonyos napok, midőn maga a fejedelemnő is csak szerb nemzeti díszruhában jelenik meg- A hölgyek e nyakassága még mindenféle kellemetlenséget szülhet és még akadály is lehet, ha a divatmámor a szerb vi­selet utolsó nyomát is el akarná törleni. És hogyan,hangzik össze ezen átalakulás a szerb nemzeti élettel ? Épen úgy, mint a törökzene. Belgrádban a társadalmi élet egészen abnormissá alakult: a főváros példája nem talál utánzásra az ország többi városai­ban, mivel csak Belgrádban vannak meg elegendő mennyiségben azon elemek, melyek az európai társa­dalomra szükségesek ; azonban csalatkoznak a mester­kélten előteremtett társadalmi alakulás helji természe­tében- E mellett Belgrád nem is az ország szive ; az or­szág legtávolibb határán a török váracs ágyúi alatt feküdve, nagyon vegyes népesség által lakva, me­lyek között több ezer idegen jobbágy, az ország kivételes állását elismeri és nem tekinti a nem­zeti törekvések első képviselőjéül, és annál kevésbé tartja az ősi és szent erkölcsök és szokások ápolójául. Belgrádnak ezen központon kívül állása az egész or­szágnak központosait visszahatását a fővárosra aka­dályozza ; mindennemű idegen befolyások előtt tárva, ezek által árasztatik el. Sajátlag Belgrád csak kor­mányzati és kereskedelmi központ és ennyiben valóban nagy befolyást gyakorol különösen a hivatalnokok osz­tályára. A sajátlagos társadalmi élet Belgrádban sincs kifejlődve, a gyakori összejövetelek szüksége még nem éreztetik, mivel a szellemi élet még nem igen élénken lüktet; a fokozottabb eszmecserére hiányzik még a kezdet és anyag. Az urak és hölgyek közti társalgás minden pillanatban megakad, mert a művészet, iroda­lom, zene, színház és tudomány a társalgásban még igen csekély szerepet visznek; férfi társaságokban a napi politika kénytelen szolgálni, mire négy politikai lap elegendő ösztönt nyújt. Néhány féltörök s más fél európai kávébáz az ifjabb és öregebb urak kisebb gyül- pontja; nyáron át családonkint a J/4 órára fekvő Topci- derebe zarándokolunk, mely igen barátságos völgy, szép rétekkel és erdőkkel, fejedelmi park és vadas­kerttel, melyek a közönség előtt mindig nyitva állanak. Télen át, mint jelenleg is, a tánczkedvelő világ öt hat nyilvános tánczvigalomban mulat, melyek szívesen lá- fogattatnak és melyekben a fejedelem és neje gyakran résztvesznek. De a fénypontokat a fejedelmi lakbani ebédek, estélyek, és tánczvigalmak képezik, melyekre minden rend és osztály hivatalos. Azon szeretetteljes mód, melylyel a fejedelmi pár vendégeit fogadja, a gazdagon és igen jó Ízléssel díszített termek, a társa­ség illedelmes, finom hangja, a legelözékenyebb szolgálat, mind ezek a legkellemetesebbekké varázsol­ják ezen estélyeket. Nyilvános bizonyságai a szellemi közlekedés kifejlésének, elhaladásának és sokakat, kik máskülönben a politikai életben egymástól messzire vagy egymással szemben állanak, itt barátságos találkozásra szoktatnak, mi mindnyájoknak jól esik és kiegyenlíti vagy szeliditi az ellentéteket, melyek feje­delmünk e példája nélkül bizonyára megtartanák régi élüket és keserűségüket. Ezen oldalról tekintve e tár­saságok nem csak kellemes élvezetet nyújtanak, hanem mindenesetre nemesitőleg hatnak a hang, mód, finom erkölcs és társalgásra. Belgrádban ezen értelemben még senki se fogta fel a társadalmi közlekedés becsét és jelentőségét, mi nagy érdeme marad a fejedelem­nek és a fejedelemnőnek. Lassankint ez a magánközlekedésre is visszahat és idővel az eddig igen korlátolt családi élet, vagy csak a köteles látogatások bensőbb jellemet ölthetnek és szaporithatják a viszonyokat, melyeknek jóltevő és kellemes következéseit mindenki felismerendi. Már ezen évben is, összehasonlítva a múlttal, világosan felismer­hető, mennyire haladunk előre e pályán, mi minden­esetre a közönségnek a jobb iránti fogékonyságát ta­núsítja. A nélkül, hogy kormányunk állam-irányának mélyebb és komolyabb magyarázatába bocsátkoznánk, mégis állíthatjuk, mikép az élénkebb nemzeti haladás ideje nem sokára elérkezendik. A nemzeti hadsereg felállítása , melynek összeírása befejeztetett, a nem­zet természetes harczi szellemének csak tápul szol- gáland, és oly csirákat fejleszt, melyek most az idegen erkölesök és szokások nyomása alatt csaknem elfojtatnak ? A szerb nemzeti hadsereg ruházata nem lehet idegenszerü, saját nemzeti viseletűnk lesz az, ne­mesített formában, és ezzel erős gátat nyerünk az ide­gen formák majmolása és túlbecsülése ellen. Fejedel­münk jellem-szilárdsága és jó Ízlése megtalálandja an­nak igaz mértékét, hogyan és miért kell tenni. A nem­zet sokkal nagyobb dolgokban rendithetlen bizalmát helyezé fejedelmében és most is nyugodtan várandja be, továbbra mit végezend. A fejedelem hazafiságábani tökéletes megnyugvás az, mely Szerbiát a kereszté­nyeknek a törökök elleni legutóbbi mozgalmai és har- czainak közepette viharos és éretlen megrázkódtatá­soktól megmenté. A nemzet tudja, kiben bízik és ólis­meri, hogy csak ö lehet megmentünk. Hiába igér a török is benső baráti nagy gyalázatért kevés előnyö­ket. Fejedelmünk az elhatározottan és érett megfonto­lás után választott utat nem bagyandja el, mit ő a Por­tától követel: jogos és igazságos ; lealacsonyító, az or­szágot megbeestelenitő ajánlatokat tenni nem fog­nak merni , miután jól tudják előre is , mi- mikép megvetéssel utasittatnának vissza. Szerbia feje­delme által erős, mert büszke reá, hogy férfias bátor­sággal védi népe jogait és Szerbiában már egészen ismeretlenné vált következetességgel tesz, s dolgozik

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents