Sürgöny, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-02 / 201. szám

201. szára — 1862. Kedd, September 2 Második évi folyam. SkerbeaatA-hivntal: Bari! tok-tere 7. az. a. földszint. ElőfizethetniBudapesten a kiadó- hivatalban, bnrátok-tere 7 szám, fö kifliin*. kiadó hivatal: Barátok tor« 7. b*. a. földszint. Vidéken hármcntoB levelekben mindon posta hivatalnál. SÜRGÖNY Elöflzt'icsi árak austtiai értékben. Budapesten házhoz hordva. I \ dókie, naponkint poétáé ft kr ft kr ft kr f > Egdszrivre 16 — Évnegyedre 4 — Egdsz i re 16 •— .egV it •■4­Félévre 8 — Félévre 8 — september-decemberi 4 havi folyamára. Előfizetési dij 5 ft 50 kr. A „Sürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége mait hó 12-ről Haber Iván nógrádmegyei sziráki gyógyszerész nevének „Telkes i“-re kért átváltoztatását legkegyelmeseb­ben megengedte. Abaujmegyei Szikszó helységben f. é. sept. 9-én tartandó országos vásár, az uralgó keleti marhavész miatt ezennel betiltatik. VKMHIVATALOS RÉSZ. Tájékozás. Garibaldiéi van fogva, és pedig elfogva egész csapatával együtt. Ezt hozá birül a szombat esti távi­rat, mely az előzmények után bizonyosan több kétke­dőre mint hivőre talált, annál inkább, mert ama hir börzei tudósításon látszék alapulni. A mai nap azon­ban egész valóságában megerősíti azt. A „Moniteur“ maga jelenti, hozzátevén, hogy a megsebesült Gari­baldi egy olasz fregatton Spezziába szállíttatott. Ezen eseménynek magyarázó körülményeit még nem ismerjük. Különösen hangzik mindenesetre, bogy csupán 1200 rendes katona ellenében volt Garibaldi kénytelen magát megadni. Meglehet, bogy a távirda e tekintetben nem egészen pontos. A „Moniteur“ közle­ménye azt mondja, hogy a megadás élénk harcz után történt s e mellett szól Garibaldi s fia Menotti megse­besülése is; ámde Turinból mindamellett azt jelentik, hogy csak 12 halott maradt a csatatéren, mi csak egyszerű csetepatét gyanittatna. Ez is tehát még meg magyarázandó körülmény; megfogható különben, hogy Turinban az elesettek számát minél csekélyebbre teszik. Mi történik most a hires fogoly lyal? Egyelőre Spez ziába szálliták, bár Garibaldi állítólag AnguaDa kíván­kozott bocsáttatni. Úgy látszik, hogy az olasz kormány ettőlnemisleendett idegen; azonban a franczia kormány, ha igaz egy bécsi lap értesülése, tüstént Garibaldi elfo- gatása hírének megérkezte után távirá a turini kormány nak, miszerint ha csak még lehet, Garibaldinak Angliá­ba vitelét meggátolja. A császár tehát még Angliában is veszélyesnek tartja őt, s most valószinüleg törvényszék elé állítását fogja kivánni; ámde Garibaldinak Olaszor szágban tartása, de még inkább törvényszék elé állit- tatása csak növelné az olasz kormány zavarát : egyik demonstrate a másikat követné, s ezért valószínű, hogy az olasz kormánynak sikerülend a tuileriák kabi­netét rávenni, miszerint a veszélyes fogoly eltávolítá­sába beleegyezzék. Mily visszahatása lesz ez eseménynek az olasz állapotokra ? ez a második kérdés , mit minden­ki tehet. Utolsó napokban kielégítő nyilatkozatok­ról volt szó, miket a franczia kormány Turinba jutta­tott. Ezen nyilatkozatokról most azt hallani, hogy azok Thouvenel egy jegyzékéből állnak, mely jegyzékre nézve a „Moniteur“ kijelenti, miszerint a franczia kor­mány úgyszólván kényszeritve volt constatirozni, bogy Garibaldi fenyegetései elől nem fog hátrálni; de hogy ama „Moniteur“-jegy?