Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1862-07-01 / 149. szám

Második évi folyam. LacrkeshIó-hivattal: Barátok­ tere 7. ss. a. földszint.. kiadó­ hivatal: Barátok tere 7. az. a fö­ldszint. Előfizethetni Budapesten a hivitalban, barátok­ tere 7 szám, földszint-Vidéken bérűlént a levelekben minden posta­hivatalnál.SÜRGÖNY Kedd julius 1. Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva.­­ Vidékre, naponkint postán ft kr ft kr ft kr , ft kr Egész évre 16 — Évnegyedre 4 — Egészcívre 16 — Évnegyedre 4 — Félévre 8 — Félévre 8 — Hirdetmény. A mint már a „Wiener Zeitung“ i. é. ápril 4-diki számában köztudomásra juttatott. Ő császári és apos­toli királyi Felsége Velenczében 1862 dik évi márczius 24 -én kelt legfelsőbb határozványával legkegyelme­sebben elrendelni méltóztatott, miszerint a közhasznú és jótékony czélokra szánt legközelebbi hetedik állam­­lotteria egész tiszta jövedelme a birodalom különböző országaiban a Duna, Elbe, Visztuláé, ezek mellék­­folyalmainak ez idéni kiáradása által megkáro­­sultak javára fordittassék, s hogy ily czélból ideig­lenesen is, előlegezvénykép, tüstént százezer forintnyi összeg bocsáttassák a főméltóságu cs. kir. államminis­­terium és magyar királyi udvari kanczellária rendel­kezése alá. Az ezen sorsjáték létesítésével megbizott cs. kir. lottó-jövedéki igazgatóság az előmunkálatokat tüstént megkezdvén , azoknak megtörténte után ezen nagy pénz-lottóriának játéktervét , az abban résztvevőkre nézve igen kedvező feltételekkel együtt közhírré teendi. Ezen lettek­ a 4,534 nyereménnyel, még pedig: 1 80.000, 1 30.000, 1 20.000, 1 10.000, 2 5.000, 3 4.000, 4 3.000, 5 2 000, 16 1.000, 50 500 forintjával s. a. t. lesz gazdagon ellátva, mely nyeremények egyetemes összege 300,000 forintot tesz osztrák értékben s egyetlenegy húzása, melynél valamennyi sors­jegyek minden nyereményekre játszanak, meg­­mási­hatlanul és visszavonhatlanul 1861-dik évi december 20-kán fog történni. Azon kedvező fogadtatás, melyben az Ő császári és apostoli királyi Felsége legkegyelmesebb atyai gon­doskodásából létrejött közhasznú s jótékony állam lottekiák még eddig mindenkor részesültek, azon fényes eredmény, mely azokat koszorúzta, az enyhítendő ín­ség kiterjedése és nagysága, végre a játékterv által­­ nyújtott lényeges előnyök a cs. kir. lottó-jövedéki­­ igazgatóságban azon biztos reményt ébresztik, misze­­­­rint ezen jótékony vállalatok hetedike is köz- és élénk részvéttel fog találkozni s örvendetes módon fog teljesülni Ő császári és apostoli királyi Felségének azon legkegyelmesebb szándéka, miszerint a külön­féle ajkú vizkárosultak, — kiknek szükségén és ínsé­gén sem az állam­i községek erejéből, sem a nemes­­keblü emberbarátok gazdag, adakozásai által segíteni nem lehetett — kellő gyámolitást nyerjenek. A sorsjegyek kiadása, melyeknek ára 3 forintot teend osztrák értékben, külön falragasszal fog kihír­­dettetni s akkor egyidejűleg elkezdődni. A cs. kir. lotto-jövedéki igazgatóság által. A közhasznú és jótékony czélokra szánt állam­­lotteriák osztálya. Bécsben, 1862-dik évi május 26-kán. Schrank Frigyes, Cs. kir. kormánytanácsos és lottó igazgató­­sági főnök.­ ­ EMI­ IV­AT­A­LOS RÉSZ. Tájékozás. A mexikói hadjárat III. Napóleon sokkal na­gyobb pillanatnyi zavarának tartatik, mintsem hogy a franczia törvényhozó gyűlés erre vonatkozó utolsó vi­tája nagy figyelmet ne gerjesztett volna, még ha nem is oly erős szónok veszi e tárgyat boncz­ése alá, mint Favre Gyula. Közöljük alább lehető terjedelemben beszédét, melynek főczélja vala, a kormányt kénytelni, hogy mexikói politikáját ha nem igazolhatja, lega­lább megmagyarázza. Ámde Favrenak sikerült ugyan­­ a gyűlés keblében, úgy mint azon kívül erős hatást előidézni , de a fölebbi czélt elérnie épen nem sike­rült. Épen azt dicsérik, — természetesen az illető körök­ben, — Billault válaszbeszédében, hogy Favre ellen­vetéseinek súlypontjait ügyesen ki tudá kerülni és sima fordulatok által mindig oly ügyrészekre térni, me­lyeknél kellemesen mozoghatott. Igaz, hogy követke­zése az, miszerint se a börze, se a közönség általában se fölvilágosítva, se megnyugtatva nincs; ámde a par­lamenti nehézségen mégis túlesett a kormány, a sajtó­tól úgy sincs mit sokat tartania. A „Presse“ koc­káz­­tat ugyan egy szerénytelen kérdést, m­ely abból áll, hogy mi történik majd végre is? ámde feleletet erre Billault általános phrasisain kívül semmi sem ad. A „Presse“ kérdésének veleje t. i. az, hogy ha a fran­­cziák csakugyan diadalmasan előnyomulnak, Mexicót beveszik, e­gy kormányt — bárminőt — helyeznek be, vége van e már ezzel a háborúnak, és továbbá ki biz­tosítja a nyugalmat Mexicóban akkor, ha majd a fran­­cziák diadalmasan elvonulandnak ? ez az, mire nincs felelet, pedig ama jövő biztosítása nélkül nincs az egész franczia expeditiónak czélja. Sokan azzal gyanusíták a tuileriák urát, hogy vég czélja nem egyéb, mint akár Napóleon bg, akár Murat bg számára trónt emelni, vagy pedig a róniai szigetek második kiadását franczia protectorates alatt előteremteni. Az „Epocá“nak egy fontainebleaui levele, melyet hivatalos eredetűnek tartanak, megc­áfolja most e föltevést, állítván , hogy Francziaország épen semmi hódítási tervet sem táplál . Persigny, ki Lon­donba ment, meg van a császártól bízva, e pontra nézve tartalék nélkül nyilatkozni, csupán az Egyesült­ Államok cselszövénye miatt, melyeknek a mexikói anarchia érdekükben áll, óhajtana Francziaország ott monarchiát európai protectorátus alatt. Ezen európai protectorátus kivetett eszméje látszik tehát jelenleg azon horog lenni, melyen Anglia politikájának fönn kellene akadnia. A belgrádi állapotokra nézve csupán azon tudó­sítás jött, hogy a lakosság és török őrség közt még folyvást azon ellenséges hangulat uralkodik, mely az­előtt, s ez tartani fog, míg Szerbia viszonya a portához szabályozva nem lesz. E viszonyt illetőleg Szerbiára kedvező kilátások látszanak mosolyogni. Francziaor­­szágnak konstantinápolyi értekezletek tartása iránti indítványa megnyerte a hatalmak többségének tetszé­sét, s ez értekezletek alapjául az „Ind.­beige“ szerint az vétetett föl, hogy a törököknek a belgrádi várban létele képezi állandó okát azon faggatódzásoknak és harcroknak, miknek véget vetni Európa érdekében áll. A conferentia keresi az eszközöket, mik által a porta ez engedményét annak Szerbia fölötti jogával öszhang­­zásba hozhatná. Szerbia ebbeli kilátásának még An­glia is kedvezni látszik, ha a „Daily News“, mely 1. Russel orgánumának tartatik, nyilatkozatából követ­keztetünk­, mely szintén a belgrádi őrséget jelöli az örökös bajok forrásának. A hesseni ministerek biztosítanak mindenkit sza­badelvű érzületük , alkotmányhűségükről, ámde hitelre még sem találnak, sőt a hesseni nép elítélé őket, mi­előtt még tetteiket látná. A kasseli várostanács és pol­gári bizottmány egyenesen a fejedelemhez írt feliratá­­ban jelenté, hogy nem bízik a ministerekben, s ezért nem reméli az