Sürgöny, 1862. július (2. évfolyam, 149-175. szám)
1862-07-01 / 149. szám
ismer el, s így maga magával jönne összeütközésbe. Állításunk igazsága jobban kiderül, ha e tárgyat gyakorlatilag elemezzük, s példákkal fölvilágosítjuk. Például az osztrák centralistáknak el kell ismerni, hogy a magyar országgyűlés az octoberi diploma és februári pátens értelmében is fel van jogosítva, hogy magánjogi törvényeket hozzon, perrendtartást készítsen, a törvényszékeket rendezze, stb. Ha már most ez a gyorsabb törvényszolgáltatás tekintetéből elhatározná, hogy ezentúl mind a királyi tábla, mind a hétszemélyes főtörvényszék több senatusban ítéljen, s ez okból a táblai ülnökök és hétszemélyes bírák száma szaporittassék: ugyan kérdem, e kétségtelen törvényes jogát miképen gyakorolhatná, ha a közös rerehszabnak fogadatnék, hogy a szaporított bírák fizetését megtagadhassa, s evvel a magyar országgyűlés törvényes autonómiáját és végzését megsemmisíthesse? Vagy minő autonómia lenne az, ha a magyar országgyűlés egy perrendtartást hozna, a birodalmi financzminister pedig e perrendtartást bélyeg- és taksa-rendeleteivel egészen felforgatná ? Mit használna annak elvileges kimondása, hogy a magyar országgyűlés az iskolaügyet autonómice kezelheti, új iskolákat állíthat, a tanárok számát vagy ezek fizetéseit emelheti, ha tettleg a reichsrathnak jogában állana az erre megkívántató költségeket megtagadni, s Magyarország autonómiáját e részben is te 1tjel megsemmisíteni ? Ne ámítsuk tehát magunkat, hanem mondjuk ki egyenesen, hogy ha a pénzügy közös elintézése a törvénykezőre, közigazgatásra, cultus- és iskolaügyre is kiterjesztetik, mint ezt a jelen reichszab többsége szándékolja, úgy Magyarország autonómiája e közügyekben, azon autonómiája, mely mind az octoberi diplomában, mind a februári pátensben biztosíttatik, nem lenne egyéb egy nagyszerű illusiónál. Ez világos megsértése lenne ugyanazon okmányoknak, melyeket a reichsrath változhatlan alaptörvényeknek ismer el.Ezért nagy fontosságúnak tartjuk mi Schmerling államminiszer úr beszédét, melyet ez ülésben mondott, de nem azon részéért, melyet elmondott, hanem azon részéért, melyet elhallgatott. Ő nem szólott, hogy a többség vagy a kisebbség indokolását és magyarázatát tartja-e helyesnek vagy nem. Sőt kibékülési szándékát meleg szavakban fejezvén ki, s a febr. 26-diki forma megnevezése nélkül, csak az Ő Felsége által kiadott okmányok alapelveire, melyek közt Magyarország ősi autonómiája is helyet foglal, hivatkozván, okunk van reménylem, hogy ez okmányok részletesebb , pontosabb magyarázata által sok aggodalom el fog oszlattatni, melyek Lajthán innen úgy mint Lajthán túl a közeledést s a kölcsönös bizalmat még most nagy mértékben hátráltatják, minden magyarázatot feleslegessé tesznek. Mind a két tisztelt szerkesztőség távolról ítél. Ők csak Schmerling urnak szavait, csak a birodalmi tanácsnak vitáit olvassák, pedig a hang az, mi a zenét teszi. Sem Schmerling úr, sem a birodalmi tanács nem mondhatott egyebet, mint amit mondottak; de ki itt, a viták közvetlen benyomása alatt volt, aki Schmerling úrnak illetődött hangját hallható, azon meggyőződéssel hagyta el a termet, hogy megérkeztünk azon forduló ponthoz, melyet rég óhajtunk úgy a birodalom mint hazánk érdekében. Ezen meggyőződés ugyan leginkább sejtelmen, érzelmen alapult, melyet nem igen lehetett formulázni, de a „Donau Zig“ tegnapi czikke bebizonyíjaa, hogy ezen sejtelem jobban felismerte a helyzetet, mint a hideg ész, mely a szavakat fontolgatá. Ma az összes helybeli sajtó a „Donau Zig“ tegnapi czikkével foglalkozik. Legélesebben jellemzi ezt a „Neueste Nachrichten“, midőn azt mondja, hogy a „Donau Zig“ most azon elveket és eszméket vallja, melyeket a „Nemste Nachrichten“ elejétől fogva magáéinak ismert s a melyek miatt börtönre ítéltetett. Hasonló igényt az előrelátás dicsőségére tart a „Presse“, mely, September 22-diki czikkét idézve, bizonyítja, hogy ő már akkor elismeri a februári alkotmány revisióját az egyezkedés kiinduló pontjául. Koránt sem akarjuk a „Presse“ igénybe vett érdemét kissebbíteni, mert tagadhatlan, hogy centralistáink táborában nagyban előmozdította az eszmék tisztázását, de talán e lap ma már be fogja vallani azt is, hogy September 22-diki czikkével egy kissé elkésett és hogy az akkori eszméket már a múlt év júniusban kellett volna elismernie. A „Wanderer" megelégedéssel, de gúnynyal fogadja a „Donau Zeitung“ kinyilatkoztatásait. A megelégedés helyén van, de nem a gúny. Senkinek sem volna több oka a gúnyra mint nekünk. Még boszosan támadt ránk még kevés hóval ezelőtt a „Donau Zig“, mert azt mondottuk vala, hogy innen és túl is a Lajthán nagy szükség van az eszmék tisztázására. A „Donau Zig“ akkor elismerte, hogy túl a Lajthán csakugyan van eszmezavar, de úgy tetszett neki, hogy Bécsben minden eszme oly tiszta s oly szilárd mint a gyémánt s hogy azokon nem lehet változtatni a legkevesebbet sem. Azóta, hála istennek, a „Donau Zig“ is meggondolta magát. De gyűlölhetjük azt, ki bennünket elnyomni, szentét sérthetetlen jogai..kát elkobozni törekszik; nevetségessé tehetjük, ki azt hiszi, hogy egy mixtum compositum által, melynek hét tized része már is államhivatalnok, hason tizede pedig azzá akar lenni, eltiporhatja, egy darab papírral elölheti azon nemzetet, melyet a tatár és külünbféle más járás nem birt életrevalóságából kivetköztetni, — gúnyolhatjuk a bureaukratát, ki haragszik, hogy a magyarral nem bir többé úgy elbánni, mint bánt vele tiz évig, hogy a magyar az alkotmányosságot nem akarja „nach Vorschrift“ érteni ; — de nem szabad gúnyolnunk azokat, kik a viszonyok súlyát, az igazság erejét megérezve, a kibékülés őszinte hajlamával közelednek felénk; nem szabad gúnyolnunk a Paulust, mert röviddel ezelőtt még Saulus volt. A helyzet, a mozzanat sokkal komolyabb, hogysem azt gúny által profanizálnunk szabadna. És ha elleneink még nem érték el teljesen azon pontot, melyet mi tekintünk az egyezkedés alapjául, a gúny által nem birjuk őket arra, hogy még inkább közeledjenek, hanem elriasztjuk. Az embert szavánál fogják: hát fogjuk mi is elleneinket szavuknál, hacsak egyetlen egy szavaknál is; mutassuk meg nekik e szónak következményeit, de a mellett ne feledjük , hogy a békére nekünk is annyi szükségünk van, mint elleneinknek. A Pilvaxista élhet azon hiszemben, hogy mi, ha csak akarjuk, ma romba dönthetjük a világot, s holnap a magunk kénye kedve szerint teremthetünk újat. A Pilvaxistát ezen hiszem megilleti, mert ha az ember még fiatal korában sem ábrándozik, akkor idővel borzasztó philisterré lesz. De ép úgy megilleti a nemzet értelmiségét, hogy ismerje meg hivatását; tudja, hogy ő a szeme a nemzetnek, melynek látni, tesze, melynek gondolkozni kell, s ne cseréljen szerepet a szívvel, mely méláz, mereng s ábrándozik s a politikában mindig veszélybe viszi azt, kit vezérel. Bécs, junius 29 ikén. L. A „Sürgöny“ nincs megelégedve a birodalmi tanács alsóházának csütörtöki ülésével; a „Pesti Napló“ pedig, az államminiszer úr beszédének azon részét idézve, melyben a kormány ama óhaja jelentetik ki, hogy a birodalmi tanácsban még eddig nem képviselt országok foglalják el az utánuk sopánkodó padokat, azt mondja, hogy Schmerling urnak ezen szavai a Tenes a kiállítás csinosságánál fogva úgy látszik, nem az etnikus Diogenes, akit Nagy Sándor irigyelt . . Belsőét nem volt időnk szorosabb vizsgálat alá venni. Annyi bizonyos, hogy szerkesztője Szini Károly és főmunkatársa, a számos elkerült vígjátékairól ismert írónk : Kövér Lajos. A czimirat annyiban nem hű a történethez, hogy itteni Diogenes takarja el a napot. Előfizetés négy bóra 2 ft. * Egy történeti adatokkal vegyes helyirati munkácska jelent meg közelebb Baján, mely Rigiczát és környékét (Bács-Bodrogh vármegyében) ismerteti, s óhajtandó, hogy több vidéknek is találkozzék hasonló helyismeretü és jártasságú leirója. Az ismeretlen szerző könyvecskéje tiszta jövedelmét ára 50 kr — a magyar írók segélyalapjához kívánja csatoltatni. A Kolozsvárit Stein bizományiban megjelent s általa minden hiteles könyvárusnál kapható „Kolozsvári Album,“ szerkesztik : báró Bánffy Dezső, Deák Farkas, Réthy Lajos. Összesen 250 lapra terjed, 8 hat nagyobb dolgozatot, s harminczhat apróbb költeményt foglal magában : u m. „Egy estve“ Sand Györgytől, francziából fordította le. Bánffy Dezső: „A gyöngédség diadala“ énekes színmű Dózsa D.-től; „Két színésznő“ beszély Deák Farkastól; „Egy álom“ beszély K. Bánffy Dezsőtől; „Shakespeare a költő“ értekezés Jancsó Lajostól angolból; „Murát basa életéből“ beszély Pap Miklóstól. Költeményeket adtak : Szász Károly, Medgyes Lajos, Réthy Lajos, Murányi Sándor, Nagy Lajos, Török Árpád, Izidora, Szász Domokos, Nagy Lajos, Szász Gerő, Szana Tamás, Vass Tamás, Gálfy Sándor, Sándor Domokos, Farkas Albert, Taraczki, F. Irma, gr. Vass Otti, ifj. Gálfy Sándor. * Az izraelita minta főtanoda igazgatóságától 3 st. a. é. küldetett be hozzánk a magyar irói segélyegylet alaptőkéjének szaporításához, mely adományt köszönettel szállítjuk rendeltetése helyére. * A pesti izraelita képezdében az írás- és szóbeli tanító képességi vizsgák f. é. julius hó 17 kén és Io kán fognak tartatni. — A „Napkelet“ jun. 29-diki száma a cs. kir. rendőrség által véglegesen lefoglaltatván, kérjük t. előfizetőinket nehány napi türelemre, mig utánpótolhatjuk. A „Napkelet“ szerkesztősége. — A „Pester Lloyd“ londoni levelezője írja, mikép sok oly dolog, mint például Beregszászi zongorája, Posner könyvei, Jámbornak a Jury által jutalomra méltatott magyar ruhái, Fischernek herendi porczel- faárui, melyek Sz.-Pétervár ét Liasabonba is küldetnek, és melyekből Palmerston lord is hozatott magának, úgy a gácsi posztó, több sebészi műszerek stb. nincsenek a magyar osztályban, hanem Austria készítményei között részint fenn a karzatokon, s részint jelentéktelen szegletekbe állítva, mint például Vidats gépei, melyek mindemellett éremmel tüntettettek ki. — Nem magyarázhatják meg e tényt a rendező bizotmány részéről, ami talán nem is az ő hibája és még most is segíthet) egy oly gyár iránt, mely első az országban, s melyet legközelebb Hajnik Pál vezetése alatt több Belga utas meglátogatott és iránta dicsérő elismeréssel nyilatkozott, s melynek gyártmányait most már Konstantinápolyba is viszik, hova legközelebb ekék, boronák és hengereket vitt próbául egy török nagyur. A kegyesrendiek pesti nagy-gymnásiumában e tanév második felében az egyetemre megérlelendőknek írásbeli vizsgálataira julius hó 8, 10 és 12-dik napjai vannak kitűzve. A szóbeliek a nagyméltóságu m. kir. helytartótanácsnak későbbi rendelkezésétől függnek. Ugyanezen gymnasiumba bejegyzett magántanulóknak írásbeli vizsgálatai julius hó 13 -án, 10 órától kezdve, a szóbeliek pedig julius 17-kén 8 órától kezdve fognak tartatni. A gymnasium nyilvános növendékei, miután az írásbeli dolgozatokon átestek, 5 folyamatban fognak nyilvánosan vizsgáltatni. Az első folyamat kizárólag a hittanra szorítkozik, és július 4 dikén kezdőtik, 5 dikén folytattatik, végződik pedig 7-kén; a többi tantárgyakból 4 folyamatban tartandó nyilvános vizsgálatok julius 9 -étől ugyanazon hó 28 káig szakadatlan lánczolatban követik egymást, melyre a t.erszülők, rokonok, ismerősök és mindenki, kinek a nyilvános tanítás és nevelés szivén fekszik, a honi tanügy iránti érdek növesztése és az ifjúság nemes ösztönzése tekintetéből az igazgató és tanári testület által ezennel mély tisztelettel meghivatik. Szepesi Imre, igazgató s tanár. * Horváth-Hort úrtól Pesten a „Nádor“ szállodában nyolcz új műtani találmány van mintaképek és tervekben közszemlére kiállítva, s találmányok ajánlja oly vállalkozóknak, kik azokat nagyobb mértékben foganatosításba hozhatják, hogy ekkér azokat a honi iparban gyakorlatilag használhassák. A találmányok az említett feltaláló hirdetése szerint következők : 1. Egy suhon-odra. Gőz- és lóerő nélkül, legkivált rövid fiók-vaspályákra alkalmatos, egy ember képes azt mozgásba hozni, és általa husz személy is meglehetős sebességgel több mérföldnyire elszámittathatik. 2. Egy Állandó emelő otthoagép, úgy működik mint a gőzgép, egy ember által hozatik mozgásba, legkivált ajánlható az földesuraknak, földmivelőknek, iparűzőknek és gyárosoknak, miután azt különféleképen nagy haszonnal lehet alkalmazni. 3. Egy vízirányos szélmalom, mely magát minden légjárás szerint irányozza, kétszer annyi erővel bir mint egy fügyirányos malom. 4. Egy gőzhajó, mely ösztönkerék és csavar nélkül működik, mint egy úszóhal a vízben, az ő sajátságos szárnymozgásai miatt sebességével az eddigi fennálló gőzösöket felülmúlja. 5. Egy emelő börzén,U, vaspályák számára , általa veszedelemkor egy egész vaspálya-vonat parány távolságnyira megállíttathatik. 6. Egy uj vizimű,kutvizzel töltetik meg, működik mint egy gőzgép és iparosoknak való. 7. Egy utcza söprő gép, mely egy közönséges szekér által vonattatik, minden utczák, melyeken ezen gép keresztülmegy, megöntöztetnek; minthogy az minden szemetet és ganajt összesöpör, magába felvesz és elhord. 8. Egy új irányozható léghajó, melyet, úgymond, minden irányba lehet igazgatni és a benülő által függélyes légfogó segítségével mozgásba hozatik, úgy hogy több személy kényelmes légutazást tehet vele. E művek reggel 9—12, délután 2—6 óráig láthatók- Belépti jegy 50 ujkrajczár. * Hartleben pesti könyvárus azon érdemeinél fogva, melyeket a Szt. István társulat által kiadott könyvek bizománya körül tanúsított, bibornok-lig-primás ő eminentiájától ezüst kereszttel tisztelteték meg. * A városligetbe közlekedő omnibusok állomáshelye beosztásában új rendezés történt. A színtéren tapasztalt sokszor életveszélyes tolongás kikerülése tekintetéből az itt állomást foglalt kocsik egy része a szervit-térre és a lipótvárosi egyház tájára utasíttatott, s egyszersmind az összes omnibusok, bárhol álljanak, kötelezve vannak a nap bármely részében, mihelyt elegendő társaság foglalt azokban helyet, ennek kivonatára 10 kr. menetdijért az Orczy kertbe hajtani. * A „K. Közlöny“ Galaczból azon tudósítást kapja, hogy Marosszék ismert követe, s székelyföldi egykori k. biztos Berzenczey László, ki mint kibujdosott a világ legnagyobb részét beutazta, folyó junius hó 17 kén magát a galaczi cs. kir. aus* *riai consulságnak föltétlenül feladván, ugyanazon napon estve fogolyképen „Albrecht“ austriai gőzösre vitetett, hogy Orsován a cs. kir. katonai hatóságnak átadassék. Egy gőzhajós utazás kellemei csak úgy lehetnek teljesek, ha az utas egyszersmind jó konyhai a pinczei ellátásról biztosítva Vau. Mi tekintetben tájékozásul meg- is említhetjük egy igen gyakori utazónak azon tapasztalatát, miszerint az ebbeli kielégítő ellátásnak különösen az „Erzsébet“, „Hildegard“ és „József Károly“ hajókon örvendett, annyira, hogy végre eszébe jutott, e hajók restaurátiójának bérlőiről tudakozódni, s kitűnt, hogy mind a három hajónak ugyanazon egy gazdászati bérlője van, s ez Zeillinger János. Ezen utazó tapasztalata bizonyosan sok másnak is kellemes tudomásul szolgáland. * A „Journal des Debats“ szerint Párisban a Hotel de Louvre és a Hotel de la Paixban megnyitott távrdák sodronyhálót vontak Páris minden színházaihoz, ugy hogy mind e két nagy szállodában a nap bármely perezében meg lehet tudni, várjon itt vagy ott kapható-e még páholy vagy zártszék. Párisban ily hálóval fogják a közönséget. Herczeg Eszterházy Miklós tegnapelőtt este két bécsi orvos kíséretében Karlsbadba utazott, hol mint mondják, édes atyja, ha Eszterházy Pál esés következtében lábát törte. A herczeg állapota méltó aggodalomra ad okot. * „Lady of the Lake“ a pesti győztes 13 Lembergben is elnyerte a 600 aranyas császárdíjat. Daczára annak, hogy három, Angliából került ló versenyzett vele, s mindamellett, hogy versenytársai minden erejüket kimentették, a magyar tulajdonos lova volt első a nyároszlopnál. Reméljük,hogy ez új diadal következtében a „Lady“ photograph arczképei még kelendőbbek lesznek. * A várostanács hirdetménye folytán Pest lakói felhivatnak az 1861-ben bélyegköteles, de bélyegtelenül beadott kérvényeik, okmányaik és csatolványaikat utólag a törvényes bélyeggel ellátni, ellenkező esetben a netaláni következéseket mindenki magának tulajdoníthatja. * A felső dunasoron a mintegy 4000 négyszegölnyi Zitterbarth féle telket egy itteni társulat 30,000 íztést gőzmalom építésére vásárolta meg. * Erkel „Sarolta“ czímű új operájáról igen kedvező jelentést tettek Bécsbe. A „W.“ azt írja, hogy e daljáték a játékrendnek épen oly kedvelt operája lesz mint „Hunyady László.“ Vederemo. * Kellemes hir a tyúkszemekre. Koránsem valami arkalum fölfedezése vagy egy híres külföldi tyúkszemész, ki ez alkalmatlan szemeknek „vakult magyart“ kiáltana, hanem egyszerűen azon intézkedés szülője e kellemes hiadásunknak, hogy a város munkába vétette a bodza , szilia- és lipót-utczák kiköveztetését, s egyszersmind ez utóbbinak csatornázását. Lapszemle. A „D. Zig“ czikkét a ministeri nyilatkozatról már ismerik olvasóink ; érdekes azonban tudni, mint fogják föl ezen félhivatalos viszhangot a bécsi autonomista lapok; mi csak a „Wanderer“ ebbeli fejtegetését akarjuk röviden megismertetni. . E lap a félhivatalos magyarázatban még folyvást Ézsau durva kezét érzi ugyan, de Jákob szelidebb hangját hallja ki belőle , s azt veszi ki abból, hogy a félhivatalos lap nézetei sokat, igen sokat vesztettek eddigi merevségükből. Ennek kitüntetése végett kiemeli a „D. Z.“ azon tételét, hol állítja, hogy ha valóban léteznek Austria és Magyarországban közös érdekek, ha azok közös kezelésének szüksége fennforog, akkor ezen kezelés formája is föl lesz található ! Immár ami még ezután feltalálható, mond erre a „Wanderer“, az e pereiben még nem létezik,gy a febr. 26 -i szélesb bir. tanácsban nincs az még megtalálva, mert ha a „D. Z.“ ezen intézményhez is ragaszkodnék, akkor egyszerűen azt kellett volna mondania, amit ekkorig mondott , hogy e forma a szélesb bir. tanács s Magyarországnak ezt egyszerűen el kell fogadnia., A „Wand.“ a „D. Z.“ czikkéből még a febr. alkotmány revisiója lehetőségét is kiolvassa, miután ez utóbbi határozottan kimondá, hogy „a közelebbi magyar országgyűlést semmi sem fogja akadályozni, miszerint elfogadható javaslatokat ne tegyen, mikre nézve, ha módosítások kivántatnának, a kir. tanács is beleegyezését adhatná.“ Csak azt jegyzi meg erre a „Wand.“, hogy miután a kormány kíván valamit az országgyűléstől, a kormány dolga is lesz, kir. proposellók alakjában elfogadható javaslatokat tenni. A „W.“ kiemeli még azt is, hogy a „D. Z." elismeri, miszerint Magyarországnak is lehet igaza, mondván, hogy „mindkét félnek lehet tetszés szerint igaza vagy nem, ha a meddő formaiság terét el nem hagyják.“ Négy hét előtt ily nyilatkozatot a „D. Z.-ban senki sem tartott volna lehetségesnek. Csak „lehetetlent“ ne kívánjon Magyarország, mond végre a „D. Zig“ , ámde mi a lehető s mi a lehetetlen? kérdi a „Wand.“, miután az első maga mondja, hogy „egyforma logikai éllel lehet kimutatni, hogy a világ végtelen, valamint hogy korlátjai vannak, hogy az emberi lélek halandó, valamint hogy halhatatlan“, s ez áll a politikai intézményekre nézve is, ennélfogva a „Wand.“ azt tartja, hogy a gyakorlati kimutatást kell megkísérlem, mit ő mindig ajánlott. A centralista „Presse“ ugyancsak a „D. Ztg“ magyarázatairól így nyilatkozik: „Az államminiszer nyilatkozata, melyet a három udvari kanczellária budgete fölötti tárgyalás alkalmával a követek házában tőn, más orgánumoknál is azon értelmezést nyert, melyet mi kimondunk; nemcsak őzsinte óhajtást ismertek fel benne a minister részéről Magyarországgal az alkotmány kérdésben kiegyezni, — mely óhajtás egyébiránt sohase hiányzott nála, — hanem láthatólag engesztelékeny szavaiból azt következtették, miszerint ő a nélkül, hogy a februári alkotmányt megtagadná, mégis el van készülve Magyaror- szággal reális úton egyesülést eszközölni. Ha azonban a ministeri nyilatkozat természeténél fogva igen nehéz volt abból a módot fölfedezni, mely szerint a császári kormány a Magyarországgali kiegyezést gondolja, ez iránt a ministérium félhivatalos lapja figyelemreméltó ujjmutatással szolgál. A „Donau Zeitung“ ugyanis azon ellenvetés ellen szólal fel, mintha a februári alkotmányhoz való ragaszkodás a Magyarországgali kibékülés gondolatával öszsze nem egyeztethető volna és azt mondja, mikép ezen ellenvetés s aggodalom csak a túlfeszített formatistikus felfogásból ered. A félhivatalos lap meg van győződve, hogy mihelyt Magyarországban elismerik, miszerint a birodalom katonai, kereskedelmi, pénz-és külügyei vezetésének egy kézben kell egyesítve lennie, a tárgyalás formája s az eszköz is meg fog találtatni, melylyel az ügyek a Lajtán innen s túl, a jognézetek megsértése nélkül rendeztessenek.