Sürgöny, 1864. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1864-01-01 / 1. szám

koronáját mielőbb Felséges Urunk felkent fején is ra­gyogni láthassuk!“ — Ez indítvány oly lelkesedéssel fogadtatott, hogy az ország prímása a dicső czélra nyomban 4000 forintot felajánlott, s evvel együtt már az ebéd végéig hét­ezer forint összejött, egyszer­­­smind pedig az indítvány részletes formulázására azon­nal bizottmány is alakult. Vajha ez ne úgy járna mint a Mátyás király szobra ! Vajha ez a f. évi május 6-kára, — mint a szt -István vitézrend alapításának századik évfordulati napjára, — vagy augustus 20-kára, mint szt.­István ünnepére, vagy mielőbb készen lenne!! hogy a szent­ István első magyar király dicső em­léke ezáltal ismét megujittatnék, s külsőleg is örökit­­tetnék !! ! Sebestyén Gábor: Napi újdonságok. * Tirolnak Austriávali ötszázados egyesülése ünne­pére az országos főczéllövészet egy albumot készíttetett, mely már első beleillesztett lapjai által is nagy becset nyer. Az első lapon Császár Ő Felségétől sajátkezüleg aláírva áll : „Ferencz József, Innsbruck sept. 29-kén 1863.“ A második lapot Károly Lajos főherczeg látta el emléksoraival. Két más lapon gr. Degenfeld-Schonburg tszn. h­adügyminister s gr. Folliot Crenneville kézvonásai láthatók. * A „C. Oesterr. Ztg.“ írja, hogy minden szabad­­ságos katona a magyarországi ínséges vidékekből, ha ma­gát jelenti, legmagasb megbízás folytán azonnal kincstári ellátást nyer és beállittatik illető ezredébe. * A f. hó lé­vén tartandó technikus tánczvigalom háziasszonyául gr. Keglevich Béláné kéretett föl. — Somogyból érkezett távirati közlés szerint dec. 19-én a sörnyei rablást elkövetett banda két tagja r­endőrökkel­ összeütközésben agyonlövetett, másnap pe­ezen rablóbanda feje a panda-Által élve elfogatott sa hatóságnak . A csendőrök által már elébb elfogatván két ezen rablásbani résztvét terhel, a közbátorság ára ezen tények által döntő lépés létetett. ” elterjedt azon hir, hogy Pest-Buda közt­ük 12 egyénnel elsülyedt volna, d­­­e an­­­ban valósult, hogy egy csolnak bil­­li­á­­­m fiu vala, kik azonban meg­nyaspatva azt. körlevelet bocsá­­ttek­, hogy ei lul a lisztszállitási valleimekkel egs­­ztályba fogják sorozni, vagyis, hogy a lisztre nézve az árszabály jelen­tékeny módon lesz­áll­ittatik, egy vámmázsa lisztnek egy mértföldre való szállításáért ezentúl 97/1 po­nt fog fizettetni, beleszámítva a fel- és lerakás költségeit. —­ úgy halljuk, hogy K­u­n­s­c­h József úr ismét új v­állalatot szándékozik megindítani és pedig ezen czím alatt: „Az országos ügynökség gazdatiszt- és kereskedő­­segéd-felvételi osztálya ;“ tehát kiegészítő része lesz ez a vezetése alatt működő „Jószág és hazai termények orszá­gos adásvevési ügynökségének.“ * Ú­j jogi könyv. Lapunk lefolyt évi 258, 260 —298. számaiban R. E. S. által bemutatott „Pestme­gyei fenyítő eljárás, a régi törvények és szokások alapján, idomítva a jelen kor­hoz, el­látva a fennálló rendeletekkel“ — Kugler Adolf pesti könyvárus által fog e napokban sajtó alá bocsáttatni, és szerző azt úgy állítja össze, hogy azt más hatóságok is, melyek Szlemenics ismeretes rendszerét követik, használhassák. Mint értesülünk, R. E. S. a tör­vénykezés terén megjelent „Felsőbb rendeletek gyűjtemé­nyét“ is zsebkönyvben szándékozik kiadni. * Brüsselben a „Monnaie“ színházban egy magyar szövegű ballet került előadásra. — A ballet czíme: „Fia­mm­a“. Tartalma abból áll, hogy egy magyar főúr a má­giával és a szellemek idézésével foglalkozván, földi mátká­járól és menyegzőjéről egészen megfeledkezik, s szövet­séget köt a bárdus Fiamminával, kit a sátán küld a főur­­nak kedvesül. Fiammina különféle csábító alakban jelenik meg a magyar főurnál,s házasságát megakadályozza. Azon­ban a sátánnal kötött szövetség ideje lejárván, a magyar főur nagy ünnepélyt ad , de ez ünnepélyen Fiammina is megjelenik. A kastély lángba borul, összeroskad, a főur hátrahanyatlik, és Fiammina „Fiamma“ alakjává változ­ván, sátáni diadalt ül. A 2-ik felvonási ünnepélyen szép „hármas magyart“ tánczolnak: Girod, Wesmäel és Vin­­cent kisasszonyok. * A „Tárogató“ hírei közt olvassuk : A Madarászon és Sárköz-Újlakon kiütött keleti marhavész továbbterjedé­sének megakadályozása tekintetéből, tudomásunk szerint városunk (Szathmár) a madarászi és batizi útvonalakon a szabad közlekedéstől elzáratott. — Ugyanott hírlik, hogy a villany-telegraph jövő tavaszszal már Debreczentől Szathmár határán keresztül egész M.-Szigetig fel fog ál­líttatni. * Az „Ungar“ írja, hogy az új­pesti vaspálya sín­jeit már készítik, s hogy e vállalat oly részvétnek örvend, miszerint a folyó 1864-ik év „Péter és Pál“ ünnepére a pályát megnyitják. * Külön színházi vonat. A budai népszínház f. hó 9-ki előadására (természetesen az „Ördög pilulái“) szé­kesfehérvári vendégek részére, mint a „Hír“ értesül, 96 zártszéket foglaltak le. Székesfehérvárról Budára ez al­kalommal külön vonat fog rendeztetni. * „Szécsy Máriá“-nak szigorú bírája akadt a „K. Közlöny “-ben. Szigeti e drámájáról, mely a kolozsvári színpadon m. hó 26-án adatott elő, az említett lap így nyi­latkozik : „E műnek mi drámai becse sincs. Szécsy Mária egy női Don Quixotte. Mennyivel jobban lehet a szerelem­ből indokolni a vár feladását, mint politikai gyors fordu­latból. E műben az ember csak a várnagyot becsülheti, de a főszereplő nőt nem, ki politikust játszik mindvégig, holott nő. Azonban a scenirozás eleven s a színpadi ha­tásra tett számítások nem sikertelenek. Alkalmas vasár­napi darab lesz ezen színpadi hatás által, ámbár a közön­ség valami fontos eszmét nem tanul belőle.“ Tehát csak­ugyan józanabbak lettünk már, hogysem egypár színpadi hazafias phrasis megvesztegethessen bennünket. Vajha ez örvendetes jelenséget komolyabb dolgokban is érvénye­sítve látnék.] * A „P. H.“ vegyesei közt olvassuk : Hir szerint a kereskedelmi ministeriumban közelebb néhány bizottmá­nyi ülés tartatott a zimony-fiumei vasút tárgyában. Egy felhatalmazott brüsseli vállalkozó van jelenleg Bécsben, ki az ügyet sietteti. Evvel eszközöltetnek az alkudozá­sok, melyekben a horvát udv. kanczellária részéről Utiese­­novics udv. tanácsos vesz részt. Az illető előterjesztése­ket a birodalmi tanácsnak még folyó ülésszakában akar­ják megtenni, de minthogy az idő már nagyon rövid s a r­észletes tervek nincsenek kidolgozva, ez alig fog végbe mehetni. A vállalkozók minden mértföld után 120,000 ftnyi összjövedelmet kívánnak. * Richard abbénak — írja a „M. 8.