üdvös összeműködést. Luders­tick ellen Varsóban merénylet jön megkí­sértve , a tábornok könnyű sebet kapott pisztolylö­véssel, s a tettesnek sikerült elillanni. Ha valaha, úgy most leginkább kárhoztatandó e tett, midőn Oroszor­szág czárja testvére elküldésével kívánja tanúsítni a lengyeleknek, miszerint a nem volt időszak eszközei­vel akarja őket kormányozni. Ország-autonómia a birodalmi tanácsban. Pest, jun. 30.. (EK.) A birodalmi tanácsnak legközelebb ülése, melyben a magyar-,erdély- és horvátor­szági kanczelláriák költségvetései jöttek szőnyeg­re, igen nevezetes volt azért, a­mik ott elmon­dottak, s talán még érdekesebb azon szempont­ból, a­mi ott nem mondatott, hanem hallgatássá mellőztetett. Tudjuk, hogy a kérdéses ülésben az osztrák municipalisták egyik jeles tagja, Wies­er tu­dor indítványba tette, hogy a fennemlített kan­­c­elláriák költségvetései minden vitatkozás nél­kül fogadtassanak el az alsóház által. Indítvá­nyát indokolá pedig avval, hogy mind az octob 20-ki diploma 2-ik czikke, mind a febr. 26 . pátens 11-ik és 12-ik szakaszai a magyar koro­naországoknak a közigazgatásban, törvényszol­gáltatásban, egyházi s iskolai ügyben teljes au­tonómiát biztosítanak, s igy a finanszügynek csak azon része tárgyalandó közösen, mely az egész birodalomra vonatkozik , s a mondott ma­gyar koronaországok autonómiáját a beligaz­­gatásban s törvényhozásban nem érinti. Ez indítvány igen különös, egészen ellenté­tes fogadtatásban részesült.. Rechbauer stá­jerországi képviselő, s az osztrák municipalisták főnöke, s vele még 5­6 képviselő, kik közt Ljubissa dalmátországi követet is találjuk, az indokálást teljesen magáévá tevén, de az in­dítványt épen ezért nem pártoló, hanem a 3 kan­czellária költségvetéseit mint nem ide tartozó ügyeket kérte egyenesen a ministériumhoz visz­­szautasítani. Az osztrák centralisták ellenben, köztök Hartig gróf, Schindler, Mühl­feld meg­fordítva, az indokolást nem pártolták, hanem az indítványt elfogadták, s ők lévén több­ségben, a 3 kanc­elláriának előterjesztett költ­ségvetéseit minden részletes tárgyalás nélkül határozatra emelték. Mint fentebb mondok, e reichsrathi ülés azért volt nagyon érdekes, mert először jött napfényre, hogy az oktoberi di­plomának és februári pátensnek né­mely czikkei különbözőleg magya­rázhatók, mely eltérő magyaráz­atok a dolgot is lényegében megváltoztat­­hatj­ák. A jogtan alapelve szerint minden ember a maga szavának legjobb magyarázója, s így tör­vényt magyarázni csak maga a törvényhozó van feljogosítva. Jelen esetben a kérdéses tör­vényeket maga a fejedelem adván , világos, hogy csak ő magyarázhatja meg, miként értette e törvényeket; de a mostani reichsrath ezek magyarázatára feljogosítva nem lehet, s e nézet­ből indulva, a többség határozatának, mely a Wies­er indokolását, vagy­is határozatát el nem fogadó, nagy fontosságot nem tulajdonít­hatunk. Nézetünk szerint Wieser, Rechbauer , társai magyarázták helyesen a törvényt. Mert mind az oktoberi diplomában, mind a februári pátensben a kül-, had­­pénz s kereskedelmi ügy kö­zös tárgyalásával együtt van kínmnelva a ma­gyar koronaországok történelmi ősi autonó­miája, a fennérintett ügyek kivételével. És igy e két alapelvnek egymás mellett meg kell férni, meg kell állani, s oly magyarázat ez alaptör­vényeknek nem adható, mely az egyik alapel­­vet vagy a másikat okvetlen megsemmisítené. Már pedig, ha a reichsrath többségének magyarázata állana, úgy a magyar koronaor­szágok autonómiája a közigazgatásban, törvény­kezésben, egyház- és iskolaügyben is meg lenne semmisítve, a­mi világosan ellenkezik az oktoberi diplomával és februári pátenssel, melyeket a reichsrath maga változhatlan alaptörvényeknek Előfizetési felhívás 1862-diki második félévi folyamára. Előfizetési ár : Julius—decemberi félévre 8 forint. Julius September! negyedévre 4 forint. A „Sürgöny* kiadó hivat­­a „SÜRGÖNY“ HIVATALOS II­ESZ. ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 19-töl kelt legfelsőbb határozatával, Suhajda János tudott s rendelkezés alatti cs. k. országos törvényszéki tanácsost, s Ribáry József helytartótanácsi titkárt, a ma­gyar kir. helytartó tanács valóságos tanácsosaivá leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 19-ről kelt legfelsőbb határozatával, Haeber Zsigmond magyar kir. helytartósági tanácsost, a magyar kir. helytartó­­tanács iroda-igazgatójává ugyanekkor történt kinevez­­tetése alkalmából, dij-elengedés mellett, udvari ta­nácsosi czimmel, s Veber János helytartótanácsi titkárt, helytartó-tanácsosi crímmel legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi junius 3-tól B­e­s­n­y­á­k Károly hold­mezővásárhelyi Ügyvéd veze­téknevének „Solti“ra leendő változtatását legkegyel­­mesebben megengedni méltóztatott. TáECZA. IH a t­á­r­l­a­t. A jelen műtárlat, mely június 18-tól julius 15 ig tartana, több jó s már általunk megemlített műveken kivül, egy szobrot is mutat fel Izsó Miklós hazánkfiá­tól, mely a magyar szobrászatban valódi esemény. Midőn derék Izsónk e valóban szép szobráról, mely három lábnál valamivel magasba szólunk, lehetet­len, mikép eszünkbe ne jusson , hogy a szobrászat sze­gény Ferenczy kísérletein túl nálunk semmi eredményt se mutat fel, ámbátor vigasztalhat azon tudat, hogy ha ilyen vigasztalás lehet, hogy a mai kor kevés nagy szobrászt szült; másrészről azonban csak örvendhe­tünk, hogy említett művész hazánkfia kiemelkedik a köz­­napiságból, s ily valóban tökéletes és tisztán nemzeti tárgyat vett remek vésője alá. Általában véve a dolgot a művészet iránti elősze­retet és pártolás korunkban csak kevés nemzetek tu­lajdona, s mindenütt csak a pénz csörgése s az üzlet emberei foglalják el a tért; az ízlés elromlott, valód klassikai művet még csak az irodalomban is vajmi rit­kán látunk; festészet helyett fényképirdák keletkez­nek ; a szobrászat pedig épen az építészetnek van alá­rendelve, s legfeljebb egypár firkó az, mi évenkint a szobrász műterméből kikerül. A művész saját inspirá­tióját nem követheti s csak ritkán készíthet oly műve­ket, melyek maradandó becsüek, mivel kénytelen csu­pán a mindennapi kenyérért dolgozni, s ez szomorú dolog. Festészetünk azonban sokkal előbbrehaladottabb szobrászatunknál, s míg e téren művészeink a külföld­del is bátran kiállhatják a versenyt és több történeti képpel bírunk is, valamint nemzeti életünkből több je­lenetet örökítettek meg hazai festészeink, nemzeti szob­rászaink épen nem volt. Izsó Miklós hazánkfiáé a dicsőség, hogy mélázó juhászá­val teszi le a nemzeti szobrászat alapkövét. Mily kár,­­ e szobormű magántulajdon, ennek he­lye a múzeumban volna. A juhász botjára támaszkodva néz a távolba. Fe­­hjén ávaleányhajas szabolcsi kalap, haja dús fürtökben nil verllaira; kialudt pipáját markába szorítja, mig ugyanazon kéz egyszersmind a gondolkodó fejnek tá­masza ; dohányzacskója derekához van fűzve, felékit­­ve lelógó sallanggal, szintén a juhászok készítménye, a zacskó pedig a redőzet alatt gömbölyödik; bal lába előre áll, a jobb a test súlyát tartja a hántott baju Csáti bot segélyével. A szobor magasabb 3 lábnál. A felfogás és kivitel mind művészi és tökéletes. A magyar juhász egész heteket egyedül töltve a pusztán, sajátja a balkomolyság, mely e szobron oly felséges magasztossággal van kifejezve mind az arezon, mind a levente-termetben és állásban, mikép lélektanilag meglepő és szebbet rég nem láttam. Az alakban oly nemes nyugodtság van s mégis oly sokat mondó bánat, hogy az ember egy egész élet fájdalmát érzi átrezgeni szivén, ha e szoborra tekintés Petőfi gyönyörű pusztai dala jut eszébe. Ez a juhász valóságos magyar, minden izmában, izében. A melléktárgyak is szabatosan vannak elrendez­ve, mi pedig a technikát illeti,tökéletesebbet, részletei­ben gyengédebb véső példáját márványban hazai szob­rászatnak még nem adott. Olajfestmény 38 darab van kiállítva, melyek kö­zül néhány a múlt havi tárlaton is jelen volt. Ilyen Székely Bertalan 10. sz. alatti arczképe és 32. sz. alatti Dobozija, mig 27. sz. a. arczképe Mün­chenből új és e művész jeles technikájával van kivive. Szintén a múlt tárlatból mon­dt fel B­r­o­d­s­z­k­y Sán­dor két jeles tájképe, Ligeti Antal gyönyörű Capri­­szigete, mely már megvétetett és nagyon jól van, hogy a közönség még tovább is élvezheti annak szépségeit. Orlai Petries Samu Zách Felicziánja csoportozatra jeles, de egyéni jellemzés tekintetében elég gyenge má s még néhány tanulmányfő. C­s­i­ll­agi Lajos 9. sz. a. jeles technikával fes­tett arczképe igen szép tanúságot tesz arról, mily ked­vező eredményt lehet kivívni a tanulmány által, s az árny és világosság helyes felosztása egy arczképet is mennyire emelhet; ellenben népünnepében a németal­földi iskola mélyebb tanulmányozását nélkülözzük. Pape E. Berlinben 11. sz. alatti dessaui tájképe, mely a poroszországi műegyletteli nyeremény Berlinből, igen szélesen kezelt erdőrészleteivel tűnik ki, mig Heil­­mayernek Münchenből 12. sz. alatti éjjeli tájképe, mely szintén nyeremény a darmstadti műegylettel, gyenge mű. George Ágoston Pesten 16. sz. alatti életképe „a kornak különféle hatása“, mind felfogás, mind ki­vitelben csak dicséretet érdemel; kár, hogy korunktól távol eső alakokat ábrázol; valamint Keleti Gusztáv jelenleg Münchenben 17. sz. alatti tájképe a Cserna völgye, helyes világ- és árny felosztása, úgy távnézeti elrendezése által a jobb tájké­pek közé tartozik. Habenschaden Münchenben 18. sz. alatti havasi kunyhójáról és Grosz Béla Pesten 19. sz. alatti tanulmány fejéről múlt alkalommal már szóltunk ; úgy Zimmer 21. sz. alatti három magyar czigányáról, kik nem azok, s igy mindezeket most mellőzzük. Hesz Nép, János, Pesten 28. sz. alatti „II. Rá­kóczy Ferencz az 1680. évi forradalom után hazája er­deibe menekülve, ott egy czigány bús méla dallamait meghallván, azt magához hivató és a dallamokat ismé­telteti“ hosszú czimű­ életképet nem értjük, mert először az nem II. Rákóczy Ferenczet ábrázolja, kiről a törté­net azt mondja, hogy korának legszebb férfia és szép barna haja­s bajusza, valamint liliom fehérségű arcza volt s e képen egy vöröshajú főurat láttunk ; másod­szor pedig az a czigány már is oly közel van hozzá, hogy azt magához hivatnia se kell. Ainmüller Miksa Münchenben 29. sz. alatti „a westmünsteri apátság belső látképe Londonban“ azima gyönyörű képe, mely magán­tulajdon, figyelmez­tetjük a vonaltávnézetet tanulmányozó művészeinket, s hogy ismét ki van állítva, köszönetünket nyilvánítjuk a műegylet választmánya iránt. Említésre méltók L­o­t­z Károly Pesten 23 és 25 sz. alatti kis életképei, D­u­x Zsigmond 30. sz. alatti „la bourse an la vie“ életképe és 31. sz. alatti tanul­mányfeje, Garay Kamilla Pesten 34. sz. alatti esz­ményi tájképe, Krämer Rudolf Bécsben 37 és 38. sz. alatti életképei, V­a­n­d­r­á­k Károly Pesten 39. sz. alatti virágai és különösen Telepi Károly Pesten 40. sz. alatti „egy szoba belseje“ mely K. A. tulajdona, úgy a 43. sz. alatti amerikai tájképe, mely Rosti Pál ur tulaj­dona és F­r­a­n­k­e­l Ingemár Pesten 42. sz. alatti arcz­képe, mellről már múlt alkalommal is dicsérőleg szól­tunk, valamint L­a­r­i­s­s Hermina Bécsben 44. alatti csinos ligeti tájképéről is. x.—y.— jun. 29 ki szám volt az utolsó, mely kezéből megjelenendő volt, s természetes, hogy az érintett szerkesztőség illőnek, sőt kötelességszerünek tartotta, olvasóközönségétől, me­lyet ő gyűjtött a lapnak, s munkatársaitól, kiknek közre­­működését ő szerezte meg, a tanúsított részvétet és párto­lást megköszönve elbúcsúzni s másfélévi sáfárkodásáról rö­viden számot adni. Ezt az illendőség, sőt kötelesség meg­kívánta; de ezenfölül kétségtelen joga is volt a szerkesz­tőségnek ily búcsú-nyilatkozathoz, mely fölötte áll minden kiadó-tulajdonosi jogon. Wodianer úr azonban nem gon­dolkozott igy, s lapjának jövője fölötti remegésében (más okot nem képzelhetünk részéről) megtagadta a szerkesz­tőségtől a nyilatkoztatást, annak végszavát a szedők fölötti nyomdász­uk­ hatalmánál fogva a már kész lapból kivé­tette, s ekként a mondott lap ez időszerint volt szerkesz­tőjét Greguss Ágostot azon alternatívába hozta, hogy vagy az olvasóközönséget fosztja meg az utolsó számtól, ha az aláírást megtagadja, vagy bucsu nyilatkozat nélküli számot kénytelen aláírni. Greguss úr az utóbbit kisebb bajnak ítélvén, olvasóközönsége iránti tekintetből engedve a tu­lajdonosi erőszaknak, végre aláírta az utolsó számot, mely ekként a szerkesztőség búcsúszava nélkül jelent meg. Ezen jogtalan s lovagiatlan eljárása a nevezett lap kiadótulajdonosának annál sérelmesb, mert ama búcsúszó, mint határozott pártlap szerkesztőségétől eredő, csak is a lap olvasó közönségének szól, s csak is e lapban leendett helye. A volt szerkesztőség ezen erőszak által kénytelve, hogy az akaratán kívüli mulasztást magáról elhárítsa, a többi lapokhoz küldé el búcsunyilatkozatát, s mi a ne­vezett lap közönségét, ezen egyrészt hálás köszönetirat, másrészt politikai pártlapi számadás létezéséről szívesen értesítjük, hozzá­tévén, miszerint a nevezett szerkesztőség jövő októberben remél azzal ismét a hirlapirói téren ta­lálkozhatni. .. Mindig örömmel registráljuk, midőn irodalmunk­ban a zsenge ifjúság lelkére jótékonyan és nemesitőleg ható műről tehetünk említést; egy ilyen mű jelent meg közelebbről, szorgalmas magán- és nyilván tanodai tanár Oldal Józseftől; czime : • „Beszélykék“ az ifjúság szá­mára. Tartalmaz nyolcz kis elbeszélést. Szerző tulajdona, ára 50 kr. uj pénzben. Ajánljuk a szülők és nevelő inté­zetek figyelmébe e beszélykéket, melyeket zsenge gyer­mekeik, vagy növendékeiknek bátran nyújthatnak olvas­mányul. * Megjelent a Diogenes társadalmi, humorisztikus hetilap mutatványszáma. A szines borítékba takart Dió­ 149. szám — 1862. Napi újdonságok. — A „Magyarország“ eddigi szerkesztősége Wodianer e lapjától a félév végeztével szinte testületileg visszalépett, hogy később egy uj lapnak adjon életet. A

Next