Sürgöny, 1863. június (3. évfolyam, 125-146. szám)

1863-06-03 / 125. szám

Harmadik évi folyam. 125. - 1863. Szerda június 3. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7- szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten háihoi£hordva. félévre 8 t 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ i Vidékre, naponkint postán j Félévre ICL forint.) I Negyedévre 5 „ ?4ierkt - ztö-hi vatal Baritok tere 7. az. a. földszint. Kiadó-hivatal: Barátok-tere 7 sx. a. földszint. a „SÜRGŐ IV Y“-re. Május júniusi 2 hóra 3 ft 40 kr. Május-juliusi V» évre 5 ft.-A. „Sürgöny“ kiadó hivatals. HIVATALOS RÉSZ Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 21-röl kelt legfelsőbb határozatával, a sztakcsini s koloniczai hely­ség! birákat, ZemplénmegyébeD, R o s k 6 Vazult s Va- s z i 1 c u k a Endrét, sokévi működésük s híven ragasz­kodó érzületeik elismeréséül, koronás ezüst érdem-ke­reszttel legkegyelmesebben földÍBzitni méltóztatott. \K11 HIVATALOS RÉSZ. Austria külkereskedelme mezőgazdasági termé­nyekkel. *) Az „Austria“ utolsó számai egyikében ezen fölirat alatt : „Austria mezőgazdasága és ipa­ra“ egy czikket hozott, mely föladatául tíizé ki, annak bebizonyitáBára, hogy szerző a do­logról gondolkodott, az olvasónak azon gyakran használt tételre nézve, hogy Austria földmi velő állam, némi felvilágosítást adni. Eczélra szerző, más netán lehető fogalom-meghatározások elve­tése mellett, fölvevé, mi. zerint ezen kifejezés­nél : „földmivelő állam“ a mezőgazdaság és ipar ki- és beviteli értéke közötti arány vétetik szemügyre, mely szerint a mezőgazdasági s ke­reskedelmi mérleg az ipari irányában kedvező s az utóbbinak hiánylatát fedeznie kell. Az „Austria“ következő eredményhez jut : „Austria a maga mezőgazdasági s tropikus ter­ménybeli bevitelét nem mezőgazdasági ter­ményeivel fizeti meg; nem képes önmagát a mezőgazdasággal fedezni, hanem Austria ipará­val s az ez által termelt értékekkel fizeti meg, a mit földtermények és gyarmat-árúkban évenkint fogyaszt. Austria mezőgazdasága tehát Austria ipara nélkül nem csak bent elsatnyulna, hanem épen nem lenne képes gyarmatárukat vásárolni, ha az ipar a mezőgazdasági termékek megfize­tése által a föld emberének eszközöket nem nyúj­tana, hogy a 200 milliónyi gyarmatárúkból reá eső részt a külföldnek megfizethesse !“ Továbbá: „Egész bizonyossággal áll azon egy, hogy Aus­tria mezőgazdasága egészben és nagyban me zőgazdasági deficitet mutat ki, mely deficitet Austria ipara által kell fedezni.“ A vád a mezőgazdászat ellen súlyos; an­nál sulyosaLb, mivel az „Austria“ a deficitet „majdnem megbocsáthatlan“nak nevezi. Ezért bizonyosan előre föltehetjük, hogy a tisztelt lap­nak alapos s czáfolhatlan érvei vannak, mikkel állítását indokolhatja. Halljuk tehát! Az első előzmény, melyre szerző következtetését ala­*) A „Vaterland“-nak ezen czikke gazdászati érde­keinket különösen érintvén, szükségesnek találtuk azt it- kölcsönözni. Sz. pitja,ez: „A mezőgazdászat terményei alatt rö­vidség okáért minden nyers terményt akarunk érteni.“ Ezen önkényes tétellel a mezőgazdá­szat kénytelen, kegyelemre megadni magát a szerzőnek. Kerti s mezei gyümölcs, állatok, ál­lati termények, zsirok s zsíros olajok, italok s élelmi árúkban az 1851 — 1860. évrei kereske­delmi kimutatások, miket a szerző alapul vesz, 297 milliónyi többletet tüntetnek elő. A szerző ezen tárgyakhoz tüstént az orvosi, illatszer, fes ték, cserző, s vegytani segélyanyagokat csa­tolja, (igen különös mezőgazdászati termények­kel , minők: konyhasó, kén, chili- salétrom, soda, mennig, ammóniák, ammoniak-só s ólom­készületek), valamint az érczek, mind a nyers, mind a fél gyártmányok s azok közt még a készpénzek. Ezen két rovat 202 millió deficitet tüntet föl. Mivel továbbá a mezőgazdászat déli gyümölcsöket nem termel elegendő mennyiség­ben, gyarmati árúkat pedig épen ne», az újó­lag 210 millióval terheltetik, s ugyanazon ok­ból 231 millióval a gyapot miatt; noha a földmi- vesnek arra se élte fönntartására, se gazdasága üzésére nincs szüksége. így a tropicus termé­nyek által 441 milliónyi összes deficitet kapunk; mivel, noha szerző kijelenti, hogy a mezőgazdá- szatra csak „egy rész“ esik a gyarmatig árúk s déli gyülmölcsökrei 200 millióból, mégis jobb­nak tartja, e szép összeget a könnyebb számitás s a nagyobb hatás végett együtt hagyni. E sze­rint a mezőgazdászat tiz év alatt 940 milliónyi deficitet okozott. Ellenben kiviteli többletben szerző tűzi-, épület- s műanyagokban (nem tűzi s épületfában, mivel ezen rovatban kő- s barnaszén, tajték stb. bennfoglaltatik) 72, se­lyemben 463, s gyapjúban 131 milliót mutat ki; összesen 666 milliót. E szerint ezen összeg nek a fölebbiből levonása után a mezőgazdászat számadása szerző véleménye szerint az 1851— 60. évtizedre még 274 milliónyi tartozással ma­rad terhelve, s e mellett az a mérlegvetés vé­gén nem sejtett nagylelkűséget gyakorol, — a mennyiben a dohánybani beviteli többletet, mi 62 millióra megy, nem a mezőgazdászaira rakja terhUl, hanem ezen czikket „számos okokból,“ „önálló népgazdászati budget tétel “ül hiszi te­kintendőnek. Megvalljuk, ily ferde nézeteket, ily hamis állításokat ritkán hallottunk; de oly magas ön­tudattal, oly csalhatatlansági képzelettel, s oly hatalmas szájjal, mint az „Austria“ ezeket mondja, erről fogalmunk se volt. Nem akarunk itt a beviteli és kiviteli vámtáblázatok elméleti kritikájába ereszkedni; hanem annyi bizonyos, hogy ha a mezőgazdasági és erdészeti termé­kektől a gyarmati árúkat különválasztjuk, ak­kor a gazdasági termékek kivitele, az egész bi­rodalmat értve, 1851-től i860 ig, s igy 10 év alatt a behozatalt 369 millió forinttal haladja felül, annyira, hogy a mezőgazdaság nemcsak a gyarmati árúk nagyobb behozatalát fedezni képes volt, hanem még a nyers gyapot behoza­tali árához is jelentékeny összeggel járult, mi pedig tulajdonképen a gyáripar rovására tar­tozik. De nemcsak a számok összeállítása hibás, hanem átalában nem jogszerű az egész vállalat, melynél fogva az 1861—1860, évekről hozatik a mezőgazdaság mostani állapota fölött ítélet; mi­után átalános átalakulás a birodalom gazdászati viszonyaikban ezen idő alatt — a mint tudva van — történt. Ha az 1860—1862-diki kivitelt vesszük alapul, tett a tengeri kivitel kerti- és mezei gyümölcsökben 92.9 millió, gabna- és ennivalókban 3.6 m. tűzi, építészeti- és szer­számanyagokban 62.6 m. selyemben 16.4 m. gyapotban 65.5 m., — a tengeri bevitel pedig: állatokban 20 m. állati terményekben 6.4. m. zsir és olajban 28.9 millió, lenben (mit az „Austria“ nem vesz tekintetbe) 5.2 millió. — E szerint a 3 évben többnek tűnik fel a tengeri kivitel 175.9 m.; tehát évenkint mintegy 59 millióval, mig ugyanazon czikkek 1851 — 1860-ig évenkint csak 37 milliót eredményez­tek. A mezőgazdaság tehát födözi a gyarmat­árúk, valamint a déli gyümölcsök (16 m.), úgy­szintén a gyapot (23 millió) évenkinti tengeri be­viteli többletét, sőt még fölösleget is nyújt. Ezen általunk módosított adatok 1851-től 1860-ig, valamint az 1860-tól 1862-ig újólag mellékeltek még nem nyújtanak hü képet a mező- s erdő- gazdaság részvételéről a külkereskedésben — mivel, hogy ez megtörténjék, a vámtarifa rova­tait tovább szét kellene taglalni; azonban min­denesetre jobban felelnek meg annak, mint az „Austria“ képzeleti képei s összeköttetésben a bel-fogyasztás szaporodásával , örvendetes bi­zonyságot tesznek a haladásról, melynek „Aus­tria“ mezőgazdasága indult. Nem zárhatjuk be czikküuket a nélkül, hogy a kérdésnek még egy oldalát ne érintsük. Hogy a földmivelés csak benső összeköttetésben az iparral virágozhat, nem épen uj nézet; szintúgy az sem, hogy az austriai földmivelés még ko­ránt sincs azon fokon, melyet el kell érnie s elérhet. Más czélnak kell tehát fennforogni, melyre az „Austria“ törekszik s mi a végered­mény czélzatosan kihegyesitett szerkezeténél fogva, melyre a czikk jut, s melyet fölebb köz­lénk, nem hiszünk tévedni, ha abban kísérletet látunk, iparosaink egy részének a vámegylet­hez csatlakozás elleni, sőt a februári szerződés megszüntetése melletti agitatióját támogatni. Lapszemle. A „Független“-nek egy járási paraszt-gaz­daképző intézet tervezetéről Írják Bécsből: „Földmivelö nép lévén, ez okból a helyes földmi- velési és gazdálkodási ismeretek terjesztése félreismer- hetlenül nálnnk is a legszükségesb feladatok közé tar­tozik. S ba az országos intézeteken kívül, melyek egyebek előtt lennének felállitandók, még külön min­den megyében egy-egy fiók gazdászati mint í- és tan­intézet léteznék, czélját aligha tévesztené. S ezért óhajtható, vajha mielőbb minél több ily intézetekkel dicsekedhetnénk. E tekintetben egyesek részéröl a jó­akarat és áldozatkészség nem is hiányzik nálunk ; de a kivitelt mégis mindannyiszor megnehezíti a meg- kivántató pénzösszeg előteremtésének nehéz kérdése, — mi mostoha anyagi viszonyaink mellett nem is csoda. így van a dolog a következő esettel is. Zemplénmegyének felsővidéke egy jóravaló esz­mével barátkozott meg. Azon czélból ugyanis, hogy ! ezen vidéknek — mit Krajnának neveznek, — a föld­mivelési ipar rósz lábon állása miatti nagy szegénysé­gét valahára lassankint enybitni s gyökeresen orvo­solni lehessen, — mint értesültünk — legközelebb a sztakcsini járás 32 községe s ezek nevében azon vidék nagyobb birtokosa, báró Fröhlich János cs. k. ezredes nr, ő Felségéhez egy gyakorlati földmivelési tanintézet (elállításának engedélyezéseért s illetőleg felállításának segélyezéséért folyamodott. Ezen intézet nem annyira gazdászati tanoda, mint inkább egy nagyobbacska terjedelmű paraBzt-jó- szágnak az égalji és föld-viszonyokhoz czélszerüen al­kalmazott minta-gazdasága lenne, melynél paraszt if­jak, mint cselédek és legények oktatólag foglalatos- kodtatva, az okszerű gazdálkodás elveivel és kellékei­vel gyakorlatilag ismertetnének meg. Ily gazdasági telepre a járásban legczélszerübb- nek tartatik Sztakcsin, mely közBég épen a járás kö­zepén, bárom járt országút csomózatánál fekve s posta­állomással ellátva, oly környékkel bir, melyben na­gyobb a forgalom. Itt, e minta-gazdasághoz megkiván- tató telekre nézve hajlandónak ajánlkozott báró Fröhlich birtokos nr 1600 □ öllel számítandó 30 hold földet sajátjából, állandó időre, nagylelküleg ingyen átengedni, úgy hogy az aztán azon járás nemzeti va­gyonát képezné; épületek és egyéb gazdasági felsze­relvények előállítása végett pedig egy jótékony sors­játékra óhajtván folyamodók engedélyt nyerni, mely­nek tiszta jövedelméből aztán még az intézet igaz­gatási és a növendékek tartási költségei is fedeztet­nének. Ezen tervezett intézet föladatául — elörajzához képest — az látszik kitűzve lenni, hogy a) benne egy­szerre 20 paraszt ifjú — kik fölváltva és lassankint a járás mindenik községéből vétetnének, — a gazdászat minden ágában, tehát a barmászatot és kertészetet is ideértve, összesen két évi tanfolyam alatt képeztesse- nek ; b) oly termények, melyek Zemplén ezen felső vidékén eddigelé még nem termesztettek, honosíttas­sanak ; c) az intézet legjobb terményei a járásbeli köz­ségeknek évenkint olcsón eladassauak, hogy igy aztán ezek nemesb és jobban termő magvak birtokába jus­sanak. Ezen intézet a kormány főfelügyelete alatt állana és vezetése egy igazgatóra bízatnék, ki mellett még vagy két segédet, kik egyszersmind mint ellenőrök és számvevők is működnének, lehetne alkalmazni. Ezek­nek a tót nyelvet érteniök kellene, mert a sztakcsini járás lakossága legnagyobb részben tót ajkú. A növen­dékek fölvételi kijelölését a járási szolgabiró s a kine­vezést az orsz. kormányszék tenné ; a felveendőknek 16—20 éveseknek kellene lenniök s magokat az inté­zetben maradásra két évig lekötelezniök; kiléptükkor bizonyítványt nyernének. Állítólag az elörtyz további pontjai szerint, épü­letekre és fundus instructusra összesen 30,000 ftra len­ne szükség s ba egy erre talán engedélyezendő sors­játék tiszta jövedelméből még vagy 70—80 ezer ftból állótőke is fennmaradhatna: úgy ennek kamatjá­ból a tisztviselők és növendékek fenntartása iá bizto­síttatnék s az intézet tiszta jövedelme saját alapjába folyhatnék be. Mint halljnk, ö cs. k. Apostoli Felsége ezeD fo­lyamodványt kegyelmesen elfogadni s azt további tár­gyalás és mielőbbi véleményező íölterjesztés végett az illető hatóságokhoz kiadatni méltóztatott.“ Követválasztási mozgalmak Erdélyben. — Küküllöinegye, D. Szt.-Márton, máj. 28-án. A mai napon Kükül lömegyének, az administrator tű­szerűit rendkívüli bizottmányi ülése tartatván, az min­den élőbeszéd nélkül, a tagok névsorának felolvasásá­val nyittatott meg. Követte ezt az erdélyi országgyű­lést jnlius 1-jére egybehívó kir. rendelet. Mire Moldo- ván Basil egy hála-feliratot indítványozott Ö Felségé­hez felküldetni, azon atyai kegyelméért, melyszerint ezen országgyűlés egybehivása által legkegyelmeseb­ben gondoskodni méltóztatott ezen ország sérelmeinek orvosolbatásáról, s a nemzetiségek különböző érdekei­nek kiegyenlítéséről. Gróf Bethlen Farkas nem szólhat Kl(»flz(“tlietni TÁRCZA. Halljunk szót! (A frauezia nyelvtanok ügyében.) (Vége.) Meglehetősen nevetséges dolog az is, hogy Schw. pedant arczczal akar minket, t. i. közönséget és enge- met, nyelvtanitót megtanitni, bogy a magyar nevekben nincs nemi különbség, a francziákban van, és hogy a neveket nem szabad összevétni. Mintha nem tudnék! Megint neki esik egy falka nyomdai vagy javit- noki hibának, — melyeknek egy része a feljebb már tárgyalt olvasó-gyakorlatba esik, de Schw. itt mint újakat idézi, — s azt hozza ki belőle, hogy az „Ingyen tanító“ a nemek különbségére nem ügyel. A Bzótár- czákban látta vagy láthatta ugyan, hogy minden nj szó mellé oda van jegyezve a neme. De neki már egy szer kezében volt a kormos ecset és minden áron fe- ketitni akart. Az ily vádat, mint mondám, csak nevet­ni kell. Aztán jőnek az, állítólagosán, nem franczia szólásmódok, melyek szerinte hemzsegnek az én nyelv­tanomban. Ez már nem csak .meglepő, hanem váratlan is volt; miután szoros maximámmá tettem, példát nem csinálni, hanem mindnyájokat franczia könyvből írtam ki. Meg is mntattam említett feleletemben, hogy egy pár elszalasztotton kívül, mind igaz kamarán kel­tek a példáim, s hogy a -tudatlanság vádja nem reám, hanem a „született francziára“ nehezedik. Azt az egy párt is tudnám menteni. de nem ér­demli. Hibázni, mindnyájan hibázunk. Én a „született franczia“ Schwiedland nyelvtana példái közt is jegyez­tem meg futólagos átnézésre egynéhányat olyat, a mi­lyet igazi franczia soha sem mondott vagy irt; de visszatorlásra nem akarok menni. Csak saját házam előtt sepergetek. Elég az, hogy Sohw. könyvemről érdemleg sem mit sem szólott; hanem a fenebbiekben világított ese­tekkel, mint tetemes, és könyvem becsét a null fokig vagy azon alul devalváló hibákkal vagy tiz hasábot eltöltött úgy, hogy a járatlan olvasónak feje elszédül- hetett, szeme világa elveszhetett belé. És mindezeket az én tudatlanságomon és hanyagságomon való fej- csóválásokkal, óbégatásokkal és sápitozásokkal jux- ta regulaB artis nigrificatoriae, azaz: a hitelcsök­kentés legkitanultabb módja szerint bőven megispé- kelte. És ez a valódi börzei manoeuvre remekül volt vive. Csupán nyomtatási hibákra alapítva, egy bosz- szas készület ntán s lelkiismeretesen szerkesztett mű kárhoztatását, végítéletét kimondani; a járatlan olvasó szemébe hányt porral, — akarom mondani: betűkkel — a rágalomnak szint adni; ez által a munka keletét megállítani j s egy jó igyekezető, derék könyvárus­nak, ki legalább is annyi áldozatot, mint akár Hartle­ben, akár Heckenast, tett a magyar irodalomért, érzé­keny veszteséget okozni: s mindezeket egy csapással — valljuk meg, mesteri fogás. Erre egy ember alig volt képes. Erre több ész, több tapasztalás, több furfangos- ság kellett, mint a mennyit feltehetni Schwiedlandról, a ki nyelvtana, bírálata és „panegyristái“ — (tőle ta­nultam) — bizonyítása szerint semmi egyéb, csak „szü­letett franczia“ Combinált talentumok ? Az már más. — Mit ért volna Napoleon (I.) is Fonché nélkül ? A ma­jom és macska alliantiát a gesztenye kikaparására pe­dig már Esópusból ismerjük. Hanem, hogy ez alkalom­mal a sült gesztenyében tetemes nyereség legyen, Ta­más vagyok. A börzei ismertetett fogásnak sikerült a „baisse“ (árfolyam-csökkentése) előidézése — a Bras- sai-Stein papírokra nézve ; ezt nem tagadhatni. De me rem állitni, hogy abból a Schwiedland-czikk — azaz „született franezia nyelvtan" részére „hausse“ (árfo­lyam emelkedése) nem következik. Mert lássák önök, olyanszerü (franczia) nyelv­tan, mint az „Ingyen tanító“, csak egy van a maga nemében; miután módszere kirekesztő sajátom. — Ösz- szeállitása több készületbe, fáradságba, bajba, utána­járásba és időbe is kerül, mintsem ntánozásától tart­hatnék egyhamar. Ennek bizonyságára nyilvánítom a