Sürgöny, 1864. április (4. évfolyam, 75-99. szám)
1864-04-01 / 75. szám
aknak, s a kiábrándultaknak, hogy darabokra tépetvén e zászló , — a béke s önmegadás angyala fog szállani e hon földjére, hogy eltörölje az ártatlanul s hiúságból kiontott vért s felszántsa az elestek után el- kifolyó könyüket; azonban mily nagy jön az ő csalódásuk, midőn azt tapasztalák, hogy a viszály ördöge ütött tanyát a nemzet kebelében, mely koronkint felveri a szunnyadni kezdő lázas ingerültséget, hogy uj meg uj nyomort teremtsen e másfél évtized alatt anynyit zaklatott, annyit szenvedett nemzet számára. És mi folyvást mereven hallgatunk s vagy részvétlenül, vagy meggondolatlanul elnézzük, hogy mikép jő el titkos éjjelenként a sátán, s miként ,mint konkolyt azon tiszta búza közé, melyet a nemzet jobb fiai a kibékülés elkészített s termésre kész földébe vetettek. Pedig honfitársaim ! — kimondom, senki nem szereti jobban e hont mint én — minden elszakadási álom hiábavalóságok hiábavalósága ; minden papíron kifőzött terv: írott mulaszt, mely kábít, ámít, de életet, erőt nem ad, sőt a meglévő életet is lassan kint kiöli. Múltúnkra való visszakacsintgatás, midőn három tenger hulláma mosta a magyar birodalom határait , csak önámitás. Egy pillantás azon idegen elemekre, melyek e hon szivében élnek ; egy pillantás azon idegen fajokra, melyek e hon határait körülözönlik ; egy tekintet azon egyenetlenségre, mely e nemzet egyajku fiait pártokra szaggatja ; mindenkit meggyőzhet, hogy független, önálló nemzeti nagy létünket a mohácsi nagy temető örökre elnyelte, s ha nemzetiségünket, területi épségünket, nevünket fenn akarjuk tartani az európai ősnemzetek családkönyvében, ezt csak Austria védszárnyai alatt remélhetjük. Azért honfitársaim! engedjük behegedni azon vérző sebet, melyet az 1848-nak meggondolatlanul kiélesített fegyvere ejtett e nemzet testén, s ne engedjük, hogy azok, kik gyönyörködnek a vérben, naponként felszaggassák azt. Betörjük tovább, hogy azok, kik e nemzet szabadsága apostolaiul tolják fel magukat, napról-napra újabb áldozatokat vigyenek saját szeszélyük oltárára. Mondjuk ki, hogy megelégeltük a viszály uralmát, mi békét akarunk, hogy fellábbadozhasson e nemzet hosszas betegségéből, s azon fejedelem szárnyai alatt, ki fejedelmi szavát adta, hogy e nemzet jogait tiszteletben kívánja tartani, mint egy ember, egyesülni akarunk. Mert míg egy kis töredék a nemzet nevében izgat , a külföld előtt saját nézeteit a nemzet véleménye gyanánt árulja , addig e nemzet, mint kiskorú, mint azon párt gyámsága alatt álló, jobblétre nem számíthat. Honfitársaim! A mindnyájunkat egyformán szerető anya, a hon fordul hozzánk esdő szavával, hogy ne tépjük tovább édesanyai kebelét, és ha tovább is siketek maradunk esdő szavára, ne átkozzuk, ha mint mostoha fiakat eltaszit emlőjéről. S. S. Bécs, mart. 24. Az 1863-dik évi ujonczozás eredménye alkalmából, s ez ügyre vonatkozólag a nm. magyar kir. helytartótanács, a budai s temesvári, valamint a birodalom többi részeinek politikai s katonai országos hatóságai által legf. helyre felterjesztett jelentések folytán, az illető központi hatóságok közt tartott értekezletek következtében, a fennálló ujonczozási rendszer körül, különösen a hivatalos eljárást szabályozó utasításokat illetőleg, hírszerint, számos módosítások és felvilágosítások tétettek nemrégiben közzé, melyek az ujonczozás körül eshető visszaélések, netaláni részrehajlások mennél biztosb meggátlását s a közszolgálat és közteherviselés elvének sértetlensége érdekében a katonaállítási szabályoknak mennél igazságosb foganatosítását czélozzák; valamint reményleni is lehet, hogy a magas kormánynak ezen irányban tett üdvös, a polgárok javára annyira szolgáló intézkedései is megfelelő eredményt gyümölcsözendnek. Ezen pótló utasítások ugyan, — mint értesülve vagyunk, — legnagyobb részben csak az eljáró hatóságokat illetik; léteznek azonban közöttük oly pontok is, melyek a közönség előtt is érdekkel bírnak, sőt a melyekről igénytelen nézetünk szerint, hasznos dolog is tudomást szerezni. Ez utóbbiak közül hallomás után talán felemlíthetjük a következőket : Azon mentesség a katonáskodástól, melyet az egyetemek, jogakadémiák , főgymnasiumok s bányászakadémiák nyilvános rendes hallgatói bizonyos feltételek mellett az ujonczozási szabályzat 20. § -a értelmében élvezni szerencsések, oly hadkötelezettekre , kik gyógyszerészet tanulók, habár ők egyetemen legyenek is, ki nem terjedhet. A mostoha atyánál beállott munkaképtelenség esetén a mostohafiú felmentése a katonáskodás alól, birtokviszonyok , illetőleg a gazdálkodás folytatása tekintetéből, csak akkor engedhető meg, ha a gazdaság nem a mostoha atyáé, hanem a felmentésért folyamodó anyáé, kire az örökség útján szállott. Nem hagyatik helyben, hogy azon felek, kik sorozás alóli felmentésért folyamodnak, ebbeli folyamodványukhoz írásbeli orvosi bizonyítványt mellékeljenek azért, mert a felmentő bizottságnak feladata az illetőket megvizsgálni s illetőleg megvizsgáltatni, melyhez szükséges, hogy minden elővételem nélkül történjék; ezen tilalom által a felek egyszersmind jövőre sok felesleges és czéltalan kiadástól is megkiméltetvén. Az önként beállott kiskorúnak, atyja vagy gyámja felszólalása folytáni elbocsáttatása, azon esetben, ha az önként beállott fiatalember időközben hadkötelessé válik, magától érthetőleg rögtön eszközölhető nem lévén, az ily egyénért, amennyiben korosztálya az újonczállításnál teljesen ki nem meríttetett, előbb utósorshúzásnak kell történnie. A katonaságtóli elbocsátás iránti kérvényekhez szabályszerűleg melléklendő községi bizonyítványok ezentúl oly atyák által, kiknek már közelgő állításra hivatott fiaik vannak, alá nem írhatók, hanem az ilyen bizonyítványok oly atyák által állítandók ki, kiknek már fiaik a hadseregben szolgálnak. Az anyakönyv-vezetők a családi kimutatások helyessége iránt felelősek, ezen felelősség az összeirási jegyzékbeli kihagyások vagy azokbani hiányok miatt a jegyzőkre és községi elöljárókra is kiterjesztetvén. A selmeczi bányász-akadémia erdészeti növendékeinek az ujonczozási szabály 20 % ában foglalt feltételek melletti katonamentessége iránt tett javaslat nem találtatott kivihetőnek, mivel nem rendes bányászakadémiai tanulók, és csak rendkívüli hallgatók képen egy tantárgyat művelnek, s mivel továbbá a más hasonló viszonyokban lévő tanulók sem részesittetnek a katonáskodás alóli rendszeres felmentés kedvezményében. Mint végül halljuk, a nm. m. kir. helytartótanácsnak Magyarország herczegprimása , eminentiája kívánatéra tett azon javaslata, hogy ha ujonczozás rendeltetik el, az ujonczállítás az év február havában sokoldalú képzettséggel kell bírnia; egyéb ismereteken kívül jártasnak kell lennie a kórboncztanban, kopogatás, hallgatódzásban, s a nyilásos, üreges életművek tükrözésében. Górcsőre, szerves vegytanra, mely fontos tanok a gyógyászat jövője Emőkérül tekintendők, jóformán nincs szükség, s ha kivételként volna is, alkalmazásukat sem idő, sem hely nem engedi. Ezután felállította értekező azon elvet, mely szerint a vizsgáló által kiállítandó orvosi bizonyítványok szerkesztendők. Ezekben a kérdések úgy vannak feltéve, hogy a feleletek három sarkpontra irányuljanak. a) Megismertetik a biztosítandó élettani egyénisége. E pontba tartozik — mintegy átmenetül a betegségekhez — a testen találtató hiányok és sérelmek előadása. Ezek az életbiztosításnál nagy szerepet játszanak, mint, úgyszólva, az egyén viszonylagos — relatív — egészségéhez tartozó kisebb bajok nem zárják ki az elfogadtatást, csak díjfelemelést tételeznek fel. A mondottak igazolásául tüzetesen a sérvek statistikai kimutatásokkal tárgyaltattak. b) Az egészséges állapottóli eltérések, kóralakok kikutatásában a nyílt bajok magukról beszélvén, a kezdődő, mélyebben rejlő, lappangó, időnként rohamokban fellépő bántalmak felfedezésére kell a főgondot fordítani. E szempontból kiváló figyelmet igényelnek az agy, gerinczagy, a lélekzési és vérkeringési szervek , szívbántalmak az egyén tudtán kívül is lehetnek jelen ; a gümőkor évekig lappanghat, meg is gyógyulhat, anélkül, hogy az illető tudná, mily veszély fenyegető életét. Legtöbbször azonban dulólag tör elő rejtekéből, s valamint az emberiségtől legszámosabb áldozatot, úgy a biztosító társaságoktól legtöbb osztalékot hord el. A gümőkór — mely név alatt a tüdővész közönségesen azért értetik, mert a gümők a tüdőkre rakodnak le — hazánkban is mindinkább terjed ez. Ideje volna azon közegészségi intézkedésekre gondolni, melyek által ezen kór kifejlődését, elterjedését gátolni, s gyógyítását nagy részben eszközölni lehet. c) Bármily tökélyes eszközökkel bír az orvostan a kórismeretben, a vizsgáltnak egészségi állapotára vonatkozó hit közleményeit, bevallását nem nélkülözheti ; szükség van erre az öröklött vagy szerzett kórhajlam felderítésénél; szükség ismerni az egyén előrement kóros szenvedelmeit, melyek, bár jelenleg megszűnteknek látszanak, természetüknél fogva azonban jövőben ismétlődéssel fenyegethetnek. Végre be kell vallani, hogy létezhetnek titkolt betegségek, melyeket az orvos csak bűvészi, látnoki tehetséggel fedezhetne fel; ilyenek az idegkórok, nyavalyatörés, időnként rohamokban fellépő bántalmak, a belférgek stb. Az itt körvonalazott orvosi eljárásnak czélja, hogy a vizsgáltak közül azok, kik egészségesek, életbiztosíthassanak ; kik pedig betegségben szenvednek, vagy valamely, az egészséget feltűnően rongáló, életrövidítő hatálynak vannak kitéve, a társaságnál el nem fogadtatnak. Ezek azon elvek, melyek az első magy, általános biztosító társaságnál orvosi szempontból négy év előtt alkalmaztattak Jelenleg annyit lehet mondani, hogy a kezdet nagyszerű. Négy éve még nincs, hogy áll, s 6762 egyén 9,837,752 ftot biztosított. Az orvos-statistikai tekintetben nyert eredményeket értekező más alkalommal ígérte bemutatni. (P. N.) Napi új dóvi* * ágok. * Hildegard főherczegné ő és. fensége egésségi állapotáról a „Wiener Abendpost“ mart. 30-ról a következő bulletint közli: „Ő fenségének igen nyugtalan és aggasztó álmok által zavart ése volt. Bárha a láb jelenségei csaknem enyésző félben vannak, a láz még mindig egyenlő hevességgel tart. — Schmerling kormánytanácsos.“ * A reussi uralkodó herczegnő, a greiezi idősb ágon, a magyarországi szükölködöknek 100 tallérnyi segélyadományt juttatott, mely összeg már rendeltetése helyére elküldeték. * Gr. Nádasdy Leopold ő exénak Gyorok- Ménesen termő vörös bora kedves zamatja és erejével nagy figyelmet gerjesztett külföldön. A múlt napokban is nagyobb mennyiség szállíttatott Würtembergbe gróf Knyshausen s b. Rackwitz urak részére, kik legnagyobb elismerésük kifejezésével 96 osztotttal fizették adóját. Mint értesülünk, több német fejedelmi udvar részére is történtek már megrendelések. Ez örvendetes siker leginkább az említett uradalom illető kezelői figyelmessége és szakismeretének köszönhető. * B. Apraxin Julia Párisban a „Théatre des jeunes artistes“ kis színházban mart. hó 23-án csakugyan fellépett Phaedra szerepében. Mint írják, nagy tökélylyel játszott, s tele színház előtt. Racine darabja után B. Apraxin Julia új vígjátéka a „Művésznő álma“ következett , azonban egy férfi színész oly roszul játszott, hogy a szerzőnő előadás közben legördíttette a függönyt, s félbeszakittatta a darabot. * Kolozsvárt, mint a „Korunk“ írja, egy fiatal leány kétségbeesésében fölakaszta magát. Az eset következő : Ez év elején Vastúri lakos szolgálatába fogad egy leányt s élőpénzt ad neki. A kitűzött határnapra azonban a leány nem akart szolgálatba állani. V—s bejött Kolozsvárra a leány után, hogy állítsa helyre, azonban ez semmi szín alatt nem akart vele menni, s a kapott fölpénz visszaverésére kérte V—st, ki azt csupán azon föltét mellett akarta visszavenni, ha neki 5 forintot fizet útiköltségül. A leány panaszra ment a rendőrséghez, honnét azon utasítással bocsáttatott el, hogy szolgálatba kell állania, ha a félpénzt elfogadta. Erre a leány hazament , fölakasztá magát, hogy ne kényszerittessék a szolgálatba állásra. * A pesti jótékony nőegylet által ápril 4 én tartandó hangverseny ezen egyesület szemhályoggyógyintézete javára fog rendeztetni. E hangverseny érdekessége tehát nemcsak az abban közreműködők által nyújtandó ritka műélvezet, hanem azáltal is nyerend, hogy az ország szegényei minden osztályából felvett vakok gyógyítására fordíttatik a befolyandó jövedelem. — Ily vakok már a mai napig is számosan jelentkeztek. * April hóban az Erzsébet császárné pályán az eddigi 19’/a pcent helyett csak 18 pcent fog a személy- és málhaszállítási vitelbér-illeték után beszedetni; ugyanez áll a kocsik, lovak és kutyák vitelbérére is, melyek nem mint teheráruk adatnak fel. * Az oderbergi személyvonat, melynek márt. 29-én reggel kellett volna Bécsbe érkeznie, baleset következtében elkésett, s csak d. u. fél három órakor hajtott be az éjszaki pályaudvarba. Ezen balesetről a bécsi lapokban a következő tudósítást olvassuk: A hideg és az erős vihar következtében az éjszaki pályavonal sínein oly vastag jégkéreg képződött, hogy kénytelenek voltak a vonat elé már Krakótól két mozdonyt fogni. Fél háromkor éjjel e vonat épen a Bizencz és Göding közti vonalon jött, azonban a borzasztó idő miatt oly sűrű sötétség volt, hogy néhány lépésre is alig lehetett látni. A személyvonat egy Bécsből jövő tehervonattal hajtott szemközt, melynek mozdonya a személyvonat két mozdonyával összeütközött. Ezen egymásba üződés oly erős volt, hogy mind a három gépezet azonnal haszonvehetetlenné vált. A szerencsétlenséget még azon körülmény növelte, hogy a tehervonaton lévő több petroleum-hordó szétpattant és az olaj azonnal tüzet fogott. Kevés percz múlva a tehervonat öt kocsija állt lángok közt s minden erőfeszítés, melylyel oltani próbálták, sikeretlen maradt. Csak nagy ügygyel-bajjal tudták a többi kocsikat a meggyulladástól megmenteni. Újabb gépeket kellett hozni, melyek segélyével végre több órai munka után a vasútsíneket járhatóvá tették- Valóban örvendetesen meglepő, hogy emberélet nem veszett el. A mozdonyvezető és fütő még idejekorán leugrottak a mozdonyról és csak néhány egyén szenvedett gyengébb sérülést. * A „W. Ztg.“ említést lévén az éjszaki vaspályán történt s általunk fentebb említett szerencsétlenségről, constatkozza, hogy személysérülések nem fordultak elő. Egy sínvonalon tegnapelőtt már folytathatták a közlekedést, a másikról még az útra sodort távirdaoszlopokat, sodronyokat és mozdonyt kelle eltakarítani. * A losonczi vaspálya építése alkalmával Hatvan közelében egy láb mélységnyire hadi fegyverzethez tartozó öt darab bronz-régiség találtatott. Ugyanott l'/ lábnyi mélységben égetett anyagból is leltek régiségeket. Amazokat is, ezeket is a nemzeti múzeumnak küldék. — Ujszászon pedig egy földmivelő egy lll/» aranyat nyomó arany-Krisztus-szobrocskát talált, oly formájút, aminőket Buzánczban a XI-dik században készítettek. Ezt is a múzeum veszi meg. * Somogyi t. levelezőnk írja: Épen most kapom azon hírt, hogy a Zala- és Somogymegyéket rémülésben tartott és a vagyon- és személybiztonságot folytonosan veszélyeztetett híres rabló Kára Mihály a kutasi erdőben többi társával együtt a csendőrök által meglepetvén, hosszabb tüzelés közben agyonlövetett. A többiek megmenekültek ugyan, de igen valószínű, hogy a vezér nélküli csapat is a bátor csendőrök által mielőbb az igazság kezébe szolgáltattatik. * Mint a nemzeti színház immár nyomtatott műsorozata (a régi szinlapok is restaurálva vannak, és előnyük, hogy szinlapok lap nélkül) hirli, ápril 23 -án Shakespeare ünnepére a „Szentivánéji álom“ fog előadatni. — A szent-ferencziek pesti háza a legközelebb múlt egész télen át több mint száz kebelbeli ínségesnek osztott ki naponta élelmiszereket. Mint halljuk, jelenleg készlete végképen elfogyván, jótékonyságát is kénytelen megszüntetni. — A kecskeméti pusztákra vonatkozólag következő észrevételeket vettünk : Pest megye martius havi tisztiszéki üléséből (1. „Sürgöny“ 61. sz.) azt vettük ki, hogy Kecskemét városa Köncsög, Ágasegyháza, Borbás, Sz. Király, Alpár, Matkó, Sz. Lőrincz pusztákra nézve régi diplomák alapján tart oly jogot, hogy telekjegyzőkönyveit Pest megye részére kibocsátani nem akarja. Szerintünk p. diplomákra való hivatkozás mellett tán érvényesebb lenne a latba tenni, (hahogy id. R. E. S.-nak, mint Kecskemétváros egykori ügyvédének jegyzetei hitelesek) hogy Borbásnak 474 részét, Sz. Királynak 43/54 részét, Alpárnak pedig 4 ősi részét a város örökösen szerezte meg, azonfölül Borbásnak 11/54 részét, Sz. Királynak V/54 részét, s Alpárnak V54 részét zálogkép bírja, a többieket pedig, n. m. : Borbásban V54 részt, Sz. Királyban V54 részt, Alpárban V54 részt haszonbérben tartja, s ezen pusztákra 439,293 ftot ruházott be épben. Ágasegyházát pedig 15/a 4 részben bírja, részint örökösen, részint zálogképen. A földesúri jogok megváltására, úgy tudjuk, 1836-dik esztendeig 288,955 ft 28 kispénzt fizetett le a város. — Illetékességi kérdés: Pest megyében,hol 3 törvényszék működik : Pesten, Kalocsán és Kecskeméten, az illetékesség a községek és lakhelyek szerint tartatott fenn; úgy tudjuk azonban, hogy a nagyméltóságú hétszemélyes tábla az e hármas megyék közötti illetékességi kérdésben oda határozott, hogy e megye törvényszékének több helyen székelő osztályai között fenforgó kérdések elintézése nem tekinthető bíró-kérdésnek, hanem közigazgatási tárgyat képező intézkedésnek van helye. E határozat fenyítő ügyben keletkezvén, úgy véljük, polgári eljárásban hatálylyal nem bír. — Próbavágatás. Mint hallatszik, Pest megye oly husárszabályozás előállítására nézve, mely jövőre biztosabb lenne és mind a fogyasztó, mind a mészáros közönség igényeinek megfelelne, az 1848-ik év előtt is gyakorlatban volt részrehajlatlan küldöttség előtt tartatni szokott próba-vágatásokat szándékozik életbe léptetni. — H. Anna szolgáló, a n. kanizsai katonai rögtönitélő bíróság által hozott ítélet következtében, gyújtogatás miatt kötél által kivégeztetett. — M. János görgetegi lakos rablás bűntényében részesség miatt a kaposvári katonai rögtönitélő bíróság által kötél általi halálra ítéltetvén, ez ítélet rajta mart. hó 19-én Görgeteg helységben végre is hajtatott, történjék, helybenhagyatott; azon további indítványnak pedig, mely szerint a hadkiegészítés foganatba vétele iránti rendelkezés legfölebb az év oct. 16-kéig juttassák köztudomásra — állítólag — lehető tekintetbe vétele igértetett. (P. H.) A csanádmegyei központi inségbizottmány felhívása. A múlt évi rendkívüli aszály által megyénkben előidézett borzasztó ínség a kemény szordonságára nézve ritka téli időszakban tetőpontját érte el. Az inségi munkálatok folytatása lehetetlenné válván, a nép kereseti forrása végkép bedugult. A megye népességének kétharmadánál nagyobb része az álladalom és községek kölcsöneivel tartota fenn magát; nagyszámú ínségeseink egyes nemeskeblü emberbarátok nagylelkű adományaiból és az országosan gyűjtött adakozásokból tápláltattak. Több ezer mázsa kenyér, ezreket haladó étadagok osztattak ki az éhezők között. Urunk s Apostoli királyunk Ő Felsége, atyáskodó véghetetlen szeretetétöl indíttatva, s a távolban is mélyen érezve hü népeinek kínos szenvedéseit, — nemes szivének buzgóságával sietett segítségünkre. ínségünk enyhítésére az álladalmi kincstárból nevezetes összeget tevén folyóvá, midőn az emberbaráti keblek könyöradományainak országszerte leendő gyűjtését elrendelte, azokat egyszersmind saját tárczájából tetemesen nevelte. Nagyterjedelmű közmunkálatoknak gyors foganatba vételével az ínségeseknek munkát s kenyeret nyújtott. Vidékünkön az alapjában megrendített mezőgazdászat fentartása, s tekintőleg a végpusztulással fenyegetett kisebb földbirtokosoknak kisegítése czéljából őszi és tavaszi vetőmagos megyénkben 107,000 mérő gabonát, 173,000 forint készpénzt — kölcsöntől kirendelni, s ezeken felül a megyebeli községeknek 110,000 forint községi kölcsönt utalványozni legkegyelmesebben méltóztatott. Az országos adakozásokból megyénkre kirendelt összegző,000 forintot túl halad. Ő Felsége fejedelmi kegyességének eme magasztos intézkedései folytán, az atyai gondoskodás szorgos figyelmével kereste fel az ínség-emelte nyomor-tanyáknak éhség kínjaival küzdő lakóit, — hogy borús arczaikról a kétségbeesés nehéz könyeit letörölje, hogy az éhezőknek kenyeret s munkát, a szükölködöknek segélyt s vigaszt nyújtva, a jövő iránt már-már minden reményt vesztett népnek elcsüggedt keblébe a kitartás és bizalom üdvös mulasztját — atyai szeretőjének felülmulhatlan kegyességével becsepertesse. Hazánk kormánya élén álló jeles honfiaink királyunk jótékony kegyességének gazdag forrását ritka emberbaráti szeretettel, államférfim bölcs tapintattal és ernyedetlen munkássággal törekedtek az ínség enyhítésére vezetni, s népünk javára áldásossá tenni. A fejedelmi kegyesség e magasztos ténye s kormányférfiaink e nemes törekvése előtt leborultan, áldást rebegő ajkainkkal örök hálánkat kifejezvén,lelkünk legbensőbb meggyőződésével ismerjük be, hogy csakis az ínségünk súlyához mért legkegyelmesebb fejedelmi bőkezűségnek köszönhetjük és köszönjük egyedül, hogy ínségünknek a tél zordonával súlyosított legnehezebb korszakát szerencsésen átélhettük anélkül, hogy a borzasztó csapás súlya alatt megyénknek területén , a lakásaink küszöbére teljes erővel befészkelt éhhalál tőlünk egyetlen áldozatot is elragadhatott volna. Csanádmegyére nézve e mai nap jelentékeny és nevezetes, mert számot vetve ínségünk múltjának kínos gyötrelmeivel, s tekintve annak még hátralévő , habár még sokszoros küzdelmet igénylő korszakát, mai napon teljes megnyugvással fejezhetjük ki abbeli örömteljes meggyőződésünket, hogy dicső fejedelmünk atyáskodó gondoskodásától gyámolítva inségünk hátralévő szakát is szerencsésen átlábolandjuk. Megpróbáltatásunk nehéz küzdelmeiből szerencsés kibontakozásunkra a mai nap, melyen a fejedelmi kegyesség segélydus adományainak a megyebeli népesség között végleges felosztása megállapittatott — biztos reményt nyújtván s azon pontot képezvén, honnét menedékünk révét biztosan elérhetni méltán véljük, annak örök hálánk jeléül leendő megörökítésére szivünk ösztönöz. Örökítsük meg e napot hálánknak élő jelvényével, hogy unokáink és a késő utókor hamvaink fölött, — borzasztó ínségünk kinos gyötrelmeire emlékeztetve, jövőjét az isteni gondviselésbe helyzeti áhitatos bizalommal s az előgondoskodás takarékosságával biztosítani — példánkon okulva buzgólkodjék, s hogy véghetetlen hálánk oltárát képező eme jelvényt látván, áhitatos tisztelésre buzduljon apostoli dicső királyunk atyai gondoskodásának szent emléke iránt, ki bennünket az éhség rémitő veszélyei közül szerencsésen megmentve — kivezérelt. E magasztos hálaérzettől indíttatva, a mai nevezetes napnak megörökítésére, törhetlen alattvalói hűségünk s örök hálánk jelvényezésére dicsőségesen uralkodó urunk királyunk I. Ferencz József ő császári kir. Apostoli Felségének életnagyságu arczképét díszes kiállításban a megyei közönség hálás adakozása utján megszerezni, s a megyei nagyteremben elhelyezni közfelkiáltással s egy szivvel-lélekkel elhatároztuk. Kijelentvén egyszersmind abbeli buzgó óhajtásunkat: vajha nagyrabecsült kormányférfiaink, gr. Forgách Antal, magy. kir. főkanczellár, és gr. Pálffy Mór, magy. kir. helytartó ő nagyméltóságaiknak, ínségünk enyhitésére irányzott nemes honfiúi törekvéseikért szivünk mélyéből fakadt hálánkat díszes arczképeiknek beszerzése, s megyénk teremében leendő elhelyezésével megörökithetnék, a mire nézve reményünk biztos zálogául szolgál azon lelkesedés és hazafiúi készség, melylyel e megye közönségének minden egyes tagja, hálás keblének sugallatától indíttatva, ebbeli óhajtásunk valósításához járulni törekszik. Ugyanazért a testvéri szeretet elenyészhetetlen bizalmával fordulunk megyénk összes közönségéhez, felhiván minden egyes tagját, hogy borzasztó ínségünk ''sikeres leküzdésére alapos reményt nyújtó mai napnak megörökítésére, s örök hálánk jelvényesül Ő császári királyi Apostoli Felsége,s a magyar kormány élén álló két legjelesebb hazánkfiának díszes arczképeit beszerezni keblek hálaoltárára szánt nemes adakozásukkal segédkezzenek. Az adakozások megyei főispáni helytartó az ő méltóságának elnöki irodájában Makón, valamint minden járásbeli tisztviselőnél és minden község házánál köszönettel elfogadtatnak. Elődjeink dicső példáitól áthatva, legyünk jövőre is istenfélő, hit és hálás alattvalók ! Csanádmegyének 1864. martius 17-én Makón tartott központi inségbizottmányi üléséből. Vidéki levelek. — Unghmegye felvidékéről, martius 28. A tavasz nálunk is, csak úgy mint mindenüt, beköszöntött; a nagy havak, melyeknek bekövetkezett olvadása által a vizáradástól oly annyira féltünk, különös isteni gondon