“ — verseny­társa akadt Peczeniczén, Drozdi mérnökben, a­ki, mit­­ jelentik, Peczenicze környékén már számos forrást fede­zett föl. * A vonzó „Ördög pilulái“-ból Rózsavölgyinél ze­nekivonatok és átdolgozatok jelentek meg, zongorára té­ve Simacsek Alajos karnagy által. Az első füzet egy „né­gyes“, ára 60 kr. A jövő füzet egyveleget adand ugyan­azon bohózatból. A hangjegy czímképén az „Ördög pilulái­" nak ördöngösségei vannak ábrázolva. * Thüringiában több nagy hurkagyár a trich­­nin-betegség következtében támadt félelem miatt meg­szüntette működését. Lipcsében a trichnin-betegség 20 eset­ben mutatkozott. Az utóbbi időkben két halálozás is tör­tént e miatt ugyanegy családban. A Dreher nagyszerű svechati Börtelepén napon- s ként 3400 akó sert termeltek. Ezen nagyszerű gyáron kí­vül még következő realitásai voltak : a mannswörthi ura­dalom Alsó-Austriában és Michelup Csehországban, Bécs­ben és Pesten sörfőzdéje, Opernringen egy óriás bér­háza, Svechaton még három nagy műmalma, és 20 bér­háza, ezenkívül tömérdek földbirtok. Üzletét sógora és egy barátja (Rich) fogják folytatni, s midőn fia, ki most 15 éves, a 21-ik évet eléri, ez veendi át. * Tegnapelőtt a József-k­elvárosi alkapitányi hivatal által egy ismeretlen férfi­ hulla szállíttatott a szt. Rókus­­hoz czimzett városi közkórházba törvényes bonczolás vé­gett, ki önfölakasztással vetett véget életének. Ruháza­táról ítélve, mostoha viszonyai okozhaták e borzasztó el­tévelyedését. * A „Vegyészet és Gyógyszerészet“ czímű meg­szűnt szakközlöny kiadója kéri tisztelt előfizetőit, hogy a nála lévő előfizetési pénzeik visszavétele vagy esetleg azoknak helybeli fizetéseik törlesztésére fordítása iránt szíveskedjenek mielőbb intézkedni. Lakása : aldunasor 3-ik sz. * Éghajlatunk alatt mesével határos, a mit az „Aradó-nak írnak, hogy t. i. Kis Peregen egy 10 éves leány anya lett s gyermekét maga szoptatja. A gyermek atyja egy 12 éves fiú. * Jagócsi Péterffy József, mint szerkesztő, a követ­kező sorok fölvétele végett keresett meg bennünket: „Tisztelt szerkesztőség! Bizonyos félreértésekből eredeti hírek lapom további meg nem jelenéséről értesítették a t. közönséget. — Minthogy lapom ezentúl is rendesen min­den 14 nap­­­­s—2 ivén mint tisztán gazdasági és szak­ismeretet terjesztő lap évi 4 forint előfizetés mellett meg fog jelenni, szívesen kérem a t. szerkesztőséget, ezen kö­rülményt soraim fölvétele által a t. gazda közönséggel tudatni, melyet tisztelettel értesítek aziránt, hogy a „Du­nántúli társadalmi közlöny“ ezután „Dunántúli Gazdasági Közlöny“ nevet viselend. Őszinte hazafius tisztelettel stb. Keszthely, dec. 26-kán. Jagócsi Péterffy József, szer­kesztő.“ * Limayrac Paulin a párisi „Constitution­nel “-től, mint párisi lapok helyreigazítják, nem a Ferencz József-rend „lovagjává, hanem „középkeresztesévé“ ne­veztetett ki. * A budai kis sorsjátékban dec. 30-án oly számok jöt­tek ki, melyeket kivált így utólagosan — nagyon könnyű lett volna kiokoskodni. Kijött t. i. 86, 63, 64, — a 63 az ó év, 64 az uj, s mind a két évszámban benne van a „86“ is. Mint halljuk, egy izraelita atyánkfia csakugyan kiol­vasta mindezeket a jövendők titokzatából és szerencsés eszméjéért 4000 ftot kapott. — Mai számunkhoz van mellékelve a nőegylet ré­széről az „újévi megváltások névsora“. S sem vagyunk tisztában magunkkal arra nézve, hogyan f­velhetnek okszerűbben azon földet, mely fejletlen iparunk és kereskedésünk folytán — mindenünk! Kérdem már most : nem kellett- e pirulnunk nemcsak a műveit külföld, hanem önmagunk előtt is, hogy ennek kérdését a nyilvánosság ítélőszéke elé ter­jesztjük ? Egy ily nemzetnek, mint mi magyarok vagyunk, melynek iparo s kereskedése máig is bölcsőjében van, s mely annyi századok óta tisztán a földmivelésre van utalva, mezőgazdaságával példánykép kellene tündö­kölnie az egész világ előtt, s olyannak lennie a mező­­gazdaság ismeretének terjesztésében, minek hajdan a görögök és rómaiak voltak a tudomány és szépművé­­szet terén. Kívánatos volna e szerint, hogy az országos ma­gyar gazdasági egyesület a földművelés ügyét a szó legszorosabb értelmében magáévá téve, választmányi szakosztálya által egy, viszonyainkhoz alkalmazott földművelési és termelési útmutatást dolgoztatna ki, s azt több ezer példányban minél csekélyebb árért ter­jesztené hazai gazdáink között. De továbbá, ugyanezen lap hasábjain nem ok nélkül rovattak meg némely gazdasági egyleteink, mert a­mennyiben örvendettünk azok alakulási pro­­cessusának, annyiban elszomorodtunk a miatt, hogy a létezők csakis a collegialitás formái közt mozognak folytonosan, nem fejtik ki azon tevékenységet, melyre számítottunk, mellőzik az industriális irányt, mely miatt annyi kárt vallott már a magyar gazda , pedig az általam megpendített, s egy két gazdasági­ egylet által realizált ügynökség eszméje is nem csekély len­dületet adna terményeink forgalmának, kivált pedig ha gond lenne arra fordítva, hogy az ilyetén ügynökségek vezetése kereskedelmileg szakavatott egyénekre bi­­zassék. Végre, mit mondjunk a közraktárak eszméjéről, vájjon nem méltán jajdulhat-e föl a honfiúi kebel, hall­ván azt, hogy ezen üdvös eszme is külföldi tőkék által fog nyerni életet. Gondoljuk meg, hogy földmivelő nemzet vagyunk, hogy mezőgazdaságunk éltetőnk s mindenünk, hogy minden tekintetben függetlenségünk az, mely hivatá­sunknál fogva a közvetítő szerepet nyugat és kelet közt számunkra biztosítja. Ha már vasutaink, s más nagyobbszerű vállala­tok idegen tőkék által jöttek létre, melyek mind meg­annyi jövedel­met vonnak ki hazánkból, nem lehet s nem szabad megengednünk, hogy hazánk fővárosában idegen pénzen oly közraktár állíttassák föl, melyre, mint idegen vagyonra, csak önváddal tekinthetnénk; hiszen a „magazin genereaux“ czím már magában is is roppant compromissio volna reánk nézve, s mintegy azt mutatná,hogy mi csakis a napszámos szerepére len­nénk utasítva azon külföld irányi­ban mely minden te­­kintetbeni kifejlettségénél fogva úgy az ipar, mint a kereskedés és tudományokban visszamaradt nemzete­ket igyekszik fölkeresni, — jól tudván azt, hogy az ilyetén nemzetek körében az önző utilizálásra mind megannyi alkalom kínálkozik, de másrészről magunk is meggyőződhettünk, hogy hazai érdekeinket sok ide­gen vállalkozó kalmárkodási szenvedélyének martalé­kául dobja oda. Nem lehet s nem szabad, mondom, megenged­nünk, hogy hazánk szívében a közraktár, mezőgazda­ságunk ezen legszebb jelvénye, idegenek érdemének legyen hirdetője nemzetünk rovására, s olyanok felü­gyelete alá helyeztessék, kiktől, mint idegen vállalko­zóktól, egyátalában nem igényelhetjük azon hazafias legjobb szándékot, mely nélkül közérdekeink előmoz­dítására soha nem számíthatunk. Hazánk viszonyai olyanok, hogy mezőgazdasá­gunk körül,osztály- s rangkülönbség nélkül, e hon min­den fiának gyülekeznie kell, mert ez éltetője nemzeti­ségünk, irodalmunk, iparunk és kereskedésünknek; következőleg a közraktár eszméje is természetes kifo­lyása lévén mezőgazdaságunknak , közakarattal töre­kednünk kell annak önerőnkbeli realizálására, annál in­­kább, mivel ilyetén közraktár hazánk fővárosában nemzetünk előretörekvésének lenne szintén egyik leg­szebb bizonyítéka, s oly csarnoka, melynek idegen ke­zekkeli illetését nem lehet megengednünk. Ez érdemben is a kezdeményezés az országos magyar gazdasági egyesületet illeti, nagyban előse­­gélvén ez ügyet erkölcsi befolyásával, s meg vagyok győződve, hogy kitűzendő lobogója körül honfitársaink egész phalanxa fog gyülekezni, realizálására azon üdvös eszmének, melynek egy közraktár felállítása által ide­gen erők kívánnak életet adni. De nézzük már most, honnét teremthetnék elő a kérdéses központi közraktárnak felállításához szüksé­ges pénzerőt ? s hogyan lehetne azt legczélszerűbben létrehozni ? A pénzerőt illetőleg : ehhez csak maga Buda­pest is nagyban járulhatna, mert felvéve a két város­nak terménykereskedőit, ezek száma a 200-at megha­ladja; már most ezen számból vegyünk csak 150 ke­reskedőt, mint olyanokat, kik raktárakat bérelve, rak­­tárdíjt fizetnek évenként, és tegyük egyremásra a 150 raktár évenkinti illetékét, egyenkint 300 forintra : a bérilleték 45,000 ftra rúg; ezen összeget 5%-val tő­késítve, képvisel ez 900,000 ftot; következőleg meg­szüntetve Buda-Pesten a magán­raktárakat, termény­kereskedőink a közraktár alaptőkéjéhez ezen összeg­gel járulnának. A közraktár részvények útján lenne létesítendő, s helyisége és felszerelésére 1,500,000 ft volna fordí­tandó, mig a forgalmi tőke 2,000,000 ftban állapíttat­nék meg, s igy 3,500,000 ftnak megfelelő 17,500 da­rab 200 forintos részvények bocsáttatnának ki,­­ meg­jegyezvén, hogy a 2.000,000 forgalmi tőke előlegi szolgálna a raktárba beadandó terményekre, minden tételnél a termény értékének V3-áig 6%-os kamat mel­lett, míg a letéti díj, a termények milyenségéhez ké­pest, mázsa vagy mérő után szabatnék meg bizonyos illetékben. Távol legyen, mintha ily m­ódon a számításomnak csalhatatlanságot kívánnék tulajdonítani, avagy elfo­gadásra számított terv közlése lett volna szándékom­ban . — teszem ezt azért, mert szívből óhajtom, hogy ez üdvös eszme realizálása ne idegenek , hanem a ma­gyar nemzet érdeme legyen. K­u n­s­c­h József: Vidéki levelek. — H.­Gyula, dec. 22-én 1863. A „Hon“ f. évi dec. 17-iki számában, B.­Csabáról egy czikk közölte­tek, melynek írója feladatának tekinti, a dolgok na­gyítása által a népet rémíteni, és a közbiztonságot ezen városban annyira veszélyezettnek feltüntetni, hogy a­ki e czikket olvasta, valóban csodálkozhatik a czikk­­írónak az ottani városi bíró Schuch Józsefben vetett abbeli erős bizodalmán, miszerint nem a közhatósá­gokban, hanem csak­is ezen egy férfiúban látja az egyedüli biztosítékot arra nézve, hogy a veszély az ottani lakosok fején túl nem á­r­a­d­a­n­i. De ha már czikkíró ur Schuch urat annyira ki­emelte, akkor kár volt neki a megyei hatóságot kése­delmes eljárással vádolni, annál is inkább, mert hitele­sen, irományszerű­leg kimutatható, hogy ezen vádja merőben alaptalan. Azt állítja ugyanis czikkíró, hogy az ot­tani alreáltanoda 43.000 ftnyi a­l­apít­­ványi összegének a szükség kény­szeréből, nagy részt a nyomor eny­hítésére fordítása iránti inségi bizottmányi határozat 10 nap óta Gyulán megerősítésre vár és hogy késedelem esetén a csabai inségi bizottmány, a felelősség növeked­­tével szemben, lemondással fenye­get­ő­d­i­­­k. Ezen állítás c­áfolatául hitelesen kimutatható, miszerint a csabai inségi bizottmánynak, s illetőleg az ottani városi elöljáróságnak azon folyamodványa, mely­ben az ottani iskolák alapítványi tőkéinek szaporitá­sára felajánlt nemzeti kölcsönkötvényeknek eladásából bekerült 45,656 ft 99 krnyi pénzösszegnek máskénti fölhasználását kérelmezte, mint ezt a nagymélt. m. k. helytartótanács a városnak egy előbbeni kérvénye foly­tán elrendelte volt, — a megyei hatóság­— Tass, dec. 23. Az inségügyi bizottság tagjai ekként választottak meg a megyei központi választ­mány által: elnök Bernát Lajos, tagok Hajós Meny­hért, Földváry József Tasson, Jankovich Miklós Vada­son, Apáthy Gyula Solton, Zlinszky György Izsákon, Antonovics János kanonok, Ábrahámffy János, Szauter József Kalocsán, Ujváry László Bátyán, Tessényi Jó­zsef Sz. Istványon, — mind oly férfiak, kik rövid há­rom hó alatt is bebizonyították, hogy érdemesek a me­gye bizalmára. Ezen bizottság, milyen Pest megyében minden járásban van, minden községben alakított köz­ségi bizottságokat, melyek elnökei rendesen a felső já­rásban a birák, az alsóban lelkészek vagy köztiszte­letben álló egyének, ezekkel levelez a járási választ­mány, vagy közvetlenül vagy tagjai által; mindent, mi az ínség ügyére vonatkozik, a községi elnökök a já­rási elnökkel tudatnak, ki, ha olyan az ügy, hogy ha­táskörét túllépi, a megyei elnökkel tudatja. Mit tettünk eddig ? Kiosztottunk 1400 pozs. m. tisztabuzát, 3551 V. pozs. m. rozsot vetőmagot, mint álladalmi kölcsönt 13 községben. A gabona mind minőségre, mind mennyi­ségre tökéletesen kielégítő volt. Nem lehet nyilvános köszönetet nem mondanom a választmány nevében gr. Széchenyi Kálmán úrnak, ki oly nagylelkű volt, Du­nánk szélén csabonyi pusztáján fekvő nagy magtárát a közügynek egészen átadni, mely ezt két hónapig foly­tonosan igénybe vette, miben urad, főtisztjét, Hanny En­dre urat is megilleti a közeli amorót. Ugyanez idő alatt, mig egyrészről a vetőmagot osztá a választmány, foly­tonosan felügyelt az ordas­zádori nagyszerű védgát mű­veire, hol biztosát, Zlinszky Elek urat tartotta, ki a munkások élelmezését naponkint saját maga vezette. A védgát 720° hosszú, 9° a talpa, közel 3° magas. E gáton a felsőmegyei lakosok, kik már septemberben ínségre jutottak, alkalmaztattak, s hetenkint 4, 5, 6, 7 száz ember is foglalkozott. A mellett, hogy az egész mű csaknem felényibe került, mint került volna különben, ínségeseink a pompás hús mellett, melynek fontja 8 kr volt, a jó kenyérrel, melynek fontja 5 kr, oly jól érezték magukat, hogy midőn dec. elején elbocsáttat­tak, sokan sírtak s mondák, soha sem volt jobb dolguk. Vitt magával haza ki 20, ki 25 ftot. A töltés mellett hóz f. évi december 14-én érkezett b­e és a hivatali személyzetnek az ez időbe esett na­gyobb elfoglaltatása mellett is folyó h­ó 19-én, tehát négy nap múlva a beérkezés után,­­ a nagyméltóságu helytartótanácshoz aján­lókig történt felterjesztetéssel és a városi pénztár leg­szükségesebb kiadásaira ideiglenesen s felsőbb hely­benhagyás reményében, a megyei hatóság által enge­délyezett kölcsön utalványozással elintéztetett és ugyan az­nap postára is adatott. Ezekből kitűnik, hogy czikkíró urnák azon állí­tása, mintha a fent említett kérvény 10 nap óta Gyulán elintézésre várt volna, teljesen alaptalan és épen ilyen alaptalan azon állítása is, mintha a csabai inségi bi­zottmány a késedelem miatt lemondással fenyegetőd­­zött volna, mert erre a fentebbiek szerint semmi ok nem létezett és az ottani inségi bizottmány tagjainak átalánosan ismert emberbaráti nemes érzületüknél fog­va ilyetén lemondás vagy az azzali fenyegetődzés eszméje csupán czikkiró ur agyában fogamzhatott. A fentebbi igazolással nem volt c­élom a megyei hatóság intézkedéseinek czikkiró ur részéről elismerést szerezni, ezen intézkedések oly tényleges eredmények­ben nyilatkoznak már, melyeknek jótékonysága a ké­sőbbi években is, midőn a megye ügyeit kedvezőbb vi­szonyok közt más hatóság fogja kezelni, érezhető le­end,­­ hanem tartoztam ezen igazolással a megyei hatóság tekintélyének és a hivatalnoki személyzet be­csületének, mert jelenben, midőn az ország minden la­kosa tehetségéhez képest szívemelő áldozatkészséggel járul az Ínség enyhítéséhez , a közhatóságoknak és azok minden hivatalnokainak nem csak hivatali, ha­nem legszentebb emberi kötelességük, az Ínség ügyé­­beni minden tárgyalásokat lehető leggyorsabban esz­közölni, és az e tekintetben földeríthető hanyag és ké­sedelmes eljárás, nem csak hivatali, hanem honpolgári kötelesség teljesítésének vétkes elmulasztása volna. M­a­r­­­a­­­a­k­y Károly, békés megyei főjegyző, s hosszú deszka szint emeltek, mely­eket a szél és eső­től védte; bográcsok, ásók, kapák, csákányok vásá­roltattak, melyek jelenleg leltározva az ordasi község házánál tavaszi használtatásig őriztetnek. Ugyanez időben a járási választmány gyűjtötte községenkint a könyöradományokat, részint a községi bizottságok, ré­szint az elnökség személyes megkeresése útján. Eddig begyűlt az elnökséghez következő adakozás: Apostag 52 ft 8 kr, Solt 64 kr, (itt a többi pénzen gabonát vet­tek), Bogyiszló 15 ft 62 kr, Szalk Szt-Márton 40 ft 29 kr, (ide Jankovics Miklós ur 25, Hanny Endre ur 10 ftal járult) Dab 25 ft, Dömsöd 50 ft 96­ kr, D.