Sürgöny, 1864. május (4. évfolyam, 100-122. szám)
1864-05-01 / 100. szám
Hiányos élet kifejlődhetését elősegítik, azok az ő barátjaik, ellenben kik ezt minden áron akadályozni törekszenek, azok iránt rokonszenvet nem igen érezhetnek. Pedig mi magyarok eddig a legmakacsabbul szegültünk ellen a birodalmi alkotmányosság tettlegesítésének. És ha valaki azt kérdezné tőlünk, hogy állampolitikai szempontból tekintve miért teszszük ezt ? valóban helyes okot nem tudnánk felhozni. Jelen helyzetünkben, mint Széchenyi mondá, nem magyar szempontból vett szűkkörű ,,jogdeductió“-ra, hanem az összes birodalom közös érdekeinek elismerésére és kiegyenlítésére van szükségünk. Mindezen okokból erősen reméljük, hogy erdélyi magyar és székely testvéreink nem fogják a tavalyi utat követni, hanem inkább hibájukat belátván, saját magyar nemzetünk javára a többi testvér nemzetiségekkel kezet fogva, a május 23-kán ismét megnyílandó szebeni országgyűlésen készséggel megjelenendenek. F. Egy szerény kérdés a néhai országbírói értekezlet szelleméhez.* *) Tagadhatatlan ugyan, miszerint azon — a gyakorlat terén működő magyarországi ügyvéd, ki az országbírói értekezletnek némely, még pedig az életben legtöbbször előforduló szakaszát Konczkés alá akarná venni, s ki egyszersmind vizsgálata tárgyát oly szempontból bírálná, a minőből azt egy lelkiismeretes ügyvédnek bírálnia kell, méltó joggal kiálthatna fel, hogy difficile est satyram non sembere ! — Azonban mi, érezve azon mérhetetlen távolságot, mely csekély soraink s az ország tudósaiból állott gyülekezet által szerkesztett munka közt létezik, távolról sem kívánjuk ezen művet a gúnynak még csak árnyékával sem illetni, s Isten látja lelkünket, hogy e csekély sorok írására semmi más, mint egyfelől azon édes remény, miszerint ezen sorok az alábbi kérdést illetőleg további fejtegetéseket, ezek pedig elvégre törvény erejével leírandó törvényszéki határozatokat vonandanak maguk után, másrészről pedig azon — az ügyvédi kar becsületérzéssel felruházott tagjait vérig sértő s fájdalom a közönség nagy részénél uralkodó hiedelemnek lehető megcáfolása indított, mintha a jogi életünkben uralkodó rendkívüli zűrzavarnak, a perek végtelen hosszúságának egyedül az ügyvédek önzése volna az oka. Ezeknek előrebocsátása után lássuk már azon kérdést, melyet a néhai országbírói értekezlet szelleméhez intézni bátorkodunk, s mely nem más, mint az, ha várjon a jelenleg fennálló törvények szerint hány év, illetőleg évtized szükséges arra, hogy valamely hitelező törvényszéki végrehajtás útján pénzéhez juthasson, avagy általában lehetséges e fennálló törvényeink szerint valamely hitelezőt törvényszéki végrehajtás útján követeléséhez juttatni, mégpedig mindkét esetben feltéve azt, hogy az adósnak vagyona van ? Addig már, míg ezen kettős kérdést illetőleg a néhai országbírói értekezlet szellemétől választ nyerni szerencsések lehetnénk, bátrak leszünk a gyakorlatszülte fájdalmas tapasztalásunkat a tisztelt közönség előtt feltárni, s megjegyezni, hogy azon esetben, ha a fennebbi kettős kérdésre nézve véleményünk nyilvánítására hivatnánk fel, azt következőkben adnók elő. Hogy e kettős kérdésre kielégítőleg felelhessünk, csekély nézetünk szerint legelőbb is az adósoknak két osztályát kell felállítnunk, s az első osztályba azon adósokat soroznánk, kik nem azon vannak ugyan, hogy a hitelezők soha ki ne elégittessenek, s szerény igyekezetök csakis a minél további húzás halasztásra van irányozva; a második osztályba pedig azon adósokat, kik a becsületérzést teljesen levetkőzve, erkölcsileg annyira sülyedtek, hogy a törvényben gyökerező kifogásokat arra használják fel, miszerint hitelezőik soha pénzhez ne juthassanak. Ha már valamely hitelezőnek szerény igyekezetű, azaz első osztályú adóssal van dolga, azon esetben természetes, hogy pénzét mindenesetre meg fogja kapni, de hogy mikor ? — erre nézve épen oly vakmerőség lenne 10 éven belől szabni időt, mint azt állítani, hogy 10 év alatt minden ügyvéd olyan lesz, mint a minőnek kedves Aranyunk a mai napság élő ügyvédeket a „De hol is akadna ügyvéd, Ki a fülemüle füttyét Mai napság felvállalná ?“ gyönyörű sorok írásakor tartotta. Lehet, hogy ezen szavainkat a tisztelt olvasó közönség túlságosaknak fogja tekinteni, de hiszen exempla docent. Vegyünk fel egy esetetet, mégpedig olyan esetet, melynek egy részére nézve jelen sorok írója adatokkal is szolgálhat. A. minden kellékekkel ellátott váltó alapján beperli Bt. keresetére tárgyalás tűzetik ki, hol B. meg is jelen, hanem az aláírást egyszerűen megtagadja. Ekkor tehát szakértők hivatnak meg, azok az aláírást némi tekintetben egymástól eltérő véleménynyel ugyan, mégis valódinak kimondják, minek folytán B. a szakértők véleménye feletti észrevételeket illetőleg kitűzött — tehát már harmadik tárgyalás után a váltó- s összegben elmarasztaltatik. — B. azonban ezen a marasztaló ítélet ellen felebbezéssel élvén , lehet, hogy a féltörvényszék másként értelmezi a különben is ingadozó szakértők véleményét, s alperest felmenti. Már most, ha a 3-dik bíróság csakugyan az e-ső ítéletet hagyja is helyben, kérdés, hogy a keresetnek beadásától ezen végrehajtható ítélet kiadatásáig a törvényszékek leggyorsabb eljárása mellett is egy álló év nem telik-e el ? Mi azt állítjuk : igen. Most tehát felperes végrehajtást visz alperes ingó javaira, s ilyeneket csakugyan foglaltat is le. Ezen végrehajtási eljárás ellen alperes felfolyamodhatási jogával élvén, ha felfolyamodása egészen alaptalannak találtatnék is, várjon nem nyert-e ezáltal ismét néhány hónapot? Igen, s hogyha az árverési végzés ellen is felfolyamodott, bizonyára egy egész esztendőt. Már most a legjobb esetet véve fel, azt t. i., hogy nem több, mint két év — ennyi idő leglelkiismeretesebb és leggyorsabb eljárás mellett is kell — elteltével alperes a végrehajtást többé nem gátolhatja s már már az árverés nyakán van, vájjon nem lehet e alkalmatlan hitelezőjétől még továbbra is megmenekülnie? Oh igen, és pedig valamint az eddigi lépéseit büntetlenül téve, úgy a továbbiakat is minden büntetéstőli félelem nélkül teheti, illetőleg tétezheti, ha t. i. valamelyik rokon vagy jóbarát neve alatt igénypert fog kezdeni. Feltéve már, hogy az igényper nem több, mint egy év alatt lejár, s hogy az igénykereset elvettetik, a jólelkű hitelezőnek mégis három egész évig kellett türelemmel lennie, míg adósának ingóságait elárvereztetheti, illetőleg, míg az árverési határidő minden további felfüggesztés nélkül megtartathatik. Azonban ne méltóztassék gondolni tisztelt olvasó közönség, hogy a szegény felperes türelme rózsát termett; nem bizony ! — mert fájdalom! — a lefoglalt terméseket időközben a zsúzsok megette, a lezálogolt marhák pedig a vész áldozatává lettek. — No de vigasztalja magát tisztelt hitelező úr legalább azzal, hogy most már ingatlan ellen viheti végrehajtását, s szerencséjére az ingatlan vagyont más betáblázás nem terheli, s e szerint az egész végrehajtást a kiküldött szolgabiró teljesítheti, s igy a sorrendi tárgyalásokkal egybekötött hosszadalmasságoktól mentve leend, megtörténik tehát a foglalás, megtörténik a becslés, s felperes kéri a szolgabirót, hogy tűzze ki az árverést, s egyszóval: az id. törv. szab. 125-ik §-sa szerint járjon el. A szolgabiró további