Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)

1862-07-01 / 149. szám

ismer el, s így maga magával jönne összeüt­közésbe. Állításunk igazsága jobban kiderül, ha e tárgyat gyakorlatilag elemezzük, s példákkal fölvilágosítjuk. Például az osztrák centralistáknak el kell ismerni, hogy a magyar országgyűlés az octo­­beri diploma és februári pátens értelmében is fel van jogosítva, hogy magánjogi törvényeket hozzon, perrendtartást készítsen, a törvényszé­keket rendezze, stb. Ha már most ez a gyorsabb törvényszolgáltatás tekintetéből elhatározná, hogy ezentúl mind a királyi tábla, mind a hétsze­mélyes főtörvényszék több senatusban ítéljen, s ez okból a táblai ülnökök és hétszemélyes bírák száma szaporittassék: ugyan kérdem, e kétségte­len törvényes jogát miképen gyakorolhatná, ha a közös rerehszab­nak fog­adatnék, hogy a sza­porított bírák fizetését megtagadhassa, s evvel a magyar országgyűlés törvényes autonómiáját és végzését megsemmisíthesse? Vagy minő auto­nómia lenne az, ha a magyar országgyűlés egy perrendtartást hozna, a birodalmi financzminis­­ter pedig e perrendtartást bélyeg- és taksa-ren­­deleteivel egészen felforgatná ? Mit használna an­nak elvi­leg­es kimondása, hogy a magyar országgyűlés az iskolaügyet autonómice kezel­heti, új iskolákat állíthat, a tanárok számát vagy ezek fizetéseit emelheti, ha tettleg a reichs­­rathnak jogában állana az erre megkívántató költségeket megtagadni, s Magyarország auto­nómiáját e részben is t­e 1tj­e­l megsemmisíteni ? Ne ámítsuk tehát magunkat, hanem mond­juk ki egyenesen, hogy ha a pénzügy közös el­intézése a törvénykező­re, közigazgatásra, cul­­tus- és iskola­ügyre is kiterjesztetik, mint ezt a jelen reichszab­ többsége szándékolja, úgy Ma­gyarország autonómiája e közügyekben, azon au­tonómiája, mely mind az octoberi diplomában, mind a februári pátensben biztosíttatik, nem lenne egyéb egy nagyszerű illusiónál. Ez világos megsértése lenne ugyanazon okmá­nyoknak, melyeket a reichsrath változhatlan alap­törvényeknek­ ismer el.­­Ezért nagy fontosságúnak tartjuk mi Schmerling államminiszer úr beszédét, me­lyet ez ülésben mondott, de nem azon részéért, melyet elmondott, hanem azon részéért, melyet elhallgatott. Ő nem szólott, hogy a többség vagy a kisebbség indokolását és magyarázatát tartja-e helyesnek vagy nem. Sőt kibékülési szándékát meleg szavakban fejezvén ki, s a febr. 26-diki forma megnevezése nélkül, csak az Ő Felsége által kiadott okmányok alapelveire, melyek közt Magyarország ősi autonómiája is helyet foglal, hivatkozván, okunk van reménylem­, hogy ez okmányok­­ részletesebb , pontosabb magya­rázata által sok aggodalom el fog oszlattatni, me­lyek Lajthán innen úgy mint Lajthán túl a köze­ledést s a kölcsönös bizalmat még most nagy mértékben hátráltatják, minden magyarázatot feleslegessé tesznek. Mind a két tisztelt szerkesztőség távolról ítél. Ők csak Schmerling urnak szavait, csak a birodalmi ta­nácsnak vitáit olvassák, pedig a hang az, mi a zenét teszi. Sem Schmerling úr, sem a birodalmi tanács nem mondhatott egyebet, mint a­mit mondottak; de ki itt, a viták közvetlen be­nyomása alatt volt, a­ki Schmerling úrnak ille­­tődött hangját hallh­ató, azon meggyőződéssel hagyta el a termet, hogy megérkeztünk azon forduló ponthoz, melyet rég óhajtunk úgy a bi­rodalom mint hazánk érdekében. Ezen meggyő­ződés ugyan leginkább sejt­elmen, érzelmen ala­pult, melyet nem igen lehetett formulázni, de a „Donau Zig“ tegnapi czikke bebizonyí­jaa, hogy ezen sejtelem jobban felismerte a helyzetet, mint a hideg ész, mely a szavakat fontolgatá. Ma az összes helybeli sajtó a „Donau Zig“ tegnapi czikkével foglalkozik. Legélesebben jel­lemzi ezt a „Neueste Nachrichten“, midőn azt mondja, hogy a „Donau Zig“ most azon elveket és eszméket vallja, melyeket a „Nem­ste Nach­richten“ elejétől fogva magáéinak ismert s a me­lyek miatt börtönre ítéltetett. Hasonló igényt az előrelátás dicsőségére tart a „Presse“, mely, Sep­tember 22-diki czikkét idézve, bizonyítja, hogy ő már akkor elismeri a februári alkotmány revi­­sióját az egyezkedés kiinduló pontjául. Koránt sem akarjuk a „Presse“ igénybe vett érdemét kissebbíteni, mert tagadh­atlan, hogy centralistá­­ink táborában nagyban előmozdította az esz­mék tisztázását, de talán e lap ma már be fogja vallani azt is, hogy September 22-diki czikké­­vel egy kissé elkésett és hogy az akkori eszmé­ket már a múlt é­v júniusban kellett­ volna elis­mernie. A „Wanderer" megelégedéssel, de gúny­nyal fogadja a „Donau Zeitung“ kinyilatkoztatá­sait. A megelégedés helyén van, de nem a gúny. Senkinek sem volna több oka a gúnyra mint nekünk. M­ég boszosan támadt ránk még kevés hóval ezelőtt a „Donau Zig“, mert azt mondottuk vala, hogy innen és túl is a Lajthán nagy szükség van az eszmék tisztázására. A „Donau Zig“ akkor elismerte, hogy túl a Lajthán csakugyan van eszmezavar, de úgy tetszett neki, hogy Bécsben minden esz­me oly tiszta s oly szilárd mint a gyémánt s hogy azokon nem lehet változtatni a legkeve­sebbet sem. Azóta, hála istennek, a „Donau Zig“ is meggondolta magát. De gyűlölhetjük azt, ki bennünket elnyomni, szent­ét sérthetetlen jogai..­­kát elkobozni törekszik; nevetségessé tehetjük, ki azt hiszi, hogy egy mixtum compositum által, melynek hét tized része már is államhivatalnok, hason tizede pedig azzá akar lenni,­­ eltipor­hatja, egy darab papírral elölheti azon nemzetet, melyet a tatár és kü­lünbféle más járás nem birt életrevalóságából kivetköztetni, — gúnyolhatjuk a bureaukratát, ki haragszik, hogy a magyarral nem bir többé úgy elbánni, mint bánt vele tiz évig, hogy a magyar az alkotmányosságot nem akarja „nach Vorschrift“ érteni ; — de nem szabad gúnyolnunk azokat, kik a viszo­nyok súlyát, az igazság erejét megérezve, a kibé­külés őszinte hajlamával közelednek felénk; nem szabad gúnyolnunk a Paul­ust, mert röviddel ezelőtt még Saulus volt. A helyzet, a mozzanat sokkal komolyabb, hogysem azt gúny által pro­­fanizálnunk szabadna. És ha elleneink még nem érték el teljesen azon pontot, melyet mi tekintünk az egyezkedés alapjául, a gúny által nem birjuk őket arra, hogy még inkább közeledjenek, ha­nem elriasztjuk. Az embert szavánál fogják: hát fogjuk mi is elleneinket szavuknál, hacsak egyet­len egy szavaknál is; mutassuk meg nekik e szónak következményeit, de a mellett ne fe­ledjük , hogy a békére nekünk is annyi szük­ségünk van, mint elleneinknek. A Pilvaxista élhet azon hiszemben, hogy mi, ha csak akar­juk, ma romba dönthetjük a világot, s holnap a magunk kénye kedve szerint teremthetünk újat. A Pilvaxistát ezen hiszem megilleti, mert ha az ember még fiatal korában sem ábrán­dozik, akkor idővel borzasztó philisterré lesz. De ép úgy megilleti a nemzet értelmiségét, hogy ismerje meg hivatását; tudja, hogy ő a szeme a nemzetnek, melynek látni, t­esze, melynek gon­dolkozni kell, s ne cseréljen szerepet a szívvel, mely méláz, mereng s ábrándozik s a politikában mindig veszélybe viszi azt, kit vezérel. Bécs, junius 29 ikén. L. A „Sürgöny“ nincs megelégedve a bi­rodalmi tanács alsóházának csütörtöki ülésével; a „Pesti Napló“ pedig, az államminiszer úr be­szédének azon részét idézve, melyben a kor­mány ama óhaja jelentetik ki, hogy a birodal­mi tanácsban még eddig ne­m­ képviselt országok foglalják el az utánuk sopánkodó padokat, azt mondja, hogy Schmerling urnak ezen szavai a T­enes a kiállítás csinosságánál fogva úgy látszik, nem az etnikus Diogenes, a­kit Nagy Sándor irigyelt . . Belső­ét nem volt időnk szorosabb vizsgálat alá venni. Annyi bizonyos, hogy szerkesztője Szini Károly és főmunka­­társa, a számos elkerült vígjátékairól ismert írónk : K­ö­­v­é­r Lajos. A czimirat annyiban nem hű a történethez, hogy itteni Diogenes takarja el a napot. Előfizetés négy bóra 2 ft. * Egy történeti adatokkal vegyes helyirati mun­­kácska jelent meg közelebb Baján, mely R­i­g­i­c­z­á­t és környékét (Bács-Bodrogh vármegyében) ismerteti, s óhajtandó, hogy több vidéknek is találkozzék hasonló helyismeretü és jártasságú leirója. Az ismeretlen szerző könyvecskéje tiszta jövedelmét ára 50 kr — a magyar írók segélyalapjához kívánja csatoltatni. A Kolozsvárit Stein bizományiban megjelent s általa minden hiteles könyvárusnál kapható „Kolozsvári Album,“ szerkesztik : báró Bánffy Dezső, Deák Farkas, Réthy Lajos. Összesen 250 lapra terjed, 8 hat nagyobb dolgozatot, s harminczhat apróbb költeményt foglal ma­gában : u m. „Egy estve“ Sand Györgytől, francziából fordította le. Bánffy Dezső: „A gyöngédség diadala“ éne­kes színmű Dózsa D.-től; „Két színésznő“ beszély Deák Farkastól; „Egy álom“ beszély K. Bánffy Dezsőtől; „Sh­a­­kespeare a költő“ értekezés Jancsó Lajostól angolból; „Murát basa életéből“ beszély Pap Miklóstól. Költeménye­ket adtak : Szász Károly, Medgyes Lajos, Réthy Lajos, Murányi Sándor, Nagy Lajos, Török Árpád, Izidora, Szász Domokos, Nagy Lajos, Szász Gerő, Szana Tamás, Vass Tamás, Gálfy Sándor, Sándor Domokos, Farkas Albert, Taraczki, F. Irma, gr. Vass Otti, ifj. Gálfy Sándor. * Az izraelita minta főtanoda igazgatóságától 3 st. a. é. küldetett be hozzánk a magyar irói segélyegylet alap­tőkéjének szaporításához, mely adományt köszönettel szál­lítjuk rendeltetése helyére. * A pesti izraelita képezdében az írás- és szóbeli tanító képességi vizsgák f. é. julius hó 17 kén és Io kán fognak tartatni. — A „Napkelet“ jun. 29-diki száma a cs. kir. rend­őrség által véglegesen lefoglaltatván, kérjük t. előfizetőin­ket nehány napi türelemre, mig utánpótolhatjuk. A „Napkelet“ szerkesztősége. — A „Pester Lloyd“ londoni levelezője írja, mikép sok oly dolog, mint például Beregszászi zongorája, Posner könyvei, Jámbornak a Jury által jutalomra méltatott magyar ruhái, Fisch­ernek herendi porczel- faárui, melyek Sz.-Pétervár ét Liasabonba is küldetnek,­­ és melyekből Palmerston lord is hozatott magának, úgy a gácsi posztó, több sebészi műszerek stb. nincsenek a magyar osztályban, hanem Austria készítményei között részint fenn a karzatokon, s részint jelentéktelen szegle­tekbe állítva, mint például Vidats gépei, melyek mind­emellett éremmel tüntettettek ki. — Nem magyarázhatják meg e tényt a rendező bizot­mány részéről, ami talán nem is az ő hibája és még most is segíthet) egy oly gyár iránt, mely első az országban, s melyet legközelebb Hajnik Pál vezetése alatt több Belga utas meglátogatott és iránta dicsérő elismeréssel nyilatkozott, s melynek gyártmányait most már Konstantinápolyba is viszik, hova legközelebb ekék, boronák és hengereket vitt próbául egy török nagyur.­­ A kegyesrendiek pesti nagy-gymnásiumában e tanév második felében az egyetemre megérlelen­dő­knek írásbeli vizsgálataira julius hó 8, 10 és 12-dik napjai vannak kitűzve. A szóbeliek a nagyméltóságu m. kir. helytartótan­ácsnak későbbi rendelkezésétől függnek. Ugyanezen gymnasiumba bejegyzett magán­tanulóknak írásbeli vizsgálatai julius hó 13 -án, 10 órától kezdve, a szóbeliek pedig julius 17-kén 8 órától kezdve fognak tartatni. A gymnasium nyilvános növendékei, miu­tán az írásbeli dolgozatokon átestek, 5 folyamatban fog­nak nyilvánosan vizsgáltatni. Az első folyamat kizárólag a hittanra szorítkozik, és július 4 dikén kezdőtik, 5 dikén folytattatik, végződik pedig 7-kén; a többi tantárgyak­ból 4 folyamatban tartandó nyilvános vizsgálatok julius 9 -étől ugyanazon hó 28 káig szakadatlan lánczolatban követik egymást, melyre a t.­er­­szülők, rokonok, ismerő­sök és mindenki, kinek a nyilvános tanítás és nevelés szivén fekszik, a honi tanügy iránti érdek növesztése és az ifjúság nemes ösztönzése tekintetéből az igazgató és tanári testület által ezennel mély tisztelettel meghivatik. Szepesi Imre, igazgató s tanár. * H­o­r­v­á­t­h-H­o­r­t­­ úrtól Pesten a „Nádor“ szál­lodában nyolcz új műtani találmány van mintaképek és tervekben közszemlére kiállítva, s találmányok ajánlja oly vállalkozóknak, kik azokat nagyobb mértékben foga­natosításba hozhatják, hogy ekkér azokat a honi iparban gyakorlatilag használhassák. A találmányok az említett feltaláló hirdetése szerint következők : 1. Egy suhon-odra. Gőz- és lóerő nélkül, legkivált rövid fiók-vaspályákra alkalmatos, egy ember képes azt mozgásba hozni, és ál­tala husz személy is meglehetős sebességgel több mér­­földnyire elszámittathatik. 2. Egy Állandó emelő otthoa­gép, úgy működik mint a gőzgép, egy ember által hozatik mozgásba, legkivált ajánlható az földesuraknak, földmi­­velőknek, iparűzőknek és gyárosoknak, miután azt külön­féleképen nagy haszonnal lehet alkalmazni. 3. Egy víz­­irányos szélmalom, mely magát minden légjárás szerint irányozza, kétszer annyi erővel bir mint egy fügyirányos malom. 4. Egy gőzhajó, mely ösztönkerék és csavar nél­kül működik, mint egy úszóhal a vízben, az ő sajátságos szárnymozgásai miatt sebességével az eddigi fennálló gő­zösöket felülmúlja. 5. Egy emelő börzén,U, vaspályák szá­mára , általa veszedelemkor egy egész vaspálya-vonat parány távolságnyira megállíttathatik. 6. Egy uj vizimű,­kutvizzel töltetik meg, működik mint egy gőzgép és ipa­rosoknak való. 7. Egy utcza söprő gép, mely egy közön­séges szekér által vonattatik, minden utczák, melyeken ezen gép keresztülmegy, megöntöztetnek; minthogy az minden szemetet és ganajt összesöpör, magába felvesz és elhord. 8. Egy új irányozható léghajó, melyet, úgymond, minden irányba lehet igazgatni és a benülő által függé­lyes légfogó segítségével mozgásba hozatik, úgy hogy több személy kényelmes légutazást tehet vele. E művek reggel 9—12, délután 2—­6 óráig láthatók- Belépti jegy 50 ujkrajczár. * Hartleben pesti könyvárus azon érdemeinél fogva, melyeket a Szt. István társulat által kiadott köny­vek bizománya körül tanúsított, bibornok-lig-primás ő emi­­nentiájától ezüst kereszttel tisztelteték meg. * A városligetbe közlekedő omnibusok állomás­helye beosztásában új rendezés történt. A színtéren tapasz­talt sokszor életveszélyes tolongás kikerülése tekintetéből az itt állomást foglalt kocsik egy része a szervit­-térre és a lipótvárosi egyház tájára utasíttatott, s egyszersmind az összes omnibusok, bárhol álljanak, kötelezve vannak a nap bármely részében, mihelyt elegendő társaság foglalt azok­ban helyet, ennek kivonatára 10 kr. menetdijért az Orczy kertbe hajtani. * A „K. Közlöny“ Galaczból azon tudósítást kapja, hogy Marosszék ismert követe, s székelyföldi egykori k. biztos Berzenczey László, ki mint kibujdosott a világ leg­nagyobb részét beutazta, folyó junius hó 17 kén magát a galaczi cs. kir. aus* *riai consulságnak föltétlenül feladván, ugyanazon napon estve fogolyképen „Albrecht“ austriai gőzösre vitetett, hogy Orsován a cs. kir. katonai hatóság­nak átadassék.­­ Egy gőzhajós utazás kellemei csak úgy lehetnek teljesek, ha az utas egyszersmind jó konyhai a pinczei­­ ellátásról biztosítva Vau. Mi tekintetben tájékozásul meg- i­s említhetjük egy igen gyakori utazónak azon tapasztalatát, miszerint az ebbeli kielégítő ellátásnak különösen az „Erzsébet“, „Hildegard“ és „József Károly“ hajókon ör­vendett, annyira, hogy végre eszébe jutott, e hajók re­staurátiójának bérlőiről tudakozódni, s kitűnt, hogy mind a három hajónak ugyanazon egy gazdászati bérlője van, s ez Zeillinger János. Ezen utazó tapasztalata bizonyosan sok másnak is kellemes tudomásul szolgáland. * A „Journal des Debats“ szerint Párisban a Hotel de Louvre­ és a Hotel de la Paix­ban megnyitott táv­r­­dák sodrony­hálót vontak Páris minden színházaihoz, ugy hogy mind e két nagy szállodában a nap bármely perezé­ben meg lehet tudni, várjon itt vagy ott kapható-e még pá­holy vagy zártszék. Párisban ily hálóval fogják a kö­zönséget. Herczeg Eszterházy Miklós tegnapelőtt est­e két bécsi orvos kíséretében Karlsbadba utazott, hol mint mondják, édes atyja, ha Eszterházy Pál esés következté­ben lábát törte. A herczeg állapota méltó aggodalomra ad okot. * „Lady of the Lake“ a pesti győztes 13 Lembergben is elnyerte a 600 aranyas császárdíjat. Da­czára annak, hogy három, Angliából került ló versenyzett vele, s mindamellett, hogy versenytársai minden erejüket kimentették, a magyar tulajdonos lova volt első a nyárosz­­lopnál. Reméljük,hogy ez új diadal következtében a „Lady“ photograph arczképei még kelendőbbek lesznek. * A várostanács hirdetménye folytán Pest lakói fel­hivatnak az 1861-ben bélyegköteles, de bélyegtelenü­l be­adott kérvényeik, okmányaik és csatolványaikat utólag a törvényes bélyeggel ellátni, ellenkező esetben a netalá­­ni következéseket mindenki magának tulajdoníthatja. * A felső dunasoron a mintegy 4000 négyszeg­ölnyi Zitterbarth féle telket egy itteni társulat 30,000 íztést gőzmalom építésére vásárolta meg. * Erkel „Sarolta“ czímű új operájáról igen kedvező jelentést tettek Bécsbe. A „W.“ azt írja, hogy e daljáték a játékrendnek épen oly kedvelt operája lesz mint „Hu­­nyady László.“ Vederemo. * Kellemes hir a tyúkszemekre. Koránsem valami arkalum fölfedezése vagy egy híres külföldi tyúkszemész, ki ez alkalmatlan szemeknek „vakult magyart“ kiáltana, hanem egyszerűen azon intézkedés szülője e kellemes hi­­adásunknak, hogy a város munkába vétette a bodza , sz­i­­lia- és lipót-utczák kiköveztetését, s egyszersmind ez utób­binak csatornázását. Lapszemle. A „D. Zig“ czikkét a m­inisteri nyilatkozatról már ismerik olvasóink ; érdekes azonban tudni, mint fogják föl ezen félhivatalos viszhangot a bécsi autono­­mista lapok; mi csak a „Wanderer“ ebbeli fejtegeté­sét akarjuk röviden megismertetni. . E lap a félhivata­los magyarázatban még folyvást Ézsau durva kezét érzi ugyan, de Jákob szelidebb hangját hallja ki be­lőle , s azt veszi ki abból, hogy a félhivatalos lap né­zetei sokat, igen sokat vesztettek eddigi merevségük­ből. Ennek kitüntetése végett kiemeli a „D. Z.