Sürgöny, 1862. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1862-04-01 / 75. szám

sötét tanácsokra s észnélküli beszédek után indul el, és hírneve szégyenére a rendezett tanács megszünteté­sét, a mostani kivételes állapotban kéri. A jámbor embe­rekkel, mint értesülve vagyunk, elhitették tanácsadóik, hogy ha rendezetlen tanácsuk lesz, az esetben nem fognak városi adót fizetni. Csalatkoztak polgár­bará­taink, higyétek nekünk, mi bizonyosan állíthatjuk, hogy az országbírói értekezlet értelm­ben egy öt tagú bíróságnak kell lennie, mely ügyeiteket vezesse; már­pedig azok az urak, igen valószínűnek tartjuk, hogy nem 400 fttal, mint tanácsnokaink vannak — lesznek fizetve. Ezenkívül legalább 4 írnok, kiadó, igtató vagy két törvényszolga igénybe fog vétetni. Vásárhely, Szentes mint olyan városok, melyek rendezett tanác­­csal dicsekszenek, nem fogják a ti hivatalnokaitokat fizetni. Majd az év végével meglátjátok, hogy mennyi­vel rúg többre vagy kevesebbre kiadástok. Azért édes polgárbarátaink kérünk titeket, te­gyetek le azon álhiedelemről, őrizzétek meg az ország közvéleményét, melyet a törvényes térhez v­ett ragasz­kodástokért oly igen kiérdemeltetek és birtok. Becsül­jétek meg a jogot. Haladjatok a korszellemmel folyto­nosan előre. Tartsátok meg a mit a költő mond . Ha a magyar szavát szegi: Az Isten is megbünteti. Csatár Zsiga. — Eperjes, márt. 29. Négy nap alatt ötször tűz ! kedden reggel a szebeni utón, a­hol két ház égett le; szerdán délelőtt az alsó kapunál, kéménybőd kigyulás, mely még jókor elfojtatott; pénteken délelőtt a csi­gánysoron két ház, délben a lőcsei után egy perez alatt hat ház és három csűr lángban, délután három óra felé ismét a czigánysoron a végház. A rémülés általános a szándékos gyújtogatás erős gyanúja miatt. Egy rosz­­hirű­, bujdokló nőszemélyt el is fogtak. Katonai pa­trouille járja az utczákat; az éjjeli őrség is megkettőz­­tetett. A nagy szárazság s a viharos tavaszi szelek az aggodalmat még nevelik. Isten velünk! Külföld. V. (Legújabbak szemléje.) Közöljük alább Ra­tazzinak körlevelét, melyben politikáját a kül­udvarok előtt kifejteni igyekszik. Leginkább érdekelhet abban a Rómára és Velenczére vonatkozó rész. Ámde mi az elsőt illeti, nem találunk ismét egyebet mint szóharczot melynek czélja csak az lehetne, Antonelli blokot ráven­ni, hogy a non possumus merevségétől elálljon; azon­ban nem az a dolog bibéje. Ez abból áll, rábírni Na­póleont, hogy őrségét Rómából vonja vissza; ámde a franczia császárt erre rávenni épen oly nehéz, mint An­gliának az e visszavonulásért netán kívánandó kárpót­láshoz beleegyezését kiszerezni.­­ Ennél több érdekkel bír a Velenczét illető rész, azonban csak különösségénél fogva. Nem tagadhatni, hogy Ra­­tazzi itt bizonyos eredetiséget fejtett ki, mennyi­ben azt állítja, hogy Austria joga Velenczére az által semmisült meg, mert csak erőhatalommal képes azt fentartani, s ezt ugyanakkor állítja, midőn az olasz kormány a maga hatalmát Nápolyban majdnem naponkénti agyonlövések és helységek elhamvasztásá­val illustrálja. Az is igen eredeti, hogy Ratazzi nem lát ugyan semmi okot azon föltevésre, miszerint Austria Velenczét másként mint kényszerűségből valaha kiadja­.; mindamellett mégis el bírja gondolni, hogy Austria, már csak azért is, hogy a roppant tehertől meneked­­jék, Velenczét mégis ki fogja adni; s ha ez aztán meg­történnék, ez esetre Ratazzi elég nagylelkű, Olaszor­szág szövetségét és barátságát fölajánlani. Talán még arra is hajlandó lenne