Sürgöny, 1864. július (4. évfolyam, 148-174. szám)

1864-07-01 / 148. szám

148. sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, Wesi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten Dveri Pál papirkereskedésében (h­atvani-utcza, a cs. kiir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek visszautasittatnak. iMasír­us-h­ird­etések­ : egyh­asábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri, hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — ■ Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő urak : M­a­j­n­a­i Frankfurtban IM­olten Ottó; H­a­m­b­u­r­g - A­rj­é­n­á­b­a­n Ioan­nen­atein­ és Vugler ; Hamburg­ban Tu­rki­ellu Jakab; Lipcsében Engler­n és Kilóén,’ valamint ugyanott Fort­ur is. Félévre . Negyedévre Bu­da-Pest. Péntek július 1. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. 10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. 5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „­ ­~5 Előfizetési felhívás „SÜRGŐKY“ napi­lapra. A „Sürgöny“ folyó évi julius 1-t­ől kezdve Budán, a m­. k. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával fog megjelenni. Hivatalos részébe­n a közönséget kü­lönösebben érdeklő kormány­rendeletek egész ter­jedelmekben, valamint a kormányszékek, kir. kúria, kerületi táblák, váltóbiróságok, megyei s városi tisztikarok körében történendő változások, stb. fognak közöltetni; a „Hivatalos Értesítő“ pedig, mint eddig, valamennyi közigazgatási, tör­vénykezési, pénzügyi és katonai stb. hatóságok hivatalos hirdetményeit egész terjedelmükben ha­ladék nélkül hozandja. Nemhivatalos részében politikai irányczikkeken kívül kimerítő vidéki tudósítá­sok, érdekes napi újdonságok, s külföldi tudó­sítások és táviratok fognak tartalmaztatni; ezen­kívül a hazai egyletek, vállalatok, tanintézetek működése, a nemzeti literatúra s művészet fejlő­dése élénk figyelemmel fog kisértetni. Végre a pesti s bécsi börze árkelete, a nyers termények ára hazai jelesebb piaczainkon, gőzhajók s vas­utak menetrendje, az idegenek névjegyzéke s hasonló érdekes tudnivalók a lap állandó rovatát képezendik. Előfizethetni a magyar kir. egyetemi nyom­dánál Budán, Pesten Győri Pál papirke­­reskedésében, barátok terén, a posta szomszédsá­gában, hol magán- és hivatalos hir­detmények is felvételnek; vidé­ken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes le­velekben. Előfizetési árak: Vidékre naponkint postán küldve félévre 10 ft. „ „ „ „ /i évre 5 ft. Bu­da-Pesten házhoz hordva félévre 8 ft. 50 kr. „ „ „ K évre 4 ft. 50 kr. Kelt Pesten, június 16. 1864. A„SÜRGÖNY“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége folyó évi junius 15-én­­ 0,233. sz. a. kelt kegyelmes udv. rendelettel Min­­­s­e­k Péter zalamegyei alsó-lendvai lakos folyamod­ványa folytán, saját és három nagykorú gyermeke ve­zetéknevének „Lendvai“-ra­­ végbetűvel leendő át­változtatását legkegyelmesebben megengedte. 110 cs. k. Apostoli Felsége folyó évi junius 15-én 10,255. szám alatt kelt kegyelmes udv. rendelettel Gross János veszprémi illetőségű könyvkötősegéd ve­zetéknevének „N­a­g­y“-ra kért átváltoztatását legke­gyel­esebben megengedte. tr . cs. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 21-töl kelt legfelsőbb határozatával, Gombos Bertalan cs. kir. ministeri tanácsost s pesti pénzügyi ügyészt, s Széll Kristóf czimzetes udv. tanácsost s váltó-feltörvényszéki 3 Cseresnye-szüreti H.-Károlyban. (Jelenet a múlt heti záporos időből.) N.-K­á­r­o­l­y, jun. 19. A nagy-károlyi szölőkertre nézve, — hol az alább leírandó érdekes cseresnye-szüret történt — szükséges­nek találjuk mindenekelőtt megjegyezni, hogy e szőlős­­kert hazánkban egy a legcsinosabbak s legkellemete­­sebbek közöl. Nem, mintha magasra emelkedő terjedel­mes hegylánczolatok változatos szépségei kölcsönöznék ennek a még eddig nem látott bájt s tündér-regényessé­­get, melynek szőlővesszejéről Andalúzia ege alatt ter­mett nektárhoz hasonló borral kínálhatná meg az egy­szerű, de szives házigazda a kebelébe érkező vendéget; mert ennek négyfelé s mintegy három­negyed órányira futó dombjai nem fürdenek mint Tokaj szőlőhegyei a fellegekben, s bort is csak amolyan jó középszerű, de tiszta izüt adnak szőlővesszei; hanem főleg azért, hogy mint egy kis város rendezett utczákra lévén kiosztva, mindenik utczán egy-egy patak mellett kétfelől szép eleven zöld sövény szaladván át, a mintegy 280, mind­annyi pinczével ellátott, ízletesen épült pajtának, a pom­pás gyümölcsfákkal megrakott lankákkal, valóban tus­­kulánumi kinézést ad. S minthogy a dombokba vésett nagyszerű köpinczékben az Érmellék minden fajú bora mint egy nagyszerű raktárban bőven van képviselve, az egyszer itt megfordult vendég kedélyén feledhetlen benyomást hagy hátra. Ha a n.­károlyi polgár barátságos összejövetelt rendez, vagy az elegánsabb világ májusi mulatságra se­regei fö®2­, nem keresi sem benn a városban, vagy künn a szabadban a költséges vendéglőket, hanem kimegy a szőlőskertbe s mulat pénz nélkül, s nem az erkölcsiség rovására. Ez az oka egyfelől, hogy II.­Károly városa népét valóban, — más városok népeihez mérve, — tisz­ta erkölcsi élet jellemzi. Épen cseresnye-éréskor junius 19-dike volt az 1864-dik esztendőben. — Délig szép napfény, délután bár kissé elborult is az ég, hozzá lévén készülve nem, hat kicsiny gyermekem, még más három kis­gyermek, meg vagy három tizenötéves leány hozzá, vagy három 25 éves ifjú, s talán négy cseléd, összesen mintegy huszon­négyen cseresnye­szüretre, ki kocsin, ki gyalog sétálva, a szölöskertbe kimentünk. — Alig, hogy megállapodánk, az eső elkezdett szakadni, mely miatt a cseresnyének feléje sem mehetünk. — A kocsival a lankába a keskeny hidon, mely alatt egy árok futott el, beállani nem lehet­vén, a kocsis nagy bölcsen a lovakat kifogván, a lanká­ba egy terebély almafa alá kötötte; másféléves két iker kis fiú gyermekem, egy nyolcz éves kis fiammal s két pesztonkával künn a szekérúton játszani, a lehúzott körös kocsiban maradtak. — Mi, a szobában lévök, hat óra lévén, uzsonnához ültünk. Azonban, jóformán helyt sem foglalhatunk, már a velünk bennlévő gyermekek egymásután hozzák a hírt, hogy a lanka előtti árok megtelt vizzel. Az eső a szó teljes értelmében ömlött. Fölkelvén, ételünket félbenhagyva, megnéztük a zuho­gó zápor szakadását, s már valóban a lankába csapott a víz. — Kiáltjuk a kocsiban ülő gyermekeknek, ne féljenek, mindjárt áthozzuk őket. Ekkor, egy percz alatt hihetetlen gyorsasággal a hidakat a víz felszag­gatja, s minden közlekedést elvág. A felszakadt egész hidak, s szétrombolt híd­darabok, a neki készült fo­lyam árjától ragadtatva, belecsapnak a kocsi oldalába, mire a viz által tengővé tett kocsi megmozdul, s előbb­re tolatik. — Ezt látva egy velünk levő ifjú A. J., ki e borzasztó jelenetnek némán remegő nézője volt, teljes öltözetében egy perez alatt neki rohan a féktelen viz­­árnak, s Szerencsésen átúszik. Azonban a tolakodó hid-darabokkal, melyek a lebegő kocsi körül csoporto­sultak össze, nem birván, a segítségért kiált, mert egy pillanat múlva minden veszve van. Erre én a hátsó szomszéd lankáján, a hidnak lefelé szaladva, melyet gondoltam, hogy még nem vitt el a vizát, egy más ifjú ember A. L.-tól kisérve a kocsiban jajveszéklők meg­mentésére siettem. Azonban mind én, mind kisérő tár­sam a keresett Ind helyett a mélységes örvénybe sü­­lyedve, mindkettőnk felett a tajtékzó folyam iszapos hulláma csapott össze. Le, a kocsi felé hömpölygetvén a víz, mindkettőnket valami hidlábhoz csapott, mely­nek segítségével, én magam sem tudom, miképen, a mély folyam medréből sikerült ki és a szekérútra ver­gődni. Nem láttam s nem hallottam e pillanatban egye­bet a sötét felhőkön átszökő villámok röpülésénél, a földet rázó mennydörgés viharos zúgásánál, melyet a kétségbeesett nők sikoltása tulkiáltani igyekezett. — Egy perez alatt a kocsi mellett teremve, minden lélek meg volt mentve, s az átelleni pajtába a szárazra he­lyeztük el. Nekünk, a kik merőben át voltunk ázva, nehogy magunkat a meghűlés veszélyének tegyük ki, ismét menekülésről kellett gondoskodnunk. A határozat a­mily gyorsan fogamzott, épen oly hirtelen végre is haj­tatott. A­z. ifjú barátunk az előbbi lélekéberséggel, a rohanó folyamon átúszva, s egy véletlenül épen hozzá hajtott vékony hosszú cserfát átnyújtva, belekapaszkod­tunk, s mindketten szerencsésen visszaüsztünk. — A gyermekek csak később, midőn a víz apadni kezdett, hozattak vissza. Éljen kiáltással üdvözlöttük a kandallóban az alatt gyújtott ropogó láng melegével, de még melegebb kebellel ránk váró nőket, kik, hogy a meghűlés ve­szélyeitől megóvjanak, saját öltönyeiket kölcsönözték nekünk. Két teljes órába került, mig hazulról öltönyeink kihozattak. Azalatt kedélyes tréfák közt elröpült az idő s estvéledni kezdett, hazamenetelről kellett gondolkoz­ni, de az itt mindenfelé telve volt szétrombolt hidak száz meg száz darabjával. Késni lehetetlen volt, mert egy kis pajtában hu­szonegy, többnyire ápolást kívánó ember meghalására gondolni sem lehetett.­­ Elindult tehát a kocsi több ki­sebb nagyobb gyermekkel terhelve, s alig egy negyed­óra múlva az egész sereg, egy más fogatra áthelyezve azon megdöbbentő hírrel érkezik vissza, hogy a kocsi egy mély árokba beledült. Kimagyarázhatlan működé­se a gondviselésnek, hogy épen a dülés pillanatában egy, ugyancsak hazafelé tartó kocsiban ülő rokonunk leugorván, a remegő népet a halál torkából megmentet­te. V. J. rokonunk volt aztán szives hazaszállítani is, miután kocsisunk ügyességében senki sem bízott. Más­nap reggel, szakadó esőben került haza a vert had utol­ja, kik többnyire álmatlanul virrasztották át a hosszú éjszakát. Ezen egy pár óra alatt a szép csinos nagy­ károlyi szőlöskert díszes alakjából egészen kivetkezett. Olyan­ná lett az, mint a harczmező, melyen az egymást kerge­tő ellenség csak rombolás és pusztítás nyomait hagyta maga után. A borral megterhelt pinczékbe behatolván a vizát, házastól vagy Ibidig lerombolta, vagy a borokat romlás veszélyeinek tette ki; mig e sorokat irom, azalatt is mindenki dézsákkal siet a vész színhelyére, hogy megmentsen, a m­it meg lehet menteni. így végződött a n.­károlyi cseresnye-szüret, mely oly tetemes kárba, s csaknem nyolcz ember életébe került, s melyhez hasonlót hetvenhetedik nagyapánk sem látott, s adja Isten, hogy hetvenhetedik unokánk se lásson! I P.U.) ülnököt, a magyar kir. hétszemélyes tábla ülnökeivé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. kir. pénzügyministerium Karay Ferdinánd 11-dik osztályú cs. kr. pénzügyi kerületi biztost I-fő osz­tályú pénzügyi kerületi biztossá, és Richter Lipót Gyula cs. k. pénzügyi fogalmazót III-dik oszt. pénzü­gyi kerületi biztossá a budai igazgatási kerületben ki­nevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szerkesztői értesités. A „Sürgöny“ vezetését a felelős szer­kesztőséggel együtt mai naptól fogva átvevén, erről a t. olvasó közönséget s a lap érdemes levelezőit azon hozzáadással értesítem, hogy a szerkesztőséget illető mindennemű közlések valamint egyedül alulírotthoz intézendők, úgy csak nevemben viszonozhatok. Pest, július 1-jén 1864. Kecskeméthy Aurél, a „Sürgöny“ felelős szerkesztője. V­eszprém megye királyi biztosa 1100 ftot, és 3 darab aranyat, mint a pápai kaszinó által rendezett sorsjáték eredményét terjesztett fel a magyar kir. hely­tartótanácshoz, hogy ezen összeg az illetők kívánalma értelmében a pesti magyar gazdasszonyok egyletének bocsáttassák rendelkezése alá. Szemle. Mi a dán háború második szakának fő fel­adata, az csaknem az első ágyúdörgések után már el is van érve : Alsen szigete is a szövetsé­gesek kezében van. Legalább ez tűnik ki a táv­iratból, mert miután a porosz csapatok, az angol hajóhad „Rolf Krake“ által a parti ütegek hat­hatós tüzelése folytán nem gázoltathatván, lá­bukat a sziget földjére tették, alig van többé ab­ban kétség, hogy az egész sziget is ezen egy tér­foglalásnál fogva kezükbe esett. Képzelhetlen azon vakmerőség, hogy a tengerövedzett téren nyílt csatát merjenek elfogadni, s tengerbe vet­­tetéseket koc­káztatni. Egy frankfurti magán­­távirat jelenti is már, miszerint a dán csapatok hajókra menekülnek, s egy perczig sem kételke­dünk, hogy ezen hír hivatalos utón is bebizonyu­­land. Ezen művelet fölötte gyorsan hajtatott végre, s ez már maga gyanizni engedi, hogy a poro­szok részéről an­a már előre minden gondosan elő volt készítve. Annyi tudva van, hogy ők már régen számos átszállító naszádot szállítottak vasúton a Lundhoz, s hogy a többi előkészüle­tek is mily erélyesek lehettek, tanúsítja az ered­mény. Egy flensburgi távirat azonban arról is tanúskodik, hogy a dánok is erélyes ellenál­lásra voltak elszánva. E közlés szerint a dánok állásról-állásra vitézül védelmezték magukat, de azért a porosz zászlóaljak kiszállását s elő­nyomulását meggátolni nem bírák. Ezen haditénynél azonban — a­nélkül, hogy annak becsét legkevésbbé is kicsinyleni akarhatnék — még fontosabb azon londoni hir, miszerint a toryk csakugyan bizalmatlansági szavazatot hoztak indítványba a kormány ed­digi magatartása ellen. A királynőhöz intézendő feliratban, Disraeli indítványára, a conferentia eredménytelenségét a kormány tehetlenségének akarják felróni, s szemére vetik, hogy Dánia épsége meg nem őriztetett, hogy Anglia európai befolyása gyengült s ezáltal a béke biztosíté­kai csökkentek. E szerint erős parlamenti baj ez közeleg; a tory­k felemberedtek a támadásra, de a kor­mány-­­ pártja nem kevésbbé határozott véde­lemre látszik elkészülve lenni. Palmerston lord kezében tartja már­is a királynő felhatalmazá­sát a parlament feloszlatására, s ezen kényszerű lépés esetében bizton néz az új választások ered­ménye elé. Egyelőre a whig kabinet a parlamentre igyekszik érveivel hatni. Ezek közt van adott nyilatkozataiban egy, melyről föltehető, hogy legtöbb hatást fog az angol parlament óvatos tagjaira gyakorolni. Ez az utalás az Ameriká­­vali ellenségeskedések lehetőségére. Valóban ha ezen rövid utalást bővebben illustráljuk, belát­hatjuk, hogy mily befolyással lehet az a félté­keny angol kedélyekre. Meglehet, hogy csak hetek telnek bele, s az éjszaki államok fővezére tönkre teszi a déliek hatalmát; ekkor az Egye­sült­ államok ereje ismét felszabadul, mi az an­gol versenytársra nézve annál fontos a körül­mény, minthogy az amerikai tengeri erő a há­ború folyama alatt roppantul felgyarapodott, s minthogy általánosan ismert dolog, hogy a hangulat az atlanti óczeánon túl Anglia iránt a lehető legellenségesebb. — Ily rém­képpel szemben a parliamenti tagok min­denesetre gondolkozóba eshetnek, várjon a kor­mány békepolitikáját a dán ügyben kárhoztas­sák-e ? A toryk indítványának különben is egy gyönge oldala van: ők a kormányt szintén a béke érdekében róják meg, s a kabinet irányukban hivatkozhatik­­. Derbynek azon nyilatkozatára, hogy a toryk sem hajlandók magukat harczi politikára lekötelezni. Föltehető-e, hogy most csakugyan komolyan hajlandók? Ha igen, úgy Palmerston lord az angol közvéleményben hat­hatós támaszt­ott békepolitikája számára, mert az, mennél inkább kezdi szemügyre venni egy Németországgali háború esetlegét, annál inkább győződik meg azon károkról, mik egy ily hábo­rúból Anglia kereskedelmi érdekeire s általá­ban anyagi jólétére hárulnának. Ezért tartják a lapok valószínűnek, hogy lesz sok szónoklat, de végre is a kabinet győzni fog. A nap kérdései közé tartozik az is, vájjon a német szövetség tényleg belépjen-e a hábo­rúba? A bécsi tekintélyes­ lapok határozott igennel felelnek e kérdésre. Érveik közt első helyen áll az, hogy a háború-üzenetet a szövet­ség tekintélye­s érdeke parancsolja. Azt hiszik, hogy ha a szövetség nem akar előbbi jelenték­telenségébe visszaesni, úgy a háborút szövetsé­givé kell alakítania. Csak ezáltal tüntetheti föl a német államrendszer népjogi egységét öszhatalom gyanánt, csak ha a szövetség együtt végzi be Austria és Poroszországgal a háborút, fogja Európa Németországot tény­leg triósnak tekinteni. A másik érv a szö­vetség részvétele mellett az, hogy a dán­német viszályügynek a háború folytatása által teljesen megváltozott népjogi alapja. Eddig a londoni szerződés Austria és Poroszországra nézve legalább félig, a külhatalmakra nézve pe­dig teljes érvénynyel bírt. A londoni szerződés elbukása után a herczegségek nincsenek többé Dániához népjogi kötelékekkel fűzve; a régi örökösödési jog föléledt. Schleswig-Holstein most ösz-szuverainitás gyanánt tűnik föl. Ebből kö­vetkezik, hogy a szövetség nem védelmezheti csupán annak egyik felét, Holsteint, míg a mási­kat feláldozhatja. Ekkorig Európa iránti tekintet­ből hajlandók lehetőnek a hatalmak Schleswig egy részének bizonyos föltételek melletti átenge­désére. De most a német jog ismét föléledt s helyén van, hogy a német hatalom ennek javára valódi és correct formájában — mint német­ szövetségi hatalom — lépjen föl. Az említett tekintélyes lapok ezek folytán nagy megnyugvással fogad­ták azon tudósítást, hogy a szász kamrában in­dítvány létetett, melynek czélja, hogy a szövet­ség Dániának a háborút megszenje. Mi az augustenburgi és oldenburgi hercze­­gek örökösödési igényeit illeti, igen nagy elhide­­gülés tűnik ki a porosz lapokban az első iránt, de annál melegebben szólnak róla a bécsiek. A „Botsch.“ azt tartja, hogy az augustenburgi her­­czeg azonnal behelyezendő, s aztán mind­két fejedelem addig kormányozza a maga or­szágát, míg egy önmaguk által német fejedel­mekből választott, úgynevezett austragal-bíró­­ság igényeiket el nem dönti. A „Spener. Zrg“ ezzel ellenkező­ értelmű c­élzatról értesült. E szerint indítvány létetnék a szövetségnél, hogy Schleswig-Holstein egye­sítve, a német nagyhatalmak közös igazgatása alá helyeztessék, mindaddig, míg az örökösö­dési kérdés eldöntve nincs. A nevezett lap sze­rint Austria és Poroszország közt erre nézve egyetértés léteznék. Erdélyi ügyek­. S. C. Nagy-Szeben, jan. 25. A mai ülés kezdetén az elnök , b e­r­t követet indítványának ind­okolására felszólítá. Ezen indítvány oda megy ki, hogy az országgyűlés, megfontolva, miszerint a katonai szolgálat jelen tartamát a népesség minden osztályai nyomasztó tehernek tekintik s annak megröviditése a földmivelést és ipart sikeresen előmozdítaná, a m. kormány elé tiszteletteljes kérelmet terjeszszen a ka­tonai szolgálatidő leszállítása iránt. Ezen indítvány indokolására felhozó szónok, miszerint az erdélyi országgyűlés már 1863 aug. 21 -ki föliratában tartaléktalanul oda nyilatkozott, hogy Erdély népe a katonai szolgálatnak a józan nemzetgazdászat szük­ségleteit tekintetbe vevő szabályzását sóvárogva óhajt­ja. Ezenfölül már több ország képviselete a monarchiá­nak, különösen a Bukovináé és Vorarlbergé, ezen tör­vény m­egváltoztatása mellett határozottan nyilatko­zott. Állítják, hogy a kál­­szolgálati idő leszállítása a birodalom védképességét gyöngíti s a monarchia nagy­hatalmi állását csökkenti; mondják, hogy a lakos­ság a joggal fenálló hadsereg-kiegészítési törvényt mindig hallgatva tűrte, abba belenyugodott. Azonban csak kérdezősködjenek a jómódúak házaiban, a sze­gények kunyhóiban, vidéken úgy mint a városokban s mindenütt azon panaszszal találkozunk, hogy a szol­gálatidő mostani tartama nyomasztó teher. Minden esetre nagy baj, hogy az ifjúságnak legépebb része tíz éven keresztül akadályozva van, erejét háborútlanul a

Next