Sürgöny, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1862-04-01 / 75. szám

sszerkeszti-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó­hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. mm ________ mm SURGONT Előfizetési árak austriai értékben. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben , minden posta­hivatalnál. Budapesten házhoz hordva. ft kr , ft kr Egészévre 16— Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Vidékre, naponkint postán ft kr ,­­ ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — 2-dik V* évi ápril-juniusi folyamára. Előfizetési ár: Vidékre postán küldve , évnegyedre 4 ft. Helyben házhoz hordva „ 4 „ A„Sürgöny‘ kiadó­ hivatala. Előfizetési fölhívás -SÜRGŐK­V“ HIVATALOS KÉS/. Gojdics Tivadar királyhelmecz-városi jegyző vezetéknevéül k „Kázmériára kért átváltoztatása leg­felsőbbig megengedtetett. A m. k. helytartótanácstól Buczány János szabó­mesternek, a női ruhák szabásának­ javításra, az 1858-ik évi jul. 8-án kiadott kizárólagos szabadalma, a f. é. bőjtelő hó 10 én kelt 2301. számú kegyelmes udvari rendelettel, a negyedik évre is meghosszabbittatott; mi ezennel országszerte közhírré tétetik. Csongrádmegyében a keleti marhavé­z tökélete­sen megszűnvén, az egész megye a zárlat alól fölsza­­badittatott és a szabad közlekedés helyreállittatott. A nagyvárad-budai cs. kir. országos pénzügy­igazgatósági osztály Udránszky Lajost, Rieger Vilmost és Blum Frigyest, eddigi ideiglenes harmadosztályú pénzügyi fogalmazókat véglegesen ezen minőségben megerősítette, és a rendelkezés alatti cs. k. törvényke­zési segédet Béler Frigyest és a rendelkezés alatti cs. kir. szolgabirói tollnokot Bontilovics Józsefet , továb­bá a keblebeli fogalmazó gyakornokot Staudtner Emilt és Adriány Vilmost ideiglenes harmadosztályú pénz­ügyi fogalmazókká kinevezte. A budai cs. kir. pénzügy igazgatósági osztály Ko­­zumplik Fülöp számvevői segédet és Bund Manó irodai segédet ideiglenes hivatali tisztekké kinevezte. MÜN­N­V A TALON KÉSZ. Bécs, márt. 30. L. A pénzügyi kérdésre nézve nagy vajudas­­íján van a bíred, tanács­­­s még nem mondhatja senki, mit fog szülni. Tudja az olvasó, hogy Plener úr tervei a bank­szabadalomnak megújí­tásán nyugosznak és annak idejében megemlí­tettük, hogy a bankter­v azon osztályban meg­bukott, melyet a budget-bizottmány ez ügynek megvizsgálására kiküldött vala. Azóta egy kis hadicsel volt tervben, mely által a bank bará­tai azon osztálynak szavazatát kéz alatt megmá­sítani akarták. Inditványoztatott ugyanis, hogy miután a bankterv oly fontos szerepet játszik a fen­forgó pénzügyi kérdésben, szaporítsa a bizott­mány az illető osztály tagjainak számát, azaz a „pair-schubb“-ok módjára az osztálynak szel­lemét változtassa meg. Az ötlet épen nem volt rész, mert az osztálynak szavazata, ámbár a bizottmányban még kisebbségben maradhat, mégis nagy nyomatékkal bir. Az volt tehát a kérdés : sok rokonszenvvel találkozik-e a bank­terv a bizottmányban? A válasz nemleges volt. A bizottmány az indítványt nem pártolta s igy eleve bizalmát nyilvánította az osztály irá­nyában. Az indítvány megvitatásánál a bizott­mány valószínűleg van alkalmat a banktervről való nézetét