Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1864-02-02 / 26. szám

Negyedik évi folyam 26 sz. — 1864. Kedd, február 2. Szei kesztö-liivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken be'rmentes levelekben minden posta-hivatalnál Hü SÜRGÖNY Előfizetési árak austfiai értekben. Budapesten házhoz hordva. Fe'ldyre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 , 50 , Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ NEMH1VATAL0S BESZ. Herbst ur és a parlamenti kormány. Nem hiszszük,hogy a mai Európa valamely körülménynek több zavart és csalódást tulajdo­níthatna, mint annak, hogy legtöbb államainak belrendezése oly alapokra tétetett le, melyek azoknak természetes viszonyaival összeköttetés­ben nincsenek, hogy alkotmányozásuknál nem a létező országos hatalmakat és socialis erőket vették tekintetbe, hanem merőben chablonok után indultak; és pedig nem annyira az angol példát követték, hanem a demokratikus jellemű franczia parlamentáris rendszert utánozták. És ezen szolgai utánzási törekvés a fran­a kamarákban ejtett frázisok: le roi regné et ne gouverne pás, az azokban uralkodott merő formalismus, a kormány felelősségéről s a hatal­mak egyensúlyáról! doctrinák egész komolyság gal ismételteinek ma is,mindamellett,hogy a 48-ki februári forradalom megmutatta, hogy azon pár­iám entárismusnak az életben semmi alapja ; hogy a fejedelmet a ministeri felelősség nem vé­di ; s hogy az egész parlamentárismus csak ve­szedelmes játék, mely a kormányt gyengiti, a népet ki nem elégíti; s igy okvetlenül forrada­lomra vezet. A parlamentárismus azonban talán sehol sem oly képtelenség, mint az austriai biroda­lomban, melynek speciális viszonyai a fejedelem fölségiségét, s annak jogi túlsúlyát követelik; — a mely jogi túlsúly abban eddig tényleg meg is van; és a mely perezben az megszűnnék, a mely perezben a Griskrák, Skenék, vagy mások az alsóházhoz rántanák az államhatalmat: Aus­tria nem parlamentáris birodalommá fogna válni, mint ök hiszik; hanem oly belharcz convulsiói* * nak zsákmányává, melynek eredménye, — hogy elemeire szétoszolna e birodalom. Mindamellett látunk egy pártot a birodalmi tanácsban, mely nem tekintvén a febr. 26-ki al­kotmány szellemére, sem betűire — minden al­kalommal, a mennyire lehet, parlamentet játszik; a fejedelem korona-jogait a sürgetett ministeri felelősség alakjában a képviselők majoritásába törekszik áthelyezni; a külügy kérdésében, mely­hez semmi szavuk, bizalmatlansági votumot ké­szül adni; a fölség haduri jogát a hadköltség­nek már a háború küszöbén való megtagadása ál­tal csonkítani, vagy legalább is kétségessé tenni mutat kedvet. Mindezen kevés belátásra mutató törekvé­sek koronája azon igyekezet, melyről e pártszi- nezetü lapok gyakrabban hallattak nevezetes nézeteket, és mely szerint Magyarország köz­jogának az összbirodalom alkotmányos kor­mányzatával való öszliangba hozását, vagyis a kiegyenlítési kérdést elintézni, a birodalmi ta­nács hivatása. Ezen a liberalismus neve alatt árult doctri­nák ellenében igen szépen kifejté egy tisztelt iró, hogy miután a februári statútum által élet- belépett alkotmánynak sánczai kérdésessé tétet­nek , az egyik párt azokat oly széles körbe akarja kiterjeszteni, mely nem egy birodalmi tanács, hanem birodalmi gyűlés (Reichstag) fo­galmának felel meg, s melynek a februári pá­tensben sem neve, sem lénye elő nem fordul; mig a másik párt oly korlátokat lát ugyanazon okmányban az országos autonómia előtt húzva, melyek ezt csak névlegessé teszik ; ámbár, ha szigorun veszszük, itt is csak a birodalmi tanács praxisa s nem maga a februári okmány jogosítja ezen aggodalmakat; szóval legyen bármiként, miután tény, hogy a februári alkotmány két el­lentétes irányban okoz félremagyarázatokat s kételyeket, annak értelmezésére van szükség. Ezen alkotmánynak magyarázási joga egye­dül a Felségnél van, mint ki azon alkotmányt adományozta. Misem természetesebb, — a mint is elismert jogtudományi axióma, — hogy a ki valamely törvényt hozott, azt magyarázni is csak ö van hivatva. A Felség valódi intentióit, az alkotmány minémiiségét, jogkörét, melyet eléje szabni legmagasb szándokában volt, senki más nem tolmácsolhatja, mint ö. És ebben van hazánkra nézve a kiegyen­lítés reményének garantiája. Ezen örvendetes tény mellett azonban üdvözöljük a Lajtlián túl uralkodó eszmék tisztulását is, melynek egyik legfényesebb tanúsága bizonyára H e r b s t ta­nárnak az alsóliázban tett azon vallomása, mi­szerint az austriai birodalomban a Parlamenta­rismus nem alkalmazható s parlamentaris kor­mányzat lehetetlen. Ha a képviselöliáz ezen előkelő tagjának nyilatkozata a ház s a házon kivül álló értelmi­ség többségének öntudatába megy át, sok med­dő kísérletet és veszélyes krisistfog megelőzni s kikerülni Austria, és a Magyarországgali viszo­nyok rendezése sem fog sisipbusi mü lenni. L. Paris, jan. 27. Napóleon császár megelégedését nyilvá­nította Simonnak közelebbről tartott beszéde felett; a franczia kormány, úgy látszik, inkább szereti az ellenzék republicánus részét, mint az orleanista töredéket; ez onnét van, mert a re- publicánusok nem kivánnak a kormánytól olyat, mi a jelen rendszer alapelveivel ellenkezik, mig az orleanisták a rendszer alapját, a császár személyes kormányzását támadják meg. Thiers és társai azt kívánnák, hogy a sze­mélyes kormányzás lassankint alakuljon át parlamentáris kormányzássá. — Ezen kívánat teljesítése lehetetlen, mert a napóleoni dynas- tia bukását okvetlenül maga után vonná. — Mi az oka, a miért főként X-ik Károly és Lajos Fü­löp kormányai megbuktak? — Az, hogy e kor­mányok, szem elöl tévesztvén alapelvüket, léte­zésük sine qua non-ját, azon igyekeztek, hogy a parlamentáris kormányt átváltoztassák sze­mélyes kormánynyá, igy aztán láb alól veszt­vén a biztos alapot, levegőben maradtak, s a forradalom elsepgrte őket. így történnék ez Na­poleon kormányával is, ha ez megtagadná ere­detét s a császár személyes kormányát alkot­mányos kormánynyá változtatná át. Ezt Simon, Olivier és a többi republicánus belátja, s azért nem is sürgetik olyan kívánalmak teljesítését, melyek a kormány alapelveivel el­lenkeznek. Olivier a császár felelősségét az alkotmány 5-ik pontja szerint elfogadja s ez által a ministerek felelősségét egészen máské­pen értelmezi mint Thiers és társai. — A mi­nisterek felelőssége, Olivier elismerése után, csak egyéni lehet; a felelősség nem terjed­het ki az összes ministe riumr a, miután a császár birja egyedül a kormányzás vezéresz­méjét, mely parlamentáris kormányformában a ministerelnök tulajdona. Tegnapelőtt nagy sensatiót okozott itt a „Morning Post“ háborús czikke, mely Fran­czia-, Orosz-, Svédország és Anglia egyetértésé­ről szólt. — Mi nem említettük meg e czikket, mert ismervén az angol sajtó tacíicáját, tudtuk, hogy a dolog nem úgy áll mint Palmerston lap­ja állítja, és hogy a démenti nemsokára be fog következni. — Úgy is lön. A „Morning Post“ egy újabb .czikke oly dolgokat tartalmaz, melyek lerontják az első nagyhatású czikk állításait. Ez utóbbi czikk úgy tesz, mintha nem is emlékeznék az első czikkben hirdetett szövetségre, s azt mondja, hogy a hatalmak közt a dán ügyre nézve semmi megállapodás nincs, talán jövőben sem lesz. Egyszersmind figyelmezteti Németorszá­got a Palmerston közlönye, ne bizzék igen na­gyon amaz egyenetlenségben, melyet acongressus eszméje Francziaország és Anglia közt létreho­zott. Ezáltal a „Morning Post“ bevallja, hogy nincs egyetértés a két hatalom közt mint tegnap­előtt hirdette, hanem épen egyenetlenség. Mindezekből kitűnik, hogy a nagyhatal­mak közt oly egyetértés, mely valódi anyagi se­gélyezésben nyilvánulna Dánia mellett, nem jö­het létre és igy úgyszólván az egész ügy Aus­tria és Poroszország elintézésére van bizva. — E hatalmak pedig tudni fogják Németország ér­dekeit Európa érdekeivel és a fennálló szerző­désekkel megegyeztetni. — U. i. A félhivatalos franczia lapok azon hirt hozzák, hogy Napoleon császár, Cowley angol követnek ama kérdésére, vájjon Anglia háború esetére reméllietne-e Fran­cziaország részéről anyagi segélyt? hatá­rozott n e ra-mel felelt. Ila tehát az angol ministerium még tovább is a nagyhatalmak egyetértését pengeti Austria és Poroszország ellen, ezt csak úgy lehet érteni, hogy a nagyhatalmak , azaz Franczia- és Oroszország, készek Anglia béke-tervét a dán ügyben elfogadni, a nélkül azonban, hogy e te­kintetben Austria és Poroszországra bármi pres- siót is akarnának gyakorolni. A birodalmi tanács jan. 29-ki üléseben folytattatok a 10 millió pöthitel tárgyábani vita. V r i n t s a bizottmány javaslata ellen szólt; — nem látja át a roszalás czélját, a kormány politikáját a helyzet parancsolta 10 év óta a nagyhatalmak a meg­támadottak, Austria czélja mindig a jog védelme volt, mit szónok az 1846 óta követett politika fejtegetésével bizonyítgat. Mig az alkotmány meg nem sértetik, nincs ok a bizalmatlansági szavazatra. A londoni szerződés nem ellenkezik Austria becsületével. A londoni szövet­séghez! viszonyt illetőié a szavazatokat mérlegelni is kell, nemcsak megszámlálni. Rechbauer:A népképviselet nem riad visz sza az áldozatoktól, ha ezek szükségét belátja ; de a jóváhagyást megtagadni kötelessége, midőn a meggyő­ződés ezt követeli. Ha Ausztria és Poroszország elvon­ják magukat a szövetségtől s ennek akarata ellen cse­lekednek, megsértik a szövetségi kötelességet. Ha nem engedhetjük magunkat majorisáltatni, nincs szükség szavazásra és szövetségi gyűlésre. A szövetség illetékességét a két hatalom az isme retes indítvány benyújtásával elismerte; Austria s Po­roszország mindig csak a szövetség megbízásából cse­lekednek, a miből eredő jogok s kötelességek szövet­ségiek. Austria nagyhatalmi állásából sem származtat­ható beavatkozási jog. Austria elidegeníti magától egyetlen biztos barát­ját , és azáltal, mert Keresztélytől az alkotmány visz- szavonását követeli, már holsteini berczegül ismeri el őt. A mexieóiaknak megengedtetik a fejedelemválasz tás, és egy német törzsnek nem akarják megadni hoz­zátartozó uralkodóját. A herczegségekbeni mozgalmak forradalmiaknak mondatnak, vájjon a bajor meg szász királyok s ministerek forradalmároké- V Csatlakozik a resolutióhoz, ámbár ennek tüzetesebb formulázását óhaj­totta volna. B. Tinti: Fődolog a béke fenntartása. Mig a kormány a szerződések terén marad, nem lehet azzal vádolni, hogy nincs czélja. A bizottmányi javaslat első részével egyetért, de a 10 millió praeliminálását helyes­nek tartja. A kormány ezen összeget a holstein-lauenbur- gi szövetségi executióra és nem a schleswigi expeditióra kéri. Ha attól tartana,hogy a pénz másra fordittatik, szin­tén a megajánlás ellen szavazna. Akiadás jóváhagyásé nak népképviseleti jogával szemközt a korona hadüze­neti s békekötési joga áll; összeütközést nem remél. A kormány czélja a kétségbevonhatlan jog biztosítása. A resolutió, melynek nincs gyakorlati értéke, veszélylyel fenyeget. Azonban ellenei sem akarnak a kormánynak föltétien bizalmat szavazni, ugyanazért 80 társával na­pirendre térést indítványoz, annak kijelentésével, mi­szerint a kormány, felelősségének érzetében mindent el- követend, hogy a herczegségeket jogaikhoz segítse. A vita ezáltal ne szakittassék meg, sőt (5 inkább azt óhaj­taná, hogy az államminister az összes ministerium ne­vében nyilatkoztassa ki, s nyugtasson meg az iránt, mi­szerint a Poroszországgali együtt-tartás nem lesz befo­lyással Austria belviszonyaira. (Bravok.) Kuranda: A napirendre térés ellen szól. Aus­tábcxa. Napi njdonv ágok. * Gr. P á 1 f f y Mór kir. Helytartó ő excja Bécsböl Budára visszaérkezett. * A nemzeti kaszinóban tegnap d. u. 4 órakor ezen úri gyülekezet tagjai lakomára gyűltek egybe, mely gróf Széchenyi István emlékezetére itten először tarta­tott. Az áldomást a dicsőültre b. Wenkheim Béla mondá el. Az ép oly ünnepélyes mint érdekes lakoma részleteiről, mely e sorok Írása alatt még javában folyt, holnap bővebb értesítést vélünk adhatni. Addig is meg­említhetjük, hogy e lakomán először járt kézről kézre azon serleg, melyet gr. Széchenyi István a kaszi­nónak hagyományozott s örökösei épen a kaszinó leg­utóbbi közgyűlésére küldtek meg. Az aranyozott ezüst serleg remekmű; rajta e feliratok: „Nem halt meg az, ki lionosinak emlékezetében él“, „Borúra derű 1831.“, továbbá a gr. Széchenyiek családi czimere e jelszóval : „Si Deus pro nobis quis contrajno s“, bevésve a nagy ha­zafinak 18 irodalmi müve czimeivel együtt. A dicsöült óhajtása volt, hogy e serleg minden évben tokaji borral töltessék meg és Urittessék ki az ő emlékezetére. * A kolozsvári nemz. színház részvényesei m. hó 29-kén tárták nagy- gyűlésüket elnök gr. Mikó Imre ő nmga házánál. Az elnöki beszédből kiemeljük a követke­ző adatokat : Részvényeseink száma ötszáz körül van; alapítóink­nak — kiket a sors többel áldott meg — ^ névértékben 43,000 forint alapítványt köszönhetünk, 1861-ben pedig az intézet elkölthetlen pénzalapját névértékben 81,000 forinttal sikerült gyarapitanunk az által, hogy Ö Felsége az 184V3-ki országgyűlés által királyi megerősítés alá ter­jesztett törvényezikk alapján ismételt kéréseink s felter­jesztéseinkre nem csak a színházi pénzalap által, a neme­si felkelési pénzalapnak régi időktől fennállott tartozását elengedni, de magát a most említett nemesi felkelési alapot ajándékul adni méltóztatott. Intézetünk szellemi oldaláról is mutathatunk némi — habár csekély — eredményt. Színházunkban az előa­dás a szokott időkben soha fenn nem akadt, díszítmény-, ruha- és könyvtárunk gyarapodott, a főépületet épen fenn­tartottuk, ahhoz egy czélszerü melléképületet emeltettünk, melyben könyv- és ruhatár, festő-, tanuló-, öltözőszobák vannak, továbbá egy alkalmas anyagszertárt építtettünk, végre az intézetet művészeti czéljai elérésében évenkint 2000 frt rendszeres segélyösszeggel gyámolitottuk. Nyu­godt lelkiismerettel merjük mondani, hogy annyit tettünk, a mennyit erőnk s a körülmények engedtek. * W o r m s Anthony, Worms G. A. tekintélyes ezég fő­nöke, több barátjával egyesülve Londonban aláírást indí­tott meg honunk szükölködöi javára, mely immár 3000 font sterlinget (30,000 ezüst ftot) eredményezett; ezen összeg rövid idő múlva Magyarországba