kötelességét szívesen teljesítené is, de miután alperes az ingatlanra vezetett foglalás ellen felfolyamodással élt, kénytelen a végrehajtási iratokat ismét a féltörvényszékhez terjeszteni fel. Ezen felfolyamodás is elvettetvén, s a szolgabiró a végrehajtási iratokat ismét kezéhez kapván, miután nincs egészen tisztában azzal, ha váljon az idézett 125. §. szerint neki áll e jogában az árverési feltételek stb. megállapítása, a mennyiben t. i. ezen §. a perbíróságáról szól, lelkiismeretének megnyugtatása végett a megkeresett váltótörvényszékhez azon kéréssel teszi át az iratokat, hogy az árverési feltételek a per bírósága, azaz a váltótörvényszék által állapíttassanak meg. Ezen törvényszék ugyan azonnal visszaküldi a végrehajtási iratokat, s az eljáró szolgabirót a végrehajtás teljes befejezésére utasítja; de kérdjük, várjon a becslés elleni felfolyamodással s a szolgabiró kételyével nem nyert e az adós ismét egy esztendőt? Bizonyára igen. No de most legalább nyugodt lelkiismerettel kitűzi a végrehajtó biró az árverést, megállapítja a határnapokat, s miután alperes adott ugyan be 3 nap alatt felfolyamodást, de ezen felfolyamodás még csak nem is a szolgabiróhoz czimezve, s csak hozzá benyújtva s abban csakis a foglalás ég becslésről, de nem az árverési végzésről volt szó, az árverést törvényszerűleg meghirdetteti, a felfolyamodást egyébiránt a feltörvényszékhez felterjesztvén. Miután már ezen folyamodás a feltörvényszék által elvettetett, s az elutasító végzés a törvényszerüleg meghirdetett árverési határidő előtt 5 nappal alperesnek meg is adatott s az az ellen felfolyasaodással nem élt, felperes az árverési határidőben megjelenvén, az árverést megtartatja, s a lefoglalt vagyont bocsálva jóval felül eladatja. Végre valahára tehát felperes az ötödik s nem tizedik esztendőben pénzéhez jutott ugyan, azonban kérdés, hogy váljon be van e fejezve most már a végrehajtás ? Fájdalom nincs , a végrehajtást szenvedett ugyanis az árverés ellen felfolyamodik, s habár felfolyamodását a féltörvényszék elveti is, s a megtartott árverést törvényesnek mondja ki, de ott van még a legfelsőbb bíróság, ott vannak a méltányossági szempontok, tehát folyamodik ide. A legfelsőbb bíróság már tekintetbe véve azt, hogy végrehajtást szenvedő a szolgabíró árverési végzése ellen felfolyamodással élt, s hogy jóllehet ezen felfolyamodás elvettetett, s az elutasító végzés a meghirdetett határidő előtt kézbesittetett alperesnek, az árverési eljárást megsemmisítette, s az id törv. szab. 140. § a értelmében új árverési határidőt rendelt kitüzetni. E közben már a hatodik esztendő is eltelvén, az eljáró szolgabiró tehát kitűzi ismét az árverést, de mivel alperes 3 nap alatt újra felfocamodott, kénytelen az iratokat a váltófeltörvényszékhez ismét felterjeszteni. Ezen törvényszék alperesnek azon kérelmét, hogy most már, miután időközben még egy hitelező előjegyeztetett — mellékesen mondva : alperesnek saját ügyvéde — tehát a 126. §. szerint a telekkönyvhöz teendő át a végrehajtás, elutasította ugyan, — azonban a legfelsőbb bíróság — jóllehet az árverési kérdés elintézésekor már látta, hogy egy másik hitelező is bejegyeztetett, akkor azonban ezen körülményt figyelembe veendőnek nem tartotta, s a szolgabírót bízta meg az újabb árveréssel, csakugyan azt határozza, hogy most már a telekkönyvnek kell a végrehajtást folytatnia, Így tehát a 7-ik esztendő elteltével odajutott felperes, ahonnan, ha tekintetbe vesszük, miszerint a sorrendi tárgyalásra meghívó végzés nem kellő kézbesítése miatt 3—4 tárgyalási határidő is tűzetik ki, hogy az árverési végzés ellen ismét felfolyamodhatik alperes, még pedig mindhárom bírósághoz, — három év alatt nehezen fogja pénzét megkaphatni, s igy tehát nem túloztunk, midőn azt mondtuk, hogy a hitelezőnek az l-ső osztályú adósnál is legalább 10 évi türelemmel kell lennie, s ha adós úr a 10-ik évben történetből eső *) Szívesen helyet adtunk ezen felszólalásnak , azonban csak azon megjegyzéssel, miszerint az előadottak ellenkezője mellett is sok példát tudnánk felhozni, Sz. bízza magát, később azonban, ha pályáján haladni akar, lassan kint természetévé kell tennie azt is, amivel most még rem bír. Az egyszerű naiv beszéd helylyel-közzel igen jól sikerül Kölesi Lujzának, mint erről ma a kedvességelt jelenetekben meggyőződtünk. Énekén még nagyon megérzik a kezdő. Úgy látszik, eddig csak saját gyönyörűségére tanult énekelni. A harmóniára nézve a zenekarral még nincs megbarátkozva. Az új szerződött tag Tóth Jenő az egészséges tehetség , éneke meglehetős, beszédhangja szebb és erőteljesebb. Az efféle Andris bojtárok azonban kevésbbé látszanak körébe vágni, legalább némely szélesebb és az egyszerű falusi legényeknél nem honos merész hősi mozdulatok s az a bizonyos pathos őt inkább a hősi szakmára utalják. Andris bátor, önfejű legény, de azért benne származásának alapvonását, a falusi legény egyszerűségét és kevésbé kihívó föllépését szem előtt kell tartani. Andris azon mondását pedig, hogy „ha csak ló kell“, Tóth egészen hibásan fejezte ki, ő ezt oly csenész furfangossággal vágta oda az öreg gazda képébe, hogy ebből bizony mindenki csak lólopást érzhetett; becsületérzetének ezt követő sérelmi feljajdulása tehát nagyon valószínűtlennek látszott. Hogy a díszletről is szóljunk, melyre Molnár egyebütt sok gondot fordít, nem értjük, hol veszik magukat a hortobágyi pusztán azok a sziklatömegek. * Báró Kemény Zsigmond — írják a „Főv. L.“ — egy uj regényen dolgozik, melynek színhelye nagyobbára Olaszország. * Ma az Orczy-kertben egy uj kioszk nyílik meg. * Pest, Pilis és Solt t. e. megyék jövő tisztiszéke f. évi május 3-án, kedden fog megtartatni. * Pest megye gyüjteléke a schleswig-holsteini magyar harczosok számára már a 200 ftot haladja, holott még sok iv nem érkezett be. *Pollak Alajos holnap (2-kán) a Hampel féle tanintézetben a gyorsirászatból elméleti és gyakorlati tanfolyamot nyit meg Gabelsberger rendszere szerint. Egy tanfolyam tartama három hó, melyre a tiszteletdij 3 ft. * Fuimus Troyes: De bassini, kit még pár évvel ezelőtt mi pestiek is mint énekkerost csodáltunk, annyira megrokkant dicsőségében, hangjában és lélekzetvételben, hogy Nápolyban közelebb tökéletesen kipisszegték. * Zichy Antal, a publicistikai műveiről ismert író, egy 4 felvonásos drámát irt, melynek hősnője Stuart Mária. Akik olvasták, dicsérik benne az erős drámai cselekvényt, a szép kötött nyelvet és a lélekzeti tanulmányt. A Shakspeare műveiből 1590—1830-ig különböző darabjainak nem kevesebb mint 400 új kiadása jelent meg és összes műveinek 82 kiadása. Róla magból 792 irat és 280 commentar bocsáttatott közre. A budai úgynevezett „Sängerhort“ folyó évi május 7-én esti 8 órakor tartandja a vízivárosi „Fáczán“ czimü nagy teremben 4-ik zeneestélyét. A t. ez. tagok a szükségelt jegyek beváltása végett a fentemlített teremben kedden és pénteken este 7 órától kilenczig megjelenni felhivatnak, minthogy csak ezen jegyek előmutatása mellett vehetni részt a zeneestélyben. A naptár-szerkesztők, hiányos közlések meggátlása czéljából figyelmeztetnek, miszerint a m. kir. hétszemélyes tábla tagjainak egyedüli hiteles név- és lakjegyzéke az országbírói elnöki irodában (nádor utcza, 14. sz. a.) létezik, hol azt másolatban kivehetik. * A pestbudai hangászegyleti zenede apr. hó 28 -i közgyűlésében igazgatónak Mátray Gábor. Aligazgatónak Brauer Ferencz. Főpénztári elöljárónak Weisz Bernát Ferencz. Pénztárnoknak Barabás A. Pál. Ügyvédnek Barabás Dániel urak választottak, illetőleg hagyattak meg újra. * A magyar műegylet április 30-kán d. e. 10 órakor végbement sorshúzása alkalmával a kihúzott 100 nyeremény közöl a legértékesbet: a Dunaiszky László féle Samson és Delile gyps csoportozatot (értéke 100 arany) .Becsén Tripolszki úr nyerte a 4918-ik részvényszámmal. Jansen József 400 ftot érő tájfestvényét Plichta Sándor Losonczon (az 1793. részvényszámmal). * A „Sport“ írja: Gr. Sándor múlt kedden a bajnai kastélyból Esztergomon át Esztergom-Nánára — mely 5 német mértföld, ebből az első 2 mértföld hegyvölgy, s az itt nagyon feltörve — négy, saját nevelésű lován 1 óra 31 percz alatt hajtott, tehát egy német mértföldre 18 percz és 12 másodpercz esik. 5 német mértföld 231/* angol és 72 bécsi él, egy angol mértföldre tehát 3 percz és 52 másodpercz jő. A nagy távolságot tekintve, e hajtás egészen rendkívüli és gróf Sándor, ki már régebb idő óta elhagyá a sport mezejét, melyen mesés dolgokat vitt végbe, ezen hajtással a nép száján élő hírnevét a lovaglás és lóhajtás krónikájában újra fölelevenítette. A gyorsfogat, melylyel gr. Sándor ment, 4 — körülbelül markos szép deresekből állt. * A düppeli csatában elesett dán tisztek hullái apr. 25. érkeztek meg Kopenhágába. Az ezeket tartalmazó koporsók közt du Plat altábornagyé tűnt ki. Ugyanazon koporsó volt, melyben a poroszok annak holttestét kiszolgáltatták. Két borostyánkoszorú nyugodott rajta, mint a poroszok tiszteletbeli ajándéka és két ezüst lemezen a koszorúk alatt olvasható volt: „A porosz kir. koronaherczegtől“ és „Wrangel altábornagytól“. * Mányik Ernesztin k. a., kinek énekművészetéről pár hangversenyben történt föllépése után is elismerőleg nyilatkoztunk már, múlt csütörtökön a nemz. színpadon nagyobb színi kísérletet tett, „Azucenát", e kedvencz alt-paripát választva első fölléptéül Verdi „Troubadour“jában. Mányik k. a. fogadtatása igen zajos volt, mi kevesebbet bizonyít ugyan, mint azon csendes elismerése az összes közönségnek, hogy a próbálkozás megnyerte tetszését. Mányik k. a. terjedelmes mezzo-sopránnal bir, mély hangjainak csengése kiválólag szép, és eléggé alkalmas, hogy ily szerepeket is énekelhessen. Hangjának magassága a drámai ének szenvedélyesebb kifejezésére is képesíti. A középhangok a többivel nem állnak még arányban, ezt még az időtől és további tanulmányától kell várnunk, mire nézve igen jó alkalom lesz hosszabb párisi mulatása, hová közelebb kiképzése tekintetéből menni szándékozik. * A minap elhalálozott Halbauer J. G. kereskedő végrendeletében a terézvárosi plébániaterület szegényes javára 50, a terézvárosi templom alapra 100, a lipótvárosi templomépítésre, a városi szegényeknek, a városi gyermekintézetnek egyenkint 100, a városi nyugdíjalapra, árvaházra, városi iskolaalapra ötven-ötven, végre a magyar akadémiának 100 fiőt hagyományozott. Ezenkívül a boldogult végrendeletében több mint 20 különböző rokonáról és hozzátartozóiról emlékezett meg. — H. J. pékinas Sz. Grófról, múlt (april) hel-én Koppányról, hol süteményeket adott el, visszatértében L. G. Lubancz által feltartóztattatott, s bántalmazások és halállal fenyegetések mellett a nála volt pénztől megfosztatott. A pékinas a tettest megismervén, ez utóbbi a csendőrség által elfogatott, s a nagykanizsai katonai rögtönitélő bíróságnak átadatott. — Múlt hó 17-én Káros melletti Palaj pusztán (Baranyám.) T. József ispán egy más gazdatiszttel, s egy pénzügyörfelügyelővel kártyázott, — s beteg unokahuga az ágyban feküdött ugyanazon szobában, midőn esti 7 óra tájban egyszerre kétcsövű fegyverekkel s pisztolyokkal fegyverzett két ember lépett a szobába, kik az ispán után kérdezősködtek, s az ispán magát megismertetvén, tőle pénzét s fegyverét követelték. Az ispán a mellékszobából — hová egyik rabló kisérte — előhozván a fegyvert, midőn ezalatt jobban magához tért, s látta, hogy a rablók ittasok, azonfelül pedig a kocsis és tehenész is a szobába jöttek, s igy segélyt remélt: a rablók fegyvereit hirtelen megragadta, e perezben azonban az egyik rabló a fegyvert reá irányozta s elsütötte, az ispán azonban félrelökte a csövet, úgy hogy a lövés senkit sem sértett meg. Ezután igyekezett az ispán a rablókat azon ürügy alatt, hogy a beteg szobájából menjenek ki, a konyhába kitolni; itt azonban még hat más csavargó volt; az ispán hallotta, hogy a puskasárkányokat felvonták, s erre mindjárt két lövés esett. Az ispán látva a rablók nagy számát, s hogy vendégei s a cselédek is megszöktek, maga is egy ablakon át a kertbe ugrott, s igy daczára annak, hogy a rablók még kétszer utána lőttek, minden sérelem nélkül megmenekült. A rablók ezután mindent felkutattak, mintegy 124 ftot készpénzben, 80 ft értékű ruhaneműt, egy kétcsövű pisztolyt, egy revolver táskát, 2 font puskaport, ugyananynyi széfet, 24 töltést golyóval, s a pénzügyőr-felügyelő kétcsövű fegyverét, kardját s vadásztáskáját más egyéb ingóságokkal együtt elvitték. Az épen közelben időző csendőrezredes úr azonnal a helyszínére sietett, s a rablók üldözésére szükséges rendelkezéseket megtette; már néhány gyanús egyén el is fogatott időt találna mondani, úgy a 10 évet még 5—6 esztendőcskével pótolnia. (Vége köv.) Medve Kálmán, jogtudor és ügyvéd. Megyei tudósítások. — Veszprémmegye ápril hó 27-én tartott tisztiszékéből kanczellár urak ő excellentiáikhoz a következő üdvözlő feliratok intéztettek és pedig gr. Zichy Herman ő excellentiájához a következő: " Nagyméltóságu Gróf, Magyar kir. udvari kanczellár ur 1 A midőn nagyméltóságodnak apr. hó 25-én 577. sz. a. kelt magas leiratából arról értesülénk, hogy ő cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebb Urunk excellentiádat magyar kir. udvari kanczelláriai főméltósággal felruházni kegyeskedett, a legőszintébb öröm fogamzott keblünkben, miután Urunk, Apostoli Királyunk legmagasb bizalmával hazánk közboldogságának előmozdítására hőn törekvő oly férfiút ajándékoza meg ki közpályáján a legmagasb Uralkodó Ház iránti töretlen hűsége mellett, nemes szivében a honszeretet erényét hordja. E nemes kebelben rejlő kitűnő tulajdonok azon élénk reményre nyújtanak kilátást, hogy nagyméltóságod ujóbbi fényes állásában avatott tapintattal, jól felismerve napjaink kiáltó szükségeit, hazánk iránytvetett hajóját azon folyamba kormányozandja, melyen eljutand a biztos révbe, hol közjogi kérdéseink minden irányban kielégítő megoldására számíthatunk s ezáltal magának a „hazamentő“ nagy nevet is kivivandja. A midőn e hazafius feladat megoldásának nehézségeire gondolunk s nemes törekvésének legkegyelmesebb Urunk Királyunk legjobb szándékai szerinti sikeresitésénél készséges szolgálatainkat felajánlanánk s nagyméltóságodra az ég áldását kérnénk, jóakaratába s kegyelmébe ajánlottak maradunk, stb. Privitzer István másod kanczellár s valóságos belső titkos tanácsos ur ő excellentiájához a következő : Kegyelmes ur 1 Királyi udvari kanczellár ur ő nagyméltóságának folyó hó 25-én 577. szám alatt kelt magas leirata, melyben excellentiádnak magyar királyi udvari másod kanczellárrá legkegyelmesebben történt kineveztetése velünk közöltetett, kellemes kötelességünk teljesítésére szolgál alkalmul, mert a közhivatalok egyig legmagasb polczái, honnan a magyarok apostoli királya hű népéhez szavát intézi, oly férfiút üdvözölhetünk, ki Felséges Uralkodónk iránti próbák hűséges kitűnő tulajdonai mellett a jogos közkivánalom érvényre juttatásában fáradozni soha meg nem szűnvén ezáltal minden — hazája jól felfogott érdekét szivén viselő igaz honfinak bizalmát, szeretetét és tiszteletét méltán kiérdemelte. A midőn tehát legkegyelmesebb Urunk, Apostoli Királyunk nagyméltóságod magas személyére esett szerencsés választása feletti örömünknek e rövid szavakban kifejezést adunk, fogadja excellentiád hódoló tiszteletünk alázatos nyilvánítását, stb. Közli: Bikoy Ede, főjegyző: Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház ápr. 25-ki ülésében Beaumont kérdi, ha várjon a balti partoknak a dánok általi zároltatása meg fog-e szüntetni azon esetre, ha az értekezlet elfogadná a fegyverszünetet. La gard kijelenti, hogy ő nev válaszolhat ezen kérdésre, s hogy ez az értekezlet által létesítendő rendezkedésektől fog függeni. A „Times“ legközelebb az amerikai kérdésnek Ez esetet azért véltük czélszerűnek ily részletesen előadni, mert ha az valóban így történt, csak sajnálnunk kell, hogy az ispán bátor magaviselete elhatározott segélyre nem talált, mert az előadás szerint, a körülmények kedvező felhasználásra annyira alkalmasak voltak, hogy ha az ispán társait oly elszántság lelkesítette volna, minőt ő maga tanúsított, a rablók bizonyára életükkel fizetendették meg e kísérletet, vagy épen sikerülhetett volna őket el is fogni. Kisfaludy társaság. A Kisfaludy társaságnak e h/ 28-ikán tartott havi ülésében jelentés tétetvén a magyar Shakspeare-kiadás első kötetének megjelentéről, a társaság, mind a költő háromszázados születésének méltóbb megünneplése, mind pedig a vállalat sikeres előmozdítása szempontjából, elhatározó, hogy a shakspearei színműveket, melyek már bírálatán keresztülmentek, vagy azon közelebbről keresztülmennek — a történeti sorban közrebocsátandó angol történeti színművek kivételével — még ez idén mind kiadja, még pedig úgy, hogy a legközelebb megjelenendő II. kötet „Julius Caesar“-t Vörösmartytól s a „Téli regét“ Szász Károlytól, a III-dik kötet (a még bírálat alá nem került) „Macbeth“et Szász Károlytól s a „Velenczei Kalmár“-t Ács Zsigmondtól, a IV-dik kötet „Coriolant“ Petőfi Sándortól s „Titus Andronicust“ Lévay Józseftől, az V-dik kötet „Leart“ Vörösmartytól s a Tóth Lőrincz megigérte „A hogy tetszik“-et foglalja magában. Ezen ülésben állapíttatott meg a hazai közönséghez intézendő felhívás az újabb 1864/6-diki hároméves pártolói folyam ügyében. E felhívást az igazgató legközelebb közrebocsátja. Greguss Gyula beküldvén Camoens „Luziadá“-jának fordításából a még hátramaradt 8—10-dik éneket, a fordítás ezen része, melylyel a mű be van fejezve, bírálat alá bocsáttatott. A társaság könyvtárát gyarapitották: Viktorin József úr az általa szerkesztett s kiadott „Lipa“ harmadik évfolyamával; a „Matica Srbska“ Moszkovija hőskölteménynyel Jokszim Novicstól s a „Szerb évkönyvek“ 1863-diki folyamának első kötetével Hadzsics Antaltól; végre Noséda úr könyvnyomdász az Arany János „Buda halálá“ra vonatkozó „Bírálat“ czimű kiadványnyal. A csütörtöki nap s a délelőtt sokaknak a tagok közül alkalmatlan lévén a gyűlésben való megjelenésre, határozatta jön, hogy a Kisfaludy-társaság ezentúl nem csütörtökön és délelőtt, hanem szerdán (t. i. minden hó utolsó szerdáján) és pedig délutáni 5 órakor fogja tartani havi ülését. Kelt Pesten, ápril 30-dikán 1864., Greguss Ágost, titkár.