Ratazzi, hogy Olaszország hó­dítsa meg azon területet, mely Austria kárpótlására szolgálna. Ily nagylelkűség gyakorolhatására azon­ban Ratazzi még sokáig várhat. A római kérdés egyébiránt még mindig előtérben áll. Beszélnek a császárnak különös nyilatkozatáról, mely szerint a franczia csapatok Sz. Péter örökségét minden körülmények közt védeni fogják s még az uj pápa választása végetti conclave alatt is Rómában fog­nak maradni. Ámde ebben bizonyosan egy politikus fő sem kételkedett, mert hisz épen egy ily conclave alatt akarná a franczia kabinet az eddigi oltalom gyümölcsét élvezni. Párisban épen a conclavétól remélik a római kérdés békés megoldását, s ez magyarázza meg egyszer­smind azon ellenrendeletet is, melyet Garibaldi körút­jára vonatkozólag kapott, minélfogva azt fel is füg­gesztette. Feltűnő ez irányban a „Patrie“ magyarázata La­valette visszahivatásáról, mely azt nemcsak nem rész,­­ez igen kedvező értelemben fejti meg. Szerinte Lava­­lette és Antonelli közt sokkal észszerűbb, béküléke­­nyebb hangulat fejlett ki. Általában nem is Antonellit állítja föl a semmi áron nem engedés képviselőjéül, ha­nem Merodét, ki Francziaország iránti ellenséges szel­leméről nagyon is ismeretes; sőt a „Patrie“ azon remé­nyét fejezi ki, hogy épen Antonelli blok lesz még a sza­badelvű és mérsékelt politika oltalmazója, melynek oly sokáig rettentő ellenzője volt. E félhivatalos hízelgés valószínűleg szintén a föntemlített czél felé néz. A herczegovinai csatatérről a „D. Z.“ az esemé­nyek átnézetét közli, azon utolsó közléshez fűzve azt, mely szerint Dervis pasa a zulizsi csata után Grahovót megszállta, és egy hadosztályt előre küldött a Vukalovich által elfoglalt Svi felé, hol f. hó 17-kén egy 800 felkelőből álló csapat visszavezetett. A három nappal később Ragusa és Zárából küldött sürgönyök azt mondják, hogy Dervis pasa egészen Montenegró határáig nyomult elő, és hogy a törökök Grab felé kémszemlét tartottak és ismét állásaikba vonultak vissza. A Vukalovich alatti felkelők is az időben állá­sukat Settenicza és Gra­va magaslatain, valamint a Suttorinávali összeköttetésüket megtarták. Derűs pasa kémszemléje Grab irányában azt látszik mu­tatni, hogy a Czernagórábai betörés esetlegességét ko­molyan figyelemre vették. Grab a Trebinje és Gra­­hovóba vezető határ útban fekszik, mely Dervis ba­sa hadműveleti vonalának legrövidebb útja; — oly vonal, mely 6—7 mértföldnyi kiterjedésű és közel van Drágai austriai erősséghez. Luka Vukalovich bizo­nyosan igyekszik Montenegro és a Suttorinával való összeköttetését fönntartani; mutatja ezt az is, hogy a montenegróiaktól erősítéseket vár. Raguzai legújabb hí­rek márt. 26-ról bizonyítják, mit a felkelők jelenlegi állásáról fenntebb elmondank, mert Kojuskóban — igy van a legjobb földabroszon e helység feljegyez­ve és nem Kojusko, mint a lapok írták — 4000 bazi­­bázsuk és 2000 felkelő közt összeütközés történt, mely­nek következtében az utóbbiak a közel hegyekbe (a montenegrói határokhoz közel) visszavonultak. Kom­­sko mintegy 1­2 mértföldre fekszik Trebinjétől ke­let felé és alig 70 mértföldnyi távolban Zubzi­­tól, a Suttorinától éjszakra, melyet innen kevés órák alatt lehet elérni. Minden oda mutat, hogy a dol­gok a herczegovinai csatatéren Omer basa részéről a legközelebbi hetek alatt határozott fordulatot veend­­nek, habár előre nem látható is, hogyan fogja a porta a Herczegovinának Montenegróval határos országré­szeit tartósan pacifikálni, s a mindig harczkész czerna­­goraiakat mikép