ék Olaszország állapotát úgy, a mint Garibaldi hadjárata előtt volt, semmi­ben sem változtatja, ennélfogva a római kérdés is azon állásponton marad, melyen volt, s nem kell attól tartani, bogy a jelen események annak megoldá­sát késleltetik, sőt azok azt „talán“ gyorsítani fog­ják , ha az olasz kormány ellenmondhatlanul bebizo- nyitandja, miszerint elég erős az előhaladt pártot a maga tehetetlenségébe visszataszítani. Ezen nyilat­kozat immár aligha zavarba nem hozandja a franczia kormányt, mert hisz az olasz kormány kívánt erejé­nek csakugyan ellenmondhatlan bizonyítványát adá. Turinban ennélfogva nagy reményben élnek, vagy leg­alább mutatják, bogy abban élnek, s azon tudósítás, hogy Párisban ma ministeri tanács tartatik, csak­ugyan azt látszik jelenteni, hogy a császárnak fontos elhatározásai vannak, mikre nézve környezete vé­leményét kikérdezni kívánja; de hogy e környezet vé­leménye nem fog-e a császári elhatározásokra oly ha tást gyakorolni, mely a turini reményeket erős csaló­dásoknak tüntetendi föl, természetesen nem tudhatni. Még egy, most már fölösleges kérdésre is ad­nak a mai tudósítások választ; ez az, mi következ­ménye leendett annak, ba Garibaldinak sikerül győ­zelmesen elöhaladni. — Turini tudósítások állítják, mi­szerint Francziaország már tudtul adá az olasz kormánynak, hogy azon esetre, ha Garibaldit meg nem akasztja, lemond be nem avatkozási politikájáról; ám de másrészt a „Schl. Corr.“-nak jelentik Turinból, miszerint ott azon bir volt elterjedve, hogy Austria és ADglia kijelenték, mikép Olaszországra nézve a be nem avatkozás elvét szigorúan megtartatni kí­vánják , s ha ez megsértetnék, Anglia Siciliában, Austria pedig a Minción túl foglalandna állást. Ezen hirek most már elveszték jelentősségüket, de mindamellett mutatják, mily következményei leendet tek Garibaldi ephemer győzelmének. Pest, sept. 1. (FK.) Azon legmagasabb leiratot, melyben ő cs. kir. apostoli Felsége a fókanczellárnak megparancsolni méltóztatott, hogy a jövő or- sz.íggyülés elibe egy rendszeres polgári tör­vénykönyv, szintén rendszeres fenyitőjog, csőd­törvény, bú óságok szervezete mint törvényja­vaslatok terjesztessenek, a nemzet osztatlan örömmel és hálával fogadta. Mert ha igaz az, hogy „j u s t i t i a regno- ram fundamentum“, e mondat igazságát jelen átmeneti korszakunkban, midőn a teljes igazságszolgáltatás legjobb akarattal se vala hi­ány nélkül érvényesíthető, kétszeresen kellett éreznünk. Ugyanis régi magyar polgári törvényein­ken az „ősiség“ mint egy veres fonal húzódván keresztül, miután az ősiséget az 1848-ki tör­vényhozás eltörölte, ez által polgári törvényeink­nek legnagyobb része haszonvehetlenné vált. E hiányon némileg segített ugyan a ké­sőbb a magyar koronái országokra is kiterjesz­tett austriai polgári törvénykönyv, mely jogtu- tudományi szempontból ha nem tökéletes, de mindenesetre jeles műnek mondható. Azonban a régi magyar jogból fejlődő igen számos jogese­tekre mindenütt ez se lévén alkalmazható, innen teteme* hézagok, hiányok támadtak, melyeket oly rövid idő alatt az országbírói értekezlet se volt képes kitölteni, s helyreigazítani. De még nagyobb akadályok és zavarok me­rültek fel a fenyitőjognál. Nekünk 1848 előtt nem hogy rendszeres fenyitőtörvénykönyvünk lett volna, hanem általában az egész „corpus j úris"-ban alig találunk néhány büntetőtör­vényt, mely alkalmazható, az 1848-ban kimon­dott törvény előtti egyenlőséggel, s a kor előha­ladt szellemével kiegyeztethető lenne. És itt már az austriai fenyitőjog se sokat segíthetett rajtunk, mert ez maga se birt oly tö- kélylyel mint az austriai polgári törvénykönyv, miután ez egy absolut kormányrendszer szüle­ménye vala, s főelvül tűzte ki az államot, s en­nek mindennemű orgánumait, az állampolgárok megtámadásai ellen védeni, ellenben az egyének egymásközti viszonyaira, s az állampolgárok személyes jogainak biztosítására nem sok tekin­tet fordittatott. Az austriai fenyitőjognak tehát teljes átdol­gozását, s az alkotmányos institutiókhozi illesz­tését maga a birodalmi tanács is szükségesnek ítélvén: igen természetes, hogy az országbírói ér­tekezlet a törvényileg nem létező, s csak gya­korlatból kifejlődött rendszereden magyar fe- nyitő törvényekből, s a nem kevésbbé hiányos austriai büntető törvénykönyvből nem alakítha­tott s nem egyesíthetett oly müvet, mely a jog­tudomány kívánalmainak megfelelhetett volna; s igy azon keserű szemrehányásokat és éles kri­tikákat, melyekkel ? Magyarországban jelenleg divatozó büntetőjogi igazságszolgáltatást egyné- melyik bécsi lap kisérni jónak látta, s ezekért a magyar kormányt vádolá, — méltányosaknak épen nem mondhatjuk. Ez elemezésből látható, hogy a fennemlitett legmagasabb királyi leirat a nemzetnek régi for­ró óhajtását kívánja teljesíteni, mely már 1848. előtt oda nyilvánult , hogy a magyar nem­zetnek is legyenek rendszeres polgári-, bün­tető-, váltó-,kereskedelmi törvénykönyvei, melyek az európai solidaris társadalmi viszonyoknak, s ciz elő rehal ant. jogtiulouiány köv©iolesei«*ok lettsen megfelelhessenek. S ha a jövő ország­gyűlés a fennforgó közjogi viszályok kiegyenlí­tését, a nemzetiségek megnyugtatását, s a rend­szeres polgári és fenyitő törvénykönyvek létesí­tését szerencsésen megoldhatja: úgy ezt a ma­gyar nemzet jövő szellemi és anyagi jólétének megszilárditására valóban epochalisnak nevez hetjük. Azonban, ki a magyar jogi viszonyokat s magyar nemzet jellemét, az országnak a többi austriai országokkali társadalmi és kereskedel­mi összeköttetését, s a jogtudománynak jelenlegi magas állását ismeri, annak be kell vallania, hogy czélszerü rendszeres magyar törvények ki­dolgozása oly roppant feladat, melyet egy az or­szágbíró által jogtudósokból és birákból alakí­tandó országos bizottmány egymaga alig old­hat meg, hanem nagyon kívánatos, hogy sajtó utján a meg nem hivott szakértők is a különbö­ző jogelvek és jogesetek felett véleményeiket közöljék, kölcsönösen megvitassák, hogy a jöv<’ országgyűlésig legalább a főelvekre nézve me; történhessék a központosító állapodás. Ennek szükségét belátván, koronként m gunk is szabadságot veszünk magunknak, néme alapjogelvek felett saját szerény véleményünk kimondani, s a jelenleg Bécsben gy ülésező m metországi jogtudósok munkálataira észrevétr lünket megtenni. Hegyei tudósítások. — Krassóvárinegye, aug. 23. Utolsó levelünk ben azt ígértük, hogy jövő tiszti gyűlésünket megiram juk. Azt mondják, ki sokat igér, keveset ad; mi meg fordítjuk: keveset Ígértünk, sokat adunk, mert nemcsak tiszti-székünkről, hanem egyébről is írunk. Tisztiszékünk megtartatott augusztus 7 és 8-án együtt voltunk mindnyájan, egy kettő kivételével, ki két mulaszthatlan hivatalos teendők otthon marasz­taltak. Főispáni helytartó ur ő méltósága szives éljennel üdvözölve lépett a terembe; ott álltunk mindnyájan a zöld asztal körül, fiatalabb nemzedék azoknál, kik azt régen vagy nem régiben elhagyták; el elmerengtek sokan közülünk a múltban, és e merengésük közepet­te dagadt keblök is azon édes öntudatnál: ott működ­hetni a nyilvánosság terén, a haza érdekében, a hol mint ifjak az apákat hallották, és legyen bárhogy, a jelen nemzedék eszméinek más üvegeken áthatott suga rai a tárgyakat más színben láttatják; a kilövellő gyű pont ugyanaz maradt, mely az apáknál volt, tántorit- hatlan hűség a dynastiákoz, hazaszeretet, az alkotmá nyosság iránti tisztelet vezérel bennünket is; ba más ruhákban járunk, nem csoda, hisz gyermek-ruháinkat mi is elnőttük már, csak csüggednünk nem szabad, mert bennünket nem a jelen, hanem csak a jövő itélhe tend meg. Főispáni helytartó nr ő méltósága beszédében üdvözölve a tisztikart, azt komoly, higgadt, illendő tanácskozásra hívta fel, mire az alispánok félévi je lentései következtek. A közigazgatási tárgyakat első alispán ur kép viselte és mint ilyen előterjeszté megyénk egósségi állapotát, mely kivéve a nagyon elterjedt bujaBenyvet, az egész megyében jó. A bujasenyv ellen sajnos, nem sokat tehetünk, mert kórházunk csak egy van, s az is nagyon rósz állapotban; e végből határoztatok, a n. m. helytartótanácshoz az orvosi személyzet szaporító sáért folyamodni, habár ez a mostani csekély orvosi személyzet leszállítását hagyta is meg. Megemlité azután első alispán ur a himlőoltást, a marhák közti betegségeket, melyek közül szarvas- marháknál a torok-gyuladás, sertéseknél pedig a kö­römfájAa leginkább uralkodnak. Ujoncz-jutalékunk 602 kiállíttatott, még pedig az l-sö és 2-ik korosztályból; csak az oraviczai járásban kellett kevés esetekben a 3-dik korosztályhoz nyúlni. A közbátorság veszélyesen az egész fél év alatt sehol sem zavartatott meg, kivéve a legújabban Rus- sován történt rablási esetet, melynek tettesei azonban már elfogvák. A közlekedés tekintetében 70 mérföldet meghaladó utak javíttattak ki, csak a hidakon nem so­kat segíthetni, közköltség hiánya miatt. Végre a múlt évekről maradt pofit, ügydarabok és az idén befolyt 4118 db mind elintéztetett, 147 dbot kivéve, melyek épen a jelen tisztiszéknek tartatván fenn, a közigazgatási szakban hátralék nincsen. Ezután másod alispán ur terjeszté elő a törvény­kezés menetét. Polgári ügydarab átvétetett 1861-ből . . 399 1862-ben befolyt ................................... 3694 összesen : 4093 elintéztetett ............................................. 2985 1861-ik évi bűnügyek számát, azok akkor köz­vetlen az ügyészséghez utaltatván, szabatosan nem tud­hatni. 1862 ben befolyt ..................... 443 elintéztetett ..................... 396 TÁRCZA. Az angol alkotmányról s a képviseleti kormány föl­tételeiről, ni. (Folytatás.) Gyakran álliták, hogy ezen hatalmas angol szer­vezet önmagát nem ismeri, s az előkelő franczia irók egyike nem rég a Francziaországban a restaurátio ál­tal megkisérlett ministeri combinátiók alkalmából mondá : „1814 ben a tapasztalás nem tanított még min­ket semmire sem e fontos tárgyakra nézve, — s ma­gában Angliában is inkább ösztönből mint megfonto­lásból működtek. A szabad kormányzat oly tudomány, melynek gyakorlata létezett Angliában, de elmélete seholsem.