következőt: Állítsa össze akárki az „Ingyen tanító“ hátra­levő II. részét, az I. rész módszerének minden tekin­tetben megfelelőleg, egy kinevezendő vizsgáló bizott­ság megelégedésére, e sorok olvastától fogva félév alatt; és én nemcsak az érette járandó elég tisztessé­ges honoráriumot szívesen átengedem, hanem a ma gaméból is megtoldom 10. olv. tiz aranynyal in natura. Sőt, ha egy vagy több vállalkozó jelentkezik, a kidolgozandó II. rész részletes programmját is közlöm vele előre. És nekem mégis nyereségem lesz benne. Mert magam nem akarván részt venni a concur- susban, azalatt aránylagosan több hasznot hajtó mun­kákon dolgozhatom, hivataloskodásomtól szabad, azaz: pihenő óráimban. Ellenben olyan nyelvtan, mint a Schwiedlandé, akárhány van, magyarul és németül irva. Magam is kötelezem magamat egy olyszerünek*) az írására, bárom hónap alatt, üres időmben. Tehát a ki az „Ingyen tanítót“ nem veszi, nem következik, hogy a Schw. et Comp“ ét vegye meg. Hisz ott van Ollendorf, Noel, Otto fordításai, Lemouton stb. „Mire lön hát e nagy kár?“ Érre Schw. bajosan tudna felelni; de én megmon­dom magyarosan: „A kár a haszonba megy.“ *) Talán valamivel jobbnak. Legalább nem magya­rázom meg magyarnak a vers (felé) e n v e r s (iránt) és c o n t r e (ellen) közti különbséget, mit csak a n é m e t nem ért, mivel neki mind a három — gegen. Az „Ingyen tanító“ t. i. minden szennyeitől tel­jesen megtisztítva nj köntösben, azaz kiadásban fog megjelenni, melyben aztán minden Schw. et Comp.-féle fogásoknak megtörik a „baisse“ csináló hatalma. Dcflaet ssxis sgitatua humor. Önök pedig, k. o. ismerjék el, hogy Stein János könyvárustól ez aztán igazi „áldozat.“ A moral pedig ez: nem mindig igaz az, hogy Vi» et uequitia, quidquid oppugnant, perit. Isten önökkel és velünk 1 B r a s s a i. Napi újdonságok. * A cs. kir. keresk. ministerium — mint as Eisen­bahn Centralblatt jelenti — egyetértve a es. kir. pénz- Ugyministeriummal és a m.kir. helytartótanácicsal, a pest- losoncs beszterczebányai vaspálya enged-ményeseinek ké­relmükre engedélyt adott : 1) hogy a megkivántató épí­tési tőke beszerzésére alakítandó részvénytársaság rész­vényeinek névleges értékét 200 frtra határozhassa meg ; 2) ezen építési tőkét egyik felében részvények utján, má­sik felében 5'/2 preentes elsődleges kötvények utján be­hajtani j végre 3) hogy ezen társaság egyelőre, alapsza­bályai megerősitézeig, cs. kir. szabad, pest-losoncz-beaz- terczebányai vaspálya- és Szent-István köszéntelepmivelő társaság ezéget viselhessen. A „P. L.“ úgy értesül, hogy a részvénytőke beszerzése iránt Bécsben folyó negotiatio jó sikerrel indáit meg, és miután a részvények kibocsátá­sának semmi akadály nem ill útjában, a nyilvános alá­írás rövid utón meg fog nyittatni. * A m. kir. helytartótanács Kneievits Jánosnak, sgy szerb színtársulat igazgatójának engedélyt adott, hogy » népszínház igazgatójával kötendő egyesség után a neve­zett színpadon 12 előadást rendezhessen szerb nyelven. Knezevits nr néhány nap óta e tárgyban mir itt időzik és az illető hatósági engedélyt kezéhez is vette. * A os. k. államvazpályatArsaság m. kd 28-kán tar­tott közgyűlésén gr. Pergen, b. Sina és Mallet Ká­roly volt igazgatók egyhangúlag 5 évre újra megválasz­tottak, Salvador Kázmér balyére pedig volt ttgyveze-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents