Sürgöny, 1864. április (4. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-01 / 75. szám

aknak, s a kiábrándultaknak, hogy darabokra tépet­­vén e zászló , — a béke s önmegadás angyala fog szállani e hon földjére, hogy eltörölje az ártatla­nul s hiúságból kiontott vért s felszántsa az elestek után el- kifolyó könyü­ket; azonban mily nagy jön az ő csa­lódásuk, midőn azt tapasztalák, hogy a viszály ördöge ütött tanyát a nemzet kebelében, mely koronkint fel­veri a szunnyadni kezdő lázas ingerültséget, hogy uj meg uj nyomort teremtsen e másfél évtized alatt any­­nyit zaklatott, annyit szenvedett nemzet számára. És mi folyvást mereven hallgatunk s vagy rész­­vétlenü­l, vagy meggondolatlanul elnézzük, hogy mikép jő el titkos éjjelenként a sátán, s miként ,mint konkolyt azon tiszta búza közé, melyet a nemzet jobb fiai a ki­békülés elkészített s termésre kész föl­débe vetettek. Pedig honfitársaim ! — kimondom, senki nem szereti jobban e hont mint én — minden elszakadási álom hiábavalóságok hiábavalósága ; minden papíron kifő­zött terv: írott mulaszt, mely kábít, ámít, de életet, erőt nem ad, sőt a meglévő életet is lassan kint kiöli. Múltúnkra való visszakacsintgatás, midőn három tenger hulláma mosta a magyar birodalom határait , csak önámitás. Egy pillantás azon idegen elemekre, melyek e hon szivében élnek ; egy pillantás azon ide­gen fajokra, melyek e hon határait körülözönlik ; egy tekintet azon egyenetlenségre, mely e nemzet egyajku fiait pártokra szaggatja ; mindenkit meggyőzhet, hogy független, önálló nemzeti nagy létünket a mohácsi nagy temető örökre elnyelte, s ha nemzetiségünket, területi épségünket, nevünket fenn akarjuk tartani az európai ős­nemzetek családkönyvében, ezt csak Aus­tria védszárnyai alatt remélhetjük. Azért honfitársaim! engedjük behegedni azon vérző sebet, melyet az 1848-nak meggondolatlanul ki­­élesített fegyvere ejtett e nemzet testén, s ne engedjük, hogy azok, kik gyönyörködnek a vérben, naponként felszaggassák azt. Be­törjük tovább, hogy azok, kik e nemzet szabadsága apostolaiul tolják fel magukat, napról-napra újabb áldozatokat vigyenek saját szeszé­lyük oltárára. Mondjuk ki, hogy megelégeltük a viszály uralmát, mi békét akarunk, hogy fellábbadozhasson e nemzet hosszas betegségéből, s azon fejedelem szár­nyai alatt, ki fejedelmi szavát adta, hogy e nemzet jogait tiszteletben kívánja tartani, mint egy ember, egyesülni akarunk. Mert míg egy kis töredék a nemzet nevében izgat , a külföld előtt saját nézeteit a nemzet véleménye gyanánt árulja , addig e nemzet, mint kis­korú, mint azon párt gyámsága alatt álló, jobblétre nem számíthat. Honfitársaim! A mindnyájunkat egyformán sze­rető anya, a hon fordul hozzánk esdő szavával, hogy ne tépjük tovább édesanyai kebelét, és ha tovább is siketek maradunk esdő szavára, ne átkozzuk, ha mint mostoha fiakat eltaszit emlőjéről. S. S. Bécs, mart. 24. Az 1863-dik évi ujonczozás eredménye alkalmá­ból, s ez ügyre vonatkozólag a nm. magyar kir. hely­tartótanács, a budai s temesvári, valamint a birodalom többi részeinek politikai s katonai országos hatóságai által legf. helyre felterjesztett jelentések folytán, az illető központi hatóságok közt tartott értekezletek következtében, a fennálló ujonczozási rendszer körül, különösen a hivatalos eljárást szabályozó utasítá­sokat illetőleg, hírszerint, számos módosítá­sok és felvilágosítások tétettek nem­ré­giben közzé, melyek az ujonczozás körül eshető visszaélések, netaláni részrehajlások mennél biz­­tosb meggátlását s a közszolgálat és közteher­viselés elvének sértetlensége érdekében a katonaállí­­tási szabályoknak mennél igazságosb foga­natosítását czélozzák; valamint reményleni is lehet, hogy a magas kormánynak ezen irányban tett üdvös, a polgárok javára annyira szolgáló intézke­dései is megfelelő eredményt gyümölcsözendnek. Ezen pótló utasítások ugyan, — mint értesülve vagyunk, — legnagyobb részben csak az eljáró ható­ságokat illetik; léteznek azonban közöttük oly pontok is, melyek a közönség előtt is érdekkel bírnak, sőt a melyekről igénytelen nézetünk szerint, hasznos dolog is tudomást szerezni. Ez utóbbiak közül hallomás után talán felemlíthetjük a következőket : Azon mentesség a katonáskodástól, melyet az egyetemek, jogakadémiák , főgymnasiumok s bányász­­akadémiák nyilvános rendes hallgatói bizonyos feltéte­lek mellett az ujonczozási szabályzat 20. § -a értelmé­ben élvezni szerencsések, oly hadkötelezettekre , kik gyógyszerészet tanulók, habár ők egyetemen legyenek is, ki nem terjedhet. A­ mostoha atyánál beállott munka­képtelenség esetén a mostoha­fiú felmentése a katonáskodás alól, birtokviszonyok , illetőleg a gazdálkodás folytatása tekintetéből, csak akkor engedhető meg, ha a gazda­ság nem a mostoha atyáé, hanem a felmentésért folya­modó anyáé, kire az örökség útján szállott. Nem hagyatik helyben, hogy azon felek, kik so­rozás alóli felmentésért folyamodnak, ebbeli folyamod­ványukhoz írásbeli orvosi bizonyítványt mellékeljenek azért, mert a felmentő bizottságnak feladata az illető­ket megvizsgálni s illetőleg megvizsgáltatni, melyhez szükséges, hogy minden elővételem nélkül történjék; ezen tilalom által a felek egyszersmind jövőre sok fe­lesleges és czéltalan kiadástól is megkiméltetvén. Az önként beállott kiskorúnak, atyja vagy gyám­ja felszólalása folytáni elbocsáttatása, azon esetben, ha az önként beállott fiatal­ember időközben hadkö­telessé válik, magától érthetőleg rögtön eszközölhető nem lévén, az ily egyénért, a­mennyiben korosztálya az újonczállításnál teljesen ki nem meríttetett, előbb utósorshúzásnak kell történnie. A katonaságtóli elbocsátás iránti kérvényekhez szabályszerűleg melléklendő községi bizonyítványok ezentúl oly atyák által, kiknek már közelgő állításra hivatott fiaik vannak, alá nem írhatók, hanem az ilyen bizonyítványok oly atyák által állítandók ki, kiknek már fiaik a hadseregben szolgálnak. Az anyakönyv-vezetők a családi kimutatások he­lyessége iránt felelősek, ezen felelősség az összeirási jegyzékbeli kihagyások vagy azokbani hiányok miatt a jegyzőkre és községi elöljárókra is kiterjesztetvén. A selmeczi bányász-akadémia erdészeti növendé­keinek az ujonczozási szabály 20 % ában foglalt felté­telek melletti katonamentessége iránt tett javaslat nem találtatott kivihetőnek, mivel nem rendes bányász­­akadémiai tanulók, és csak rendkívüli hallgatók képen egy tantárgyat művelnek, s mivel továbbá a más ha­sonló viszonyokban lévő tanulók sem részesittetnek a katonáskodás alóli rendszeres felmentés kedvezmé­nyében. Mint végül halljuk, a nm. m. kir. helytartóta­nácsnak Magyarország herczeg­primása , eminentiája kívánatéra tett azon javaslata, hogy ha ujonczozás rendeltetik el, az ujonczállítás az év február havában sokoldalú képzettséggel kell bírnia; egyéb ismereteken kívül jártasnak kell lennie a kórboncztanban, kopoga­­tás, hallgatódzásban, s a nyilásos, üreges életművek tükrözésében. Górcsőre, szerves vegytanra, mely fon­tos tanok a gyógyászat jövője Em­őkérül tekinten­dők, jóformán nincs szükség, s ha kivételként volna is, alkalmazásukat sem idő, sem hely nem engedi. Ezután felállította értekező azon elvet, mely sze­rint a vizsgáló által kiállítandó orvosi bizonyítványok szerkesztendők. Ezekben a kérdések úgy vannak fel­téve, hogy a feleletek három sarkpontra irányuljanak. a) Megismertetik a biztosítandó élettani egyéni­sége. E pontba tartozik — mintegy átmenetül a beteg­ségekhez — a testen találtató hiányok és sérelmek előadása. Ezek az életbiztosításnál nagy szerepet ját­szanak, mint, úgyszólva, az egyén viszonylagos — re­latív — egészségéhez tartozó kisebb bajok nem zárják ki az elfogadtatást, csak díjfelemelést tételeznek fel. A mondottak igazolásául tüzetesen a sérvek statistikai kimutatásokkal tárgyaltattak. b) Az egészséges állapottóli eltérések, kóralakok kikutatásában a nyílt bajok magukról beszélvén, a kez­dődő, mélyebben rejlő, lappangó, időnként rohamok­ban fellépő bántalmak felfedezésére kell a főgondot fordítani. E szempontból kiváló figyelmet igényelnek az agy, gerinczagy, a lélekzési és vérkeringési szer­vek , szívbántalmak az egyén tudtán kívül is lehetnek jelen ; a gümőkor évekig lappanghat, meg is gyógyul­hat, a­nélkül, hogy az illető tudná, mily veszély fenye­gető életét. Legtöbbször azonban dulólag tör elő rejte­­kéből, s valamint az emberiségtől legszámosabb áldo­zatot, úgy a biztosító társaságoktól legtöbb osztalékot hord el. A gümőkór — mely név alatt a tü­dővész közön­ségesen azért értetik, mert a gümők a tüdőkre rakod­nak le — hazánkban is mindinkább terjed ez. Ideje volna azon közegészségi intézkedésekre gondolni, me­lyek által ezen kór kifejlődését, elterjedését gátolni, s gyógyítását nagy részben eszközölni lehet. c) Bármily tökélyes eszközökkel bír az orvostan a kórismeretben, a vizsgáltnak egészségi állapotára vonatkozó hit közleményeit, bevallását nem nélkülöz­heti ; szükség van erre az öröklött vagy szerzett kór­hajlam felderítésénél; szükség ismerni az egyén előre­­ment kóros szenvedelmeit, melyek, bár jelenleg meg­szűnteknek látszanak, természetüknél fogva azonban jövőben ismétlődéssel fenyegethetnek. Végre be kell vallani, hogy létezhetnek titkolt betegségek, melyeket az orvos csak bűvészi, látnoki tehetséggel fedezhetne fel; ilyenek az idegkórok, nya­valyatörés, időnként rohamokban fellépő bántalmak, a belférgek stb. Az itt körvonalazott orvosi eljárásnak czélja, hogy a vizsgáltak közül azok, kik egészségesek, élet­­biztosíthassanak ; kik pedig betegségben szenvednek, vagy valamely, az egészséget feltűnően rongáló, élet­­rövidítő hatálynak vannak kitéve, a társaságnál el nem fogadtatnak. Ezek azon elvek, melyek az első magy, általános biztosító társaságnál orvosi szempontból négy év előtt alkalmaztattak Jelenleg annyit lehet mondani, hogy a kezdet nagyszerű. Négy éve még nincs, hogy áll, s 6762 egyén 9,837,752 ftot biztosított. Az orvos-statistikai tekintetben nyert eredménye­ket értekező más alkalommal ígérte bemutatni. (P. N.) Napi új dóvi* * ágok. * Hildegard főherczegné ő és. fensége egésségi állapotáról a „Wiener Abendpost“ mart. 30-ról a követ­kező bulletint közli: „Ő fenségének igen nyugtalan és aggasztó álmok által zavart ése volt. Bárha a láb jelenségei csaknem enyésző félben vannak, a láz még mindig egyenlő hevességgel tart. — Schmerling kormánytanácsos.“ * A reussi uralkodó herczegnő, a greiezi idősb ágon, a magyarországi szükölködöknek 100 tallérnyi segélyadományt juttatott, mely összeg már ren­deltetése helyére elküldeték. * Gr. Nádasdy Leopold ő exénak Gyorok- Ménesen termő vörös bora kedves zamatja és erejé­vel nagy figyelmet gerjesztett külföldön. A múlt napokban is nagyobb mennyiség szállíttatott Würtembergbe gróf Knyshausen s b. Rackwitz urak részére, kik legnagyobb elismerésük kifejezésével 96 oszto­tttal fizették adóját. Mint értesülünk, több német fejedelmi udvar részére is történtek már megrendelések. Ez örvendetes siker legin­kább az említett uradalom illető kezelői figyelmessége és szakismeretének köszönhető. * B. Apraxin Julia Párisban a „Théatre des jeunes artistes“ kis színházban mart. hó 23-án csakugyan fellépett Phaedra szerepében. Mint írják, nagy tökélylyel játszott, s tele színház előtt. Racine darabja után B. Apraxin Julia új vígjátéka a „Művésznő álma“ kö­vetkezett , azonban egy férfi színész oly roszul játszott, hogy a szerzőnő előadás közben legördíttette a függönyt, s félbeszakittatta a darabot. * Kolozsvárt, mint a „Korunk“ írja, egy fiatal le­ány kétségbeesésében fölakaszta magát. Az eset követ­kező : Ez év elején Vas­túri lakos szolgálatába fogad egy leányt s élőpénzt ad neki. A kitűzött határnapra azonban a leány nem akart szolgálatba állani. V—s be­jött Kolozsvárra a leány után, hogy állítsa helyre, azon­ban ez semmi szín alatt nem akart vele menni, s a kapott fölpénz visszaverésére kérte V—st, ki azt csupán azon föltét mellett akarta visszavenni, ha neki 5 forintot fizet útiköltségül. A leány panaszra ment a rendőrséghez, honnét azon utasítással bocsáttatott el, hogy szolgálatba kell állania, ha a félpénzt elfogadta. Erre a leány haza­ment , fölakasztá magát, hogy ne kényszerittessék a szol­gálatba állásra. * A pesti jótékony nőegylet által ápril 4 én tartandó hangverseny ezen egyesület szemhályog­­gyógyintézete javára fog rendeztetni. E hangverseny ér­dekessége tehát nemcsak az abban közreműködők által nyújtandó ritka műélvezet, hanem azáltal is nyerend, hogy az ország szegényei minden osztályából felvett va­kok gyógyítására fordíttatik a befolyandó jövedelem. — Ily vakok már a mai napig is számosan jelent­keztek. * April hóban az Erzsébet császárné pályán az ed­digi 19’/a pcent helyett csak 18 pcent fog a személy- és málhaszállítási vitelbér-illeték után beszedetni; ugyanez áll a kocsik, lovak és kutyák vitelbérére is, melyek nem mint teheráruk adatnak fel. * Az oderbergi személyvonat, melynek márt. 29-én reggel kellett volna Bécsbe érkeznie, baleset következtében elkésett, s csak d. u. fél három órakor hajtott be az éjszaki pályaudvarba. Ezen balesetről a bécsi lapokban a követ­kező tudósítást olvassuk: A hideg és az erős vihar következtében az éjszaki pályavonal sínein oly vastag jégkéreg képződött, hogy kénytelenek voltak a vonat elé már Krakótól két moz­donyt fogni. Fél háromkor éjjel e vonat épen a Bizencz és Göding közti vonalon jött, azonban a borzasztó idő miatt oly sűrű sötétség volt, hogy néhány lépésre is alig lehe­tett látni. A személyvonat egy Bécsből jövő tehervonattal hajtott szemközt, melynek mozdonya a személyvonat két mozdonyával összeütközött. Ezen egymásba ü­ződés oly erős volt, hogy mind a három gépezet azonnal haszonve­­hetetlenné vált. A szerencsétlenséget még azon körülmény növelte, hogy a tehervonaton lévő több petroleum-hordó szétpattant és az olaj azonnal tüzet fogott. Kevés percz múlva a tehervonat öt kocsija állt lángok közt s minden erőfeszítés, melylyel oltani próbálták, sikeretlen maradt. Csak nagy ügygyel-bajjal tudták a többi kocsikat a meg­gyulladástól megmenteni. Újabb gépeket kellett hozni, me­lyek segélyével végre több órai munka után a vasútsíneket járhatóvá tették- Valóban örvendetesen meglepő, hogy emberélet nem veszett el. A mozdonyvezető és fütő még idejekorán leugrottak a mozdonyról és csak néhány egyén szenvedett gyengébb sérülést. * A „W. Ztg.“ említést lévén az éjszaki vaspályán történt s általunk fentebb említett szerencsétlenségről, con­­statk­ozza, hogy személysérülések nem fordultak elő. Egy sínvonalon tegnapelőtt már folytathatták a közlekedést, a másikról még az útra sodort távirdaoszlopokat, sodro­nyokat és mozdonyt kelle eltakarítani. * A losonczi vaspálya építése alkalmával Hatvan közelében egy láb mélységnyire hadi fegyverzethez tar­tozó öt darab bronz-régiség találtatott. Ugyanott l'/­ láb­­nyi mélységben égetett anyagból is leltek régiségeket. Amazokat is, ezeket is a nemzeti múzeumnak küldék. — Ujszászon pedig egy földmivelő egy lll/» aranyat nyomó arany-Krisztus-szobrocskát talált, oly formájút, a­minőket Buzánczban a XI-dik században készítettek. Ezt is a mú­zeum veszi meg. * Somogyi t. levelezőnk írja: Épen most kapom azon hírt, hogy a Zala- és Somogymegyéket rémülésben tartott és a vagyon- és személybiztonságot folytonosan veszélyeztetett híres rabló Kára Mihály a k­u­t­a­s­i er­dőben többi társával együtt a csendőrök által meglepetvén, hosszabb tüzelés közben agyonlövetett. A többiek megme­nekültek ugyan, de igen valószínű, hogy a vezér nélküli­­ csapat is a bátor csendőrök által mielőbb az igazság ke­zébe szolgáltattatik. * Mint a nemzeti színház immár nyomtatott műsoro­­zata (a régi szinlapok is restaurálva vannak, és előnyük, hogy szinlapok lap nélkül) hirli, ápril 23 -án Shakespeare ünnepére a „Szentiván­éji álom“ fog előadatni. — A szent-ferencziek pesti háza a legköze­lebb múlt egész télen át több mint száz kebelbeli ínséges­nek osztott ki naponta élelmi­szereket. Mint halljuk, je­lenleg készlete végképen elfogyván, jótékonyságát is kénytelen megszüntetni. — A kecskeméti pusztákra vonat­kozólag következő észrevételeket vettünk : Pest megye martius havi tisztiszéki üléséből (1. „Sürgöny“ 61. sz.) azt vettük ki, hogy Kecskemét városa Köncsög, Ágas­egyháza, Borbás, Sz. Király, Alpár, Matkó, Sz. Lőrincz pusztákra nézve régi di­plomák alapján tart oly jogot, hogy telekjegyzőkönyveit Pest megye részére kibocsátani nem akarja. Szerintünk p. diplomákra való hivatkozás mellett tán érvényesebb lenne a latba tenni, (hahogy id. R. E. S.-nak, mint Kecs­­kemétváros egykori ügyvédének jegyzetei hitelesek) hogy Borbásnak 47­4 részét, Sz. Királynak 43/54 részét, Alpár­­nak pedig 4 ősi részét a város örökösen szerezte meg, azonfölül Borbásnak 11/54 ré­szét, Sz. Királynak V/54 részét, s Alpárnak V54 részét zálogkép bírja, a többieket pedig, n. m. : Borbásban V54 részt, Sz. Királyban V54 részt, Al­­párban V54 részt haszonbérben tartja, s ezen pusztákra 439,293 ftot ruházott be épben. Ágasegyházát pedig 15/a 4 részben bírja, részint örökösen, részint zálogképen. A földesúri jogok megváltására, úgy tudjuk, 1836-dik esz­tendeig 288,955 ft 28 ki­spénzt fizetett le a város. — Illetékességi kérdés: Pest megyében,hol 3 törvényszék működik : Pesten, Kalocsán és Kecskemé­ten, az illetékesség a községek és lakhelyek szerint tar­tatott fenn; úgy tudjuk azonban, hogy a nagyméltóságú hétszemélyes tábla az e hármas megyék közötti illetékességi kérdésben oda határozott, hogy e megye törvényszékének több helyen székelő osztályai között fenforgó kérdések elintézése nem tekinthető bíró-kérdésnek, hanem közigazgatási tárgyat képező intézkedésnek van helye. E határozat fenyítő ügyben keletkezvén, úgy vél­jük, polgári eljárásban hatálylyal nem bír. — Próbavágatás. Mint hallatszik, Pest megye oly husárszabályozás előállítására nézve, mely jövőre biz­tosabb lenne és mind a fogyasztó, mind a mészáros közön­ség igényeinek megfelelne, az 1848-ik év előtt is gyakor­latban volt részrehajlatlan küldöttség előtt tartatni szo­kott próba-vágatásokat szándékozik életbe léptetni. — H. Anna szolgáló, a n. kanizsai katonai rögtön­­itélő bíróság által hozott ítélet következtében, gyújtoga­tás miatt kötél által kivégeztetett. — M. János görgetegi lakos rablás bűntényében részesség miatt a kaposvári katonai rögtönitélő bíróság által kötél általi halálra ítéltetvén, ez ítélet rajta mart. hó 19-én Görgeteg helységben végre is hajtatott, történjék, helybenhagyatott; azon további indítvány­nak pedig, mely szerint a hadkiegészítés foganatba vétele iránti rendelkezés legfölebb az év oct. 16-kéig juttassák köztudomásra — állítólag — lehető tekintet­be vétele igértetett. (P. H.) A csanádmegyei központi inség­bizott­mány felhívása. A múlt évi rendkívüli aszály által megyénkben előidézett borzasztó ínség a kemény s­zordonságára nézve ritka téli időszakban tetőpontját érte el. Az inségi munkálatok folytatása lehetetlenné válván, a nép kereseti forrása végkép bedugult. A megye népességének két­harmadánál na­gyobb része az álladalom és községek kölcsöneivel tarto­ta fenn magát; nagyszámú ínségeseink egyes ne­­meskeblü emberbarátok nagylelkű adományaiból és az országosan gyűjtött adakozásokból tápláltattak. Több ezer mázsa kenyér, ezreket haladó étada­gok osztattak ki az éhezők között. Urunk s Apostoli királyunk Ő Felsége, atyáskodó véghetetlen szeretetétöl indíttatva, s a távolban is mé­lyen érezve hü népeinek kínos szenvedéseit, — nemes szivének buzgóságával sietett segítségünkre. ínségünk enyhítésére az álladalmi kincstárból ne­­­vezetes összeget tevén folyóvá, midőn az emberbaráti keblek könyöradományainak országszerte leendő gyűjtését elrendelte, azokat egyszersmind saját tárczá­­jából tetemesen nevelte. Nagyterjedelmű­ közmunkálatoknak gyors fo­ganatba vételével az ínségeseknek munkát s kenyeret nyújtott. Vidékünkön az alapjában megrendített mezőgaz­dászat fentartása, s tekintőleg a végpusztulással fenye­getett kisebb földbirtokosoknak kisegítése czéljából őszi és tavaszi vetőmagos megyénkben 107,000 mérő gabonát, 173,000 forint készpénzt — kölcsöntől kiren­delni, s ezeken felül a megyebeli községeknek 110,000 forint községi kölcsönt utalványozni legkegyelmeseb­ben méltóztatott. Az országos adakozásokból megyénkre kirendelt összegző,000 forintot túl halad. Ő Felsége fejedelmi kegyességének eme magasz­tos intézkedései folytán, az atyai gondoskodás szor­gos figyelmével kereste fel az ínség-emelte nyomor-ta­nyáknak éhség kínjaival küzdő lakóit, — hogy borús arczaikról a kétségbeesés nehéz könyeit letörölje, hogy az éhezőknek kenyeret s munkát, a szükölködök­­nek segélyt s vigaszt nyújtva, a jövő iránt már-már minden reményt vesztett népnek elcsüggedt keblébe a kitartás és bizalom üdvös mulasztját — atyai szerető­jének felülmulhatlan kegyességével becsepe­rtesse. Hazánk kormánya élén álló jeles honfiaink kirá­lyunk jótékony kegyességének gazdag forrását ritka emberbaráti szeretettel, államférfim bölcs tapintattal és ernyedetlen munkássággal törekedtek az ínség eny­hítésére vezetni, s népünk javára áldásossá tenni. A fejedelmi kegyesség e magasztos ténye s kormányférfiaink e nemes törekvése előtt leborultan, áldást rebegő ajkainkkal örök hálánkat kifejezvén,lel­künk legbensőbb meggyőződésével ismerjük be, hogy csakis az ínségünk súlyához mért legkegyelmesebb fe­jedelmi bőkezűségnek köszönhetjük és köszönjük egyedül, hogy ínségünknek a tél zordonával súlyosított legnehezebb korszakát szerencsésen átélhettük a­nél­kül, hogy a borzasztó csapás súlya alatt megyénknek területén , a lakásaink küszöbére teljes erővel be­fészkelt éhhalál tőlünk egyetlen áldozatot is elragad­hatott volna. Csanádmegyére nézve e mai nap jelentékeny és nevezetes, mert számot vetve ínségünk múltjának kínos gyötrelmeivel, s tekintve annak még hátralévő , habár még sokszoros küzdelmet igénylő korszakát, mai napon teljes megnyugvással fejezhetjük ki abbeli örömteljes meggyőződésünket, hogy dicső fejedelmünk atyáskodó gondoskodásától gyámolítva inségünk hát­ralévő szakát is szerencsésen átlábolandjuk. Megpróbáltatásunk nehéz küzdelmeiből szeren­csés kibontakozásunkra a mai nap, melyen a fejedelmi kegyesség segélydus adományainak a megyebeli né­pesség között végleges felosztása megállapittatott — biztos reményt nyújtván s azon pontot képezvén, hon­nét menedékünk révét biztosan elérhetni méltán vél­jük, annak örök hálánk jeléül leendő megörökítésére szivünk ösztönöz. Örökítsük meg e napot hálánknak élő jelvényé­vel, hogy unokáink és a késő utókor hamvaink fölött, — borzasztó ínségünk kinos gyötrelmeire emlékeztet­ve, jövőjét az isteni gondviselésbe helyzeti áhitatos bi­zalommal s az előgondoskodás takarékosságával biz­tosítani — példánkon okulva buzgólkodjék, s hogy véghetetlen hálánk oltárát képező eme jelvényt látván, áhitatos tisztelésre buzduljon apostoli dicső királyunk atyai gondoskodásának szent emléke iránt, ki bennün­ket az éhség rémitő veszélyei közül szerencsésen meg­mentve — kivezérelt. E magasztos hálaérzettől indíttatva, a mai neve­zetes napnak megörökítésére, törhetlen alattvalói hűsé­günk s örök hálánk jelvényezésére dicsőségesen ural­kodó urunk királyunk I. Ferencz Jó­z­sef ő császári kir. Apostoli Felségének életnagyságu arczképét díszes kiállításban a megyei közönség hálás adakozá­sa utján megszerezni, s a megyei nagyteremben elhe­lyezni közfelkiáltással s egy szivvel-lélekkel elhatá­roztuk. Kijelentvén egyszersmind abbeli buzgó óhajtásun­kat: vajha nagyrabecsült kormányférfiaink, gr. For­­gách Antal, magy. kir. főkanczellár, és gr. Pálffy Mór, magy. kir. helytartó ő nagyméltóságaiknak, ínsé­günk enyhitésére irányzott nemes honfiúi törekvéseik­ért szivünk mélyéből fakadt hálánkat díszes arcz­­képeiknek beszerzése, s megyénk teremében leendő el­helyezésével megörökithetnék, a mire nézve remé­nyünk biztos zálogául szolgál azon lelkesedés és haza­­fiúi készség, melylyel e megye közönségének minden­­ egyes tagja, hálás keblének sugallatától indíttatva, ebbeli óhajtásunk valósításához járulni törekszik. Ugyanazért a testvéri szeretet elenyészhetetlen bizalmával fordulunk megyénk összes közönségéhez, felhiván minden egyes tagját, hogy borzasztó ínségünk ''sikeres leküzdésére alapos reményt nyújtó mai napnak megörökítésére, s örök hálánk jelvényesül Ő császári királyi Apostoli Felsége,s a magyar kormány élén álló két legjelesebb hazánkfiának díszes arczképeit besze­rezni keblek hálaoltárára szánt nemes adakozásukkal segédkezzenek. Az adakozások megyei főispáni helytartó az ő méltóságának elnöki irodájában Makón, valamint min­den járásbeli tisztviselőnél és minden község házánál köszönettel elfogadtatnak. Elődjeink dicső példáitól áthatva, legyünk jövőre is istenfélő, hit és hálás alattvalók ! Csanádmegyének 1864. martius 17-én Makón tar­tott központi inségbizottmányi üléséből. Vidéki levelek. — Unghmegye felvidékéről, martius 28. A ta­vasz nálunk is, csak úgy mint mindenüt, beköszöntött; a nagy havak, melyeknek bekövetkezett olvadása által a vizáradástól oly annyira féltünk, különös isteni gondon

Next