Sürgöny, 1864. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1864-03-01 / 49. szám

Negyedik évi folyam. sz. — 1864. Kedd martins 1. Szei kesztö-hivatal: Barátok-tere 7. sz. a. földszint. Kiadó-hivatal: aiitok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó- hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékkn. Budapesten házb.z hordva. Félévre 8 ft 50 kr. Negyedévre 4 „ 50 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre li • forint.] Negyedévre 5 „ HIVATALOS KÉSZ. ö ca. k. Apostoli Felsége f. évi febr. 20-ról kelt legfelsőbb határozatával, Weber János czimzetes helytartósági tanácsost s kir. tanácsost, valamint bes- senyöi S k u b 1 i c s Gyula valóságos helytartósági titkárt, a magyar kir. helytartótanács valóságos taná­csosaivá, még pedig ez utóbbit extra statum, legkegyel­mesebben kinevezni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária Aranyossy Sándor udv. fogalmazót a magyar kir. udv. kanczelbi- riánál, a magyar kir. helytartótanács valóságos titká­rává, s Valencsic8 Antal helytartótanácsi fogal­mazót, a magyar kir. udv. kanczellária valóságos udv. fogalmazójává extra statum, kinevezte. A magas cs. kir. pénzligyministerium nemes V á- r a d y Józsefet, a kassai cs. kir. országos pénztigyigaz- gatósági osztály segédhivatalának segédét, ugyanazon osztálynál a segédhivatalok igazgatójává kinevezte. NBMHIVATALOS KÉSZ. Coudenliove-K a 1 ergis grófhölgy ö mlga Bécsből a kir. Helytartó ö exja kezeihez az alföldi szükölködők számára 800 o. é. ltot küldött, mely nagylelkű adomány azonnal ren­deltetésére fordittatott. Gableuz cs. kir. altábornagy levele a „SUrgöny“ szerkesztőségéhez. „Főhadiszállás, Hadersleben febr. 21. Tisztelt szerkesztőség! Miután febr. 12-én Flens- burgban az ö Felségétől a Császártól legkegyelmeseb­ben nekem adományozott jog folytán, hogy az ellenség előtt elhullt tisztek helyeit az arra legméltóbbakkal újra betöltsem, a 9-dik cs. kir. számú tábori vadász­zászlóalj sora előtt az illető előléptetéseket eszközölte- tém, O cs. kir. Felségét a Császárt, katonái atyját, ő felségét, Poroszország királyát, Ö Felsége magas szö­vetségesét, a porosz kir. herczegeket, a szövetséges hadsereg fáradalmai és dicsőségének osztályosait, b. W r a n g e 1 tábornagyot, a tisztelt főhadparancsno- kot s a nemes emberbarátokat éltetém, kik nagylelkű adományok által hadseregünk sebesültjeinek sorsát enyhítik — lelkem legbensejéből következőket szóltam : Vitéz vadászok)! Még szent kötelességet kell telje­sítenünk. Győzelmünk s a i őszünkre jutott kitüntető­tArcza. A léghajózás rövid története. (Folytatás.) A léggolyó feltalálásának dicsősége a Mongolfier testvéreket illeti; innen az oly léggolyók, melyek ritkí­tott lég által emelkednek, napjainkban is Mongolfier- eknek neveztetnek. Azonban az ily golyóval fölemelkedés, — melyet a tűz vitt s magasba, a minden része éghető anyagok­ból volt készítve, — nagy életveszélylyel volt összeköt­ve. Ezért Charles, a természettudomány tanára Páris- ban, egy 12 láb átmérőjű, gyantával bevont léggolyót könléggel töltött meg, melyet aug. 27-én 1783-ban Pá­riában Márs mezejéről roppant nézősereg jelenlétében föleresztett. Kövid idő alatt 3000 lábnyi magasságban lebegett, s csak három óranegyed múlva ereszkedett le a léggolyó, Páristól 5 órányira, Gonesse falu mel­lett. Azonban Charles ennek csak foszlányait lelte meg, mivel a köznép valamely ragadozó madárnak vélvén, szétrontotta. Az egész léggolyó 25 fontot nyomott, és ugyanannyi erővel ment föl. Az ily könléggel töltött golyók Charliereknek neveztetnek. 1783. oct. havában Mongolfier, Pilatré de Rozi- errel s egy segéddel Párisban, tüzeléssel kiterjesztett 74 láb magas és 58 láb széles léghajóhoz kosarat al­kalmazva, fölemelkedtek, de köteleken tartattak alól, s 50 lábnyi magasban lebegtek. Ugyanazon év nov. 21-kén történt az első valódi légutazás. A merész Pilatre de Rozier, marquis d’ Ar- landdal, XVI. Lajos franczia király különös engedel- me folytán léghajóba szállva, a la Muette várából rop­pant néptömeg örvendezése közt e szédelgő levegői utat megkisérlette. Huszonöt perez alatt több mint másfél mérföldnyire haladtak a la Muette várától, s oly szédítő magasban lebegtek, hogy az alattok elte­rülő vidéket alig voltak képesek megkülönböztetni. A Szajna folyón, a hattyuszigetek felett átrepülve, a kato­nai tanoda közelében földre szállottak, mely sok ne­hézséggel volt összekötve. A melegségét vesztett golyó már a levegőben összeesvén, a vászonboriték tüzet ka­pott, s igy nehezen bújhattak ki alóla. Ezen leirt vál­lalkozás mindenesetre egyike volt a legmerészebbek­nek , föltéve ’azt, hogy e ttiz által melegített léggömb sem csolnakkal sem szabályozó eszközökkel nem bírt. E czélszerü javításokat pár héttel később meg­tette Charles tanár, ki a léghajózásnak oly lendületet adott, a tökély oly fokára emelte, hogy abban lényegre nézve napjainkig felette kevés változás történt. Ugyan­is 1783. dec. 1-jén Charles és Róbert könléggel töltött, 26 láb átmérőjű léggolyóval emelkedtek föl, egy kis hajóba ülvén. A léggolyó tetején egy bezárható szelep volt a könlég kieresztésére, melynek segélyével alább lehetett ereszkedni. A két léghajós a légsulymérő ma gasságát pontosan följegyezte, hajójuk emelkedését a koronként kivetett fövénysuly (ballast) és a szelep ál­sek feletti örömben nem szabad megfelejtkeznünk el­hullt bajtársaink özvegyei- s árváiról. Szivükben kimondhatlan fájdalommal most egye­dül állnak a világon; nem kérhetnek, nekik csak könyük van ! Az é n parancsaim alatt küzdöttek a drága halottak, kiket siratnak, kikben támaszaikat veszték el. Az Ö Felségétől legkegyelmesebben rám bízott 6-dik császári királyi hadtestnek az ellenség előtt el­hullt tisztjei és katonái hátrahagyottjait fogadott gyermekeimnek tekintem. Ma először fájlalom, hogy nem vagyok javakkal gazdagon megáldva, mert fogadott gyerme­keim között sokan vannak, kik segélyre szorulnak, na­gyon sokan, kiknek neveltetése és becsülettel­jes további feumaradásáról gondoskodni kell. Tizennégy évvel ezelőtt oly szerencsés voltam, hogy hasonló viszonyokban, hó s jég között, a téli had­járatkor a Mária Terézia-rend kis keresztjét klizdhet- tem ki, melylyel a dicső alapitónö bőkezűsége 600 fo rintnyi évdijt kötött össze. —- A 6-dik cs. k. hadtest özvegyei s árvái — fogadott gyermekeim — javára egy évi rend-nyugdijamat ajánlom fel, azon meggyőződésben, hogy a nagylelkliek kegyérzete szin­tén a hason czél felé fordul. Számitok e mellett a sajtó jóakaratu pártolására, mely soha sem hiányzik, hol az Ínség enyhítéséről, könyek szárításáról van szó. A sajtó bizonyára hallat­ni fogja szavát fogadott gyermekeim érdekében s a szerkesztőségek szívesen készeknek nyilatkoznak, hogy adományokat gyűjtve, azokat felhasználásra nekem átküldjék. Reményem nagy örömömre teljesült, s a minden oldalról, a császári birodalomból s egész Németország­ból, a gazdag s szegénytől felajánlott adományok oly tetemesek, hogy tekintve szolgálatheli ügyekkel való elhalmoztatásomat, kénytelen voltam bizottmányra bíz­ni az adományok átvételét s feljegyzését, mely bizott­mány vezérletem alatt áll. Hogy az alap összegyűlését még inkább egysze­rűsítsem, felkérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy ha egyátalában teljesíthető óhajom, most az adományok­nak csak jegyzékét szíveskedjék velem közleni, az ado­mányokat pedig egyelőre magánál tartani; e kérelmet ön szives közbenjárása által egyszersmind mindazon emberbarátokhoz intézem, kik a 6-dik cs. kir. hadtest özvegyei s árvái javára adományokat gyűjtenek. Fogadott gyermekeim nevében, valamint magam részéről legszivélyesb köszönetét mondok mindazok­tál igazgatván. Neslenél ereszkedtek le, hol Robert ki- ugorván, az ezáltal megkönnyebtilt léggolyó Chariest felragadta, ki szintén két óranegyed múlva fél mérföld nyíre leereszkedett. Az 1784. év jan. havában tette Mongolfier a leg­nagyobb kísérletet. Mongolfier, Pilatre de Rozierrel s még más öttel, felszállt Lyonban egy 104 láb átmérőjű léggolyóban, de 12 perez múlva szakadozni kezdvén a vászon, kényszerítve voltak leereszkedni. Pilatre de Rozier (1784.) Versaillesben az udvar és III. Gusztáv svéd király jelenlétében ismételte légi útját. Blanchard Ferencz (szül. Andelysben 1738.) is fölrepült már néhányszor, s a Mongolfierek ekkori ta­lálmánya igen tetszett neki, különösen pedig azok, me­lyeket Charles tanár és Robert tettek Párisban. Meg­előzte a szerencsétlen kísérlete által ismeretessé lett Pilatre de Roziért. Ö, miután első légutazását 1784. mart. 4 én megtette volna, 1785. jan. 7-én arra hatá­rozta magát, hogy Jeffries *) barátjával Angolország­ból a tengeren át Calaisba repüljön. Doverben délután egy órakor ültek léghajóra; a kedvező szél a franczia partok felé hajtván,az átkelés szerencsésen megtörtént. Három órakor Calais és Boulogne közt lebegtek, 45 perczczel később a guinesi erdőnél földre szállottak — a parttól befelé másfél mérföldnyire. Két óra alatt oly messzeségre haladtak a levegőben, hogy vizen legjobb széllel nyolez óra kivántatnék hasonló tér megtevésé- hez. — A csatorna, az angol és franczia partok, térkép gyanánt feküdtek kiterülve szemeik előtt. Miután az utazás egy harmadát megtették, minden terhet, melyet a sulyegyen megtartására a hajóba vettek, ki kellett hánvniok, hogy a hajónak kedvező légfolyamot meg­találják. De mintegy két mérdföldnyire a franczia part­tól úgy leszállt az, hogy még ruhájokat is kénytelenek voltak kivetni. A franczia király XVI. Lajos ezen lég­hajózásért 12,000 frankkal, e mellett 1200 frank évi jövedelemmel jutalmazta meg bátorságát; az angolok s más nemzetek emlékpénzt verettek tiszteletére. Ott, a hol kiszállottak, első merészségük emlékére oszlop emeltetett. 1785. junius hóban következett be a szerencsét­lenebb kimenetelű léghajózás. Ugyanis a merész leve­gői vándor: Pilatre de Rozier, felbátorítva első sikeré­től, egy nagyobbszerü léggömböt készített azon szán­dékból, hogy Romainnal Francziaországból Angliába léghajózzon. A kormány 40,000 frankot nyújtott neki a nagy készületre. Útja szerencsésen mehetett volna vég­hez, ha ő a könléggel töltött golyót nem csatolja ösz- sze a melegség által könnyített Mongolfier-félével. Ezen eljárást Charles nem helyeselte, s veszélyesnek mon­dotta, „mint a puskaporos hordót a tűzön.“ Pilatre nem engedte magát lebeszélni, s Boulogneban társával légutjára elindult. Hanem alig emelkedett a léghajó 12,000 lábnyira, a szelep helytelen szerkezete folytán a felsőbb légkörben a könlég tüzet kapván, nagy lob­bal lángot vetett. Fél óra múlva az első léghajózó mar­tyr — szerencsétlen társával — oly gyorsan zuhant a croyi torony közelében a főidre, hogy Pilatre azonnal *) Némelyek szerint „Jefferies“ vagy „Geffries“. nak, kik egy vagy más módon az általam kitűzött czél elérésében részvétteljesen segédkezet nyújtanak. — A tisztelt szerkesztőségnek kész szolgája G a b 1 e n z, altábornagy.“ Becs, febr. 28. L. Istennek hála — a főkanczellár ur ma hagyta el az ágyat és bár még nagy kímélésre van szüksége, lassanként hozzá kezd látni is­mét a munkához. 0 Felsége, mint értesülök, több Ízben kegyeskedett a főkanczellár urhogy- létéröl tudakozódni. A hazai közigazgatás terén legújabban több érdekes változás történt. Nyitramegye fő­ispánjává Ocskay Rudolf ur neveztetett ki. Nyitrában e kinevezés kétségtelenül osztatlan megelégedéssel fog fogadtatni, mert Ocskay ur tekintélyes férfiú és bírja a közbizalmat. Petrovica ur,Csongrádmegyének eddigi administrátora, Tor on tálba neveztetett ki főispánná, hol épen, mint királyi biztos, az ín­ség ügyében, rendkívüli ügyessége, emberszere- tete és fáradliatlan tevékenysége által tiszteletet és hálát egyaránt vívott ki magának. Temesmegyébe Wettstein ur me­nend mint főispán; — azon vidéken közkedvessé- gü férfiú, ki iránt igazságszereteténél és higgadt­ságánál fogva a megyét lakó különféle nemze­tiségek egyaránt bizalommal^ fognak viseltetni. Szívből kívánjuk e hazafiaknak, hogy a legdúsabb siker kövesse működésüket! A mint halljuk, a losonczi pályatársulat martius hó folytában, ha az időjárás kedvező marad, nagyobb mérvben fogja az Ínségeseket foglalkodtatni. E pályatársulat 400,000 ftot ka­pott kölcsönképen az országos alapból, mely ösz- szegnekegynegye.de az utóbbi hónapokban azon mérvben fizettetett ki, a melyben a társulat a szükölködöknek munkát adhatott. Pest, febr. 29. Az adónak kényszer alkalmazása mellett történő behajtása ellen újabban is egy felszólam­lást olvastunk, mely alkalmat nyújt, hogy a né­zeteket e tárgyban tőlünk telhetöleg tisztázni igyekezzünk. Biztos tudomásunk szerint ezen ügy már huzamosabb idő óta tárgyaltatott, s legközelebb szörnyet halt. Romain nehány perczczel később.*) Boncztani vizsgálat utján kiderült, hogy a gyorsan kitó­dult könlég lángja okozta halálukat. íme, mint majd minden ilyen találmány, úgy ez is megkívánta áldozatát , s gyakorlati kivitelben tel­jesen nem felelt még meg az igényeknek. Megilletödve ezen szerencsétlenségtől, sokkal nagyobb elővigyázatot tanúsítottak a merész léghajó­sok. Blanchard azért, hogy a léggolyó megrepedése esetére a hajós megmenekülhessen, különböző mentő eszközök készítéströl gondolkozott. Ilyen a töb­bek között a „mentőernyő“ (Fallschirm.**) — mit 1787-ben talált fel, — mely nem egyéb, mint egy több ölnyi átmérővel biró selyem esernyő,melynek fedezete alatt akármily magasból életveszély nélkül leereszked­hetni. Csendes időben, ha az ily mSitőernyőre aggatott teher nem nagy, a kívánt czélnak megfelel, mig ha szélvész dühöng, ellenkezőt tanúsít. A mentőernyő tökéletesítésében nagy érdemeket szerzett később a két Garnerin. Coking (angol,) nemzetének fő-jellemvonásával, hideg vérrel bírván, kifordított esernyővel akart a ma­gasból leereszkedni; de oly rohammal zuhant alá, miszerint