“ Szabadjon megjegyezni, miszerint nem va lószinU, hogy a világ legügyesebb kormányainak egyi­ke ez lehetett volna, a nélkül, hogy ezt tudná s a nél­kül, hogy hagyományilag megállapított szabályokat és okos elveket állítana föl, bárha azok egy alkotmány­ban nincsenek is kifejtve. Nem számítva azon számos whig és tory írókat, kik egyik a másik után s alkalmi­lag majdnem minden politikai kérdés s majdnem min den históriai tény fölött ügyük és pártjok szüksége szerint vitatkoztak, a mi időnkbeli jó angol regények olvasása is érdekes adatokat nyújt a belalkotmány is­meretéhez, a politikai gazdászathoz s a választások gyakorlatához, melyek talán meghaladnák azon hasz­nos tanulságokat, miket nálunk a legkomolyabb köny­vek elterjeszthetnek. De ha könnyű előadni Anglia helyzetét, sokkal kevesbbé lehet kimagyarázni, mely okossági erőfeszítés folytán egyezett oly sokáig ezen jogaira annyira féltékeny nemzet abba, hogy egy kisebb­ség által kormányoztassék, mely, bár jól szolgált a maga ügyének, mégis az ország érdekei s előítéletei nek eleget tudott tenni; végre miként akarható ezen nemzet az egyenlőség árán s szabad intézményei iránti szeretetböl, kormányát s jogainak védelmét csupán azokra bízni, kik örökségileg bírják a gazdagságot és hatalmat, vagy azokra, kik tehetségük erejénél fogva föl tudtak emelkedni, mert az aristocratia, bár szűk ajtaja van, mégis mindenki előtt nyitva áll, s ebben rejlik szerencséje. Egy nagy nép gazdagság általi kormányzatának ezen a történetben majdnem egyetlen politikai szerve­zete Angliát a hatalom és folytonos jólét nagy fokára emelte, b a népesség még ma sem szűnik meg növe­kedni ezen országban az emigratió daczára, mig a (fan cziáknál, hol a democraticus osztályok jóléte és kifej­lődésére minden combinálva látszik lenni, a népesség egy karban marad vagy fogy, bárha az emigratió any- nyi mint semmi. Nem Tehetne e paradoxon nélkül mon­dani, hogy a kormány valósággal vegyes volt Angliá­ban addig, mig a harcz folyt a különböző befolyások, a hatalom egyes forrásai közt, de hogy az ma többé nem az, midőn a győzelem a nemzet egyik töredéké­nek kezében látszott maradni ? III. Vilmos trónralépte óta a pártok vitái az alapalkotmány fölött megszűntek, s ezen idő óta a kormány a maga lényegében feltüntető az egységnek minden tulajdonait, formájában mind a mellett fönntartván azon három elem külső felosztását, melyek a régi barezokban szerepeltek. 1688-tól kezdve egész 1832 ig valójában nem fo­rog fönn többé sem mérlegelés, sem eg vensulyozás; az összes sulyok és erők a mérleg egyik serpenyőjébe he­lyeztettek, mely a földet csak egy oldalról érintve, a britt kormánynak oly állhatatosságot kölcsönöz, mely gátolja a hatalom egymásstáni változásainak világos észrevebetését, midőn az fölváltva a gazdagság és tu­lajdon nagy pártja két töredékének kezébe megy át; ez az, mit lord Brougham maga sem vonakodnék talán féltétlenül megengedni, ö, ki elismeri, hogy az angol alkotmány 1832 előtt inkább birt egy aristokratikus monarchia jellemvonásaival, mint azon hármas combi- natióval, melyet annak bámulói becsületül felrónak. Valóban a gazdag aristocratia Angliában 1832-ig túl­nyomó volt; nem, mert aristocratia, hanem, mert gazdag volt. Ezen országban, hogy valaki a közvagyont kor­mányozhassa, ezen közvagyon részvényesének kell len­nie, még pedig nagy részvényesének. Az angolok előtt ép oly képtelenségnek tűnnék föl a közgazdagság kor­mányzatát szegényekre bízni, mint Francziaországban a vasutak igazgatóivá a gépészeket nevezni ki. Azon ismeretes kérdés, melyet Angliában minden idegen vagy uj emberre nézve tesznek : „Hogy mennyit ér?“ s azon kikerülhetlen és határezott felelet : „ezer font évi jövedelmet ér,“ vagy ellenkező esetben, a borzasz­tó nobody, azaz : senkisem, — ezen kérdés s ezen fele­let lefesti az egész Angliát. A királyság nevezi ki az összes hivatalnokokat, hanem a parlament kikerülhetlen s föltétien befolyása után. A király határoz béke vagy háborn fölött, de nem birná még csak egy napig is fönntartani egyiket vagy másikat a kamrák engedélye nélkül; feloszlathatja a parlamentet, de esak hogy közvetlen egy másiknak egybehivását eszközölje, s ily harezban mindig a kam­ráké a győzelem. Gyakran lehete látni, hogy a parla­ment egy ministeriumot a királynak felkényszeritett, de soha, hogy a király a parlamentnek. A királyság An gliában egy roppant s mellőzhetlen charta bianca, me­lyen kívül semmi sem bir becsesei, de mely fölött vitat koznak s melyet tetszésük szerint betöltenek az ügye­sek, az ország leggazdagabbjai, le hatalmasabbjai közt. Mi Anglia élő erejét s amaz osztályt illeti, mely a kormányzatban s a kamrákban minden kisebb na­gyobb hivatalt betölt, mely váltogatva alkotja s szen­vedi a „Times“ s a sajtó többi részének véleményét, mely ama műkedvelő s politikus utazók légióit szol gáltatja, kik az egész világot bejárják, a kormányo­kat birálgatva s az idegen népeket megvetve, — annak eiöszámlálását egészen feltalálhatjuk Brougham lord könyvének azon helyén, hol fölszámítja azon ellentállási erőt, melylyel a nemzet arra nézve bir, hogy minden felforgató változtatásnak ellenszegül­jön. A kétszázezer földbirtokos, a hatszázezer rente vagy közérték-papir-birtokos, a nagykereskedők s gyárosok, kiknek számát szerző nem jelöli ki, de a ki­ket talán kétszázezerre lehetne tenni, — ime ez Anglia, vagyis Angliának azon része, mely a kormányt al­kotja vagy azt támogatja. Adjuk hozzá ezen egy millió polgárhoz a városok s falvakból vett két-három százezer választót, s ki fogtuk egészitni azon egymil­lió kétszáz harminczkét ezer angol választó számát, melyet nem rég Baroche idézett, s mely az egész egye­sült királyságot s annak széles birtokait kormányozza. A nép többi része szegény, a nélkül azonban, hogy ezért elhagyatott lenne; munkája s ipara ügyesen shatályosan oltalmaztatnak szabadelvű törvények által; de a zavar vagy lázadás legkisebb jelére a gazdagság s tulajdon szövetsége ingatlanul s mindenre eltökélve áll. Irgal- masak s jótékonyak lévén a szűkölködő osztályok irányában, melyeknek érdekeiről gondoskodnak, mig azok sorsukban megnyugosznak; az ország összes gazdagai fegyvert fognának, ba ezen osztályok föllá­zadni készülnének, s Anglia a legszigorúbb rendsza­bályok használatától sem ijedne vissza, ha azok szükségesek lennének arra nézve, hogy a munkások s a nép a törvényes és szabályszerű követelések útjára téríttessenek vissza; az utóbbiak ezt oly jól tudják, h°gy gyakori munka-megszüntetéseikben szinte soha sem mernek bizonyos határokon tulmenni. Üdvös félelem, s nem egyedül a mérséklettség bölcseségük- nek, valamint a kőzbékének védpajzsa. (Vége köv.) Napi újdonságok. — A képző művészeti társulat folyó óv aug. 27-dikén tartott választmányi ülésében Lipthay Kornél és Nagy Iván urak mint újonnan választott pótta­gok rövid bevezető beszédök s szívélyes fogadtatásuk után, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. — Azután Előfizetés nyittatik „SÜRGÖNY“

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents