Sürgöny, 1862. december (2. évfolyam, 277-299. szám)

1862-12-02 / 277. szám

egész vidékeknek szerencsétlenség esetébeni gyámolí­­tása körül. Oly kormánynál, mely a népség helyzete iránt annyi kímélettel jár el s csapások eseteiben tá­mogatását az egyes koronaországokban meg nem von­ja, nem kell attól tartani, hogy egyes esetekben, midőn az adóemelés az adóviselő romlásával lenne egybeköt­ve, midőn rész­termés vagy más csapások a létezhetést fenyegetik, keménység és kimélytelenséggel fog eljárni, sőt a kormánynak igénye van azon bizalomra, hogy e rendszabály hatását gondosan ellenőrizve, a szegényebb vidékeken az adóviselőnek valóban nem ön­ okozta hát­rányait távol fogja tartani s minden lehető kímélettel eljárni.“ Úrbéri egyezség. Midőn egy határ úrbéri rendezés alá vétetik, min­den nagyobb vagy kisebb tulajdonos kénytelen tűrni azon kellemetlenséget, hogy addig birt s megszokott földjétől megválva, a helyett mást kapjon, — a közös­ben használt és kizsákmányolt közös legelők mértéken felüli használatáról le kell mondania, h. ekként min­denkinek gazdászata egy új korszak kezdetén áll, melyről a dűlőknek szakavatott és lelkiismeretes osz­tályozása mellett sem tudhatja: vájjon nyer-e, vagy veszt-e az új csere által? A legelő elkülönítésénél leg­­többnyire a vesztés előérzete szállja meg a kisebb gaz­dákat, mert a visszaélésből nyert hasznot jogos köve­telménye gyanánt tekinteni megszokta. Ily szempontból szokta felfogni a föld népe legtöbb esetben az úrbéri rendezés által előkészített változáso­kat, s hogy e miatt némi lázas ingerültség terjed el a nép között, azt felötlőnek nem tekinthetjük, meggon­dolván, mily nehéz egy darab földnek tulajdonától meg­válni, melyet a földmives apáitól vett át, s annak mive­­lése közben jó és ros­sz természetével úgy megismerte­dett, mintha testi lelki barátja lett volna. A birtokváltozásból eredő ingerültségre általában mindenütt számítani lehet, legtöbb esetben azonban akadnak hajtogat­ók, a­kik az elégedetlenség és aggá­lyos nyugtalanságnak ezen magában véve még nem ártalmas érzetét szenvedélyes kifakadás, daczosság, sőt ellentállásig fokozzák, s ily esetben a barátságos és békés utáni rendezés mindaddig lehetlenné válik, mig az alattomos izgatásnak akármi módon eleje nem vétetik. A napokban feltűnő példában láttuk igazolva a fentebbi észleletet. Ugyanis Tápió-Süly községe még az 1816. évi november 6-ik napján, és igy 46 évvel ezelőtt több úr­béri panaszok alapján a volt földesuraság ellen pert indított, mely azután szabályozási, legelő-elkü­lönitési s tagositási perré alakíttatott át. Ezen per annyi éveken át a szenvedélyesség, gyűlölködés és izgatás okozója volt, s habár 1831-ben a földesuraság az úrbéri rendezés és tagosítás keresz­tülvitele miatt, a szántóföldek és kaszálók kiadásá­nál a határnak legjobb részeit saját kárával s a tago­sítás érdekeinek teljes feláldozásával a volt úrbére­seknek kiosztotta, s a legelőt is elkülönítve kijelölte, még sem tudta keresztülvinni a volt úrbéreseknél, hogy a legelő közössége megszűnjék; mert azután is mint azelőtt a földesuraság részére elkülönített, kijelölt lege­lőt a község használta, miből aztán önkényt követ­kezett, hogy a földesuraság is a volt jobbágyok ré­szére kijelölt legelőt használatba vette. E miatt a pernek tovább is folynia kellett, miu­tán egyes izgatók a községet minden előnyös egyez­kedéstől visszatartották , sőt a legelőnek bírói ítéletek által minden jobbigi­telek után 15 holdban megálla­pított értékét keveselték, s újabb és újabb gyanúsítá­sok, ingerlések tárgyául használták fel. A titokban terjesztett s időközönkint felújított iz­gatás okozóit kitudni s az izgalmat megszüntetni nem lehetvén, megszűnt a remény, hogy a barátságos egyez­kedés létesülhessen, mindamellett, hogy a jóakaratu földesur képviselője, Várady Károly ügyvéd ur időkö­zönkint újabb és újabb egyezkedési kísérleteket tett s egyezkedési terveit a lehető legméltányosabb alapokra fektette volt. Múlt hó 17-én azonban Pest megye első alispán­ja Benyovszky Vincze ur P­e­s­k­o Medárd tőszei­­­­gabiró úrral és esküdt társával a barátságos egyezség megkisértése s a mérnöki munkálatok meghitelesitése végett a helyszínen megjelenvén, a helység házánál összegyűlt néphez alispán ur férfias nyugodtsággal, s meggyőző okokkal egy lelkes beszédet tartott, kie­melvén különösen a barátságos egyesség előnyeit , a perlekedés felett, azután felszólította V­á­r­a­d­y­­ Károly urat, hogy az egyezkedés iránti tervét s aján­latait terjessze elő. Ennek megtörténte után Peskó Medárd főszolgabíró ur a nép felfogásához alkalma­zott modorban az egyezkedés tervét a népnek meg­­­­magyarázta s annak elfogadását szivére kötvén, a gon­­­dolkozásra időt engedett, mig a hitelesítés a mezőn­­ megtörténik. Kétségtelen, hogy ezen beszédek a nép kedélyére jótékony hatással voltak s a volt földesur kovász­nai Kovács Ferencz százados úr épen al­kalmas időben jelent meg a nép között s pillanat alatt meggyőződvén a nép jobb hangulatáról, hogy meg­győzze a népet, miként a szives közeledés és barátsá­gos egyezkedésre való hajlam mennyivel előnyösebb a per utjáni gyűlölködés és a jogokhozi merev ragasz­kodásnál, oly ajánlatot tett, melyre a nép nem számí­tott, t. i. a perben megállapított 15 hold legelő helyett, minden jobbágy telekre 22­­4 hold legelő kihasitását ajánlotta fel, mely ajánlat a már több ízben felizgatott, de különben jóérzelmű magyar népet általános öröm­­kifakadásra bírta, s néhány percz alatt a 46 évi küz­désnek, gyűlölködésnek s izgalomnak a létrejött ba­rátságos úrbéri egyesség véget vetett. E szerint ezen viszálkodónak híresztelt község­ben is, az izgatók által oly gyűlöletessé tett úrbéri rendezés barátsággá és békés után elintéztetett, mely a jelenvoltakat a volt földesuraság és volt jobbágyok közötti ily szép egyetértés láttára bensőleg megindí­totta.E benső megindulást vallásos kegyelettel tartott beszédében szivrehatón tolmácsolá a helybeli hath, lelkész úr, intőleg hiván fel a népet, hogy ezen magasz­tos jelenetnek emlékét őrizze meg, s gyermekeit ke­gyes volt földesuruk iránti hála érzetben nevelje fel. Dicsérettel kell kiemelnem, hogy a működő ügyvédek: Várady Károly és Kerek János mint ura­sági, és Helibán János mint községi — lelkiismerete­sen közremunkáltak e szerencsés eredménynek létre­hozásában. Adja az ég, hogy a nemzetgazdászati tekintetben annyira fontos úrbéri rendezés az országban minden­ütt, a­hol még függőben van, ily szép egyetértéssel hajtassák végre 1 g.­y. Napi újdonságok. * Azon tényt, hogy Ő cs. k. Apostoli Felsége Ho­­litschra menve, hol udv. vadászat tartatik, az ország ha­tárát átlépte, tegnapelőtt estve a Szt. Gellért-hegyről ágyu­­lövések Üdv­őzölték. * B. Meszéna István Biharmegyében egy oly hitel­­intézet alakítását indítványozza, mely a gazdáknak ter­­mesztményeikre az érték egy­harmadának megfelelő ösz­­szegeket kölcsönözne. A báró úr bizonyosan azok nézetét osztja, a­kik azt mondják, s talán nem hibás calculussal, hogy valamint több takarékpénztár, úgy több hitelintézet is fennállhat a hazában , s kivált a hitelnek oly specia­lizált kiterjesztésével, mint a tervezett bihari. A „Bihar“ cz. lap e terményhitelintézet alaprajzát is közli. A szük­séges tőke kiállításához a biharmegyei birtokosok és köz­ségek járulnának, jótállás lévén az alap, a terményre adandó kölcsönök veszélyeztetve nem lennének. Az inté­zet 2000 db 500 ftos részvényre alakulna meg, melyből 10% készpénzben fizetendő, a többi pedig kijelölendő földbirtok elzálogosítása által a m. földhitelintézettől 34 Újs évi törlesztésre kölcsön veendő. Intézeti tag lehet min­den egy részvénynyel bíró földbirtokos, ha birtoka olyan, hogy a földhitelintézettől kölcsönt kaphat, vagy ki egy részvényt készpénzzel kifizetett. Kívánatos, hogy a szom­széd Békés megye is részt vegyen az intézet létesítésében. A termények, melyekre kölcsönt adna az intézet, követ­kezők : tiszta búza, kétszeres búza, rozs, tengeri, árpa, zab, repere, himlon, lenmag és a külföld számára termesz­tett dohány. A „Lt.“ e tervezett intézetre vonatkozólag azon megjegyzést teszi, hogy a gazdák által felveendő kölcsön kissé sokba — mintegy 11 perbe kerülne. * Az államminiszer úr estélyén, mint már érintettük, a montenegrói vajda Petrovich Mirkó is je­len volt. Egy másik montenegrói kíséretében teljes arany­terhelt nemzeti mezben állt a terem közepén. Középnagy­ságú férfi, inkább kicsinek mondható, mint magasnak, tü­zes szemekkel és erélyes arczkifejezéssel. Kísérője egy fej­jel nagyobb volt. Az orosz követ s több birodalmi tanácsi lengyel követ társalgást kezdtek vele, de úgy látszik, nem egészen értették egymást. Csütörtökön a fekete hegyi her­czegnek audientiája volt Császár Ő Felségénél s barát­ságos, vigaszteljes fogadtatásán, melyben Ő Felsége ré­szesítő, annyira megörvendett, hogy arról mindjárt táv­irati sürgönyt küldött Cettinjébe. Ezután, mint elébb az orosznál, a franczia és angol követeknél is látogatást tett. — Bizalmas figyelmeztetés. A hazai népnevelés azon tisztelt barátait s barátnőit, kik a „Nép­tanítók közlönye“ czimü, i. é. január eleje óta szerkesz­tésem alatt megjelenő nevelési hetilap jövője iránt ér­dekkel­­viseltetnek, — tiszteletteljes bizalommal figyel­meztetni bátorkodom, miszerint ugyanannak szerkesztését 1863-ki január 3-től kezdve, felsőbb engedély reményé­ben, mint kiadó-tulajdonos, „Népnevelők lapja“ czim alatt folytatni szándékozom, — azon különbséggel, hogy kiadás és szétküldözés, melyek most már a szerkesztéssel egy kézben fognak öszpontosulni, a t. előfizetők részé­ről oly általános megelégedést iparkodandnak kiérdemelni, minővel — őszintén szólva — a lap tartalma és szerkesz­tése, „Néptanítók Közlönye“ czim alatt, folyvást talál­kozni szerencsés volt. — Szolgáljon e néhány szó azon t. honfiak s honleányoknak, kik a „Néptanítók Közlönye" körül tanúsított eddigi jóakaratomat figyelmükre mél­tatván, az iránt bizalmat éreznek, — netalán szándéklott lap-megrendeléseikre nézve tájékozásul addig is, mig e tárgyban felsőbb helyre benyújtott folyamodványom sorsa jobbra vagy balra eldőlvén, bizonyosat jelenthetek, vagy épen az említett czim alatt folytatni ezélzott lapnak tökélyesbitett terviratát (programmját) is közzétehetem. Pest, nov. 30. 1862. Márki József tudor. * Múlt szombaton „Linda“ előadása a nemz. szín­padon új érdeket nyert Láng Paulina k. a. föllépte által, ki „Pierotto“ szerepében ezúttal első színpadi kísérletét tette. Láng Paulina­k a. a hangverseny­teremben minap aratott sikert szerencsésen átvitte a színpad forró desz­káira is. Föllépése, ha mindent egybeveszünk, igen sze­rencsés eredményű volt, és mesterét Stoll urathoroskopja most sem csalta meg, ezen tanítványa te azok sorába tar­tozván, a kinek a művészet geniusa mosolyog homlokán. A kisasszony hangja, mint azt az első, könnyen megma­gyarázható elfogultság elmúltával kivehettük, kellemes és erőteljes, kiterjedésére azok közé tartozik, melyekből többet lehet fejleszteni egypár mély hangra szorítkozó másodrendű, alt-hangnál. Egyelőre úgy tetszik, mintha az úgynevezett hatást erőltető mély­ hang nem is volna bir­tokában, ez azonban csak azért tetszik úgy, mert ezen fiatal énekesnő hangja arányos és közbeeső fokokkal is bir, — végre mestere okosan vezette, midőn nem arra tanitá, hogy elkoptatott fogásokkal igyekezzék a publi­kumnál minden áron tapsot kicsikarni. Ezt rendesebb, szerényebb s több jövőre jogosító után is elérte, túl nem erőlködő s az első debüt veszélyeit nem koczkáztató éneke által, mely egyébiránt, kivált a 2 ik felvonásban már nem csak hangot, de egypár szép hangárnyalatot is mutatott. A kisasszonynak minapi sikere igen nagyszámú kiváncsi közönséget vont a színházba is, és a taps, mely eleinte csak a buzdítás színét viselte magán, később va­lódi tetszés-zajjá emelkedett. Ma „Linda“ ismételtetik. * Ráth Mór kiadásában megjelent: „A nyomorultak“ regény, írta Hugó Victor, francziából Huszár 6s Reviczky. Az 5. osztályból álló teljes munka ára 15 frt. A franczia eredeti kiadás 31, a német 21 frt. * W i 11 m e r s R. ur, zongorahős legközelebb is­mét meglátogatandja Győr városát, ott egy hangversenyt adandó. W. ur nagyobb műutazást készül tenni az alföldön keresztül Erdélybe. W. urat régebben Léva városa (Bars­­megyében) díszpolgárrá nevezte ki. Előszeretetét hazánk­­ iránt mutatják számos szerzeményei jeles dalaink fölött; főleg pedig nagy magyar symphoniája „Hunnia“, mely múlt esztendőben Pesten a legnagyobb tetszés közt ada­tott elő. * Robozs István Kaposvárott egy humoristikus mun­kára nyitott jan. 1 ig 1­ftjával előfizetést: „Daguerreotyp, vagy azon nevezetességek arczképcsarnoka, kik nem pár­tolják az irodalmat“. A mű Emich Gusztáv nyomdájában jelenik meg, a­mint a hirdetvény ígéri, már december vé­gére elkészül. — A pesti jótékony nőegylet i. é. no­vember 30-ától dec. 27-kéig terjedő 4 hétre, jelenleg létszámban álló 176 szegény számára — kik kö­zül 25 új és 151 már elébb is részeltetett — 495 ft 45 kr. o. é. öszveget utalványozott; és pedig he­tenkénti részesülésben álló szegényeknek 327 ft 45 krt, egyszer s mindenkorra segélyzett 37 szegénynek 168 fiót. Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyazó 24 vizsgálatról tettek jelentést. Az egy­let kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 18 szegény talál foglalkozást és keresetet. * Dózsa „Oláh Judit“ cz. 1 kötetes regénye a napokban kerül ki sajtó alól Kolozsváron, Steinnál, ho­vá, vagy a szerzőhöz az előfizetési pénzek 1 ftjával még f. hó 10 kéig beküldendők, azontúl csak bolti, nagyobb áron lévén a mű kapható. * A „Pesti Hírnök" ezentúl mint dr. Szabó Ala­jos és T­ö­r­ö­k János közös tulajdona, utóbbinak szerkesz­tése alatt Vodjaner nyomdájában fog megjelenni. A va­sárnapi számában kiadott új programm továbbra is áll­hatatosan vallja az eddig követett irányt, s új szellemi erőkkel és ügybarátokkal erősbödve fogja a korona és nemzet ősi jogait az ősi megyerendszer alapján továbbra is védelmezni. .. Fővárosi közönségünknek aligha volt valaha oly nagy alkalma a hangversenyek élvezetében, mint a mosta­ni zenélő idényben, így értesülünk, hogy a „magyar gazd­­asszonyok egylete“ is szándékozik közelebbről egy hang­versenyt rendezni, azonban — nem, mint a múlt évben, műkedvelők, — hanem színészek és színésznők közremű­ködésével indítványoztatott ezen hangversenynek létesí­tése az egylet egyik t. tagnője által. — Nézetünk szerint, — és tekintve az egylet által múlt évben rendezett hang­verseny sikeres eredményét, helyesebbnek találnék, ha ez­úttal is műkedvelők lennének a közreműködők. Az érde­mes asszonyságok csak a közelebbi napokban tapasztal­hatták a jó sikert, melyet például Láng Paulina k. a., R­a­­batinszky Mari k. a., a múlt évi hangversenyükben Heller Vilma k. a. és több jeles műkedvelőnőink és mű­kedvelőink kivívtak. Ezenfelül a jelenleg Bécsben időző ketten hazánkfiáról is biztosan föltételezzük azon udva­­­riasságot, hogy a. t. asszonyságok kérelmére részt veene hangversenyükben. Tekintve a hangverseny anyagi ered­ményét,­­ úgy hisszük, hogy a műkedvelők közreműkö­dése ezt szintén emelni fogja, mert ezek mindegyikének szülei, barátjai és ismerősei — mint tavaly — az idén is rajta leendőek, hogy minél több jegyet adjanak el. * Mint hallatszik, Új­ Pesten egy részvénytársulat alakult, mely Pestről Új Pestre naponkénti gőzhajójárato­kat fog létesíteni. * Rózsavölgyi eb társánál megjelent s hozzánk be­küldetett „Deres a fa“, népdal, zongorára átírta Zách János. Ára 70 kr. * Gelenczéből Írják a „Kronstädter Ztg.“-nak nov. 2- ról: Néhány nappal ezelőtt itteni birtokos Cso­rna Károlynál, újonnan épült szép házában esti mulatság volt, mely alkalomra több jóbarát és ismerős vola hivata­los. A­mint ez a székely jellemből foly, a társaság igen élénk volt. Mikor a vendégek jól ettek, jól ittak, igen élénk vita fejlődött ki az ország ügyeiről, politikáról és vaspályáról. A kedélyes társasági összejövetel egy szomorú ténynyel végződött. Horváth Elek, csernátoni birtokos, halva tétetett egy szekérre s azon írásbeli utasítással kül­detett haza, hogy a szekeresnek 6 írt fuvarbér fizetendő, a további felvilágosítás szóval fog megtörténni. A fátyol, mely e tényt borítja, csak később fog szellőztetni. * A „K. K.“ nagy ajtai Cserei Farkasnak, az erdé­lyi kormányszék volt s egyik utolsó választott tanácsno­kának elhalálozását jelenti élete 65-ik, hivataloskodása 46 ik évében. *­­A kávéforrásnál nyitott díszes kávétermet höl­gyek számára — számosan látogatják. A nevezett sálon, mint említettük, igen díszes ; a kávé jó, csak a sütemé­nyekben kelne el nagyobb változatosság. A hölgyek sze­retik a nyalánkságot. — Műfordítás. Valaki a Hölgyfutárban egy dán ballada ezen sorát, mely Herder fordítása szerint így hangzik: „Da tanzen die Elfen auf grünen Land“ így fordította magyarra: „Im tizenegy forg zöldön a tánczba.“ Tehát már van „Madrids-Huth“ = Madrid kalapja, Grashalm = fa­­sisak, „Haudegen“ = generális, és most legújabban zöldben forgó tizenegy. A dán ballada fordítója ezzel halhatatlanná tette magát, a igy megy az egész ballada fordítása, melyből az „Új Nemzedék“ a következő két sort citálja meg: Herdernél : Ein Hemnd von Seide so weiss und sein, Meine Mutter bleicht's mit Mondenschein. A fentebbi magyar műfordítás szerint: És selyem-ing, oly drága, fehér, mint Mily sugarat hold édes anyám hint. Valóban hold-kóros nyelv. Az alsó-szabolcsi tiszaszabályozó társulat 1862 dik évi october 25-dikén és folytatólag 26-dikán Debreczenben tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. (Folytatás.).5. Szőnyegre került­­ek. Lukács Ignácz úr, nád­­u­dvari képviselő, már a mártius 13-diki igazgató vá­lasztmányi ülésben tárgyalt, s némi módosításokkal most ismét benyújtott, a társulat pénzügyeinek teljes átalakítására vonatkozó tervezete. Noha a közgyűlés teljes mértékben méltányolja is indítványt tevő tagtársának ez ügy körüli fárado­zásait, s bár meg van győződve, hogy ezen javaslat­tételnél őt egyedül a társulat iránti hazafias tiszta szándék vezérlé, s menten minden önérdektől, javi ak­tával csak a társulat jelen , asságya pénzügyi helyze­tén óhajta könnyíteni, még­sem hajlandó, az 1859. évi július 4-diki közgyűlés által elfogadott, s már 1860. óta kivitelben levő pénzügyi tervezet alkalma­zásával felhagyni; sőt ez már az 1861-dik évi január 25-diki közgyűlésen és más alkalommal is megvitatva s elfogadva lévén, ennek végrehajtásához továbbra is ragaszkodik. Ennélfogva felhatalmazza és utasítja mind a tár­sulati, mind az igazgató választmányi elnökséget, hogy mind az ezen pénzügyi tervez­­ alapjául szolgáló 1 30.000 ftos kivetés pontos befizetései, mind a folya­matban levő gátjavítási munkálatokra kivetett, s most már 3 év alatt 12 részben fizetendő 250 ezer ftos kive­tés évi illetékeinek rendes behajtása végett a hatósá­gok közbenjárása által oly eszközökhöz nyúljanak, mik a társulat jelenleg tetemesen megrendült pénzügyi helyzetét valahára lábra állítsák. Mivel azonban a 30 ezer ftos kivetés félévenkin­t részleteinek befizetése felette rendetlenül történik, sőt számos érdekeltségek erre még semmit sem fizettek, ezennel azt is megrendeli a közgyűlés , miszerint az 1860. és 1861-dik évi hátralékok befizetésére az ille­tőknek a folyó év vége azon megjegyzéssel tűzessék ki véghatáridőül, hogy azontúl tőlük a tartozásaik után eső késedelmi kamatok is be fognak a hatóság útján szedetni. Igen érezhető lévén továbbá a társulat egyete­mére azon veszteség, mit az összes társulat érdekel, de leginkább a pontos fizetők azáltal szenvednek,­­hogy illető fizetéseiket számtalanon nem teljesítik, azt is elrendeli a közgyűlés, miszerint azok, kik a 30 ezer ftos kivetésre félévi illetékeiket ápril, illetőleg Septem­ber elejéig be nem fizetik, ezen mulasztásért — a fize­tendő összeghez aránylag 6% teli kamattal akként javassanak meg,­­ mikép az illető félév végétől e­l­ső július, illetőleg i­ső januártól számítandó, és a hatóság útján követelendő összeggel egyidejűleg ezen késedel­mi kamatok is behajtandók lesznek ; igazgató és pénz­tárnok szigorúan utasíttatván, mikép ezen szabályt kivé­tel nélkül mindenkinél, már a jövő évtől kezdve alkal­mazzák. 6. Az 1862-dik évi junius 18-diki igazgató vá­lasztmányi ülésből kiküldött 3 tagú bizottság, folyó évi October 19-kéről keletkezett jegyzőkönyvében be­mutatván , hogy a tokaji hídfőtől, a farakóhely mellett és Kis-Tokaj alatt elvonuló töltés védelme és fenntar­tása tekintetéből, — az ottani kincstári uradalmi ke­zelő hivatal és Tokaj város közönsége hajlandók a védgátak előtereit, az eddigi fel-és lejárók kihagyásá­val, — a társulattól nyerendő tüzesekkel, — maguk költségén beültetni, s azért a sóházak alatti vonal egyik partján két sarkantyú építését és a kis-tokaji töltés kezdetén lévő hajtás egyenes iránybani kiigazí­tását kérik. A közgyűlés illő méltánylattal fogadván az ülte­tésekre vonatkozó ajánlatokat, megbízza az osztály­mérnököt és igazgatót, szolgáltassák ki annak idején a tokaji társulati füzetekből a szükséges dugványo­kat, és gondjuk legyen rá, hogy a kivánt favontató helyek és feljárók továbbra is fennhagyassanak. A kistokaji oldalon történő partszakadások meg­­gátlásául szolgálandó sarkantyúk építését azonban a társulat annál kevésbé hajlandó teljesíteni, mivel sar­kantyúk építése nem tartozik szabályozási feladásai­hoz,­­ de a kérdéses partszakadás nem is oly termé­szetű, mely ottani védműveit komolyan fenyegetné. Ha tehát Tokaj városának valóban érdekében fekszik a kérdéses roncsolt partrésznek sarkantyúk általi megvédése,­­ forduljon annak megépítése vé­gett az illető politikai kormányhatósághoz, mint a­melynek köréhez az efféle vízimunkálatok tartoznak. A­mi pedig a Kis Tokaj kezdetén levő gáthaj­­tást illeti, arra nézve az osztálymérnök utasíttatik, miszerint azon, máskép is gyenge pontn­ak kellő meg­erősítésére, s az ottani könyökhajtásnak egyenesebb vonalban való kiigazítására, a javítási munkálatok megkezdése alkalmával tekintettel legyen. 7. Jablonkai Károly gőzhajózási ügynök T.­ Ré­sziből, f. hó 14-ülki kérvényében a végett keresvén meg a társulatot, hogy a Selypes-zsilip építésével fog­lalkozó Welcher Józsefnek az építéshez szükséges hy­­draulikus meszet, a rajta levő utánvett értékösszeg da­czára is, — jó remény fejében kiadván, — a még fize­­tetlen 768 ft 76 kr értékdijt vállalkozótól mind ez ideig meg nem kaphatván, ezen összegnek a társulati pénztárból leendő utalványozását kéri. , A közgyűlés, bár részvéttel van kérvényező szo­rongatott helyzete iránt, még sem teheti, hogy neve­zett vállalkozója kétes számlájára ily tetemes összeget most már előre utalványozzon , sőt e részbeni követe­­lése végett a társulattól nyerendő biztosítás is Csak bi­zonyos fokig lévén megnyugtató, ha biztos sikert akar, bíróilag biztosítsa magát. 8. Olvastatott az utóbbi közgyűlés rendeletéből a t.-dobi átvágás helyzetére vonatkozó társulati fel­­­terjesztvényre leérkezett helytartótanácsi 22.189. szá­mú válaszlóirat, melyben mind a t.-dobi átmetszés-szé­lesítési munkálatoknál nyert földből a két parton emelendő vezénytöltés szüksége és czélszerűsége, mind a megpendített felső torkolathoz alkalmazandó sar­kantyú felesleges volta mű­tani szempontból indokol­­tatik. A társulat a nagy mélt. m.k. helytartótanács ezen rendelvényében más viszonyok közt tán teljes meg­nyugvást talált volna, jelenleg azonban ezen leirat kapcsában, a t.-dobi átvágás mélyítése végett ismételt felterjesztvényben kíván azon régóta táplált reményé­nek nyomatékot adni, mikép ezen, a felsőbb vidék szabályozási munkálataira oly fontos factor ne csak szélesíttessék, hanem ennek mélyítése is, mint a gyors kifejlődés egyik lényeges kelléke, mielőbb rendeltes­sék el. Ezen felterjesztvényben az is megemlítendő, hogy miután a felső szabolcsi társulat vízszerkezetében az át­vágási munkálatok újabb időben oly nagy mérvben eszközöltettek, miszerint jelenleg már 14 készen áll , s ezeken, gyors és tömeges hó­olvadások alkalmával, a társulat védmüveit könnyen oly víztömegek rohanhat­ják meg, hogy azok lefolyása, a vízszerkezetünkben gyérebben létező átvágások hiányában, — elég gyor­san nem történhetvén, — védmüveink tétele és mente­sített árterületeink biztossága is tetemesen veszélyez­­tetvék. A tervezett átvágásoknak a gátmunkálatokkali egyidejű megépítése a magas kormány által vállaltat­ván el, ezen munkálatodat befolyásunkon kívül végez­teti, s nagy sajnálatunkra ezek vízszerkezetünkben any­­nyira elégtelenek, hogy ezeknek a felső tiszai részen oly feles számban történt elkészítése, szemben a nálunk csak gyéren épületekkel, — érdekeltjeinknél méltó és nagy aggodalmat gerjeszt, s végre is a társulat nagy megromlását idézheti elő. E tekintetben már jelenleg is, — több sürgetés teendők közt, a t.­keszi és dorozsmai határban tervezett átvágások haladéktalan kiásása annál kívánatosabb,­ mivel ezen határokban a Tisza már védgátaink közvet­len közelébe, a kubikgödrökbe nyomulván , töltésein­ket elnyeléssel fenyegeti. A vízszerkezetünkben tervezett összes átvágások, de különösen a keszi és dorozsmai határban már múl­­hatlanul szükségesek, gyors és rendszeres kivitele vé­gett, ennélfogva elnök ur ő méltósága személyes támo­gatása mellett, felsőbb, illetőleg legfelsőbb helyre in­dokolt felterjesztés nyújtandó be. Külföld. ANGOLORSZÁG. A „M. Star“ jelenti, hogy a ministeri tanács elhatározó, 2 millió ft. st.nyi kevesbi­­tést eszközölni a kiadási budgetben. E lap azt sürgeti, hogy ezen kevesbités 15 millió ft. st.re emeltessék, a Disraeli javaslata szerint. E nélkül a ministérium nem fegyverzendi le az ellenzéket. A „M. Post“ constatkrozza, hogy a „Constitution­­nel“ elismeri a görögök jogát, fejedelmüknek szabadon választására. Ezen jog általánosan el lévén ismerve, Alfréd herczeg megválasztatása nem gerjeszthetene Francziaország részéről irigységet. A „Post,“ tagadja ama nehézségeket, mikre a „Const.“ szerint, Görögor­szág leendő királya fogna találni. — „Ha a gö­rögök“ — úgymond — „Alfréd herczeget választják meg, kötelességünk leene meghatározni, hogy mit kell tenni a görögök a szomszédjaink érdekében, s hogy minek e tekintetben saját szükségeink. — Ezen kér­dés iránt a nagyhatalmasságok tanácsát is megkér­­dendjük. FRANCZIAORSZÁG. Az „Esprit public“ így nyi­tva«.

Next