fogja végkép legyőzni. A porta felada­tának nagyságát és fontosságát ismerve, Omer basa hadseregét nemcsak a redifek beszólításával igyek­szik erősbíteni, hanem úgy tengeren mint szárazon intézkedett, a török albániai partok védelmére, így Antivari új kormányzója e várost 3000 miriditával szállta meg, míg ezen part hosszában a török flotta ne­vezetes osztálya őrködik és a tengeri rendőrség keze­lésében az austriai ágyu­naszádok által segíttetik, melyek a dalmát partok hosszában czirkálnak, s mint halljuk, a Cap Glossáig (Linguettaig) terjesztik ki őr­ködéseiket. ANGOLORSZÁG. Mint már említik,­­ a fel­sőház f. hó 25 -i ülésében Carnarvon lord fölhoz­za a Lengyelországra vonatkozó szerződéseket, e szer­ződések folytonos megsértését, az orosz hatóságok ke­gyetlen és igaztalan eljárását, s végül reményét nyil­vánítja, hogy a czár az elnyomott jogokat helyre fogja állítani. Lengyelország helyreállítását nem tartja lehetlennek, egyelőre azonban valószínűnek sem kérdi a kormánytól, közöltetett-e vele Gorcsakoff hg. márt. 20-dikai körlevele? Russell 1. előrebocsátja, hogy neki hivatala még nagyobb tartózkodást parancsol, mint a minő tar­tózkodással Carnarvon 1. szólott. Való — folytatja aztán — hogy Lengyelország a bécsi szerződés erejé­nél fogva alkotmányos kapcsolatba jutott Oroszország­gal , de a bécsi congressus a Sándor által a lengye­leknek adott engedmények közül egyet sem említett és szentesített, ennélfogva egyik sem soroztatott az euró­pai kötelezettségek közé. Nemes barátom (Palmerston) W e­s­e­­­h­a­­­m hegedűművész társaságában ma délután 2­­ órakor rendezi második hangversenyét az Európa te­remében Közreműködnek még az olasz baritonista Monari Rocca ur és nemz. színházunktól Markovits Ilka k. a. * Erdélyi Vazul, nagyváradi gör. egy. szerz. püs­pök, a szt. István rendének vitéze és v. b. t. tanácsos mart. 27-kén Nagyváradon, végelgyengülés következtében meghalt. * Egy gyászlap honleányaink egyik jelesének szomo­rú elhunytét jel­enti. A gyászjelentés így hangzik:­­tápió györgyei és füzes­ megyeri Bencs­i­k György maga és kisded gyermekei : Sára, György, Mária, Claud­a és Amália ne­vében szívrepesztő fájdalommal jelenti feledhetetlen szere­tett nejének, illetőleg anyjuknak, tápió györgyei és füzes megyeri Bencsik Györgyné, szül. ürményi Örmé­nyi Claudiának, súlyos mellbetegség folytán bekövetke­zett tüdőszélh­ű­dés által, távol a szeretett haza földjétől, Egyptomban, Kairóban, hova gyógyulás reménye vezérlé, a haldoklók szentségeinek példás, szivet­ emelő áhítattal és erős lélekkeli fölvétele után, életének 29 ik. boldo­g há­zasságának pedig 8 ik évében, vigasztalhatlan férje és édes apja karjai közt f. évi mart. 15-én történt gyászos kimultát. — A boldogultnak hideg tetemei már Kairóban a r. katholika anyaszentegyház szertartása szer­int beszen­teltetvén, ideiglen Vál mezővárosában, az Ürményi nem­zetség sírboltjában letétetni, később férjének birtokába nyitravármegyei Czabaj helységbe fognak örök nyuga­lomra általvitetni.­­ Az engesztelő egyházi szertartások részint Valban folyó hó 29-kén, részint annak idejében Czabajon fognak megtartatni. — Pest, martius 2*, 1862.