Sürgöny, 1862. november (2. évfolyam, 252-276. szám)

1862-11-01 / 252. szám

részt vegyen; azonban, ha törésre kerülne a do­log, beleegyeznék, hogy megossza az állammal azt, a­mit 6 vagy 7 percenten felül nyer; de arra, hogy a 80 milliónyi kölcsöntől semmi kamatot ne kapjon (a bank két percentet köve­tel), semmi áron nem akar ráállani. E pontra nézve többféle javaslat történt, de a fináncz­ club hatalmas phalánxként lépett fel a dologban, úgy hogy a kérdés már tegnap eldöntetett volna, ha az ügyes elnök úr, még 24 órát nyerendő, nem siet a gyűlést befejezettnek nyilvánítani. A fegy­verszünetnek azonban semmi sikere nem volt s midőn ez ma az ülés folyama alatt meglehetős határozottsággal tűnt fel, akkor az államminis­­zer ő excellentiája lépett a résre. Ámde most az egyszer a szokott győzelem nélkül. Az állammi­­nister úr ugyanis azon megjegyzést téve, hogy a gyülekezetekben száznál alig több szavazat gyakorolja a határozási jogot és hogy ezen száz taggal szemközt a bank­bizottmánynak száz tagja áll. A ház e megjegyzés által sértve érezte magát: odó­kiáltások, melyekből e szavak hal­latszottak ki: „mi népképviselők­ vagyunk!“ szakíták félbe a minister úr beszédét. Hein úr csendre inti a házat, mire az államminiszer úr mentegeti magát, hogy ő senkit sem akart sér­teni, hogy „ő szívből óhajtaná, ha a negyedfél­­száz követ együtt volna már; de figyelmezteti a házat, hogy ha a negyedfélszáz követ együtt volna, akkor alkalmasint a bankot decentrali­­zálni és a középponti bank helyett országos bankokat fognának állítani.­Ha tehát a gyülekezet akarja, hogy legyen középponti bank,akkor fel­tételeit is akként kell szabnia, hogy a bank azo­kat elfogadhassa.“ Államminiszer úr beszédét mély csendben végezte s midőn aztán szavazatra került a do­log, túlnyomó többséggel, a kormány és a bizott­mány javaslatainak ellenében, elfogadtatott az indítvány, miszerint meg nem engedt­etőnek nyilváníttatik, hogy az állam a bank nyeremé­nyében részesüljön, ellenben követeltetik, hogy a 80 milliónyi kölcsön kamat nélküli legyen. És igy az ülést két irányban lehet nevezetesnek mondani. '­ ­ Napi újdonságok. * Császár ő Felsége, mint Bécsből October 8- ról jelentik, tegnap az „arany bárány“ szállodában meglátogatta az oldenburgi nagyherczeget. * B. Hübner Páriából Bécsbe váratik. Gr. Ap­­p­o­n­y­i cs. k. austriai követ Londonból Bécsbe érkezett. Ugyancsak tegnap esti hírek kétségtelennek állítják, hogy a követi ház elnöke dr. Hein az ülések bezárta után az igazságügy-ministeri tárczával fog megbizatni. — Az új csődrend iránti javaslat már kész. Benoni ministeri taná­csos dolgozta ki, s éles szemmel tarta szem előtt az ed­digi csődtörvénynek a hitelezők érdekeit megrövidítő árnyoldalait. * Mint hitelt érdemlő kútfőből értesülünk, a m. k­i­r. helytartó tanács borászatuak érdekében az orszá­gos pénzalapból bizonyos összeget utalványozott híresebb külföldi borvidékeken a pinczemesterség kezelésének meg­tanulása végett s e czélból a Rajna és Bordeaux vidékére dr. Entz Ferencz és jágócsi Péterffy József urak mint e szakmányi a kitűnő képességű egyének fognak kö­zelebb kiküldetni. * Tolnán a Pestről Tolnára menő s Szegszárddal kapcsolatban Baján keresztül a Bánságba vezetendő vaspályater­vezet résztvevői folyó hó 25-kén ülést tartottak, s egyszersmind tudtul adatott, hogy Tolna megyére 5916 ölnyi vonal és 71,500 ft. költ­ség esik. Angusz báró, ki egyike a vállalat főrészvevői­nek, különösen Szegszárd fontosságát emelte ki, és ada­tokkal kimutatta, hogy innen évenkint 80,000 akó bor és 150,000 mázsa különféle termény szállítmányoztatik a Bánságba. * A gazdasági- és kerti­ termények ki­állítása nemzeti múzeumunkban ma, f. hó 1-jén délben 12 órakor nyittatik meg. A megnyitás napján, valamint a tárlat tartama alatt kedden, szerdán, csütörtökön és pén­teken a bemenetdíj 40, szombaton, vasárnap és hétfőn 20 kr. A kiállítás november 15-kéig tart, mindig reggeli 9 től d. u. 4 óráig. * Az Érmelléken, Diószegen tartott borterme­lők gyűlésében határozattá lett egy borkereskedő társulat alapítása, s ennek elnökéül egyhangúlag gr. Zichy Ferencz választatott meg. Az illető alapszabályokat egy 12 tagú bizottmány fogja kidolgozni. A társulat első teendője lesz, egy fiatal embert utaztatni külföldre, hogy ott magát a pinczemesteri szakban kiképezze. * Aradon egy újonnan építendő állandó nemzeti színház érdekében felhívás intéztetett a város polgármes­teréhez. * A német színpadon jelenleg vendégszereplő híres törpe triumvirátus: Jean Petit, Jean Piccolo és Kiss Józsi — oly nagy vonzerőt gyakorolnak, hogy elő­adásuk estvéin a színház rendesen sírnig megtelik. E kis emberek komikai alakjukkal még kitűnő színpadi gyakor­­altot is párosítanak. * Az állam-vasúttársaság főigazgatósága a mai legna­zelebb kibocsátott hirdetvény szerint a Pestről Temesvár­ra pénteken és Szegedről Pestre szombaton induló gyors­vonatok e hó végén megszüntettetnek, azonban a hétfőn Pestről Temesvárra és kedden Szegedről Pestre induló gyorsvonat menete a Baziást érintő gyorshajók menetének tökéletes felfüggesztéséig továbbra is fenntartatik. * Jankovszka Eleonóra k. a. a magyar írói segély­alap növelésére holnap, november 2 -án d. u. 4 órakor az Európa szálloda teremében hangversenyt ad, melynek programmja következő: Első szakasz: 1. Hármas (F.-dúr) zongora, hegedű és gordonkára Volkmann R.-tól; előadják Stocker Gyula, Huber Károly és József urak. 2. a) „Mazurka“ Chopintől; b) „Mazurka“ Nowakovsz­­kitól; énekli Jankovszky Eleonóra. 3. a) Meditatio Bach S. Preludejére, Gounod-tól; b) Reverie, Vieuxtempstől, hegedű, hárfa, gordonka és physharmonikára; előadják Huber Károly, Duber Péter (a nemzeti színház hárfaját­szója), Huber József és Bognár Ignácz urak. 4. Ária „Er­­nani“ operából, Verditől, énekli Jankovszka Eleonóra. Második szakasz: 5. „A hársfa", Schubert­­től, énekli Bignio Lajos nr. 6. „Concert Allegro,“ Schul­­hofftól; előadja Stocker Gyula ur. 7. „Ajánlás,“ Fuchs­­től; ének hárfakisérettel; előadják Pauli Richard és Du­bez Péter urak. 8. a) „Melyiket szeressem,“ dal, Sos­­nowszkytól;és b) „Ez a világ,“ Egressy Bénitől; énekli Jankovszka Eleonóra. Bemenetár : Körszék 3 ft. Számo­zott szék 2 ft. Bemenet 1 ft. o. é. Jegyek válthatók Ró­zsavölgyi és társa , és Treichlinger József urak műkeres­­kedésében, a hangverseny napján a pénztárnál. A kelle­mes zeneestélyt s a kitűzött czélt a közönség szives párt­fogásába ajánljuk. A Wedianer kiadó hozzánk intézett soraiban igazolja és megerősíti azon előföltevésünket, miszerint neki nem volt és nincs szándékában a „Magyarország“ előfizetőit egy szépirodalmi lappal kárpótolni. A lapok­ban közlött erre vonatkozó hírt merőben alaptalannak állítja s kijelenti, hogy előfizetőinek kárpótlására nézve szorosan a „M. D.“ utolsó számában kifejtett nyilatkozata szerint fog eljárni.­­ A hamis hírekkel is nem ritkán nyugtalanított közönség megnyugtatására tudatjuk , hogy a kis­mányoki csárdás rablói közül ötöt már befogtak a pandúrok , min­dent bevallottak. A dupla puska is megkerült, a pénz­osztályból egyre egyre 9 ft. esett.­­ Vettük a „Zalasomogyi Népnaptárt“ 1863-ik évre. Szerző Nagy Jani. Kiadja s nyomatja Vaj­dics József Nagy-Kanizsán. Czéljának megfelelő hasznos, s mulatságos tartalmú. * Az „Ő“ értesül, hogy Bánffay Simon a meg­szüntetett „Pécsi Lapokat“ uj évkor ismét megindítja. * S­z­il­á­g­y­i Virgilné azt jelenti, hogy miután fér­je a katonai bíróságok által 10 évi súlyos várfogságra ítéltetett, kötelességének tartja értesíteni mindazon t. er.­feleket, kiknek férjénél pörös irataik vannak, hogy azo­kat 1. évi nov. 1-től ugyan, hó 15-ig délutánonkint 2—4 óra között lakásán (magyar utcza 2-ik sz. a.) átvenni szí­veskedjenek. — November 16 án az összes peres iratokat Faltay Antal ügyvéd urnak (József­város, vas-utcza 8. sz. a.) adandja át, a midőn is az illető felek nevezett ügyvéd úrhoz szíveskedjenek fordulni. —­ Miksits tare ur, a pesti kir. főgymnasium-tan tanár, mint 1861-diki volt pestvárosi képviselő, a pesti árvaleányház számára, az akkor hivatalosan kapott 154-ik sz­­ivén, azon üdvös intézet alaptőkéje nö­velésére a következő befizetett adományozásokat volt szives gyűjteni, melyekről az illetőknek nyilvános nyug­tául szolgáljon. 1. Prebsztl Mária alsz. nőnövelde tulajdonosné, növendékeivel együtt (Kristóftéren 1. sz.) 11 ft. 2. Ádám-Váczy Emilia asszony nőnövelde tulajdonosné (József tér 12. sz.) 5 ft. 3. Straub Karolina kisasszony nőnövelde­ tu­lajdonosné (Dorottya-utcza 2. sz.) 5 ft. 4. Janisch Her­mina nőnövelde tulajdonosné (tü­kör-utcza 2. sz.) 5 ft. 5. Uhri Josepha nőnövelde tulajd. (nádor-utcza 19. sz.) 5 ft. 6. Sztanko Csapliczky Lilla asszony, nőnövelde tulajd. (városháztér) 5 ft. 7. Schmitt Erzsébet asszony, nőnö­velde-tulajd. (ujfér 9. sz.) 3 ft. 8. Kohn Cicelle asszony, izrael., nőnövelde-tulajd. (2 sas u.) 3 ft. 9. Treuer Dániel ur, izrael. nőnövelde tulajd. (2 sas u.) 5 ft. 10. Pollák Karolina, izrael. nőnövelde tulajd. (Zitterbarth ház) 2 ft. 11. Naschitz Karolina, izrael. nönövelde-tulajd. (ország­út, Huszárház) 5 ft. 12. Bayer Karolina, reform, nőnö­­velde-tulajd. (Sebestyén téren Havasház) 3 ft. 13. Beer Adelhaide, izrael. nönövelde- tulajd. (váczi út Balassa ház mellett) 2 ft. 14. Saphir Karolina , izrael. nőnövelde tu­lajd. (országút Huszárház ) 1 ft., összesen 60 ft. * A határjárás f. hó 30-kán kezdetét vette. Az e czélra kijelölt, körülbelől 50 egyénből álló városi bi­zottság 20 kocsival indult ki a városháztól a soroksári vonal elé, hogy munkálatait megkezdje. Mint az „Ung. N.“ értesül, Pest város határvonalai szederfasorok által fognak megjelöltetni. * A Pesten foganatba vett új cselédrend december elejéig Budán is életbe léptetik. * A gazdasági kiállítás Kolozsvárott i. é. november 1-től 5-kéig tartana, mire 6-kán a nyilvános jutalmak ki­osztása megy végbe. * Az „Alföld“ Boros­ Jenőről azon borzasztó tudó­sítást kapja, hogy f. hó 24-kén reggel, nem messze az em­lített várostól, a görög-kath. lelkész (Gross) és kocsijának hulláit találták meg az ut mellett. A kocsi fel volt döntve s a lovaknak semmi nyoma. Mind a lelkész mind kocsisa baltával verettek agyon, s a vérnyomok után ítélve a gyilkos áldozataival még egy mértföldre hajtatott. A bűn­tett gyanúja egy becri oláh molnárt terhel, ki különben sem a legjobb hírben áll, és tudta, hogy a meggyilkolt lelkész, kivel azelőtt estve Boros Jenőn beszélt és kérte, hogy magával Pankotára vinné, 106 ftot hord magával. Sőt egy pár tanú állítja, hogy a papot a befogott molnárral Boros­ Jenőről elindulni látták. * A pesti városkapitányság tegnapelőtt Szegedről táviratot kapott, hogy pesti lakos Schmitt Sámuel f. hó 29-kén Szeged közelében az országúton meggyilkolva találtatott. A megölt­ek Pesten lakó roko­nai mindjárt tegnapelőtt leutaztak Szegedre, a holttest el­takarítására. A rokonok állítása szerint a meggyilkolt Pestről­ elutazása után tárcsájában mintegy 200 ft össze­get hordott magával. * Elhunyt néhai Schordann Zsigmond cs. k.ta­nácsos és egyetemi volt tanár fölött f. évi nov. 3-án d. e. 10 Va órakor az egyetemi nagy díszteremben ünnepélyes gyászemlékbeszéd fog tartatni az elhunytnak tanszékében; utóda Jendrassik Jenő ny. r. tanár úr által. A b. e. tanár barátait és érdemeinek tisztelőit figyel­meztetjük e kegyeletes ünnepélyre. * Ketten Henrik mint újabban halljuk, még há­rom hangversenyt ad a nemz. színpadon, melyek közöl az egyik ma estve menend végbe. * V é­­­­­s Kelemen. Tegnapelőtt estve egy ma­gánhangversenyre hivattunk meg a Nádor szállodába. Több zeneművész és íróból álló társaság előtt V é­­­­­s Kelemen hegedűművész hazánkfia volt szíves nekünk je­les talentumának próbáit bemutatni. A fiatal 16 éves mű­vész Erdély több városaiban s Bukarestben már több nyil­vános hangversenyben lépett föl, s mint különféle tudó­sítások jelentik, mindenütt nagy mértékben meglepte a műértéket. Örvendünk, hogy ezen kedvező ítéleteket mi is igazolva találtuk. Vélis nagy reményekre jogosító mű­vész a maga nemében, e hangszerét már­is nem csak ki­váló technikai készültséggel kezeli, hanem azon művészi léleknek is csalhatatlan próbáit adta, mely a költészet megelevenítő hatását képes a holt hangjegyekbe lehelni. Különösen igazolta ezt az Allardtól játszott darab. Mi­után a fiatal művész családjával tehetségének további ki­képzése végett külföldre akar utazni, s meggyőződtünk, hogy veszteség volna, ha művészete a mesterkéz utolsó simításai nélkül maradna, s örömest támogatjuk azon óhajtását, hogy mielőtt búcsút venne, tét nyittassék neki a nemzeti színpadon fölléphetni. Erre mint művésznek és magyarnak egyaránt igénye lehet. De művészi tekintetben is érdeket ígér, hogy a képzettségének mostani fokán a közönség egy pillantást vethessen azon láthatárba, mely­be a fiatal művész egy még nagyobb jövő reményével be­nyitni szándékozik. Az érdekes estvén ifjú hazánkfia Ket­ten és Reményi buzdító dicséreteit is megnyerte. Hegedűjátékát Eltér, a jogász-dalárda jeles vezetője volt szíves zongorán kisérni, és a köröket a szintén kö­rünkben mulató Jankovszka Eleonóra tölte ki ked­ves lengyel népdalaival. Lapszemle. A „Donau Zeitung“ is észrevételekkel kiséri azon oct. 20-ki levelet, mely a „Pesti Napló“ ha­sábjain megjelent s nem titkolhatja el a feletti megelé­gedését, hogy e levél, mely a passiv magatartást kár­hoztatja, épen azon lapban látott világot, mely eddig legjobb politikának tartotta a hallgatást. És felszólítja a „P­e­s­t­i N­a­p­l­ó­t“, hogy most már nyíltan és egye­nesen vallja be, miszerint az 1848. törvények revisióját ő is szükségesnek, sőt elkerülhetlennek tartja, s hogy immár Magyarország is hajlandó az egy és feloszolha­­tatlan birodalom kiadó ügyét közösen tárgyalni, hogy e korlátok közt egy egységes kormány létrejöhessen. Egyébiránt kiemeli, hogy a magyar politikusoknak nagyon kedves szokásuk az, a történelemből egész idő­unalmas dictiót monda el; — ezenközben pedig észre se vettük, hogy már alkonyodik; — az idő intett, a társaság feloszlott, kiki kocsija s­ felső ruhája után lá­tott , é s rövid bucsúzás után lehető legjobb kedvben elhajtatánk a vasúthoz; s este tiz órára ismét London­ban voltunk; elmondhatván magánkról: v­­ . i.­szakot kihagyni, s a n­egszakasztott fonalat ott fogni fel, mely czéljaikra legkedvezőbb. így az 1861-ki ma­gyar országgyűlés az 1848. és 1860. közt fekvő időt egé­szen ignorálta (?) s csupán 1848-ra emlékezett; az oct. 20-ki levél írója pedig megfordítva az 1860. és 1861 ik években történt dolgokról nem akar semmit se tud­ni. (?) Pedig ha akarna ezekre figyelmezni, tudhatta volna, hogy Ő Felsége 1860 és 1861-ben a kiegyen­lítésre az első lépést már megtette, s nyiltan és ha­tározottan megmondotta a birodalom érdekeinek ki­­egyenlíthetési feltételeit. És mi volt erre a magyar nemzet részéről a válasz? Először megtagadása a királyi czimnek, s a második feliratban félbeszakítá­sa az alkudozásoknak, mert a„Donau Zeitung“ határozottan tagadja, mintha az alkudozás fonalát először a fejedelem nyilvánította volna félbeszakított­­nak, mint ezt az­­october 20-ai levél írója alaptalanul állítja. A megszakított fonalat tehát csak az veheti fel ismét, ki azt félbeszakítottnak nyilvánította, azaz maga az országgyűlés. És a fejedelemnek csak annyiban tu­lajdonítandó az első lépés, mennyiben csak tőle függ az országgyűlés összehivatása. De mint kollegánk mondja, erre nem elkerülhetlen szükséges, hogy a fe­jedelem Budára menjen, mert azon magyar államfér­fiak, kik országgyűlést akarnak, Bécsben is megtalál­hatják ő Felségét. És véleménye szerint Ő Felségének bizonyosan szive­ghajtása lenne ez alkalmat a magyar nemzetnek megadhatni; de hogy ez történhessék, is­métli azt, mit fentebb mondott,hogy a „P­e­s­t­i N­a­p 16“ és pártja szintén törekedjék a kiegyenlítés útját egyengetni s nyiltan mondja ki, hogy Magyarország is kész az egész fenmaradása kellékeit figyelemre mél­tatni, s ha ez megtörténik, tapasztalandja, hogy komoly kiegyezkedési szándék mellett a kiegyezkedésnek min­den kikürtölt akadályai félelem szülte képzelődési agyrémeknek fognak bebizonyulni. (Mintha bizony a „P. N.“ volna följogosítva a nemzet orgánuma gyanánt oly apodicticus kijelentésekre a nemzet nevében, mi­nekre a „D. Zig“ magát a kormány nevében följogo­sítva tartja. Egyébiránt megbocsátva a „D. Zig“ reeri­­minatióit, elégedjünk meg hangulata annyi szelidültsé­­gével, a­mennyit e czikkében mutatni kegyeskedik.) A „Vaterland“ nincs egészen megelégedve a „Donau Zeitung“nak most ismertetett czikkével. Ör­vendetes tudomásul veszi ugyan a félhivatalos lapnak szelídebb hangját, valamint azt is,hogy ezúttal a feb­ruár 26-ai alkotmányt csak „kiegészítő sta­tútumnak“ nevezi. Hanem másrészről kénytelen megjegyezni, hogy ha a „D. Z.“ kívánságai egészen nem teljesednének, ennek oka csak abban lenne keresendő, hogy a követelésekért viszonyos kárpótlást nem tudott ígérni a magyar nemzetnek. Sőt épen az­által, hogy a febr. 26-ki alkotmány irányában táplált aggodalmakat csak képzelődési agyrémeknek nyilvánítja, némileg megkezdett kibékítő útjáról visszatérni látszik, miután a komolyan kibékülni akaróknak fölötelességük az ellenfél aggodalmait méltányolni, nem gyanúsítani, s ezek eloszlatására minden lehetségest elkövetni. A „Neueste Nachrichten“ szerint nagy hiba volt az államminiszer részéről, hogy azzal akarta rábe­szélni a szűkebb reichsrathot az előterjesztett bank­­szerződés elfogadására, hogy ha teljes reichsrath talál­na összejönni, könnyen elvethetné nemcsak a bank­szerződést, hanem még egy központi bank eszméjét is. Ez­által államminiszer úr saját teremtményét szállítot­ta le értékében, s implicite azt adá tudtunkra, hogy a teljes reichsrath, mely az egész birodalmat képviseli, épen nem úgy intézkednék mint a jelenlegi szükebb reichsrath. Ez üdvözletét nem hiszi a „N. N.“, hogy a szükebb reichsrath megköszönné. A „Megyei Sajtó“ hasábjain szívesen üdvö­zöljük tegnapi czikkét, mely így szól : „A tavalyi országgyűlés feloszlatára óta egy vi­gasztalan év folyt le. Nem akarunk ez évnek történetírói lenni. Mindaz, a­mi azóta lévő, mondva és irva volt, egy egy szemory pont, a­melyen az emlékezet nem akar megnyugodni. A világhelyzet átaláros ala­kulása, az irányadó körök nyilatkozatai, nagi­k a megoldásra c­élzó röp­­iratok, tétova terveikkel , kábító program­jaikkal csak az egész nemzetre nyomasztó köz­elcsüggedést se­­gítek súlyosabbá tenni, s e kebelfojtó légkörben min­den közügy iránt oly lan hatagság állt be, a­minőt éle­tünk legrosszabb évében sem jegyeztünk még fel. Mindenki érezé, hogy ez országos csüggetegség ködét csak egy szó törheti még keresztül:­­ az ural­kodó szava. Három ízben hallottuk az uralkodót kétséges kérdésekben nyilatkozni, mindannyiszor döntő szóval egy egy fontos köztegyünk léte és nemléte fölött. Az első volt az erdélyi vasút kérdésében. A nem­­z­et átalános közvéleménye a kolozsvári vonalt sürgető, mint két testvérországra nézve iker-életkérdést. Ellen­séges befolyások ennek ellene működtek ; — a fejede­lem a nemzeti köz óhajtás szerint engedélyezett. Második volt a magyar földhitel­intézet kérdésé­ben. Ez hazánk anyagi jóllétének alapköve, ez biztosí­téka azon jövőnek, melyben a nemzet valódi, birtoki gyarapodását megtartva látjuk. Mindazoknak, kik a nemzet vagyoni és állami önállására féltékenyek, ellen­ségük volt e kérdés ; — a fejedelem a nemzet részére dönté azt el. Harmadszor hallottuk két