Sürgöny, 1864. július (4. évfolyam, 148-174. szám)

1864-07-01 / 148. szám

148. sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Biida-Pest. Péntek július 1. 1864. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, Wcsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-íiivatal Pesten Ovörl Pál papirkeroskedésében (liatvani-utcza, a cs. kiii. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek visszautasittatnak. iMasíí'ui-liiríleíéseli : egyliasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri, hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — ■ Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő urak : M a j n a i Frankfurtban IM olien Ottó; H a m b u r g - A 11 é n á b a n lOaiiüeiiateiii és Vuglei ; Hamburg­ban Tiirkiieiiu Jakab; Lipcsében Engler H és Kilóén,’ valamint ugyanott Fort ur is. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre . Negyedévre 10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „-~5 Előfizetési felhívás „SÜRGŐKY“ napi lapra. A „Sürgöny“ folyó évi julius 1-t.ől kezdve Budán, a ni. k. egyetem nyomdájában, eddigi ulakja megtartásával fog megjelenni. Hivatalos részébe na közönséget kü­lönösebben érdeklő kormány-rendeletik egész ter­jedelmekben, valamint a kormányszékek, kir. kúria, kerületi táblák, váltóbiróságok, megyei s városi tisztikarok körében történendő változások, atb. fognak közoltetni; a „Hivatalos Értesítő“ pedig, mint eddig, valamennyi közigazgatási, tör­vénykezési, pénzügyi és katonai stb. hatóságok hivatalos hirdetményeit egész terjedelmükben ha­ladék nélkül hozandja. Nemhivatalos részében politikai irányezikkeken kivül kimerítő vidéki tudósítá­sok, érdekes napi újdonságok, s külföldi tudó­sítások és táviratok fognak tartalmaztatni; ezen­kívül a hazai egyletek, vállalatok, tanintézetek működése, a nemzeti literatnra s művészet fejlő­dése élénk figyelemmel fog kisértetni. Végre a pesti s bécsi börze árkelete, a nyers termények ára hazai jelesebb piaczainkon, gőzhajók s vas­utak menetrendje, az idegenek névjegyzéke s hasonló érdekes tudnivalók a lap állandó rovatát képezendik. Előfizethetni a magyar kir. egyetemi nyom­dánál Budán; Pesten Győri Pál papirke- reskedésében, barátokterén, a posta szomszédsá­gában, hol magán- és hivatalos hir­detmények is felvételnek; vidé­ken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes le­velekben. Előfizetési árak: Vidékre naponkint postán küldve félévre IO ft. „ „ „ „ /i evre 5 ft. Biida-Pesten házhoz hordva félévre 8 ft. 50 kr. „ „ „ K évre 4 ft. 50 kr. Kelt Pesten, június 16. 1864. A„SÜRGÖNY“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége folyó évi junius 15-én i 0,233. sz. a. kelt kegyelmes udv. rendelettel Min t s e k Péter zalamegyei alsó-lendvai lakos folyamod­ványa folytán, saját és három nagykorú gyermeke ve­zetéknevének „Lendvai“-ra i végbetüvel leendő át­változtatását legkegyelmesebben megengedte. tj 0 cs. k. Apostoli Felsége folyó évi junius 15-én 10,255. szám alatt kelt kegyelmes udv. rendelettel Gross János veszprémi illetőségű könyvkötősegéd ve­zetéknevének „N a g y“-ra kért átváltoztatását legke gyehnesebben megengedte. tr O cs. k. Apostoli Felsége f. évijun. 21-röl kelt legfelsőbb határozatával, Gombos Bertalan cs. kir. ministeri tanácsost s pesti pénzügyi ügyészt, s Széli Kristóf ezimzetes udv. tanácsost s váltó-feltörvényszéki ülnököt, a magyar kir. hétszemélyes tábla ülnökeivé legkegyelmésebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. pénzügyministerium Karay Ferdinánd 11-dik osztályú cs. kr. pénzügyi kerületi biztost I-ső osz­tályú pénzügyi kerületi biztossá, és Richter Lipót Gyula cs. k. pénzügyi fogalmazót III-dik oszt. pénzü­gyi kerületi biztossá a budai igazgatási kerületben ki­nevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szerkesztői értesitős. A „Sürgöny“ vezetését a felelős szer­kesztőséggel együtt mai naptól fogva átvevén, erről a t. olvasó közönséget s a lap érdemes levelezőit azon hozzáadással értesítem, hogy a szerkesztőséget illető mindennemű közlések valamint egyedül alulírotthoz intézendők, úgy csak nevemben viszonozhatok. Pest, július 1-jén 1864. Kecskeméthy Aurél, a „Sürgöny“ felelős szerkesztője. V eszprém megye királyi biztosa 1100 ftot, és 3 darab aranyat, mint a pápai kaszinó által rendezett sorsjáték eredményét terjesztett fel a magyar kir. hely­tartótanácshoz, hogy ezen összeg az illetők kívánalma értelmében a pesti magyar gazdasszonyok egyletének bocsáttassák rendelkezése alá. Szemle. Mi a dán háború második szakának főfel­adata, az csaknem az első ágyudörgések után már el is van érve : Alsen szigete is a szövetsé­gesek kezében van. Legalább ez tűnik ki a táv­iratból, mert miután a porosz csapatok, az angol hajóhad „Rolf Krake“ által a parti ütegek hat­hatós tüzelése folytán nem gátoltathatván, lá­bukat a sziget földjére tették, alig van többé ab­ban kétség, hogy az egész sziget is ezen egy tér­foglalásnál fogva kezükbe esett. Képzelhetlen azon vakmerőség, hogy a tengerövedzett téren nyílt csatát merjenek elfogadni, s tengerbe vet- tetésöket koczkáztatni. Egy frankfurti magán- távirat jelenti is már, miszerint a dán csapatok hajókra menekülnek, s egy perczig sem kételke­dünk, hogy ezen hir hivatalos utón is bebizonyu- land. Ezen mivelet fölötte gyorsan hajtatott végre, s ez már maga gyanitni engedi, hogy a poro­szok részéről an-a már előre minden gondosan elő volt készítve. Annyi tudva van, hogy ők már régen számos átszállító naszádot szállítottak vasúton a Sundhoz, s hogy a többi előkészüle­tek is mily erélyesek lehettek, tanúsítja az ered­mény. Egy flensburgi távirat azonban arról is tanúskodik, hogy a dánok is erélyes ellenál­lásra voltak elszánva. E közlés szerint a dánok állásról-állásra vitézül védelmezték magukat; de azért a porosz zászlóaljak kiszállását s elő­nyomulását meggátolni nem bírák. Ezen haditénynél azonban — a nélkül, hogy annak becsét legkevésbbé is kicsinyleni akarhatnék — még fontosabb azon londoni hir, miszerint a toryk csakugyan bizalmatlansági 3 Cseresnye-§züretf H.-Károlyban. (Jelenet a múlt heti záporos időből.) N.-K á r o 1 y, jun. 19. A nagy-károlyi szölőkertre nézve, — hol az alább leírandó érdekes cseresnye-szüret történt — szükséges­nek találjuk mindenekelőtt megjegyezni, hogy e szőlős- kert hazánkban egy a legcsinosabbak s legkellemete- sebbek közöl. Nem, mintha magasra emelkedő terjedel­mes hegylánczolatok változatos szépségei kölcsönöznék ennek a még eddig nem látott bájt s tündér-regényessé- get, melynek szölövesszejéröl Andalúzia ege alatt ter­mett nektárhoz hasonló borral kínálhatná meg az egy­szerű, de szives házigazda a kebelébe érkező vendéget; mert ennek négyfelé s mintegy három-negyed órányira futó dombjai nem fürdenek mint Tokaj szőlőhegyei a fellegekben, s bort is csak amolyan jó középszerű, de tiszta izüt adnak szölövesszöi; hanem főleg azért, hogy mint egy kis város rendezett utczákra lévén kiosztva, mindenik utczán egy-egy patak mellett kétfelől szép eleven zöld sövény szaladván át, a mintegy 280, mind­annyi pinczével ellátott, ízletesen épült pajtának, a pom­pás gyümölcsfákkal megrakott lankákkal, valóban tus- kulánumi kinézést ad. S minthogy a dombokba vésett nagyszerű köpinezékben az Érmellék minden fajú bora mint egy nagyszerű raktárban bőven van képviselve, az egyszer itt megfordult vendég kedélyén feledhetlen benyomást hagy hátra. Ha a n.-károlyi polgár barátságos összejövetelt rendez, vagy az elegánsabb világ májusi mulatságra se­regei fö®2§; nem keresi sem benn a városban, vagy künn meg vagy három tizenötéves leány hozzá, vagy három 25 éves ifjú, s talán négy cseléd, összesen mintegy huszon­négyen cseresnye-szüretre, ki kocsin, ki gyalog sétálva, a szölöskertbe kimentünk. — Alig, hogy megállapodánk, az eső elkezdett szakadni, mely miatt a cseresnyének feléje sem meheténk. — A kocsival a lankába a keskeny bidon, mely alatt egy árok futott el, beállani nem lehet­vén, a kocsis nagy bölcsen a lovakat kifogván, a lanká­ba egy terebély almafa alá kötötte; másféléves két iker kis fiú gyermekem, egy nyolez éves kis fiammal s két pesztonkával künn a szekéruton játszani, a lehúzott börös kocsiban maradtak. — Mi, a szobában lévök, hat óra lévén, ozsonnához ültünk. Azonban, jóformán helyt sem foglalhatánk, már a velünk bennlóvő gyermekek egymásután hozzák a hirt, hogy a lanka előtti árok megtelt vizzel. Az eső a szó teljes értelmében ömlött. Fölkelvén, ételünket félbenhagyva, megnéztük a zuho­gó zápor szakadását: s már valóban a lankába csapott a viz. — Kiáltjuk a kocsiban ülő gyermekeknek, ne féljenek, mindjárt áthozzuk őket. Ekkor, egy perez alatt hihetetlen gyorsasággal a hidakat a viz felszag­gatja, s minden közlekedést elvág. A felszakadt egész hidak, s szétrombolt hid-darabok, a neki böszült fo­lyam árjától ragadtatva, belecsapnak a kocsi oldalába, mire a viz által tengővé tett kocsi megmozdul, s előbb­re tolatik, — Ezt látva egy velünk levő ifjú A. J., ki e szavazatot hoztak indítványba a kormány ed­digi magatartása ellen. A királynőhez intézendő föliratban, Disraeli indítványára, a conferentia eredménytelenségét a kormány tehetlenségének akarják felróni, s szemére vetik, bogy Dánia épsége meg nem őriztetett, bogy Anglia európai befolyása gyengült s ezáltal a béke biztosíté­kai csökkentek. E szerint erős parlamenti bar ez közeleg; a tory-k fölemberedtek a támadásra, de a kor­mány- « pártja nem kevésbbé határozott véde­lemre látszik elkészülve lenni. Palmerston lord kezében tartja már is a királynő felhatalmazá­sát a parlament feloszlatására, s ezen kényszerű lépés esetében bizton néz az uj választások ered­ménye elé. Egyelőre a whig kabinet a parlamentre ügyekszik érveivel hatni. Ezek közt van adott nyilatkozataiban egy, melyről föltehető, hogy legtöbb hatást fog az angol parlament ovatos tagjaira gyakorolni. Ez az utalás az Ameriká- vali ellenségeskedések lehetőségére. Valóban ha ezen rövid utalást bővebben illustráljuk, belát­hatjuk, hogy mily befolyással lehet az a félté­keny angol kedélyekre. Meglehet, hogy csak hetek telnek bele, s az éjszaki államok fővezére tönkre teszi a déliek hatalmát; ekkor az Egye­sült-államok ereje ismét felszabadul, mi az an­gol versenytársra nézve annál fontosb körül­mény, minthogy az amerikai tengeri erő a há­ború folyama alatt roppantul felgyarapodott, s minthogy általánosan ismert dolog, hogy a hangulat az atlanti Oczeánon túl Anglia iránt a lehető legellenségesebb. — Ily rém­képpel szemben a parliamenti tagok min­denesetre gondolkozóba eshetnek, vájjon a kor­mány békepolitikáját a dán ügyben kárhoztas­sák-e ? A toryk indítványának különben is egy gyönge oldala van: ők a kormányt szintén a béke érdekében róják meg, s a kabinet irányukban hivatkozhatik 1. Derbynek azon nyilatkozatára, hogy a toryk sem hajlandók magukat harczi politikára lekötelezni. Föltehető-e, hogy most csakugyan komolyan hajlandók? Ha igen, úgy Palmerston lord az angol közvéleményben hat­hatós támaszt bir békepolitikája számára, mert az, mennél inkább kezdi szemügyre venni egy Németországgali háború esetlegét, annál inkább győződik meg azon károkról, mik egy ily hábo­rúból Anglia kereskedelmi érdekeire s általá­ban anyagi jólétére hárulnának. Ezért tartják a lapok valószínűnek, hogy lesz sok szónoklat; de végre is a kabinet győzni fog. A nap kérdései közé tartozik az is, vájjon a német szövetség tényleg belépjen-e a hábo­rúba? A bécsi tekintélyesb lapok határozott igennel felelnek e kérdésre. Érveik közt első helyen áll az, hogy a háború-üzenetet a szövet­ség tekintélye s érdeke parancsolja. Azt hiszik, bogy ha a szövetség nem akar előbbi jelenték­telenségébe visszaesni, úgy a háborút szövetsé­givé kell alakítania. Csak ezáltal tüntetheti föl a német államrendszer népjogi egységét öszhatalom gyanánt; csak ha a szövetség együtt végzi be Austria és Poroszországgal a háborút, fogja Európa Németországot tény­leg triasnak tekinteni. A másik érv a szö­vetség részvétele mellett az, hogy a dán­német viszályügynek a háború folytatása által teljesen megváltozott népjogi alapja. Eddig a londoni szerződés Austria és Poroszországra nézve legalább félig, a külhatalmakra nézve pe­dig teljes érvénynyel bírt. A londoni szerződés elbukása után a herczegségek nincsenek többé Dániához népjogi kötelékekkel fűzve; a régi örökösödési jog föléledt. Schleswig-Holstein most ösz-souverainitás gyanánt tűnik föl. Ebből kö­vetkezik, hogy a szövetség nem védelmezheti csupán annak egyik felét, Holsteint, míg a mási­kat feláldozhatja. Ekkorig Európa iránti tekintet­ből hajlandók lehetőnek a hatalmak Schleswig egy részének bizonyos föltételek melletti átenge­désére. De most a német jog ismét föléledt s helyén van, hogy a német hatalom ennek javára valódi és correct formájában — mint német-szövetségi hatalom — lépjen föl. Az említett tekintélyes lapok ezek folytán nagy megnyugvással fogad­ták azon tudósítást, hogy a szász kamrában in­dítvány tétetett, melynek czélja, hogy a szövet­ség Dániának a háborút megizenje. Mi az augustenburgi és oldenburgi hercze- gek örökösödési igényeit illeti, igen nagy elhide- gülés tűnik ki a porosz lapokban az első iránt; de annál melegebben szólnak róla a bécsiek. A „Botsch.“ azt tartja, hogy az augustenburgi her- czeg azonnal behelyezendő, s aztán mind­két fejedelem addig kormányozza a maga or­szágát, míg egy önmaguk által német fejedel­mekből választott, úgynevezett austragal-biró- ság igényeiket el nem dönti. A „Spener. Ztg“ ezzel ellenkező' értelmű czélzatról értesült. E szerint indítvány tétetnék a szövetségnél, hogy Schleswig-Holstein egye­sítve, a német nagyhatalmak közös igazgatása alá helyeztessék, mindaddig, míg az örökösö­dési kérdés eldöntve nincs. A nevezett lap sze­rint Austria és Poroszország közt erre nézve egyetértés léteznék. Erdélyi ügyeli. S. C. Nagy-Szeben, jun. 25. A mai ülés kezdetén az elnök 0 b e r t követet indítványának ind­okolására felszólítá. Ezen indítvány oda megy ki, hogy az országgyűlés, megfontolva, miszerint a katonai szolgálat jelen tartamát a népesség minden osztályai nyomasztó tehernek tekintik s annak megröviditése a fóldmivelést és ipart sikeresen előmozdítaná, a m. kormány elé tiszteletteljes kérelmet terjeszszen a ka­tonai szolgálatidő leszállítása iránt. Ezen indítvány indokolására felhozá szónok, miszerint az erdélyi országgyűlés már 1863 aug. 21 -ki föliratában tartaléktalanul oda nyilatkozott, hogy Erdély népe a katonai szolgálatnak a józan nemzetgazdászat szük­ségleteit tekintetbe vevő szabályzását sovárogva óhajt­ja. Ezenfölül már több országképviselete a monarchiá­nak, különösen a Bukovináé és Vorarlbergé, ezen tör­vény inegváltoztatása mellett határozottan nyilatko­zott. Állítják, hogy a kát. szolgálati idő leszállítása a birodalom védképességét gyöngíti s a monarchia nagy­hatalmi állását csökkenti; mondják, hogy a lakos­ság a joggal fenálló hadsereg-kiegészitési törvényt mindig hallgatva tűrte, abba belenyugodott. Azonban csak kérdezősködjenek a jómódúak házaiban, a sze­gények kunyhóiban, vidéken úgy mint a városokban s mindenütt azon panaszszal találkozunk, hogy a szol­gálatidő mostani tartama nyomasztó teher. Minden esetre nagy baj, hogy az ifjúságnak legépebb része tiz éven keresztül akadályozva van, erejét háboritlanul a a szabadban a költséges vendéglőket, hanem kimegy a szölöskertbe s mulat pénz nélkül, s nem az erkölcsiség rovására. Ez az oka egyfelől, hogy N.-Káíoly városa népét valóban, — más városok népeihez mérve, — tisz­ta erkölcsi élet jellemzi. Épen cseresnye-éréskor junius i9-dike volt az 1864-dik esztendőben. — Délig szép napfény, délután bár kissé elborult is az ég, hozzá lévén készülve nőm, hat kicsiny gyermekem, még más három kis gyermek, borzasztó jelenetnek némán remegő nézője volt, teljes öltözetében egy perez alatt neki rohan a féktelen viz- árnak, s Szerencsésen átúszik. Azonban a tolakodó hid-darabokkal, melyek a lebegő kocsi körül csoporto­sultak össze, nem birván, — segítségért kiált, mert egy pillanat múlva minden veszve van. Erre én a hátsó szomszéd lankáján, a hidnak lefelé szaladva, melyet gondoltam, hogy még nem vitt el a vizár, egy más ifjú ember A. L.-tól kisérve a kocsiban jajveszéklők meg­mentésére siettem. Azonban mind én, mind kisérő tár­sam a keresett Ind helyett a mélységes örvénybe sü- lyedve, mindkettőnk felett a tajtékzó folyam iszapos hulláma csapott össze. Le, a kocsi felé hömpölygetvén a viz, mindkettőnket valami hidlábhoz csapott, mely­nek segítségével, én magam sem tudom, miképen, a mély folyam medréből sikerült ki és a szekérutra ver­gődni. Nem láttam s nem hallottam e pillanatban egye­bet a sötét felhőkön átszökö villámok röpülésénél, a földet rázó mennydörgés viharos zúgásánál, melyet a kétségbeesett nők sikoltása tulkiáltani igyekezett. — Egy perez alatt a kocsi mellett teremve, minden lélek meg volt mentve, s az átelleni pajtába a szárazra he­lyeztük el. Nekünk, a kik merőben át voltunk ázva, nehogy magunkat a meghűlés veszélyének tegyük ki, ismét menekülésről kellett gondoskodnunk. A határozat a mily gyorsan fogamzott, épen oly hirtelen végre is haj­tatott. A J. ifjú barátunk az előbbi lélekéberséggel, a rohanó folyamon átúszva, s egy véletlenül épen hozzá hajtott vékony hosszú cserfát átnyújtva, belekapaszkod­tunk, s mindketten szerencsésen visszaüsztünk. — A gyermekek csak később, midőn a víz apadni kezdett, hozattak vissza. Éljen kiáltással üdvözlöttük a kandallóban az alatt gyújtott ropogó láng melegével, de még melegebb kebellel ránk váró nőket, kik, hogy a meghűlés ve­szélyeitől megóvjanak, saját öltönyeiket kölcsönözték nekünk. Két teljes órába került, mig hazulról öltönyeink kihozattak. Azalatt kedélyes tréfák közt elröpült az idő s estvcledni kezdett, hazamenetelröl kellett gondolkoz­ni, de az ut mindenfelé telve volt szétrombolt hidak száz meg száz darabjával. Késni lehetetlen volt, mert egy kis pajtában hu­szonegy, többnyire ápolást kívánó ember meghálására gondolni sem lehetett. — Elindult tehát a kocsi több ki­sebb nagyobb gyermekkel terhelve, s alig egy negyed­óra múlva az egész sereg, egy más fogatra áthelyezve azon megdöbbentő hírrel érkezik vissza, hogy a kocsi egy mély árokba beledült. Kimagyarázbatlan működé­se a gondviselésnek, hogy épen a dülés pillanatában egy, ugyancsak hazafelé tartó kocsiban ülő rokonunk leugorván, a remegő népet a halál torkából megmentet­te. V. J. rokonunk volt aztán szives hazaszállítani is, miután kocsisunk ügyességében senki sem bízott. Más­nap reggel, szakadó esőben került haza a vert had utol­ja, kik többnyire álmatlanul virrasztották át a hosszú éjszakát. Ezen egy pár óra alatt a szép csinos nagy-károlyi szölöskert díszes alakjából egészen kivetkezett. Olyan­ná lett az, mint a harezmezö, melyen az egymást kerge­tő ellenség csak rombolás és pusztítás nyomait hagyta maga után. A borral megterhelt pinezékbe behatolván a vizár, házastól vagy Ibidig lerombolta, vagy a borokat romlás veszélyeinek tette ki; mig e sorokat irom, azalatt is mindenki dézsákkal siet a vész színhelyére, hogy megmentsen, a niit meg lehet menteni. így végződött a n.-károlyi cseresnye-szüret, mely oly tetemes kárba, s csaknőm nyolez ember életébe került, s melyhez hasonlót hétvenhetedik nagyapánk sem látott, s adja Isten, hogy hetvenbetédik unokánk selásson! fP.U.)

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents