Sürgöny, 1863. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1863-02-01 / 26. szám
a gabonacsarnokra utalja, mely Pest és környéke gabonakereskedésének központja és naponként árjegyzékeket és kimerítő jelentéseket közöl. Kern Jakab úr közli a gyűléssel, hogy bizonyos gabona mennyiség átvételekor a vasúttársaságtól a beviteli vámon kivűl, kövezetvám czime alatt nagyobb összeg fizetésére kényszeríttetett; mivel pedig az ilyen adónem a kereskedés emelésére nem igen alkalmas, indítványozza: keresse meg a kamara a város elöljáróságát a felnevezett vámadó megszüntetéséért. A kamara kéri az indítványozót, szerezzen magának tudomást ezen adónem jogczíméről, és ha önkény fordult volna elő, jelentse azt fel a városi hatóságnak és ha ennek hatása nem lenne, a kamra fogja a közlekedés érdekeinek gondját viselni. A kamara megbízza továbbá jegyzőjét, hogy jelölje ki az új bélyegtörvény azon helyeit, melyek érthetőbb fogalmazást szükségesnek, és terjessze azután fel a pénzügyérségnek. Weisz F. B. szóba hozza a Pesten átmenő árak számára alapítandó raktár ügyét és így Pest városa részére biztosítani azon előnyöket, melyeket egy ily lakhely nyújthat. Erre azt jegyezték meg, hogy ezen ügy máris hajótörést szenvedett, mivel a kívánt szabadalmak meg nem adattak, és így a kellő pénzalap beszerzésére sincs remény; azonkívül ezen vállalat a dunai szerződéssel is némi ellentétben állana és jelenlegi kereskedési viszonyaink és a törvénykezés hiányai sem épen alkalmasak keresztülvitelére; a kamara tehát ezen ügy tárgyalását kedvezőbb időkre halasztotta. Kültörvényhozási szemle 1860—1862. (A „Törv. Csarnokiból.) I. (Vége.) Azon rövid, általános átnézetben, melyet a lefolyt 3 év törvényhozási mozzanatairól közlünk, kapcsolatban a hitelforgalmi törvények reformjaival, kell hogy megemlítsük azon főbb mozzanatokat is, melyek a törvénykezés és bírósági szervezet rendszerére vonatkoznak. A kapcsolat tétele iránt semmi kétség sem forog fenn. Mindkettő oly jogintézmény, melyek a legnagyobb érintkezésben s kapcsolatban állnak a társalmi élet tényezőivel, tehát ezek közt a vagyonosodáá kitűnő factoraival, a forgalom s hitel jogviszonyaival is; utóbbiakkal azonban legkiválóbban, miután ezeknek érdekei legnagyobb mértékben igénylik a törvénykezés gyorsaságát s pontosságát. Innen az újabb kor szüleménye a hitel, s a régi kor bírósági k perlekedési intézményei, mint lényegesen különböző két kor sajátságai s tulajdonai, összeférhetlenek lévén, s újabb korban a törvényhozások reform-működését átalánosan oda látjuk irányozva lenni, hogy az ősi szervezési rendszer teljes melleztével, az újabb kor intézményei honosíttassanak meg, amelyek közt a franczia rendszer legkiválóbb helyet foglal el. Bármilyenek ennek hiányai nemcsak a bűnvádi, hanem magánjogi rendszerben is, az újabb évek minden tökéletes műve mégis annak mintájára alakíttatott. Ez következetes és folytonos törvényhozási politika az olasz és németalföldi államoknál, melyek fajrokonság, részint politikai okok s körülmények folytán a frank jogrendszer gyarmataiul szolgálnak. Azért ez alapon nyugszik Belgiumnak legújabb bírósági szervezete (1862.), melynek tervezete már 1855 ben készült s azóta folyvást szőnyegen forgott, mint Hollandiáé is (1861. máj. 31.), mely 1860-ban terjesztetett a kamarák elé s mely főleg az államügyész veszélyes tulnyomóságának korlátolásával a franczia rendszeren jótékony javításokat ten , mint Piemonté (1860 ban életbe lépve) a franczia auditorok, a cassatio, assisek, kereskedelmi s felebbezési törvényszékek intézményeivel; ugyszinte annak törvénykezési rendje is (1860-ban az egész olasz királyság számára, mely az egészen franczia Code mintájára készült 1855-ki perrend reformját képezi, javítva főleg a fr. egyes bíróság hatáskörén; mihez az angol s amerikai rendszer példájára egy külön Regolamento járult (1850. ápr. 15.) a törvényszékek belügykezelésének szabályozásáról, később pedig egy bizottmányi terv (1861-ben) a legfőbb tervszékek szervezetéről, miután az olasz tényleges körülményekkel s nemzeti sajátságokkal össze nem férő centrális idón alapuló közsemmisítő szék eszméje elvettetett. Németországban az újabb kor folyama alatt a hannoverai és braunschweigi törvénykezési rendszerek ítéltettek legtökéletesebbeknek, tehát ugyanazok, melyek itt legelőször vették a fr. rendszert mintául. Ugyanazért a lefolyt 3 év alatt is a német codificatiók vagy közvetlenül a fr. codet, vagy a hannoverait, mint annak kifolyását, választék kiindulási pontul. Így nevezetesen a bajor (1861-iki) tervezet, melyből a bírósági szervezet 1850—1855. és 56. órai működések s tervezetek után életbe is lépett (1861. nov. 10.) ; továbbá Wörtenbergné bírósági szervezetei 1860—61-ben,) Bádené (1862), mely az országgyűlés által elfogadtatott, miután az 1830 óta folytonosan (1831.1837-1851. 1856- és 1857-ki) részint javított, részint tervezett munkálatok után készült 1860-ki terv is elvettetett; Szászország törvénykezési rendszere (1861-ki terv), bár ez eltérőleg a fr. iránytól, az írásbeliségnek nagyon is tág tért nyit. — Ez évek német munkálataiból a franczia jogrendszer kellékeinek legkevésbé felelnek meg Waldeck nek (1860-i), Lippenek (1859) és Meiningennek (1861-i, mihez 1862-bul végrehajtási rend járult) törvénykezési művei, amennyiben a szóbeliség elvét következetesen nem valósították, azt szorítva a végtárgyalásra, mi kielégítőnek még sehol sem találtatott. Ez évek alatt Hannover é s Braunschweig újólag reformokat eszközlének, amaz a bírósági szervezeten (1860-b), de kevéssé kielégítéjét, miután az egyes bíróságok hatáskörét túlságosan kiterjesztő (150 tallérig), utóbbi pedig (1860 b) perrendtartásán, mindig a fr. minta után. Maga az ausztriai törvényhozás is, miután törvénykezési rendszerének hiányossága, korszerűtlensége, s igy fenntarthatlansága átalánosan elismert tény, annak gyökeres reformjára, s uj törvénykezési codex készítésére alapul magát a hannoveri törvénykönyvet választotta s használta. — Sőt maga a németországi bizottmány is, mely most működik egy közös perrend kidolgozásán, egyenesen a hannoverait vette forrásul. Az ügyvédség a törvénykezésnek egyik leglényegesb s legfontosb alkatrészét képezvén, az újabb évek e téren reformjaiban szintén nem maradhatott el. Erre mutat a szász (1860-i), hannoverai (1860.), piemonti (1860), kóburgi (1861) és weimari (1861.) tervezet, vagy törvényizett ügyvédi rendszabályzat. És mindezen a rendkívüli tevékenységet igazoló igazságszolgáltatási reform munkálatok az utóbbi évekből, világos adatok arra is, mikép vagyoni s főleg hitelviszonyok s érdekek, melyek korunkban uralkodó elemek, ki nem fejthetők a törvénykezési rendszer korszerű és szabadelvű reformja nélkül, mit a régi megyerendszer csökönös híveinek figyelmébe ajánlhatni. Nem fejezhetjük be ezen átalános szemlénket azon — a szabadság s társalmi kifejlődés minden igaz barátjára nézve örvendetes tény constatkrozása nélkül, mikép az európai codificátiókban ez évek alatt a szabadelvű irány, a haladás elvei, az emberiség és szabadság érdekei túlnyomólag uralkodnak, az osztályozás bűnös kísérleteinek, a jogegyenlőtlenségnek majd minden nyomai nélkül. A büntetőjogi codificatióban a jogbiztosság emelésén kívül, az arra magas fokon közreműködő esküdtszékek, az állami hatalom visszaélésének korlátjai, a büntetés nemek emberies alakítása, a javítás eszközei stb. túlnyomó irányadók, mint ezt kétségtelenül bizonyítják a fennt már említett törvénykönyveken (Svéd 1862; Bajor 1861; Belgium 1860; Bréma, Hamburg 1862; Piemont 1860) kívül, különösen Angliában az 1861. aug. 6-ki bűnt. törv. Olasz királyságban az egész olasz állam számára készült 1862-i bűnt. tervezet s Schweicz egyes cantonaiban (Luzern, Schafb, stb.) hozott törvények, melyek (u. m. az olasz, bajor stb.) az esküdtszékeket rendesen mind befogadták, vagy megtartók. Míg másrészt a magánjogi törvénykezés rendszerében a személy-s vagyonegyenlőség, a forgalom szabadsága, a tulajdonjog korlátlansága, s egyszersmind a nyilvánosság, szóbeliség, bírói függetlenség, stb. az irányadó s túlnyomó elvek. Kiemelendő tény különösen, mikép ezen szabadelvű intézmények, melyek az emberiség előhaladásától elválhatlanok, napjainkban a korlátlan önkény és középkori sötétség miatt legcsökönösebb orosz és pápai államokba is behatoltak, mindkettő szóbeli nyilvánosságon alapuló törvénykezést s korszerű bírósági szer-rvezetet tervezvén, sőt az elsőben, mi nem csekély jelentőségű, államtanácsilag még a testi büntetések eltörlése is inditványoztatván. — Vigyázzunk, nehogy az ősi intézményekhez makacs ragaszkodás miatt, a codificatióban még ez államoktól is hátra maradjunk. Különben mindezekről — állításaink bizonyolása végett is, tüzetesen szólandunk, midőn legközelebb a lefolyt 3 év codificatióját részleteiben is ismertetni megkísérlendőük léptek, mert előttük kiderült, hogy közreműködésük továbbra nem szükségeltetik. Előttem a népszínház Ügye körüli 18 havi működésem ideje alatt ez nem derült ki, sőt ellenkezőleg azon meggyőződést szereztem, hogy igenis szükséges a testületi további közreműködés, mert szerintem, egy oly zsenge nemzeti intézettől, melynek ős Buda fővárosábani szükségességét minden hazafi belátja — s mely még maiglan is a fedezetlen építkezési költségek tisztázásával kénytelen küzdeni, — a testületi további közreműködést megtagadni nem lehet, nem szabad. Ezért kezet fogva azon férfiakkal, kikkel 1861-ben s munka megkezdésekor szövetkeztem, folytatom , s Isten s a nemzet segítségével befejezhetni reménytem azon művet, melynek félbenhagyása nemzetiségünk kárára, s a nemzet szégyenére válnék. A befejezés lehetősége végett 1-szer Tisztelettel felkérem mindazon honfiakat és honleányokat, kik a budai népszínházat eddig is pártolásukra méltatták, miszerint azt abban továbbra is részesíteni szíveskedjenek. 2 szer A még kifizetetlen mesterembereket és iparosokat szives türelemre kérem fel. 3-szor Megkérem mindazon tisztelt honfiakat és hon leányokat, kiknek kezeikben még gyüjtölvek vannak, miszerint azokat hova hamarább és bármi eredménynyel hozzám beküldeni szíveskedjenek. Budán, 1893. év jan. 26. Áldássi Antal. * A „Független“ Füredi elbocsáttatása ügyében a nemz. színház igazgatósága mellett következő szót emel : „Füredi a nemzeti színháztól pár hó múlva csakugyan megválik. Ezt némely lap méltatlankodással említé föl : „hát így eresztik el a vén katonát?“ Erre nézve illetékes helyről következő felvilágosítást kaptunk, melyet kötelességünk közleni : „Füredinek meg volt ajánlva eddigi tiszteletdija, de ő felemelést kívánt, mit a színház anyagi körülményei közt nem lehetett megadni Határidőt tűztek ki, hogy válaszoljon : megmaradand-e eddigi díja mellett, vagy nem. A határidő eltelt, anélkül, hogy a művész válaszolt volna. Ennélfogva az igazgatóságnak kötelessége lett, más baritonista után nézni. Átalában az igazgatóságot nem lehet kárhoztatni, midőn az intézet érdekét az egyes, bármily jeles művészek érdeke felibe helyezi. Némely hírlap most kárhoztatja ezért, de valószínűleg még jobban kárhoztatta volna, ha az opera nagy költségeit még jobban szaporítja — egyesek kedvéért.“ * A nemzeti színház új operája „Lala Roukh“ holnap ismételtetni fog. Az első előadás tegnapra volt kitűzve, átalános rendkívüli bérszünettel. — Zenészi kökrökben beszélik, hogy a híres zeneszerző Wagner Richard a tavasz folytán Pestre készül, hogy itt hangversenyekben néhány legújabb művéből egyes részeket bemutasson. * Az orvosi segélyegylet javára az egyetemi orvosnövendékek által f. hó 7-kén adandó fényes táncrvrgalomra a meghívások immár folyamatban vannak. * A pesti „Unió“ dalárda közelebbi ülésében elhatározta, hogy legközelebbi dalestélyét február 17-kén, húshagyó kedden fogja tartani. Továbbá martins havára egy jótékony dalárda-ünnepély van készülőben, a városi árvaleányház javára, melyhez a főváros legkitűnőbb művészei ígérték hozzájárulásukat. * Ka mi pasa, ki rendkívüli küldetésben Párisban járván, onnan Konstantinápolyba megy vissza, fővárosunkon keresztül utazva, egy cs k. törzstiszt kíséretében a „Komló kert“ vendéglőt is meglátogatta. Sárközy magyar zenéje különösen megnyerte tetszését. A pasa németül és francaiéul folyékonyan beszél. * Új zeneművek. „Húzd a meddig húzhatod“, eredeti csárdás, zongorára szerző Csillag József. (Szerencse, hogy nem kocsmárosainknak ajánlotta). Ára 60 kr. — „Bodrogközi csalogány“ VIII-ik ábránd népdalok fölött, zongorára szerzé Székely Imre. Ára 1 ft 20 kr. Grande fantasie pour des Motifs de Oberon de L. M de \\ eber pour le piano par K. Favarger. Ára a franczia czim daczára csak 1 ft. „Zord az idő“, magyar eredeti dal, szerző Zimai László. Ára 60 kr. Mind a zeneművek Rózsavölgyi és társa műkereskedésében jelentek meg. Utóbbi mint melléklet a „Zenészeti Lapokéhoz. * A „M. 8.“ értesül, hogy Couqui Claudina, ki múltkori híradásunk szerint tavasszal a nemz. színpadon fog tánczolni, mióta Bécsben működik, 16 új balletben lépett föl, s ezek közt tíz saját szerzeménye. A bécsi ballerinák nem ólomlábakon járnak mint a mieink. * Az „A föd“ szerkesztője és kiadó tulajdonosa az aradi és kir. rendőrigazgatóságtól egy rendeletet kapott, melyben kijelentetik, hogy tekintve az e lap által hosszabb idő óta követett, a kimondott kormányelvek s vallási érzelmek iránti ellenséges, a nyilvános béke és rend fentárásával megegyeztethetlen irányt, valamint azt is, hogy a nevezett