Sürgöny, 1863. április (3. évfolyam, 74-98. szám)

1863-04-02 / 74. szám

74. - 1863. Szerda április 1 Harmadik évi folyam. Szerkesztő-hivatal: Uri-utcza Libasinszky-ház. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Kiadő-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. sünoöNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 t 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre,{naponkint postán Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ II-dik évnegyedig folyamára. Előfizetési ár: april—júniusi egy negyed évre 5 forint. A Sürgöny“ kiadó hivatala. »HIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „C. Oestr. Z tg. “ a hitelintézet felőli foly­tatólagos tanulmányaiban természetesnek talál­ja, hogy miután a részvényesek a névszerinti tőke után 7 pcínél kevesebb kamatot kaptak, az igaz­gatóság sem húzhatá azon roppant tantiémeket, miket eleinte hiresztelének. A tantiéme 1856-ban tett 200,000 ftot, 57-ben ugyanannyit, 58-ban 66,666 frt, 59-ben 33,541 frt, 60-ban ugyan­ennyit, 61 ben 92,088 frt, 62-ben 116,705 frt, összesen 509,000 frt. A 29. igazgatósági taná­csos közöl tehát mindegyik, a jelenléti jegyek megtérítésén kivül, 7 év alatt átlag kapott 24,238, évenként 3472 irtot. Elismeréssel emlí­tendő, hogy az igazgatótanács tüstént az első év­ben önkényt lemondott a tantiémek 10 pctteli számításáról; s példájára a hivatalnoki személy­zet is belenyugodott a fele százalékba. Minda­mellett áll, hogy egy igazgatósági tanácsos ezen jövedelmét a részvényes csak akkor érhet­né el, ha mintegy 180,000 frtnyi tőkéje 5 pctre lenne hitelrészvényekbe fektetve; mintegy 900 részvény birtoka kiesé kevesebb mint 2 pctnyi osztalék mellett adna évenként 3600 ftnyi jöve­delmet. Ezen arány nem igényel bírálatot. Az igazgatótanács — u. m. az „Ö. Z.“ —joggal élvezi e jövedelmet, mind az alapszabályok, mind a közgyűlések hallgatag beleegyezésénél forrva; ámde nem lenne-e czélszerűbb, az ily ja­vadalmakat valóban alkalmazottaknak juttatni, kik minden idejöket, tehetségüket s tapasztala­taikat ez intézetnek szentelik. Az igazgatótaná­csos az intézetnek sem hivatalnoka, sem szolgá­ja nem akar lenni; pedig a tantiéme nem egyéb mint jutalom, hivatal vagy szolgálatért; igaz, hogy megbatározott munkakötelezettség, a tett vagy mulasztott dolgokért való felelősség, a köl­csönös viszony kötelező batározmánya nélkül. A 60 milliónak s oly intézet, mint a hitelbank, engedményének birtokosai nem tehetnek sem­mit ellene, ha a legtehetségesebb s legnélkülöz- hetlenebb igazgatótanácsosok egyike a tantiéme daczára egy szép reggel beküldi lemondó leve­lét ; semmi eszközzel sem birnak az ellen, ba va­lamelyik igazgatótanácsos (nem tényre, hanem csak lehetőségre czélozva) a hivatali titkokkal magánczélokra visszaél. A tantiéme az igazga­tótanácsosoknak élvévé a disz-állás jellemét, a nélkül, hogy az intézetnek sikeres vezetést biz­tosítana. Sőt a hitel-intézetnél az igazgatótanács épen akadálya az igazgatóságnak s az utóbbi ismét semmittudókra, valamittudókra s a sem­mit meg nem tudásra Ítéltekre oszlik; de a tan­tiémek különbség nélkül osztatnak föl. Az „0. D. P.“ az alsó-austriai országgyű­léstől a megelégedés meleg kifejezésével búcsú­zik el. Különös megnyugvását okozza az, hogy a községi törvény befejeztetett, még pedig úgy, hogy ahhoz a helytartó is beleegyezését adbatá, minélfogva e törvénynek szentesittetése bizton várható. Ezen törvénynyel megvetve látja lenni azon alapokat, miken a valóban szabad és nép­szerű alkotmány intézményeinek épülete felál­lítható. E törvény rövid idő alatti létrejöttében e lap ép annyi érdemét látja az országgyűlésnek mint a kormánynak, mely méltányolva a ház magatartását, azon volt inkább, hogy az igazat megtalálja, mintsem hogy igaza legyen. Csak igy volt lehetséges a komoly összeütközéseket a kormány s az országgyűlés közt kikerülni, s a hol mégis előfordultak, mint az állam felügye­leti s beavatkozási jogaira nézve, megfelelő trans- actiók által kiegyeztetni. A mely országgyűlé­sek nagyobb negatiót fejtettek ki, ezáltal a meg­oldást nem idézték elő, hanem csak más térre vivék át, hol, mint az „O. D. P.“ hiszi, bizonyo­san nem hasonló szellemben fog megoldatni. Az egyházi javak fundus instructusa. A „P. H.“-nek Bécsböl írják : „Ismeretes dolog, hogy hazánk katholikus egy- házna.gyjainak egyházi birtokain a gazdálkodás egész 1848-ig éppen úgy s azon eszközökkel folytattatott, miként s melyekkel a világi uradalmak kezeltettek. Az 1848-dik év eseményei gazdálkodási rendsze­rünket is ujja alakiták. Az úrbéri szolgáltatások, a robot megszűnvén, megszűntek az nri jövedelmek ezen forrásai is; bekö­vetkeztek az úrbéri elkűlönzések és tagosítások, s be­állott a majorsági gazdaság-kezelés korszaka minden földbirtokosra nézve átalán. A magyar egyháznagyok kezein levő egyházi bir­tokok beruházási alappal — fundns instructus — ellátva nem lévén, enoek természetes következmé­nye volt, hogy az e birtokokban folytatott gazdálkodás vagy hiányosan kezeltetett, vagy pedig minden érseki vagy püspöki szék-változás alkalmával a föpásztori utódra azon kényszerűség háramlóit, hogy magát köl­csönök felvételével terhelje, ba csak kivételesen azon kedvező helyzetben nem volt, hogy nagyobb meny- nyiségü pénzösszegekkel birván, a jószág felszere­lésére szükséges kiadásokat saját erejéből mégis fe­dezhette. A hazánkban annyira jelentékeny terjedelmű egyházi birtokok ily tökéletlen felszerelése s ennélfog­va hiányos kezelése a közgazdászati érdekeknek oly hátrányára szolgált, hogy már most kivált, midőn a közadó minden birtokosra egyaránt sulyosodott, s az úrbéri javadalmak megszűntek, ellenben a legelö-elkü- lönzésekkel és tagosításokkal az allodiális birtokok megszaporodtak, melyek ismét a munka- és productiv erők növelését igénylik; a püspökség! uradalmaknak állandó fnndus instructussali ellátása nem csak közgazdászati érdekekből igen kívánatossá, de főpap­jainknak is fölöttébb javukra szolgálóvá, sőt úgyszól­ván elutasithatlan szükséggé vált, annyival is inkább, minthogy eddigelé — a mennyire mi tudjuk, — még csak tájékozó szabályok sem léteztek, melyek némi utat és módot nyújtottak volna ezen hiányok orvos­lására. A mennyire emlékszünk, a Magyarországon ideig­lenesen fennállt kincstári igazgatóság már 1850-dik évben az akkor üresedésben volt egyházi javak átvé­telére kiküldött kincstári biztosoknak meghagyta, mi szerint az ezen uradalmakban elidegcnithetökül és szükségtelenekül elismert s eladásra szánt ezikkek árából beveendő s vonómarhák s jubok tartására ki- vántató takarmány beszerzésére fordítandó készpénz- összegek iránt, az uradalmi tisztségek egyetértésével tervezetet készítsenek s ezt jóváhagyás végett hozzá felterjesszék. S mint hallottuk, ezen intézkedés követ­keztében az esztergami s egri érsekségtől, a Csanádi, nagyváradi latinszertartásu, a kassai, rozsnyói s szepességi püspökségek uradalmi igazgatóságaitól efféle tervezetek csakugyan be is érkeztek, s azok felett az országos számvevőség által már 1851-ben körülményes jelentés is tétetett; de minthogy az időközben létrejött concordatum által a fiscusi érdekek megszüntettek, az intercalaris jövedelmek a vallási alapra rnbáztatván át; az országos pénzügyi hatóságoknak az egyházi javak kezelésére gyakorlott befolyását a pénziigyministerinm egy 1856-ban kelt rendeletével elenyésztette, az a po­litikai s egyszersmind alapítványi hatóságoknak en­gedtetvén által. Az érintett tervezetek tehát, melyek egy beruházási alap megkezdésére valának irányozva, további tárgyalás és végleges eldöntés végett, a ka- 1 ocs ai érseki, a pécsi és váczi püspöki uradal makra nézve az említett cs. k. ideigl. kincstári igazga­tóság rendelete folytán létrejött javaslatokkal együtt a cs. k. helytartósághoz áttétettek. Azonban ezen fontos ügynek is, mint sok egyéb­nek végmegoldása a magyar kir. helytai tótanácsra ju­tott. A magyar kir. helytartótanács ez érdemben az országos számvevőséget és az egyházi bizottságot meghallgatván, egyelőre különösen a váczi és pécsi püspöki uradalmak beruházása alapjának rendbehozá­sára szorítkozott. Hallomás szerint, mindezen birtokszabályozások­nál irányadóul szolgáló alapelvül az tartatott megálla- pitandónak, hogy habár a birtokok különféleségéhez képest a püspöki uradalmak jövendőbeli fundns instruc- tnsainak különféléknek kell is lenni, s ha ezek meg­szerzése külön módokat és eljárási munkálatokat kí­ván is: mindazáltal ezen fundus instruetusok egyátalán csak természetben és ne készpénzben biztosíttassanak. Melyhez képest aztán azon két kérdés megállapítása tű­zetett ki: 1) hogy honnan és miként szereztessék be a beruházásokra kivántató pénzösszeg, s 2) hogy a beruházások miként biztosíttathassanak leginkább úgy, miszerint azok egyik főpapról a másikra lehető ép­ségben átbocsáttathassanak? A szükséges pénz beszerzésére két mód mutatko­zott. Az egyik — hallomás szerint — tulnyomólag pár­tolt módnak az hozatott javaslatba, hogy a fundus in- structusra fordítandó, már meglevő értékek kipótolása, az illető püspökség földtebermentesitési kötvényeinek a szükségelt értékig leendő elárusitásából beveendő pénzen történjék. Másik módnak — állítólag — az ajánltatott, hogy a felszerelési szükséglet vagy kölcsön által fedeztessék, a mely módnál fogva, nem csak hogy a püspökségi vagyonhoz tartozó földtehermente- sitési tőkék épségben hagyatnak, hanem azon veszte­ségek is elkerültetuek, melyek ezen értékpapíroknak a névszerinti értéknél a börze árfolyam szerint bizonyo­san csekélyebb áron történő eladásából a vagyonra háramlanának, — s ebhez képest indítványba hoza­tott : a kölcsönöknek a közalapokból kegye.mi utoni kieszközlése; vagy pedig, hogy a kölcsönt igénylő fő­papoknak a püspöki földtebermentesitési alapból visz- szatérités mellett előlegek adatnának. Miután azonban a mostani viszonyok között 'Ma­gyarországban nevezetesb összegre menő kölcsönöket magán utón, még áldozatok mellett is alig lehetne con- trabálni; a magyar közalapokbóli kölcsönzések pedig, hallomás szerint, Ö Felségének egy 1862-iki január 4-én kelt legfelsőbb határozata folytán beállittattak s ha be nem állíttattak volna is, azok már az eddigi köl­csönök által kimentve lenni mondatnak : az első ja­vaslatbeli mód annyival kivihetőbbnek és természetes­nek találtatott, minthogy a fundus instructus állaga kü­lönben is a püspökség tulajdonát képezvén, ennek lé­tesítésére a püspöki vagyon maga leginkább hivatva létezik. De teheti azt a püspöki vagyon annyival is in­kább, mert valamint ennek a beruházásra fordítandó egyéb értékei csak alakilag változnak át s beruháztat- va sokkal több hasznot hajtanak, mintha készpénzben kamatokra adattak volna ki: úgy az elidegenitendö földtehermentesitési kötvények, a püspöki alap elide- genithetlen tőkéjét képezvén, éppen nem veszittethet- nek el akkor, ba az illető püspök azoknak értékét egy — a felszerelt uradalmak javulásához képest succes- siv növekedő törlesztési kulcs szerint, több, péld. húsz évi részletekben és szintén földtehermentesitési kötvé­nyekben, a püspöki alapnak lassankint visszatéritni köteleztetik. Igaz, hogy ez teher a püspökökre nézve, de aligha oly súlyos, mint egy magán utón nagy baj­jal felvett s elébb-utóbb szintén lefizetendő nagy köl­csön volna; — a püspöki vagyon emelésére nézve pe- digtiibbszörös előnyt nyújt kilátásba. Igaz ugyan, hogy a kamatveszteséget a haszonélvező főpapnak kell vi­selnie; de másfelől az is önkényt következik, hogy a visszafizetett tőke-részek után járó kamatok húzása ismét az arra jogosított — haszonélvező — püspököt illeti. Ezen, az utóbb érintett irányban vétettek tehát — mint fennebb már élintők,— mindenek előtt tárgyalás alá a váczi és p écs i püspöki javak gaz­dasági felszerelései. E tárgyalások befejeztetvén, azok felett — mint értesülünk — Ő cs. s Apóst. kir. Felsége közelebb már határozni méltóztatott Ezen legfelsőbb határozattal állítólag megengedtetett, hogy a váczi és pécsi püspökségek javainál szükségessé vált gazdasági felszerelés, — azon esetre, ha ezenlegf. kegyelemmel a nevezett püspökségek élni akar­nak, azon feltétel alatt létesittessék, hogy a beszer­zendőt gazdasági szerelvények a püspökségek tulaj­donába menjenek át, az azok beszerzésére más fedezési ut hiányában fordítandó földtebermentesitési tőkék pe­dig 20 évi részletekben a mostani püspökök és azok utódai által a püspökségek jövedelmeiből visszatérit- tessenek. Ezen legfelsőbb engedmény szerint, hallomás után, a váczi püspöki javak gazdasági felszerelése: 1000 p. mérő búzából, 1000 p. mérő árpából, 2040 p. mérő zabból, 500 akó ó- és lOOOakóujborból, 6000 darab birkából, 200 darab jármos ökörből, 40 darab igás-lóból, 20 pár lószerszámból, 50 darab kellőleg fel­szerelt ökrös-, 10 darab lovas-szekérből, 100 vaseké- böl, 12,000 mázsa szénából, 11,424 mázsa őszi és 2400 mázsa tavaszi szalmából álland. Ezen szükségletek beszerzésére — a már jelenleg meglevő fundus instruc- tusbeli tárgyak értékének leszámításává], — össze­sen 90,045 ft 60 kr. kívántatik, mely költségnek fe­dezésére fordittathatnak : a) a püspökség régi fnndus instructusának azon tárgyai, melyek természetben so­hasem léteztek, hanem a püspöki szék üresedése eseté­ben mindenkor csak készpénzben adattak át, s melyek értéke 1559 ft 9 krra van téve; b) azon jelenleg ka­matra kiadott tökék, melyek a püspökséget illető né­mely vagyonbeli tárgyaknak eladásából jöttek be, s 7621 forint 61 krra mennek; c) egy 2770 forintról szóló nemzeti kölcsönkötvény, melynek jelenlegi árfo­lyama után számított értéke 2299 forint 10 krra megy. Ezeken kivül a kivántató költségek előállítására for­dítható még e püspökségnek egy 101,810 forintról szóló földtehermentesitési kötvénye, mely a mostani árfolyam szerint 72,285 forint 10 kmyi összeget kép­viselvén, és mindezen összegek együttvéve a szükségelt 90,045 ft 60 krral egybevettetvén, a még hiányzónak mutatkozó 6280 ft 75 krnak fedezését — hallomás szerint — a mostani püspök ő mltsga sajátjából meg­ajánló. A szóban levő felszerelés beszerzésére fordítandó ezen összegekből egyébiránt az a, b, c, alatt felhozot­taknak megtérítésére az illető püspök kötelezve nin­csen; a kiadandó és átíratandó 101,810 ftról szóló föld­tebermentesitési kötvényt illetőleg azonban, azt a mos­tani püspök ő mltsga és utódai a püspökségnek szintén földtehermentesitési kötvényekben fogják pótolni és pedig 20 évi részletben következőleg fizetvén azt visz- sza: 1864 dik évben 500 ftot, 1865-ben 1000 forintot, 1866-ban 1500 ftot, 1867 ben 2000 ftot, s igy tovább mindenik évben 500 fttal többet, egészen az utolsó, azaz 20-dik évig, midőn 1883-ban csak 6810 forint lesz fizetendő, mely utón a 101,810 ft teljes kárpótlá­sát nyerendi. A beszerzendőt gazdasági felszerelés a püspök­ség tulajdona lévén, az püspöki székcsere vagy ürese­dés alkalmával csak természetben adható át, melynek folytán, — mint halljuk — a beszerzendőt fundus instructus egy helytartótanácsbeli és káptalanbeli ki­küldött közbenjöttével fog részletesen leltároztatni, s a leltár a magyar királyi helytartótanácsnak jóváha­gyás végett bemutattatni. Továbbá a váczi káptalan fog megbizatni, hogy valamint a fundns instructus jókarban tartására, úgy az engedélyezett 101,810 forintnyi összegnek az érintett részletekbeni pontos törlesztésére és bevételére gondosan felügyeljen. A fundus instructus mindenkor jókarban és épségben tartásáról a haszon-élvező főpap mindenkor gon­doskodandó lévén, ha mind a mellett azonban a javaknak nj birtokos általi átvételekor a leltá­rozott tárgyaknak valamelyike hiányoznék vagy kel­lőinél roszabb karban találtatnék: az a napi árfo­lyam szerint a kötelezett fél részéről készpénzzel fog kipótoltatni. Végül az is szabályul állíttatott fel, hogy a felszerelési tárgyak értéke — minthogy ezen tár­gyak különféle veszedelmeknek kitétetvék, a kárt pe­dig az köteles viselni, kinek birtoklása alatt történt, — kellőleg biztosittassék; mely szabály különösen akkor, midőn a javak a püspökség üresedése alkal­mával a vallási alap birtoklásába mennek át, — ve­endő figyelembe. A pécsi püspökségnél szintén hasonló körülmé­nyek fordulván elő, javainak gazdasági felszerelése is — mint értesülünk — hasonló módon engedélyezte­tett. A felszerelés tárgyai 500 p. mérő búzából, 800 mérő kétszeresből, 1300 mérő rozsból, 1300 mérő zab­ból, 300 méiő kukoriczából, 800 akó ó-, és pedig %-ad részben fehér és V3‘ad részben vörös borból, 800akó uj-, és pedig 2/3 ad részben fehér s V3-ad részben vörös borból, 600 öl tűzifából, 4200 mázsa szénából, 36 öl őszi-, 24 öl tavaszi szalmából, 9 db paraszt szekérből, 9 pár lószerszámból, 22 db ökrös-szekérből, 44 darab felszerelt ekéből, 88 darab jármos-ökörből, 22 da­rab igáslóból , 120 darab sertésből , 1500 darab birkából állanának, melyeknek beszerzése számvevői számítás szerint összesen: 45,666 ft 37’/a krba fogna kerülni. Ezen összegből levonatván a már meglevő fun­dus íDstructusnak 31,230 ft 4’/2 krra tett értéke, a még kivántató 14,436 ft 33 krnak a püspökség földteher­mentesitési kötelezvényeiből leendő fedezése szintén azon feltétel alatt engedtetett meg, ba azt a mostani püspök ő mlsga és utódai a püspökségnek 20 évi rész­letekben visszatéritendik, és pedig e részletek 1864-ik évben 436 ft 33 krral, s az ezt követendő 10 évben évenkint 500 fttal, 9 évben pedig éveckint 1000 ittál számíttatván, mely utón a 14,436 ft 33 kr 1883-dik év­ben véglegesen visszafizetve leend. Midőn mindezekről a legf. határozat a magyar kir. helytartótanácscsal kegy. kir. ndv. rendelvény ál­tal, valamint ö eminentiájával az ország bibornok prí­másával is közöltetett, mint halljuk, az is tudomásra hozatott, miszerint 0 es. kir. Apostoli Felsége elvileg megengedni méltóztatott ugyan, hogy előforduló ese­tekben az ország valamennyi érseksége s püspöksége javainak gazdasági felszerelése a váczi és pécsi püs­pöki uradalmakra nézve határozott módon rendeztet- hessék; egyszersmind azonban 0 Felsége magának legk. fentartani méltóztatott azt, hogy minden előfordu­ló egyes esetben legfelsőbb engedélye külön kikéret- tessék.“ Ismét a hamburgi kiállításról. Ezen kiállításra vonatkozólag még a következő adat ismertetését tartjuk szükségesnek : „A jutalmazás fő-elönye abban áll, mikép ezúttal minden fajbeli állatok egymással hasonlittatnak össze, úgy hogy nem versenyeznek egymással különböző fa­jok, hanem hasonló alkalmazású és származása állatok. A lovakra 25—400 talléros dijakban 6000 tallér van kitűzve, következő osztályzat szerint: telivér keleti mé­nek, Nagybritanniában és Irlandban született hátas-, vadász- és katonalovak, — Nagybritanniából és Irland- ból való kocsilovak, ugyanezek a szárazföldről, — gaz- dászati czélokra alkalmas lovak, — különböző, angol, franczia, német stb. fajok szerint elkülönítve, legnehe­zebb igavonó lovak, végre ponyk. Szarvasmarhára 20—200 talléros dijakban összesen 11,500 tallér van kitűzve; megkülönböztetnek itt: az oldenbnrgi, hol­landi, más felső s közép-német, svájezi és rokon fajok, — az Angliában, valamint a szárazon született angol, franczia, végre más, különösen meg nem nevezett fajok. Hasonló megkülönböztetések vannak a juhok és sertésekre nézve is. A kiállítás alkalmávali megjelölésnél és díjazás­nál az volna óhajunk, hogy végre az anstriai s illető­leg magyar állatfajok is saját neveikkel jelöltessenek meg, és ne tétessenek a „névtelen“ vagy „más“ fajok rovatába. A nemes lovak és juhok, a pinzgaui és magyar lovak, a havasvidéki, valamint az egervidéki és ma­gyar szarvasmarha-fajok, végre a magyar- és szerémi sertés-fajok tenyésztői állítsák ki a legjobbat, a mivel birnak, Hamburgban, az európai gazdászok szemei elé. A birodalomnak, ngy mint országunknak itt is megkell mutatnia, hogy javakban gazdag, hogy vannak esz­közei, melyekkel még nagyot vihet véghez; végre, hogy a beosülésre és elismerésre érdemes. A marhavész határozottan múlófélben van, és a még most fennálló zárlatok nem görditendnek akadályt a kiállítók útjába.“ A magyar földhitel-intézet kezelési utasításai. (Folytatás.) V. FEJEZET. Elővizsgálat. 28. §. A kölcsönre vonatkozó kérvények minde­nek előtt a jogügyi osztálynak adatnak ki elővizsgálat végett. 29. §. Ez osztály hivatása megbírálni: föl van-e kellőleg szerelve a kérvény ? Ha vagy igen lényeges hiányok forognak fenn, a melyek az ügy érdemleges eldöntését lehetlenné tennék, vagy pedig egyszerű toll­vagy forma-hibák, vagy kifejezésbeli érthetlenségek fordulnak elő, a melyek kijavítása rövid utón eszközöl­tethetik, a jogügyi osztály igazgatója erről a kérelme­zőt közvetlenül értesíti, kijelölvén neki egyszersmind a hiányzó adatokat s azon utat, a melyen azok leg­gyorsabban s legkönnyebben megszerezhetők, — s ezt a legközelebbi igazgatósági ülésben bejelenti. 30. §. A szabályszerű kellékekkel ellátott, vagy utólagosan kiegészített kérvények tekintetében a jog­ügyi osztály elővizsgálata kiterjed a következő pon­tokra : a) igazolva van-e minden kétségen túl a kérelmező­nek tulajdonjoga azon jószághoz, melyet a fölveendő kölcsön fedezetére jelzálogul ajánl? b) ha a tulajdonjog kétséges : megnevezi azon igény- tartót, a kinek beleegyezése nélkül a kölcsönügylet létre nem hozható; c) nem fordul-e elő gyámság vagy gondnokság ese­te, mely az illető gyám vagy gondnok, s a gyámi vagy gondnoki hatóság befolyását igényelné? d) nem szükséges-e a közös tulajdonosoknak, ha ilye­nek léteznének, vagy az időleges haszonélvezőnek, — vagy elvégre közintézeti és községi javakra nézve a felsöbbségnek is beleegyezése a kölcsönszerződés érvényességéhez? e) a jelzálogul ajánlott birtok nem bir-e bitbizomány természetével, a melynél fogva a hitbizományi gond­nokok és hatóság jóváhagyása is szükségeltetnék? f) ba arról lenne szó, hogy az előző tételek elsőségi joga az intézetre álrubáztassék, vagy hogy azok az in­tézet által az adandó kölcsönből kielégittessenek, bir-e az átruházási s illetőleg lemondási okirat a jogérvényes­ség külső és belső kellékeivel? s vájjon nincsenek-e azok föllilkeblezéssel terhelve? g) nem forognak-e lenn az előterjesztett becslési a- datokban oly hiányok, a melyek azokat jogi szem­pontból kétesekké teszik ? h) a netaláni hiányokat mint lehetne a kérelmező s az intézet közös érdekében mielőbb s minél egyszerűb­ben pótolni ? 31. §. Szabadságában áll a jogügyi igazgatónak, ba a körülményekhez képest szükségesnek vagy taná­csosnak vélné, a vidéki bizottmányoktól vagy az in­tézet vidéki ügyvédeitől is, a jelzálogul ajánlott jószág jogviszonyairól magának bővebb tudomást, s a csatol

Next

/
Thumbnails
Contents