Sürgöny, 1862. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1862-06-01 / 126. szám

Második évi folyam. 126. szám — 1862. lierkesEtö-hivatal: Hats tok-tere 7. sz. a- földszint kiadó-hivuíal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kOTeWK- hivatalban, barátok-tere 7. szám, . földszint Vidéken bénnentes levelekben , minden posta-hivatalnál. SÜRGÖNY Vasárnap június 1. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr , ft kr Egészévre 16 — Évnegyedre 4 — Egészevre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Félévre 8 — mény által, a cs. kir. kormány részéről minden kétsé­gen kivlil nem helyeztetik, — továbbá fejezné ki a ház abbeli határozott várakozását : miszerint a kormány minél elébb teend előterjesztést, addig azonban a ta nulmányi alapoknak az egyház tulajdonába leendő át­adását elbalasztandjk. Mühlfeld indítványa végre körülbeiöl következő: mondja ki a ház, mikép a tanulmányi alapok javai­nak tulajdonára s azok kezelésére vonatkozó azon nyi­latkozatot, mely a pápai szék s a cs. kormány közt 1855. aug. 18-dikán történt, s az 1855. nov. 5-diki nyiltparancsban kihirdetett egyesség 31-dik czikkében foglaltatik, annyiban érti azokra vonatkozóknak, a mennyiben kimutatbatólag a tanulmányi alaphoz vont egyházi vagyont képeznek. Melyik fogja e javaslatok közöl a parlamenti diadalt kivívni, még épen nem határolható meg; a vé­lemények úgy látszik sehogy sincsenek elöleges értekez­letek által úgy előkészítve, hogy a többséget csak sej­teni is lehelne bármelyik javaslat részére. Áz azonban fölttlnt, hogy Litwinowitz püspökön kivlil senki sem vetette föl magát a concdrdatumnak mint egésznek lo­vagjává. Némi biztonságérzetet ólvas ki e körül­ményből, mely azon látszik alapulni, hogy egy állam­szerződés az alkotmány életbeléptetése előtti időből nem dönthető meg az alkotmányos testületek egyszerű tagadása által. S ezen biztonság érzet tényleg erős tá‘ pót nyer a „Donau Ztg“ mai czikke által, melyben a íélhivatalos kői löny erélyesen kikel azon felfogás el­len, mintha a concordatum nem volna államszerződés. Határozottan visszautasitja afcon nézetet, mintha a pápa mint egyházfő nem volna csak oly soüverain, mint bár­mely világi fejedelem ,■ ez annyira igaz, hogy ama szán­dék : az egyház fejét más hatalom alattvalójává tenni, még sehol sem nyilvánult. Mindamellett a ,.D. Ztg“ is el­ismeri, hogy a concordatum sok olyat-tartalmaz, mi az alkotmány alapelveivel nem hangzik össze, s ezért az mindenesetre revisiót szükségei. Csak hogy ha ennek szüksége beáll, úgy az első bevezető lépés az e revisió iráuti megkeresés, mely aztán ifgyaüazon utón hozandó létre mint maga. a szerződés létrejött. A „Donáti Ztg" e nyilatkozata bizonyosan jó ha­tást fog tenni a concordatum elleneire is, kiknek ek­ként tudtul van adva, miszerint minden, a mit ez ügy­ben okszerűen tehetnek, a reviáio, .sürgetése, melyre hogy azután a birodalmi tanácsnak: is 4öe«d utólagos befolyása, ez az alketmányosság természetéből érthető. Egyébiránt ha a külföldi tudósítások nem csal­nak, úgy az austriai kormány ez érdekben az első be­vezető lépéseket már megtétette b. Bach által; a fő­munka azonban e részben egy római tudósítás szerint Rauscher bbkra lesz bízva, talán főleg azért, mert ez ügy első megpenditésc a római conservativ egyházi körökben nem talált előzékeny fogadtatásra. Mi a római ügyet különben illeti, ma már mint bizonyost említik, hogy Lavalette nem megy vissza Rómába; a „Pays“ szerint Montebello hg, jelenleg szt. pétervári követ foglalandja el helyét, mig Goyon parancsnoki állására szintén Montebello hg, a császár hadsegéde már hivatalosan ki van nevezve. A két test­vér talán mégis hozand egységet a franczia kormány annyira kétséges római politikájába. Egyébiránt Goyon eltávozásának egy szemmel- látható következménye mégis volt, s ez abból áll, hogy a francziák most Velletri és Frosinone tar­tományokban a legszigorúbban őrködnek a határok fölött; a fegyverek hordását betilták s a nem honos egyéneket kiutasítják. Mondják, hogy Antonelli bi- bornok különösen ezen utolsó rendszabály ellen eré­lyesen tiltakozott. Általában a bibornok attól látszik tartani, hogy a franczia hatóságok jövőben nem fogják a közrendet és fegyelmet úgy biztosítani, miután szük­ségesnek tartá Bclluno herczegnek kijelenteni, misze­rint a pápai kormány el van határozva, minden olasz manifeatatiót erőhatalommal elnyomni. Az olasz kormány mint látszik, nincs még Gari­baldi jövő magaviseleté iránt teljesen megnyugtatva, minthogy elbatározá, jövő körútját hivatalos jellemé­től megfosztani. Ekkorig mint az általános nemzeti czéllövésztársulat alelnöke utazott, s a kormány meg­bízásából alakitá a ezéllövész egyleteket; de mint­hogy különösen szónoklati kifakadásaitól mégis tart, ezért a kormány visszaadja neki magán jellemét; utazhat, de egyleteket nem szabad szerveznie. Ámde Garibaldi is látszik még valamit a kormány ellen for­ralni, s nem megy vissza Caprerába, mielőtt a parla­mentben legalább is nehány napra helyét el nem foglalá. Egyébiránt ma nincs se török, se montenegrói győ­zelem, de még uj mexikói tudósítás sem ; s ez erősen könnyít egyrészt kétkedő, másrészt unatkozó lelkűnkön. „A magyar nemzeti politika helyes iránya.“ Ezen ezim alatt jelent meg közelebb Bécsben Ge- roldnál egy magyar röpirat, mely czélul tttzé ki, a ma­gyar nemzeti politika helyes irányát kijelölni. Hogy ezt. tehesse, élesen megbírálja az eddig fentai tott kiin­dulási pontokat, valamint a követett irányokat egyik részről úgy mint a másikról, melyek mindenhová, csak megoldás felé nem vezethettek. És ezt teszi higgadtan, tapintatosan, úgy hogy az olvasó csakhamar meggyő­ződik, hogy a névtelen szerzőben egy éles belátásu, szenvedélynélküli, czélját tisztán látó férfiúra akadt, ki midőn a megoldás lehetőségét mutatja, egyszersmind a követés végett ajánlt ut helyességéről mélyen meg van győződve. Czélunk olvasóinkat e röpirat tartalmá­val bővebben megismertetni; annak iránya s szelleme kitüntetéséül azonban legczélszerübbnek tartjuk, min­denekelőtt azon nyílt levelet közölni, melyet szerző röpirata elején gr. Apponyi György országbíró ur ő excjához intézett, fölhiván, ezt, hogy ragadja meg a valódi „magyar“ zászlót. Ámde halljuk magát a nyílt levelet, mely igy hangzik: IN' y i 11 levél gróf Apponyi György Országbíró Ur 0 Nagy méltóságához! Hajói emlékszem, 1848 ki mártius 16 ka volt azon eseménydus nap, midőn Ön, szive legbensőbb barátja, a már Istenben boldogult báró J ó s i k i Sá­muel, Erdély kanczellárával egyetértve, leléptek a test­vér haza kormányáról, melynek élére Önöket a fejede­lem s nagyszámú honfitársaiknak bizalma helyezé. A jóságos fejedelem ekkor két leghübb magyar tanácsosától fosztatván meg, felséges személyét s kor­mánya vezetését azokra bizá, kik Önök politikai elle­nei valának! De ne fejtegessük tovább az események menetét, melyek a hazai történelem lapjait fogják egykor gaz­dagítani, a nélkül, hogy Magyarország mulékony di­csősége mellett, fiainak „bölcseségéről“ tehetnének bizonyságot. Ön és Udvözült barátja bazafiui kötelességet vél­tek teljesíteni, midőn a testvér magyar haza kormá­nyáról visszaléptek, mert politikai becsületességük ér­zetében azt hivék, hogy a „párisi vihar“ szele által Pozsonban is felkerekedett fergeteg csillapulni fog, ha a kormány addig vallott elvei más irányzattal váltat­nak fel; mert azt bivék, hogy hibázhatván felfogásuk­ban, sietniök kelle visszavonulásukkal legalább boldo­gítani a hont, melynek vágyait félreismerheték ¥ ! Ámde mennyire csalódtak ! Tizenkét évek szen­vedései tanúskodnak mellette, hogy a csere meg nem felelt a meglepetett jószivü tejedelem bizalmának, s nem felelt meg a nem kevésbé felriadt nemzet várako­zásának sem! Nagy méltóságod távol nézője volt utódjai sze­rencsétlen sáfárkodásnak. Ön hazafiul ösztönétől vezé­reltetve, ha őket tettleg nem is gyámolithatá, törvény­szerű engedelmességének példája által könnyíteni igyekezett feladatuk nagyszerűségét. De az események nagyobbak az embereknél; s ők , kik oly könnyűnek vélték a kormányzást, annak nehézségei alatt csakhamar összeroskadtak, s magukkal rántották a hazát, melyet boldogitni kí­vántak. És Ön csak akkor sietett nemes tétlenségéből is­mét előre, midőn azok , kik hivatva valának a hazát megmenteni, balnl értelmezett hivatásuk teljesítésében elmerültek. Nagyméltóságod bazafiui buzgalommal tör­tetett ekkor ismét előre, hogy megmentse a hazának azt, mi még menthető volt; hogy szerezze az uralkodó­nak vissza azt, mi nélkül el nem lehetnek a királyok : „népei szeretetét és bizalmát.“*) Elönzethetnl „SÜRGÖNY“ junius — September! 4 havi folyamira 5 forint 50 krajczárral. A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HÍV VIA LOS MSI. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 25 ről kelt legfelsőbb határozatával, Péehy Ferencz cs. k. ka­marást s valóságos magyar kir. helytartó tanácsost, a magyar kir. helytartó tanács második elnöki helyet­tesévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A magas cs. k. pénzügy-ministerium B a k a 1 a r z Móricz és G r i n d 1 Károly pénzügyőri utáunézöket, ide­iglenes II osztályú pénzügyőri biztosokká a buda nagy­váradi cs. kir. pénzügy igazgatóság területén kinevezte. •WMÍÉIVVFÁLOK MSI. /Tájékoz, á s. Annak hire, hogy a,birodalmi tanács követi háza a concordatum egy fontos pontjáról ugyancsak erélye­sen vitáz, rendkívül sok hallgatót csőditett a második ülésre ; de a kíváncsiságot ez korántsem elégítette ki úgy mint az első nap. A második ülés szónokai nem ereszkedtek úgy, mint az első napiak a concordatum elvi lényegébe; hanem a bizottmányi javaslat vagy az uj módositványok taglalására szorítkoztak. E sze­rint most négy javaslat fekszik a követek előtt; megis­mertetjük azokat röviden. Mind a négy megegyez abban, hogy bennök a tanulmányi alapoknak mint egyházi vagyonnak elis­merése, — mi a eoncordatumban kimondatott — meg- tagadtatik. Leghatározottabb abizot:ináuy indítványa, a mely megtagadja a concordatum 31-dik czikkétől a jogkötelezettséget, és a kormánytól egy alkotmánysze- rtlleg tárgyalandó törvényjavaslatot követel a tanulmá­nyi alapok kezeléséről. Ehhez legközelebb áll Herbst ta­nár indítványa, mely szerint a ház fontolóra vevén, hogy a tanulmányi alapítványokban foglalt vagyon ita­lában mint nem az egyház vagyona tekintendő, határoz­za el megkeresni a cs. k. kormányt: miszerint a szüksé­ges intézkedéseket tegye meg, hogy a tulajdon viszonyai ezen vagyonra vonatkozólag, minden azt megillető jo­gok, fóleg a testületek, alapítványok stb. jogainak fenntartásával alkotmányszerü utón állapíttassanak meg. __ Tinti követ azt indítványozta : nyilatkoztatná ki a ház, mikép az 1855-dik évi nov. 5 diki legfelsőbb pátensben a tanulmányi alapítványok tulajdonára nézve foglalt kijelentést általában mindaddig nem ismerheti el törvényesen mcgalapitottnak, mig a jogezim, egy a tanulmányi alapok minden alkatré­szeinek eredetét és jogviszonyait magában foglaló, és birodalmi tanácshoz intézendő felvilágosító közle TÁRCSA. Guizot emlékjegyzetei. Guizot „Mémoires pour servir á Phistplre de mon temps“ ez. jeles munkájának 5-ik kötete legközelebb jelent meg Parisban. Ezen kötet Guizot Angolország- bani követségének történelmét foglalja magában. A Thiers elnöklete alatti 1840. márt. 1 i ministerium Guizot-t Londonban találta mint követet, s öt ott is hagyta. Guizot maga részéről kész volt ott maradni. 0 uyolez hónapon át a franczia kormánynak loyalis, őszinte 8 mély belátásu ügynöke, — hasznos tanács­adója, s tisztelt közlege volt; még akkor is, midőn ezen politikának nem volt többé sikere. A franczia po­litikának ezen megpróbáltatásában, — úgymond C u- viliié r-F 1 e u r y, a jelen munka ismertetésében, — Guizot hűséget s buzgalmat tanúsított. Ó Francziaor- szág méltó büszkeségét a legnemesebb modorban tudá tolmácsolni; s ha nem tudá is meggátolni a jul. 15 ki szerződés végrehajtását, szintúgy fölfogá, mint maga a király is, bogy az ország érdeke minő határt szabott a Heheztelésnek. A király slo doni követe közti ezen egyetértésből, a júliusi szerződés következményei iránt, — eredt az oct. 29-ki ministerium; — melynek történelmét Guizot nekünk megigéri. — Midőn a múlt kornak ezen előadását olvassuk, némi szomorúsággal vegyült tisz­teletet érzünk ezen elenyészett kormányrendszer irá­nyában, mely még alig 14 év elteltével, ekkép vali- hatja be hibáit, tárhatja ki sürgönyeinek titkát, — is mételheti hangosan legbizalmasabb beszélgetéseit, s mely egyik legkitűnőbb kő. ege által bátran mondja nekünk: ítéljetek meg bennünket! — Mi néha csalat­koztunk. Mi — ministerekül vagy követekül — mindig úgy működtünk, mint a kik számot tartozunk adni az országnak. S most számot adunk. Mi nemcsak a tör­vény, hanem a közvélemény s közlelkiismeret előtt is felelőseknek éreztük magunkat. Ebben állott veszé­lyünk, — ezt mi jól tudtuk, de talán erőnk is ebben állott. Guizot azt könyveinek mindegyik lapján ki­mondja. A hajdani minister védi saját tetteit, a követ számot ad a közvéleménynek, a politikus kifejti esz­méit. Ö sokszor kifejté azokat különböző ministerségei folytában, sőt akkor is, midőn egy időre nem vett részt a kormányban; de sebolsem íej.é ki azokat vilá­gosabban, mélyebb belátással, derültebb s emelkcdet- tebb modorban, seholsem az érdekes részletek, ki­adatlan leleplezések s személyes levelezéseiből ügye­sen vett kölcsönzeteknek oly bőségével, mint a jelen munkában. Én részemről azt hívéin, hogy nem igen lehet többé a franczia olvasóknál érde­ket gerjeszteni a július 15 ki szerződés történelme irányában. De Guizot újra meg tudja ifjitni Ib­rahim pasa Syriáját s Mebcmed-Ali Egyiptomát Elbe­szélése egészen uj. A keleti kérdés az ö tolla alatt, né­mi tekintetben oly uj drámává lön, melynek színhelye többé nem Bcirutban s a Taurus alján van, melynek ját szó személyei többé nem a gyanakvó szultán, s enge­detlen vazallja. A nagy szerepeket abban ^Lajos Fü- löp, Guizot, Thiers s Palmerston lord játsszák; s a íőszinkely Londonban, — az angol társadalom köze­pette van. Guizot sorsának egyik sajátsága volt, hogy „Az angol forrad:lom“ történetírója, azon férfi, ki Fran- cziaországban talán leginkább tanulmányozá N. Bri­tannia intézményeit, irodalmát s politikáját, sohasem lépett át a csatornán, mielőtt Londonba követül kül­detett volna. Midőn tehát Guizot 1840. elején Angol­országba érkezett, a benyomásoknak oly újdonságát vivé oda magával, mely noha előbbi tanulmányok ál­tal elő volt készítve, — sajátszerix bájjal s frisseség­gel birt. Ezt az alábbi kivonatokból megitélhetendjük. Eze-ben az 1840-beni angol társadalom s londoni élet rajzoltatik le. Ennek már 22 éve, — de ez nem tesz semmit, — Guizot elbeszélése egyrészben oly erköl­csökre, szokásokra s intézményekre vonatkozik, me­lyek nem igen változnak. De hagyjuk Guizot-t be­szélni. „A diplomatia jelleme s különös gyönyöre abban áll, hogy abban a világi élet kellemei egyesülnek a politikai élet érdekeivel, s a fölületes gyönyörök a ko­moly munkákkal. Valamely államnak külföldön levő képviselője nem csak hogy mindjárt kezdetben azon országnak , hol lakik , legmagasabb társa­dalmába vau helyezve , hanem természetesen nagy tekintettel kell lennie ezen társadalomra; ezen közönyös világ keblében szükségkép kissé ben­sőbb viszonyokat s szokásokat, és oly személyes helyzetet kell szereznie, mely küldetésében erejévé le­gyen. Számát a a látszólag frivol gondok szükséges fog- lalkodást képeznek; helytelenül teszi, ha a salonok- ban s ünnepélyek közepette az ügyeket szüntelen eszé­ben nem tartja; egy futólagos társalgás szintoly hasz­nos lehet czéljaira, mint egy hivatalos értekezlet, s ama j benyomások, miket a társaságban hagy maga után, I nem kevésbé fontosak rá nézve, mint azon érvek, mi- í két a kabinettel szemben fejt ki. A társadalmi s politikai életnek ezen vegyülete se­holsem bir nagyobb fontossággal, mint Angolországban; mivel sehol sincs a kormány mellett oly nagy, oly füg­getlen, a közügyeket oly figyelemmel kísérő társada­lom, s melynek véleménye, akár helyeseljen, akár kár­hoztasson, oly nagy sulylyal s hatással bírna. Nem, mintha Angolországban valamely külföldi követnek csak legcsekélyebb kilátása is lenne sikerre, ha ezen társadalomra hivatkozni, s ezt kormánya ellen fölhasz­nálni próbálná ; sebolsem pyanusabb a külföldi befo­lyásnak minden látszata; sebolsem érzékenyebbek ezen pont iránt a nemzet összes osztályai, s kevésbé hajlan­dók valamely idegennek engedni át az őket kormányzó hatalom hírnevét vagy eiejét. S az angolok igen figyel­mes, éber s finom szemlélők, — noha úgy mutatják, mintha oda sem néznének ; egy külföldi követ tönkre tenné magát, ha ebben csak legkevésbé is megsértené a nemzeti érzetet. Azonban számára van egy eszköz, komoly befolyást gyakorolni az angol társadalomra, a nélkül, hogy azt keresné; ez abban áll, hogy ott nagy személyes tekintélyt s néhány valódi barátot szerez­zen. Seholsem gyakorol nagyobb hatalmat azon véle­mény, melyet valakinek jelleméről s szelleméről for­málnak ; sebolsem hatályosabb az annak irányábani becsülés. S ha neki az előkelő s köztiszteletü egyének közt vannak oly barátjai, kik erősen ragaszkodnak hozzá s bíznak benne, — azok bizalma a közönségnél is elterjed, s valódi hitelt biztosit számára. Ezen köz­vetett, távoli, türelmes, s egészen maga az egyén érté­kéből s helyzetéből eredő befolyás az egyetlen, melyre Angolországban valamely külföldi követ törekedhetik; azonban ha az eszélyesen gyakoroltatik, s ha ideje van működésre, a meghatározott perezben nagy értékű lehet. Ezen föltétel alatt s ezen határok közt nyújthat segélyt Angolországban a társadalmi élet a diploma- fiának ; ez akkor annál fontosabb észlelési s értesülési eszközzé lesz, mivel nem igen létezik más ily eszköz; valamely külföldi követ Londonban csupán két utón, a nyilvánosság s a társalgás, a hirla ok s asalonok által szerezhet értesüléseket, s méltányolhatja a kormány szándékait, vagy sejtheti annak határozatait; minden más nyomozási eljárás compromittáló s egyszersmind hasztalan lenne; az angol kormány politikája lényege­sen nyilvános; az, mit abból a lapokban vagy a társa Ságokban nem lehet megtudni vagy sejteni, nem ér-* *) Az 1849 ki év elején Ö cs. kir. Apostoli Felsége „közvetlen“ parancsára egy tisztán magyar államférfiak­ból alakított bizottmány arra hivatott fel, hogy az akkori nehéz viszonyok közt fentartott „ostromállapot tartamára a közigazgatás és törvénykezés ideiglenes kezelésére a „magyar alkotmány alapján“ czélszerü s a nemzet szelle­mének megfelelő szabályokat dolgozzék ki, s azokat meg­erősítés végett Ö Felsége elé terjessze. E jóindulatú szándékot a meghívottak felhasználni kötelességüknek is­mervén — munkálkodásukat Bécsben nem csak megkez­dették, de már már be is végezték , midőn az időközben megjelent mártius 4-ki alkotmánynyal „meglepettek.