lapnál a június 30 -án kiadott írásbeli megintés síetetlen maradt, továbbá, hogy ezen lap ellen, nem tekintve a múlt évi november 19-ei legmagasb amnestia által megszüntetett haditörvényszéki vizsgálatot, mely szerint e lap az egyes nemzetiségek elleni gyűlöletre való izgatása miatt vád alá helyeztetett — legújabb időben a haditörvényszéki eljárásnak ismét meg kellett kezdetnie. — Magyarország helytartója , excellentiája, jan. 23-kán kelt magas rendelete következtében elhatározta, az „Alföld“ czimü lap további megjelenését a magyar kir. udvari kanczellári excjának január 18-kán kelt megegyezésével, a sajtórendszabály 22. § a értelmében teljesen megszüntetni. — Környei János szerkesztő és Bettelheim Vilmos kiadótulajdonos ezt azon hozzáadással tudatják olvasóikkal, hogy lépéseket teendenek a lap ismétt megjelenésének kieszközlésére. Addig is biztosítják előfizetőiket, hogy kárpótlási igényük ki fog elégittetni. •Az Antal egyházának összeomlása Lukarnóban (Tessin canton). A „Diritto* jan. 16-ki számában részletes leírását olvassuk azon borzasztó szerencsétlenségnek, mely Lukarnó városát legújabban az ottani egyház összeomlása által érte. A részleteket szemtanú beszéli el a következőkétten : Január 11-kén, épen vasárnapi napon, délutáni negyedfél órakor egyszerre csak a Szt. Antal egyházának boltozata nagyobb részben összeomlott, különösen pedig a bejárati előrész. A hó ugyanis egy egész héten át folyvást esvén, annyira túlterhelte az egyház tetőzetét, hogy az alkotásánál fogva gyengébb lévén, semhogy a roppant hóterhet elbírhassa — összeomlott, maga után vonván az egész fedélzetet. A templomban e perezben igen sokan voltak, amennyiben épen isteni ájtatosság tartatott, s a lelkész a hittant magyarázta a városbeli nőknek s hajadonoknak. A templomban ép e miatt, egy öreg ember s ifjoncz kivételével, nem voltak férfiak s igy az áldozatok csupán nők. Estvek hét órakor 45 halottat sikerült kivonszolni a hótömegből, 8 nő pedig oly súlyosan sebesülve találtatott fel, hogy életükhöz nem volt semmi remény. Összesen ekkor 53 áldozat volt összeszámlálható. A szerencsétlenség hírére a város apraja, nagyja, ifjas véne, szóval az egész lakosság sietett az egyház előtti térségre. Az első perezben senki sem merészelt a templom belsejébe hatolni, mert a tetőzetnek még le nem szakadt része is minden perezben összeomlással fenyegetőzött. Csakhamar azonban a bátrabbak az egyház oldalajtóin át siettek az élve oda temetett nők közül azokat menteni meg legelébb, kik még lélegzettek, bárha ezeknek számuk igen csekély volt. Roppant volt a zaj, sürgős forgás, e mellé pedig a félelem és borzadály, s míg a hatóság meg nem jelent, a megmentési kísérlet sem vehetett rendes irányt. A papok állták, hogy kétszáz személynek kell a hóteher s a tetőzet romjai alá eltemetve lenni, s pedig mintegy 16 lábnyi mélységben, a mennyiben a hó, gerendák, kövek, téglák,vakolat, zsindelyzet,vasak együttvéve ily magasra halmozódtak fel. Elkezdődött ekkor a kiásási munkálat, fejszékkel bárdokkal, csákányokkal, kapákkal, mialatt a tetőzet többi része folyvást ingott. Nők, férfiak, apák s gyermekek keresték övéiket. „Óh minő szívszaggató jeleneteknek valók tanúja“, mondja a levelező, „midőn egy-egy hullát elővonszoltak a romok közöl. Minő kínos fájdalmakat kellett látnom , sikoltásokat hallanom , a keserv milyen kitöréseit ! S ezen hangok még rettenetesebbek, megrázóbbak, szivszaggatóbbak lettek, midőn azoknak viszhangját néha-néha mintegy a föld mélyéből lehetett hallani.“ Írja a szemtanú, hogy a többek közt egy szegény leányzót ástak ki, kit a halálos csapás épen akkor ért, midőn összekulcsolt kezekkel, lehajlott fővel imádkozott; a gerenda ketté hasította fejét. Egy másik leányt a reáhalt két gerenda egészen szétszelt. Két órai folyvást tartó munka után 34 hullát sikerült kiásni. Beállott az est, s a meggyújtott viaszgyertyák s fáklyák rémletes s gyászos világánál folyt tovább az emberbaráti kötelesség munkája. Hol erre, hol arra a pontra irányult a figyelem s megfeszített munkásság, mert a föld alól felhulló nyöszörgés vagy lassú sikoly oda vonta a buzgólkodókat „Oh, — végem van ! — segítség !“ hallánk egyszerre közel a romok alatt, írja levelező. Leirhatlan azon erő, melyet kifejtettünk, hogy e földalatti suttogás s segedelmül-hivás pontjáig eljussunk. Végre sikerült. Egy alig húsz éves fiatal menyecske tűnt elő a sírból, de csupán a fejével s vállaival, mert a test törzse, a lábak a hó-, kő s porhulladék alá voltak szorítva. Félórás munkára volt szükség, hogy kivehessük e szegény nőt e kínos helyről, a midőn is a sekrestyébe vitetvén, a szükséges orvosi szerek rögtön igénybe vétettek. Egyik karja, s mindkét lábszára zúzást szenvedett, feje is meg volt sérülve. Hét órakor vége volt a munkának, 45 holttest volt a sekrestyében kiterítve, a többi nyolc áldozatot saját házaikhoz vitték , de ezeknek nagy része még azon estve meghalt. Megjegyzi levelező, hogy ha e szerencsétlenség félórával később történik, Lukarnónak legtöbb nőjét s hajadonját eltemeti az összeomlott tetőzet, mert a „benedictio“ alkalmával szokás szerint az egész női hallgatóság az ajtó felé szokott menni s a templom előrészében várni a kimenetel perezéig, ahol legnagyobb volt az összeomlott hós tetőteher. Említi levelező azon egyéneket, kik az emberbaráti kötelesség teljesítésénél különösen kitüntették magukat, s kik között Teleki Oszkár hazánkfiának nevét is olvassuk, ki a szemtanú szerint „hazájához, nevéhez s nemes szivéhez méltólag“ viselte magát. külföld. ANGOLORSZÁG. A .M. Post* jelenti, hogy a holsteini ügy véglegesen elintéztetett. A dán ministérium elismerte a német szövetséggyűlés hatóságát, Holstein belügyeinek szabályozását illetőleg, de vonakodik ezt elismerni, ama herczegség határain túl A „Post“ azt mondja, hogy ez végleges elintézés s a kopenhágai kabinethez intézett bármely más kivonatot a dán monarchia épséges függetlensége ellen irányzott megtámadásnak tekint. ALondon Gazette* egy Shangaiból, nov. 19-től kelt sürgönyt közöl. E szerint a chinai fölkelők Kahding-ot, Tsung-pó t s a szomszéd városokat visszafoglalni próbálták. A tartomány kormányzója a császári csapatokkal ellenük indult, melyekhez csatlakozott Burgoyne ezredes európai módra fegyverkezett 1500 chinai élén. A felkelők 16 án megtámadtatván, néhány órai harcz után szétverettek , roppant veszteséggel. Igen számos főnökök megölettek vagy elfogattak. Ezen győzelem huzamos időre biztosítja a közbátorságot, 30 mérföldnyi területen Shangai körül. A „M. Post“ dicséri a Napóleon császár által alatt vasárnap tartott beszédet. „A császár — úgymond — bölcsen átlátta, hogy a kereskedési ipar inkább meggazdagítnak, mint a hódítások, s hogy a béke előnyei többet érnek a háború előnyeinél. A császár elismeri, hogy a francziák szabadságot találtak Angolországban. Azt mondá, hogy ez utóbbi azért szabad, mivel bír a szabadság sajátos alapjaival. Minek ezen nélkülözhetlen alapok, miknek előbb meg kell szilárdíttatniok? A császár nem teszi föl ezen kérdést, s következőleg arra nem is válaszol. De az angolok ismerik ezen alapokat, a császár pedig azokat nemcsak ismeri, hanem elő is készíti. Jelenleg még a francziák nem képesek önkormányzatra. Ellenben az angolok bírnak a szükséges tulajdonokkal, s ezért vannak a szabadság birtokában A császárnak két év óta főgondja volt, ezen tulajdonokat megadni a francziáknak. A császárnak először is önmaguktól kelle megmentenie a francziákat. Erős s szigorú eljárásra volt szükség. Midőn ezen szükség kevesbült, a kormány, működése szelídült s nagyobb szabadság adatott meg- A szabadság s loyalitás együtt értek meg, egymást támogatva, s kölcsönös haladásukból Francziaország jóléte eredt.“ A „Daily News“ hevesen megtámadja az ujonczozást, visszaéléseivel együtt, mint a mely fő oka a lengyel fölkelésnek s azt sürgeti, hogy Sándor cz már szabadítsa föl magát a hadügyministeriumnak ezen hagyományaitól. FRANCZIAORSZÁG. Drouyn de l.Kuys-nek a washingtoni franczia követhez intézett a már táviratilag említett sürgönye így hangzik : „Pária, jan. 9. 1862. Uram ! Ha ama szándékunkban, miszerint jó szolgálatunk fölajánlása által közreműködjünk az amerikai szárazföldön dühöngő ellenségeskedések bevégződésének siettetésére, mindenek előtt nem ama barátság által vezéreltetünk, mely a császár kormányát az Egyesült Államok irányában lelkesíti, ajánlatunk csekély sikere meghidegithette volna azon érdekeltséget, melylyel ezen harcz viszontagságait kísérjük. De azon érzet, melynek engedelmeskedtünk, sokkal őszintébb, semhogy a közöny szivünkben helyet találhatna, s hogy megszűnhetnénk fájdalmat érezni a háború folytonos dühöngése fölött. Nem tekinthetjük mély sajnálat nélkül ezen több mint polgárháborút, mit a hajdani köztársaságok legrettentőbb viszályaival lehet összehasonlítni, s melynek csapásai a mindegyik hadfolytató fél által kifejtett segélyforrások s bátorság arányában növekednek. Ezért ő felsége kormánya éretten megfontolá azon ellenvetéseket, melyek akkor tétettek nekünk, midőn barátságos közbenjárás eszméjét penditek meg, s azt kérdeztük magunkban, ha vájjon azok valóban olyanok-e hogy minden békítési kísérletet, mint időelőttit vettessenek el velünk. Egyrészről azt hozák föl, hogy az Egyesült államok idegenkednek a külföldi befolyásoknak a viszályba beavatkozását elfogadni, s másrészről azt, hogy a szövetségi kormány még nem mondott le azon reményről, mikép fegyver erővel eszközölhetend ki megoldást. Valóban az egy vagy több semleges hatalmasság jó szolgálataihoz folyamodásban magában véve semmi olyas nincs mi összeférhetlen lenne a nagy népeknél annyira jogos büszkességgel s nem egyedül a tisztán nemzetközi háborúk szolgáltatnak példákat, a közbenjárók hasznos szerepe iránt. Egyébbiránt azzal hizelgünk magunknak, hogy midőn magnókat a hadfolytató felek rendelkezésére helyezni ajánlkoztunk — oly alkudozások könnyítése végett, miknek alapjait előre kijelölni tartózkodtunk, — az Egyesült államok hazafiassága irányában minden kellő tekintetet tanúsítottunk, most talán még inkább, mint valaha, az erkölcsi erő s erélynek oly számos újabb bizonyítványai után. Mindemellett is mi készek vagyunk a béke iránt táplált óhajainkban a nemzeti érzet minden érzékenységét tekintetbe venni, s épen nem vonjuk kétségbe a szövetségi kormánynak azon jogát, miszerint Európa tengeri nagyhatalmasságainak közreműködését elutasíthassa. De vájjon ezen közreműködés az egyedüli eszköz-e, mely a washingtoni kabinet számára, a háború végének siettetése végett ajánlkozik, s ha az minden külbeavatkozást visszautasítandónak hisz, vájjon nem fogadhatná-e el becsülettel a déli államokat képviselő hatósággal a közvetlen alkudozások eszméjét ? A szövetségi kormány — tudjuk — nem esik kétségbe az iránt, hogy tevékenyebb impulsiót adhatana az ellenségeskedéseknek ; az áldozatok nem meriték ki segélyforrásait, még kevésbé kitartását s szilárdságát. Szóval, a harcz tartama nem ingatá meg bizalmát, törekvéseinek végleges sikere iránt. Azonban a hadfolytató felek közti alkudozások megnyitása nem vonja maga után szükségkép az ellenségeskedések tüsténti megszüntetését. A békealkudozások nem mindig fegyverszünet következményei; ellenkezőleg, azok leggyakrabban megelőzik a fegyverszünet kötését. Hányszor nem láttuk, hogy a meghatalmazottak összegyűltek, közléseket váltottak, a szerződések minden lényeges pontjai iránt egyezkedtek, s végre maga a béke vagy háború kérdését is megoldák, mig a sereg vezérei folytaták a harczot, s a végperczig fegyver segélyével igyekeztek módosítni a béke föltételeit ? Hogy csak egy, az Egyesült Államok történelméből merített példát idézzünk, azon alkudozások, melyek azok függetlenségét szentesíték, jóval előbb kezdettek meg, semhogy az újvilágban az ellenségeskedések megszűntek volna, s a fegyverszünet csak az 1782. nov. 30-ai határozat által köttetett meg, mely előre magában foglalá az 1783-ai végleges szerződés főpontjait. Tehát semmi sem gátolná, mikép az Egyesült Államok kormánya, anélkül, hogy lemondana azon előnyökről, miket a háború folytatásából hisz várhatni, alkudozásba bocsátkozzék a déli szövetségesekkel, azon esetre, ha azok erre maguk is hajlandók lennének. A két fél biztosai összegyűlnének valamely czélszerű gyanánt kijelölt helyen, mely a végre semlegesnek nyilváníttathatnék. A kölcsönös panaszok ezen értekezleten tárgyaltatnának. Ama vádakat, melyeket az éjszaká dél kölcsönösen hoznak föl egymás ellen, a vita alatti érdekek megvitatása váltaná föl. Azok szabályszerű , kimerítő tárgyalás által megvizsgálnák, ha vájjon ezen érdekek véglegesen összeférhetlenek-e, ha váljon a különválás kikerülhetlen véglet-e, vagy pedig a közös létezés emlékei, s ama mindennemű kötelékek, melyek az éjszakát s délt egyetlen szövetségi állammá tevék, s a virágzásnak oly magas fokára juttatók, nem hatalmasabbak e azon okoknál, melyek fegyvert adtak a két nép kezébe ? Egy oly alkudozás, melynek czélja ekkép lenne meghatározva, azon ellenvetések egyike alá sem esnék, melyek Európa diplomatiai beavatkozása ellen emeltetnek, s a nélkül, hogy ugyanazon reményeket gerjesztené, mint egy fegyverszünet tüstént megkötése, üdvös befolyást gyakorolhatna az események folyamára. Tehát egy oly combinatio, mely az Egyesült Államok irányában teljes kímélő tekintettel van, miért ne nyerné meg a szövetségi kormány helyeslését ? Részünkről meg lévén győződve.