“ Áldás a példás nő, gyermek, anya és honleány hamvaira! * A Zemplén unghimegyei gazdasági egyesület i. é. május 12 kén .sátoralja Ujh­elyen gazdasági kiállítást ren­dezend. kiállíthatok a gazdasági termények minden ne­mei, boruk, hasznos háziállatok főbb nemei, gépek és gazdasági eszközök Ugyan e kiállítás alkalmával ver­senyszántás is tartatik melyben minden Zemplén és ung­­megyei gazda maga vagy cselédje által résztvehet. A leg­jobb szántó 3, a második 2, a harmadik 1 arany díj­an részesíttetik. A versenyzők felett egy 5 tagból álló bíró­ság ítél. Kívánatos, hogy a londoni nagy kiállítás mellett e hazai szép vállalatról se feledkezzenek meg az illetők. * Szegeden fi hó 25-kén ment végbe az árvíz­károsultak javára rendezett nagy hangverseny A helyek a fölemelt árak mellett is mind elkeltek s a nyeremények­re 20,­­00 darab sorsjegy adatott el. Szeged közönsége tehát megmutatta, hogy ínségre jutott sn mit társaink bal sorsa enyhítésére a legszebb áldozatkészség lelkesítette. Az első nyereménytárgy volt : kettős tányéra ezüst cse­mege állvány, hat kávés kanállal s egy czukorfogóval. 2 ik : nagy olajfestvény arany keretben; 3 ik : ezüst kenyérkosár * A debreczeni gőzmalom társulat igen hazafiasan sáfárkodott a tavalyi nyereménnyel. A magyar írói segély­egyletnek 200,­­ a debreczeni polg. kórháznak 200,­­ a debreczeni emlékkerttársulatnak 4­­0, a debreczeni szin­­tei­ egyletnek 200 frtot adományozott, s még fen van tart­va, hogy a fentebbi összegeken kívül 1­00 ft., a mennyi­ben közbejöhető szerencsétlenségek enyhítése igénybe nem venné, szintén hazai jótékony czélokra fordíttassék.­­ A Rosty Pál úr által az írói segélypénztár ja­vára rendezett második p­h­­­­­harmóniai hangver­seny, mely vasárnap délután tartatott a múzeum tere­mében, ismét a legnemesb zeneelvet nyújtó. Tökéletes kivitel tekintetében e hangversenyek bármely európai­­ fővároshoz méltók lennének, a­mint is Budapest legművel­­tebb köreinek elismerésében részesülnek, s valódi légyott­ját képezik mindannak, a mi fővárosunkban szép s választé­kos. A harmadik és utolsó ápril­i­kán délután 4 órakor fog tartatni. A programmjában történt változtatásra előre figyelmeztetjük a közönséget, mely is abból áll, hogy Beethoven D dur symphoniája az első szakaszba tétetett át, végül pedig Berlioz Rákóczyja fog játszatni. * Windischgrätz tábornagy temetési szertar­tásáról Prágában, így imák az ottani lapok : „Miután Ferdinánd császár ö Felsége az elhunyt tá­bornagy herczeg koporsójánál a szt. Adalbert garnizon­­templomban ájtatosságát végezte . Ő Felsége tábornoki egyenruhát viselt s mintegy fél óráig időzött a templom­ban s miután ö Felsége eltávozása után a tábornagy ra­vatala photographiailag levétetett, d­­u 2 órakor az egy­ház a nagy közönségnek is meg lön nyitva. A tódulás ké­ső estig rendkivüli volt, úgy hogy nagy erőfeszítésbe ke­rült a templomba bejutni. A parancsnokló tábornok gr. Clam Gallas egy napi parancsot adott ki, melyben a többi közt igy szól : Sajátszerű végzetből holnap a boldogult hős emlé­kének ugyanazon helyen fog az utolsó tisztesség megadat­ni, a melyen ő hajthatatlan bátorságával és erejével a trón megszilárdítására és a birodalom fentartására az alapot megvetette. Ugyanazon lövegek dördü­lende­nek meg itt, melyek pusztító tüzét egy parancs szavával elnémította,— és ezt a legmélyebb, legigazságosabb, legszentebb fájda­lom, a legnemesebb, párját nem ismerő önfeláldozás perezé­­ben maga magának a valódi nagyság legszebb emlékét emelte." A Reményi hegedűművész Berlinbe érkezve, a Gusztáv Adolf egylet elnöksége által fülkéi esett, hogy egy mart. 28-kan adandott hangversenyében közreműködjék. A J­ Usztáv Adolf egylet, mely hazánk protestáns egyházait kitűnő segélyezésben részesíti, a magyar művész „igen“ szavára bizton számolhatott. * P­á­r­i­s­b­a­n az ott lakó magyarok közöl néhá­­nyan egy „Magyar olvasókör" t alakítanak, mely a Boule­vard Sebastopulon (Café de l’aigle blanc) tartja szállását, s szívesen látja mindazokat, akik a hazából P Párisba utaz­nak. Az említett olvasókör jelenleg csak 16 tagból áll, s azok is jobbára iparosok ; remélik azonban, hogy a párisi magyarok közöl a többiek sem fogják részvétüket ez ol­vasó körtől megvonni. A társs­ágnak, mint Szász Zsigmond urnak a „M. S.“ hoz intézett párisi leveléből értjük, poli­tikai czélzata .inus. * Rott Dávid ékszerárus, kinek boltját a bécsi ut­­czában kirabolták, a tettesek fölfedezőjének 5000 ft. ju­talmat igér. A londoni kiállításra utazók érdekében. A londoni kiállításra utazók érdekében tervezett vállalatot alakultunk jelenteni. Nem íratták ugyan be magukat annyian, mennyien a mellőzhetlen költségek fedezésére kivántatnának; tekintetbe véve azonban azon számos megkereséseket, mel­yk a vállalat el nem ejtését sürgetik, továbbá híven, hogy ezentúl is lesznek még jelentkezők, végül némi áldozattól sem riadván vissza, szolgálni fogjuk kiutazó hazánkfiai érdekeit. Azok, kik nálam bejegyeztették neveiket, szíves­kedjenek 25. oszt. értékű forintot legrövidebb idő alatt beküldeni hozzám, s egyúttal, ha tehetik, tudtomra adni, körülbelül mikor szándékoznak indulni. Bejegyzéseket ezentúl is elfogadok, 25 írt befize­tés kíséretében. Térey Pál úr április közepe táján fog indulni. Az újabban jelentkezett kiutazók ime ezek: Be­­lovány Ferencz viszlói ref. pap, Leicht Menyhért, De­­száthy István Eszékről, Bignió József Pestről, Györöcs­key Mihály Győröcskéről, b. Podmaniczky László Pestről, Hegyessy Kálmán Pestről, Ujváry Kálmán Bátyá­ól, Berenczey Kovács Eduárd, Kovács Ágoston, Esze Gábor Szathmárról, Kégl Ferencz ny. plébános O-Barokról, Rosty Pál, Ledniczky Mihály Pestről, Pósa Gusztáv Török Becséről, Braun József, Gschwindt M., James Egan Pestről, Fáy Sándor Hevesből, Hegedűs József Nagy-Kanizsáról, Farkas István Pestről, Teleg­­di László Debreczenből, Lőrinczi Ferencz Sár-Pentelé­­ről, Goriupp Ferencz Újvidékről, Gorove Jakab N.-Vá­­radról, Gencsy Feren­cz, Katona Lajos Balkányról, Szontagh­ István Losonczról, Finkman Justus, Farkas József Előszállásról, Huszár László Tereskéről, Reiser Lipót és fia, T.­Becséről, Kismartony Ede Pestről, Janky József N.-Volvadról. É­r­k­ö­v­y Adolf: A londoni világkiállitás ügyében. A nagym. magy. k. helytartótanácsnak f. é. mart. 19 én kelt intézménye szerint, f. é. márt. 13 án kelt kegy­­udvari rendelettel, a Londonban ápril 1-től május 15 ig működendő osztrák birodalmi fel­állítási bizott­mányhoz Magyarország részéről gróf Waldstein János, annak akadályozása esetére pedig helyettesül gróf Széchenyi Ödön urak ; — a kiállítási tárgyak rendezé­sével s különösen az azok iránti felvilágosítások adá­sával megbízandó rendező biztosokat pedig, a kiállítás egész tartamára, egyetemi tanár dr. Szabó József, és az országos központi bizottmány eddigi titkár,» Jankó Vincze urak neveztettek ki. Pesten, márt. 29-én 1862. Az országos központi bizottmány elnöksége megbízásából: P­é­c­z­e­­­y Ferencz. A londoni világkiállításra küldött tárgyaknak annak idején a köztelken történt kiál­lítására nézve több­ bejelentők, sőt hírlapok is azon téves felfogásban látszanak lenni, hogy az ott közszem­lére kiállított tárgyak az országos bizottmányhoz szál­lított küldeményeket, s Londonban az országos tár­gyak közt kiállítandókat képezték. E részben figyelmeztetnek az illetők az 1861-iki december 23 án tartott bizottmányi ülésről felvett s annak idején hirlapilag közzétett jegyzőkönyvre, mely szerint az országos bizottmány, eltérve a Pro­gramm 38. szakaszától, az előleges közszemlére hatá­rozott kiállítástól elállótt, é­s a köztelken kiállítva volt tárgyak csak­is Jankó Vincze úr gyűjteményes kiállításának csoportozatát képezték­ ki az országos kiállítás irányában csak mint egyes kiállító jele­nik meg. Pesten, mártius 30 án 1862. Az országos központi bizottmány elnöksége megbízásából P­é­c­z­e­­­y Ferencz. A negyedik szállítás mártius 22 én a következő kiállítók küldeményeit foglalta m­agában, u. m. vámsuly fontokban: Benczúr József, czement-tárgyak . . 149 Birnbaum Jakab, apathini kender . . 57 Brandl Károly, 2 hegedű ... 30 Chladek János, kefekötőmunkák . . 22 Dépold József, férfilábbeliek ... 12 Dréher Ignácz, sebészi eszközök . . 21 Egger Dávid, magyar úri disz-ékszer . 69 Festetics György gróf famutatványok . 116 Fleischl S. D., pehely és ágy toll . . 19 Ferenczy János, biliárd palcták . . 47 Gál Dénes, búza ..... 29 Gácsi posztógyár, gyári készítmények . 624 Goldberger Soma, gyapotszövetek . . 290 Goldstein A. és fia, nyersbőrök (prémek) 105 Gucker József, album .... 41 Hannig M. L, gyékényfonatok . . 147 Hevesmegyei gazd. egylet, gazd. termé­nyek és iparczikkek .... 587 Jankó Vincze, gyűjteményes kiállítása . 13622 Kappel Frigyes, gazd. termények . . 100 Kossuch János, üveggyári készítmények. 76 Kraetschmar C. A., gazd. termények és ruhaneműek................................230 Králik Soma, órák ..... 277 Lauffer és Stolp, egy utazási album . 48 Mayer György, fényképek . . . 114 Molnár György, gazd. termények, dohány 64 Morgen­­thaler Károly, tbeakészület . . 74 Napholcz Mátyás, téglamutatvány . . 11 Nitsch József, férfilábbeliek ... 43 Riedl János, fúvó hangszerek ... 97 Rigyitzky Pál, kukoricza ... 27 Scholcz Károly Ágoston, különféle lóva­karók..........................................100 Stettner J., kefekötőmunkák ... 14 Soupper Teréz, hímzések ... 40 Szepessy Antal, lovag és vadász-ostorok. 7 Wilde József, 2 db. ittalmáriom . . 658 A negyedik szállítás sulyja . 18981 v. f. Ezen szállításhoz hozzászámittatnak még azon tárgyak, melyek a kiállítók által egyenesen Bécsbe küldettek továbbszállitás végett; ilyenek: Bokor Ferdinand, gazd. eszközök Mészáros János, gazd. eszközök A nagy ezenki selyem­filanda selyemterményei és Posner Károly Lajos, diszalbum. Közegészségi ügyek. Váczi siketnéma intézet, fegyház. A váczi siketnéma intézet növendékei számának, a fölme­rült szükséglethez képest, huszszal leendő szaporítása tárgyában az ország főorvosa a nagym. m. k. helytartó­­tanács által az intézet helyiségeinek egészségi szempont­­bóli megvizsgálása végett a helyszínére küldetett ki, mely alkalommal figyelmét egyszersmind az ottani fegyházban sűrűn mutatkozó s ü­g­y­r­e is fordu­­, s remélhető, hogy e betegség, főleg ha a készülőben levő fürdő gyógyhaszná­­lat végett megnyittatik, nem sokára megszűnik. A hólya­gos himlőnek ugyanez intézetben mutatkozott két esetén kívül, más nem fordult elő, s e betegség is megszűntnek tekinthető. Keleti marhavész. Nyitramegye Rudnó községében újabb keleti marhavész-eset nem mutatkozván, s e járvány megszűntnek nyilváníttatván, az egész megye jelenleg járványmentes. — Az erdélyi főkormányszék megkeresésére, miszerint a keleti marhavésznek Erdély­­országban történt megszűnte alkalmából Bihar megyében feleslegessé vált azon intézkedés, — mely szerint a Ma­gyarországba hajtandó szarvasmarha 48 órai vesztegidő­­nek vetendő alá, — megszüntessék; a nagym. m. kir. helytartótanács a nevezett megyét ezen jelenleg csupán a közlekedést akadályozó intézkedésnek azonnali meg­szüntetésére utasította. — Kelt Budán, martius 27. 1862. Gr­ósz Lipót tr. 1832-ben nyomós okokkal bebizonyította, hogy az 1831-diki fölkelés által a lengyel igények nem lehet­nek eljátszva. Miklós czár kormánya azonban nem hallgatott azon okokra. II. Sándor trónraléptével változás történt az orosz személyes jobbágyok állapo­tában, s erre kellett következni a Lengyelország irá­nyában teendő engedményeknek. Ez engedmények ki voltak fejtve Gorcsakoff hg. körlevelében, melyet az orosz követ nekünk fölolvasott, de másolatban nem adott át. Az orosz czár tehát ez által elismerte, hogy a bécsi szerződésnél fogva kötelezve érzi magát, hogy a lengyeleknek szabadelvű kormányt adjon. A lengye­lek, fájdalom, tüntetéseik által azon aggodalomra szol­gáltattak okot, hogy a rendet megzavarják. De azért — mint akkor a másik házban mondtam — mégis ke­gyetlenség volt a fegyvertelen népet előleges intés nél­kül katonákkal megtámadni, s mondásomat nem vehe­tem vissza. A herczeg, ki akkor Varsóban parancsno­kolt, egy velem közlendő levelet irt valakinek Angol­országban s abban ki igyekszik mutatni, hogy a nép­ség kiáltvá­sok által kellően meg volt intve. Meg va­gyok győződve, hogy Gorcsakoff bgnek a kegyet­lenkedés nem volt szándékában. De azért meg kell maradnom azon véleményem mellett, hogy az akkori eljárás méltán ingerültséget szült. Az izgalom nőtt, s tudjuk, mi történt. Nem csodálkozom, hogy a nemzeti irányú énekek éneklését meg akarták akadályozni, de a módot, a­mint az embereket a templomokba rekesz­tették, nem lehet menteni. Örülök, hogy mind fenn, mind fenn jobb hangulat terjed, s osztozom a nemes lord reményeiben. Különösen jó jelnek nézem a módot, amint Wielopolski marquist az orosz udvarnál fogadták, s ha tanácsait nem követik is azonnal, de azok, gondolom, nem hullottak terméketlen földbe. Ha maguknak az oroszoknak korszerűbb kormányzatuk lesz, ez hatni fog Lengyelország állapotára is. 1831. az oroszok még némi irigységgel viseltettek azon ki­váltságok iránt, melyek 1815 ben a lengyeleknek igértettek ; most már nem ellenséges indulatnak a len­gyelekhez. Végül ki kell nyilatkoztatnom, hogy se közvetlen beavatkozás, se örökös fölszólalgatások — s ez utóbbiak még kevésbbé vezethetnek óhajtott czélhoz. A „Times-1 igen hidegen nyilatkozik a lengye­lekről. A „Daily News“ helyesli, hogy Russell oly tartózkodással nyilatkozott s a lengyeleket nem ke­csegtette határozatlan reményekkel, melyeket úgysem teljesíthetett volna. Egyébiránt megjegyzi a „Daily News,“ hogy Angolországnak joga van követelni Orosz­országtól, hogy a lengyelek iránt igazságos legyen, s e jogáról nem is fog soha letenni. OLASZORSZÁG. Ratazzinak Turinból márt. 20 -­ó­­ kelt körlevele, melyben az, kül­földön levő képviselői előtt a kormány politikáját ki­fejti, először is „az újabb szellemi műveltség hona“ szá­mára az európai nagyhatalmak elismerését veszi igény­be. Az olasz népben fölébredt nemzetiségi öntudat — úgymond — elég erős volt arra nézve, hogy az 1815-öi rendet lerontsa, s annak minden helyreállítá­­sát lehetetlenné tegye. Az „olasz ösztön“, mely a fél­sziget összes népeit vezeti, a Zürichben kötött olasz szövetség-állam ellen is tiltakozott, s azóta semmi olyas sem történt, mi megengedné az olaszok állhata­tosságát kétségbevonni, egységi törekvéseikre vonat

Next