Sürgöny, 1863. június (3. évfolyam, 125-146. szám)

1863-06-03 / 125. szám

Harmadik évi folyam. 125. - 1863. ?Sserke­­­ztő-hi­vatal Barátok tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7 sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7- szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál.SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten háihoi£hordva. félévre 8 t­50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ i Vidékre, naponkint postán ! Félévre ICL forint.) I Negyedévre 5 „ Kl(»fiz(“tiietni a „SÜRGŐ IV Y“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V» évre 5 ft. -A. „Sürgöny“ kiadó hivatals. HIVATALOS RÉSZ Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 21-töl kelt legfelsőbb határozatával, a sztakcsini s koloniczai hely­ség­­birákat, Zemplénmegyében, R­o­s­k­o Vazult s Va­­s­z­i­­­c­u­k­a Endrét, sokévi működésük s híven ragasz­kodó érzületeik elismeréséül, koronás ezüst érdem-ke­reszttel legkegyelmesebben földi­zitni méltóztatott.­ ­K11 HIVATALOS RÉSZ. Austria külkereskedelme mezőgazdasági termé­nyekkel. *) Az „Austria“ utolsó számai egyikében ezen fölirat alatt : „Austria mezőgazdasága és ipa­ra“ egy czikket hozott, mely föladatául teszé ki, annak bebizonyítására, hogy szerző a do­logról gondolkodott, az olvasónak azon gyakran használt tételre nézve, hogy Austria földmi­velő állam, némi felvilágosítást adni. Eczélia szerző, más netán lehető fogalom-meghatározások elve­tése mellett, fölvéve, mis­zerint ezen kifejezés­nél : „földmivelő állam“ a mezőgazdaság és ipar ki- és beviteli értéke közötti arány vétetik szemügyre, mely szerint a mezőgazdasági s ke­reskedelmi mérleg az ipari irányában kedvező s az utóbbinak hiánylatát fedeznie kell. Az „Austria“ következő eredményhez jut : „Austria a maga mezőgazdasági s tropikus ter­ménybeli bevitelét nem mezőgazdasági ter­ményeivel fizeti meg, nem képes önmagát a mezőgazdasággal fedezni, hanem Austria ipará­val s az ez által termelt értékekkel fizeti meg, a­mit földtermények és gyarmat-árukban évenkint fogyaszt. Austria mezőgazdasága tehát Austria ipara nélkül nem csak bent elsatnyulna, hanem épen nem lenne képes gyarmatárukat vásárolni, ha az ipar a mezőgazdasági termékek megfize­tése által a föld emberének eszközöket nem nyúj­tana, hogy a 200 milliónyi gyarmatárukból reá eső részt a külföldnek megfizethesse !“ Továbbá: „Egész bizonyossággal áll azon egy, hogy Aus­tria mezőgazdasága egészben és nagyban me­zőgazdasági deficitet mutat ki, mely deficitet Austria ipara által kell fedezni.“ A vád a mezőgazdászat ellen súlyos, an­nál súlyosabb, mivel az „Austria“ a deficitet „majdnem megbocsáthatlan“nak nevezi. Ezért bizonyosan előre föltehetjük, hogy a tisztelt lap­nak alapos s c­áfolhatlan érvei vannak, mikkel állítását indokolhatja. Halljuk tehát! Az első előzmény, melyre szerző következtetését ala­pítja,ez: „A mezőgazdászat terményei alatt rö­vidség okáért minden nyers terményt akarunk érteni.“ Ezen önkényes tétellel a mezőgazdá­szat kénytelen, kegyelemre megadni magát a szerzőnek. Kerti s mezei gyümölcs, állatok, ál­lati termények, zsirok s zsíros olajok, italok s élelmi árakban az 1851 — 1860. évrel kereske­delmi kimutatások, miket a szerző alapul vesz, 297 milliónyi többletet tüntetnek elő. A szerző ezen tárgyakhoz tüstént az orvosi, illatszer, fes­ték, cserző, s vegytani segélyanyagokat csa­tolja, (igen különös mezőgazdászati termények­kel , minők: konyhasó, kén, chili- salétrom, soda, mennig, ammóniák, ammóniak-só­s ólom­készületek), valamint az érczek, mind a nyers, mind a fél gyártmányok s azok közt még a készpénzek. Ezen két rovat 202 millió deficitet tüntet föl. Mivel továbbá a mezőgazdászat déli gyümölcsöket nem termel elegendő mennyiség­ben, gyarmati árukat pedig épen nem, az újó­lag 210 millióval terheltetik, s ugyanazon ok­ból 231 millióval a gyapot miatt; noha a földmi­­vesnek arra se érte fönntartására, se gazdasága űzésére nincs szüksége, így a tropicus termé­nyek által 441 milliónyi összes deficitet kapunk, mivel, noha szerző kijelenti, hogy a mezőgazdá­­szatra csak „egy rész“ esik a gyarmatig­árók s déli gyü­mölcsökre a 200 millióból, mégis jobb­nak tartja, e szép összeget a könnyebb számítás s a nagyobb hatás végett együtt hagyni. E sze­rint a mezőgazdászat tíz év alatt 940 milliónyi deficitet okozott. Ellenben kiviteli többletben szerző tűzi-, épület- s műanyagokban (nem tűzi s épületfában, mivel ezen rovatban kő- s barnaszén, tajték stb. bennfoglaltatik) 72, se­lyemben 463, s gyapjúban 131 milliót mutat ki; összesen 666 milliót. E szerint ezen összeg­nek a fölebbiből levonása után a mezőgazdászat számadása szerző véleménye szerint az 1851— 60. évtizedre még 274 milliónyi tartozással ma­rad terhelve, s e mellett az a mérlegvetés vé­gén nem sejtett nagylelkűséget gyakorol, — a­mennyiben a dohánybani beviteli többletet, mi 62 millióra megy, nem a mezőgazdászaira rakja terhet, hanem ezen czikket „számos okokból,“ „önálló népgazdászati budget tétel “ül hiszi te­kintendőnek. Megvalljuk, ily ferde nézeteket, ily hamis állításokat ritkán hallottunk, de oly magas ön­tudattal, oly csalhatatlansági képzelettel, s oly hatalmas szájjal, mint az „Austria“ ezeket mondja, erről fogalmunk se volt. Nem akarunk itt a beviteli és kiviteli vámtáblázatok elméleti kritikájába ereszkedni, hanem annyi bizonyos, hogy ha a mezőgazdasági és erdészeti termé­kektől a gyarmati árakat különválasztjuk, ak­kor a gazdasági termékek kivitele, az egész bi­rodalmat értve, 1851-től 1860 ig, s így 10 év alatt a behozatalt 369 millió forinttal haladja felül, annyira, hogy a mezőgazdaság nemcsak a gyarmati áruk nagyobb behozatalát fedezni képes volt, hanem még a nyers gyapot behoza­tali árához is jelentékeny összeggel járult, mi pedig tulajdonképen a gyáripar rovására tar­tozik. De nemcsak a számok összeállítása hibás, hanem átalában nem jogszerű az egész vállalat, melynél fogva az 1861—1860. évekről hozatik a mezőgazdaság mostani állapota fölött ítélet, mi­után átalános átalakulás a birodalom gazdászati viszonyaikban ezen idő alatt — a­mint tudva van — történt. Ha az 1860—1862-diki kivitelt vesszük alapul, tett a tengeri kivitel kerti- és mezei gyümölcsökben 92,9 millió, gabna- és ennivalókban 3.6 m. tűzi, építészeti- és szer­számanyagokban 62.6 m. selyemben 16.4 m. gyapotban 65.5 m., — a tengeri bevitel pedig: állatokban 20 m. állati terményekben 6.4. m. zsir és olajban 28.9 millió, lenben (mit az „Austria“ nem vesz tekintetbe) 5.2 millió. — E szerint a 3 évben többnek tűnik fel a tengeri kivitel 175,9 m., tehát évenkint mintegy 59 millióval, mig ugyanazon czikkek 1851 — 1860-ig évenkint csak 37 milliót eredményez­tek. A mezőgazdaság tehát fedözi a gyarmat­áruk, valamint a déli gyümölcsök (16 m.), úgy­szintén a gyapot (23 millió) évenkénti tengeri be­viteli többletét, sőt még fölösleget is nyújt. Ezen általunk módosított adatok 1851-től 1860-ig, valamint az 1860-tól 1862-ig újólag mellékeltek még nem nyújtanak hű képet a mező­­s erdő­­gazdaság részvételéről a külkereskedésben — mivel, hogy ez megtörténjék, a vámtarifa rova­tait tovább szét kellene taglalni; azonban min­denesetre jobban felelnek meg annak, mint az „Austria“ képzeleti képei s összeköttetésben a bel­fogyasztás szaporodásával , örvendetes bi­zonyságot tesznek a haladásról, melynek „Aus­tria“ mezőgazdasága indult. Nem zárhatjuk be czikkünket a nélkül, hogy a kérdésnek még egy oldalát ne érintsük. Hogy a földmivelés csak benső összeköttetésben az iparral virágozhat, nem épen új nézet, szintúgy az sem, hogy az austriai földmivelés még ko­ránt sincs azon fokon, melyet el kell érnie s elérhet. Más czélnak kell tehát fennforogni, melyre az „Austria“ törekszik s mi a végered­mény czélzatosan kihegyesitett szerkezeténél fogva, melyre a czikk jut, s melyet fölebb köz­lünk, nem hiszünk tévedni, ha abban kísérletet látunk, iparosaink egy részének a vámegylet­hez csatlakozás elleni, sőt a februári szerződés megszüntetése melletti agitatióját támogatni. *) A „Vaterland“-nak ezen czikke gazdászati érde­keinket különösen érintvén, szükségesnek találtuk azt it­­kölcsönözni. Sz. TÁRCZA: Halljunk szót! (A franczia nyelvtanok ügyében.) (Vége.) Meglehetősen nevetséges dolog az is, hogy Schw.­pedant arczczal akar minket, t. i. közönséget és enge­­met, nyelvtanítót megtanulni, hogy a magyar nevekben nincs nemi különbség, a francziákban van, és hogy a neveket nem szabad összevetni. Mintha nem tudnék! Megint neki esik egy falka nyomdai vagy javit­­noki hibának, — melyeknek egy része a feljebb már tárgyalt olvasó-gyakorlatba esik, de Schw­­itt mint újakat idézi, — s azt hozza ki belőle, hogy az „Ingyen tanító“ a nemek különbségére nem ügyel. A szótár­­czákban látta vagy láthatta ugyan, hogy minden új szó mellé oda van jegyezve a neme. De neki már egy­szer kezében volt a kormos ecset és minden áron fe­­ketizni akart. Az ily vádat, mint mondám, csak nevet­ni kell. Aztán jőnek az, állítólagosan, nem franczia szólásmódok, melyek szerinte hemzsegnek az én nyelv­tanomban. Ez már nem csak­­meglepő, hanem váratlan is volt; miután szoros maximummá tettem, példát nem csinálni, hanem mindnyájukat franczia könyvből írtam ki. Meg is mutattam említett feleletemben, hogy egy pár elszalasztotton kívül, mind igaz kamarán kel­tek a példáim, s hogy a­­tudatlanság vádja nem reám, hanem a „született francziára“ nehezedik. Azt az egy párt is tudnám menteni, de nem ér­demli. Hibázni, mindnyájan hibázunk. Én a „született franczia“ Schwiedland nyelvtana példái közt is jegyez­tem meg futólagos átnézésre egynéhányat olyat, a­mi­lyet igazi franczia soha sem mondott vagy irt, de visszatorlásra nem akarok menni. Csak saját házam előtt sepergetek. Elég az, hogy Sohn­ könyvemről érdemleg sem­mit sem szólott, hanem a fenebbiekben világított ese­tekkel, mint tetemes, és könyvem becsét a null fokig vagy azon alul devalváló hibákkal vagy tíz hasábot eltöltött úgy, hogy a járatlan olvasónak feje elszédül­­hetett, szeme világa elveszhetett belé. És mindezeket az én tudatlanságomon és hanyagságomon való fej­­csóválásokkal, óbégatásokkal és sápitozásokkal jux­­ta regular artis nigrificatoriae, azaz: a hitelcsök­kentés legkitanultabb módja szerint bőven megispé­­kelte. És ez a valódi börzei manoeuvre remekül volt vive. Csupán nyomtatási hibákra alapítva, egy hosz­­szas készület után s lelkiismeretesen szerkesztett mű kárhoztatását, végítéletét kimondani; a járatlan olvasó szemébe hányt porral, — akarom mondani: betűkkel — a rágalomnak szint adni; ez által a munka keretét megállítani i s egy jó igyekezete, derék könyvárus­nak, ki legalább is annyi áldozatot, mint akár Hartle­ben, akár Heckenast, tett a magyar irodalomért, érzé­keny veszteséget okozni, s mindezeket egy csapással — valljuk meg, mesteri fogás. Erre egy ember alig volt képes. Erre több ész, több tapasztalás, több furfangos­­ság kellett, mint a mennyit feltehetni Schwiedlandról, a­ki nyelvtana, bírálata és „panegyristái“ — (tőle ta­nultam) — bizonyítása szerint semmi egyéb, csak „szü­letett franczia“ kombinált talentumok ? Az már más. — Mit ért volna Napoleon (I.) is Fonché nélkül ? A ma­jom és macska all­antiát a gesztenye kikaparására pe­dig már Esópusból ismerjük. Hanem, hogy ez alkalom­mal a sült gesztenyében tetemes nyereség legyen, Ta­más vagyok. A börzei ismertetett fogásnak sikerült a „baisse“ (árfolyam-csökkentése) előidézése — a Bras­­sai-Stein papírokra nézve ; ezt nem tagadhatni. De me­rem állítni, hogy abból a Schwiedland-czikk — azaz „született franczia nyelvtan" részére „hausse“ (árfo­lyam emelkedése) nem következik. Mert lássák önök, olyanszerű (franczia) nyelv­tan, mint az „Ingyen tanító“, csak egy van a maga nemében, miután módszere kirekesztő sajátom. — Ösz­­szeállítása több készületbe, fáradságba, bajba, utána­járásba és időbe is kerül, mintsem utánozásától tart­hatnék egyhamar. Ennek bizonyságára nyilvánítom a következőt: Állítsa össze akárki az „Ingyen tanító“ hátra­levő II. részét, az I. rész módszerének minden tekin­tetben megfelelőleg, egy kinevezendő vizsgáló bizott­ság megelégedésére, e sorok olvastától fogva félév alatt, és én nemcsak az érette járandó elég tisztessé­ges honoráriumot szívesen átengedem, hanem a ma­gaméból is megtoldom 10. olv. tíz aranynyal in natura. Sőt, ha egy vagy több vállalkozó jelentkezik, a kidolgozandó II. rész részletes programmját is közlöm vele előre. És nekem mégis nyereségem lesz benne. Mert magam nem akarván részt venni a concur­­susban, azalatt aránylagosan több hasznot hajtó mun­kákon dolgozhatom, hivataloskodásomtól szabad, azaz: pihenő óráimban. Ellenben olyan nyelvtan, mint a Schwiedlandé, akárhány van, magyarul és németül írva. Magam is kötelezem magamat egy elyszerűnek*) az írására, három hónap alatt, üres időmben. Tehát a­ki az „Ingyen tanítót“ nem veszi, nem következik, hogy a Schw­­et Compj­ét vegye meg. Hisz ott van Ollendorf, Noel, Otto fordításai, Lemouton stb. „Mire jön hát e nagy kár?“ Erre Schw. bajosan tudna felelni, de én megmon­dom magyarosan: „A kár a haszonba megy.“ *) Talán valamivel jobbnak. Legalább nem magya­rázom meg magyarnak a vers (felé) e­n v­e­r­s (iránt) és c­o­n­t­r­e (ellen) közti különbséget, mit csak a n­é­m­e­t nem ért, mivel neki mind a három i­degen. Az „Ingyen tanító“ t. i. minden szennyeitől tel­jesen megtisztítva új köntösben, azaz kiadásban fog megjelenni, melyben aztán minden Schw­­et Comp.-féle fogásoknak megtörik a „baisse“ csináló hatalma. Dcflaet ssxis sgitatua humor. Önök pedig, k. o. ismerjék el, hogy Stein János könyvárustól ez aztán igazi „áldozat.“ A moral pedig ez: nem mindig igaz az, hogy Vit et aequitia, quidquid oppugnant, perit. Isten önökkel és velünk 1 B r­a­s s a i. Napi újdonságok. * A cs. kir. keresk. ministerium — mint as Eisen­bahn Centralblatt jelenti — egyetértve a cs. kir. pénz- Ügyministeriummal és a m.kir. helytartótanácscsal, a pest­­losonci beszterczebányai vaspálya enged­ményeseinek ké­relmükre engedélyt adott : 1) hogy a megkivántató épí­tési tőke beszerzésére alakítandó részvénytársaság rész­vényeinek névleges értékét 200 frtra határozhassa meg ; 2) ezen építési tőkét egyik felében részvények utján, má­sik felében 5­/2 proentes elsődleges kötvények utján be­hajtani­­ végre 3) hogy ezen társaság egyelőre, alapsza­bályai megerősitéséig, cs. kir. szabad, pest-losoncz-besz­­terczebányai vaspálya- és Szent-István kőszéntelepmivelő társaság czeget viselhessen. A „P. L.“ úgy értesül, hogy a részvénytőke beszerzése iránt Bécsben folyó negotiatio jó sikerrel indult meg, és miután a részvények kibocsátá­sának semmi akadály nem áll útjában, a nyilvános alá­írás rövid uton meg fog nyittatni. * A m. kir. helytartótanács Knejevits Jánosnak, egy szerb színtársulat igazgatójának engedélyt adott, hogy a népszínház igazgatójával kötendő egyesség után a neve­zett színpadon 12 előadást rendezhessen szerb nyelven. Knezevits úr néhány nap óta e tárgyban már itt időzik és az illető hatósági engedélyt kezéhez is vette. * A cs. k. államhazpályatársaság m. k. 28-kán tar­tott közgyűlésén gr. Pergen, b. Sina és Maller Ká­roly volt igazgatók egyhangúlag 5 évre újra megválasz­tottak, Salvador Kázmér helyére pedig volt üegyvere- Lapszemle. A „Független“-nek egy járási paraszt-gaz­daképző intézet tervezetéről írják Bécsből: „Földmivelő nép lévén, ez okból a helyes földmi­­velési és gazdálkodási ismeretek terjesztése félreismer­­hetlenül nálunk is a legszükséges­ feladatok közé tar­tozik. S ha az országos intézeteken kívül, melyek egyebek előtt lennének felállítandók, még külön min­den megyében egy-egy fiók gazdászati mint­a- és tan­intézet léteznék, czélját aligha tévesztené. S ezért óhajtható, vajha mielőbb minél több ily intézetekkel dicsekedhetnénk. E tekintetben egyesek részéről a jó­akarat és áldozatkészség nem is hiányzik nálunk , de a kivitelt mégis mindannyiszor megnehezíti a meg­­kívántató pénzösszeg előteremtésének nehéz kérdése, a­mi mostoha anyagi viszonyaink mellett nem is csoda, így van a dolog a következő esettel is. Zemplén megyének felsővidéke egy jóravaló esz­mével barátkozott meg. Azon czélból ugyanis, hogy­­ ezen vidéknek — mit Krajnának neveznek, — a föld­ Szerda június 3. mivelési ipar­rész lábon állása miatti nagy szegénysé­gét valahára lassankint enyhitni s gyökeresen orvo­solni lehessen, — mint értesültünk — legközelebb a sztakcsini járás 32 községe s ezek nevében azon vidék nagyobb birtokosa, báró Fröhlich János cs. k. ezredes úr. ő Felségéhez egy gyakorlati földmivelési tanintézet felállításának engedélyezéséért s illetőleg felállításának segélyezéséért folyamodott. Ezen intézet nem annyira gazdászati tanoda, mint inkább egy nagyobbacska terjedelmű paraszt-jó­­szágnak az égalji és föld-viszonyokhoz czélszerűen al­kalmazott minta-gazdasága lenne, melynél paraszt if­jak, mint cselédek és legények oktatólag foglalatos­­kodtatva, az okszerű gazdálkodás elveivel és kellékei­vel gyakorlatilag ismertetnének meg. Ily gazdasági telepre a járásban legczélszerübb­­nek tartatik Sztakcsin, mely község épen a járás kö­zepén, három járt országút csomózatánál fekve s posta­állomással ellátva, oly környékkel bir, melyben na­gyobb a forgalom. Itt, e minta­gazdasághoz megkiván­­tató telekre nézve hajlandónak ajánlkozott báró Fröhlich birtokos az 1600 □ öllel számítandó 30 hold földet sajátjából, állandó időre, nagylelküleg ingyen átengedni, úgy hogy az aztán azon járás nemzeti va­gyonát képezné; épületek és egyéb gazdasági felsze­relvények előállítása végett pedig egy jótékony sors­játékra óhajtván folyamodik engedélyt nyerni, mely­nek tiszta jövedelméből aztán még az intézet igaz­gatási és a növendékek tartási költségei is fedeztet­nének. Ezen tervezett intézet föladatául — előrajzához képest — az látszik kitűzve lenni, hogy a) benne egy­szerre 20 paraszt ifjú — kik fölváltva és lassan kint a járás mindenik községéből vétetnének, — a gazdászat minden ágában, tehát a barmászatot és kertészetet is ideértve, összesen két évi tanfolyam alatt képeztesse­­nek ; b) oly termények, melyek Zemplén ezen felső vidékén eddigelé még nem termesztettek, honosíttas­sanak ; c) az intézet legjobb terményei a járásbeli köz­ségeknek évenként olcsón eladassanak, hogy igy aztán ezek nemesb és jobban termő magvak birtokába jus­sanak. Ezen intézet a kormány főfelügyelete alatt állana és vezetése egy igazgatóra bízatnék, ki mellett még vagy két segédet, kik egyszersmind mint ellenőrök és számvevők is működnének, lehetne alkalmazni. Ezek­nek a tót nyelvet érteniök kellene, mert a sztakcsini járás lakossága legnagyobb részben tót ajkú. A növen­dékek felvételi kijelölését a járási szolgabiró s a kine­vezést az orsz. kormányszék tenné ; a felveendőknek 16—20 éveseknek kellene lenniök s magokat az inté­zetben maradásra két évig lekötelezniök, kiléptükkor bizonyítványt nyernének. Állítólag az elörtűz további pontjai szerint, épü­letekre és fundus instructusra összesen 30,000 ftra len­ne szükség s ha egy erre talán engedélyezendő sors­játék tiszta jövedelméből még vagy 70—80 ezer főból álló tőke is fennmaradhatna, úgy ennek kamatjá­ból a tisztviselők és növendékek fenntartása is bizto­síttatnék s az intézet tiszta jövedelme saját alapjába folyhatnék be. Mint halljuk,­­ cs. k. Apostoli Felsége ezen fo­lyamodványt kegyelmesen elfogadni s azt további tár­gyalás és mielőbbi véleményező fölterjesztés végett az illető hatóságokhoz kiadatni méltóztatott.“ Követválasztási mozgalmak Erdélyben. — Küküllöm­egye, D. Szt.-Márton, máj. 28-án. A mai napon Kükül­lömegyének, az administrator tű­szereit rendkívüli bizottmányi ülése tartatván, az min­den élőbeszéd nélkül, a tagok névsorának felolvasásá­val nyittatott meg. Követte ezt az erdélyi országgyű­lést július 1-jére egybehívó kir. rendelet. Mire Moldo­­ván Basil egy hála-feliratot indítványozott Ő Felségé­hez felküldetni, azon atyai kegyelméért, mely szerint ezen országgyűlés egybehivása által legkegyelmeseb­ben gondoskodni méltóztatott ezen ország sérelmeinek orvosolhatásáról, s a nemzetiségek különböző érdekei­nek kiegyenlítéséről. Gróf Bethlen Farkas nem szólhat

Next