­Egy­­háza 13 ft 60 kr, Vecse 31 ft 89 kr, Izsák 29 ft kr, Csanád 19 ft 47 kr, Sükösd 16 ft 90 kr, Szt-István 3 ft 70 kr, Szeremle 23 ft 33 kr, Akasztó 8 ft 70 kr, Tass 36 ft 11 kr, (ide Földváry József úr 20 ft, Vég György ur 5 fttal), Kis-Kör­ös 157 ft 90 kr, Vadkert 24 ft 90 kr, Lajtáry József ur a Kis-Kőrös körüli pusztákról 30 ft, tassi zsidók 7 ft 35 kr. Szintén a járás községei nyújtottak be Pesten : Úszód 35 ft 36 kr, Császártöl­tés 19 ft 40 kr, Nádudvar 7 ft, Dusnok 10 ft, Miske 5 ft 10 kr ; továbbá az elnökségnél gr. Széchenyi Kál­mán ur 100 ftot és 100 pozs. m. búzát; Bernát Lajos elnök ur 50 ftot és 20 pozs. m. búzát; Nagy Istvánná ö­nga 100 ftot és 1000 kéve rőzsét; Zlinszky György ur újabban 15 ft 90 krt. Ezenkívül minden községben adakoztak gabonában s egyéb élelmiszerekben, melyek­hez egyes személyek is járultak. A gabonabeli közsé­­genkinti adományok beérletése már megtörtént, s Döm­­södön, Dabon, Izsákon, Tasson, Solton és D.-Vecsén az élelmezés több hete foly, mit azonban, fájdalom, csak a legszükségesb eseteknél alkalmazhatunk, miután járá­sunk alkalmasint leginkább csak maga erejére lesz szorítva. Az élelmezést eddig kész kenyérnek napon­­kinti, a közp. bizottság elnöke általi kiosztásával esz­közli. Ezt a módot lelkiismeretesen ajánlhatom minden inségügyben működő közegnek, mivel így a visszaélé­seknek eleje vétetik, t. i. a­ki már annyira van, hogy személyesen naponkint elmegy kenyeréért, az valóban ínséges, azáltal pedig, hogy naponkint kapja ki élel­mét, meggátoltatik a szegény attól, hogy egyszerre so­kat kapván, hirtelenében hegyen, völgyön lakadalmaz­­zon, s pár hét alatt nyakát szegje egész téli élelmének, azon hiszemben, hogy ismét kap. (M. S.) Külföld. FRANCZIAORSZÁG. Az „Indép. beige“ szerint a törvényhozó­ testület fölirati bizottmánya egy, a béke melletti igen jelentékeny phrasist akart tervébe beig­­tattatni; azonban R­o­u­h­e­r azt ezen eszméről azon megjegyzéssel igyekezett levenni, miszerint a kormány szintén hőn óhajtja ugyan a béke fönntartását, azon­ban ama phrasis rendreutasítás vagy megrovás kifeje­zésének tekintetnék. Roucher ez alkalommal ama nyugta­lanító tervekről beszélt, melyek az olaszországi cselek­vési pártnak tulajdonosainak, s azon biztosítást ad­, hogy a turini kormány legkevésbé sem félhet ily ter­vektől. A „France“ s „Constitutionnel“ rögtön ismét azon igyekeznek, hogy egy általános congressus szükségét, az első franczia javaslat szellemében, az európai béke­érdekek álláspontjából tüntessék föl. A „France“ ezen szükséget azon átalakulásokból is következteti, miken Európa az 1815-ki szerződések megállapítása óta ment át. A „ Temps“ szerint azon hír szárnyal, miszerint a nagyhatalm­mak abban egyeztek meg egymás közt, hogy a dán-német viszályt saját választott­ bíróságuk elé vi­gyék. Azonban az értekezlet helye iránt vélem­ény kü­lönbség uralkodik. Angol­ország Londont hozza javas­latba , Francziaország pedig azt kívánja, hogy ezen kérdés a „szű­kebb congressus“ elé terjesztessék. NÉMETORSZÁG. A Hamburgban ösz­­szegyülve volt holsteini rendek következő beadványt intéztek a szövetsé­g-g­y­ű­l­é­s­h­e­z : „Magas szövetség-gyűlés! A dán haderő’ legközelebb odahagyandja a hol­steini herczegséget, s a német­ szövetség ugyanazt bir­

Next