kifejteni s ezen körülmény­nyel hozzák most azon hirt összeköttetésbe, miszerint Plener úr uj alkudozásokat kezdett legyen a bank igazgatóival. Mily alapokon ? az még titok és a szárnyaló hírek e tekintetben oly bizonytalanok, hogy azokkal komolyan foglalkozni még nem lehet. Bizonyos az, hogy a bank Plener úr első ajánlatait, melyek­ből a jelenlegi bankterv keletkezett, igen ked­vetlenül fogadta vala s a pénzügyér ur ennél­fogva kénytetve is látta magát, eredeti feltételei­ből többeket leengedni; hogy azonban most, mióta bankáraink me­gismerkedtek a hangulat­tal , mely e tárgyban nemcsak a birodalmi tanácsban, hanem az egész birodalomban ural­kodik, financz-köreink egészen más nótát kez­denek fújni. Eddig a „Botschafter ", a bankárok közlönye, mindig nagy fennhangon beszélte a világnak, hogy a bankrészvényesek mily rész geschäftet csinálnak ismét s mily nagy áldoza­tot hoznak az államnak. Most ezen lap hangjá­val egy kissé alább szállt, csak azt kérdi: akar­ják e a bankszabadalmat meghosszabbítani és gyaníttatja, hogy a feltételekre nézve ezúttal trac­­tabilisabbak lesznek krósusaink, mint voltak az első alkalommal. A „Botschafter" természetesen egyúttal sok okot talál arra nézve, hogy milyen ajánlatos dolog a bank szabadalmának meg­újítása ; vannak azonban sokan , kik ezen ajánlatosságról épen nincsenek meggyőződve és a kormánynak azt tanácsolják, segítsen magán, a­hogy tud, csak a bank­kérdést hagyja függőben, míg azzal a birodalom valamenyi képviselői fog­lalkozhatnak. Ez utóbbi nézetet osztja-e a biro­dalmi tanács alsó házának többsége is, nem tud­hatni. Hogy a jelenleg szőnyegen lévő bankterv a ház többségének nem tetszik, az köztudomású dolog , de más kérdés, vájjon ezen terv­nek modalitásait ellenzi-e csupán, vagy ma­gát az alapeszmét is, azaz : a bank­sza­badalomnak meghosszabbítását? Egyelőre meg­említésre méltó, hogy a pénzügyi előterjesztmé­­nyek egyenként s összesen nagy nehézségekre akadnak a birod. tanácsban. A bírod. tanács al­sóházának utóbbi ülésében az államadóssági el­lenőrködésről szóló törvény volt napi­renden, a­midőn maga a bizottmánynak tudósítója aján­lá a háznak , hogy ezen törvényjavaslatnak tár­gyalását napolja el, míg majd az államadóssá­gokra általában rákerül a sor. Miután a bizott­mánynak ebbeli dolgozata már hetekkel ezelőtt a lapokban közzé tétetett, az elnapolási ajánlat igen feltűnő volt. Most ezen sajátságos eljárást akként magyarázzák, hogy a kormánynak na­gyon visszatetszettek a változtatások, melyeket a bizottmány az illető kormányjavaslaton tett vala , hogy az államminiszer úr a ház előkelő tagjainak kijelentette, miszerint a ministérium ezen másításokat kabinet-kérdésekként tekinti. Ezen kinyilatkoztatásra a m­ajoritás vezérei ab­ban egyeztek meg, hogy egyelőre a kérdéses törvényjavaslatnak tárgyalását elnapolják. Ennyi nehézség, — daczára annak, hogy az ellenzék a házból egészen kivonult! TÁRCZA. Mutatvány*) b. Humboldt Sándor magyarított a Kosmoss-ából. I. könyv 48—72 lap. V. (Folytatása és vég­e. ) Még távol vagyunk azon időponttól, mikor lehet­séges lehetend összes érzéki néz­etünket egy egységes természeti fogalommá öszpontositani. Talán szabad a felett kétségünket is nyilvánitanunk, hogy azon idő va­laha elérkezzék ; a feladat bonyolódottsága és a vi­lágegyetem mérhetlensége ehhez még a reményt is csaknem tökéletesen meghiúsítják. Azonban, ha már az egészet elsajátítani lehetlen is , a feladatnak részletes megoldása, a világjelenetek megértésére való törek­vés, mint a természetvizsgálódás legfőbb és örök czél­­ja, mindenesetre fönnmarad még. Híven előbbi irataim jelleméhez, valamint foglalkozási módomhoz, melyek eddig kísérleteknek, méréseknek, vizsgálódásoknak és tényeknek valának szentelve, jelen munkámban szintén a tapasztalati szemléletre szorítkozom. Ez azon egyedüli tér, melyen magamat kevésbé érzem mozgásomban bizonytalannak. A tapasztalati tu­dománynak , vagy inkább ismeretek halmazá­nak ilyképeni kezelése épen nem zárja ki a felfedezett dolgoknak vezéreszmék szerinti beosztását, a külön­­részletek általánosítását és a tapasztalati természettör­vények folytonos kutatását. A világegyetemnek gondo­­latmentes felismerése, észszerű felfogása mindenesetre még magasabb czélul szolgálnának. Én igen távol va­gyok attól, hogy oly törekvéseket, melyekben erőmet még nem kísérlem meg, csak azért, mert eredményök mind­ekkorig igen kétes maradt, gáncsoljak. Külön­­féleképen félreértve és a mélyen és hatalmasan gondol­kodóknak, kik ezen, már az őskor által különösen ápolt törekvéseket újra feléleszték, egészen szándéka és tanácsa ellenére, kezdettek a természetbölcsészeti rendszerek, sokakat hazánkban, bár rövid időre, a komoly és az államok anyagi jólétével oly közelrokon­­ságban álló mathematikai és physikai tanok tanulmá­nyozásától elvonni. A nyert birtok feletti kábító bal­hiedelem, egy saját, kalandorszerűleg symbolizáló nyelv, egy tervszerű alak, sokkal silányabb, mint mii­lyent a középkor valaha az emberiségre tukmált, jele­zik a nemes erők ifjontai visszaélése mellett, a tisztán eszményi természettudásnak víg és rövid szaturnáliáit. Ismétlem ezen kifejezést: erőkkeli visszaélés, mert komoly, és a bölcsészet, valamint észlelet iránt egyenlő hajlamú szellemek ezen szaturnáliákban részt nem venek. A tapasztalati ismeretek észfoglalatja, és a maga minden ágában jól kifejlett természetböl­csészet, (ha az ilyen kiképzés valaha mégis elérhető lenne) nem állhatnak ellenmondásban, feltéve, hogy a természetbölcsészet ígéretéhez híven, a világegyete­mes valódi jeleneteknek észszerű foglalatja. Hol el­lenmondás mutatkozik, ott az ok vagy üres szemlélő­désben, vagy a tapasztalászat (empirie) túlmerészke­­désében rejlik, mely talán azt hiszi, hogy tapasztalt által többet bizonyított, mintsem reá építve volt. De állittassék bár a természet a szellemiekkel el­lentétbe, mintha t. i. a szellemi nem foglaltatnék a tér­*) Lásd a folyó évi .Sürgöny* 49. 55. 64. 67. sz. és az 1877­-iki „B u d a p e­s t­i Hi r lap“ 188. 189. 194. és 195. számait, mészetegrészben, vagy ellentétbe a művészettel, emezt nem, mint az összes teremthetési erő egyetemes fogla­latját, de magasabb szempontból tekintvén, ezen el­lentéteknek sohasem lesz szabad a természettania­kat az értelmiektől olyformán elkülöníteni, hogy a világ természettana csupán tapasztalati­lag gyűjtött részletek száraz halmazává sülyedjen. A tudomány csak ott kezdődik, hol a szellem az anyagnak tökéletesen urává válva, a tapasztalatok csomózatát észismer­etekké feldolgozni megkísérti; a tudomány a szellem, mely a természethez alakul. De a külvilág csak annyiban létezik reánk nézve, a­meny­nyiben azt magukba felfogjuk, és a­mennyiben az ben­nünk terrmészetnézletté képződik. A milyen titokszerű­­leg elválaszthatlan a szellem és nyelv, a gondolat és ezt kifejező szó : épen úgy, tökéletesen tudtunkon kívül, olvad a külvilág az ember belsejével, gondolattal és érzettel egygyé. Hegel történelmi bölcsészetében azt mondja, „hogy a külső jelenségek ezen módon alakul­nak képletekké.“ A tárgyilagos világ, tőlünk elgondol­va, bennünk visszatükröződve, szellemi létünk örök, szükséges és mindent feltételező alakjává idomul. Az értelmi működés azontúl az érzéki észlelet következté­ben felfogott anyaggal foglalkozik. Ennélfogva az em­beriségnek már festő korában, a természet legegysze­rűbb szemléletében, az első felismerésben és fogalom­ban rejlik a természetbölcselmi nézetek iránti gerjede­­lem. Ezen gerjedelem különböző, többé kevésbbé élénk, a népek kedély­ hangulata, nemzeti egyedisége és mű­veltségi fokozata szerint. A szellemi működés, mihelyt a gondolkodás, belső szükségességtől ösztönöztetve, az érzéki észleletek anyagát felfogja, azonnal kezdődik. A természettani jelenetek világának sokasága iráni felfogása, egy egységes, az egész világegyetemet át­ható, mozgató, felbontó (entmischende) világerőnek fel­ismerése iránti sokszorosan merészlett kísérleteket a tör­ténelem fentartotta számunkra. Ezen kísérletek a klassi­­kus őskorban egész a róm­ai bölcsészet élet- és ősanyag­­tanáig emelkedtek, a­midőn a csekély terjedelmű tapasz­talat mellett (a tények hiányos anyaga miatt) az eszmé­nyi törekvés, a tisztán észszerű ismeretek szerinti termé­szetmagyarázat szerepelt. De mennél inkább szaporo­dott az összes természettudományok fényes elterjedése mellett a bizonyos tapasztalati tudományok anyaga: annál jobban hidegült lassan-lassan az ösztön a tüne­tek egységének és lényegének, mint természetegész­nek, az észszerű ismeretekből szerkesztett fogalmak általi leszármaztatása iránt. Legújabb időkben a ter­mészetbölcsészet mathematikai része nagyszerű és fel­séges kimiveltetésnek örvendett. A módszer és eszkö­zök egyidejűleg tökélesbit tettek. A­mit így sokféle uta­kon, a parány-előzmények értelmes alkalmazása mel­lett, a természetteli általánosabb és közvetlenebb érint­kezés, új közegek előidézése és kimivelése által meg­nyertünk , azt váltakozó alakzataiban, valamint őskor­ban, úgy most sem kell, mint közös tulajdonát az emberiségnek, a bölcsészet legszabadabb feldolgozása alól elvonni. Persze, hogy ezen feldolgozásnál az anyag sérthetlensége némileg veszélyben forgott, és az esz­­ményi nézetek folytonos váltakozásánál legkevésbé sem lehet csodálni, ha, mint Brúnónál igen szépen írva áll: „sokan a bölcsészetet csak légtüneti jelene­tekre tartják képesnek, és ezért is azon magasabb ala­kok, melyekben az nyilatkozott, a népnél az üstökö­sök sorsára jutottak, mely ezeket nem a természet ma­radandó és örök miveihez, hanem a tüzes gőzök múlé­­kony jelenetei közé sorolja.“ Azonban a szellemi működésseli visszaélés, vagy ennek­ lábas iránya sohase vezessen ama minden ér­tel­miséget nélkülöző nézetre, mintha a gondolat egyetem, természeténél fogva az ábrándos csábképek körébe tartoznék, mintha az annyi századokon keresztül gyűj­tött igen gazdag kincse a tapasztalati nézeteknek, a bölcsészet, mint valami ellenséges hatalom által fenye­getve volna. Épen nem illeti meg korunk szellemét, hogy a fogalmak minden általánosítását, minden kísér­letet, mely következtetéseken és hasonlatosságokon alapíttatik, hogy így a természettünetek lánczolatába mélyebben behassunk, mint alaptalan kényállítmányt elvet; és azon nemes tehetségek közül, melyekkel a természet az embert felruházta, majd az okszerű össze­függés után fürkészkedő elmét, majd a munkás és min­den felfedezés és teremtésre szükséges és ösztönző képzelőtehetséget kárhoztatja. M­i­k­s­­­­­s Imre, fordító. Napi újdonságok. * Magyarország prímása, bibornokérsek ő eminen­­tiája márt. 29 én a reggeli gyorsvonattal Esztergomba visz­­szatért. Rövid ittléte alatt a királyi helytartó ő excjával több ízben értekezett, s a m. kir. helytartótanács egyházi bizottmányában elnökölt. * Józsika Sámuelért a jelentett egyházi gyász-mise megtartatott; az engesztelő­sz -mise-áldozatot Lonovích ér­sek ő excja mutatta be ; az Üdvözültnek tisztelői számosan jelentek meg s a magas aristocratián kívül különösen fé­nyesen vala képviselve a m. királyi curia, melynek élén az Üdvözültnek legbensőbb barátja áll.­­ Az árvízkárosultak javára a magyar kir. hely­tartó tanácshoz befolyt adományok további jegyzéke, me­lyek fősommái az illető kimutatásokba szintén fel vol­tak véve: Szenczy Ferencz megyés püspök­i­­lzsgától 50 ft. Bittnicz Lajos nagyprépost 10 forint. Szaniszló József 10 forint. Krancz István 10 ft. Lipovits István 10 ft. Fekete J. 10 ft. Kopsz J. kanonokok 10 ft. Szombathelyi kir. gymnasium tanárháza 15 ft. Salamon testvérektől 5 ft. Rechnitzer Salamon izraelita község elöljáró 10 ft. Csen­des Péter Szt Domonkos szerzett perjel 4 ft. Weisz József ügyvéd 10 ft. Összesen 154 ft. Egy másik ivén : Pauler Tivadar 10 ft. Palásthy Pál 2 ft. Schopper György 2 ft. Pollák János 5 ft. Sa­­massa József 2 ft. Ruzsicska János 2 ft. Konek Sándor 5 ft. Karvasy Ágoston 5 ft. Wenzel Gusztáv 5 ft. Kautz Gyula 1 ft. Virozsil Antal 2 ft. Reisinger János 2 ft. Hor­váth Cyrill 2 ft. Télfy János 2 ft. Nékám Sándor 1 ft. Vizkelety Ferencz 10 ft. Jedlik Ányos 3 ft. Zevich Tiva­dar 1 ft. Laubhaimer Ferencz 1 db arany. Összesen 62 ft és 1 db arany. A 3-dik ivén : A szathmári püspök 100 ft. Ober­­mayer András prépost 20 ft. Majerhold Antal kanonok 10 ft Biró László kanonok 10 ft. Pelikán József kano­nok 8 ft. Némethy József kanonok 10 ft. Rudolf Pál ka­nonok 10 ft. Günther József t. kanonok 2 ft. A szathmári jezsuiták 10 ft. Szabó Antal 1 ft. Novák Antal 2 ft. N. N. 1 ft. Keszler Ferencz 1 ft. Schweinitzer Rudolf 2 ft. Cu­­len Márton 5 ft. Gáspárdy Rudolf 1 ft. Frank József 1 ft. Kropper József 1 ft. Tóth Antal 1 ft. Haas Benedek 1 ft. N. N. 50 kr. Posch Ferencz 50 kr. Összesen 200 ft. A 4-dik ivén : Somogymegye főispánja ő méltó­sága által rendezett zeneestélyre eladott belépti- és sors­jegyekből bejött 403 ft. 44 kr. Szabad adakozás utján,­­ és pedig : Főispán ur ő méltósága adott 20 ft. Ranolder János veszprémi püspök ö­nmltga 30 ft. Folly József me­­­gyei főjegyző ur 2 db arany. Hg Eszterházy urad. főmér­­nöke Freystädtler ur 100 ft. Az uradalmi tiszt urak 37 ft. 50 kr. Szigetvár mváros ifjúsága által rendezett tánczvi­­galomból 152 ft. 30 kr. Szigetvári casino gyűjteménye 44 ft. 50 kr. Nagy Miklós marczali főszbiró ur gyűjtemé­nye 33 ft. Herman István ur korpádi gyűjteménye 20 ft. 22 kr. Csók Imre marczali mváros birájától 9 ft. 95 kr. Simon Károly szbiró ur gyűjteménye Kercseligetről 28 ft. 70 kr. Herman István csurgói főszbiró ur gyűjteménye, Bodvicza, Balhás, Henész, N. Attád, Ötvös és Konyi hely­ségekből 40 ft. 64 kr. Központi főszbitó úr gyűjteménye, Toponár, Jutta, Szenna, K. Füred, K. Mérő, Sántos, Szt. Jakab és Újlakról 47 ft. 31 kr. Kaposvár mváros helyet­tes polgármestere gyűjtéséből 56 ft. Összesen 1023 ft. 56 kr. és 2 db arany.­­■“Nadar, a hires párisi rajzoló és photograph, ki előbb a léghajókról vett fel photograph-képeket, most a föld alatt is dolgozik. Villany­világ segélyével a párisi katakombák igen jól rendezett kriptáit veszi föl. * Új zenemű. Megjelent : Megvirrad még va­lahai Eredeti csárdás zongorára, szerző Edvi Illés Károly: Manheimer Vilmos tulajdona. Ára 50 kr. * Az utazási e­g­y­l­e­t, mely nem sokára tartja első alakító közgyűlését, igen czélszerűleg rendezett ala­pon fogja tevékenységét kifejteni. Alapszabályai szerint többféle fokozatú ajánlóleveleket osztogat. Az át­alá­nos ajánlólevelek kevésbé ismert egyéniség által is megnyerhetők, é­s kivált ha valaki speciális szempont­ból utazik, mint gazdász, művész, vagy tudós, ez ajánló levél nagy hasznára leend. Általa az illetőnek az utazási egylet m­inden hivatalos egybeköttetései szolgálatjára ál­lanak. Általa igen sok időt, fáradságot és kellemetlensé­get megkímélhet magának. A másod és harmad fokozatú ajánlólevelek ismertebb egyéneknek adatnak a társaság 3/1 szavazat többsége határozata folytán, s hosszabb időre utazóknak teendenek igen jó szolgálatot. Ugyanis általuk az utazó azon fontos nyereményben részesül, hogy a tár­saság egyes tagjainak magán egybeköttetései az illető ja­vára fordulnak. Az utazási egylet másik nevezetes fel­adata: oly utazókat, kik külföldről jővén , Magyarországot megismerni óhajtják, az ország belsejében utaztatni. A fő­­czél tehát : megismertetni Magyarországot a külfölddel. * A drámai jutalom az akadémia tegnapi kis ülésé­ben a „Bűn és bűnhödés“ czímű pályaműnek ítéltetett oda. Szerzője : Dobsa Lajos. * Irodalmunkban első jelenség a következő most megjelent „M­agyar postáz­sebkönyv“, irta Guz­man Dénes , posta­kezelő. Nyomtatta Emich Gusztáv. E zsebkönyv nyomán minden, a postaügylet s annak gya­korlati kezelésében előforduló dolgok, esetek, a posták szerkezete, használata részletesen megismertetik. Ezenkí­vül bennfoglaltatik a díjak jegyzéke, a helyek távolsága stb. úgy hogy mind a kezdő postakezelők, mind a nagy­kö­zönség igen czélszerűen használhatja. Ára 1­ft. * A „G­y­ó g­y á­s z­a t" cz. orvosi szaklap közli, miszerint a Domján, Poor és Solenszki által kitűzött 3 arany pályadijat legjobb diagnosisával M­a­c­h­i­k Béla ötödéves orvosnövendék nyerte, s a Sauer orvostudor úr által kitűzött másod­díjat pedig Knopp Ferdinánd . Kimer József jeles puskaművesünk szíves ve­lünk tudatni, hogy a londoni világkiállításra gyárában ké­szült fegyverek ma és holnap raktárában a szerviták terén megtekintés végett ki lesznek állítva. * A „P. N.“ illetékes oldalról felszólítást kapott kinyilatkoztatni, miszerint a „P. L.“ azon hite, hogy Im­­­­kei Ádám és gr. Zichy Jenő politikai lapot szándékozná­nak szerkeszteni , teljesen alaptalan. * Smalkovits Laura k. a. zongoraművésznő Vidéki levelek. — Csongrád, mart. 28.1862. Nem örömest nyú­lunk tollunkhoz, a mennyiben városunk köznépéről kel­lene írnunk. Valóban kellemetlen a helyzetünk, midőn népünk nagyrészének kissé elhamarkodott s igy rész szemüvegen nézett, eléggé meg nem latolt, a rendezett tanács megszüntetése végett a megyei alispán úrhoz benyújtott kérvényét rosszalólag bonczkés alá vesszük. De tesszük ezt azért, hogy népünket a következmények­től megóvjuk s egyszersmind, hogy a megszentesített törvények hiv megőrzésére és jogainak tiszteletben tartására serkentsük. Csongrád városának az 1848-ik évben jutott az a kitűnő szerencse, mely szerint rende­zett tanácsot állíthata fel, mit azonnal létesített is. Azonban az akkori válságos állapotban a haza ügye a városi ügyeket teljesen háttérbe szob­ta. 49-ben meg­szűnt és azután vagy 12 évig nem csak Csongrád, de királyi városok se kérkedhetének egészen­­rendezett tanácscsal; okat registrálnunk fölösleges... Állításunk igazolására csak is azt hozzuk fel, mikép meglevén a városi tanács keze kötve, általában olyan nótán tán­­czolának, a­milyent nekik a Stulbezirks-Amt vagy a Comitats-Vor­stand húzott. És igy népünknek kevés fo­galma van a rendezett tanácsról, mert őszintén ki­mondva , a lefolyt 12 év alatt kevés különbség való hatáskörére nézve a városi és falusi elöljáróság között. Mely epochában nem is tartottuk volna bűnnek, ha népünk az egyszerű (paraszt tanács) életbeléptetését kérte volna, mert: a) akkor az állam hivatalnokait saját pénztárá­ból fizette; b) mert az akkori tanács octrogált volt, a nép ügyeit csak­is a kiszabott szűk korlátok között ve­zethette ; c) mert akkor vagyona felett se rendelkezett ; d) bírói hatalmat nem gyakorolhatott stb. De most, midőn minden rendezett tanács bírói ha­talommal bir, — vagyont szerezhet, szabadon eladhat, — iskolát, vagy bár­mi középületet építtethet minden felsőbb engedély nélkül, mig a paraszt tanács min­denben a szolgabirótól függ, ellenben a rendezett ta­nács ügyeit a királyi táblához felebbezi. Szóval a nép szellemi és anyagi boldogságát akadály nélkül előmoz­díthatja s munkálhatja. Ily kedvező és valóban igen is megbecsülendő, a népre nagyon is hasznos körülmé­nyek közepette a rendezett tanács megsemmisítését kérni olyannak tartjuk, mint ha az albioni ember, mert szabad polgár, Szibéria iszonyú tartományába kivan­koznék, hol kedvező levegő helyett meny­esztő hideget, szabadság helyett pedig vasjármát lelne fel. Véghetet­­lenül rosszaljuk népünk azon része eljárását, mely meg nem kérdezve a józan gondolkozású embereket.

Next