“ A „Presse“ itt hoszasabb idézeteket közöl a „D. Z.“ érintett czikkéből, melyet lapunk tegnapelőtti száma szintén hozott. „Ebből az következik, mondja tovább a „Pr.“, hogy félhivatalos körökben az alkotmány revisiójának gondolata csírázni kezd, mely revisiónál a javaslatok a magyar országgyűlés által volnának teendők s a birodalmi tanács által megvizsgálandók, amin annyival kevésbbé lehet kételkedni, mert ugyanaz nap, melyen a „D. Z.“ ezen czikkét közli, a Pesten megjelenő félhivatalos „Ungarische Nachrichten“ szintén hoz egy czikket, amely Schmerling programmján túl menve, a februári alkotmány módosítását is lehetőnek mondja.“ Ezen czikkét lapunknak ugyancsak tegnapelőtti számában közöltük. „Ha mindjárt azt gondolhatjuk is folytatja a „Pr.“ — hogy a Budán szerkesztett miniszeriális orgánumok, valamint már gyakran, úgy ezúttal is nem egész hűséggel adják vissza a Bécsben kimondott jelszót, az „U N.“ czikke összeköttetésben a ,,D. Z.- éval mindamellett a kormány nyílt kijelentsének tekinthető *az iránt , hogy az bele akar bocsátkozni a februári alkotmánynak a magyar országgyűlés s a birodalmi tanács általi revisiójába.Ha ez alkalommal a nevezett lap félhivatalos jelleméről egészen megfeledkezve azt mondja, „hogy a szélesebb birodalmi tanács eszméje Schmerling beleegyezésével vagy e nélkül feláldoztathatik“, ezen sorait mindaddig nem magyarázzuk, míg a „D. Z.“ időt nyert, bennünket a pesti félhivatalos czikkhez való viszonyáról felvilágosítani. Mi a fődolgot illeti, t. i. az alkotmány revisióját, ez ma Bécsben és Budán is a kormány programmjának látszik lenni.“ A „Pr.“nek ezen programaira nézve uj mondani valója nincs, csak 1861. September 22 -i soraira hivatkozik, melyek e következők : „Barát és ellenség kiadandja számunkra a bizonyítványt, hogy mi,amennyire rajtunk állt, híven küzdöttünk az alkotmányért és jövőre is épen igy küzdendünk érette; de oly kezdetnek látszanék előttünk, melyért a felelősséget elvállalni nem lehet, ha meg akarnék engedni, miszerint a birodalom népeinek békéje feláldoztassék, csakhogy az alkotmány, egy előre kigondolt módon, a birodalom jelentékeny részének ellenszegülése daczára is keresztülvitessék. Ily makacsság politikai bűn volna. Lehet, és mi is ezen véleményen vagyunk, hogy az alkotmány megrövid itlen keresztülvitele a legszerencsésebb esemény volna, de mit használ, ha megismerjük a legjobbat s e mellett a jót is föl kell adnunk. Magyarországban most csak erőszakkal lehet keresztülvinni a februári alkotmányt, és ki merné állítani, hogy a ráerőszakolt szabadság valódi szabadság? Ha a februári alkotmány három év előtt jelent volna meg, Magyarország is örömmel fogadandozta, azonban a helyes pillanat elmurasztatott s most nem tehetünk egyebet, mint azt ismét bevárni. Eddig azonban - és ki tudja, mennyi idő múlik el e közben a munkának nem szabad szünetelnie , hanem azzal kell kezdenünk a dolgot, hogy az alkotmányos alapelveket az egész birodalomban életbe léptessük; a szabadság élvezetében növekedő bizodalomtól s a gyarapodó belátástól kell várnunk, hogy épen azon alak nyeressék meg, amely még ma csak életnélküli szóból áll. Az alkotmány eredetéről nem szabad megfeledkeznünk, az octrogált és épen ezért kell neki azon tisztulási műtéten keresztül mennie, melynélfogva megszűnik csupán actrogált lenni, s mint szerződés, szigorú alkotni ".