Sürgöny, 1864. május (4. évfolyam, 100-122. szám)

1864-05-01 / 100. szám

Négy- dík évi folyam. 100 sz. — 1864. Vasárnap május 1. Sz. rkesztö-hivatal: Barátok-tere 7 sz. a. földszint. Kiadó hivatal: Bai 'tok-tere 7. az. a. földszint. Előfizethetni Budapesten a kiadó­hivatalban, barátok-tere 7. szám, földszint. Vidéken bér-mentes levelekben minden posta-hivatalnál SÜRGÖNY Előfizetési árak austriai értékben. Budapesten házhoz hordva. Félévre 8 ft 50JJcr. Negyedévre 4 „ 50 , Vidékre, naponkint postán. Félévre lOfforint. Negyedévre 5 „ I HIVATALOS RÉSZ. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi april 24-röl kelt legfelsőbb határozatával Fischer Károlyt, a ma­gyar kir. udv. kanczellária udv. titkárát dij-elengedés mellett kir. tanácsosi czimmel legkegyelmesebben föl- rnházni méltóztatott. Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék központi árva- számvevő hivatalához kineveztettek: számvevőül M a- tics Döme, számvevői segédekké: Miliők József és L á n g h Gusztáv. Sárosmegye főispáni helytartója Berzeviczy Rudolf, volt cs. kir. lovassági hadnagyot Sárosmegye rendes esküdtjévé nevezte ki. Hivatalos tudósítások szerint a keleti marhavész a bánáti határezredek területén még egy helységben uialkodik, hol 5 darab marha van mint vészbeteg ki­mutatva. A vész utáni eddigi összes marha-veszteség 3691 darabra rúg. Titel környékén némely helységek lovai között a rüh uralkodik. Kis Oláhországban s a Bosnyákország melletti ré­szekben a keleti marhavész még folyton uralkodik. Szerbországban az egészségi állapot úgy a lako­sok-, valamint az állatokra nézve kedvező. íXEHlHIVATALOS RÉSZ A múlt évi aszály által Ínségre jutott alföldi lako­sok segélyezésére a m. kir. helytartótanácshoz beérke­zett köuyöradományok újabb jegyzéke. A nagyméltóságu m. kir. udvari kanczellária ut­ján 10(0 ft mint fenséges Zsófia cs. k. Föbcrczeg- nönek kegyes adománya. Pozsonmegye föispáni helytartója utján 202 fo rint 50 kr, mint Bajzát Gusztáv cs. kir. ezredes ado­mánya. Nagyvárad város segéJyzö bizottmányától 48 ft 35 kr. Tolnamegye segélyző bizottmányától 34 ft 50 kr mint Gutter Ágoston és Sibinger Antal szegszárdi ke­reskedők s törvényszéki becsüsök által egy hivatalos működés alkalmával kiérdemelt és felajánlott összeg. Ugyanattól 25 ft mint Ujfalusy Lajos szegszárdi nyomdásznak adománya. Győrmegye segélyző bizottmányától 2204 ft 94 kr mint könyöradomány és 645 ft 717, kr mint tér-» mesztmények eladási ára, összesen 2850 ft 64'/2 kr. Békósmegycből 112 ft 50 kr mint gróf Wenkhcim Károly által felajánlott 25 öl fának eladási ára. Mosonmegye segélyző bizottmányától 25 Jt mint Magyar óvár város adománya. Fehérmegye segélyző l izottmányától 86 ft 97 kr és egy db arany mint könyöradomány és 2221 ft 18 kr mint termeszlmények eladási ára, összesen 2308 ft i 15 kr és egy darab arany. Mihályi Gábor m. kir. helytartótanácsi tanácsos- • tói 30 ft, mint négy hóra havonként felajánlott 15 ftnak j 3. és 4-ik részlete. I Marmarosmegye segélyző bizottmányától 53 ft 29 krnyi adomány, és 3193 ft 75 kr mint termesztmények eladási ára, összesen 3247 ft 4 kr. Az ó-budai takarékpénztártól 12 ft 46 kr. Vasmegye segélyző bizottmányától 276 ft 74 kr mint könyöradomány. Éhez járultak: Német újvári főszolgabírói járás 5 ft. Körmendi főszolgabírói járás 10 ft. Rohonczi szolgabirói járás 53 ft 40 kr. Füzesi szolgabirói járás 8 ft 34 kr, és Giegerson G. vasutépitészeti vállalkozó 200 fttal. Továbbá 1719 ft 60 kr mint termesztmények el­adási ára, összesen 1996 ft 34 kr. Sárosmegye segélyező bizottmányától 2367 ft 45 kr mint termesztmények eladási ára. Bakabáuya sz. k. város polgármesterétől 6 ft mint Sofcsák Józsel által tartott physikai előadásnak 2/Vad jövedelme. Beregmegye segélyezni bizottmányától 802 ft 5 krnyi adomány és 1633 ft 75 kr mint termesztmények eladási ára, összesen 2435 ft 80 kr. Beszterczebánya sz. kir. város polgármesterétől 400 ft mint a zólyomi takarékpénztár adománya. B. J. jegy alatt bektildetett 40 ft, azzal, hogy ezen összeg Temesmegyebeli Kis-Szent Péter. község nek juttattassék, mi már eszközöltetett is. Somogymegye segélyző bizottmányától 128 fo­rint 85 kr. Ehhez járultak: Sellye mezőváros 100 ft 60 kr. Szedlaczek Lipót dzsidás-karmester 9 ft 25 kr- és Vracsik község 19 fttal. Barsmegye segélyző bizottmányától 91 ft 68 kr­nyi könyöradomány és 84S ft 78 kr mint termesztmé­nyek eladási ára, összesen 940 ft 46 kr. Zemplénmegyéből 20 ft mint Varrannón tartott tánczestély jövedelme. A pesti magyar gazdasági egyesülettől 302 ft 30 kr mint Prugbergcr József selmeczi bányászati igaz­gató által maga s szaktárcái, valamint a rendelkezése alatti bányamunkások adománya. Sopronmegyc segélyező bizottmányától 21 ft 4 kr mint Egyházasfalu bírája által gyűjtött összeg. A pesti takarékpénztárban volt 1U00 s 327 ft 70 kr kivétetvén, töke s kamatokban 13G4 ft 6 kr. Két darab lOO ftos földtehermentcsitési kötelez­vénynek tőzsdeszerü elárusitásából befolyt 153 ft 24 krajezár. 23 db. arany, 207 ft. 71% krnyi ezüstnek, 3525 franknak aranyban, 5 db 100 frankos franczia bank­jegynek,5 font sterlingnek bankjegyben, 7 shilling és 6 peucének, 17 lat régi rézpéoznek, 17 darab régi réz krnak, és 24 ft 21 kinyi olasz rézpénznek szintén tőzsdeszerü elárusitásából befolyt 4297 ft 54 kr. A nagyméltóságu m. k. udvari kanczellária utján: A „Presse“ czimü birlap szerkesztősége által küldött 50 ft miut a brassói dalárda által rendezett ze nészeti estély jövedelmének fele. Ugyancsak a „Presse“ hírlap szerkesztősége által beküldött egy 5 porosz tallérról szóló bankjegy. Továbbá 10 ft mint alsó-austriai Au községben befolyt könyöradomány. Árvamegye által beküldött egy rongyos 1 ftos bankjegy a cs. k. szabadalmazott ausztriai nemzeti bank igazgatósága által kicseréltetvén — 1 ft. A karolinentbali cs. k. járáshivataltól 4 ft. A bécsi cs. k. helytartóságtól 68 ft 20 kr. Ugyanattól 79 ft 54 kr. A klagenfurti cs. k. orsz. kormánytól 45 ft96kr. A krakói cs. k. helytartósági bizottmánytól 68 ft 65 kr. A linczi cs. k. helytartóságtól 115 ft 9 kr. A cs. k. államministeriumtól 22 ft 51 kr mint a zukmanteli cs. k. járáshivatal gyűjteménye. Ugyanattól 462 ft 51’/a kr,egy arany és egy ezüst karperecz mint dr. Kolb Ágoston,az „Augsburgi Allge­meine Zeitung“ szerkesztője által rendezett gyűjtés eredménye. Továbbá 50 ft mint steiermarki März-Zuschlag mezőváros adománya. A trautenaui cs. k. járáshivataltól 16 ft 12 kr mint Deutsch-Prausnitz községben gyűjtött összeg. A bécsi cs. k. helytartóságtól 7835 ft 23 kr, és 2 db 100 ftról szóló, 4%-tólit kamatozó 1848-ki állam- kötvény, mint Bécs birodalmi főváros tanácsának gyűj­teménye. Mikhez hozzáadván az eddigi 575,279 ft 29 7a krt,103 darab aranyat, 1100 frankot aranyban, egy darab 100 porosz talléros bankjegyet, és 5 font ster linget: bejött összesen 608,479 ft b3 ‘/a kr, 104 darab arany, 1100 frank aranyban, 105 porosz tallér bankje­gyekben és 5 font sterling szintén bankjegyben, egy arany és egy ezüst karperecz és 200 ít államkötvé­nyekben. Kelt Budán, 1864. évi april 26. Pest, apr. 30. Hogy erdélyi magyar és székely testvé­reink roppant politikai hibát követtek el, midőn tavaly a szebtiii országgyűlésben részt nem vettek : ezt már most tények igazolják. Egész sorozatát adhatnék jelenleg az el­maradásból a magyar és székely nemzetre há­ramlóit káros következményeknek. Tényekkel mutathatjuk ki, hogy a ma­gyarországi ellenzék s ennek feje Deák Fe- rencz által kigondolt „passivitas“ politikája, melyet az erdélyi ellenzék is vakon utánzott, eddig is csak a magyar nemzet hátrányára szol­gált, s ha tovább is folytattatik, annak végrom­lását idézendi elő. Valóban Széchenyi Istvánunk látnoki tehetséggel bírt, midőn a „Jelenkor“ 1846-ik évi 38-ik számában Deák Ferenczet politikai tekintetben következőleg jellemezte : „Alig ismerek Magyarország határai közt egyedet, kinek huzafiságában többet bíznám, mint Deák Ferenczében : — de azért csalha­tatlannak öt nem tartom, kivált a politika mezején, mikor oly kérdések forognak fenn, melyek nézetem s teljes meggyőződésem szerint ' csak akkor oldathatnak meg jó sikerrel, ha azok nem egyoldalú magyar, de min­denoldalú közbirodalmi szempont­ból fogatnak fel.“ „Volna Magyarország minden összekötte­tés nélküli magánálló királyság, meg akaróm engedni, nem volna egyed, ki hazánk külviszo- nyi jogait józanabb és talpraesettebb diploma­tikával tudná védni mint Ő ; — de miután szo­ros összeköttetésben élünk, ily körülmények közt, in ultima analysi, mint én bírom felfogni a dolgok mélyét, nem egyoldalú jog- allegatio, és ilyesre alapított cselekvési rendszer, mely a hevesebb vérüelcnél oly kön­nyen fajul daczra, ujjhuzásra, s innen el nem maradó reactiót szül, — hanem gyakorlati életre alapított közös érdek-meg­ismerés s lehető leg barátságosabb kiegyenlítés emelheti a magyart magasabb­ra ; — ily körülmények közt mondom, s pedig az épen érintett okoknál fogva, én D e á k Fe- rencz politikája hasisát oly hézagosnak, oly hiányosnak tartom, hogy arra bármit építsen, annak előbb utóbb, de elvég­re s tán hazánk legnagyobb kárá­ra, bizonyosan roskadnia, enyész­nie kell, stb. stb.“ Mintha Széchenyi előre megjöven­dölte volna azon szerencsétlen passiv politikát, melyet Deák Ferencz után jelenleg Magyaror­szág és Erdély ellenzéke nagy romlásunkra követ. Eddigi politikátlan magunktartása által nem veszítettük el ugyan Urunk és Királyunk ki­fogyhatatlan kegyelmét, mert szerencsénkre, Ö Felségének fejedelmi nagylelkűsége sokkal ma­gasabban áll, minisem megvonhatná szeretetét és kegyelmét a magyar nemzettől, melynek te­temes részét csak némely túlzó és minden áron szerepelni akaró pártvezérek és ábrándozó honboldogitók vezették tévútra. De a velünk együtt élő országok és nem­zetiségek rokonszenvét tettük erős koczkára, azokét tudniillik, kikkel eddig jó és balsorsban együtt osztozkodtunk, s melyekkel eddig a felsé­ges uralkodó-házért, s a birodalom együttmara- dásáért a liarczmczőkön együtt véreztünk. Mindenki tudja, hogy az austriai testvér­országok 1848 előtt alkotmánynyal nem bírván, jelenleg alkotmányos életük , szebb jövőjük, minden reményök egyedüli alapját , zálogát csak az oct. 20-ki és febr. 26-ki legmagasabb okmányok alapján kifejlendö alkotmányosság­ban találják. Ezért igen természetes, hogy kik ez alkot­íARCZA. Magyar tudományos akadémia. Az april 25-ki ülésben Henszlmann Imre lev. tag jelentést tőn, az archaeologiai bizottság nevében, azon nyugati nyelveken irt codexekről, melyeket európaiak: Mordtmann, Tisckendorf ós Lepsius társaságában, s Kubinyi, Ipolyi és Henszlmann, végre Detier láttak a stambuli serailban. E jegyzékek egybevetéséből kitet­szik, hogy Detier jegyzékében, melyet az osztrák in- ternuntius, Prokcsch Osten m. akad. külső tag, köz lőtt az akadémiával, több oly munka nincs megemlítve, melyek Mordtmann és Kubinyiék jegyzékében elősorol­tam ak. E jelentés után Toldy Ferencz rendes tag követ­kező előterjesztést tön: „Azon hazafiul buzgóság, melylyel az ország kir. helytartója a Konstantinápolyban őrzőit Corvina ügyét kezderaényezöleg felfogván, annak érdekében a m. kir. udv. fökanczellár utján a cs. k. külügyminisztérium lel­kes közbenjárását megnyerte: hazánk közörömére azon lehetőséget eredményezte, hogy a török fővárosba kül­dendő akadémiai tagok a török cs. könyvtárakba be­juthassanak, s azokban folytonosban dolgozhassanak és jegyzékeket készíthessenek. „Ennek következtén az e tárgyban megkérdezett nyelvészeti és archaeologiai bizottmányok javaslatu kát elő is terjesztették, mely a t. akadémia által in. é. egyik novemberi ülésében belyeslöleg fogadtatott, s an­nak clnökileg felterjesztése kéretett. „Időközben b. Prokesch Osten konstantinápolyi cs. követnek u. ott f. é. január 20-án kelt levele érke­zett, 23 Corvin-féle codcx leírásával, mely némelyek által ngy értelmeztetek, mintha e codex-jegyzék a Cor­vinának Konstantinápolyban fennmaradt darabjait ki­merítené, s igy minden további nyomozást, tehát egy könyvészeti expeditiót is a török fővárosba, merőben feleslegessé tenne: a miért azon jegyzék az archaeolo­giai bizottmányhoz, njabb nyilatkozás végett, át is tétetett. „Ennek folytán a bizottmány, melynek megha­gyásából szólok, határozottan oda nyilatkozik, hogy a b. Prokesch által megbízott Detier ur nem a Corvinát látta, hanem nehány egyes kötetet, melyek neki,mikép az 1862-ben Konstantinápolyban járt akadémiai ta­goknak is, egyenként hozattak ki a könyves szobák­ból. Ha az általa átvizsgált, s a Mátyás király jellegé­vel biró 14 codex közt tizenkét olyan volt, melyet Ku­binyi és társai is láttak, a viszont olyakat nem látott, melyeket ezek láttak,az épen csak azt bizonyítja,hogy a Kubinyiék részére egyenként kikapott, s velők látta­tott codexek visszatétetvén, most már kéznél voltak, midőn Deiier tette látogatásait, s azért nagyobb részök neki is kihozattak, de nem mind, s másfelől a neki mutatottak közé viszont olyak csúsztak, melyek Kubinyíéknek nem hozattak ki. "Különben is a nevezett tudósok, úgy a Mordtmann 'által látott, s nagy valószí­nűséggel a Corviuához tartozó codexek már is megha­ladják a hetven számot, mikép az a Henszlmann Imre társunk által névszerint közlött lajstromból kitetszik. „De, hogy meggyőződjünk a Corvina nagyobb részének a serailban fcnnmaradtáról, szükséges a t akadémia figyelmét a Corvina történetére irányozni. Mindenekelőtt nem szabad felednünk, hogy már első beszerzései a tudós királynak Konstantinápolyból, Gö­rögországból és Ázsiából tétettek, mire a Byzancz el­esése következtén szertefutó ottani tudósok áruba bo­csátott könyvkészletei nyújtottak kedvező alkalmat; bogy a király azontúl is Dalmátiában és Olaszország­ban folyton folytatta vásárlásait, s hogy könyvtá­rának féDyesb ugyan, de kétségkívül kisebb részét tet­ték azon bártyakéziratok, melyeket maga a király má­soltatott részint Florenczben a Medicea codexeiböl, Ugoletti és Naldi felügyelése alatt, részint Budán, hol Raguzai Felix igazgatása barmincz leírót és miniatűrt foglalt el. Nem szabad továbbá felednünk, hogy míg a Corvina nagyobb részét ugyan keleti bibliai codexek, görög és római classicusok, szent atyák, byzanti és nyugat-európai történetírók, s más középkori, köztük egykorú, vegyes irók munkái tették ; másfelöl a király, kora történeteire tartozó diplomatiai titkos irományo­kat is másoltatott és gyüjtctett, s a hazai irodalom is képviselve volt könyvtárában ; hiszen a legújabb idő­ben világosságra hozott adatok szerint az egy Ágost, wolfenbütteli herczeg is, csak az újabb európai történe­teket illető, közel kétszáz nagy és tömött kötetet (spis- sa Volumina, mondja Conring) birt összeszerezni (de arcanis negotiis, ac rebus praecipuis non duntaxat Ger- maniae umversae, séd Galliae ctiam, aliarumque rerum publicarum Európáé), mi nem fog meglepni, ha a láng- elmü királynak tudományos és politikai érdekeltsége mellett, Európa legtöbb udvaraival folytatott diploma­tiai összeköttetéseit s követküldéseit tekintetbe vesz- szük; ha másfelől a konstantinápolyi Corvinában ez­előtt 13 évvel felfedezett könyvére Csoda Miklósnak : „Do machinis bellicis“ emlékezünk ; ba visszaemléke­zünk arra, hogy Brascianus Janus Pannonius epigram­mái királyi codexét bírta ; ha most már egykorú his­tóriai tanúsítók után tudjuk, hogy a király Bátbori László magyar bibliáját könyvtára számára leíratta; hogy Gábor deák magyar énekeit előszeretettel {olvas­gatta, tehát birta stb. „A Corvina, legott alkotója halála után, hanyat- 1 lásnak indult. A gyáva és szegény Jagellók alatt az udvar egyébbel nem kedveskedhetvén fejedelmeknek, külföldi követeknek s más kedvelt férfiaknak, gyakran a legszebb és legbecsesebb codexek ajándékoztattak el. Sokat nyert ki II. Ulászlótól I. Miksa császár, a bé­csi udvari könyvtár alapitója, Cuspinian követe által, ki ez ügyben öt év alatt huszonnégyszer fordult meg Budán : s vájjon, minden viszonyok tekintetbevétele mellett, alaptalan gyanitás-e, hogy Miksa könyvtárá­nak a becsesb alapot egész csendben a Corvina nyúj­totta ? Brascianus is, ki a cs. követtel II. Lajos udvará­ban sríntén megfordult, a király által sok jeles codex- xel ajándékoztatok; meg. így a classicusokat minden­felé bajbászó s kiadó tudósok gyakran a budai könyvtárnokok bütelenségéböl, vagy balul értett tudo- mányszeretetéböl nyerték ki a legjelesb kéziratokat. „Megjött a vész- és végzetteljes 1526. tv. Pray már ekkor költözteti a Corvinát Konstantinápolyba. Bár ngy történt volna : legalább megöriztetett volna az, s kilátásunk, reményünk lehetne annak legnagyobb részéhez. Veszélyesb volt a Corvinára nézve az 1527. év; némely, az alkalommal élni kívánó codexszomjas tudósok Ferdinánd király lejövetelét felhasználva, a János király elvonulásával uratlannak talált budai vár­kastélyban derekasan enyhiték e szomjukat; két évvel utóbb pedig Nádasdy Tamás rakonczátlan német vár- őrsége rabolta azt ki, s a német philologusok most már „ex spoliis Ungariae“ szedték meg magokat különösen római classicusok kézirataival, melyek a philologia akkori iránya szerint legkapósbak voltak. Végre Gritti alatt és kedvezései mellett a keleti kéziratokat is érte a sor, melyek közül sok Velenczébe vándorolt. így tör­tént, hogy midőn Brunner Márton 1538-ban látta, kese­rűen nélkülözte annak még a Jagellók alatt látott haj­dani díszét. Az 1541. év vetett véget a Pflug számítása szerint 50 ezer kötetre menő, s egész Európa által bá­mult kincs fosztogatásának, midőn Szulejman a budai várba török őrséget vetvén, a könyvtár féltékeny őrizet alá vétetett. Soká nem látta azt többé senki, s a nemzet azt a török által elpusztitottnak vélte. De midőn idővel a török uralom hazánkban meggyökeredzett, s koron­ként békés együttiét és baráti színnel biró érintkezé­sek következtek, s magyar urak és követek gyakran megfordultak a budai vezérbasák udvarában, bár a könyvtár folyvást gondosan rejtegettetett, sikerült még­is némely föembereknek annak mibenlétéről titkos tu­domást nyerni, s megkezdődtek az annak visszaszer­zésére intézett lépések. így Pázmán Péter, igy Bethlen Gábor nagy sommákon akarták azt megváltani; a fös­vény I. Rákóczi György pedig mesterkedésekkel kí­vánta azt a gyuh.fehérvári collegiumnak kinyerni, 8 egy külön követ által sürgette a dolgot Konstantiná­polyban : mind hiába; azért sóhajt fel Claudius Kele­men madridi tanár 1635-ben, hogy a Corvina „etiam nunc exstat, séd -— sub barbaric othomanica doctorum virorum hand amplius parens et altrix I“ Se szorgal­mazásoknak lett, úgy látszik, eredménye, hogy a porta figyelme ismét ráfordulván a Corvinára, azt egész csendben Konstantinápolyba szállíttatta. Mert ime, mi­dőn a bécsi udvar ismételt sürgetései folytán, ennek követei, sok álhitegetések és nehézségek után, végre 1666-ban egy földalatti boltozatba vezettettek : azon könyvek, melyek ott nyirok és por alá temettetve ne­kik megmntattattak, számszerint mintegy háromszáz darab, ki tudja honnan származtak, de a Corvina ma­radványai ugyan nem voltak; köztük újabb nyomtat­ványok is találtatván. És csakugyan, midőn busz évvel utóbb Buda visszavétetett, csakis a Leslie által látott haszontalan lomon kívül egyéb nem találtatott. A köz­hit most már teljesen és végkép elveszettnek tartotta Mátyás király könyvkincsét. (Vége köv.) Napi újdonságok. *A több főrangú magyar hölgy által Bécsben a magyarországi szükölködök javára rendezett kiállítás april hó 28-án d. u. 5 órakor fejeztetett be. A ki­állítás összes jövedelme a „W. L.“ szerint 25,UÜO forint, miből levonva az 1500 ftnyi költséget, 20,000 ft a pesti keDyérosztó bizottmánynak küldetik, a többi Fehér- s Abaujmegye szükölködői között osztatik szét. A kiállítás körül a legtöbb érdeme van a Wenckheim Mária, S z é c s e n Ernesztine ésPallavicini Gabriella grófbölgyekböl álló nemes bizottmánynak. A kiállításra a legtöbb tárgyakat ŐFelségeik és a fels. uralkodó ház tagjai méltóztattak átengedni, kikhez a íbnemcsség közül sokan csatlakoztak. A bankárok közül csak \V o- dianer és Stametz-Mayer urak járultak a kiállításhoz. * A „Bazár-Album“, mely Schrecker Ignácz fényké­pésznél jelenik meg, már is szépen jövedelmez a szüköl­ködök részére; a múlt napokban ugyanis Schrecker ur 140 ftot adott át özv. gróf Batthyányinó ő mlgának. E „Bazár-Album“-ból legújabban fényesen kiállított disz- kiadások is rendeltettek meg 20 ftjával, s ezóta ilyek is kaphatók. Egy ily díszpéldányt bibornok Lg prímás ö fő­magassága is, ugyancsak az ö parancsára, f. év april 23-án kelt Írásbeli jelentés szerint, igen kedvesen és kegyesen fogadott — emlékeztető jeléül a jelen sanyarú korszak­nak s a nagylelkű segélyezések ritka nemének. * A budai népszinházban tegnapelőtt a „Csikós“ népszínmű került ismét színre a minap már méltányosan említett Ölési Luiza k. a. nyal, mint Rózsi és egy uj szer­ződött taggal, Tóth Jenővel, ki Andris bojtár szerepében mutatta be magát. Kölesi Luiza fiatal kezd í színésznő meg, ki jobbára csak azzal rendelkezik, a mit a természettől kapott, s miután a művészet titkai még nincsenek hatal­mában, helyesen teszi, hogy egyelőre csak jó ösztönére ! &c.Jjií&VöOÍ ■ *'3 • Á.

Next

/
Thumbnails
Contents