Sürgöny, 1864. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1864-02-02 / 26. szám

th­a a háború eshetőségében vagy azt mondhatta volna, hogy a szövetség túllép illetékességén, mi ellen ő til­takozik, vagy akkor is a szövetséggel tartott volna, ha Schleswig elfoglalása régi jogok védelmére háborúba kever bennünket. Szónok bőven fejtegeti, hogy utóvég­re is bábomra kerül a sor, kiterjeszkedik az olaszor­szági ügyekre és gondoskodást ajánl, miszerint ez eset­ben erős barátai legyenek Austriának. Tétettek ugyan e tekintetben kísérletek, de eredmény nélkül. Roszalja, hogy a kormány a bizonytalan békének adott előnyt. Bizalmatlankodik a franczia császár ellen és azt kérdi, nem lehetséges e, hogy Napóleon, akaratát kiviendő, 100,000 embert toland délről északra. Itt fog az össze­ütközés megkezdetni, de hol szakadand vége ? A schles­­wigi expeditió csak gyöngíti Austriát, míg Poroszorszá­got erősíti. Szónok nem képzeli, hogy a ministerium, melynek néhány tagja a bizalmat bírja, valamit a kö­vetkezmények megfontolása nélkül tenne, és azt hiszi, hogy e talánynak is megvan a titkos kulcsa. A resolutió mellett szavaz, a­mely— véleménye szerint— nem le­het mérsékeltebb. B. Pratobevera: A resolutió ellen nyilatko­zik, és ezáltal erősítni véli az austriai alkotmányos éle­tet. A koronának kétségbevonhatlan hadüzenési s bé­kekötési joga van. Angliára hivatkozik, hol a kabinet gyakran cselekszik a közvélemény ellen. — A politi­kában mindent a siker határoz meg, és ő nem venné lelkére, hogy a bizalmatlanság valamely jele által a kormány megkezdett munkájában akadályoztassék. (Bravok a középen.) Skene : Annak, a­ki most kormányozni akar, a pénzértéket kell ismernie. A kormány bizonyos bu­kás elé megy. Pénzügyi helyzetünk komor, 1854-ben csaknem 200 millió deficitünk volt. Az, a ki fél meg­fordulni, elvesz. Mindig a birodalom becsületét s hatal­mi állását említik fel, mely szavak helyesen igy for­díthatók : „hiúság“, „nagyhatalmi vágy“. (Elnök inti szónokot, hogy ily személyes kifejezésektől tartózkod­jék.) Ha nem szólhat nyiltan, leül s hallgatni fog; azt hiszi, egészen tárgyilagosan szólt. A kormány becsülete abban áll, hogy jól kormányozzon és az ország becsü­lete, hogy a polgárok büszkék legyenek, amaz állam­hoz tartozni. Az úgynevezett hatalmi állás fogalmának meggyőződése szerint többet köszönhetni mint a fél államadósság. A látszólagos hatalom kedvéért feláldoz­ták a valóságos hatalmat, mert a valódi hatalom a benső erőben áll, és ezt gyakran egészen eltékozlák. A ministérium azt mondja, megkezdte a háborút, mert tart az átalános háborútól; ez azon férfi logikája, a­ki elvette életét, mert félt a haláltól. (Derültség). A kor­mány nem tarta szemei előtt, hogy az országok vasút után sóvárognak, a folyamok rendezetlenek sőt, és nemcsak tömérdek belföldi tőkét használt fel, hanem külföldit is, inproduktív czélokra, ily politika pénz­ügyi bukásra vezet. Hanem e kérdésnek még más ko­moly oldala is van. Hadat viselni, békét kötni a koro­na kiváltságai közé tartozik, de míg a birodalmi ta­nács együtt ül, nem lehet pénzt jóváhagyás nélkül kiadni, most ez történik naponkint, és ez alkotmány­­ellenes. Igaz, hogy azt mondják: Mire a lárma ? a pénz ki van adva és nem jövend vissza, de épen ez a baj. Tiltakoznia kell oly bevégzett tény rendszere ellen, a­mely már a házba is igyekszik behatolni, mert az utoljára a kormány hibájának részesévé teendi magát a házat is, s mert fél, hogy ezen az uton az absolutis­­mus új formájának nyujtandnak kezet, a­mely veszé­lyesebb leendne a réginél. Inkább semmi alkotmányt nem akar mint álalkotmányt, (baloldalon brávók) mert ez még az Austria jövőjébe helyezett utolsó reményt is aláásná. A resolutió mellett szól. Schindler: A birodalmi tanács ezen üléssza­kától minden oldalról sokat vártak, de nem a ház az oka, ha az nem mutathatja fel az eredményt, melyre számítottunk. Roszalja, hogy a ministérium épen a mos­tani válságos időkben fogja karon a berlini kabinetet, ezt oly háborúba kísérendő, a­mely Austria érdekeitől s reményeitől igen távol áll. Ha a mostani s a még nem ismert közelebbi ministérium nem nyújt is elég kezes­séget aziránt, hogy minden hibától ment, vannak még férfiak, k­inek politikája iránt bizalommal viseltetik. A fegyvercsörgés mindig aggodalmat szül alkotmányos országban. Az ifjú alkotmány félve tekint a gyorsan kivont kardra. Vonatkozik a Bach korszakra, melyben, sokra az illető erdésztiszt vagy erdőtulajdonos meghí­vása iránt kelt magy. kir. helytartótanácsi intézmény. 11. A halálitéletek végrehajtása alkalmával az óvatiok és tün­tető szónoklatok megakadályoztatásáról. 12. A köztiszt­viselők megvesztegetésének, vagy megvesztegetések kí­sérletének büntetőjogi beszámítása iránt kibocsátott üdv. rendelvény. 13 Azon eseteknél követendő eljárásról, mi­dőn valamely rend vitéze bűnös cselekmény miatt biróilag bűnösnél ítéltetik. 14. Fenyitő törvényszék bíráskodó tagjainak számáról s a csekélyebb ügyek ülésen kívüli elintézésér­ől. 15. A zsidó foglyoknak böjti napjaikon való élelmezéséről­ 16. Az elitélt franczia alattvalók iránti idő­szaki jelentésekről. 17. Hamis és vétkes bukások, fizetési beállítások, koholt követelések, szerződések vagy okira­tok alapján jóhiszemű hitelezők kárára eszközlött álnok átruházások, átiratások és végrehajtások hivatalbóli nyo­mozásáról. 18. Az ügydarabok kidolgozása és elintézése, Úgy az ülésbeni tanácskozás és határozat­hozatalrai uta­­sítás. 19. Bünperbeli rádiónak védelmezésére a magán ügyvédek sorából leendő te­rvetések iránt kelt üdv. ren­delet. 20. Jövedék áthága miatt hozott behajthatlan pénzbeli büntetésnek megfelelő fogság­ bü­ntetésre a me­gyei törvényszékek által leendő átváltoztatásáról. 21. Az uzsorásoknak törvény előtti üldözésére a kir. ügyek igaz­gatósága, a kir. kincstár számára megítélt követelés stb. végrehajtás utjáni behajtására a cs. kir. pénzügyészség illetőségéről. 22. A fegyintézetbe szállított fegyenczekre vonatkozó értesítő táblák iránt helytartósági intézmény. 23. A szomszéd tartományok hatóságaival eszközlendő összes levelezésről szóló helytartótanácsi intézmény. 24. A szabad királyi és mezővárosok bíróságai által a bűne­setek tárgyalásánál szorosan megtartandó szabályok. 25. Utas jó válasz azon kérdésre, várjon a fenyítő bírásko­dás a rendezett tanácsú mezővárosokra is kiterjesztett­nek tekintendő é­s 26. A kihágások és vétségek esetébeni eljárás a bíróságokat vagy a közigazgatási közegeket il­­leti-e ? e kérdésre intézett udvari rendelvény. 