fog érkezni. (H.) * Európai nevű elhunyt tanárunk B e n e Ferencz fia B e n e Rudolf, mintegy édes atyja bokros érdemeit folytatandó, az utána öröklött nem kevesebb mint 10,000 kötetből álló könyvtárt, melynek igen értékes orvosi- és természettudományi munkáit maga az érdemdús elhunyt mély tudományu alapossággal és szakismereti rendsze­rességgel gyüjtó egybe, a magyar kir. egyetem orvosi fa­kultásának ajándékozta, még pedig oly, e közkincs jó hasz­nálatát előmozdító intézkedéssel, hogy a könyvtár az or­vosi tanszak valamely alkalmas helyiségén mielőbb fölál- littatván, a vagyontalan, de tudomá nyukban komoly buz­galommal búvárkodó ifjak minden nehézség nélkül a le­hető legczélszerübben használhassák. * Kormos Béla irótársunk köz- és váltó-ügyvédi irodát nyitott a váczi-utczában 12. sz. a. * Színházi hírek. A pályavigjátékok közöl egy, a „Balekfogók“ visszavonatván (pedig mint a Fama mondja, ennek szerzőjével a pálya-aranyok legmeghittebb lábon szoktak állani), még csak egy pályavigjáték van hátra : „Az első nyilatkozat“, (2 felv.) mely péntekre tűzetett ki. A bírálók mindjárt szombaton összeülnek, hogy a két jutalmat a nyertesek közt kiosszák. Kiváncsiak vagyunk az eredményre. Holnapra Katona „Bánk kán“-ja kerül színre, az eredetit megközelitőbb szöveg szerint. A czimszerepet ezúttal Lendvai tanulta be. — 12-kén „Bru­tus és Lu: reezia“ Hugo Károly szép drámája adatik, melyet különösen a közönség figyelmébe ajánlunk, miután a jövedelem felét a generosus igazgatóság a Becsben nyo­masztó körülmények közt tengődő szerző javára ajánlá föl. Hálátlanabb alig volt kor és sors egy költő iránt, illő, hogy ezt a végszükség perczeiben némileg reparál- juk. — Az előkészületekre kitűzött drámák közt két uj eredeti mü is van : „A gályarab“ Némethy Györgytől és „Fel és le“ Szigligetitől. — Neruda k. a., a nálunk is is­mert s a Neruda csárdással ünnepelt hegedUmüvésznö egy svéd karmesterhez ment férjhez. * Budai népszínház. Szerdán a hazai szükölködök és a kasssai magyar színészet állandó megalapítására jótékony czélu előadásul az „Ö r- dö g p ilulái" adatnak. Figyelmeztetjük reá a két szép jótékony czél pártolását előmozdítani óhajtó közönséget. — Múlt hó 17-én reggeli 3 óra tájban A. István szabadságos katona, s B. István napszámos V. János szűcs- mestert a mohácsi piaczon megtámadták, egy tolikéssel nyakán több szúrást ejtettek, s tárczáját 40 fttal elrabol­ták. A kirablott szücsmester másfél óra múlva sebeiben meghalt; a tettesek elfogattak, s a hatóságnak átszolgál­tattak. — A „PestBudinske Wedomosti“ f. évi 3 ik számá­ban egy trencsini tudósítás közöltetik, mely szerint Tren- csénmegyében állítólag a múlt évben a hüvelyes vetemé- nyek, a burgonya és gyümölcs mint azon vidék főtermé- k( i csak nagyon csekély termést hoztak, a marhának ára pedig oly alacsony, hogy annak eladása nem nyereséges. Biztos forrásból meritett tudomás alapján állíthatjuk, hogy Trencsénmegye felsőbb vidékein az említett termékek múlt évben lia nem is bőven, de mégis oly mennyiségben termettek, hogy e miatt Ínségtől tartani nem lehet, a mar­ha ára pedig napról napra emelkedik, s e részben az éi - dekelt tudósításnak semmi alapja sincs. Ezt annál inkább sietünk közzé tenni, minél igazolhatatlanabbnak tartjuk azon hírlapi tudósítók eljárását, kik — meg nem foghat juk, minő okból — az Ínség terjedelmének túlságos rajzai­ban gyönyörködnek, s ezáltal alaptalan aggodalmat köl­tenek. * Mint Bécsbi l jelentik, a Duna jegének állása ott akkép alakult, hogy az árvíz iránti aggodalmak napról napra fogynak. Pozson és Greifenstein közt a jégen nyí­lások támadtak. A viz apadóban. Január 30-kán reggel Nuszdorfnál a vízállás 4' 2" volt, a nagy Dunaiadnál 2' 2", a bécsi dunai csatornában a Ferdináildhidnál 6' 0" 0 felül, a szimeringi mezőnél 10' 10". Pozsonból 28 ról es­teli 9 órakor 4' 3" vízállást jelentettek. * A pesti állatkert ügyével megbízott választmány a pesti városház gazdaságqhivatal- helyiségeiben Gamperl tanácsos ur elnöklete alatt gyűlést tartott, a melyben fő­kép a városerdejében kijelölendő s a város által az egy­letnek ingyen átengedendő tér meghatározása képezte a főtárgyat. * Mint halljuk, a „bolondok estéje“ jövő vasárnap lesz a lövölde tánezteremében. Igen számos látogatásra számítanak. * A kolozsvári közönség váratlan meglepetésben részesült. Az ottani ev. ref. fötanoda m. hó 24-én tartott nyilvános próbatételén az ifjúság az első zeneszakasz zá­csiilnrfnknn f. Iií 4-<*n jelenik me«\ radékául a Dunanant játszotta, ugyanazon Dunanant, me­lyet pár hóval azelőtt kifütyöltek. Hiába, a mi „classicus“, elébb-utóbb kiküzdi diadalát. * A „Nefe'ejts“ czimü képes divatlap egy nemzeti érdekű nagy mülapot Ígér előfizetőinek a folyó félévben. * Vesztei' Sándor, az elsők egyike, ki egy ma­gyar társasággal a magyar tánezot megismerteié külföl­dön s bárom évtizeden át tanítá az ifjú nemzedéket daliás tánezunkra, január 22-én Debreezenben elhunyt élete 53. évében. Veszter szepességi születésű volt. * Az „Arad“ pesti levelezőjét figyelmeztetjük, hogy Szigligeti már igen régen akadémiai tag. Vagy a t. leve­lező is azt tartja: „ez már oly régen volt, hogy tán nem • • qU is igaz t * A pesti evang. magyar gyülekezet holnap, f. hó 3-án d. u. 6 órakor az iskolai teremben osztályos köz gyűlést tart. * Abdallah és Sadik Tunisból raktárt nyitottak Pes­ten, az „Európa“ szállodában első emelet, 11. és 12. sz. a., keleti áruezikkekböl, u. m.: valódi tunisi női bál-bur- nusz, persiai fickoux és echarpe, keleti drágakő- és ék­szeráruk, japáni varró és ékszer-szekrénykék és keztytt- katulyák, chinai legyezők és érez service. Csak rövid idő­ig tartózkodnak itt. * Megjelentek „A hazai fenyitö eljárásra vonatkozó szabály-rendelete k“, hiteles adatok, nyomán összeállította Résö Ensel Sándor, pestm. t. ügyész. A mun- kácska igen díszes zsebkiadás, ö'/2 iv. Ara 50 kr. o. p. Közöljük a tárgymutatót, mely legjobb fogalmat ad e mii­ről és egyszersmind ajánlásul is szolgál. Tárgymutató. 1. Az ideiglenes törvénykezési sza­bályoknak a bünfenyitő eljárásra vonatkozó része. — 2. Azon büntettek és vétségekről, melyekben a felperesség ideiglenesen a polgári hatóságok köréből a katonai bíró­ságok törvényhatóságához utasittatott. 3. A mezei rendőr­ség pontos kezelése tárgyában kibocsátott körrendelet. 4. A magyar kir. kúria kebeléből alakítandó kegyelme- zési tanács iránt kibocsátott kir. leirat. 5. Az austriai alattvalók által Törökországban elkövetett büntető cse- lekvények illetősége iránt kibocsátott helytartótanácsi in­tézmény. 6. A bünperbeli elítélteknek fölebbezési jogukra való kitanitásukra vonatkozó udvari rendelvény. 7. Rögtönbii'ósági szabályok. 8. A nő és férfi fegyenczeknek a kitűzött állami fegy’názakbani elhelyezési módja iránt m. kir. helytartó tanácsi intézmény. 9. Az állami fegyin­tézetben letartóztatott fegyeneznek bűnügyi tárgyalások­ra! idézése tekintetében a nmg. magy. kir. helyt, tanács engedélye kikéréséről. 10. Az erdei kihágást tárgyalá­A mai szent ünnep miatt lapunk közelebbi száma

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents