Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)

1864-11-01 / 250. szám

Külföld, ANGOLORSZÁG. Múlt szerdán Russell lord egy az evangeliumi szövetség több tagjaiból álló számos küldöttséget fogadott el, kik a keresztyénség­­nek Konstantinápolybani üldözői elleni panaszaikat terjeszték elő. Carlthorpe lord vezeti be a kül­döttséget. A konstantinápolyi missionariusoktól legu­tóbb kapott több levelek olvastattak föl, kik hangosan panaszt emelnek a török kormány türelmetlensége el­len. A r. katholikusok azonban — szerintök — teljes szabadságot élveznek, s legkevésbé sem háborgattat­­nak. Russell lord meghallgató az eléje terjesztett­­ em­­­lékirat fölolvasását, s arra kitérőleg válaszolt, megígér­vén, hogy mindent megteend, a­mit csak lehet. A „M. Herald“ azt állítja, hogy a királynő a par­lamentet a jövő hó folytában föloszlatni szándékozik. Az új választások természetesen ama választói jegyzé­kek szerint történnének, miknek kiigazításával a fel­ügyelő ügyészek épen most foglalkoznak. A „Times“ elismeri, hogy a Mexikóból érkezett legújabb tudósítások egészen megerősítik azon kedvező jóslatokat, melyek a birodalombani rend s közbátorság helyreállása iránt nyilváníttattak; e szerint a legutóbbi amerikai állítások, Mexikó helyzetére vonatkozólag, szintúgy mint az előbbiek merő koholmányok voltak. FRANCZIAORSZÁG. Mint Nizzából jelentik: S o n n a z tábornok oct. 27-én oda érkezett, hogy Vic­tor Emánuel nevében üdvözölje az orosz s franczia csá­szárokat. Napóleon császár 27-én esti 8 órakor érkezett meg Nizzába, a pályaudvarban G­a­v­i­n­i megyefő­­nök által fogadtatott, erre az utóbbival kocsira ült, J­u­­lien al-admiral s Pleury tábornok kíséretében. A városon nyílt kocsiban haladt át, lelkesült üdvkiáltá­sok közt. A megyefőnöki épületben, a nagy lépcsőzet alján, a megyében parancsnokló tábornok, a nizzai pol­gármester s Gavini neje által fogadtatott. Ebéd után,— mely igen rövid ideig tartott — a császár, Fleury tá­bornok kíséretében, gyalog sétált a teljesen kivilágított városban. 10 órakor a nizzai megyetanácsot s helyható­ságot fogadá el. Egy óranegyeddel később látogatást tett az orosz császárnál. A császár — ha az idő engedi — Villafrancába is elmenend. Az orosz császár még a délelőtt folytában visszaadá Napóleon császár látogatá­sát a megyefőnöki épületben. A találkozás hosszas volt. 29-én Napóleon császár Toulonba érkezett, honnan a hajóraj megszemlélése után, 30-án kelle tovább utaz­nia. A czár 30-án szándékozott Nizzát elhagyni. A „Patrie“nak egy Algírból kelt sürgönye sze­rint Y­ ussuf tábornok oo­. 21-én U 1 e­d-M z i-nél elfogadd a boghar-i polgári törzsek nagy részének hódolatát. La­ Tour d’ Auvergne herczeg oct. 27. indult vissza Londonba, hogy ott újra elfoglalja követi állomását. A Corr. du Dimanche“ két hónapi fölfüggesztés után, oct. 29-én újra megjelent. A „Constitutionneil“ alaptalannak nyilvánítja azon közlést, mintha P­e­r­s­i­g­n­y herczeg jelöltül akarna föllépni az erkölcsi s politikai tudományok akadémiájánál. Szerinte Persigny semmi ilyen szándé­kot sem nyilvánított. A „France“ megjegyzi, hogy a „Moniteur“ még mindeddig sem közlé Nigra sürgönyét, noha azt a lapok már három nap előtt közölték. La Guéronniére a „France“-ban alapta­lannak nyilvánítja azon elterjedt hírt, mintha ő lenne a sept. 4­5-k­i egyezményre vonatkozó ismeretes röpirat szerzője, OLASZORSZÁG. Az „Opinione“ így nyilat­kozik : „Egy ismeretes párt még más csoportokat is igyekszik F­r­­­a­u­­­b­a küldeni. Garibaldit is erre csábítani törekszik, s ezen czélt elérhetni reméli, egyik fiának a mozgalomba bebonyolítása által. Mi azt hisszük, hogy az annak nem sikerülene. A sikerreli hírek valótlanok, s megcsalásra vannak szánva. A cso­portok vagy szétverettek, vagy körülvétettek, s lehe­tetlen róluk tudósítást szerezni. A kormány kárhoztatja ezen megfontolatlan mozgalmat, s intézkedéseket teend oly czélból, hogy ne vonassék be egy oly harczba, melynek elveit ugyan nem defavouálja, melynek kor­szerűsége fölött azonban az egyedül akar biró ma­radni.“ A „France“-nak egy turini sürgönye szerint a kamra osztályai nagy többséggel az egyezmény s a fővárosnak Flórenczbe áthelyezése mellett nyilatkoz­tak. A megválasztott biztosok mindnyájan az elfogadás párthívei. Ezen biztosok a következők : Borgatti, Baldacchini, Andreucci, Buoncompagni, Ugdoleno, Puerto, Guerreri, Torregiani és Leopardi. A „Stampa“ szerint a ministérium a kamrák előtt azt akarja indítványozni, hogy ama közigazgatási unificatióra vonatkozó törvények, melyek a főváros Flórenczbe áthelyezésének eredményei, sürgetőleg szavaztassanak meg. Azon törvényjavaslat,melyet az olasz kabinet a fő­város áthelyezésére vonatkozólag a ház elébe ter­jesztett, így szól: „Uraim! A jegyzőkönyvnek, mely a múlt Septem­ber 4­5-ei szerződéshez van mellékelve, mely szerző­dést a király kormánya Francziaországgal kötött, s melynek czélja, hogy a pápai birtok a francziák által kiürittessék, egy záradéka azt mondja, hogy e szerző­désnek csak akkor leend végrehajtandó érvénye, midőn határozat fog hozatni, hogy a királyság fővárosa Turin­­ból más helyre tétessék által. Az okok, melyek ezen feltétel ajánlását és elfoga­dását szükségessé tették, ki vannak fejtve azon diplo­­matikai okiratokban, melyeket a külügyek ministere az elnökség asztalára tett; szükségtelen volna itt azokat ismételni, mert önök e nélkül is határozottan ítélhetnek az ügy egész folyamáról, s annak minden szakairól. A jelenlegi ministérium, elfogadván a kormányzást az önök előtt tudva lévő körülmények közt, nem vonako­dott kijelenteni, hogy a szerződést azon elvárhatatlan záradékkal fogadja el, mely a főváros áthelyezéséről szól. A ministérium elfogadta, és most önök előtt vé­delmezi, nemcsak azért, mert meggyőződése, hogy po­litikailag szükségessé vált annak szentesítése, és hogy visszavetése gyászos következményeket vonna maga után, hanem azért, mert mérlegbe tevén az előnyöket, melyeket attól okszerűleg várni lehet és a kellemetlen­ségeket, melyeket a végrehajtás magával hoz, az elő­nyöket sokkal értékesebbnek találta. Nem akarjuk eltitkolni, hogy Olaszországnak ereje és bölcsesége ezen körülmények által nehéz pró­bákra volt téve, annyival inkább, mivel jövendő sorsa nagyrészben ezektől függ. A főváros áthelyezése nem csak sok magán- és helyi érdekeket sért, az állam súlypontját egészen más helyre tevén, mélyen rázkód­­tatja meg a kormányzás egész szerkezetét, s több tarto­mányok kereskedelmi viszonyait. Ezenkívül tetemes költséget igényel, a­mi a jelen pénzügyi helyzetben még növeli az áldozatot, mely ál­dozatot mindannyiszor,­­ miután annak eredménye az olasz terület egy pontjának idegen seregektőli kiüríté­se, a nemzeti kérdés végleges és illendő megoldásának előkészítése,­­­a nemzeti méltóság, függetlenség és egység nevében követelik tőlünk. A­ki ily nézpontból tekinti a kormányszék áthe­lyezését, ha szívéből akarja a haza jövőjét, s Olaszor­szág rendeltetésének beteljesedését, nem fog ellent­mondani, bármily nehézségeket eredményezzen a vég­rehajtás. A ministérium biztosan hiszi, hogy maga ez a ne­mes város, Turin, ki lévén téve, hogy a főváros áthe­lyezése által nagy károkat szenvedjen , veszteségét azon lelki nagysággal és hazafias önmegtagadással fog­ja hordozni, melylyel magát a nemzeti ügyben annyi érdemekkel tüntette ki, és tudja, hogy ez áldozatért az egész nemzet kiolthatatlan hálájára számíthat. A képviselők háza és a kormány, a­mi őket illeti, semmit sem fognak elmulasztani, a­mi e fájdalmas ál­dozatot, melyet a várostól a haza nevében követelnek, könnyítheti. E czélra a ministérium a jelen törvényja­vaslat megszavazása után egy tervet fog önök elé terjeszteni, melynek tárgya az lesz, hogy Turin városá­nak kára, melyet az áthelyezés által kikerülhetetlenül szenvedni fog, minél kevésbé érezhetővé téhessék. A kormányszék áthelyezésének kérdése e szerint el lévén döntve, az van hátra, hogy műveltségben és di­cső emlékekben gazdag városaink közül kijelöljük, melyik mindenek felett legalkalomszerűbb a kormány s a ház székhelyévé lenni. Önök tudják, hogy az előbbi minisztérium Florenczet jelölte ki, mely földirati fek­vésénél fogva a királyság legközpontibb városa s egy oldalon védve van az Appenninektől, más oldalon elég távol a tengertől. A jelenlegi minisztérium azt gondolta, hogy ily kényes természetű kérdés szavaztassák meg a parla­ment által, és mielőtt a ház elé nyújtandó javaslatot elkészítette volna, tekintetbe vette, hogy azon feltéte­­lek, melyeket Florencz városa nyújt, kedvezők a kor­mányzás kezelésére és a katonai oltalomra és úgy, mint a kereskedésre, s ily nagy mértékben a királyság egy városában sem találhatók fel. Nem vonakodunk tehát önök elé egy tervet terjeszteni, mely a kormányzás jövő székhelyéül Florenczet jelöli ki. Az áthelyezés az önök által ismert jegyzőkönyvi egyezmény szerint a jelen törvény kihirdetése után hat hónappal fog történni. A király kormánya az áthelyezést egész illendő­séggel és haladék nélkül fogja eszközölni. Nem leend helyes és nem is lehetséges, hogy azonnal áttétessék minden hivatal, mely jelenleg a központi kormányzást képezi. Az áthelyezés azokon fog kezdődni, melyek az illető kormányzás lendítői és irányadói. Az illő helyiségek hiánya az új fővárosban és azon szükségesség, hogy az általános zavar veszélyé­nek eleje vétessék, arra ösztönöznek, hogy fokozatos­ság szerint és szoros elővigyázat alatt történjék annyi érdek, annyi ügy, annyi becses okmány átszállítása. Az átszállítás költsége tehát ez alapon és e mér­séklettel a legszükségesebb határok közé szorittatott. A minisztérium nem veszté el szem elöl e körülményre vonatkozólag jelen pénzügyi helyzetünket, sőt teljes figyelmét fordítá rá. A kiadás 1864. és 1865-re hét millió livrére van számítva és megállapítva, mit a kormány ezennel kér Önöktől, S miről pontvé­ge részletes számadást fog tenni a kormányszék áthelyezése után. Ritkán fordul elő uraim, hogy egy ország képvi­selői ily fontos kérdésről tanácskozzanak. Önöket lel­kesítvén azon nagy elvek s azon nemes érzelmek, melyek önöknek sajátjaik voltak a jelen törvényhozás legnehezebb pillanataiban és a­melyek jogot adtak önöknek a nem­zet dicsőítésére, önök azon méltósággal és bölcseséggel fogják megvitatni és megoldani e kérdést, mely meg fogja győzni a művelt világ többi részét, hogy rendit­­hetlen határozatuk végrehajtani egységünket, kivívni egész függetlenségünket s érintetlenül megőrizni sza­badságaink drága kincsét. E bizodalommal van szerencsém a király nevé­ben a következő törvényjavaslatot előterjeszteni: Victor Emanuel stb. . . 1. czikk. A királyság fővárosa Flórenczbe fog át­tétetni, a jelen törvény keltétől hat hónap alatt. 2. czikk. Az áthelyezés költségeire a belügymi­nisztérium budgetjébe és külön fejezet alatt 7,000,000 livrényi hitel nyittatik, még pedig 1864-re 2,000,000 és 1865-re 5,000,000. 3. czikk." A belügyi és közmunkák minisztere kü­lönösen meg vannak bízva a jelen törvény végrehajtá­sával.“ NÉMETORSZÁG. Az orosz császár jövő szerdán fog Berlinbe érkezni; a király óhajtására a Hubertus­­vadászaton részt vesz, s csütörtökön este fog Berlinből Sz.-Pétervárra elutazni. A király csak 30-án érkezik vissza Berlinbe. A ratzeburgi hivatalos hetilap a kormánynak egy oly hirdetményét hozza, mely a lauenburgi herczegség lakosságát kizárja a szövetségi biztosok határozata kö­vetkeztében dec. 3-án eszközlendő népszámlálásból. SPANYOLORSZÁG. A „Noticias“ jelenti, hogy a pénzügyministernél több tőkepénzesek gyűlést tar­tottak. A minister egy 600 millió reálnyi kölcsön fölvé­tele végett, a jelenlévők hazafiasságára hivatkozott. A gyűlés határozat­hozatal nélkül oszlott szét. DUNAFEJEDELEMSÉGEK. Bukarestből f. hó 27-től jelentik, hogy a ministerelnök helybenhagya a főpostaigazgatónak azon indítványát, miszerint az aus­­triai s orosz posta­intézetek megszüntessenek, s a feje­delemségi kormány maga vegye át a postai szolgálatot. OROSZORSZÁG: A „Petersb. Deutsche Ztg“ a „Mosk. Zig“-nak az orosz kérdést tárgyaló czikkére így válaszol: Az orosz kérdés Oroszország hatalmi állását s irányzatát foglalja magában. Oroszország irányzata semmi hódítást, vagy befolyásának emelését sem kívánja. Más államok szövetségekben keresnek garantiát. Oroszország garantiája saját belfejlődésében fekszik. Ennélfogva Oroszország minden állammal s kivált szomszédjaival, baráti viszonyokra törekszik. TÖRÖKORSZÁG: A tunisi boy csapatjának a föl­­kelők fölötti győzelme, az előbbi c­áfolat daczára,­­ mégis valósul. Az „Alig. Zig“ turini levelezője szerint, A­h­h­m­e­d­z­a­v­e­k a fölkelők közti egyenetlenséget fölhasználva, G’ala-Shiva várost rohammal bevette s ott üté föl főhadiszállását. Ezen egyetlen hadi­tett követ­keztében a forradalmat szinte teljesen elnyomatottnak lehet tekinteni. Konstantinápolyból oct. 19-én kelt levelek sze­rint Ozmán pasa van kijelölve, oly czélból, hogy a portát képviselje ama bizottmányban, mely azon terüle­­tét jelölendi ki, melynek a Napóleon császár által hozott,­­ az egyiptomi alkirály által elfogadott válasz­tott­ birói ítéletnél fogva a suezi csatornatársulat bir­to­kában kellene maradnia. Az angol ügyviselő­­— mint mondják, — kormányától parancsot kapott az iránt­ i J.&C$ML Holnár G­yörgy viszonzása igazgatósá­gának ügyében.*) A „Sürgöny“ tárczája a budai népszínház kelet­kezése­, fennállása­ és az én személyemről annyi ferdeséget, oly sok ráfogást tesz közzé, hogy azoknak helyreigazítását a „Sürgöny“ igazságosságának tekin­tetéből szükségesnek találva, a következő tényeket óhajtom tekintetes szerkesztőségednek tudomására hozni. 1­ er. Nekem semminemű szerződésem sincsen Buda főváros hatóságával. 2- or. Az építkezési bizottmányt én hívtam össze, s a színház-alapítás, létesítés, vagy építtetésére nem a bizottmány, hanem én kaptam engedélyt, ezen színház­ban 9 egymásutáni évre oklevelet, jogot, színigazgatói engedélyt. 3- or. Épen ezért kértem föl az építkezési bizott­mány férfiait a gyűjtő ívek aláírása és pénz kezelésére, az építkezés vezetésére, hogy magamtól jó előre minden önzés föltevését elhárítsan, ezért hozzám valamint nem küldethetett be építkezésre a bizottmányt illető pénz­beli adakozás, ép úgy nem is folyt az én kezeimbe. 4- et. Nem 25, hanem mint a bizottmány tagjaitól hallam, 45 ezer ft gyűlt be az építkezésre, a kiírt há­rom helyen a gyűjtőpénztárba. Engem ezen bizottmány soha nem szólított, de föl sem is szólíthatott arra nézve, hogy valami őket illető pénzadományt adjak által, mert ez kezeimbe so­ha és sehonnan sem küldetett; de sőt azt sem enged­tem meg, hogy valaki a népszínháznál a talán esetle­gesen odaküldött, vagy hozott ilyen adakozást kézbe­sítés végett átvegyen. Volt eset, hogy t. Aldásy úr Har­­math főpénztárnokomat fölkérte, hogy ha valaki az építkezésre gyűjtő ívet pénzzel hozna, fogadja és ve­gye által, másnap kézbesítendő neki; ezt megtudva ké­sőbb meg nem tűrtem, s pénztárnokomnak határozot­tan betiltottam. Volt eset, hogy Brailából nevem és czimzetem alatt 15 húszast küldött Csiky úr ezen egyszerű neve­zet alatt: „a budai népszínházra“, minthogy nem volt a küldeményhez mellékelve a bizottmány által kibocsá­tott ismeretes gyűjtő ív, visszaírtam, hogy a küldemény határozottan jelöltessék ki, hogy a bizottmányt, vagy engem — kinek nevére küldetett — illet-e a 15 huszas; válaszul azt nyerem, hogy első szükségesség önsegé­lyezésre a fenntartásban, minthogy minden kezdet ne­héz, tehát használjam ezt én föl. 5- öt. Nem hogy én kaptam volna, de én adtam napi jövedelmeimből­­. Aldásy urnák kezeibe ezer fton fölül készpénzt, valamint a személyemet illető be­ruházási subventio első évének ezer ft készpénzét is , neki engedtem át, e mellett pedig néhány darab deko­­ratión kívül, én szereltem föl a színpadot, diszítmény és requisitumok s a többivel. Volt két honfi és egy honleány, a­ki a fenntartás­ra nevem alatt, saját személyemnek adományozott na­gyobb összeget; első vola egy pesti polgár; ennek köt­vényt adtam, hogy idővel részletenként visszafizetem a segélyt; egy vidéki úr vala a 2-ik, a ki segélyzett; en­nek is kötvényt adtam a segély egy részéről, melyet örökösei most már bepöröltek ellenem, másik részről nem fogadott el kötvényt, mivel azt bizalmas ismerő­seinél gyűjtötte a fenntartásbani gyámolításomra, ez az 1- ső színházi év alatt volt; a 3-ik egy honleány volt, a­ki legnagyobb összeggel segélyzett, ezt is csak úgy fogadtam el, hogy visszafizethessem, ezen visszafizetést több száz forinttal már meg is kezdem, és ez folyamat­ban voló, de fennakasztotta a váratlanul fejemre zúdított igazságtalan csőd­ ügy. Ezekenkívül küldettek hozzám ezéhek és egyes honfiak honleányok­­ által több évre szóló évi segély­­alapítványok; ezek az 1-ső évben fizettettek, de a 2-dik­tól kezdve nem, én azokban nem szólitam föl őket, az egész csekélység volt. Épen igy történt a városi ezer­ezer ftos beruházási évi subventióval, melyet sem a 2- ik, sem a 3-ik évben nem kaptam ki. 6- o­’. Könyveim vannak, színészeim 1864. júli 1-je napjáig sajátkezűleg aláírták számadásukat, ott van­nak napi kassa-reportjaim; hogy könyveim, mint a kal­már könyvei, nincsenek oly tisztán kezelve, az a dolog természetében van, mert a népszínházat senki nem biz­tosítva, az csak­is tagjainak számadási lajstromaiban kell, hogy felelős legyen, miután pedig szerződés sze­rint pontos gagé (kivéve az 1-ső évet) kiírva nem volt, ezen számadási lajstromokban a színészekkel történt pénzek részletes kivevésének egybehasonlításakor több­­nemű correctiók szoktak történni, azonban az illető színésztagok sajátkezű aláírása kezeskedik arról, hogy mindenki számadása a fennírt napig rendben van. A jövedelem és kiadás könyve,a napi kassa-repor­­tok és mellékelt számlák impummaiból a 2-dik év kez­detétől,— az első év nyomtatásban jelent meg, bár ezzel senkinek sem tartozom, — a 3-ik év sept. végéig épen készülő tisztázási folyamatban való, de magam ura lé­vén, sürgető szükségét nem tartottam haladéktalannak, e miatt egy emberem, másnemű foglalkozások mellett csak lassan haladott; csődre nem gondolhattam, mert hitelezőimtől, mint a következés megmutatta, e részben nem volt mit tartanom, de igazságos csőd esetében is ott vannak nyomtatott kassareportjaim, pénztárnokaim könyvei, melyek jobban bizonyítanak, mint egy tiszta könyv, aztán azon kettős reportokból is igen könnyen rá lehet találni arra, hogy többet adtam ki, mint be­vettem. 1 7- et. Én soha és sehol nem vitattam magamnak mint tulajdonomat a népszínházat, több vagyonom és pénzem van ugyan benne, mint a nemzetnek, de azért soha nem tévesztem szemem elől azt, hogy a nemzet építette, én eszményítettem és fenntartottam, s a város adta a telket. . . . h­a idám ! Tekintetes szerkesztőség! Ám méltóztassék végig nézni, hogy mit költöttem én a népszínházra, mit fek­tettem a népszínházba. a) Művészetem kifejlesztésének elhanyagolását, mely nekem jobban kamatozott volna mint a színigaz­­gatóság. b) Vidéki színigazgatói 3 éves szerzeményemet, ottani biztosított állomásaim föladását. c) Az építkezés időszaka alatt két és 3 havi gagé fizetését itt vesztegelt társulatomra, mely 8 ezer o. é. ftot tesz ki, erre kaptam ezer ftot, fennmarad még 7 ezer ft. d) Számos hasznavehetlen tagnak folyton fizeté­sét, kiket nélkülözhettem volna, de a kik azon alapon, hogy a sors ép itt találta őket, mikor a népszínház lé­­tesittetett, itt maradának, de a kiknek helyébe mégis másokat kelle szerződtetnem, s pedig jó drága pénzen, mint Szilágyit, ki havonként 250, sőt 300 ftot is ka­pott tőlem , kényes szemű ragaszkodásukat látva, iga­zán gyönge szívvel, nem bocsátom el­ őket, pedig ezál­tal havonkint 800 ftot megtakaríthattam volna. e) Egy fényes ruhatári fölszerelést és könyvtári beruházást, mintegy 25 ezer forintig. f) A színpad mellett egy nagy raktár építtetését kő és cserép anyagból tetőzettel, ebben egy kellék-ka­marát, mintegy 4 ezer forintig. g) A szinpadon roppant decoratio összeget, zsinór­padlás nagyobb hidrásait, repülő lépcsőzeteket a souf­­fiták közt, kötélzet, csigázásokat, vasrudak, lakatos munkálatokat; továbbá a színpad alatt földhordatás — falak emelése — gerendázások — kőmives, ács, laka­tos munkálatok, műgépezetek lerakása, sat. 28 ezer fo­rintig; ebben van a két villanytelep, Dubosque villany­lámpája, a szellemalakok készletei, óriási tükör üvegek Párisbeli hozatal és tulajdon­joggal. h) Szinpadon, öltöző szobák-, raktár-, kellék-ka­mara-, ruhatár-, iroda-, festő-teremben gázcsövezés sza­porítása, mintegy 3 ezer forintig. i) A nézőtéren asztalos, lakatos, kárpitos, ács munkálatok, páholyokban, földszint és körszékeknél, karzaton, csarnokban, három új bejárás, mintegy három­ezer ötszáz forintig.­­) Magyar királyi nagyméltóságú helytartó­k ex­­cellentiájának világos rendeletére a homlokzat kiépí­tése, a színház előtti nagy tér átcsinálása, építése, szó­val az egész előzet kidiszítésével mintegy négy-ötezer forintig. k) A padláson egy nagy festő­terem építése 500 forintig. l) Különböző jótékony és hazai czélokra előadá­sokban, mintegy három ezer forintig. m) Sziklavölgyi karnagy, és több tagoknál lévő előlegezés, ezer három­száz forintig. n) Az építkezési bizottmány kezeibe mintegy kétezerháromszázhatvan forintig. o) Az első évben deficitként huszonkét­ezer fo­rintig. p) A 2-ik és 3-ik év tavaszi s nyári idénye alatt napi költségek deficitjeiben mintegy öt­ezer forintig t­ehet még több havi gage-deficitet is, mintegy 16 ezer forintig. (■ !i 1 q) 1862-ik év September és October havában 16 ezer forintot (tizenhatezer) készpénzben (gagé-fizeté­­sekre) egyszerre kifizetve. r) 1862-ik év October 1-je napjától 1863-ik év május hó 1-se napjáig havonkénti pontos gagé-fizeté­­sek pótlására mintegy ötezer forintot, r) Pályázatra 100 darab aranyat, t) Díjmentes népelőadásokat a szegény lakosság használatára, és az ifjúság rendelkezésére féláru be­lépti jegyeket. Végre hat évr­g e czélra törekvő igazgatásom éj­nappali fáradalmas munkásságát, nem irigyelhető, föl nem fogott, és meg nem értett verejtékeimet. íme ezeket áldoztam én a népszínházra, sok más apróságot nem is említve. Hogy nyáron a jövedelmetlenség miatt szorultabb állapot létezik,­­ azt a jó előre kiírt szerződés, de még a tapasztalat is világosan kifejezte, miért írta alá a színész ? én nem kényszerítem reá; ha tette, bizo­nyára azért tévé, mert jobbat máshol nem kaphatott. Azt mondja a tárcza, hogy a népszínháznak kö­zönséget kelle vala teremtenie,­­ igaza van. De hát nem tévé-e azt a 2-ik év kezdetétől, midőn lemondva az első év keserű (de tenni kelletett) próbáiról, magának új repertoirt, s ezzel közönséget igyekezett teremteni — és teremtett is. *) Molnár úr e válaszát, a­mennyiben tárczaczikkeink tényleges adataira vonatkozik, közölni jónak­ látjuk. Válasza polemikus részét, valamint azon szép álmokat, melyeket ő a színház legközelebbi fölvirágoztatására táplált, készpénzül vagy számok ellen szolgálandó érvekül el nem fogadhatván, hasáb­jainkon közölni semmi okunk. A „Magyar Sajtódban helyén ” lesznek. Napi újdonságok. — E napokban láttuk K I­­­m k­ov­i­c­s Fe­­rencz jeles festész hazánkfia műteremében Ő Felségeik a Császár és Császárné életnagysága arczképeit, melye­ket Abaujmegye számára volt főispányi helyettes, jelen­leg abauji főispán L­á­n­c­z­y O­­lga festetett. Ő Fel­sége magyar tábornoki ruhában van,jobb kezében a buzogány, s mellette sz. István koronája, mig bal kezét kardján nyugtatja. A Császárné gyémánt diadémmal a csillagkeresztes hölgyrendi díszruhában, mint e rend nagymesternője, mellén a rendjellel. Mindkét arczkép élethű, állás és rajz, valamint a szinezet kitűnő. Annál­­inkább meglepett pedig e két nagy mű, miután e sze­rénységében visszavonult művészünktől már régen nem láttunk sem a képző­művészeti csarnokban, sem az ál­landó műtárlatban műveket s ime ő magányában nem pihent, hanem két nagyobbszerű mű befejezésén fáradott. A képek csaknem készek már, azért előre is ajánljuk a műértők figyelmébe, miután i. é. nov. 10-kén túl már rendeltetésük helyére szállíttatnak. (Lakása nagyhid­­utcza 7. sz. I. emelet.) * A bibornok-herczeg-pimán ő eminen­­tiája ma, mindenszentek napján ünnepli nyolczvana­­dik születésnapját. A hódolatos tisztelet és benső ro­­konszenv számos közönséget vonz Esztergomba. A bé­csi pápai nuntius 6 excja ma érkezik oda, s a holnapi ünnepélyes sz. misén ő excja fog pontificálni. A sz. Ist­ván királyról nevezett esztergomi ősrégi papnöveldé­ben pedig az ünnep előestéjén kegyeletteljes ünnepély tartatik következő részletekkel: 1. „Üdvözlő ének.“ Dallama Seyler Károlytól. 2. „Panegyricus in Natali Archi-Praesulis.“ S­o­ó­k­y Gábortól.

Next