közműveltségi intéze­tünk életkérdésében, melyek a nemzeti színház és mú­zeum. Alig van intézet, mely ellen annyi ellenséges insinuatió történnék, mint a nemzeti színház ellen; a muzeum elhagyatott állapota minden látogatója előtt szomoritóan ismeretes; — a fejedelem ez intézeteink czélszerű fenntartását mondá ki, egyúttal kíméletet ta­núsítva a nemzet alkotmányos érzelmei iránt, midőn a további határozást a törvényhozás számára hagyta fenn. E napokban egy küldöttség ment fel az uralko­dóhoz, egy törvényesen önálló testület részéről, a föld­hitelintézet iránt tanúsított kegy megköszönése végett. Az uralkodó válaszában kiemelé Magyarország múlt­ját, állását és jövőjét, s kinyilatkoztatá, hogy hazán­kat nemcsak anyagilag, de minden egyéb tekintetben kielégítve óhajtja látni. Mindenki tudja rólunk, hogy szavunkat soha sem használtuk hízelgésre, de azt be kell vallanunk, hogy hazánkban jelenleg alig ismerünk vélemény-árnyalatot, mely e szavakat félre tudja ismerni. E legmagasabb, legilletékesebb helyről jött nyilatkozatok azon reményt ébresztik, hogy ellenséges befolyás nem fog többé el­távolító gát gyanánt állani a nemzet és a fejedelem között, s hogy e szavak foganattá váljanak, az nem fog a nemzeten múlni.A bank létesíttetett közönséges népgazdászati czélokra hanem lényegesen, szorosabban vett államczélok érde­­kében is, nevezetesen feladatának elseje volt és minden­esetre legfontosbbika is egy tömeg beválthatatlan, ér­­zéketlenné vált állampapír behúzása, az ő beváltható bankjegyei által. A bank ennélfogva az ezüstteli fize­tés 1848-bani felfüggesztéséig az állam hitelezője jön, egy az időszerinti alapját többször s jelentékenyen meghaladó összegig. Az állam 1847-ben 126 millóval tartozott a banknak, a bankalap 10, a tartalékalap 5, összesen 35 millióval. Helyzete, ezen kedvezőtlen vi­szony s az ebből eredő, és a bankjegy beváltására nem fordított activum túlságossága által, minden nagy meg­rázkódtatás alkalmával oly rész volt, miszerint való­ban csodálni lehet, hogyan volt képes a bank, 30 éven át, melyek alatt több válság fordult elő, bank­jegyei be­váltását szakadatlanul folytatni, és az ember hajlandó e körülményt nem csupán az igazgatás ügyességének tu­lajdonítani, hanem annak is, hogy állapota 1848 előtt nem tétetett közzé; a bank azonban jövőre alapjának három — vagy négyszeres összege helyett annak csak 3/4 részét kölcsönözze az államnak. A legújabb bank­szabályokba, 1841-ben egy §. (43) vétetett fel, a­mely azt mondja, hogy azon üzletek fölött, melyeket a bank az állam számára vesz át, ezek közt mindig különös egyesség létesíttessék. Ezen §-t akként lehetett magya­rázni, hogy az államigazgatás részére kötendő ügyle­tek nem vonandók egyátalában az illetékes szabályok alá, és az állam használta ezen kivételességet. Mind­amellett nem lehet elismerni, hogy a bankkal valaha bizonyos kötés létesíttetett volna azon szándékkal, hogy az ne tartassék meg, valamint az sem áll, hogy a bankkali szerződések rendesen nem teljesíítettek. E tekintetben nemcsak a bécsi érték­adósság még fenn­álló szerződésére, hanem újabb időkből vett példákra is lehet utalni. Nevezetesen a bécsi érték­adósság iránti kötés még a legnehezebb időkben is mindig pontosan megtartatott. A banktól mindig új kölcsönök vetettek fel, a lejárt kötelezettségek nem mindig teljesíttethettek pontosan. Ezek sajnos tények voltak, melyek nyomása alatt azonban az történt, a­mi ama körülmények közt italában lehetséges volt. Hogy a szükségbeni se­gély , melyben a bank az államot csak bankje­gyei szaporítása által részesítheti, a legdrágábbnak, és népgazdászati tekintetben kiszámíthatlan rész kö­vetkezésűnek bizonyult be, erről a kormány teljesen meg van győződve, ennélfogva el van határozva, mi­ként ezt az előterjesztés is igazolja, jövőre a bank ügyleti függetlenségét az állam irányában teljesen biztosítni, és lemondani a banknak minden nem sza­bályszerű használatáról. Ezen előterjesztésben tehát nem fordul elő az előbbi 43-dik §-hoz hasonló szabály, sőt inkább az államigazgatás a bankkali üzleteit, az előterjesztés 64. §-a szerint, az általános szabályok alá helyezi. A magas ház pénzügyi bizottmánya még tovább ment, midőn az államot még a kölcsön használatából is ki akarja zárni, várjon menend­ e a ház ily messzire, ámbár a szabályok azon jogot nyújtják a banknak, hogy a felajánlott öszletet visszautasítsa, ez iránt majd a részletes viták alkalmával hozatik határozat. Szabad legyen az előadó nyilatkozatát, mely az értesületi forrásoktól távolabb álló körökben némi nyugtalansá­got idézett elő, a­mi nem volt az előadó czélja, felvi­­lágosítni, t. i. azon állítást, hogy a bankalap 110 millió összegben még nincs teljesen befizetve. Az utóbbi ötven­ezer 700 ftos részvény kibocsátása alkalmával 2418­2 részvényt a jogosított részvényesek nem vettek fel, a­mely szám 1000-re szállt alá. A bank tehát ma azon 150,000 részvényből, mely a bankalapot képezi, 1000 Plener pénzü­gyminiszer előterjesztése. „A fővitában több észrevétel létetett, melyek al­kalmat nyújtanak arra, hogy szóljak. Mindenekelőtt a bank múltbani hatálya vonatott bírálat alá. Ha a bank nemzeti múltját pártatlanság nélkül s a jövőre nézve haszonnal akarjuk megítélni, mindenekelőtt tekintetbe veendő, hogy a bank eredetileg ámbár mint részvény­társulat alapittatott, nem egyedül mint leszámítolási * 1 * * * * 6 * * * * 1 Kisfaludy-társaság. A Kisfaludy-társaság tegnapi rendes havi ülésében Arany János „Bolond Istók“ czímű elbeszélő költemé­nyéből olvasá föl az első éneket. Új alapítókat jelentettek be: B­o­c­z­k­ó Dániel, M­a­­d­a­s­s Károly és O­r­d­ó­d­y István Károly urak. A Kisfaludy-társaságnak több rendbeli régibb kiad­ványai, nevezetesen az „Évlapok“ többévi folyamaiból szá­mos kötetek (melyek egyébiránt önálló s teljes munkákat foglalnak magukban) nem lévén többé könyvkereskedésbe bocsáthatók: a társaság elhatározta, hogy ebbeli fölös példányait a tagoknak, az irodalom barátainak s köz­könyvtáraknak ingyen kiosztja. A­kik tehát akár maguk, akár valamely közkönyvtár számára igénybe akarják venni a társaság ezen ajánlatát, szíveskedjenek alulírthoz for­dulni, ki is a jelentkezőknek — azon sorban, a­mint a je­lentkezések történnek — rendelkezhető példányokkal szolgálni fog. A Kisfaludy-társaság rendes havi üléseit (minden hónap utolsó csütörtök-napján) ezentúl nem délutáni 3, ha­nem délelőtti 11 órakor fogja tartani. Pesten, okt. 31. 1862. G­reguss Ágost, titoknok.

Next