Sürgöny, 1863. november (3. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-01 / 250. szám
szintén nehézségekre talált 1 millóról teszek érintést Nem szükséges nyilvánítani, hogy az ínséges területnek 1.600.000 lélekszámnál többre menő lakossága között a munkára képeseken kívül igen sokra megy az aggok, betegek, gyermekek, koldusok és efféle tehetetlen emberek száma is, kik ily nyomor idején az éhhalálnak legközelebb vannak kitéve. Ezen osztály számára vétetett föl az az 1 millió forint, azon esetre, ha —mint már fölebb érintettük — a magánadakozások elegendő segélyt nem biztosítanak, mivel e terhet ily rendkívüli időkben a községek sem bírják elviselni. A magyar királyi udvari kancellária itt azon föltevésből indult ki,hogy amennyiben a magyarországi ínségen való segítés birodalmi ügynek vétetik, bizonyára az egész birodalom szívesen vesz részt azon alamizsnák adásában, melyek a legszűkölködőbbeknek és a szó szoros értelmében ínségben lévőknek juttatandók. Ha egyébiránt nehézségekbe ütköznék ezen szándék valósítása, ezen összeg kieszközléséhez épen nem ragaszkodom oly nagyon, meg lévén bent meggyőződve, miszerint ez esetben az ország lakossága minden erejét flssza fogja szedni és szűkölködő polgártársait az éhhaláltól megmentendő Előadó úr azáltal vél az ínség enyhítésére legczélszerűbb módon kielégítő segélyt nyújtani, hogy az állam a községek közreműködése és kezessége mellett azon ínségeseket kamatozó előlegekben részelteti, kiknek birtokok egy egész teleknél többre nem terjed. A segélyre jogosító birtok maximumát tehát csak egy telek tenné. Ily kölcsönök eszméje már a kormányjavaslatokban is feltalálható, s a föntebb említett 11, illetőleg 13 millió forint erre vala szánva, melyhez azon számítás vétetett alapul, hogy az Ínség területét képező 4 millió holdból körül-belöl egy miliő a 100 hold földnél kevesebbel bíró kis gazdák és három millió a középbirtokos gazdák kezeiben van, kiket csak kölcsönökkel lehet fölsegitni, mely kölcsön, holdjára átmérőleg 2—3 forintot számítva, összesen 11 millió összegre ütött fel. Ellenben előadó úr e czélra csak 3,250,000 ftot javasol engedélyezni. Hogy miért szállíttatik le ennyire a kölcsön szükséges mennyisége, annak oka ugyan fel nem hozatik, hanem, mint látszik, abban fekszik, hogy ily kölcsönök csak azoknak adassanak, kik legfölebb egy egész telekkel, mely körülbelül 50 holdra megy, bírnak. Ezen alapon előadó urat még más egyéb megtakarításokra is segithetnek , mert az 50 holdnál kevesebbel bíró tulajdonosok összes birtok területe 6— 800.000 Laidnál többet alig tevén, — ha minden egyes holdra átmérőleg 2—3 ft számittatik — e czélra 3 millióval kevesebb is elegendő; s igy körülbelül öt millió nélkülözhetővé válnék és igénybe sem vétetnék. Ha előadó urat a közmunkákra vonatkozólag követett gyanúskodása utján kisérni akarnék , közelfekvőnek látszanék azon vélelem, hogy a kiránt 30,000,000 ból mellékutakon még további öt milliót lealkudozni szándékszik. Én azonban ezt csupán a téves számításnak akarom felróni. Eltekintve mindazáltal ettől, az ellen, hogy egy telek mint maximum állapíttassák meg, határozottan fel kell szólalnom. Az 50—300, de 400 holdnyi birtokosok is ugyanazon , — sőt gyakran még szorultabb helyzetben vannak, mint az egy telekkel bírók. Azok gazdaságát az idei igen rosz termés, a takarmány hiánya, és barmokbani veszteség épen úgy tönkre tette , e miatt ők is és oly kevésbé képesek saját bajukon segíteni , mint emezen. Mert magánosoktól a szükséges összegeket szokásos kamat mellett meg nem szerezhetik, az alig életbe léptetett földhitelintézet pedig a nagy számban jelentkezők kívánalmainak eleget nem tehető alapszabályai értelmében , melyek szerint kölcsönöket 1000 forinton alul nem is adhat, ezen kiesebb birtokosok kérelmének, kiknek felsegélésére néhány száz forint is elegendő, és oly kevéssé felelhet meg, mint az osztrák nemzeti bank. Ezen körülmények által kényszeríttetve tehát vagy az uzsorások karjai közé kell magukat vetni , ezáltal lassan kint végbukásuk elé menni, vagy már eleve gazdaságuk jövendőbeli újra felvirágoztatásának reményéről is végkép lemondani. Azt hiszem, alig lesz szükséges megemlíteni, vajon nemzetgazdászati s pénzügyi szempontból igazolható volna-e, hogy ekként a középosztály, ezen az ország lakosságának legfontosabb része, úgyszólván magva, adófizetésre igazán képtelenné tétessék s tökéletesen megrontassék. A terület nagysága itt helyütt nem esik a Morvaország vagy Ausztriabelivel ugyanazon mérték alá. Ezen tartományokban, hol egy hold ötször s hatszor többet jövedelmez, már egy 300 holdnyi gazdaság birtokosa azon nagy birtokosok közé számittatik, ki más segélyére nem szorulva, mindenkor képes önmagán segíteni. Magyarországon, hol egy hold az adó beszámítása nélkül alig jövedelmez 8 ftot, 300 hold tulajdonosa ily nagybirtokosnak még nem tekinthető. A nemzeti bank a legbiztosb tudósítást nyújthatná arról, hogy mennyi haszonbért vesz be középszámítás szerint egy hold után. S ha ezen osztály segélyben nem részesültetik, hátrányosan fog lehatni a nép legalsó rétegeire; megértendik ezt mindazok, kik ennélfogva a nagyobb birtokosok által különben nyújthatott keresetforrástól megúsztatnak , miáltal azután csak a kormány baja gondja fog növekedni. Ha valamely iparüzleti helyet ér ily nyomor, bizonyára nem csak a mesterlegények, hanem maguk a mesterek is igénylendik a segélyt. Föltétlenül s elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik tehát efféle előlegek által a kisebb földbirtokosokat is fölsegélni, mi ellen annál kevésbbé foroghatnak fenn nehézségek, minthogy azok részére — mint már említve volt — 2—3 millió forint több mint elégséges. A földhitelintézet közbenjárása itt czélirányosan volna fölhasználható. Azon föltevés, melyből előadó ar indul ki, hogy t. i. a jövő aratás bősége által fogja az idei termést pótolni, egy kissé merésznek látszik. Ezen eset minden jelenségek szerint alig fog bekövetkezni, sőt az aszály okai, mint évek óta, úgy ezután is uralkodni fognak. Annál inkább pedig parancsoló szükség, nem csak palliatív, de gyökeres segélyt nyújtani, nehogy a jövő évben netalán előforduló nyomor s a lakosság kétségbeesése még nagyobb mérvben tűnjenek elő. Azon 10 millió ft, mely itt megtakarittatni szándékoltatik , az összes javaslatban lévő pénzügyi operatiónál alig leend oly káros hatással, tekintve különösen, hogy a kérdéses kölcsön valódi kiadást nem képezne, hanem jobbára ismét csak tőkésítésre, mégpedig oly tőkeelhelyezésre fordíttatnék, mely bizonyára legbőségesebb kamatozást eredményezne. Mi végül ezen előlegek visszafizetését illeti, czélszerűbb volna a visszatérítést 10 évre akképen fölosztani, hogy évenkint egy stersu infl'egy megfelelő tőkerészlet is törlesztessék, mivel ez könnyebben esik, mint több tőkerészletek egyszerrés lefizetése , midőn ezen megjegyzéseimet bevégezném, nem mellőzhetem hallgatással azon körülményt, miként Magyarország összes lakossága, mely Ő Felségének ez ügyben már eddig is tanúsított atyái a nagylelkű gondoskodásét a legforróbb köszönettel fogadó, bizonyára igen keserű csalódás- s a legszomorúbb hangulattal lenne eltelve, ha Ö Felsége ezen atyai szándékának teljes életbeléptetése más oldalról, nem gyanított akadályok által hátráltatnék. Pest-Pilis és Solt megyék fölirata 6 cs. k. Apostoli Felségéhez. Felséges Császár és Apostoli Király Legkegyelmesebb Ur! Alig hegedtek be azon sebek, melyeket a Dana árja közgazdasági viszonyainkon ejtett, már is aj elemi csapások nehezedtek édes hazánk földjére. Emberemlékezetét túlhaladó rendkívüli szárazság Magyarország legtermékenyebb vidékeit sivataggá változtatta, és a fáradalmiban csalatkozott—ínséggel küzdő gazda — reményleni sem merte, hogy jövő évi termésének biztosítására vetessen földjét önerejéből maggal ellátni képes lehessen. A baj óriási mérvénél ép oly nagyszerű, mint rögtöni segedelemre vala szükség, hogy százezernyi gazdáink a pusztulástól megmentessenek. Ez aggodalomteljes helyzetben császári és Apostoli királyi Felségednek azon legmagasabb intézkedése, hogy a vetőmagban szűkölködő gazdák egy millió pozsonyi mérő álladalmi vetőmagban részesittes-senek, valóban fejedelmi, népei iránti atyáskodó gondoskodását fennen hirdető, nagyszerű tett valal Milliók bálajuhászai emelkednek Felséged e magasztos tettéért a mennyek Urához. A kétségbeesés könnyeit öröm-könnyek váltották fel, mert a mindenható véghetetlen kegyelméből időjárásunk is megváltozván, az elvetett mag szép reménynyel biztat. Mi, kik felebaráti és hazafiai kötelességünk érzetében embertársaink ínsége enyhitésére csekély erőnket s legjobb akaratunkat felajánlották, azon bizalommal, melyet nagylelkű tettek a kebelben felébresztének, császári és Apostoli királyi Felséged legmagasabb színe elé járului, és mélyen érzett legalázatosabb hálánkat kifejezni bátorkodunk. Kétszeres örömmel teszünk érzelmeinkről tanúságot, mert Felséged magasztos tette nem csak a hálát, de a legboldogabb visszaemlékezést is felélesztő keblünkben. Felségednek magyar népe iránti legkegyelmesebb gondoskodása visszavarázsolja szívünkbe azon elragadó jelenetet, midőn császári és Apostoli királyi Felséged, ifjúságának első tavaszán, egy a nemzet emlékében örökké élő ünnepély alkalmával, az 1847 évi October hó 16 án Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék közönsége előtt, annak kitörő és szűnni nem akaró örömérzései között édes anyai nyelvünkön megszólalván — ekként nyilatkozni kegyeskedett: „Magam pedig ünnepelni fogom mindig e napot, melyen a magyar nemzethezi élénk ragaszkodásomnak nyilvános jeleit adhatom.“ Legalázatosabb hála- nyilvánitásunknak keblünk ezen érzelmei közötti ismétlésénél Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült megyék ínséggel küzdő lakosait Császári és Apostoli királyi Felséged legmagasb kegyelmébe mindazon jótéteményekre nézve, melyekben Felséged legmagasb kegyelméből hazánk többi ínséggel küzdő lakosai részesülni fognak, ajánlván, legmélyebb hódolattal öröklütik. Kelt Pesten, az 1863. évi October hó 14 én, az Ínség ügyében tartott központi választmány üléséből. Császári királyi Apostoli Felségednek legalázatosabb hü szolgái: Pest, Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyékben alakult segélyezési központi választmány, telhető kertjeink rendezése és csinosbításai körül teljesítendő kézi munkák által foglalkozást nyerjenek. A munkatehetetlen szegény során lakosok számára pedig folyó évi november től kezdve 34 hétig, hetenkint kétszer 60— 60 és így 34 hét alatt 4060 kenyeret rendelt kiosztatni, melynek értéke 1142. á. é. írt 40 krt tesz. Ezen igen kegyeleten és példásan jótékony nagyjelentőségű ajánlatot a városi tanács szives örömmel és tiszteletteljes elismeréssel fogadta, a ebből kifolyólag a tisztelt társulatnak ezen nemes irányú ajánlataiért az Ínség által sújtott helybeli városi lakosok nevében szívből folyó köszönetet szavaz, s örömmel tekinti ezt úgy mint a szűkölködők szánandó sorsa iránti kegyelmes részvét és helyzetek enyhítése érdekébeni buzgó törekvés igen nevezetes eredményét, és a közérdekek elősegítése iránt mindenkor nyilvánult lelkes készségüknek kitűnő tanúbizonyságát. Debreczenben, 1863 october 26-án tartott tanácsülésből. Magyar földhitelintézet. A magyar földhitelintézet részéről ezennel közhírré tétetik, hogy az intézet forgalomban lévő zálogleveleinek első kisorsolása 1863 évi October hó 3- én, a királyi biztos és két felügyelő bizottmányi tag s az igazgatóság kiküldötteinek jelenlétében, a következő eredménynyel hajtatott végre: Az A) sorozatú 1000 fztos záloglevelek közül kihúzottak a 269, 843, 1171, 374, 1121 és 577 számnak. A C) sorozatú 100 forintos záloglevelekből pedig : a 126, 56, 217. és 63. sorszámmal jegyzettek. Ezredményről oly megjegyzésekkel értesittetik a t. közönség, hogy : a) a kisorsolt záloglevelek félév múlva, azaz 1864. év május 1-jén a kamatukkal együtt teljes névszerinti értékben készpénzben kifizettetnek : Pesten az intézet pénztáránál; Bécsben Wodianer Móricz úrnál; Frankfurtban Betleman testvéreknél; Berlinben Mendelsohn és társainál; s Brüsselben Langrand Damoncean és társainál ; b) hogy az intézet a kisorsolt zálogleveleket leszámítolás útján a kitűzött határidő előtt is kész beváltani; c) hogy a kisorsolt záloglevelek birtokosai, a fizetésre kitűzött határidőn túl, kamatot nem követelhetnek ; d) hogy a kisorsolt záloglevél, ha e hirdetés után 10 év alatt be nem mutattatik, az elveszett okiratok megsemmitésére nézve fenálló eljárás alá esik. Kelt a magyar földhitelintézet igazgatósági üléséből. Gr. Dessewffy Emil, Csengery Antal, elnök, titoknok. Vidéki levelek. Debrecen, városa tanácsa következő közleményt küldött be hozzánk. A debreczeni István gőzmalom-társulat a helybeli ínséggel sújtott szegény sorsú lakosok felsegélésére, illetőleg sorsuknak enyhítésére következő ajánlatot tett, jelesül: 3000 á. é. forintot határozott arra fordíttatni, hogy a munka tehető, de az ínségesebb idők beálltával folytonos munkát nem kapható helybeli napszámosok és lakosok, városunk és közvetlen környéke, például Szőllősy János, polgármester. Aszaay József, főjegyző. Külföld, ANGOLORSZÁG. Legközelebb Granville lords minister egy emlékszobor fölavatása alkalmával, a kormány külpolitikájáról igy nyilatkozott: „Ő felsége ministerei — ez iránt biztosíthatom önöket — minden tetteikben azon őszinte óhajtás által vezéreltetnek, miszerint benn hónak jólétét s fölvirágzását, s künn becsülete s méltóságának fönntartását előmozdítsák, noha a politikai helyzet olyanná lett, hogy a miniszerekre nézve nem volt könnyű, kielégítő s biztos irányt követni. Mindekire kebellázítólag kell hatnia ama két polgár-bábom látványának, melyek jelenleg a világ különböző részeiben dühünkének. Ezen bábornk nálunk kétségkívül különböző szempontokból tekintetnek. Lengyelország tekintetében a kormánynak nagy nehézségeket kelle legyőznie. Az a diplomatiai alkudozásokbóligyekezett erőt merítni, s azokból könnyű volt azon következtetésre jutnia, hogy Angolországnak — bármily legyen is különben a lengyelek irányi iráni rokonszenve — tökéletesen távol kell magát tartania a viszálytól. Ezen következtetéssel maguk a lengyelek irányában nagy kegyetlenség lett volna, azon hitben ringatni őket, hogy Angolország ügyük védelmére fegyvert fogandna. Ami Amerikát illeti, ezen tárgy megérintése rám nézve igen kellemetlen. A kormány fájlalja ama csapásokat, mikkel ama szerencsétlen ország jujtatott; azonban lehetetlen meg nem jegyeznem, hogy szerencsét kell magunknak kívánni ahhoz, mikép piaczaink megnyitása következtében, Angolország —az egyetlen lancasteri grófság kivételével — nem szenvedett az amerikai bábom miatt.“ A lapok közük ama hivatalos levelezést, mely a brini britt követ, Sir J. Hudson lemondása alkalmából változott. Russell gróf septülőről azt írta Jrudsonnak, hogy a ministerium többsége elfogadja lemondását, nyugdíjt szabván ki számára, s minden tetteit helyeselvén. A kormány maga Jindson óhajtása folytán határozó el érte magát. Russell gr. Hudsont arra kéri, hogy adja át az olasz királynak vissza hivatási iratait, s azt biztosítsa arról, hogy Angolország mindig szilárdul s őszintén támogatandja Olaszország függetlenségét. Hudson Russell grófhoz pet. 4-én így ír : „A király azt kérdé tőlem, hogy miért hagyom el udvarát. Én azt válaszolom, hogy lordságod irányában leköteleztem magamat lemondásom beadására, mivel 1865-ben előléptetési ajánlatot kapván, engedélyt nyertem arra, hogy Torinban maradhassak addig, míg jogom leend nyugdíjra.“ Egy S ir C. E 11o thoz intézett sürgönyben Russell gróf tagadja, hogy Hudson ő irányában ily kötelezettséget vállalt volna. Ő ez utóbbit ama követséggel kínálta meg, mit az viszszautasított; de soha sem kívánta Hudsontól, hogy lemondásra kötelezze magát; ő soha sem téve föl, hogy Hudson ilyet képzelhessen. Elliot Russell grófnak vet. 11 én azt írja, hogy ő értette a királyt a Russell lord s Hudson közt létezett félreértésről. Mint Plymouthból pet. 27-ről távírják, tengerészeti körökben azon líz szárnyalván, hogy a Mersey folyamán visszatartott pánczélos hajók a lezárulás daczára, el akarják hagyni a kikötőt, — a kormány egy fregátot küldött Liverpoolba, azok eltávozásának meggátlása végett. FRANCZIAORSZÁG: A „Patrie“ megcáfolja azon körlést, mintha Sartiges egyenesen Rómába fogna menni, miután La tour d’Auvergne herczeg Turinon átutaztában átadandotta neki a császár azon iratát, mely őt a pápai udvarnál meghitelezi. Ellenkezőleg e lap tudni hiszi, hogy Sartigest legközelebb Parisba várják, hol a császártól s a külügyministertől személyesen átveendi azon utasításokat, mikhez fontos új állomásán tartania kellend magát. Lonr d’Auvergne herczeg — kinek oet. 28-án kell e visszahívási leveleit a pápának átadni — november első napjaiban térend vissza Párisba. A herczeg csak rövid ideig fog Páriában maradni, s erre Londonba menend, hogy ott átvegye a franczia követség személyes igazgatását. OLASZORSZÁG. Mint Tarinból oet. 27-ről jelentik, a hajóraj fölötti szemle Nápolyban nov. 10-én leend, s 24 olasz sorhajó fog abban résztvenni. A király 7 én induland el Turinból. A diplomatiai testvér megbizatott, hogy a királyt kísérje el, s hogy jelen legyen a szemlén. Messinába a görögök királya vet. 27 én megérkezvén, a polgári s katonai hatóságok által fogadtatott, s csak 4 óráig mulatott ott. NÉMETORSZÁG. A müncheni vámértekezlet eredményére vonatkozó jegyzőkönyv tartalma következő: „1) Az összes meghatalmazottak azon meggyőződésüket fejezik ki, hogy a vám-egylet fenntartása kormányaik törekvésének változhatlan czélja fog maradni. 2) A porosz kormány, a vámegylet megújítása végett küszöbön álló berlini értekezlet számára tett újabb javaslataiban ismételve indítványozó a köztes Francziaország közt megállapított szerződésekbel beleegyezést. Másrészről az Austriávali kereskedelmi politikai összeköttetés fönntartása s további kifejtése a legutóbbi általános értekezleten, szinte az összes egyleti kormányok által, óhajtásaikkal s szándékaikkal öszhangzónak jelöltetett ki. Az austriai kormány e tekintetben — az 1853. febr. 19-ki szerződésre támaszkodva — egy, több egyleti kormányok által már világosan elismert’jogot vesz igénybe. "Azonban' Ja létíző tényleges viszonyok szerint, egy Austriával politikaikereskedelmi szorosabb összeköttetés folytatása, • további kifejtése a Francziaországgali szerződések által kérdésbe lenne helyezve. Hogy ezen magas érdekre compromittáltassék, s hogy egyszersmind az egyletnek a többi német államokra kiterjesztése létesíttessék,mi az 1853. apr. 4 -i egyleti szerződés 38 s 42 czikkeiben kilátásba helyeztetett, az Összegyűlt biztosok megkívántatónak tartják, hogy a porosz javaslat ellenére, a vámegyletnek, mint egy, egész Németország számára szánt intézetnek jellemére, s a közbenfekvő szerződésszerű határozatokra utalás mellett, azon indítvány állíttassák, miszerint tüstént alkudozások nyittassanak meg Austriával, annak m. évi jul. 15 -i javaslatai alapján, hogy ezen indítvány az itt képviselt kormányok által lehetőleg békülékeny modorban ugyan, de egész hálózottsággal s következetességgel is támogattassék. 3) Ennek szükséges következményéül, Francziaországgali újabb alkudozások esetére, az adott nyilatkozatokra vonatkozás, s az elfoglalt álláspont megőrzése mellett, különösen ahhoz kellene ragaszkodni, hogy Austriával, s a vámegylethez még nem csatlakozott német államokkal különös közlekedési könnyeitütések iránt lehessen egyezkedni, anélkül, hogy azok tüstént Francziaországra is alkalmaztatnának. 4) A közös s egyforma eljárásnak nagyobb biztosítása végett óhajtandó, hogy az itt képviselt kormányok által a küszöbön álló berlini alkudozásokra elküldendő biztosok ott minden oly fontos kérdésnél, — mely a 2 - 3 sz. alatt említett pontokra vonatkozik — csak egymás közti előleges egyezkedés után járjanak el. 5) Azon esetre, ha a 2. sz. alatt szükségesnek elismert indítvány más egyleti kormányok részéről határozott ellenzésre találna, s ha a berlini tanácskozás a közös törekvések 1. sz. alatt elismert czélfinat biztosítását nem idézné elő, az itt képviselt kormányok számára ugyan fönntartatik a további működésük iránti elhatározás, azonban azon remény fejeztetik ki, hogy azok akkor másnemű tanácskozásba fognak bocsátkozni, a további közös eljárás iránti lehető egyezkedés végett.“ A „Kr. Zrg“ utólagosan még némely újabb adatokat hoz a nürnbergi értekezletről. E szerint az ott képviselve volt 10 állam közül a tanácskozásoknál rendesen 7—8 an szavaztak Reuss Rechberg gróf javaslatai ellen , kik eleinte azt indítványozták, hogy a porosz király válaszára ugyanazonos sürgönyökben küldessék viszonválasz. Ezen indítvány mellett a nevezet urakon kívül még csupán egyetlen képviselő szavazott. Rechberg gr. második indítványa erre oda ment ki, hogy külön egyezkedés eszközöltessék további lépések iránt, ha Poroszország vonakodni fogna a reform tervhez csatlakozni. Ezen indítványnál Reeb*berg gróf s Reust támogatás nélkül maradtak.— Egyébiránt azt nem tagadja e lap, hogy a porosz előföltételek az értekezleten egyértelműig elvéttel* tek, s hogy Austria fölhatalmaztatott, a reformhoz csatlakozott államok nevében Poroszországgal alkudozni. A porosz választások eddig elő tudvalévő eredményei szerint, azoknak alig 15 perje ütött ki kedvezőleg a conservativekre nézve. Ezen eredmény valóban leverő a Bismark pártra nézve. A legtöbb választó kerületekben a választók az észhangúságot megközelítő többséggel szavaztak a szabadelvűek mól itt, s a von- Bervatnek szinte mindenütt roppant minoritásban maradtak. Az ó szabdelvűek szinte mindenütt megbuktak , azonban Schwerin gróf mégis a megválasztottak közt van. Berlinben merő haladáspártiak választottak meg; u. m. : Tandel,’ Waldeck , Ney 1, Runge, Jacoby, Schuize-Deitzsell, Dieslerweg, Lütning sTemme. A megválasztottak közül még ismeretesebb nevüek : Parisias, Stavenhagen, Prince Smith, Mommsen, Unrud, Sybel, Grabow, Hagen, Forckenbeck, Carlowitz stb. A conservativ párt vezérei közöl megválasztanak : Wantrupp, Gottberg, Blankenburg stb. Hir szerint a király ezen választási eredménynyel szemben azt nyilvánító, hogy ő tetteinek semmi más bíróját sem ismeri el, a legfelsőbb bírón kívül. Ami már a kamrában a ellenzéki többséget illeti, az ezúttal kevesebb súlyt akar helyezni formai kérdésekre, hanem — mihelyt lehet — a létező nehézségek lényeges mozzanatait akarja tárgyalásba venni. Előreláthatólag mindjárt a kamra megalakulása után oly határozatok fognak hozatni, melyek a többségnek a függő kérdésekbezi állását szabatosan kijelölendik. OROSZ-LENGYELORSZÁG. Az augustowói kormányzóságban — mióta az Mn racielf hatalma alá jutott — a lithvániai szomorú események ismétlődnek. A tulajdon sarczolása, a vagyonosok kirablása, a gyanús egyéneknek ezrenkint befogatása, a nők megfertőztetése s bántalmazása, ezek a stereotyp tudósítások Lengyelország ama részéből, ha a varsói orosz hivatalos lap azt jelenti, hogy ,az augustowói kormányzóságból kelt tudósítások szerint, a legutóbbi időben a nok által viselt gyászöltözet letétetett, s a nők már — mint előbb — ismét tarka színű ruhákat kezdenek fölvenni, s hogy ezen változás a kormány rendeletének következménye volt, önkénytelenül azt kell kérdenünk magunkban, hogy minő erőszakot alkalmaztak az orosz hatóságok a gyászletétel kieszközlése végett, s hogy a kormányi rendszabálynak hányán estek áldozatul? s minő kegyetlenségek fognak most Varsóban is elkövettetni, hol — a legújabb tudósítások szerint — szintén ki akarják erőszakolni a gyászruha letételét? A varsói levelek csupán a befogatások folyvást tartását jelentik. A legutóbbiak szinte csupán oly polgárokat sújtottak, kik egyáltalában nem tartozhattak a forradalomhoz, ha szinte ótartják is a lengyel ügy győzelmét. Mint hallatszik, minden éjjel számos polgárok fognak befogatni, minden per nélkül Oroszország távol vidékeire szállíttatni, hol rendőri fölügyelet alatt kellene maradniok a pacificatióig. Általában hír szerint a legközelebbi időben a terrorimus nem is sejtett mérvet veend föl, mivel minden áron véget akarnak vetni a fölkelésnek. Mint a „Pr.“-nek Krakóból pet. 30-ról távirják, a krakói vajdaságban a lengyelek 25 én sikerrel harczoltak Kninicánál az oroszok ellen. A vasút Skiernewicénél elvontatott s a hidak elégettettek. Kalisbau,— bur Wittgenstein tábornok parancsnokol, — Paulinski fölakasztatott. AMERIKA: New Yorkból oet. 17-ről kelt tudósítások szerint, Lee Berege a ball-runi harcrtér nagy részét megszállva tartja. Meade Alexandriába külde fogatait, s Centreville közelében foglalt állást. Hirszerint Davis elnök rövid időn maga veendi át Bragg seregének parancsnokságát. A parancsnokságától felfüggesztett Felket Longstreet helyettesíti.