27. A köz­biztonsági állapotról szóló jelentéseknek évnegyedes be­mutatása iránt magy. kir. helytartó tanácsi intézmény. 28. A vasutaknál, gőzhajóknál és más nagyszerű vállalatok­nál alkalmazásban lévő hivatalnokok és szolgák fenyítő i­gyekleni idézése iránt kiadott kir. leirat. 29. Az első bí­rósági orvosi és vegyészi szakértők véleményén felül, az egy­etemi orvosi kar véleménye kikérése iránt kir. leirat. 30. büntető ügyekben tiszti ügyészek általi felebbezés kötelességeiről királyi leirat. 31. Hivatalos hirdetmények­nek a hazai hivatalos lapokban és külföldieket érdeklők­nek a „Wiener­seitung“-bani közzétételéről.32. Jövedéki áthágás miatt ha­tározott behajthatlan pénzbírságnak fog­ság, büntetésre leendő átváltoztatása iránt kelt kir. leirat. 33. A városi törvényszéknek személyi bírósági illetősége kiterjed-e a város területén létező megyeházban lakó sze­mélyekre vagy nem ? 34. Az erdők káros kezelése és pusz­títása ellen előforduló panaszok az 1857. erdészeti rend­szabály, vagy az 1807. 21. tvez. alapján intézendők e el? 35. A törvényszéki egészségügyi személyek illetékei iránt btv. tanácsi intézmény. 36. A cs. kir. tisztviselők elleni be­csületsértés miatt beadott keresetek, mint egyéb bűnvádi ügyek a katonai biróságok hatóságának rendeltetnek alá. 37. A magyar kir. helytartótanács rendeletét az erdők fentartása érdekében. 38. Az államhitelpapírok minősé­gének megbírálására nézve a fenálló bankbizottság valót­lansági bizonyítványának kiállítása mikor nélkülözhető. 39. Egyes megyei vagy városi tisztviselők eljárása ellen emelt panaszok- s tett feladásoknál egy külön vizsgáló biztosnak kiküldéséről. 40. A központi statistikai bizott­mány részére készítendő fenyitőügyi kimutatásokról, úgymond, a birodalom centralisatiójának szükségét ér­zék, azonban csatazaj támadt, a takarékos nép ládái­ból kincseket emeltek ki, melyek hadiczélokra fordit­­tattak, és ama férfiút, kiről ő azt hitte, hogy díszfoga­­ton vonul a dicsőség templomába, a lovak a pápai nunciatura kápolnájába ragadtak. (Derültség, tartós tetszés). Ki akar most Európában háborút ? Senki, csak az, ki hódítani vágy és ez a reactio, mely térben leg­többet vesztett. A franczia törvényhozó test s senatus határozottan visszautasítják a háborút, mely érdekek szorítják tehát Austriát arra. A háború által sem bel , sem kül­ irányban nem mozdittatik elő Austria fejlődése. A ministerium köte­lessége lett volna minden megrázkódtató politikát ke­rülni. Ha a háború helyett egy a magyar kérdés meg­oldására vezető lépés lepett volna meg benn­ünket, ha azt tapasztaltuk volna, hogy az alkotmányosságra káros bureaucratia végre csökkentetik , örömmel üdvözölnék a ministériumot; de ez, az imént említett kérdéseknél nem lépett ki habozásából. Hogy ne csodálkoznánk, látva, miszerint azon ministérium, a­mely nem képes az alkotmányt fölépíteni, most háborúba keveredik. Ezt a szegény tartományok bizonyára nem helyeslendik és szintén a resolutio mellett fognának szavazni. A bé­két azok akarják, kik a rosolutiot. Szónok a vámkérdésre térvén át, megtörténhető­­nek állítja, hogy egy külügyminiszer a fejedelmek vi­­szálkodása közben megfeledkezik a nép kenyeréről. (Bravók.) Feltűnő találkozása a körülményeknek, hogy Magyarországból épen akkor jött az első hír arról, mi­szerint a segélypénz még nincs folyóvá téve, midőn a hadipénztárakat a schleswigi invasió számára tele­töm­ték. A háznak azon feladat jutott, hogy fenntartsa a birodalom alkotmányos fejlődése iránt a bizalmat, to­vábbá, hogy az államháztartásba rendet hozzon be és most háborút visel a kormány. Ez megoldhatlan talány. Külföldön a háború személyunióért viseltetik, a­melytől itt benn iszonyodnak ; ha sikert nem aratunk elvben, meggyengülve térendünk haza és hiányzani fog erkölcsi erőnk, alkotmányunk alapföltételeit a biroda­lom külön részeiben kivinni, m­ég ellenkezőleg praejudi­­kálunk belől, és a birodalom hatalmi állása nem ke­vésbé veszélyeztetve van. Austria külpolitikájára sem várható e háborútól siker. Szónok ezután mutogatja hosszasabban, mily ká­ros Austriára nézve a Poroszországgali együtt- tartás, és Bismark ellen több mérges nyilat röpít, míg tovább így szól : Azt mondják, Austria nem majorizáltathatja magát; Palacky, Deák és mások is ezt állítják. Ha nem megyünk a többséggel, azt várhatjuk, hogy azok, kik most nem értenek velünk egyet, ha sereg álland hátuk mögött, ellenünk indulandnak, a­midőn ismét a fegyverzeteihez értünk, a bölcs kabinetek azon ultima ratiójával, melyet csak a peres­ kérdés terén lehet el­hallgattatni. Ott, hol a szövetségi jogról van szó, ké­szek vagyunk pénzt megajánlani. Tagadja, hogy ha már az austriai zászlók lengenek, a b. tanács jóváha­gyási joga utólagosan, vagy előlegesen gyakorlatba vétetett, lett légyen bár a bir. tanács a cselekvény kezdeténél együtt. Szomorú volna úgymond, ha az al­kotmányt évenkint bizonyos összeggel kellene meg­venni. (Derültség.) Czélzást tesz még azon módra, melylyel majorizálni szoknak, midőn azt mondják: „veszedelem forog fenn“; csakhogy egy kalap alá von­ják a követeket és végre határozottan a resolutió mel­lett szavaz. (Folyt. köv.) Az országos gazdasági egylet közelebb tartott közgyűléséből még a következőket utánpótoljuk: Orczy Béla b. indítványozza,hogy — miként a magyar földhitelintézetnél s az alakuló borkiviteli tár­sulatnál közvetítő szerepet vitt a gazda­egylet, a do­hánytermesztésre nézve hasonló eljárást kövessen. Ez indítványt pártolólag elfogadja a közgyűlés. Érkö­zy Adolf indítványai következők: Irassék meg hazánk mezőgazdasága oknyomozó története, va­lamint az iránt is történjék intézkedés, miszerint ezen túl minden esztendőnek gazdasági története, kiváló fi­gyelemmel a hazai és szomszéd országok légtünemé­­nyi észleléseire, évről évre megirattassék, úgy hogy az Kisf­aludy-társaság. A Kisfaludy társaság három évre választott elnö­keinek és tisztviselőnek hivataloskodási ideje letelvén, ezek a jan. 28 dikai ülésben lemondtak, a társaság azonban eddigi elnökeit és tisztviselőit kivétel nélkül újólag megválasztotta. Az elnökök s az igazgató vá­lasztása, jóváhagyás végett, fölterjesztetett, s ha ez meglesz, 1804-től 1867-iki febr. 6-dikáig a Kisfaludy­­társaság elnöke ismét b. Eötvös József, alelnöke Toldy Ferencz, igazgatója Arany János lesz, pénztárnoka Szathmáry Lajos, titkára Greguss Ágost, segédtitkára Tóth Kálmán. A jan. 28-dikai ülés egyszersmind tagválasztó ülés lévén, a társaság ezúttal Pálffy Albertet, a beszély­­irodalom terén szerzett érdemeiért, választotta be tag­jai sorába. A balladai jutalomra a kitűzött határidőn túl még két pályamunka érkezett ide: az egyiknek czime „Hu­­nyady János“ s jeligéje. Az enyészet dúló angyala m­ár minden földit eltemet. Az összedült világ romain Ragyogtatja az érdemet; a másiknak czime „Erdélyország vértanúi“ s ez csak módosított párja egy kellő időben beküldött s pályá­zásra is bocsátott balladai pályamunkának. Az illető szerzők azt kívánták, hogy elkésve beküldött mun­káik szintén bocsáttassanak pályázatra, az első különö­sen azon okból,minthogy ő, mint­­ velében állítja, mun­káját még dec­ember elején küldte volt be postán a társaság titoknokához, kihez azonban azon pályamun­ka nem érkezett. A társaság azt határozta, hogy a ki­tűzött határidőn túl beküldött két pályamunka nem bo­csátható pályázásra ; az első nem, mert szerzője nem igazolhatja, hogy azt a határidő előtt a társasághoz el­­küldötte; második nem, mert ennek szerzője maga is elismeri, hogy módosított pályamunkáját a határidőn túl küldi be. Az ismeretlen szerzők ennélfogva ezennel fölszólíttatnak, hogy pályázatra nem bocsátott pálya­munkáik iránt alulírottnál rendelkezzenek. A pályázatra, bocsátott 35 balladai pályamunka megbírálásával megbízott választmány jelentése fölol­vastatván, a társaság e jelentés alapján a tíz arany ju­talmat a „Halvány Panna“ czimli, XIV-dik számú s „Minden pálya dicső“ jeligéjű pályamunkának, mint aránylag legjobbnak, kiadatni rendelő, egyszersmind azonban elhatározd, hogy az a febr. 6-dikai közgyűlé­sen nem lesz fölolvasandó. Ugyanekkor fog kihirdet­­tetni a részletes!) jelentés is a balladai pályázat ered­ményéről. Az illető jeligés levélke fölbontatván, a ju­talmat nyert ballada szerzőjéül Tóth Endre tünt ki. A többi 34 jeligés levélke elégetésével Tóth Kálmán segédtitoknok bízatott meg. Ezután megállapitá a gyűlés az 1864-re kitűzen­dő pályadijakat, melyek a febr. 6-dikai közgyűlésen fognak kihirdettetni. Megállapittatott a febr. 6-dikai közgyűlés tárgya­inak sora is, mely­ legközelebb egész terjedelmében közzé fog tétetni. Bejelentetett, hogy R­u 1t­k­a­y Márton úr egy 100 ftos földtehermentesítési kötelezvénynyel a társaság alapítói közé állott, Hindy Mihály kegyesrendi tanár úr pedig a könyvtárt gyarapította „Római régiségtan“ és „Kézi szótár P. Virgilius Maró műveihez“ czimü két munkájával. Az előadást ez ülésben egy mutatvány képezte Madách Imre tag „Tündérálom" czimü, készülőben lévő drámai költeményéből. Pesten, jan. 30-dikán 1864. Greguss Ágost, titkár. A Kisfaludy-társaság f. évi február 6-án, mint dicső emlékezetű Kisfaludy Károly születése napján, d.­e. 10 órakor a magyar nem­zeti múzeumban tartja XIV-ik közgyűlését, hol a társaság alapítóit, pártolóit és a ma­gyar szépiro­dalom minden barátját szívesen látja. A terembeli első sorok hölgyeknek tartatnak fenn. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titoknoki előadás a társaság munkálkodásáról a lefolyt 1863-dik évben. 3. Emlékbeszéd Vörösmarty Mihály fölött, báró Kemény Zsigmond tagtól. 4. „Uj biblia“, szatíra, Székács József tagtól. 5. Jelentés az 1863-dik évi pályázatok eredmé­nyéről, s az uj pályadijak kihirdetése. 6. Elnöki zárszó. A titoknok. A magyar képzőművészeti társulat, f. hó 15-én tartott rendes választmányi ülésében főkép a sorsjegyek elkelését czélze újabb intézkedéseket tett, névszerint,ez ügyben bizományosan Perlmutter bankár még eladatlan tetemes sorsjegy- készletéből ismételve 5000 sorsjegynek visszavétele ment határozatba s ezek eladása érdekében a társulati tagokat, a hazai kaszinó­kat és olvasóegyleteket is hazafiui bizalommal fölkérni rendelte. Egyéb,a társulat belkörébe tartozó ügyek elinté­zésén kívül az elnök által benyujtatván Medve Imre ed­digi szerkesztő lemondása, helyébe a legközelebbi köz­gyűlésig Keleti Gusztáv választatott meg társulati szerkesztőül. Újabb, a társulatnak beküldött ajándékok Jókainé arczképe Deutsch testvérektől; a magyar encyklopédia 5-ik füzete Orlai Samu, s 5 darab rézkarcz Marastoni József ur részéről, miért a választmány szives köszöne­tet mond az illető ajándékozóknak. Továbbá jelenti a titkár, hogy a „Hunnok harczá”­­ból Emich ur által eladott példányok után 23 ft- 31 kr., mint az eladási összeg 10 százaléka, mely korábbi ha­tározat folytán a társulati nyugdíjintézetet illeti, ennek tőkéjéhez csatoltatott s a takarékpénztárba tétetett. Végül egy elvkérdést döntött el a választmány. Kiderülvén ugyanis a titkár jelentéséből, hogy egy tár­sulati tag a társulat tulajdonába átment képének kő­­nyomatú másolatát áruba bocsátotta, miután e lépés megengedhet­ősége iránt tényleges törvényeink nem határoznak : az igazgató-választmány közhírré teszi, hogy a képzőművészeti társulat az általa megvett mű­vek kiadási, vagy bárminemű másolatokban terjesztési jogát is a magáénak tekinti, hacsak a művész, előző kikötés mellett, e jogot önmaga részére igénybe nem veszi. A m. k. művészeti társulat szerkesztősége, utóbbi évekként összeállított története a júniusi nagy­gyűlésnek mindig bemutattassék. Minthogy hazánkban a földöntözés alkalmazásá­nak égető szüksége mindinkább előtérbe nyomul, ez azonban főleg vízjogi törvény nélkül általánosságban életbe nem léptethető,név szerint a fölöntözés érdekében földöntözési oly munkálat készítése iránt intézkedjék, melyben az időszerinti birtok- és jogfogalmakhoz ké­pest a vízjog is törvényjavaslati alakban kidolgozva legyen. Az első azon időre, midőn az egyesület a szük­séges pénzösszeggel rendelkezhetik, a közgazdászati osztály figyelmébe ajánltatik. A légtüneményeket illetőleg az Akadémia már kezdeményező intézkedéseket tevén, az egyesület azok­hoz támogatólag járuland. A vízjogi törvény, az ez ügyben történt 1843 ki kezdeményezésre visszatérve, szintén a közgazdászati osztályhoz utasittatik. Az uj választásokra szavazatszedő bizottmány neveztetvén ki, ennek elnöke Cziráky János gróf be­adván a szavazás eredményéről szóló jelentést, ebből az tűnt ki, hogy: A bizottmány jelenlétében beadatott összesen 72, azaz hetvenkét szavazati iv, mely bizottmányilag lezá­ratván, lepecsételtetett. A szavazat számítása végett újra egybegyült bizottmány által a sértetlen pecsét feltöretvén és a szavazati ívek egyenkint átnézetvén, a szavazatok pontos összeszámítása következő eredmény­re vezetett: a) Általános, azaz összes szavazattal elnökül gróf Festetics György ; hasonló általános szavazattal az összes szavazatokból csak egy-egy, t. i. a jelenvolt ille­tő megválasztottaké hiányozván, alelnöknek L­ó­n­y­ay Gábor és Korizmics László választattak meg. b) Választmányi tagokat megválasztattak a kö­vetkező szavazati rendben és általános többséggel: Deák Ferencz 72, Benkő Dániel 71, Darányi Ig­­nácz 71, báró Eötvös József 71, Kenessey Kálmán 70, gróf Cziráky János 70, gróf Szapáry Antal 70, gróf Szapáry Gyula 70, Lónyay Menyhért 70, Majláth György 70, Peterdy Gábor 70, Trefort Ágoston 70, Zichy Nándor 7r. 70, Bezerédy László 69,gróf Dessew­­ffy Emil 69, Somssich Pál 69, gróf Apponyi György 69, gróf Festetics Ágoston 68, Gorove István 68, Hajós József 68, Havas Ignácz 68, gróf Károlyi György 68, gróf Károlyi István 68, Pólya József 68, báró Sina Si­mon 68, Szendrey Ignácz 68, Ürményi József 68, Czil­­chert Róbert 67, Hollán Ernő 67, Kovách László 67, báró Podmaniczky Ármin 67, Csengery Antal 66, Ér­­kövy Adolf 65, Wodianer Albert 65, báró Sennyey Pál 63, báró Wenkheim Béla 63, Lejtényi György 63, gróf Andrássy György 62, Lits Antal 62, gróf Zichy Nép. János 62, báró Orczy Béla 61, Jurenák Pál 58, Hein­rich N. János 58, Almássy Pál 56, Abonyi István 47, gróf Károlyi Sándor 45, Ghyczy Ignácz 44, Szathmáry Lajos 42 szavazattal. A Concordia czímű pesti izraelita jóté­konysági egylet közgyűlése f. hó 23-án a volt izraelita imaháznak igen fényesen diszített és világított helyiségeiben tartatott meg, s a közel 500 tagot számító egylet számos képviseletén kívül sok tiszteletbeli vendég is volt jelen. Az egylet elnöke P­o­z­n­e­r Károly Lajos úr, ki az ő sokoldalú tevékenysége által a legszélesebb körökben a legna­gyobb elismerést vivta ki magának, a közgyűlést tar­­talomdús beszéddel nyitá meg, mely a hallgatóságnak szivébe hatott, s az ünnepélyes pilla­natnak a magasb ihlet bélyegét kölcsönzé. — Erre Barnay Ignácz bizottmányi tag, egy minden körben nagyon tisztelt személyiség, ki az egylet alapítása körül nagy érdeme­ket szerzett magának, felolvasás­a mint halljuk­­ az általa szerkesztett higgadt általános jelentést, melyből kitűnik, hogy mindenekelőtt az egylet ü­dvteljes műkö­dése különös méltánylást érdemel. A lefolyt évben t. i. nem kevesebb mint 1264 egyén tartatott az egylet költ­ségén orvosi ápolás alatt, kik nagyrészt fel is gyó­gyultak. Ha meggondoljuk, hogy ezen egyének több­nyire a szegényebb néposztályhoz tartoznak, mely a tetemes költségeknél fogva nincs azon helyzetben, hogy orvosi ápolást szerezhessen­ m­agának, baum sak e et­ben segély nélküli nyomorn­ak néz eléje, úgy a Con­cordia-egyletnek a humanitás szent érdekében fényes eredményeihez örvendező lélekkel kell szerencsét ki­­vánnunk. Ezen egylet üdvteljes működése valóban úgy az izraelita mint a keresztény körökben jól kiérdemelt elismerésre talál, s a legmelegebb részvét legszebb bizo­nyítványaiban részesíttetik. Csak így magyarázható, hogy ez egylet a legkiterjedtebb mértékben gyakorolt jótékonyság daczára alig két évi rövid fenállása óta már 50 f0­ntnyi vagyonnal bír. Különös dicsérettel emeltettek ki a jelentésben az egyleti orvosok dr. T­r­a­u­b József s dr Helfer Vilmos buzgó fáradozásai és sokoldalú érdemei, s va­lahányszor neveik említtetének, mindig viharos áme­nekben nyilatkozott az ez urak iránti rokonszenv. Ezután következett a tiszteletbeli tagok megvá­lasztása. Az egylet e tekintetben semmi anyagi érdek által nem vezérelteti magát, hanem csupán a humani­tás körüli valódi érdemeket veszi tekintetbe.­­ Ezen értelemben ezúttal 5 tiszteletbeli tag választatott meg, és pedig sir M o s e s Montefiore Angliában, dr. Manheimer hitszónok, dr. Korán­da Ignácz bi­rodalmi tanácsos, Todesco J. Bécsben és Kur­länder Antal itt, kiknek érdemeit s ne­ves jellemét az egyleti elnök P a­z­n­e­r úr igen melegen s találós ékesszólással vázolta. Az elnök és bizottmány választása nem a köz­gyűlésben ment végbe, hanem itt csak a választási ívek osztattak ki, melyek megvizsgálása, mint halljuk, a választást vezető bizottmány által f. hó 26-án történt meg, s a választás eredményét szerencsésnek nevez­hetni, miután nagyrészt a már próbált erők választat­tak meg, minélfogva az egylet ügyeinek vezetése oly férfiak kezeiben nyugszik, kik jó hírneve az egylet to­vábbi példás működésére nézve kezességet nyújt. A képviselőség élén, mint ez előre látható volt — ismét a derék Pózner Károly Lajos urat ta­láljuk —r. Vidéki levelek. — Liptó-Sz.-Miklós, jan. 26-án 1864. A tava­lyi aszály következtében ínségre jutott alföldi hazánk­fiai fölsegélésére megyénkben gyűjtött s a nm m. k. helytartótanácshoz már felküldött pénzösszegtől elte­kintve, a gyűjtések ezen, ez időszerint bizonyára leg­­kegyeletesebb czélja az itteni megyei hatóság intézke­dései nyomán, bár az eddiginél kevésbé kedvező ered­ménynyel, azonban még mindig folytattatnak ; azonban az adakozók ösztönzése tekintetéből, különösen a ter­mészet adományaival épen nem dicsekedhető megyén­ket illetőleg, véleményem szerint, czélszerű leendett, ha más megyék s a szomszéd Árva közelebbi példáját követve, e czélra nyilvános előadások, tánczvigalmak stb. nálunk is rendeztettek volna. Múlt időben beszélek, s nem ok nélkül, mert a farsang nagyobb része már elmúlt a nélkül, hogy e segédeszközök alkalmazására akár csak az első lendületet is észrevehetnek; elég sajnos, hogy nálunk ez irányban még csak kísérlet sem történt, és pedig annyival inkább sajnálható, mivel me­gyénk tavalyi rész­termését, különösen az itteni fő élel­mi czikkben, burgonyában, továbbá a kebelében bár erélyes hatósági rendszabályok folytán csak pár köz­ségben uralgó marhavészt tekintve, a könyöradomá­­nyoknak ismételt szokásos gyűjtésétől jelenté­keny eredmény nem várható. Említettem a marhavészt s mondom, hogy erélyes hatósági intézkedések foganatosítása által sikerült azt megyénk keleti határain fekvő két községre szorítani, hol fél évi dühöngése alatt mintegy 2000 db marha­létszámból közel 500 db hullott el, s utolsó időben már annyira szűnő­félben volt, hogy legközelebb tökéletes elfojtását már biztonsággal lehetett várni; s ime e na­pokban a vész megyénk nyugoti s igy az előbbi vész­­helylyel ellenkező vidékén nagyobb mérvben mutatkoz­ni kezd, s mint hírlik, több községben egyidőben ütött ki. Ez tehát azon tapasztalásnak újabbi kiadása, mi­szerint népünk még saját kárán sem tud okulni, s bár a marhavész ez újabb kiütésének oka még eddig isme­retlen, sok valószínűséggel bír azon állítás, hogy a szomszéd megyék valamelyikéből hurczoltatott be.

Next