“ azon tételét, hol állítja, hogy ha valóban léteznek Austria és Magyarországban közös érdekek, ha azok közös ke­zelésének szüksége fennforog, akkor ezen kezelés for­mája is föl lesz található ! Immár a­mi még ezután feltalálható, mond erre a „Wanderer“, az e perei­ben még nem létezik,­­­­gy a febr. 26 -i szélesb bir. tanácsban nincs az még megtalálva, mert ha a „D. Z.“ ezen intézményhez is ragaszkodnék, akkor egysze­rűen azt kellett volna mondania, a­mit ekkorig mon­dott , hogy e forma a szélesb bir. tanács s Magyaror­szágnak ezt egyszerűen el kell fogadnia., A „Wand.“ a „D. Z.“ czikkéből még a febr. al­kotmány revisiója lehetőségét is kiolvassa, miután ez utóbbi határozottan kimondá, hogy „a közelebbi magyar országgyűlést semmi sem fogja akadályozni, miszerint elfogadható javaslatokat ne tegyen, mikre nézve, ha módosítások kivántatnának, a kir. tanács is beleegyezését adhatná.“ Csak azt jegyzi meg erre a „Wand.“, hogy miután a kormány kíván valamit az országgyűléstől, a kormány dolga is lesz, kir. propose­llók alakjában elfogadható javaslatokat tenni. A „W.“ kiemeli még azt is, hogy a „D. Z." elis­meri, miszerint Magyarországnak is lehet igaza, mond­ván, hogy „mindkét félnek lehet tetszés szerint igaza vagy nem, ha a meddő formaiság terét el nem hagy­ják.“ Négy hét előtt ily nyilatkozatot a „D. Z.-ban senki sem tartott volna lehetségesnek. Csak „lehetetlent“ ne kívánjon Magyarország, mond végre a „D. Zig“ , ámde mi a lehető s mi a le­hetetlen? kérdi a „Wand.“, miután az első maga mondja, hogy „egyforma logikai éllel lehet kimutatni, hogy a világ végtelen, valamint hogy korlátjai vannak, hogy az emberi lélek halandó, valamint hogy halhatat­lan“, s ez áll a politikai intézményekre nézve is, ennél­fogva a „Wand.“ azt tartja, hogy a gyakorlati kimu­tatást kell megkísérlem, mit ő mindig ajánlott. A centralista „Presse“ ugyancsak a „D. Ztg“ magyarázatairól így nyilatkozik: „Az államminiszer nyilatkozata, melyet a három udvari kanczellária budgete fölötti tárgyalás alkalmá­val a követek házában tőn, más orgánumoknál is azon értelmezést nyert, melyet mi kimondunk; nemcsak őzsinte óhajtást ismertek fel benne a minister részéről Magyarországgal az alkotmány kérdésben kiegyezni, — mely óhajtás egyébiránt sohase hiányzott nála, — hanem láthatólag engesztelékeny szavaiból azt követ­keztették, miszerint ő a nélkül, hogy a februári alkot­mányt megtagadná, mégis el van készülve Magyaror-­­ szággal reális úton egyesülést eszközölni. Ha azonban a m­inisteri nyilatkozat természeténél fogva igen nehéz volt abból a módot fölfedezni, mely szerint a császári kormány a Magyarországgali kiegyezést gondolja, ez iránt a ministérium félhivatalos lapja figyelemreméltó ujjmutatással szolgál. A „Donau Zeitung“ ugyanis azon ellenvetés ellen szólal fel, mintha a februári alkotmányhoz való ragasz­kodás a Magyarországgali kibékülés gondolatával ösz­­sze nem egyeztethető volna és azt mondja, mikép ezen ellenvetés s aggodalom csak a túlfeszített formatistikus felfogásból ered. A félhivatalos lap meg van győződve, hogy mihelyt Magyarországban elism­erik, miszerint a birodalom katonai, kereskedelmi, pénz-és külü­gyei ve­zetésének egy kézben kell egyesítve lennie, a tárgya­lás formája s az eszköz is meg fog találtatni, melylyel az ügyek a Lajtán innen s túl, a jognézetek megsértése nélkül rendeztessenek.“ A „Presse“ itt hoszasabb idézeteket közöl a „D. Z.“ érintett czikkéből, melyet lapunk tegnapelőtti szá­ma szintén hozott. „Ebből az következik, mondja tovább a „Pr.“, hogy félhivatalos körökben az alkotmány revisiójának gondolata csírázni kezd, mely revisiónál a javaslatok a magyar országgyűlés által volnának teendők s a bi­rodalmi tanács által megvizsgálandók, a­min annyival kevésbbé lehet kételkedni, mert ugyanaz nap, melyen a „D. Z.“ ezen czikkét közli, a Pesten megjelenő félhi­vatalos „Ungarische Nachrichten“ szintén hoz egy czikket, a­mely Schmerling program­mján túl men­ve, a februári alkotmány módosítását is lehetőnek mondja.“ Ezen czikkét lapunknak ugyancsak tegnapelőtti számában közöltük. „Ha mindjárt azt gondolhatjuk is folytatja a „Pr.“ — hogy a Budán szerkesztett miniszeriális orgá­numok, valamint már gyakran, úgy ezúttal is nem egész hűséggel adják vissza a Bécsben kimondott jel­szót, az „U N.“ czikke összeköttetésben a ,,D. Z.- éval mindamellett a kormány nyílt kijelent­sének tekinthető *az iránt , hogy az bele akar bocsátkozni a februári al­kotmánynak a magyar országgyűlés s a birodalmi ta­nács általi revisiójába.Ha ez alkalommal a nevezett lap félhivatalos jelleméről egészen megfeledkezve az­t mond­ja, „hogy a szélesebb birodalmi tanács eszméje Schmer­ling beleegyezésével vagy e nélkül feláldoztathatik“, ezen sorait mindaddig nem magyarázzuk, míg a „D. Z.“ időt nyert, bennünket a pesti félhivatalos czikkhez való viszonyáról felvilágosítani. Mi a fődolgot illeti, t. i. az alkotmány revisióját, ez ma Bécsben és Budán is a kormány programmjának látszik lenni.“ A „Pr.“nek ezen programaira nézve uj mondani valója nincs, csak 1861. September 22 -i soraira hivat­kozik, melyek e következők : „Barát és ellenség kiadandja számunkra a bizo­nyítványt, hogy mi,amennyire rajtunk állt, híven küz­döttünk az alkotmányért és jövőre is épen igy kü­zden­­dünk érette; de oly kezdetnek látszanék előttünk, me­lyért a felelősséget elvállalni nem lehet, ha meg akar­nék engedni, miszerint a birodalom népeinek békéje feláldoztassék, csakhogy az alkotmány, egy előre kigon­dolt módon, a birodalom jelentékeny részének ellensze­gülése daczára is keresztülvitessék. Ily makacsság poli­tikai bűn volna. Lehet, és mi is ezen véleményen va­gyunk, hogy az alkotmány megrövid itlen keresztülvi­tele a legszerencsésebb esemény volna, de mit használ, ha megismerjük a legjobbat s e mellett a jót is föl kell adnunk. Magyarországban most csak erőszakkal lehet keresztülvinni a februári alkotmányt, és ki merné állí­tani, hogy a ráerőszakolt szabadság valódi szabad­ság? Ha a februári alkotmány három év előtt jelent volna meg, Magyarország is örömmel fogadandozta, azonban a helyes pillanat elmurasztatott s most nem tehetünk egyebet, mint azt ismét bevárni. Eddig azon­ban - és ki tudja, mennyi idő múlik el e közben a munkának nem szabad szünetelnie , hanem azzal kell kezdenünk a dolgot, hogy az alkotmányos alapelvek­et az egész birodalomban életbe léptessük; a szabadság élvezetében növekedő bizodalomtól s a gyarapodó be­látástól kell várnunk, hogy épen azon alak nyeressék meg, a­mely még ma csak életnélküli szóból áll. Az alkotmány eredetéről nem szabad megfeledkeznünk, az octrogált és épen ezért kell neki azon tisztulási mű­téten keresztül mennie, melynélfogva megszűnik csu­pán actrogált lenni, s mint szerződés, szigorú alkotni ".

Next