Sürgöny, 1864. április (4. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-01 / 75. szám

Negyedik évi folyam. 75. sz. — 1864. Szer­kesztő-hivatal. Barátok-tere 7. sz. a. földszint. kiadó hivatal B­arátok-tere 7. sz. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bérmentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50 ikr. Negyedévre 4 B 50 „ Vidékre, naponkint postán. Félévre 10 forint. Negyedévre 5 „ HIVATALOS KÉS­­ Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 24-röl kelt legfelsőbb határozatával Ranolder János vesz­prémi püspököt, az egyház­ s államnak tett kitűnő szol­gálatai elismeréséül, dij-elengedés mellett, az első-osz­tályú vaskorona-renddel legkegyelmesebben földisziint méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária a kereskedelmi ministeriummal egyetértőleg H i 11 e b r­a n­d Vinczének a soproni kereskedelmi s ipar­kamra elnökévé, s T­o­p­p­­­e­r Károlynak ugyanannak al­elnökévé meg­választatását megerősítette. A magas cs. kir. pénzügyministerium folyó évi mártius 21-én 12867/508 sz. a. kelt rendelete szerint a cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi február 29-én kelt legmagasb határozatával az 1863. évi november 1-től 1864. évi dec. végéig terjedő időszakra hozott pénz­ügyi törvényt legfelsőbb szentesítésével ellátni méltóz­­tatván, az állami bevételek e törvényben megállapí­tott öszvegének beszerezhetése végett, — a múlt évi October 28-án és dec. 28-án kelt, s múlt évi October 30-án és dec. 29-én 39627. s 47150. számok alatt innen kelt hirdetményekkel közzétett törvények által 1863. évi nov. s dec., illetőleg 1864. évi január, február, mar­tius és april havakra kiterjesztett adófelemelések fenn­tartásán kívül a következő határozványok léptet­nek életbe: Az 1859. évi május 13 án kelt, s a birodalmi tör­vénylap 88 számában foglalt császári rendelet folytán fennálló rendkívüli pótlék az 1864. évi május 1-től ugyanazon évi december 31-ig terjedő időszakra a) A földadónál, b) a hátbéradónál, c) a házosz­­tályadónál, d) a személykereseti adónál, e) a lombard­­velenczei királyságban a„contributo arti ecom­­mercio“ czímű adónál és f) a jövedelmi adónál meg­­k­e­tt­ő­z­t­e­t­i­k, g) az állami nyilvános pénzalapok és a rendek kötelezvényeitől járó kamatok után eddig öt százlalijával fizetett jövedelmi adó két száztólira emeltetik fel. Ez utóbbinak (g), tekintet nélkül a pénzértékre, melyre a kötvények szólanak, a birodalmi törvény­lap 67-ik számában foglalt , 1859. évi áp­ril 28 án kelt császári rendeletben megállapított modorban levo­nás által, a jelen pénzügyi törvény kihirdetése után lejárandó kamatok kifizetésénél kell történnie, mi­által az 1859. évi május 4-én kelt pénzü­gyministeri rendelet határozványai (kir. törv. lap. 74. sz.) megszüntettetnek. Azon országokban, melyekben az adósok törvé­nyesen feljogosítvák, a jelzálogosítottan vagy iparvál­lalatokban elhelyezett tőkepénzek kamatai után eső jö­vedelmi adót levonni, kiterjesztetik ezen jog a pótlék­nak jelen törvény által behozott felemelésére is. Ezen adófelemelések egyébiránt, a­mennyiben t. i. az 1865. közigazgatási évre kibocsátandó pénzügyi törvény e részben más intézkedést nem tartalmazna, az 1864. évi december 31-ik napján hatályon kivül fognak lépni. Mi is oly hozzáadással tétetik közhírré, hogy a jelen tizennégy havi időszakra tartozásba vett adók s azok pótlékai a múlt évi dec. 26-án innen kelt hirdet­ményben köztudomásra juttatott határidőben befize­­tendők lesznek. A nagyvárad-budai cs. kir. orsz. pénzügyigazga­­tósági osztály által. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Z­e­n­g­­­e­­­n József, rendelkezés alatti kiadó­hivatali segédet, a kassai cs. k. pénzügyészségnél vég­leges kiadóhivatali segéddé nevezte ki. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály által a másod osztályú adóhivatali járulnok S­e­m­s­e­y Ignácz, harmad osztályú adóhivatali tisztté neveztetett ki. NEMHÍV­AT­A­LOS KÉSZ. Szemle. (V.) A csatatérről uj harczi eseményt je­lent a távirda, de az, bár tetemes áldozatba ke­rült, semmivel sem vitte a harcztéren a dolgo­kat közelebb a megoldáshoz. A poroszok három­szoros rohama sikertelen maradt, s igy uj pró­bára uj s nagyobb erővel kellene készülniök. Következménye az, hogy tehát csakugyan a fegyverek zöreje közt fog egybeülni a confe­­rentia, melynek létrejöttén most már a „Wien. Abendp.“ sem kételkedik, bárha a német szövet­ség még nem adta ahhoz formaszerinti bele­egyezését. Valóban nem tehető föl, hogy a német szö­vetség elutasítsa magától az alkalmat, midőn első ízben csatlakozhatik mint nagyhatalom a nagyhatalmak tanácsához. Csak az a kérdés, mily módon képviseltesse magát a szövetség ez európai tanácsban? Korábbi tárgyalásoknál Austria és Poroszország léptek föl mint a szö­vetség meghatalmazottjai, — azokban ezáltal a szövetség, legalább külsőleg, háttérbe szoritta- s tott, s már ennyiben sem fogna ezen képviselte­­­­tési mód — a dolgok jelen állásában — a szövet-­­­ség tagjai előtt kedves lenni. Van azonban egy­­ más ok is, mely miatt maguk a német nagyhatal­mak sem igen fogadhatnák most el a meghatal­mazotti szerepet. Oly ügyben, mely csupán csak a szövetség érdekét illeti, elvállalhatnák azt , ámde a jelen ügyben mind Austria, mind Po­roszország kijelentették, miszerint a szövetsé­gen kívül is fontos érdekeket kell képviselniük, s ennélfogva a két nagyhatalom és a szövetség politikája közt nem létezik egység, s azok nem is képviselhetik ezt. Marad tehát azon más mód, hogy t. i. a szövetség vagy egy harmadik állam, vagy egy meghatalmazott személy által képviselteti magát. Az első mód szintén némi hegemóniás versengésekre adhatván, legalább a szövetségen belül, alkalmat, valószínűnek tart­ják, hogy a szövetség egy szövetségi diplomata által lesz az európai tanácsban képviselve. A szövetség e résztvétele már föltételezi, miszerint a conferentiában az augustenburgi herczegnek örökösödési igényei is képviselve lesznek. Már maga a szövetség meghivatása ta­núsága annak, hogy a nagyhatalmaknak ez igé­nyek érvényesítése ellen nincs kifogásuk. Ter­mészetesen más kérdés, vájjon azok képesek lesznek-e valóban is érvényre emelkedni. Egy bécsi levelezés szerint a praetendens herczegnek kárpótoltatásra annyiban mindenesetre kilátása van, mennyiben Holstein egy részére az ő örök­lési joga minden kétségen fölül áll. Lesz-e és mi a conferentia eredménye? ennek találgatása a conjecturális politika inga­tag terére vezetne. Az értekezlet előleges alap nélkül gyűl egybe, s ezért minden nézet, min­den igény igyekezhetik magát­ érvényesíteni. — Anglia természetesen azon lesz, hogy ke­­gyencze, a kis Dánia számára megmentsen min­dent, a­mit csak bír; a német szövetség ellenben a német érdekeknek mindenekelőtt elismertetést szerezni akarni, természetesen keveset törőd­vén azzal, hogy a kötelességeit mulasztott Dánia mennyit veszít ezáltal. E két főellentét körül miként fognak a többi nagyhatalmak csoporto­sulni, még nehéz volna előremondani. Sz.-Fehér­vár, mart. 20. Mint lidércz a mélyen alvó álmodót, meddig nyomja még e nemzetet a külföldi segélyben vetett hiú remények álma. Mint lidércz a kincskeresőt, meddig vezeti még e nemzetet az üres képzelgés a napról napra mélyebben nyiladozó örvény tespesztő mocsarába ? Mint chinai választó fal, meddig meredez még az 1848 e nemzet és háromszázados" uralkodó­háza közt ? Isten ! magyarok istene ! hát arra kárhoztatod e nemzetet, hogy saját fiai egyenetlensége miatt mahol­nap csak a történelem lapjain éljen neve? Hát már ez egykor halálnak indult nemzet örök­re arra van-e kárhoztatva, hogy néhány kontárkodó fia keze közt csak zengjen s lézengjen a sír felé; de soha fel ne üdülhessen, soha fel ne gyógyulhasson, so­ha vissza ne nyerhesse 1848-ban meggondolatlanul el­játszott életerejét ? Hát már oda jutottunk, hogy midőn az elnyelés­sel fenyegető sir szélén megjelenik a szabaditás an­gyala, mi a segélyre nyújtott védkezet ellökjük ma­gunktól s élet helyett az emésztő halál karjaiba dőlünk. Vájjon szabad-e egy egész nemzetnek, mint ál­dozatra vezetett báránynak némán hallgatnia akkor, midőn néhányan —bitorolva az egész nemzet czimerét, az­ alatt a nemzet rovására oly tényeket követnek el, melyek a nemzet megsemmisítésére czéloznak ? Ilyen s eze­khez hasonló gondolatok közt meren­gek magános szobámban és mig az elesettek sorsa fö­lötti emberi sajnálkozás keserű könyeket csal sze­meimbe s szivemet részvéttel tölti el , addig a honfiúi fájdalom érzete vért facsar szivemből s keblemben lá­zas indulatok zajlanak, s szent Dávid költő s királylyal kénytelen vagyok felsóhajtani: Uram ! még hagyod, hogy éltünk nyomorogjon, könyörülj már a te szol­gáidon ! Ilyen s ezekhez hasonló gondolatokkal ülök asz­talomhoz, hogy elmondjam gondolataimat s figyelmez­tessem honfitársaimat álmaik hiúságára s kimutassam az ösvényt, melyen haladva e nemzet eljátszott jo­gait visszavivhatjuk, vagy a megmenthetőket meg­menthetjük. Háromszázados kapocs fűzte e nemzetet a most is dicsőségesen uralkodó házhoz, d­e három század­ fo­­lyama alatt jó és balszerencsében, melylyel Isten ver­te vagy áldotta e nemzetet, együtt vérzett, vagy együtt élvezett e nemzet az uralkodó házzal és soha nem lep­ték meg az elszakadás lázas álmai, a­míg 1848-ban, nemzet gyászára, nem találkozott ember, a­ki ki­tűzte a lázadás zászlóját, a mikor a szabadság má­morától elkábított nép tömegesen tódult e zászló alá. Isten lelke azonban nem virasztott e zászló felett; a nemzet vesztére lengett a zászló , meg kellett hajol­nia Behódolnia azon fö előtt, mely ellen fölemeltetett. Azt kellett hinniök a józanabb gondolkodású­ váméri. Magyar tudományos akadémia. A mártius 21 -ki ülésben Halász Géza lev. tag foglalt széket az akadémiában, az életbiztosításról ér­tekezvén orvosi szempontból. Közöljük pótlólag ez értekezés kivonatát is. Az életbiztosítás történetének rövid vázlatából, a társaságok életéből kifejtett következő fontos adato­kat von le az értekező : a) Az életbiztosító intézetek csak akkor kezdtek biztos lábra állani és virágzani, midőn alapos halálo­zási viszonyok szerint, megdönthetően mathematikai számítással készültek a táblázatok, s az életbiztosítási elvek ezekre építtettek. Alapos számítás nélkül előbb a társaságok működésükben szédelegtek, s el is buk­tak. Bukásra azonban most is van elég példa, s külö­nös, hogy épen a legszámítóbb, leggyakorlatibb nem­zetnél, az angolnál legtöbb, hol kis időközben 60-nál több társaság bukott meg, minek főként a túlhajtott verseny lehet oka. b) Minél nagyobb a biztosítottak száma, annál biztosabb a társaság jövője; ennélfogva nem közöm­bös, hogy p. o. egy millió ft 100 vagy 1000 ember éle­tére van biztosítva. c) Az életbiztosítás terén tett tapasztalatok mu­tatják, miként a halálesetek gyérülnek. Ennek három oka van : a) A biztosítottak magukat és jövendőjüket biztosítva látván, nyugodtabban tovább élnek. b) Jelen­leg az orvostan átalában, főkép a kórismében, felhasz­nálva a természettani vizsgamódot, hasonlíthatlanul tökéletes­, minélfogva a biztosítottak közé kevesebb beteg csúszhatik be. c) A polgárosodás dicsőségére, ki van mutatva, hogy a társadalmi viszonyok javultával az emberi nemnél, legalább a polgárisodott országok­ban, a halálozási számarány javul. Számok tanúskod­nak, hogy p. o. Genfben, Francziaországban, London­ban, Berlinben jelenleg nagyobb az életidő közép­tar­tama, mint az előbbi századokban, így Genfben — Odier és Mailet szerint — a XVI. században a csecse­mők valószínű élettartama 5 év volt; a XVII. század­ban 12 év, a XVIII. században 27—32; a XIX. szá­zadban 41—45. A húsz évesek valószínű élettartama a XVI. szá­zadban 22 év; a jelen XIX. században 40 év. A harmincz évesek valószínű élettartama a XVI. zadban 19, a jelen XIX. században 32 év. Londonban az utolsó században a csecsemők va­lószínű életkora 6-ról 26-ra, Berlinben 23-ról 28 évre emelkedett. Ugyanezt kell, statistikai kimutatások szerint, Magyarországra is következtetni. Ezen javult aránynak, egyéb tényezők mellett, fő oka, hogy az or­vosok nagyobb számával a kisdedek, betegek ápolása, gyógyítása gondosabb, sikeresebb lett. — Gyakran halljuk azon panaszt, hogy most már hazánkban nincsenek vén emberek, — pedig Statistikailag ki van mutatva, — hogy az utóbbi években a férfi és nő­nemből Magyar- és Erdélyországban többen voltak 115—120—130—140 és 147 évesek. Pesten a múlt február hóban, a Lipót utczában, közel egymáshoz szomszédos házakban 4 rendkívüli öreg egyén betege­dett meg, s jött értekező gyógyítása alá, egy nő 96 év­vel, 2 öreg ember (84—86 éves), és egy 118 éves ; ez utóbbi meghalt, a többi meggyógyult. Ezek előrebocsátása után értekező áttért az or­vosi vizsgálatra, melynek feladata : a biztosítandó egészségi állapotot s a viszonyokat, melyek az élettar­tamra lényeges befolyással lehetnek, kipuhatolni, mert feltételeztetik, hogy a magát biztosítani akaró ép, egészséges, s mint ilyennek van kiszámítva valószínű élettartama és évdíja, mit a társaságnak fizet. E szerint tekintetbe veendő a biztosítást kereső életkora, neme, foglalkozása, szokása, lakhelye, egészségi állapota. Lássuk ezeket kivonatban egyenként. 1) Az életbiztosításoknál kiindulási alapul az élet­kor szolgál; minden évnek ki van számítva valószínű élettartama és megfelelő évdíja. A halálozási tábláza­tok átalában megegyeznek abban, hogy a csecsemők­nél első hónapban a halandóság rendkívül nagy, oly nagy, mint a százéveseknél; ezután már a második hó­napban egy évig mindig kevesedik, s még inkább a 2 évtől 8-ig, a 8 évtől 20-ig a legkisebb arányt éri el; 20-tól 45-ig szintén kedvező a halálozások arányszá­ma, 45-től felfelé ismét fokonként emelkedik a halan­dóság, úgy hogy már az 55 év után ott áll, hol a 8 éven aluli gyermeknél.­­ Az életkorra vonatkozó halálozási táblázatok e rövid kivonatából kitűnik, hogy a gyer­mekek és aggok életére történő biztosítás koczkajáték lenne, minélfogva a 20 éveseken kezdeni, s a 60 éve­seken végezni — mint ez a magyar biztosító intézetnél alapszabály — épen a biztosítottak érdeke kívánja; gyermekeket, kiskorúakat, önállásnélkü­lieket elfogad­ni azon körülmény is tiltja, hogy az ilyenek másoktól függvén, mások által ápoltatván, életellenes merény­­leteknek, mint több példa igazolja, mérgezéseknek len­nének kitéve. Itt, hol az életkorok halandóságáról van szó, ér­tekező felemlíté, hogy Magyarországon átalában, s kü­lönösen a kisdedeknél sokkal nagyobb halandóság ta­pasztalható, mint más helyütt, miként ezt többen, je­lesül hazánk nagy tudósa, Fáy András, kimutatta. Az ő táblázatai szerint nálunk a gyermekeknek fele is alig éri el a 8-ik évet. Eme nagy halandóságot az akadémia elhunyt tagja, Sauer tanár, épen egy év előtt tartott ér­tekezésében kiemelvén, ezt hazánk népsége, különösen a magyar faj nem-szaporodása főokának lenni állította. — S valóban, nem nehéz ezen nagy halandóságnak okát fellelni; csak azt kell tudni, hogy az ország központi megyéjében még most is van jómódú, több ezer lakos­sal biró helység, melyben nemcsak orvos, hanem bába vagy halott­kém sincs. 2) A nemi különbség az életbiztosításnál nem tesz különbséget. A két nem jóformán azonos halálozási vi­szonyoknak van alávetve, csak a születésnél, s mind­járt a születés után mutatkozik nagy különbség. 3) Nagy horderejűek az életbiztosításnál azon adatok, melyek szerint az élethossz a foglalkozás, keresetmód s egyéb életviszonyokhoz alkalmazkodik. — E téren a nagyhírű berlini tanár Casper — ki a múlt hó v­gén halt el — és Neuffville orvostudor — ki Frankfurt városában az 1820—1852-ikig történt halá­lozásokat buvárlá­­­sok és szép tapasztalatokat tet­tek, a­melyeket a mások által más országokban tett vizsgálatokkal összehasonlítván, következő eredményre jutunk: a) A szellemi foglalkozás, ív hivatalos állás ked­vező befolyással van az élethosszra; a tudományos pá­lyán legtovább élnek a papok, mathematikusok, böl­csészek, magas állású tisztviselők; legrövidebb ideig a színészek, költők és orvosok. b) A vegyes foglalkozás, hol a szellemi működés a testivel váltakozik, mint a kereskedés, szintén nem kedvezőtlen az élettartamra. c) Testi foglalkozásnál legkedvezőbben viszony­ult a halandóság a gazdáknál, földművelőknél, kerté­szek, erdészek, halászok és vadászoknál. d) A gyár, ipar, mesterség, majd mindegyike sa­játos korfolyamot fejleszt, s külön halandósági foko­zattal bír. E tekintetben bár újabb időkben igen sokat munkálkodtak a népesedéssel, éptannal foglalkozó tu­dósok,­­ mindamellett kevéssé van felderítve, hogy egyes mesterségeknél mit kelljen közvetlenül a kézmű­­vesi munkának, mit más mellékes körülménynek tu­lajdonítani. Legkártékonyabb az egészségnek oly gyár, ipar, mesterség, művészet, hol a vegyileg mérges anyag, mivel a munkás foglalkozik, parány, gőz, poralakban, kisebb-nagyobb adagban vitetvén a testbe, sebesen vagy lassan a szervezetben mérgezés, vérfertőzés jön létre, — így azoknál, kik ólommal, phosphorral, mi­­renynyel s más mérgekkel foglalkoznak. Értekező az ólommal foglalkozók, festők, betű­öntők, szedők, nyomdászok stb. betegségeire, s azok­nak származási módjára kiterjeszkedvén, szóba hozan­­dónak vélé most, midőn a vízvezetési kérdés napiren­den van, hogy az ólomcsövek az ivóvíz vezetésére szok­tak használtatni, mint egyfelől állittatik, kár nélkül; mert igaz ugyan, hogy az ólom, vízzel, levegővel érint­kezve, felületesen ólomélegvízvegygyé élengülve, a víz­ben egy kevéssé felolvad; de ha a vízben elegendő szén vagy kénsavas mész tartalmaztatik, úgy általa az ólomélegvízvegy nem oldatik fel ; másfelől, daczára ezen elméletnek, külföldön a vízvezetéki ólomcsövek ellen, egészségi szempontból, illetékes helyről történ­nek kikelések. A villany, — mely a gyufagyártásnál alkalmaz­­tatik — mérges hatása sokkal korlátoltabb, mint az ólomé, s ha az egészségi szabályok a gyárakban meg­tartatnak, a villanynyal bánás betegséget nem támaszt. A léggyár, hol a világító lég készíttetik, külön mér­gező hatással nem bír, de azért füstje a gyengéknek, idegeseknek, betegeknek árthat, minélfogva építésé­nél és kezelésénél az egészség­rendészeti szabályok követendők. 4) A foglalkozások mellé sorolhatók: a szokások, szenvedélyek, kicsapongások, szeszes italokkali visz­­szaélések. Ezek, ha nagy fokon mutatkoznak, a biztosí­tást lehetetlenné teszik. Az imént tárgyaltakon kívül vannak még más hatványok és életviszonyok, p. o. élelem, ruházat, la­kás, házasság, jómóduság, kényelem, munkásság, he­­nyeség stb., melyek befolyással lehetnek az egészségre s az élethosszra, de az életbiztosításnál döntő sulylyal nem bírván, értekező által mellőztetének, azon kijelen­téssel, miként mindezek éptani és orvosrendőrségi te­kintetben nagy horderővel bírnak, s igen tanulságosak a számítások, melyekkel Casper, Quetelet, Osterlen azt mutogatják, hogy a gazdag ember mennyivel él tovább, mint a szegény, a házas, mint a nem házas, és igy tovább. 5) Hogy a lakhely földtani, légköri, égalji saját­ságainál fogva a betegesedés és halandóságnak föté­­nyezője mai nap, ki kételkednék.­­ Nemcsak a külön­böző földrészben és birodalmakban, de ugyanazon egy ország különböző vidékein más járványos, tájhonos nyavalyák uralkodnak. A statistikai kimutatások, Eu­rópa országaira vonatkozólag, a halandósági számvi­szonyra nézve egymástól eltérnek, de abban mindnyá­jan megegyeznek, hogy legkisebb a halandósági vi­szony Norvég, Svéd- és Angolországban, s az utolsó kimutatások szerint még sokkal kedvezőbb Ameriká­nak éjszaknyugati részén, hogy Austriában — külö­nösen Magyarországon kedvezőtlen — többször em­lítve volt. A biztosító társaságoknak legközelebbi érdekük­ben áll az egészségi helyviszonyokat ismerni. E czél­­ból a m. biztositó társaság orvosaitól oly orvosi hely­iratot kíván, a melyben a népesedési és egészségi sta­tistikai viszonyok össze vannak állítva. — Értekező előmutatta az ide vonatkozó kinyomatott mintát. 6) Mindezeknél sokkal fontosabb az orvosi vizs­gálat azon része, mely által a biztosítani akaró egész­ségi állapota deríttetik fel. Kétségkívül nem könnyű feladat, oly egyénnek, kit az orvos először lát, ki, meglehet, gyengéit takarni akarja, egészségi vagy betegségi viszonyait egy vizs­gálatra minden irányban feltárni. Igaz, azáltal köny­­nyítve van az orvos állásán, hogy jelenleg egész hal­mazával bír a kórismés segédeszközöknek. Legtöbb esetben exact bizonyossággal lehet a kóralakot megha­tározni. A kórismeretnek az utóbbi évtizedben tett bá­mulatos előhaladása annyit bizonyosan használt az életbiztosító üzletnek, mint a mathematikai számítások, táblázatok tökéletes­ülése. Jobbára a biztosabb orvosi eljárásnak kell tulaj­donítani, hogy a halandóság a biztosítottak között mind­inkább kevesbedik, minek ismét a dijleszállításra, s ez­által az intézetnek még nagyobb virágzására lesz visz­­szahatása. Magától értetik, hogy, mert épen az orvostan annyi szakismerettel rendelkezik, a vizsgáló orvosnak Fentek, április 1.

Next