Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-01 / 250. szám

Harmadik évi folyam. 250. — 1863 Vasárnap november 1 Sierkesitó-hivatal: B&rátok-tere 7. az. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok'tere 7. íz. a. földszint Előfizethetni Budapesten a kiadó* hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden postahivatalnál. SÜRSÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Vidékre, naponkint postám Félávre 8 ft 50 kr. Neíjyedévre 4 n 50 * Féltírre 10 forint. Negyedévre 6 , Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ november—decemberi 2 Havi folyamára 3 forint 40 krral. ■A- ,3ürgöny“ kiadó hivatala. HIVATALOS KÉSZ. 0 CB. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 24ről kelt legfelsőbb határozatival, Mag eh Antal tudort 8 jelen­legi igazgatói helyettest s tanárt a cg. k. magyar óviri felsőbb mezőgazdásza ti tanintézetnél , ezen intézet valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. ö cs kir. Apostoli Felsége mait hó 8-ról pesti születésű és illetőségű Käférkopf Péter bécsi ké­ri skedöscgéd vezetéknevének „Bogár i“-ra leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. ő cs. kir. Apostoli Felsége mnlt hő 10 ről nyitra- megyei egeli születésű Maczánek Vincze pesti köz­éé váltóflgyvéd nevének „K U zd ö“-re kért átváltozta­tását legkegyeimesebben megengedte. A magas cs. kir. pénzügy- miDisterinm a pesti cs. kir. gyűjtő pénztárnál üresedésbe jött fő-beszedői ál­lomásra ottani ellenőrt,K a a t s k y Frigyest, az ottani el­lenőri állomásra pedig a szegedi gy üjtőpénztári besze­dőt Schneider Frigyest kinevezte. A magas cs. kir. péozügymicistenmn f. é. Octo­ber 28-án 4528/f. m. sz. a. kelt rendelete folytán ezen­nel közzé tétetik, miszerint az 1862.dik évi dcczem- ber 13 án kelt törvénynyel (bírod, kormánylap 89. sz. a.) behozott változások az 1850. évi angnstns 2-án kelt bélyeg- és illeték! törvényben, folyó évi november és de- czember hónapokban is érvényben maradnak. Az 1859. dec. 23-ki legfelsőbb nyiltparancs 6 ik § a értelmében, az anstr. értékre szóló 5 pctes állam kötelezvényekből az 1863. közigazgatási évre 483,500 fttal eső fél; ctnyi bányád b^váltatott. Ezen állaui-kötelezvények a hitel-könyvekben kitöröltetuek, s erre törlesztés védett adatnak át. E szerint a „Wien. Ztg“ f. évijsn. 20 ki számá­ban foglalt hirdetmény szerint, addig beváltott 1,007,000 ft beleszámításával, most már az a. éltékre szóló 5 pctes kamatozó kötelezvényekből összesen 1,490,500 ft. vétetett ki a forgalomból. Bécs, oct. 29 én 1863. A cs. k. pénzügyminisleriumtól. NEMHIYATALÜS RÉSZ. Becs, oct. 3o. L. A bndget-bizottmány tegnapi (csütörtöki) ülésének eredményét táviratolám önöknek. Szük­séges azonban ez ülésnek jelenségeit részletesebben is előadni, s pedig két oknál fogva. Először, mert az itteni lapok félszavn értesítések nyomán Írván tudósításai­kat, ismét csak fél szavakat mondhatnak, a fél szépe­dig gyakran többet mond, mint az egész, s még gyak­rabban egészen mást. Másodszor, mert ezen ülésben először érintkezett a magyar kormány a birodalmi ta­nácsosai hivatalosan, s ezen körülmény kötelessé­günkké teszi, hogy olvasóinkat a történt dolgokról bő vebben értesítsük. A budget bizottmány keddi üléséről irt tudósítá­somban megeuilitém, hogy ezen választmány azon czim- mei, ntelylyel Pápay ő méltósága első ízben jelent volt meg körében, nem elégedett meg. Szerdán reggel a bir. tanács alsóházának elnökségétől formaszerinti megbivás érkezett a főkanczellár urboz. Ennek követ­keztében Pápay Öméltósága— mint a kanczillária felhatalmazottja — küldetett a bndget-bizottmányba. Ezen választmánynak csütörtöki ülése legalább is gróf Kinskynek Pápay ö méltóságához intézett azon kérdése által lön nevezetessé : vájjon a kanczel- lária, vagy kanczellár képviselője fel van e hatalmazva annak kijelentésére, bogy a kanczellária vagy a kan- czeliár elismeri, miszerint felelős a birodalmi tanács Dak, a szőnyegen lévő törvény végrehajtására nézve. Erre Pápay ö méltósága következőleg vála­szolt : A pénzügyőr ur ö excja e bizottmánynak múlt ülésében már szíveskedett megjegyezni, miszerint egy valamely, Ö Felsége által szentesített törvénynek vég­rehajtásával megbízott ministeruek felelőssége magá­tól értetik. Most is csak Csatlakozhatom e megjegyzés­hez, mert valóban magától értetik, miszerint a tökan- czellár ur — mint Ö Felségének ministere — tartozik felelősseggel mind-zon — 0 Felsége által szentesített töivénjekre nézve, melyeknek végrehajtásával ö vagy egyedül, vagy más ministerrel együtt bizatik meg. Kinsky: ügy találom, bogy akanczeilarvagy kaDCzellária képviselője az én kérdésemre nem felelt szabatosan. En azt kérdem : vájjon a főkanczellár ur elismert e, bogy a bírod, tanácsnak felelős ezen tör- véuy végrehajtására Dézve. Kérem a biztos urat, hogy nekem nem mei vagy igen nel tessék válaszolni. Pápay: Mmdentk előtt felvilágosító megjegy­zést kell tennem azon megkülönböztetésre nézve, me lyet szónok ur ismételve s bangnyomaltal ballatott. E ház elnöksége a magyar kancelláriát bivta meg átira tában s a „magjar kanczellária“ kifejezés használta­tott a válaszban is ; de magától értetik, begy a mi a magyar kanczellária nevében moDdatik, mondva van annak főnöke nevében is. A mi a hozzám intézett kérdést illeti, ngy hiszem, bogy világosan válaszol- tarn, mert a mennyiben ö Felsége a ministeríelelősség elvét legkegyelmesebben helybenhagyni méltózta- tott, a főkanczellár nr sem vonakodbatik a legfelsőbb akaratnak e kinyilatkoztatása előtt meghajolni. Gr. Kinsky erre indítványt tesz : igtattassék a jegyzőkönyvbe, bogy Pápay udv. tanácsos ur a kan­czellár nevébeD kinyilatkoztató, miszeiiuta magyar kanczellár elismeri, hogv a birodalmi tanácsnak fele­lős a szőnyegen lévő törvény végrehajtása iránt ; mire Pápay belyreigazitólag me jegyző, bogy a főkanczellár ur felelősnek tartja magát azon módon, miként ez az Ö Felsége által legkegyelmesebben szentesített minister felelősségi e 1 v vitai követeltetik. Úgy látszik, hogy e megtoldás a bizottmány | többsége által nem nagy megelégedéssel fogadtatott; j belátva azonban, bogy e kérdést hasztalanul feszeget- | nék tovább is, megnyugodtak, s miként értesülünk, a jegyzökönybe eme szavak igtattattak : „Pápay udvari tanácsos nr a magyar udvari kan- , czellár nevében kijelenté, bogy ez, mint ő Felsége mi­nistere, a szőnyegen lévő törvényt illetőleg 0 Felségé­nek s a bírod, tanácsnak ezen törvény végrehajtására nézve aképens azon módon tartja magát felelősnek, rni- I ként ez a ministen felelősségnek ö Felsége által szen- j tesitett elve által követeltetik.“ Engedjék tisztelt olvasóink, hogy a történtek el- ' beszélésében itt egy perczig megállapodjam. Ez alkalommal agyán nem bocsátkozhatom ezen j kinyilatkoztatások bővebb fejtegetésébe, mind a mel- | lett azon megjegyzéstel nem nyomhatjuk, bogy felfogá- 1 sunk szerint ezen uyilatkozvány által a magyar kan- j czellarnak eddigi álláspontja legkevésbé sem változott, j A miniszteri felelősség elve 0 Felsége által elfogadva i lévén, a főkanczellár ur, ki Ő Felségének egyszersmind | ministere is , ezen tényt sem ne ignorálbatja, se nem tagadhatja, sőt annak hódolni köteles annál inkább, mi­ntán a dolog természete hozza magával, hogy a kor- mányférfiu, ki valamely törvénynek végrehajtásával bizatik meg, arról felelni is tartozik. Úgy hisszük, bátran feltehetjük, bogy minden higgadt gondolkodású magyar politikusban megállapodott azon meggyőző­dés, miszerint a közös ügyek közös s alkotmányos tár­gyalására, bár mily alakbaD, de okvetlenül szükség lesz egy közös testületre, melyet már az octoberi di­ploma is „birodalmi tanács“ névvel enilil; s mi termé­szetesebb, mint az, bo; y a magyar kanczellár ezen testületnek minden, ennek illetékességébe vágó ügyek­re nézve felelősséggel fog tartozni ? Az időpont, a módja s határa ezeD felelősségnek, valamint tárgyilagos ki­terjedése is a jövő kérdése, miután egyrészt a minisz- lerlelelösség eddig csak elvben létezik s határozott tör­vény által lormulázva nincs; másrészt pedig a magyar kanczellárnak, mint olyannak, állása a mostani biro dalmi tanács irányában, miután Magyarország a biro dalomhozi közjogi viszonyának kérdései megoldva nincsenek, alkotmányos uion igényel szabatos megha­tározást. Mindezeknél fogva tebát csakugyan bátran mondhatjuk, hogy a magyar kanczellár álláspontján a szóban lévő kinyilatkoztatás által változás nem történt. Térjünk vissza a bizottmány ülésébe. A jegyzőkönyv felhozott tételének szerkesztése megtörténvén, Pápay nr emelt szót, bogy a bizottmány Dák i z óhajtott felvilágosításokkal szolgáljon.*) Olvas­tam egy mesét,mely ben egy ember kunyorálva kér vala­mit az úristentől, s a midőn vágya teljesittetik, ugyanoly bőn óhajtja, hogy az áldás ismét vetessék el tőle Úgy látszik, ez embernek sorsát ezúttal a budget-bizott- máuy is osztá. Nagy 6gyelemmel s érdekkel hallotta ugyan a magyar kanczellária biztosának előadását, de minél remekebb volt e , annál mélyebbre stilyedett Skene urnák dolgozata, s a testületi szellem felágaskodott azon tanúság ellen, hogy ez egyszer valaki ismét so kát beszélt magyar dolgokról, a mikhez legkevésbé sem ért. Szóval: a kívánt világosságból anDyit adott a magyar tanácsos, bogy a követ araknak megfájdultak tőle szemeik, a minthogy — mint a következés mutat­ja, — jobbnak is találták, behunyni azokat, alkalma­sint, hogy többet láthassanak. Legsajátságosabb volt azonban gróf Kinsky nr. A midőn ugyanit Pápay nr beszéde folytán megjegyzé, bogy Skene ur állításai alaptalanok s Csak azzal ment­hetők, bogy előadó ur a helyi viszonyokat nem ismeri, Kinsky ur felszólal, kérve az elnököt, figyelmeztesse szónok nrat azon formákra, melyek a bizottmányt nem sértik. A midőn a bizottmányban Skene urnák jelen­tése olvastatott fel, gróf Kinsky legkevésbé sem ütkö­zött meg azoD, bogy a magyar kormány túlzással, rész- rebajlássd, magánérdekeknek az állam költségén va­ló kedvezéssel vádoltatik, — mind olyan dolgok, me­lyeket az ember csak a nagyon zsenge korú páriámén- tarismusnak Dézhet el; de a midőn magy ar részről mondatik: ezen állítások alaptalanok s csak onnan eredhettek mert előadó ur a helyi viszonyokat nem ismeri, — akkor Kinsky ur nagyon gyenge idegze tűnek mutatkozik s felzúdúl oly kitételek ellen, melye­ket a legszigorúbb ítész sem mondhatna imparlamen- tarisaknak. Az elnök nem hajtott a gróf felszólítására s Pá­pay röviden válaszolt, bogy a czáfolat nem sértés. O méltósága bevégezvén beszédét, SkeDe nr emel szót. Sajnálja mindenekelőtt, bogy a magyar kanezel- lár biztosa a segélyzés lelemlitésénél egyeuül Ö Felsé­géről, 8 nem a bírod, tanácsról is szól, mely a segély­zést megszavazza. Sajnálja továbbá, bogy Magyaror­szág követei még nem érkeztek meg a házba, mert ak­kor a választmány a szőnyegen lévő törvényjavaslat­nak megbirálásaval oly tagját bízhatta volna n eg, ki a betyi viszonyok ismeretével hirandolt. „Pápay udvari tanácsos ur — úgymond továbbá szónok —o<- tatásügyi előadó s nem hiszem, bogy valami rendkí­vüli uemzetgazdászati tudománynyal bírjon. Ö azt mondja, hogy én nem értem a dolgot; én meg azt mon­dom, hogy ő nem érti. (Szellemdús — úgy e bár ?!) Az­ért oly nagy az iuség Magyarországon, mert a nevelés rósz“; — s/ónok továbbá védi felállításait. Nem hiheti, hogy az alföidön annyi roz9 és búza termesztőik, mint *) O méltóságának beszédét alább egész terjedelmé­ben közöljük. a magyar kormány kimutatása állítja; nem hiszi, hogy az Alföidön ritka a szigorú tél s a nagy bó stb. Pápay: Hogy a bírod, tanácsot nem igborál- batjnk, bizonyltja azon körülmény, hogy itt ülök. Sér­teni nem akartam senkit. Alkotmányos országban szü­lettem s nevelkedtem, de tárgyilagos észrevételeknél nem tapasztaltam még azon érzékenységet, melylyel iit találkozom. A mi nemzetgazdászali tudományomat illeti, nem vitatom, de lehet az ember oktatásügyi elő­adó, s mégis ismerheti hazájának nemzetgazdászali vi­szonyait. Egyébiránt én fejtegetéseimben tényleges ada­tokat s viszonyokat hoztam fel előadó nr általános s ön­kényes felállításai ellenében, s nyugton várom minden szakértőnek ítéletét A mi a rósz nevelést illeti, előadó nrnak ebbeli nyilatkozata ismét oly Iogicáttüntet fel,me­lyet felfogni nem birok. Fájlalom, de meg kell vallanom, hogy nem értem, ba valaki azt mondja: mert Magyar- országon rósz a nevelés, azért nem esett az eső. Külön­ben pedig sajnálom, hogy e helyt oly észrevételek té tetnek, melyek nem igen alkalmasak arra, hogy hazám­ban rokoa8zenveket idézzenek elő. P1 e n e r ő exc. élénken védi a magyar kanczel­lária előterjesztését; nevezetesen a közmunkák ügyét forrón ajánlja, mint a segélyzési tervezetnek nagy fon­tosságú részét. T a s c h e k párvonalt húz a magyar- s a dalmát- honi ínség közt, u a területet b népséget Összevető ada­tok Dyomán azon indítványra jnt, hogy legjobb lesz az inségeB vidékeknek öt millió ftot ajándékozni, többet pedig nem tenni. G r o i s z a kanczellária előterjesztését támogatja, azt teljesen indokoltnak, helyesnek, alaposnak s gya­korlatinak nyilvánítván. G r. K i n s k y: Magyarország és kanczellárja azt kívánják, a mit szeretnének ; mi pedig csak azt adhatjuk nekik, a mire valósággal szükségük van. A bizottmány nincs eléggé informálva. A kérdés eldöntésére még sok kimutatás g tabella kellene. Nem lebet a birodalomtól kí­vánni, bogy a kis fö dbirtokosokat ismét jólétbe he­lyeztesse ; csak az éhezökőD kell segíteni. S vájjon az I országos alap mit mivel, mely annyi haszontalan ki- ' adást tesz ? A 60,000 ft a nemzeti színház számára ki van-e már adva ? s még mindig játszanak komoediát ezen pénzért, mig mások az országban ében balnak ? — Végül interpellálja a pénzügyőr urat, a losonczi s alföldi pályák engedélyezése végett. Ez utóbbira a pénzügyér ö exclja válaszol. Ki­emeli, bogy ezen vállalatoknak sem subventió, sem ka- matbiztositék nem uyujtatik g csak alkalmai hasz­náltatnak az ínségesek fogülkodtatására. Pápay: Ha burcaucratiai módon járónkéi a dologban, végtelen kimutatásokkal s tabellákkal, a ku­tatások eltartanak egy évig s azalatt az ínségesen ében halnak. Rövidebb ulat választottunk. Ö Felsége egy királyi biztost küldött ki, ki a helyszínén tanulmányoz­ta az állapotot s a teendőket. Nem arról van szó, bogy a kisebb birtokosokat gazdagítsuk, barem arról, bogy az adófizetésre ismét képesekké tegyük őket, ez pedig nem annyira magán- vagy országos, hanem birodalmi érdek. A mi a Demzcti színházat illeti, a 60.00') ftot Ö Felsége azon intézetnek, mely iránt a magyar nemzet kiváló kegyelettel viseiletik, azou alapból kegyeskedett ajándékozni, mely Magyarországé. Ez kegyelmi tény voit, melynek igazolásra dídcs szüksége. Egyébiránt pedig az érintett összeg az ínség beállta előtt ajándé- koztatott a nemzeti színháznak. A további vita jelentéktelen s érdektelen volt. Ide csatoljuk » Pápay udvari tanácsos urnák a budget bi­zottmányban tartott beszédét: Mit Skene követ urnák ezen kormányi előterjesz­tésre vonatkozó jelentéséből mindenekelőtt sajnálattal értettem meg, az, hogy a felvilágosítások, melyek ré­szünkről az említett követ nrnak rövid utón adatak, termékeny földre nem talállak s ennélfogva a jelentés az Ínség valódi állapotát igen halvány színekkel festi. Ezt azonban azon körülménynek akarom tulajdoníta­ni, hogy ba az ember az országnak s gazdászatának sajátságos viszonyait nem ismeri, csakugyan nehéz fel­adat ily tárgyban minden kivánalmaknak megfelelni, különösen a midőn nem akar az Ínség tényének s a segélyzés alkalomBzerüségéuek és szükségességének megbirálására szorítkozni, hanem a kivitel részleteit s az eszközök alkalmazásának minőségét is bonczkés alá veszi. Ezen körülmények azonban nekem is szolgálhat­nak mentségül, a midőn kénytetve látom magamat a jelentést illető észrevételeimet bővebben előadni, epe­dig annálinkább, mert abban a kormány által felállí­tott alapok hitelessége s ezáltal magának az Ínségnek ténye, a mennyiben annak terjedelméről van szó, két­ségbe vonatik. A jelentés mindenekelőtt felhozza az ínséget s terjedelmét illető hivatalos adatokai; s előadó azon kér­dést veti föl, vájjon mit mivel gazdagságával ezen vi­dék, ba már egy rósz termésű év is elég a népséget ín­séges állapotba juttatni. Másfelől pedig előadó ur e kérdésből azon következtetést vonja, hogy a kormány által felhozott adatok túlzottan állítják elő a bajt. Leg­előbb is a felvetett kérdésre felelek meg, mely azon -zemrebányást tartalmazza, hogy az Alföld népsége könnyelműen gazdálkodik. Azalvidékek földje átalán- véve azon fekete és kötcilen humusból áll, mely leg termékenyebb ugyaD, de egyúttal azon földnemet ké­pezi, mely tartós aszály által legtöbbet szenved; bizo­nyítja ezt azon körülmény, hogy azon egyes helyeken, b' 1 a föld vagy agyagos, vagy másnemű állagok által kötve van, az aszaiy kevesebb pusztítást vitt végbe. Ezen egyes pontok oázokkéDt tűnnek fel. Az iuség terje ott éri határát, hol a kötetlen bumus megszűnik. Már öt év óta tart ezen vidékeken a rendkívüli aszály, a téli Dcdv is hiányzik s ennélfogva a gabona- termés, különöseu a tavaszi vetés és a takarmáoyfttvek a< utóbbi években mindinkább fogyásnak indultak. Névszerint a múlt évben az aszály csaknem oly nagy volt mint az idén, és a különbség csak abban állt, bogy ama vidékeket nem látogaták.meg azon forró Bze- lek, melyek az idei ínségnek föokát képezik, és hogy a járványos esők jókor érkezve, egyes pon­tokon kiegy enlitöleg hatottak, a nagyobb fogyatkozást elhárítva. Tény azonban, hogy a tavali termés a kő zépszerüségen jóval alább maradt és a rendes közép­szerű termésnek alig egy harmadát tette, minélfogva is nagyobb készletek gyűjtéséről szó sem lehetett. A mint különben tadva van, a gabona nem képezi az al­földi gazdának egyedüli forrását. Gazdasági tőkéjének és jövedelmének nevezetes részét a rendkivU.i nt gy baromtenyészet képezi, melynek jelentékenységét a legelők roppant terjedelme is feltünteti. Ebből fedezi legnagyobb részben adóterhét s egyéb kész kiadásait. De épen ez év elején még a marhavész is kiütött s a mi ettől megmentve maradt, a vész következtében tör­tént vásárzár miatt el nem adathatott A gazdának te­bát nem volt alkalma ezen jövedelem forrásából, mint különben szokott, pénzt szerezni. Mindemellett az adók, sőt több évi hátralékok katonai erőhatalom által a leg­nagyobb szigorral hajtattak be, b a gazdának, hogy azokat megfizethesse, nem maradt egyéb teendője, mint kevés megtakarított gabonakészletét, még pedig a kivitel hiánya miatt alásíállt árakon eladni. így vált tebát meg a gazda utolsó gabonájától is, s pedig annál könnyebben, minthogy az idei termés február s mar­tins havában igen kedvező kilátással kecsegtetett, s igy az áraknak még további csökkenése igen valószí­nűnek mutatkozott. Hogy pedig tavaszszal ama vidé­keken sem a gazdák, sem az üzérek nagyobb készle tek birtokában nem voltak, bizonyltja a helytartótanács által akkoriban eszközöltetett összeírás. Ily állapotban találta 1863. az ottani gazdászati viszonyokat. A gazdag aratás iránti fennebb emlitett remények teljesedésbe nem mernek. A termé-re nézve az Alföld rónáin aprii hava szokott rendesen döntő lenni, s már e hóban kezdődtek az állandó forró szelek, melyek május végéig folyvást tartva, mindent kiégettek és az Ínség rettentő állapotának előidézői valának. Nem bogy eső, de még a legcsekélyebb harmat sem volt. Ezer meg ezer mérő őszi, s az egész repeze-vetés ki­száradt, a nélkül, bogy azt valamikép pótolni lehetett volna. Legelők s mezők egészen kiégtek, minek követ­keztében a marhákkal, hogy ezeket csak még egy da­rabig eltartani lehessen, a különben is semmi remény­nyel nem biztató nyári vetést legeltették le. Ezen ve­tések azonban Dyomorn állásuknál fogva (a megma­radt őszi vetés szalmája alig éne el a fél lálmyi ma­gasságot), csak rövid ideig szolgálhattak tápszerül. A barom mindinkább elnyomorodott, s az alföldi puszták szalinafedeleikiöl megfosztott kunyhói szomorú s nyo­matékos bizonyságot nyújtanak arra nézve, bogy utolsó kétségbeesésében a földmivelö minő segélyhez folyamodott, csakhogy barmait élelemmel elláthassa. — Szóval, a legrövidebb idő alatt minden, de minden elfogyott; nem volt vetni való mag, nem voit kenyér­nek való gabona, nem volt takarmány a marba szá­mára és a marha-létszámnak megtizedelése melleit a löidmivelő nemcsak ez évi jövedelmétől Játa magát dk gfosztva, de Jassankint gazdasági tőkéje is megi'o- gyott. Mily gyorsan fogyott meg a marhalétszám, er­re néhány példát akarok egyes községekből ielbozni. Hivaialos adatok szerint Karczagon 1861- ben volt 6693 darab szarvasmarba, 3192 ló, 81,000 birka, 5500 db sertés; ellenben 1863 dik évi júliusban taláhatolt 2170 db szarvasmarha, 1190 ló, 25,100 bir­ka s 2100 sertés. Kisnjszállá ion 1861-ben volt 6700 darab szarvasmarba, 3400 ló, 33,240 jnb, 7900 sertés. Ebből maradt 1863-ban 834 db szarvasmarha, 1780 ló, 1500 juh, 1200 sertés. Ráczkevén volt 1861-ben 6890 darab szar­vasmarha, 3000 ló, 62,500 db birka, 7500 sertés. Ugyanott maradt 1863 ban 837 szarvasmarha, 1600 ló, 1772 birka, 1150 sertés. K u n-S z t. M i k 1 ó s on volt 1861-ben 5000 db szar­vasmarha, 2300 ló, 18,000 birka, 1800 sertés. 1863- ban maradt luOO db szarvasmarba, 850 ló, 1900 bir­ka, 570 sertés. Igaz ugyan, bogy a baromnak egy része távolabb fekvő áldottabb vidékekre hajtatott, bogy ott feléből kiteleltessék. Ez azonban csak igen kis része volt, mert a barom már elgyengülve arra, hogy nagyobb távolsá­gokra is elhajtatbassék, legnagyobb részben már útköz­ben is elhullott, vagy — a mi körülbelül egyre megy — potom árért eladatott, ha 6 ftot egy lóért és 15—20 ftot egy ökörért még árnak nevezni lehet A rósz gazdálkodásra vonatkozó szemrehányást illetőleg meg kell felelnem röviden még azon meg­jegyzésre is, hogy a jobb gazda, ba már semmi gabona­vagy takarmánykészlete nem volt, egy kis megtakarí­tott pénzzel mégis bírhatott volna. Hogy ez igy nem volt, ennek oka a sajátságos gazdászati viszonyokban fekszik. Az alföldi földmivelö épen nem mondható rósz gazdának, sőt inkább igen jó s állandó gyarapodásra törekszik az. de nem osztja azon sajátságos előszere­tetet a készpénz iránt, mely például a hanaui parasztot (Morvaországban) jellemzi; különösen a papírpénzt nem igen örömest tartogatja; mihelyt tehát készpénz­hez jnt, azonnal kiadja, nj telket vesz, kivált pedig bar­mait szaporítja. A statistikai kimutatások taunskoduak, hogy tiz év óta azon vidékeken mennyivel szaporodott a baromlétszám, daczára annak, bogy a telekadó be­hozatala óta Magyar írszágon a legelői gazdászati rendszertől mindinkább eltérnek. Ez bizonyára mind a magán, mind a nemzeti vagyonnak igen szép növeke­dését mutatja s épen nem tannsága a rósz gazdálko­dásnak. Ha azonban oly csapás, mint az idei, éri az országot, nem csak a jövedelem, hanem maga a töke is nagy mértékben szenved. Az ínség állapotának ezen rövid vázlatából egy­úttal talán az is kiviláglik, bogy a hivatalos számtéte­lek épen nem túlzottak, s hogy mindenesetre tarthatunk idényt aonyi hitelességre, mint az előadó urnák egysze­rű tagadása. Ha pedig a t. választmány ezen nézetet nem osztaná, minden pillanatban kész vagyok, azon kimutatásnak, melyből ezen számtételek meri tettek, egyes rovatait a források megnevezése mellett köze­lebb indokolni s igazolni. Egyelőre csak a jelentésben foglalt egyes ellenvetések megczáfolására szorítkozom. Legelőbb is azon megjegyzést, bogy a hivatalos összeállításban az ugar tekintetbe nem vétetett, csak

Next

/
Thumbnails
Contents