“ Ez ellen — Magyarországot illetőleg — e bizottmány tiszte­letteljesen tiitakozott; sőt másrészről kitűzött feladatát, ezen befolyásán kivül keletkezett államtény által megza­vartnak, feleslegesnek, s az óhajtott kibékülésre nézve ozéltévesztönek nyilatkoztatván, legfelsőbb helyről nyert megbízását önként megszűntnek jelenté ki. Azonban a legkielégitöbb, sőt azon választ nyerve, hogy a közbejött körülmények által a bizottmány működése érintetlen ha- gyatik, megkezdett müvét teljesen bevégezte, s eljárása eredményét legfelsőbb kezekhez le is tette. E bizottmány következő tagokból állott: Gróf Apponyi György, volt magyar kir. főkanczellár elnöklete alatt: báró Jósika Sámuel, volt erdélyi kanczellár; Z a r k a János, volt per- sonális; Ü r m é n y i József, volt tolnai főispán-; Szent- Iváuyi Vincze, volt magyar királyi helytartósági ta­nácsos ; gr. Barkóczy János és gr. D e s s e w f í y Emil. E magyar bizottmány javaslatai felett ép már meg- indittattak a ministeri tárgyalások, midőn a debreczeni demli meg a nyomozás fáradságát, s minden ezen nyo­mozásban! erőfeszítés vagy cselszövény látszata végte­lenül többet ártana, mint a mennyit az használna, mit fölfödözni hiszünk. Midőn Londonba érkeztem, a whigek uralma a kormányzatban, az udvarnál s a közvéleményben még szilárdul meg volt állapítva; hiában vesztették ök el egymás után, 1830 óta, először némely legfontosabb szövetségeseiket, Stanley lordot s Sir J. Graham ot, s később legjelesebb főnöküket, Grey lordot; hiában ki- sérté meg 1834 végén Peel Róbert egy tory kabinet megalapítását; ezen kísérlet meghiúsult, s a whigek, veszteségeik daczára, — 1840-ben a hatalom teljes birtokában maradtak. En Francziaországban s követ­ségem előtt, több viszonyban állottam velük, mint a torykkal; általában a whigek gyakrabban s huzamosb ideig tartózkodtak a szárazföldön mint a toryk ; na­gyobb rokonszenvvel viseltetnek a külföldi, s névsze- rint a franczia eszmék s erkölcsök irányában; ők Lajos Fülöp kormányával föltűnő szövetséget kötöt­tek ; ö velük állék Angolországba érkeztemkor kölcsö­nös s már kissé benső viszonyban. Ök mindnyájan igen nagy jóindulattal fogadtak engem, akár ismertek már előbb, akár nem ; Devonshire herczeg 8 Claren­don lord szintúgy, mint Holland lord s Lansdovne marquis. Az angolok különösen kitűnnek abban, hogy tartózkodással tanúsítják a kegyet, s hogy nagyon udvariasaknak mutatják magukat, a nélkül, hogy elő­zékenyek lennének. (Folyt, köv.) Napi újdonságok. * A magy. kir. helytartótanács a magyar- országi összes nyilvános iskolák- és tanintézetekhez azon fölszólitást intézte, hogy a körükben találtató szerb ta­nulókat összeírják, vagy ha ilyek az iskola keblében nem léteznének is, ez iránti pontos kimutatásukat neki fölter- jeszteni kötelességüknek ismerjék. — c. H u s-ü g y. A húsnak mint első szükségü élelmi czikknek a közegészség fontos igényeinek megfelelő kiszol­gáltatása a közönségre nézve kiváló érdekű dolog lévén, a város közönsége még m. évben e részbeni szabályzat ki­dolgozására egy választmányt küldött ki. Mely választmánynak közgyülésileg elfogadott javal­lata, a m. é. deczemberi tanácsülésből ismételt jelentések kapcsában, megvizsgálás s megerősítés végett a helytartó­tanácshoz felterjesztetvén, ettől azon választ nyeré, hogy annak czélját s valószinüleg jó következményeit kétségbe vonni nem akarja, s a benne foglalt pontok legnagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents