Sürgöny, 1863. december (3. évfolyam, 275-297. szám)

1863-12-01 / 275. szám

mellett történik. Ez okból a 10 éves jövedékjegyek 10 darab kamat- és ugyanannyi Ukerésleti nölvény­­nyel,— az 5 éves jövedékjegyek pedig 5 darab ka­mat- és ugyanannyi tőkerészleti szelvénynyel vannak is látva. A 10 éves jövedékjegyek jelenlegi árfolyama 99 ft 50 kr. — 100 ft. ötéves jövedékjegyek eddig még cinegének forgalomba bocsátva. Ezen értékpapírok tehát törlesztés útján 10 és illetőleg 5 év alatt fizettetvén vissza,­­ leginkább a következő esetekben használhatók: a) a­hol az árvavagyon több osztatlan testvért illet, a­kik kü­lönböző időben érvén el nagykorúságu­­kat, osztályrészeiket egymás után veszik kezeikhez; b) a­hol az árvák neveltetése a jövedelemből nem lévén eszközölhető, d e czélra koronkint a tőke­értéknek is egy része igénybe veendő; c) a tömegesen (cumulativ) kezelt árvavagyon­­nál, melynek egy része majd folytonosan egyik vagy másik árva kielégítésére készen tartandó. Ily esetekben a kielégítés az évenkint lejáró tő­kerészletekből eszközölhető a nélkül, hogy e végett a vagyon többi része cs­ *k egy pillanatnyira is gyümölcs­­telenül heverjen. III. Fizetési utalvány­ok. Az intézet fizetési utalványai, melyik mindig bi­zonyos névre szólnék, fél évnél rövidebb, és egy évnél hosszabb időre — és 100 írtnál kevesebb összegről — nem állíttatnak ki. A kamatlábat a pénzpiac­ körülményeihez ké­pest időről időre az igazgatóság állapítja meg. Jelen­­leg 5%-ra van az szabva, s e kamat az első évnegyed­re előlegesen, t. i. a pénz átvételekor fizettetik s illető­leg leszámittatik, — a többi időre pedig évnegyeden­­kint utólagosan téríttetik meg. Ez értékpapírok különösen czélszerűek : a) kisebb árvavagyonnak, vagy egy nagyobb árvavagyon kisebb töredékének befektetésére; például: ha 130 forint forog szóban, a­mely két darab 100 ftos záloglevél árkeleti értékét nem üti meg , tehát, hogy kamat nélkül ne beverjen, fizetési utalványra fordít­ható ;b) czélszerűen használhatók nagyobb összegek­nél is oly esetekben, a midőn ezekre egy év leforgása előtt szükség van, s ez okból azok sem záloglevelek­be, sem a hosszabb lejáratú jövedékjegyekbe nem fek­­tethetők. E figyelmeztetést az intézet igazgatósága azon hazafius kérelemmel zárja be , hogy azt a t. ez megyei és városi árvaszékek, — a főméltóságu magyar kirá­lyi udvari kanczellár­iának f. évi october­­­én 16,161 szám alatt kelt, és a nagyméltóságu magyar királyi helytartótanács 78,350/863 szám alatti köriratával kö­zölt azon rendelete alapján, a­mely az árvavagyonnak a magyar földhitelintézet értékpapírjaiba fektetését országszerte engedélyezte, s hivatalos tanácskozás alá venni,­­ bölcs intézkedéseiknek oly irányt adni méltóztassanak, a­mely e hazai intézet s az árvák kö­zös érdekének megfelelő legyen. A megrendelések bármily faja értékpapírok iránt posta útján, a hatóságok részéről díjmentesen, az egyes gyámok részéről azonban bérmentve, a pénzösszeggel együtt, közvetlenül a „Magyar földhitelintézet pénz­ügyi igazgatóságához”­ intézendők, mely azokat a napi árfolyam szerint rögtön és pontosan teljesítendi. Az eljárás egyformasága és egyszerűsítése tekin­tetéből az igazgatóság az 1/. alatti rendelvényi mintát ajánlja, melynek első rovatában azon kérdések foglal­tatnak, a­melyekre a megrendelőnek a 2-ik rovatban válaszolnia kell. Hazafius tisztelettel, Kelt Pesten, a magyar földhitelintézet 1863 évi november 23-án tartott igazgatósági üléséből. L­ó­n­y­a­y Menyhért, Csengery Antal, alelnök, titoknok. Megyei tudósítások. — Aranyos Maró­­h, 1863. november 16-án. A mai nap Barsra nézve a kegyelet és öröm napja volt; ma nyittatott meg a megyei kórház s adatott át a szenvedő emberiség használatára. Főispánunk ugyanis a kór­ház ügyében mai napra közgyűlést hirdetvén, azt a­­ nagyszámmal egybegyült megyei közönség jelenlété­­ben következő beszéddel nyitá meg: „Tekintetes közönség! Csak ts a legszivesebben­­ üdvözölhetem az. közönséget eme gyülekezetben, mely -­­ nek tárgya felette nagy örömömre szolgál. — Még nincs öt hónapja, hogy ugyane teremben általam in­ditványoztatott egy megyei szent ügy, — ennek kivi-­­telét a tekintetes közönség teám­bilis, és im­e az igen testté vált. Barsmegye szegényebb sorsu betegei szá­mára mai nap 18. ágygyal megnyittatik a kórház, mint­­ meggyőződni méltóztatnak,rendes, helyes és illetőleg­­ tekintélyes mérvben. Valamint hogy annak indítványozásakor az Ügy­nek szent voltánál fogva csak is az Isten kegyelmé­ben bíztam, úgy annak jövendőbeli fenntartása tekinte­tében is az Isten kegyelmében bízok és él bennem a re­mény, hogy ha maholnap e megye kormányzatától elválok, ismét az Isten kegyelme nem hagyja sintödni vagy veszni Bars megyének ezen első, a szenvedő embe­riségnek szentelt rendes jótékony intézetét; hogy ezt mentül sikeresebben reménybeeőrk lehessen, de kérem a tekintetes közönséget, hogy eme gyűlés bevégeztével itt a közeli Hizéren lévő intézeti helyiség beszentelésé­­re megjelenni méltóztassék. Volt ezen reám bízott szent ügynek egynéhány egyes jótevője; voltak több községek, a lévai, verebé­­lyi, kis tapolcsányi s garami járásból, valamint Léva városa is, a melyek e szent czélra adakoztak; — a siker számszerint fel fog olvastatni, és ne is méltóz­tassanak kételkedni rajta, hogy az elvetett első jó magból egy eddig parlagon hevert megyei téren a szaporodást bízvást remélhetni. Az ápoldának jövendőbeli minden tekintetbeni kezelését a tekintetes közönség elé ekkér terjesztem: a) Fel van fogadva egy férfi és női ápoló évi rendes fizetéssel. b) A járási orvos úr látja el orvosilag a betege­ket s minthogy ezáltal fáradsága s költsége szaporo­dik, egyelőre az ápoldai pénztárból húz 160 főnyi évi tiszteletdíjt; az orvosi főfelügyeletet a megyei főor­vos úr gyakorolja. Végre szükség van egy ápoldai gondnokra, mire Begán Mihály megyei főszámvevő urat ajánlom, ki, mint tudom, díjtalanul kész elvállalni e tisztséget; a lögend­noksé­got továbbra is — ha ez a tekintetes közönség , szándékával találkozik — magamra vállalván.­­ Végre e szent ügyet a tekintetes közönség fő­­i pártfogásába és nemes indulatába ismételve ajánlom."­­ Felolvastatott ezután a fennél intett megyei kórház­­ javára eddig kegyült kegy adományok jegyzéke; e sze­rint Rakovszky István ur és neje 82ül. Ma­jthényi Ilona­­ asszony 1863. november 16-án kelt alapitvány-levél­­ szerint egy beteg ágy fenntartására 1000 ftnyi alapit-­­ ványnyal, továbbá kesseleökei Majthényi Ágoston, cs. k. kamarás s barsmegyei főispán ur és neje, szül. Szent-­­ iványi Julia asszony 1863 ik nov. 16 án kelt alapitván­­­nyi levél szerint szintén egy beteg ágy fenntartására­­ hasonlólag 1000 ftnyi alapitványnyal nyiták meg a v kegyadományok sorát; a járásokból, nevezetesen :­­ a) A verebélyi járásból bejött készpénzben, és­­ pedig: s kegyadományképen . . 224 ft — kr.bírságok fejében ... 68 „ 74 „ 1 kötelezőkben .... 2700 „ — „ lágy- és fehér­ emlekben . 82 darab. A fentebbi kegy adományhoz járultak: Dóra Szilárd k k ti Ili közbirtokos 100 fttal, zsitva gyarmathi közbirto­­v­kosság 68 fttal, Bányik István baracskai közbirtokos k 40 ft készpénzben, Várady János lakó-vezekén­yi bir­­t­okos pedig 100 ftról szóló kötelezővel. b b) A lévai járásból bejött kész­­k pénzben.................................... 3 ft 50 kr. e kötelezőkben . ... 6750 „ — „ a mely utóbbiak között Léva városa által kiállított 1000 f ftról szóló kötelezvény foglaltatik, végre ágy- és fehér- l lemnekben 301 darab. 1. c) A kis-tapolcsányi járásból bejött ti­legyadományképen készpénzben . 21 ft 95 kr. a­d közt foglaltatik Valentovics esperes s kanonok 10 B­tnyi adománya, bírságok fejében 20 ft 70 kr, köte­l­ezekben 2795 ft, ágy- és ruhaneműekben 29 darab, g­­ét díszes nagy falkép, szintén fentnevezett kanonok ur­a­­dománya, végre a szükségelt üvegedények, mely u utóbbiak Langhamer János Üveggyáros kegyadomá­­s­­yai. a d) A garami járásból bejött birsá­­k­­ok fejében készpénzben . . 3 ft 15 kr. kötelezőkben .. .. 1205 „ — „ I ti ágy- és fehérnemüekben 124 db. n e) Az oszlányi járásból bejött ágy­­b is ruhanemüekben 103 darab, és igy­­ Isszesen bejött ez ideig két ágy ala­­p litvány fejében .... 2000 ft — kr. b. kötelezőkben .... 12450 „ — „ b. kegyadományképen készpénzben 209 „ 45 „ a birság fejében . . . . 92 , 89 „ „ Ezen összegek kimutatásának felolvasása után A­­aál Alajos kir. tanácsos s megyei első alispán ur­a­i szegény gyermek felhozatali költségére tizenhat forintot küldenek azon lelkes ajánlattal, hogy két alföldi gyermek ellátása és neveltetése fele költségét októbertől február vé­géig és így 5 egész hónapra elfogadja, örömmel vette ezt az egylet, azon szent hitben, hogy az ártatlan kisdedek ezen magasztos működése bennük jövőre, mint megannyi felnőtt hasznos polgárban, kikben már zsenge korukban a haza iránti szeretettről eredett kegyelet embertársaik irányában gyökeret vert, szegény sujtott hazánk tám­a­szait találandja. Adja az ég, hogy hazánk legcsekélyebb helységében is ezen szent czél előmozdítása utánzókra ta­láljon. Ezen jótékony gyermekezredek,mint beküldött szám­adásukból látható, rövid fenállásuk óta 158 fiát osztot­tak ki a szegények között. E­nagasztás tett kezdemény­zőjének, Remellay Gusztáv úrnak, a választmány nyilvá­nos köszönetének külön levélben megküldését megszavaz­ta. A választmány Orosháza községe elöljárói megkeresé­se folytán, Boross László kisfaludi (Engelsbrun, Temesm.) plébános ur kérése folytán két, — Berecz Imre magyar­­szent-martonyi plébános ur megkérésére Torontálmegyé­­ből egy, — Konkoly Ferenczné és Richter Mihály plébá­nos úr ajánlatára Békésből egy, — és pesti lakosúé Szi­lágyi Pálné, tagtárs ajánlatára Pestről egy szegény gyer­meket vett fel, így 6 az alföldi sújtott vidékről és egy Pestről, összesen 7 gyermek, kikkel egyetemben jelenleg az egylet 12 szegény leányt fog részeltetni ápolás és ne­veltetésben. Emich Gusztáv úr ajánlata, ki szives volt az egylet iránti kegyeletből: „A magyar gazdasszonyok“ heti lapja czim alatt megjelent lapot a kellő előfizetők tel­jes száma nélkül is October hóban megindítani, némi mó­dosítással elfogadtatott, azon reményben, hogy hazánk ősz ízes gazdasszonyai — felfogva a szent és nemes czél horderejét, pártolásban részesitendik. Szóba hozatott egy fővárosunkban időző külföldi színművésznőnek hajlama, az egylet által rendezendő hangversenyben közreműködését illetőleg, mi azonban a választmány által el nem fogad­tatott." Az igazság érdekében ez utolsó pontra meg kell jegyeznünk, hogy ez utóbbi tétel tökéletes félreértésen alapszik és hibás. A szóban forgó külföldi színművésznő soha és sehol semmiféle tolakodó hajlamot nem nyilvánított, az egylet hangversenyében részt venni; —a valódi tényállás az, hogy a magyar gazdasszonyok egy ismert tagjának ilyszerű felszólítására úgy válaszolt, mi­szerint feleletét akkorra halasztja, ha az egylet megbízott­jai által fogna ily értelemben felszólíttatni. Egyébiránt meg vagyunk győződve, hogy egy netalánt igenlő válasz esetében sem fogtak volna a „szegény árvák" veszteni, miután a jótékonyság semmit sem veszt becséből, ha azt „külföldi színművésznő" gyakorolja is. — Pályázat. A pest budai hangászegyleti ze­nede részéről közhírré tétetik, miszerint méltóságos báró Prónay Gábor egyleti elnök úr nagylelkű ajánlata folytán, mely szerint egy magyar szellemű zeneműre min­den évben 10, és Weisz Bernét úr második dijául 5 aranyból álló jutalmat tűzött ki, az 1864-ik évre pályá­zat hirdettetik egy „Lassú és friss", régi magyar stílben zongorára készítendő magyar nótára. A pályaművek ide­gen kézzel írva, valamely jelmondattal ellátva, és ugyan­­e jelmondatot viselő és a szerző nevét rejtő lepecsételt levéllel együtt, 1864. évi martina utolsó napjáig az egyle­ti titkár Ritter Sándor úrhoz beküldendők. A jutalmat nyerendő pályaművek az említett zenede tulajdona ma­radván ; az első annak költségén „Zenedei pályazenemű" czim alatt annyi példányban nyomatik ki, a mennyi tagja van az egyletnek, és ezek mindegyike egy-egy példány­ban ingyen részesittetik. Közli Ritter Sándor, egyleti titkár. — Dr. Szabóky Adolf, a pesti kath. legény­­egylet elnöke, miként múlt években, úgy az idén is az iparos segédek számára „Magyarország történe­­t­é“-ből nyilvános előadásokat tart. Az egylet körülmé­nyei szükségessé tevék, hogy ezen kedves, sokaktól láto­gatott előadások jelenleg a téli hónapokon át hétfőn e­s­t­­­e 7— 8-ig tartassanak. Részt vehetnek ezen tanul­ságos előadásokban kivételesen oly iparos segédek is, kik eddig magukat egyleti tagokut be nem íratták. — Az egylet helyisége van gyár-utcza 1 s. sz. 2-ik emelet. * Az alföldi vasút földmunkálatainál — írja a „Sze­gedi Híradó" — egyelőre Szegedről 600, H. M.-Vásárhely­­ről 300, Algyőröl pedig 100 ember kap munkát. A mun­kások egyenként nem fogadtatnak föl. Húsznak kell egy­­ csoportba állni, ezek közül egyik, vállalkozó gyanánt, társait fizeti. — „Az ördög pilulái" a budai népszínházban bike főleg csak e hét vége felé kerülend színre, mert Molnár tökéletes előadással akarja a közönséget meglepni, és így a gépezetteli próbák sok időt vesznek igénybe. Azon kö­rülmény, hogy jövőre páholyülések is lesznek kaphatók, senkit nem gátol abban, hogy ha tetszik, külön páholyt vegyen ki. „Az ördög pilulái" előadása alkalmával egy páholyülés ára 2 ft, egy hat kényelmes székkel ellátott külön páholyé pedig 12 ft leend. * Mint a „P. H.“-nek Bécsből jelentik : 8 tója Ko­vács György üdv. tanácsos november 28 -án életkora 52-dik évében meghalt. Az elhunyt egyikéül tartalék a magyar kir. udv. kanczellária legtevékenyebb referenda­­riusainak. Az igazságügyi osztályt vezette ; 48 előtt ügy­véd, 52 után törvénykezési hivatalnok, 1856 ig Temes­váron főtörvényszéki tanácsos ; 1861-ig a birodalmi leg­felsőbb törvényszék tanácsülnöke. Béke hamvaira 1 * Egy népes gyászkiséret f. hó 28-kán adá meg a végtisztességet magyar színészetünk egykori szép remé­nyű tagjának Balogh Jozefa — férjezett H ő­k a Lősz­lóné asszonynak, Balog István veterán színészünk és nép­színműírónk leányának, a­ki f. hó 26-kán hunyt el 32 éves korában. A magyar színészet ifjabb nemzedékében a job­b tehetségek közé tartozott, s első képezését Lendvay-Lat­­kócziné nyugdíjás színművésznőnktől kapta. Pár évig, mi­előtt magánéletbe lépett, a vidéki színészet közkedvességű tagja volt a naiv szerepekben. * Madarász Viktor jeles festészünket, s vele együtt egy köztiszteletben álló családot súlyos csapás ért. Édes­anyját, Madarász Zsuzsánna, szül. Mü­hlhahn asszonyt veszté el, ki életének 59-dik, s boldog házassága 41-ik évében nov. 28-kán hunyt el. * Egy őrült nő az egri irgalmas nénék kórházának emeletéből 21-én este leugrott, oly szerencsésen, hogy mindjárt lábra kelve, zilált bajjal s félmeztelenül futott to­vább , de csakhamar elfogatott , visszavezettetett. * Tegnapelőtt esti ,­a 8 óra tájban a vasfürdő kö­zelében Lang Mátyás, 36 éves, soroksári bzül. napszámos, 3 gyermek atyja, épen midőn a vaspálya átsietett, a­­ Czeglédről jövő vasúti tehervonal által összegázoltatott, s tetemes sérelmei következtében fél óra múlva nagy kunok közt kimúlt. Hullája orv. törv. bonczolás végett a pesti Rókus közkórházba hozatott. * A Bécsből jövő tehervonat december 1-től Vácz­­ról délelőtt 11 óra 41 perczkor utasokat is fog szállitani, kik még azon nap este a pest-bécsi vonattal vissza is utazhatnak. * A berkenyesi uradalmat Erdélyben, mely a Manz­­féle csődtömeghez tartozott s törvényesen 300,000 ftra becsültetett, az „Érd. posta" szerint nov. 24-kén árverés utján Strubecker bécsi bankár vette meg 75,000 ftot. — Mezőtúrról írják, hogy m. hó 13-án L. J. haszon­bérlő házában, valószínűleg vigyázatlanság folytán tűz ütvén ki, azt egészen elhamvasztotta. A tűz közben R. T. csendőr az égő házba hatolt, s a tulajdonosnak a konyhá­ban már eszméletlenül fekvő nejét kiszabadította. A de­rék csendőr, mint mondják , az elöljáróság által küldött pénzbeli jutalmat is visszautasította azon kérelemmel, hogy az valami jótékony czélra fordittassék. — Napholcz velik a gredai pusztai birtokoson f. évi oct. 19 én elkövetett rablás miatt örményházi szár­mazású Csik Mihály és Lázár János 14-ik ezredbeli ha­tárőr f. hó 13-án Zichyfalván a rögtönitélő bíróság által kötél általi halálra ítéltettek, s az ítélet rajzok ugyanaz nap végrehajtatott. — M. hó 14 én éjfél tájban Háromházon, Vasmegyé­ben, M. M. helységbirájának csűrében tűz támadván, a csűr leégett, s ezáltal 500 ftra becsült kár okoztatott. A gyújtogatót m. hó 18-án sikerült a csendőrségnek elfogni, s az a hatóságnak azonnal át is adatott. * A szathmári „Tárogató" írja : A hollandi tőke­pénzesek társulatának megbízottja Ivánka Imre mérnök úr, f. hó 16-én a városi, 16 kán pedig a megyei értelmi­séggel s birtokos osztálylyal tartott értekezletet, a Tiszá­tól a szathmári határon keresztül az alföldnek vezetendő csatorna út mikénti létesíthetése tárgyában. A t. mérnök úr erős indokaival meggyőzött minket arról, hogy ezen közlekedési vizi út építésével, midőn a külföldi tőke­pén­zes társulat 5% télit nyer, mi bizonyára többet nyer­t szót emelvén, kijelenté, miszerint a megyei tisztikar­­ által fel van hatalmazva kinyilatkoztatni, hogy ezen­­ megyei tisztikar az adakozások somból kimaradni­­ nem akarván, de leginkább főispán úr ő méltósága lelkes példája által buzdittatva, tiszti fizetése két per­­czentjét e szent czélra felajánlja, mely ajánlatát is az alapítványok lajstromába felvétetni kéri. Mindezek folytán a megyei közönség elnöklő főispán úr megnyitó beszédéből, illetőleg jelentéséből megértvén azt, hogy a megyei kórház, melynek alakí­tása , méltósága indítványára a­z. évi július 23-án tar­tott közgyűlés alkalmával határoztatott el, s mely ha­tározat kivitelére az indítványozó főispán úr megkére­tett, — daczára annak, hogy az indítványozás napján ezen alakítandó intézet a legcsekélyebb pénzalappal sem bírt, már is ma megnyittatni és a szenvedő embe­riség használatára átadatni fing, és hogy e szerint Barsmegyében egy oly intézet jött létre, melynek égető szükségét habár mindenki belátta s annak nyomasztó hiányát mindenki érezte, mindez ideig fel nem állott és hogy e szerint csak is az Isten kegyelmében fektetett azon tántorithatlan erős hit, mely ő méltósága vallásos szivében él, volt képes a minden oldalról előgördülő akadályok legyőzése után a felebaráti szeretet ezen eszmény képét ily rövid idő alatt valósítani, — habár megyei közönség jól tudja, hogy ezáltal az ügyefo­­gyottak hálakönyeivel ékesített hervadhatlan babér­koszorú fonódott ö méltósága halántéka körül, hogy a jótett öntudata a leggazdagabb jutalom, hogy a sze­rénység nemes keblek sajátja lévén, elismerésre vagy hálára nem számít, sőt annak nyilvánítását kerüli, mindamellett nem véli megsérteni ö méltósága nemes s­ive érzületét azon határozata által, hogy a legmé­lyebb hálát, a legőszintébb tiszteletet és ragaszkodást nyilvánítsa bőn szeretett főispánjának személye irá­nyában, kit az isteni gondviselés a főispánok hosszú sorában elsőnek jelölt ki a szegények és ügyefogyottak gyámolójaként, és megengedő azt, hogy az általa ki­mondott ige testté váljék, az utókor hálás emlékéül és e magasztos példa követéséül jegyzőkönyvileg örökít­­tessék és ezenkívül e méltósága részére egy külön bá­laokmány kiállíttassák. Elnöklő főispán úr jelentése szerint tett eddigi intézkedései és előterjesztett javaslatai jóváhagyat­ván, ezek eszközlésére és a főgondnokság további el­vállalására tiszteletteljesen felkéretett. A fent érintett két beteg ágy alapítóinak, egyes jóltevők és községeknek a tett adakozásokért, úgy a megyei tisztikarnak nemes ajánlatáért, végre dr. Ben­­kő Lajos megyei főorvos és Bellán Mihály főszámve­­vőnek, kik is pedig: az első az orvosi főfelügyeletet, az utóbbi a gondnoki tisztet díjtalanul magukra vállal­ták, a szenvedő emberiség nevében hálás köszönet szavaztatott. Ezek után főispán ur e méltósága az egybegyült közönséget az intézeti helyiség beszerelésére ismé­telve felhiván, a gyűlést feloszlatá. A megyei közönség főispán ur e felszólítására a kies fekvésű közeli Hizér községébe kimenvén, minden várakozást túlhaladó állapotban találta a mai tanács­­kozmány tárgyát, tudniillik a kórházat. Fényes az egy­szerűségében ; van benne ugyanis 4 tágas szoba a férfi betegek, és egy szoba a női betegek számára; egyéb kórodai és gazdasági épületek­ és lakosztályokkal együtt a bútorzat és belfelszerelés czélszerűségére nézve a legkielégítőbb, úgy hogy ez irányban bármely fővárosi kórházzal a versenyt bátran nem csak kiált­hatja, sőt több tekintetben fölül is múlja. A beszere­lési egyházi szertartást fényes papi segédlettel Valen­­tovics József esztergomi kanonok úr ő nagysága végző; alkalmi beszédet a helybeli plébános nagytiszteletű Reiter Alajos úr tartott; a szent ünnepély zárkövét a pontificáló kanonok urnak a főispán ur ő méltósá­gához intézett szívhez szóló, és a szivet megindító be­széde téve; nem volt szem,mely ne könnyezett volna, midőn főispán urnak a szenvedő emberiségért való atyai s nemes emberbaráti gondoskodását megköszönvén, az írásnak a hű szolgára vonatkozó szavaival végző beszédét. Következett ezután főispán ur vendégszerető asz­talánál egy fényes lakoma, melynél 50 vendég vett részt;nem hiányzott ez alkalommal az ősi szokásunk­ban gyökerezett üdvkivánatok hosszú sora. Legtalá­lóbb, és a mai Ünnepélyhez legalkalmasabb volt főis­pán urnak Ő Felsége Urunk királyunkra mondott be­­széde, kiemelve lévén ebben Ő Felségének az alföldi szükölködők irányában tanúsított szorgos atyai szivé­nek oly fényes bizonyítéka; beszédének azon zárszava: „hol van tehát azon magyar kebel, mely ily jó fejede­lem irányában nem érezné a legmélyebb hálát és ra­gaszkodást; gyülekezzünk tehát Ő Felsége magas “-------------/ o* —----------------------------------—---­lyunk és minden igaz hazafi által oly epedve várt köl­csönös kiegyezkedés nagy n­ete létrejöttét, és kiált­suk egy szóval, egy lélekkel : „Éljen Ferencz József hőn szeretett Urunk Királyunk !“ — szűnni nem akaró éljenzésekkel fogadtatott. Adja az ég, hogy érdemkoszoruzott főispánunk ezen igéje is mielőbb testté váljék !­­. K­ü­l­f­ö­l­d. ANGOLORSZÁG. M. hó 26-án Islington, londoni külvárosban meeting tartatott, a Lengyelország iránti rokonszenv kifejezése végett. C­a­m­p­b­e­­­l­lord elnö­költ.— Pope s Hennessy parliament tagok azt indítványozók, hogy a meeting bámulatát fejezze ki a lengyelek irányában, s hogy jelentse ki, mikép Orosz­ország megsérti a szerződéseket. Bírálat alá veték R­u­s 8 e 11 lord eljárását, hozzátévén, hogy Napóleon császár a lengyelekért háborút indíto­tt volna, de az an­gol kormány vonakodott e czélból hozzá csatlakozni. A meeting azon határozatot fogadó el, miszerint Angol­országnak a lengyeleket lesdfoly­tatósul kell elismernie s ki kell jelentenie, hogy a­­zár elveszté l­engyelor­szágkozi jogczimét. A „Times" nem kétli, hogy a többi hatalmasságok is, Angolország példáját követve, bárha mérsékleti s udvarias modorban, a congressus ellen fognak nyilat­kozni. Szerinte Angolország válasza elismeri, hogy Na­póleon császár a béke őszinte óhajtása folytán lépett föl, s hogy szövetségesei iránti bizalmának adá bizo­nyítványát azáltal, hogy azokat congressusba hívá meg, azonban az angol kabinet azon véleményben van, miszerint a függő kérdések nem fognának jobban meg­­vitattatni egy congressusban, mint a külön külön mű­ködő kormányok által. Nem lehet azt tenni föl, hogy a czár­engedmények adása végett küldjön oda köve­tet, miután a múlt nyáron a fenyegetéseknek ellentál­­lott. Miért tennék ki magunkat — úgymond — újabb megaláztatásnak , azután Angolország nem akar há­borút folytatni? Épen úgy áll a dolog Olaszországra s Austriára nézve is, mivel ez utóbbi nem engedendi meg, hogy saját tartományainak átengedéséről vitat­kozzanak. A­mi a dán-német herczegségeket illeti, a hatalmak nem tehetnének többet annál, mi­nár az 1852-ki szerződés által szabályoztatott. E szerint An­golország azon véleményben van, hogy a congressus hasztalan lenne. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie" szerint Bud­berg báró m. hó 26-án Dronyn de Lhuys­­n­e­k átnyújtó Sándor császár válaszát, a con­­gressusbai meghívásra. Ugyanezen lap szerint S­c­h­e­g­e 11 tábornok Kopenhágából Párisba érkezett, hogy IX. Keresztély királynak egy oly levelét nyújtsa át a császárnak, melyben ez utóbbit trónrajutásáról értesíti. A congres­­sust illetőleg tudva van, hogy Dánia az első hatal­mak közt volt, melyek a császári javaslathoz csatla­koztak. Poroszország válasza — mint mondják — igen kielégítő, s csupán némely fönntartásokat foglal ma­gában, az 1815-ki szerződéseket illetőleg. A válaszfelirattal foglalkozó senatusi bizottmány naponkint ülést tart, s mint mondják, munkálatát már december első napjaiban a senatus elé terjeszthetendi. A vita erre tüstént meg fogna kezdetni. A „Patrie" szerint Oroszország válaszának az „Europe“ által közlött tartalma nem egészen hű. E lap IV tévedése abban áll, miszerint Gortsakoff her­­czeg állítólagos sürgönye nem létezik. Az orosz kabi­net nem irt sürgönyt, hanem csupán utasításokat inté­zett a franczia udvarnál lévő követéhez. A „Mémor. dipl.“ ama válaszok tartalmát közli, miket a­­ nagyhatalmasság Napóleonnak a congres­ Busbai meghívására adott.­­ E­szerint Austria el­vileg elfogadja a congressust, azonban programmot kíván; Poroszország programm nélkül is elfogadja a congressust; azonban ministeri értekezleteket ajánl a fejedelmek személyes megjelenése nélkül. Oroszország teljesen csatlakozik Napóleon nézeteihez. Sándor csá­szár szintén folyvást általános lefegyverkezést óhajt, azonban mégis czélszerű­nek tartja, a congressus szá­mára programmot állítni föl. Angolország nov. 28-án nyújtatá át válaszát, melyben egyelőre a congressus egyszerűen visszautasíttatik. Ugyanezen lap szerint Dánia nem akart Angolország válaszához csatlakozni, sőt inkább annak a congressusba menetelt tanácssa. OLASZORSZÁG. A turini követ-kamra­­. hu

Next