agyonzuzás vetett véget munkás éle­tének. Hogy a léghajóbóli kiszállás szél esetében meg­könnyítessék, vashorgony alkalmaztatik a léghajóhoz, mit kiszállás alkalmával leeresztenek.De ez veszélyes­sé is válhatik, mert ha a léggolyó folyóba esik le, a benlévők élete menthetlenül veszve van ; minek kike­rülése kedvéért oly légcsolnakot alkalmaznak a golyó­hoz, hogy annak segélyével a vizen is evezhessenek. De tekintsük meg újra Blanchardot, a tevékeny léghajóst, további pályáján. Miután Blanchard, kufsteini várfogságából kisza­badult , hová politikai üldözés következtében vite­tett, 1793-ban Ejszak-Amerikába menekült. Két év­vel később Philadelphiába ment. New-Yorkban egy léghajót épített, melyen Európába akart visszajönni; de a villám feldúlta müvét, s megölte 18 éves nagyre­ményű fiát. Ezáltal ugyan szive kínosan megsebesült, de maga nagyobb veszélyektől maradt menten, melyek merészletei következtében bizonyosan utólérték volna. Ugyanitt 1796. aug. havában tette 46-ik légutazását. 1798-ban Rouenben egy óriási léghajóban 16-od magával emelkedett föl, s hat órai utazás után vetett horgonyt. Ez volt egyike a legszebb légutazásoknak. Ugyanezen évben történt ama léghajózás is, melyben Lalande, a hires csillagász is részt vett. Blanchardnak Európa minden nevezetes városai­ban meg volt alapítva hírneve , g 68 szerencsésen vég­rehajtott légutazás után. 1803. mart. 7-én jobb létre szenderült. Gárnerin András Jakab — Blanchard után—• egyike a legügyesebb léghajósoknak. Ő volt feltalálója „a mentőernyöveli leereszkedésnek,“ s Párisban 1799. tette első kísérletét; 1800-ban a pétervári udvar előtt *) lournon de la Cliapelletől: „Vie et mémoires de lilatie de Rozier. (1186.) Pilatre arczképével. **) Mentőernyö egyjelentésü a hullernyővel. A men- töernyönek a francziákan megfelel a „Parachute.“ — mint több lapokban röviden emlitve is volt,— az illető pénzügyi hatóságok utasítva lőnek, hogy az adónak kényszer utjáni behajtása oly adófi­zetők irányában, kik a kormány által vetőmag­gal elláttattak, vagy előlegben részesítettek, ne eszközöltessék. Ezáltal azok, kik valóban képtelenek az adófizetésre, az adóexecutió súlya alól felmentve vannak; s teljes okunk van hinni, hogy a múlt évi szárazság szomorú következményei más te­kintetben is kellőleg méltányoltatni fognak a pénzügyi közegek által; de midőn ezen rendel­kezéseknek minden méltányos kivánatot kielé­gíteni kell, másrészről fontolóra kell vennünk azt is, hogy az állami bevételekben ezen intéz­kedések folytán származó hiány elutasithatlanul követeli, hogy a fizetni képes adózók az adót annál pontosabban róják le; s ha ezt mégis el­mulasztanák, a kényszer alkalmazása ellenük­ben már ezen tekintet által is teljesen igazol­va van. Szolnok, febr. 26. Ama tulsötét színezetű tudósításoknak, melyek legközelebb városunk kebeléből a nyilvánosság terén közöltettek, kellő mértékre leszállítása, s a baj valódi forrásának leleplezése, valamint a tett intézkedések is­mertetése czélja jelen tudósitásomnak. Koller százados, kir. Helytartó ő excja hadse­géde megérkeztekor azonnal összehivatta az inségi bizottmányt, s annak eddigi eljárásában valóban oly hiányok mutatkoztak, melyeknek megszüntetése épen azok által lett volna eszközlendö, kik (mint tudomá­sunk szerint az „Idők Tanújáéban megjelent levelek írója is) az inségi bizottmány tagjai voltak. A százados ur megérkezte alkalmával az inségi bizottmány rendel­kezése alatt állott 1042 ft készpénz, s 787 ft 68 kr takarékpénztári könyvekben, 80 pozsonyi mérő gabona, tehát az ínség enyhítésére szükséges eszközökben hiány nem volt. Eddig kiosztatott 2000 ft készpénzben a zsellérek között, s azonfelül tökéletlen összeírások alapján a szükölködők hetenkint 2 font kenyérrel se- gélyeztettek. A helybeli zárda naponkint mintegy 190 szükölködöt látott el meleg étellel, a nélkül, hogy ezek nevei ezen bizottmánynyal közöltettek volna. Ezen rövid vázlatból látható, hogy a kormány s egyes jóltevők Szolnok városa szükölködőit adomá­mutatkozott. Ettől kezdve „éjszaki léghajósnak“ nevez­te magát; s bátyjának ezélzását — ki a feltalálás hí­rét magának akará tulajdonítani, megtámadta 1815-ben november hóban kinyomatott röpiratában. 1804-ben tette nevezetes légutazását Gay-Lussac párisi tanár, ki Biotval 21,600 lábnyira emelkedett. Ezen útjában Gay-Lussac tapasztalatokat szerzett a hi­gany, s más folyó- és íugékony testek emelkedéséről, hanyatlásáról; ezen tapasztalati kísérletei gyakori vizs­gálat utján valódiaknak bizonyultak be. Nem lehet hallgatással mellőzni Blanchard asz- szony vállalatait sem, ki az ily utazásokat szintén sze­rencsével folytatta. 1811. dec. 22-én Rómában — a vi­lágvárosban — ment föl; de midőn 67-ik útjában a le­vegőben egy tűzijátékot akart volna előadni, könléggel töltött golyója meggyűlt, s hajójával együtt lezuhan­ván, 1819. januárban Pilatre de Rozier szerencsétlen sorsában osztozott. 1815-ik évi septemberben, az id. Garnerin János, Olivér Robertson természetbúvárral együtt, vezette a rögtön esést akadályozó mentőernyők körül tett kísér­leteket. Leánya Eliza, ugyanazon év sept. 21-én III. Fridrik Vilmos porosz király jelenlétében 10,800 láb­nyi magasságból ereszkedett le, mentőernyő segélyé­vel. 1816. mart. 24-én másodszor emelkedett a magas­ba. Utóbbi kísérleteit siker koronázta. A németek közül Jungius, berlini tanár volt az első léghajós, ki 1805-ben sept. 16-án 20,000 lábnál magasabbra emelkedett. Ily léghajózást tett Varsó mel­lett Reichard tanár, nejével; hatszorGzállott fel és alá, a nélkül, hogy a hajónak kedvező légfolyamot megta­lálta volna. (Vége köv.) Napi újdonságok. * Császár és Császárné Ö Felségeik a cs. k. udvari operaházban február 28-kán a m a g y a r- országi szükölködők javára rendezett aka­démia jövedelméhez négyszáz forintot méltóztattak legkegyelmesebben ajándékozni. *Császár Ő Felsége febr. 28-án délben fogadta a Béesben megjelent schleswigi előke­lőket, kik legalázatosabb hódolattal egy feliratot nyújtottak át Ö Felségének. A Császár a felirat több pont­jára igen kegyesen méltóztatott válaszolni. A küldöttség tagjai később Rainer Főherczeg ö cs. fenségénél is fogadtatásban részesültek s azután az állammínister ur ő excjánál tisztelegtek. * Császár Ö Felsége a schleswigi küldöttséghez, mint az „Oester. Ztg“ közli, a következő szavakat intéz­ni méltóztatott (A szöveg a szerint, a mint azt a küldöt­tek előadák) : „Őszinte megelégedésemre szolgál, nálam láthatni önöket Schleswigböl. Én a porosz királylyal együtt fellép­tem önök országának megsértett jogai védelmére, mert nekem erre bizonyos ígéretek hivatást adtak , és mert Németország az évszázadok óta egy német területtel szoro­san összekötött Schleswig sorsa iránt a legbensöbb rokon- szenvvel viseltetik. Én önökkel együtt örülök a vitéz szö­vetséges sereg vívmányai fölött, melyek véget vetettek

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents