Sürgöny, 1863. augusztus (3. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-01 / 174. szám

Harmadik évi folyam, 174. - 1863. Szerbesitó-hivatal: iratok-t­ere 7. az. h. földszint. Kiadó-hivatal: **rátok-tere 7. az. a. földszint.­ Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7- szám földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál. * X SÜRfIÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz­hordva. J Vidékre, naponkint poszéc Félévre 6­­ 50 kr. Félévre 10 forint Negyedévre 4 „ 50 „ Negyedévre 5 „ Előfizethetni „SÜRGÖNY“-re. Augustus—September 2 hóra 3 ft 50 kr. Augustus—October­­­, évre 5 ft. Augustus— december 5 hóra 8 ft 40 kr. A Sürgöny" kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége Császárné ő Felségé­vel jul. 30 án délelőtt Schöubrunnba érkezett. Tekintve, hogy a Bosnyákországban uralgó ke­­leti marhavész következtében tömegesen összehalmo­zott és igen olcsó áron megszerezhető száraz marha bőrök folytatólagos beviteli tilalom mellett minden év­intézkedések ellenére mégis becsempésztethetvén, az egészségi jólét veszélyeztetnék: a zágrábi cs. kir. országos főhadiparancsnokság czélszerű­bbnek találta a száraz bőröknek bevitelét azon óvintézkedés szoros al­kalmazása mellett megengedni, hogy azok elébb meg nedvesittetvén , és kénsavas (Schwefel - Läure) gőznek kitétetvén, 8 napig szellőztessenek, a bevitel azonban csupán a veszteg hivataloknál eszközöltet­hessék. A szarvasmarháknak és azoktól származó nyers­anyagoknak az anconai tartományból­ behozatalára felállott tilalom megszüntettetek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Orsz­ággy­űlési tudósítás Erdélyből. Nagy Sieben, jul. 28. A mai Vil-dik gyűlés igen érdekes és meglepő volt, mert tárgyát többi közt egy váratlan és minden­esetre fontos esemény képezé. Az elnök t. i. miután a jegyzőkönyvek három nyelven hitelesittettek, mely alkalommal a szokásos, de jelentéktelen, mindamellett 8/8 órát igénybe vett szóváltások fejlődtek ki, az országgyűlési kir. biztos úr ő exeljának német nyelven hozzá érkezett következő levelét olvasá fel: „Az országgyűlés t. elnökségének helyben. 13. sz. 1863. k. b. Az erdélyi udv. kanczellária n. m. elnökének f. hó 23-án 686. elnöki szám alatt kelt értesítése folytán dr. Haynald Lajos püspök, erdé­lyi országgyűlési tagnak történt legfelsőbb meghiva­­tása Ő cs. kir. Apostoli Felsége legfelsőbb parancsára megszűntnek nyilvánittatik. Az országgyűlés elnöksége az országgyűlést erről haladéktalanul értesíteni fogja. N. Szeben, 1863. július 26. A kir- országgyűlési biztos Cr­enne villé“. Ez átirat a szász majoritás által élénk brávók­­kal üdvözöltetett; a románok tartózkodtak a tetszés nyilvánításától. Ezután felolvastattak a királyi hivatalosok nevei, majd M­o­g­a Döme terjeszté elő a jegyzők megválasz­tására beadott szavazatok eredményét következőleg . Flórián János, naszódvidéki k. nyert 94 sza­vazatot, dr. Ratiu, tordamegyei k. ugyanannyit, Lászlófy Antal, k. hivatalos szintén, Puskariu János, fogarasvidéki k. 93, O­b­e­r­t Ferencz, med­­gyesszéki k. 92, Marosán Jakim, naszódvidéki k. 92, Maier János, alsófehérmegyei k. 92, Trau­schenfels Ödön, kőhalomszéki k. 91, Brennen­berg Ferencz 90, Eitel Frigyes nagysinkszéki k. 87, Bohetieln Mihály, dobokamegyei k. 61, Brants Károly, medgyesvidéki k. 49-et, így megválasztottak összesen tizen­ke­tten. Szavazatot nyertek még Cnetán Miklós alsó­­fehérmegyei k. 41, Witts­tock Mihály, beszterczei k. 37-et. Most Saguna András görög n. e. püspök, k. hivatalos és képviselő a szószékre lépvén, következő­képen beszélt : „Magas országgyűlési Feladatunkhoz kell lát­nunk , ama feladatunkhoz, mely reánk mint népképvi­selőkre nehezül. Eme feladatunk, a haza régi alkot­­mányát feleleveníteni, megnyitni s bővitni úgy, hogy az uj alkotmányos életbe minden hazafi beférhessen. E feladatunkat Róma egyik legnevezetesebb államférfiénak s legkitűnőbb szónokának Cicerónak szavai szerint így foglalom egybe : épitnünk kell „templom sanctitatis, amplitudinis, mentis, consilii publici, capit orbis, aram sociorum, partum omnium gentium, sedem ab universo populo Transilvaniensi concessam uni ordini.“ Hogy ezen nagyszerű feladatunknak megfelel­hessünk, lelkünk mélyéig át kell hatva lennünk azon meggyőződéstől, mikép ez csak akkor sikerülene, ha mindenkit egyenlő hajlammal átölelő átalános hazafiús szeretettel, szeplőtlen jellemmel, s a leghiggadtabb megfontolással járulunk megoldásához. Ámde mondhatná valaki, hogyan foghatunk ily feladat megoldásához, oly mű létesítéséhez, midőn a legkevertebb zűrzavarban vannak hazánk minden ügyei? fogunk-e tisztán láthatni, midőn oly sűrű fel­hők borítják hazánk politikai egét? fognak e dolgoz­hatni, midőn a haza épen annyira van zaklatva, mint a hajó, melyet a felzúdult tenger hullámai ide s tova csapkodnak ? De erre én azt mondom : ez nincs igy, s ha igy volna is, ne tartóztasson az fel minket, mert hisz a munkára fölséges császárunk s nagyfejedelmünk hi fel, s mi a hazai népek bizalmából gyűltünk ide egybe a munkára; munkálkodni kell tehát! Előre tehát uraim, előre ! Én azon meggyőződés­ben vagyok, hogy azon férfiak, kik ma még nem vesz­nek részt munkálatainkban, szintén hozzánk fognak csatlakozni s recta m­eri viribns unitis ve­lünk működni, hogy a hazának megnyitandó s megna­gyobbítandó alkotmányos épülete fölépíttessék. És e munkában törvényes úton vagyunk mi, mert hiszen törvényes fejedelmünk hívását, a haza megbí­zását s a mindnyájunk által megértett szükség paran­csoló hangját követjük ! Csak törekedjünk is uraim , de vigyázzunk, hogy működésünkben az erkölcsiség által legyünk áthatva. Hibáznék mindenki, ki azt ten­né fel rólunk, hogy mi a tabula rasa barátai s a történelmi jog ellenségei vagyunk, hiszen mondtam, hogy feladatunk nem más, mint hazai ősi alkotmá­nyunkat föleleveníteni, megújítani, bővíteni; ennélfogva tehát mindazt, mi tisztelette s életrevaló a régiből, meg tartani. És hogyan tekintem én magam ? hogyan kí­vánom,­ hogy tekintsen mást is ? Úgy, hogy ne vonjon következtetést rám nemzetiségem vagy vallásom sze­rint, hanem tekintsen mint hazafit, s remélem, hogy minden tettemben annak fog felismerni a haza és az országgyűlés. Sok igazságot mondott nekünk fejedelmünk utóbb kiadott diplomatikai okmányaiban. Olyan igazság pél­dául az 1860. oct. 20-ai nyilatkozata, melynélfogva ki­mondja, hogy midőn ősei trónjára lépett, majdnem min­den tartománya s Európának igen nagy része polgárhá­borúba volt keverve, minek következtében kénytelen volt a kormányzás gyeplőit saját kezében öszpontositni. Ugyanazon napon még egy legfelsőbb diplomát is adott ki, melyben fejedelmi kívánságát oda jelentette ki, hogy mi­ndén tartománya alkotmánynyal bírjon. Ennélfogva tehát a tartományok, melyek ezelőtt a nél­kül voltak, újat kapjanak, a rajtban inneniek pedig a régit kapják vissza. Tekintve ő Felsége még azon kö­rülményre is, mikop a köz­organikus intézmények ele­mei a legújabb időkben oly módon fejlődtek ki, s erő­södtek meg, hogy azokat figyelem nélkül hagyni nem lehetett, tekintve továbbá egy uralkodó házának, mint összes népeinek jövendő állandó boldogságát, paran­csoló szükségnek ismeré fel a pragmatica sanctio alap­ján, még egy, úgyszólván harmadik alkotmányt ala­­pitai meg, mely összes tartományainak egymás közti feloldhatlan kötelékeit uj alakban tünteti fel, abban t.i. hogy mindazon tárgyak, melyek természetes kifolyásai ama köteléknek, hogy mindazok, mondom, a közös bi­rodalmi tanácsban tárgyaltassanak.­­ És ha valaki mondja, mikép egybe vagyunk gyűlve, de nem alkot­mányos választó törvény, hanem a d­rog útján, annak azt felelem, hogy igen­is úgy van, de ezt szintén csak a legvégső szükség idézte elő, s azért abban bátrányt találni nem lehet. Én meghivatásunkat, ittlétünket törvényesnek tartom, mert hiszen állásunk az új idő­­viszonyoknak, új helyzetünknek természetéből folyik. De megsérteném a kir. leiratot, ha felőle még bő­vebben nyilatkoznám, röviden tehát: Minthogy Ő Fel­sége kegyeskedett visszaadni a hazának régi alkot­mányát, kegyeskedett ezen országgyűlést egybehívni, hogy hazánknak ugyanazon régi alkotmányát felé­­leszszük, megújítsuk, megbővítsük, és­pedig az egyen­jogúság elveinek alapján, bátorkodom ezek folytán a tisztelt ház elé azon előterjesztést tenni, méltóztassék az Ő Felségétől leérkezett június 15 diki kegyelmes kir. leiratra válaszfelirat alakjában feleletet megsza­vazni s annak szerkesztése végett bizottmányt válasz­tani.“ Jelen beszéde végeztével e következő, — több k. hivatalos által aláirt — együttes indítványt olvasta fel , exclja román, majd német nyelven. „Határozza el az országgyűlés: j­ör, hogy az erdélyi nagyfejedelemség képvise­lőihez f. évi jun. 15-én intézett legf. kir. leiratra egy a korona jelentékeny szózatához méltó felirattal alázato­san válaszoljunk, melynek tartalma s alakja az Ideigl. Ügyrendtartás értelmében egy választmány által tár­gyaltatván, annak eredménye javaslat alakjában mi­hamarább az országgyűlésnek határozás végett előter­jesztendő ; 2 az, hogy ezen most benyújtott indítvány sürgős­nek nyilváníttassák s ennek folytán az Ügyrendtartás 53 ik § a szerint tárgyaltatása olykép rövidittessék, miszerint: a) a választmánynak a fölirati javaslat elő­terjesztésére lehető legrövidebb és legfölebb kétnapi ha­táridő tűzessék ki; b) a három országos nyelven ki­nyomatott fölirati javaslatnak szétosztása utáni har­madnapra megvitatása megkezdessék ; c) hogy ezen in­dítvány kinyomatását mellőzzük.“ (Következnek az aláírások.­ Ezen indítvány élénk és hosszasan folyt vitára adott alkalmat, a­mely a körül forgott, az ideiglenes ügyrendtartás 27. § a szerint megalakulandó osztályok válaszszák-e a válaszfelirat megvitatására s megálla­pítására kiküldendő bizottmányt, vagy pedig az osztá­lyok mellőzésével maga az országgyűlés ? Ez utóbbi értelemben Schmidt Konrád szász gróf ten indítványt. Véleményét oszták T­h­­­e­m­a­n Ká­roly, főleg azon indokból, mert az osztályok nincsenek egyenlően felosztva;b. Rosenfeld Lajos, mert még nincsenek megalakulva; továbbá Bran János, A­n­­g­y­a­l György és Puskarin János. Rannicher Jakab nem lát abban nehézséget, hogy az osztályok még nincsenek megalakulva. Igaz ugyan úgymond — miszerint azok elmaradása ál­tal, kiknek be kellett (mnssen) volna lépni az ország­gyűlésbe, 8 osztály helyett, mennyit a 27. §. rendel, csak 6 fog alakulhatni, de ezek alakulhatnak és kell is alakulniok, mert már legközelebb jöhetnek elő tár­gyak, melyeket tanácskozás alá kell venniök. Szer­kesszük tehát össze az osztályokat, a­melyek aztán két-két tagot válaszszanak a válaszfelirati bizottmány­ba, minek folytán ez 12 tagból álland. TÁRCZA: Harsány­ Pál igazgató elnöki jelentése a magyar képzőművészeti társulat f. évi július 5 én tartott közgyűlésében. Midőn csaknem harmadfél év előtt, az akkor ala­kult magyar képzőművészeti társulat igazgató választ­mányt állított össze, ennek hivatása egy évre terjedt ki. Azonban, minthogy a társulat első alapszabályai csak a helyi közhatóság által, nem pedig legfelsőbb helyen hagyattak volt jóvá, egy év múlva törvényesen létezőnek el nem ismervén e társulatot a magas kor­mány, s közgyűlés tartását meg nem engedvén, — az igazgató-választmány sem jelentését meg nem tehette egy évi működéséről, sem a társulat ügyeinek reá ru­házott kormányzásáról le nem köszönhetett. Hivatása ugyan megszűnt volna, miután megbízatása csak egy évre szólott, de egyfelől erkölcsi kötelességének érze fenntartani a társulatot, másfelől a társulati elnök gr. Andrássy Gyula úr közbejöttével, meg is nyerte tovább­­működtetésére a jogfolytonosság elvét. A társulati el­nök ugyanis magát a társulatot képviselvén, hol az tes­tületileg jelen nincs, ugyanazon napon, melyen a köz­gyűlésnek kellett volna tartatnia, az igazgató-választ­mányt nemcsak személyes jelenlétével, de elnökleté­ben kimondott határozattal is felhatalmazta, hivatását tovább folytatni, a­miért minden további eredmény ki­­válólag­­ neki köszönhető, úgy kelletvén őt ez esetben tekinteni,mintha a társulat maga testületileg hatalmazta volna fel az igazgató-választmányt működésének foly­tatására , mitől a társulat fennmaradása feltételez­­tetett. A második év lefolytával ismét nem tehetett az igazgató-választmány működéséről a közgyűlésnek je­lentést, se le nem köszönhetett, mivel a felterjesztett társulati alapszabályok legfelsőbb megerősítése le nem érkezvén, közgyűlés nem tartathatott; de ekkor már úgy intézkedett az igazgatóság, hogy az évkönyvet ki­adván, s két évi működéséről abban általam jelentést tétetvén, ezt legalább ezen úton a társulati tagoknak tu­domására hozta. A f. évi martius utolsó napján kézbesittetvén az ö cs. k. Apostoli Felsége legkegyelmesebb jóváhagyá­sával megerősített alapszabályok, ekkor a közgyűlés megtarthatásának ugyan már a magas kormány részé­ről semmi gát nem állott ellen, de igen­is állott a tár­sulati jogviszonyok s a körülmények megváltozása miatt, mert már csak az új alapszabályok lévén érvé­nyesek, melyek csak a választmány által terjesztettek volt fel, a­nélkül, hogy a társulat által elfogadtat­hattak volna; ezek pedig nagy részben lényegesen kü­lönbözvén azoktól, melyek szerint a társulat kezdetben alakult vala, — most az eredeti társulat nem létezett többé, vagy legalább az eredeti szabályok értelmében közgyűlést nem tarthatott, hanem át kellett alakulnia a legkegyelmesebben megerősített új alapszabályok szerinti társulattá, ez pedig csak új aláírások útján tör­ténhetett.­­ Mielőtt tehát közgyűlés hirdettethetett volna, új aláírást kellett nyitni, még azért is, mert ám­bár az új alapszabályok sokkal czélszerűbbek és job­bak, a választmány meggyőződése szerint, mint a kez­detbeliek voltak, az emberi vélemények különbfélesé­­génél fogva fel kellett tenni, hogy a társulat előbbi tagjai közt találkozhatnak olyanok, kik ezen új alap­szabályok szerinti társulatba átlépni nem fognak, mi a tapasztalás által igazoltatott is, mert a régi tagok kö­zül elég számosan nem írván alá, csakugyan kimarad­tak, kimaradásuknak pedig más oka a választmány előtt tudva nincs. De a közgyűlést rögtön megtartani még azért sem lehetett, mivel a leendő tagok száma egyáltalában bizonytalan lévén, míg e tekintetben új aláírás útján valami bizonyosság ki nem derült, azt sem lehetett tudni, kik hivassanak meg mint társulati tagok, s legalább megközelítőleg mennyi tagra szá­mítva teendje a közgyűlés oly intézkedését, mint pél­­dául a hivatalnokok sietésének meghatározása. Egy tekintetbe veendő volt az is, hogy most már 3 évre vá­lasztandók lévén mind az igazgató tagok, mind a hiva­talnokok, a társulati tagok szaporodására, kiket előbb úgy sem lehetett a társulatba lépésre nyilvánosan fel­hívni, időt kellett hagyni, hogy legalább a már most belépni akarók ily hosszabb időre ki ne zárattassanak a választásokból, de a választás maga is minél alkal­­matosabb egyénekre irányoztathassék a számosabb tagok között. Ezen új aláírási 3 havi időszakban úgy is tekinthető már magát az igazgató-választmány, mint új társulatot kezdeményezők önjoga kis köre, mind­azonáltal megtartó működési formáját, részint mint már megszól­ottat, részint mivel az új társulatba átlé­pő régibb tagok jóváhagyását e részben feltenni, kik által eredetileg választatván, a kitűzött czélra működ­ni megbizatott volt, — nem tartó szerénytelenségnek. Most immár szerencsés lévén a választmány e közgyűlést üdvözölhetni, mindenesetre kötelességének érzi, azokhoz, miket két évi működéséről már az év­könyvben elmondott s főleg az utóbbi hónapokban foly­tatott eljárásáról pótlólag még jelentést tenni. Ha eljárása általában kevésbé kielégítő, mint a nagy czél megkívánná, ennek oka először is az, hogy az egész hosszú idő alatt magára volt a választmány hagyatva, mert közgyűlések által nem támogattatván eljárásaiban, annyival inkább csak saját belátása után tette, a­mit tett, mivel alapszabályokat is magának kel­letvén alkotni, oly törvények sem voltak elébe írva, melyek eljárását határozottan szabályozták volna; az eredeti le újabb alapszabályok legfeljebb csak irány­adók lehetvén. Közgyűlések nem tartatásával, a tár­sulati elnök is kizáratott azon tevékenységből, melyet a közgyűlésekben s azok által gyakorolhatott volna, az igazgató választmány működésében pedig ő már azért sem vehetett részt, mivel az igazgató-választmány sem önhatározataiért, sem egyéb eljárásaiért nem le­hetne többé a társulatnak felelős, mihelyt a társulati elnök közvetlenül maga vezetné működéseiben. Másik oka a választmány talán kevéssé kielégítő eljárásának abban keresendő, hogy magára hagyatása mellett még a legmostohább viszonyok közé is volt szorulva, milyenek közt valaha egy társulat választ­mánya lehetett, mert a társulat tagjai első évben alig mentek százra, a második évben pedig már a társulat lételének bizonytalansága miatt is csak alig szaporod­hattak, s így összes jövedelme a társulatnak nem egy titkár, de egy írnok és szolga fizetésére és aprólékos kiadásaira sem volt elegendő, annál kevésbé valamely társulati helyiség kibérlésére s felszerelésére, nemhogy még valódi czéljaira is fordíthatott volna valamit. Azon- s felől az állami közhatalom által sem ismertetvén el a társulat törvényesen alakultnak, a választmánynak már így is el volt zárva hatályosabb működhetése, de az első választó közgyűlésnek egy nem szerencsés vá­lasztása miatt önkebelében is meg lévén bénítva eré­lye, csak nehezen mozoghatott. Végre a hosszas idő alatt némely választmányi tagok akadályoztatván to­vább fáradozni, már határozat­hozatalára is alig ma­radt elég száma tagja a választmánynak. Ily parányi­­ segédeszközökkel a így megzsibbasztva és megcson­­kulva állott a választmány az első év után, azon óriási czéllal szemben, hogy a képzőművészetet felvirágoz­tassa e hazában, és pedig a hazai közállapot legked­vezőtlenebb viszonyai között, mely czéloak elérésére másutt a nemzet­i álsadalmi közhatalom közvetlenül maguk hozták a roppant áldozatokat Valóban ábrán­­dozónak tekintethetett e néhány tagú választmány, ha ugyan valaki figyelmére méltatta, de ez mégis meg­állotta helyét, s nem igényelt bizodalmat maga iránt senkitől, hanem maga bízott a nemzetben, s erősen élt kebelében azon meggyőződés, hogy a nagy és szent ügy melletti szilárd kitartásnak el fog egyszer jönni eredménydús kora, mely nemcsak a küzdelmeket jutal­­mazandja meg, hanem más hasonló nemes törekvése­ket is példaképen vigasztaland a szebb jövő reményé­vel, így midőn már sokak által hallgatagat s némán feloszlottnak gyanittatott, uj erőt lehellvén s szerencsé­sen választott póttagokkal egészítvén ki magát, oly te­vékenységet fejtett ki a második egy év alatt, melynek eredményét most lehetőleg teljesített hivatása öntuda­tos érzetével számlálhatja elő. (Vége köv.) Szombat augusztus 1. ) Megemlítendőnek tartom, hogy az említett 27. §. szerint meg van határozva, a 8 közül melyik osztály­ba mily megyék, székek, városok képviseli! Boroztas­sanak. Ezen­­ rendelete a magyarok eltávozása által szó szerint nem teljesíthető. Dr. T­e­n­t­s­c­h György arra szavaz, hogy az osz­tályok válaszszák a válaszfelirati bizottmányt, ha még nincsenek alakulva , megalakulhatnak délután. B­alo­tir­i Simon e tárgy befejezését sürgeti. Azok, kik az osztályokból kívánták a válaszfel­irati bizottmányt választani, egész erővel támaszkod­tak a „Geschäftsordnung“ra, a­mely világosan rendeli ezt, mire Schmidt Konrád megjegyzé, hogy a loja­­litás érzelmei nem engedik magukat az Ügyrendtartás §§-ai közé szorittatni (einzwingen.) (Bravekt) Schalle­r Mihály pártolja a szász nemzet grófját. B. Friedenfels Ödön ujegyházi k. figyel­mezteti a házat, hogy az ügyrendtartás szerint min­­denki csak kétszer szólhat. Binder Mihály a szász comest pártolja s azt kívánja, hogy ne az osztályok, hanem maga a ház vá­­laszsza meg a válaszfelirati bizottmányt. Az adresse — úgymond — az országgyűlésnek nem ügylete (Ge­schäft), hanem rendkívüli tárgy, melynek megvitatá­sára a legderekabb (tüchtigsten) férfiak választandók; pedig könnyen megtörténhetik, hogy miután minden osztály csak két-két egyént választhat a bizottmányba, bennök azonban több jeles férfi van, mindnyájukat nem érheti a választás, mit a fontos tárgy érdekében bizonyára csak sajnálni lehetne; holott ha a ház maga választ, nincs megszorítva, hogy legkitűnőbb tagjaira adja szavazatát. Válaszszon tehát az országgyűlés 12 tagot. F­a­b­­­n­i József az előtte szólóval szavaz. Még többen lévén följeg­yezve, az elnök figyel­mezteti a házat, hogy a kérdés eldöntésének siettetése tekintetéből azok, a­kik pro, valamint azok is, kik contra akarnak nyilatkozni, válaszszanak keblük­ből egy-egy szónokot. Raunich­er Jakab— miután a többség azt látszott óhajtani, hogy a válaszfelirati bizottmányt ne az osztályok, hanem maga az országgyűlés válaszsza, — mint többnyire mindig, most is parlamentáris eljá­rásra figyelmezteté a házat, megjegyezvén, mikép ki­rívó inparlamentáris következetlenség volna, ha ugyan­azon tagok, kik az együttes indítványt (collectiv An­trag) aláírták és igy néhány percz előtt a mellett vol­tak, miszerint a válaszfelirati bizottmány az osztályok által választassák, most önmaguknak ellentmondva, arra szavaznának, mikép azon bizottmány maga a ház által választassák. Figyelmeztetése azonban nem termé meg az ál­tala óhajtott gyümölcsöt, mert szavazásra kerülvén a sor, a jelentékeny (szász, román) többség oda dönté el a kérdést, hogy az adresse-bizottmányt maga a ház válaszsza. Ezen­­ az együttes indítványnyal ellentétben álló eredmény maguk az országgyűlési tagok közt is undor­­ságot gerjesztett. A 12 tag választása dr. T­e­n­­­s­e­h indítványára a holnapi ülésre halasztatott, melynek teendője lesz még a kérvény- és jegyzőkönyv-vizsgáló­ bizottmányok megválasztása is. A d. n. L*/1 órakor eloszlott ülésben déli 12 óra felé királyi biztos úr ő excellentiája is megjelent. R. F. L Nagy-Szeben, július 29 én. A tegnapi VIH-dik ülésben, miután a tegnap­­előttről szóló jegyzőkönyvek szokás szerint három nyel­ven hitelesíttettek, az elnök felolvasá azon leveleket, melyek kíséretében az elnök- s alelnök-jelöltek névsora gr. Crenneville Folliot Lajos kir. biztos úrhoz fog Napi újdonságok. * Ferdinánd Császár és király ő Felsége a krakói szt.­Adalbert templom kiuyitá­sra 500 ftot ado­mányozott. »Császár s Császárné« Felségeik teg­nap reggel 73/* órakor érkeztek Regensburgból a pen­­czingi indóházba s azonnal Schönbrunnba utaztak. — A penczingi indóházban ő Felségeiket a Bécsben lévő összes Főherczegek fogadták.— Császárné Ő Felsége a leg­­kivánatosb jólétben van, külseje viruló. — Rudolf koro­­naherczeget és Gizella főherczegnőt is tegnap Reichenau­­ból Schönbrunnba várták. » A bajor király jul. 29-én reggeli 7 órakor kü­lön­vonaton utazott el Regensburgba, hogy ott osztrák Császár Ő Felségét üdvözölje.

Next